Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-28 / 228. szám
üdvözlet a harcosoknak A fegyveres erők napja előestéjen üdvözöljük katonáinkat. A szabadságharcos elődök harcait folytató, célkitűzéseiket mesz- sze túlhaladó, tizeukilences vöröskatonákra emlékezve köszönti megyénk dolgozó népe a fegyveres erőket. Azokat köszöntjük, akik büszkén vallják magukat az 1848-as vöröbsipkás honvédek, az internacionalisták, a vöröskatonák, a fasizmussal szemben harcoló ellenállók, a testvéri szovjet hadsereggel. partizánokkal együtt közdő harcosok örökösének. Köszöntjük a fegyverbarátokat: a munkásőröket, a polgári védelem tagjait, a rendőröket, határőröket, a tűzoltókat, a ám- és pénzügyőrség tagjait. Külön köszöntjük s küldjük megyénk lolgozó népének, egész társadalmának iid- . üzletét azoknak a katonáknak, akik az internacionalizmusból fakadó kötelességüknek tettek eleget, s a Varsói Szerződés adseregeivel együtt Csehszlovákiában megakadályozták ellenforradalom hatalomra jutását, védik ma is a csehszlovák nép szocialista vívmányait. Sesrített a brisrácl Szeretem a Salgótarján, Hajek Rezső utca 3 szám. A lakás előtt virág. Az Öblösüveggyár dolgozói közül műszak végén sokan elhaladnak erre. Üvegfúvók, lakatosok és mások. Dupák néni, a ház idősebb asszonya ki-kinéz az ajtón. Már szinte várja a fiúkat, akik műszak végén mindig beszólnak. — Mi újság Dupák néni? Mit írt Sanyi — kérdezik a munkatársak, Sólyom János, Üjj Sándor meg a többiek. — Irt, fiúk. Üdvözöl benneteket is. Jól van. Most éppen azt írta, hogy várjunk a lakásfestéssel, amíg ő is hazajön. Pedig csúnya a fal. Még januárban beázott, ki kellene festeni... Dupák Sándor őrmester munkatársai lakatosok a gyárban. Amikor júliusban behívták katonának, nem tudott barátaitól elköszönni, gyorsan kellett menni. A szerelőruhát felcserélte az egyenruhával. Itt rr»aradt édesanyja, édesapja, felesége, és hároméves kisfia, akinek szeptember 19-én, 3. születésnapján még gratulálni sem tudott... Hiányzik a gyárból is Dupák Sándor, Szefetik a munkatársai. Az egyik nap éppen róla beszélgettek. Sólyom. János jött az ötlettel. — Fiúk! Dupák néni panaszkodott: nem festik ki a lakásukat. Várni meg nemigen akarnak. Az időjárás mind rosszabb lesz. Mi történne, ha mi fognánk össze, s elvégeznénk ezt a niunkát? Sanyinak is jólesne, ha megtudná, hogy addig, míg ő Csehszlovákiában tesz eleget kötelességének, mi, az itthoniak nem feledkeztünk meg róla. Aztán megszületett a döntés is. Sólyom Jánoshoz csatlakozott Üjj Sándor, meg néhány tanuló. Megszerezték a kellékeket, s szombaton délután beállítottak Dupákékhoz. — Nos Dupák néni hova rakjuk a bútorokat? Választ sem várva fogták az asztalokat, székeket, szekrényeket, s irány az udvar. A két szoba, a konyha rövid nos lett a brigádvezető. Hangzottak a vezényszavak. — Te, Sanyi lemosod a falat. Gyerekek rajta, kell a mész is ... S mire Dupák Sándor felesége a vegyesipari vállalattól hazaért, alig ismert a lakásra. — Csak azt fessenek megmondani, milyen színű legyen a fal. A többi már a mi gondunk — nyugtatta meg a fiatalasszonyt Sólyom József. Gyorsan haladtak. A fiatal Dupákné beszerezte a hiányzó festéket, főzte az önkéntes brigád számára a feketét. Öráról — órára haladtak előre. Vasárnap reggel folytatták a munkát. S mint az igazi festők, énekeltek, fütyültek a létrán. Festették a falat, húzták a csíkokat. Sólyom János és Üjj Sándor lakatosok igazi festőknek bizonyultak. Vasárnap este, amikor végeztek a munkával, így szólták a fiatalasszonyhoz. — Mi a legjobbat adtuk tudásunkból. Biztosan tetszik is . fal. Ügy látjuk, szép lett. Sanyival meg majd megisz- szuk rá az áldomást, ha hazajön ... Ne tessenek köszönni. Ennek így kell lenni. Szép, nagyon szép Dupák Sándor őrmester újonnan festett lakása. „Elöljáró parancsnokai javaslatára — elméleti és gyakorlati felkészültsége, beosztásában több év óta végzett eredményes munkája elismeréseként.. . előléptetem őrnaggyá... A parancsot aláírta: Csémi Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, a miniszter első helyettese...” — hangzott. a parancs felolvasása Salgótarjánban, a Magyar Néphadsereg Nógrád megyei Kiegészítő Parancsnokságán. Tóth József vállapján még három aranycsillag ragyog, de ebben a pillanatban a főtisztek sorába lépett, a vállapra aranymezőbe került egy csillag. Parancsnokok, elöljárók, tisztttársak gratulálnak a néhány perces őrnagynak, a pásztói járási kiegészítő főtisztjének. Meleg, baráti, elvtársi kézszorítások következnek, egy-egy kedves szó kíséretében. — Sokáig cseléd voltam — mondja Tóth József őrnagy, amikor véget ért a fegyveres erők napja tiszteletére rendezett kis ünnepség. — A felszabadulás után üzemi munkás lettem a selypi cukorgyárban. Itt a párt javasolta: menjek tiszti iskolára. így lettem katonatiszt. A cselédsors mély nyomokat hagyott bennem. Nem akartam, hogy gyermekeim is így nevelkedjenek. Többet és joblpat akartam magamnak és családomnak. Ami pédig a legfontosabb, szeretem a katonaéletet. Szeretek emberekkel foglalkozni, amire véleményem szerint egyik legnagyobb lehetőség éppen a néphadseregen belül kínálkozik. Egy biztos. Hosszú és göröngyös út vezette idáig Tóth Józsefet. A gazdasági cseléd édesapja akkor hagyta el a családot örökre, amikor József csak kilenc esztendős volt. Tizenkét éves korában megfogta a kapa és a kasza nyelét, dolgozott az uraságnak. A háború Tóth József erejére is igényt tartott. 1942-ben vonult be katonának Budapestre, majd 1944 augusztusában már Kerepesen található, s onnét irány a front. Megsebesült. Kórház, majd az újabb parancs 1944 novemberében: vissza a frontra. Ezt a parancsot már nem hajtotta végre. Itthon maradt, várva a fel- szabadulást. De, hogy mennyire katona, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1945- ben, amikor belépett a Magyar Kommunista Pártba, mindjárt jelentkezett önként a demokratikus hadseregbe, az első vasút és hídépítő zászlóaljba. Dolgozott, építette a romba dőlt házat. Ott találhattuk a Kossuth-híd építésénél ... — Eltelt néhány év — folytatja a beszélgetést — amikor a párt felhívására úgy döntöttem: elmegyek tartalékostiszti iskolára. Páncélos alhadnagyként végeztem. Azóta rajtam maradt az egyenruha. Alakulathoz kerültem, páncélosokhoz. Tizenhét év alatt parancsnokokat, irányítókat és töLtőkézelőket képeztem ki„ ki tudja hány embert. Tóth József volt század-, zászlóalj-, és ezrediskola- parancsnok is. — Rossz katonára talán nem is emlékszem — mondja. — A bevonult fiatalok mindig bizonyítottak akár fegyelemből, akár a kiképzés során tanúsított magatartásból. Nagyon jó emlékekkel gondolok valamennyiükre. Jó katona Tóth József. Bizonyítják kitüntetései is. Szolgálati évei alatt hét kitüntetés birtokosa lett. Megtalálható közöttük a Szolgálati Érdemérem, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz- és ezüstfokozata. De ha kellett, ott volt a természeti károk elhárításánál, amiért az Árvízvédelmi Emlékérem is a mellére került... Most járási kiegészítő főtiszt Pásztón. — Most is emberekkel foglalkozom, emberi sorsok felett kell dönteni. Segíteni is akarok, de a törvényes keretek között. Számos hadköteles, sorköteles férfi gondját, baját kell megoldanom. Az egyik a leszerelést kéri, a másik a bevonulását sürgeti. Egyengetjük az emberek sorsát, gondját, baját és örömét, amiben mi is szívesen osztozunk velük. Az előléptetés pedig kötelez. ígérem, megszolgálom ... A beszélgetés elején azt mondotta: a családjáért, aa emberekért. — Révbe jutottalk a gyerekek. Megtalálták számításukat. Az egyik fiam nős, unokám is van, hegesztő Budapesten. A másik most érettségizett, Pásztón, a gépjavítónál dolgozik. A lányom pedig fodrásztanuló. Így élünk, boldogan, megelégedetten... A végén gratuláltam csak. A válasz most is az volt, ami korábban: — A dolgozó népet szolgálom...! időn belül kiürült. Sólyom Jássemelyek lei tüntetése A fegyveres erők napja tiszteletére tegnap ünnepséget rendeztek a megyei tanács kistermében. A polgári védelem megyei törzsparancsnoksága hívta össze azokat, akik a polgári védelem területén 10, illetve 15 éve végeznek kiváló munkát. Az ünnepség során Takács Ferenc alezredes mondott beszédet. Hangoztatta: — Ebben az évben valamennyi szolgálatparancsnokság felnőtt a polgári védelem korszerű követelményeihez. Legjobb tudásukkal és akaratukkal hajtották végre a kitűzött kiképzési feladatokat, alárendeltjeik irányítását. Közös erőfeszítésünk eredménye, hogy megyénk valamennyi járásában és községében ma már úgy beszélnek a polgári védelemről, mint a lakosság védelmezőjének szerves részéről. Az ünnepi köszöntő után Illés Miklós, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, a polgári védelem területén végzett 15 évi kiváló munkáért, a Honvédelmi Érem kitüntetést nyújtotta át Varga Ilonának, 10 évi munkáért Nyerges Zoltánnak, Vizauer Aladárnak, a megyei tanács dolgozóinak, Kenderesi Gézának, a Pa- iyolat igazgatójának és Fekete Sándornak, a pásztói járási tanács kereskedelmi csoportvezetőjének. ee Ünnepségek a fegyveres erők napja tiszteletére A fegyveres erők napja tiszteletére szervezett ünnepségsorozat már 24-én kezdetét vette Salgótarjánban. A KISZ Nógrád megyei bizottsága rendezésében a megyei József Attila művelődési központban ezen a napon emlékeztek a fegyveres testületek harcaira. Az ünnepi beszédet Skoda Ferenc, a KISZ megyei bizottságának első titkára mondotta, majd a BM Duna Művészegyüttese szórakoztatta az ünnepség résztvevőit. Az ünnepségsorozat ma folytatódik. Délután négy órakor a fegyveres erők képviselői, kiszesek és úttörők koszorút helyeznek el a Tanácsköztársasági emlékmű talapzatára. Szinte valamennyi úttörőcsapat is megemlékezik a fegyveres erők napjáról. Salgótarjánban, a Mártírok úti iskolában ünnepi csapat- gyűlést tartanak. Ebből az alkalomból adják át a Salgótarjáni Bányász NB I-es labdarúgói azt a vörös zászlót a csapat tagjainak, amelyiket a kemerovói pajtások ajándékoztak a salgótarjániaknak. A Lovász József úti iskolában ünnepi csapatgyűlést rendeznek. A Malinovszkij utcai iskola pajtásai számháborúval egybekötött harci játékot szerveznek a Pécskőn. A fegyveres testületeknél is ünnepséget rendeznek. Ma délben Balassagyarmaton, a határátkelő állomáson tartanak ünnepséget, amelyen csehszlovák határőrök is részt vesznek. Vasárnap tovább folytatódik az ünnepség. A Forradalom lángjai mozgalomra jelentkeznek ezen a napon az úttörők. Balassagyarmaton, a szabadtéri színpadon köszöntik a fiatalok a fegyveres testületek tagjait. Megrendezik a középiskolások lövészbajnokságát is, a diák-mester- lövő cím elnyeréséért. Legtöbb iskola harcitúrákat szervez erre a napra, hogy méltón köszöntsék a fegyveres erők napját. Dejtáron a balassagyarmati járási KISZ-bi- zottság, az MHSZ és a határőrség egésznapos program keretében szórakoztatja a falu lakosságát. Délelőtt rendezik meg az úttörők honvédelmi versenyét, délután sportvetélkedők és kultúrműsor szerepel a programban. Kálovits Géza, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára VIT-élménybeszá- molőt tart a község fiataljai számára. A kis ismeretlen neve: Andrea Futár szaladt a Somoskőújfalui Angyal Andrásék lakására, a Mikszáth Kálmán utca 16-os számú házba. Az őrsről érkezett: — Angyal elvtárs a telefonvonal másik végén várja a választ. Tessék gyorsan mondani: mi tan? — Mondja meg lelkem, kislány. Most szült a felesége, néhány órával ezelőtt. Egészségesek mind a ketten. A katona amilyen gyorsan jött, úgy ment vissza a laktanyába. Á telefonos pedig továbbította a hírt: — Üzenet Angyal András honvédnak. Felesége egészséges kislánynak adott életet. Mindketten jól vannak ... Vége. — Vettem az üzenetet... Vége. Angyal András honvéd, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Kovácsoló Gyárrészlege A üzemének művezetője megnyugodva vette az üzenetet. Nem volt ideje sokáig gondolkodni, mert elhangzott a parancs: indult az egységgel, internacionalista kötelességét teljesíteni. Azóta már eltelt néhány nap. Levél is érkezett Csehszlovákiából. Azt kérte feleségétől: írd meg, hogy hívják a kis ismeretlent. — Igaz, előtte két héttel már bent voltam a kórházban. Érdekes, sohasem beszélgettünk arról, mi legyen a neve az újszülöttnek. Mi akkor, ha lány, s mi, ha fiú lesz mondotta a beszélgetés során az ifjú mama, Angyal Andrásáé. A barátságos szobában kis fehér ágy. Benne a pöttömnyi apróság. Fekete hajú, barnás, sötét szemű kislány tekint az ismeretlen látogatókra. Nagyokat nyújtózkodik, apró kezét ökölbe szorítja. Mintha már is kicsi lenne az ágy, nagyobb után kapaszkodna. — Nem látta még az édesapja. Nem is láthatta, mert bevonult katonának. Ö is elment. mint a többiek, akiket hívott a kötelesség. Mi azért reménykedünk, hogy rövidesen meglátja a kis ismeretlent, aki az Andrea nevet kapta. Angyal Andrásné nincs egyedül. Szórakoztatja őt ötéves kislánya, Ildikó. De itt vannak a férfi szülei is. Az asszony már segít a ház körül, dolgozik, hogy könnyítse az idősebbek munkáját. — Meglátogatott már a község párttitkára is. Érdeklődik mindig, nincs-e valamire szükségünk. Kedvesek a gyáriak iS. A vállalattól már megkaptam a hatszáz forint segélyt, kétszázötven forintot pedig a szakszervezettől. A gyári szakszervezet a férjem után még adott külön háromszáz forintot. Aztán a fizetést is rendesen kapom. A kis Andrea csak nyújtózkodik az ágyban. Mintha erezné, hogy róla van szó. — Jó baba, jobb mint Ildikó volt. Nem kell éjszakázni vele. Este kilenctől reggel öt óráig nyugodtan alszik. A tejet pótoljuk friss tehéntejjel. De már álmát is kap, keksszel összereszelve. Kijárunk az udvarra is. Széreti a levegőt. Napozunk, hiszen kell az a gyereknek. Van bőven tennivalója Angyal Andrásáénak. Két gyerek, a férj szülei is idősek már, átveszi tőlük is a munkát. — Még az a. szerencse, hogy jönnek a férjem barátai is segíteni. Jakab Tamás például eljött, hogy téliesítse a méhe- ket. Van hét család, mi nem értünk hozzá, ö végezte el ezt a munkát. Meglátogatnak itteni munkatársaim is. Szóval telnek a napok. Mi jól vagyunk, csak ő is vigyázzon magára. Azt ne felejtse már megírni — fordul hozzám —, hogy a kis ismeretlen, ahogyan a férjem írta, már nem ismeretlen. Andrea a neve. Az oldalt írta: Angyal Andrásné, a legfiatalabb Andrea és a kis testvér, Ildikó " ’vnogyvári László
