Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-03 / 206. szám
Tegnop Beszélgetés Salgőbányán megkezdődöd az alj tanév Tegnap délelőtt Nógrád valamennyi általános és középfokú intézményében megkezdődött az 1968/69-es oktatási év. Az Iskolák nyári felújítása és tatarozása — tervnek megfelelően — mindenütt befejeződött. A szécsényi új gimnázium azonban nem készült el, így az év egy későbbi szakaszában kerülhet sor majd az átköltözésre. Bérceién és Karancslapujtőn megszűnt a gimnázium, Rom- hányban pedig megszűnt a közös igazgatás. Még ebben az oktatási évben a romhányi gimnázium Rétságia költözik. Tovább bővült a szakközépiskolai osztályok hálózata a megyében. Balassagyarmaton, a Szántó-Kovács János Gimnáziumban és Szakközépiskolában, Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában két-két új egészségügyi szakközépiskolai osztály indult. Salgótarjánban, a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában pedig kereskedelmi i^akkózépis- kolai osztályt indítottak, elsők között az országban. Salgótarjánban, az új gimnáziumban matematika—fizika, a Madách-ban fizika—kémia tagozatos osztályokban kezdődik a munka. Nagy várakozás előzte meg Nógrádban is a pályázati rendszert. amely egyfajta versenyszellemet alakított ki a járások között az új pedagógusok életkörülményeinek biztosítására. Közismert azonban, hogy bár idén is javult a megyében a szakosellátottság, a pályázati rendszer bevezetésének következményeként a kelleténél kevesebb friss diplomával rendelkező pedagógus került Nógrádba. s ez valamennyi járás, sőt község számára figyelmeztető lehet a következő évekre. A községekben is átgondoltabban. felelősségteljesebben kellene kezelni a pedagógusok lakásgondjainak megoldását. Nem megnyugtató például, hogy Nógrádban 40 képesítés nélküli nevelőnek terjesztették fel továbbtanulási kérelmét, akik már az előző tanévben tanítottak. S rajtuk kívül is alkalmaznak még képesítés nélkülieket. Ma lesz a megyei tanács vb művelődésügyi osztályán a tanulmányi és szakfelügyelők értekezlete. A vezető szakfelügyelők a szaktárgyi feladatokról tájékoztatják az általános felügyelőket. Ezen belül különös hangsúllyal kerülnek szóba a nevelési feladatok, a történelmi évfordulókra való felkészülés tennivalói, a Honvédelmi ismeretek című új tantárgy oktatásával összefüggő kérdések stb. Az új tanévre új feladatok nem jelentkeztek, az oktatási reform szellemében ,,csupán'’ intenzívebb munkát várnak el a pedagógusoktól, s a módszerbeli problémák fokozatos megoldását. A képernyő előtt Jó műsorhét — élményes hétvég Egy színházi est. két tévéjáték, egy krimifilm. két emlékműsor, — ez a Televízió elmúlt hetének eredmény- mérlege. Színházi közvetítésként ezúttal a Pécsi Nemzeti Színház gondos készültségi! előadásában Viktor Rozov: Érettségi találkozó című színmüvét élvezhettük. Rozov a legsikeresebb szovjet szerzők egyike, ragyogó ismerője a színpadnak, dramaturgiája patikamérleg pontossággal működik, s éppen ez művei sikerének leglényegesebb titka. A mesterségbeli fölényes jártasság valahol a mi Molnár Ferencünkével rokon, még abban is, hogy ez a színpadismeret bár zsonglőrködé- sével elkápráztat, tartalmi tekintetben meglehetősen híg és felszínes mondandóknak ad keretet. Rozov jószemú megfigyelője a jelenségeknek, az emberi viszonylatoknak, mélyebb összefüggések vizsgálatára azonban nemigen vállalkozik, megelégszik a felületi tünetek regisztrálásával. Ezt viszont kétségkívül élvezetesen teszi, színpada iránt pillanatnyi figyelemlazulást nem enged nézőinek. Hogy a Televízió a pécsiek műsorából épp az Érettségi találkozót választotta közvetítésre, talán épp az elmondottakkal magyarázható. A szereplő együttes kitűnően érzékelte a darab nyújtotta lehetőségeket, s különösen a tehetséges, rendkívül sajátos egyéniségű Bánffy György Bontakoztatta ki pompásan szerepét. Mellette Labanca Borbála nyújtott még egészen kitűnőt Nógrádi Róbert erős iramú rendezésében. A szerdai műsor legvonzóbb eseménye a Karinthy-emlék- műsor volt, s a várakozásban nem volt okunk csalódni. Ez alkalommal a kesernyés író szólt hozzánk a Tréfa volt, Az ember és a szék, valamint A bűvös szék című jelenetekben. A Karinthy halálának 30. évfordulójára emlékezést méítón oldotta meg a Televízió, éles és jellemző profilját mutatta meg a nagy humoristának, s elégedettségünket csak növelte, hogy a műsorban két elhunyt, jelentős színművészünket, Ladányi Ferencet és Mányai Lajost, is viszontláthattuk. Ami a krimi-próbálkozásokat illeti, úgy látszik, kár' a befektetésért. A csütörtökön vetített bűnügyi filmkomédia, A múmia közbeszól ugyanis olyan zűrzavaros történet, hogy ember legyen, "aki cselekményében követni képes. A mese így idő előtt elveszti érdekességét, a nehézkes komplikáltság álmosítóvá válik, ezen még Ruttkai Éva színészi igyekezete sem képei segíteni. De hasonló rossz véleménnyel zártam le készülékem pénteken a Ketrec című tévéjáték után is. Benedek Katalin műve vonalvezetésében és megoldásában egyaránt giccses és hamis vágányon járó pszichológiai búvárkodás. A szituációt hiteltelennek érzi az ember, az egész játék rofnba dőlne Psota Irén hatalmas és minden érzelmi, indulati, értelmi kulisszát betölteni képes tehetsége nélkül. A második világháború kitörésének évfordulójával kapcsolatosan láthattuk szombaton délután a Memento című irodalmi összeállítást, amely a tárgykörhöz méltó drámai- sággal idézte meg a terhes múltat. Hubay Miklós prológusa, Peter Weiss: A vizsgálat című drámarészlete, Brecht, Pilinszky János, See- ger, Sarkadi Imre, Rozs- gyeszWenszkij műve járult megrázó hatással hozzá a lidérces korszak rekonstruálásához és megmutatásához. A műsor szerkesztésével Bánki László és Lehel Judit értékes vállalkozást oldott meg. A műsorhét legteljesebb és legmaradandóbb élményét vasárnap este Fejes Endre Vigyori című novellájának tévéjáték-változata n/újtotta. A vállalkozás teljes értékűen mentette át az írás minden mondandóját, sajátos izét, levegőjét, figuráinak eredetiségét, jellegzetességét. A történetet megjelenítő Madaras József, Kovács Károly és Mo- nori Lili mellett az eredményes fáradozásért teljes elismerés illeti a rendezést végző Nemere Lászlót és a stáb minden tagját. Köszönet az élményért. (barna) Nógrádi klubok Körülülnek 416 asztalt Tanulságos és később is hasznosítható kimutatást készített a KISZ Nógrád megyei Bizottsága. Megállapították: a megyében rendszeresen működő ifjúsági klubokban jelenleg nem kevesebb, mint 416 klubasztalt ülnek körül a fiatalok. Egyedül a balassagyarmati járásban ' 99 klubasztal szerepel a leltárban, második helyen áll a salgótarjáni járás — 82 asztallal. A szécsényi járásban 66, Balassagyarmaton viszont mindössze 17 asztal áll a fiúk, lányok rendelkezésére. Televíziós készülékből 57 darab van a megyei klubokban. Legtöbb — 12 készülék — a salgótarjáni járásban, a legkevesebb (kettő) Balassagyarmaton. Salgótarjánban összesen öt televíziót tartanak nyilván. Jóval több a rádió: 118 készülék van a fiatalok kezén Magnóból 51 áll rendelkezésre — de az már más kérdés, hogy a televíziók, rádiók és magnetofonok közül hány működik. Tanulságos a kimutatás, mert a számok pontos ismeretében a. járási bizottságok igazságosabban, az igényeknek megfelelőbben oszthatják el az új felszerelési tárgyakat a klubok között. V Te mit mondanál nekik? A házi vetítő már1 az asztalon állt, befűzték a filmet is, amikor megérkeztünk Sal- góbányára. a KISZ-bizottság vezetőképző iskolájába. Jó film a „Van aki forrón szereti?" A lehető legszórakoz- tatóbb, s a tanulás után igazán vonzó program lehet a megtekintése. Mégis voltak, akik a szórakozást felcserélték az igazgatói szobában zajló beszélgetéssel. Gyurcsó András (szlovák nemzetisegű fiatal) Bánkról érkezett a titkári tanfolyamra, Níkodém Anna egyetemista szintén szlovák nemzetiségű, az ELTE hallgatója, az iskolán a nőtincsieket képviselte. Salgótarjánból Bővíz László (ZIM), Pásztóról Budai Zsuzsa, Sasvári János pedig Szügyrői érkezett. Az iskolán 120 községi, üzemi titkár és ifjúgárdista tartózkodott a beszélgetés idejében — egyhetes tanfolyamon Az első kérdésre: kinek vannak rokonai, Ismerősei, barátai Csehszlovákiában, egyöntetű választ, adtak. — Mindenkinek ... így egészen természetesen alakult a beszélgetés főleg arról — ki. mit mondana most, ha módjában állna barátaival, ismerőseivel szót váltani. Sasvári János alacsony termetű. élénk tekintetű fiatalember augusztus húszadikán érkezett haza Losoncról. — Sokat beszélgettünk az ismerősökkel, s nekem legin- káb az „ütötte meg a fülemet” hogy egyforma lelkesedéssel szóltak a mostanában egyre gyakoribb beat- misékről Nem kell félre érteni, nem vagyok esküdt ellensége a beatnek, de azt nem állítom, hogy a mai fiataloknak a templomban a helyük. A beat előretörésének örülök, de azt enyhén 4 szólva ravasz dolognak tartom, hogy a koncerteket a szentélyekben rendezik. Itt vágott közbe Nikodém Anna: — Nincs abbban semmi különös. A fiatalok nem imádkozni, hanem beatet hallgatni mentek oda .. . — Kezdetben És jó sokan, mert oda tömegesen beférnek. A községekben még ma Is a legtágasabbb épület a templom. Az idősebbek egyszeriben kibékültek a beat- tel. s az egyház is áldását adja a legrakoncátlanabb muzsikára. Ez azért elgondolkodtató. Szerintem. Azt mondod — „nem veszélyes”. Nem hát. Ma elmész a 'templomba beatet hallgatni, holnap esetleg elmondasz, vagy Inkább megtanulsz egy imát is. ... Hogy erről kinek mi a véleménye az más lapra tartozik. De én erről mindenképpen szót váltanék csehszlovákiai barátaimmal. Bővíz László csak nemrég fejezte be gz öthónapos KISZ- vezetőképző iskolát Budapesten. A január óta történt változások az „öthónaposon” is szinte napról napra foglalkoztatták a fiatalokat. — Szerintem most az a legfontosabb hogy az ifjúsági mozgalom egységét újra helyreállítsák a barátaink, be. leértve a cseheket, szlovákokat. magyarokat, vagyis minden fiatalt, aki tagja a testvérszervezetnek. — Jól mondod. szépen hangzik igaz is, de hogyan? — Járt útja van ennek. Az öthónaposon mi így fogalmaztuk meg: se mm; újat nem hoz a széthúzás, viszont sokkal többre lehetne menni a közös dolgok együttes rendezésével. ha nem azt keresnék mindenáron — mi választja el a fiatalokat, hanem azt, i ami mindannyiuk közö.s ügye: a tanulást, az építést és a munkát egy szervezeten, országon és táboron belül. Budai Anna: — Itt is. otthon is mindenkit foglalkoztatott, s továbbra is foglalkoztat az a helyzet, amely január óta Csehszlovákiában kialakult. Esténként összeülünk a lányokkal a mi szobánkban és mindenről beszélünk, ami eszünk, be jut. Természetes, hogy minket fiatalokat — csehszlovákokat ott, minket itt — nagyon élénken foglalkoztat ez a helyzet. Nincs ebben semmi eredeti, mégis kimondom: az új iránt mi vagyunk a legfogékonyabbak. Persze új lehet számunkra sok olyan vonás, amiről később esetleg kiderül: nagyon is régi. Vagyis: nem mindegy merre vezet az út, amelyen járni akarunk. Egy pozsonyi . élmény, Ni- kodém Anna előadásában: — 'Meghívott bennünket nemrégiben a pozsonyi egyetem. A társaság nagyon jól érezte magát az egyik ottani klubban, zenét hallgattunk, beszélgettünk. táncoltunk. Nem voltunk hangosak, mégis. rövid idő múlva beállított valaki és lefújta az egészet. Ügy éreztük — né- hányan attól félnek, hogy mi jól megértjük egymást... Csehszlovákiában gyorsan váltják egymást az események. A változásokkal, a kon. szolidálódás első ég gyorsan pergő eseményeivel, a Prágából. Pozsonyból érkező jó és kevésbé jó hírekkel rjehéz lépést tartani, akinek nem közömbös mi történik barátainknál — nem könnyű azonnal eligazodni. Van azonban így is néhány -fontos dolog, amit tisztán látnak a mi fiataljaink. KISZ-vezetőink. — Az ideológiai síkon folyó harc hosszabb, bonyolultabb és ezért nehezebben áttekinthető front, mint a valóságos, amikor arról is fel lehet ismerni, kj a barát és ki az ellenség, hogy merre, kire irányítja a fegyver csövét. A „szabad” rádiók, a SZER, meg a többi nagyon rossz . propagandát- fejtett ki ... A „megújulás” csehszlovák bajnokait minduntalan összehasonlította azokkal a „szabadsághősökkel”, akiket tizenkét esztendővel ezelőtt volt alkalmunk megismerni. Nagyon rossz ómen ... Ezt és sok minden mást — rnl itt legalábbis ígv gondoljuk — a kormányközlemény óta ma már nagyon sokan ugyanígy ítélik meg a barátaink közül is... Pataki László Súlyos balesetek Verebély Pál pásztói kőműves erősen ittasan, hátul ki nem világított kerékpárral haladt Pásztó és Mátravere- bély között a 21. számú fő- közlekedési úton. Bizonytalankodása sokban hozzájárult ahhoz, hogy Stubel János nádújfalui lakos motorkerékpárjával hirtelen fékezésre kényszerült. A motor emiatt felbukott. Stubel kulcscsonttörést, pótutasa könnyű sérülést szenvedett. Ittasan, üzemképtelen fékkel kerékpározott Karancsal- ján Horváth József etesi nyugdíjas. Így ütközött össze azzal az autóbusszal, amelyet Parádi Vilmos vezetett. A kerékpáros kezén és fején sérült meg. Varga József mátraszelei szobafestő , motorkerékpárjával Kisterenyén nem adta meg a kötelező elsőbbséget annak a személygépkocsinak, amelyet a szintén Varga József nevű nagybátonyi lakos vezetett. A két jármű összeütközött. A motoros súlyos fej- és lábsérülést, pótutasa: Valecsik Tihamér, valamint a személyautóban utazó Varga Ferenc könnyű sérülést szenvedett. A kár négyezer forint. Sebesülésének súlyossága miatt a motorost nem lehetett szondába fűvatni; a személy- gépkocsi vezetőjének fúvása után a szonda kristályai barnára színeződtek. A természet erőivel folytatott harcban edzett férfi. Kissé zömök termetén nyugatias mezőgazdasági munkaruha feszül. Az arcát érdesre cserzette az északi szél. A mosoly azonban letörölhetetlen a markáns arcról. A figyelmes tekintet nyugodt, mozdulatai kiszámítottak. Kívülről ilyen Osmo Hillebrand, a finn szántóvilágbajnok, akivel Kecskeméten, az országos szántóversenyen találkoztam. Kétséges volt az indulása, mert, Kecskemétre érkezése után szívrohamot kapott, s beszállították a kórházba. .. A várakozást a hangosbemondó oldja fel: „Halló, halló, figyelem! Közöljük kedves vendégeinkkel, hogy Osma Hillebrand, szán- tóvilágbajnok felépült, s indul a nemzetközi versenyen. ..” A nemzetközi mezőny délután 14 órakor rajtol. A magyar résztvevők az országos szántóversenyző-keret tagjai. Mellettük szolét, német, lengyel, cseh, jugoszláv versenyzők indulnak. A szemek azonban csak Hillebrandot keresik. A nemzetközi mezőny felsorakozik. A finn versenyző A világbajnok mögött hatalmas tömeg. A kötélkordónon belül kerülve észreveszek egy szép arcú, szőke nőt. Egy kis széken ül, kezében termoszt tart. Az UE—28-as traktor mellett egy atlétakülsejű, középmagas férfi hajlong: a világbajnok. Igazgatja az ekét, amely kevésbé vált ki nagyobb érdeklődést, mint maga a versenyző. Ilyen ekét még nem láttam : kétvasű, furcsán csavart, hosszúkás ekelemezekkel. Megpróbálunk beszélni a fotóriporterekkel körülvett versenyzővel. A siker azonban Veress Máriánák, a több nyelvet beszélő, kedves tolmácskislánynak köszönhető. Osrho Hillebrand felemelkedik, keményen kezet ráz. — Mit mondjak a magyar versenyzőkről ? — válaszol németül. — Egy órája vagyok itt, majd meglátjuk! A verseny végén megnézem a többieket is... i Tekintetével a kis széken ülő nőt keresi, a feleségét. — Betegen is versenyez? Széttárja a karját, s mosolyog. — Nálam ez már szenvedély, nem tudok ellenállni. Rakéta suhan a magasba. Indul a nemzetközi mezőny. A világbajnok ámulatba ejtő munkát végez. Olyan a nyitóbarázdája, mintha söpörték volna. Röpködnek a megjegyzések, szakmai vélemények hangzanak el. Az ekét dicsérik, s elítélő szavakkal illetik a hazai konstrukciókat. — Nekünk is van jó ekénk — védi a hazai ipart az egyik szaktekintély, de tüstént válaszolnak rá. — Van, van! Egy jó, meg egy félig jó típus, de kellene legalább tizenkét eketípus... Hillebrand fordul. A felesége mát varja, forró teát tölt a férjének. Készséges tolmácsnőm elmondja, hogy a feleség minden versenyre elkíséri férjét. Szívesen jött hozzánk is. Végigautózták fél Európát aprócska gépkocsijukkal, amellyel hozták a szétszedhető ekét is. Itt állították össze. Osmo Hillebrand jó gyakorlati szakember. Otthonában farmerkedik, harminc—harminc hold szántója és erdeje van. Aztán van egy másik szenvedélye is, a sízés. Ebben is kiválót nyújthat, hiszen a finn sícsapat edzője. A nemzetközi bírákat nem hatja meg a világbajnoki tekintély, de a munkájáról semmi rosszat nem tudnak mondani. Az arcokról le lehet olvasni az elismerést. Hillebrand mindezzel nem törődik. Megfontoltan, nyugodtan halad. Néha megáll, méregeti a barázdákat, s mosolyog a jól felkészült emberek1 biztonságával. Osmo Hillebrandot előbb- utóbb legyőzi valaki. Mi azonban sokat tanulhatunk tőle. Mindenekelőtt azt a rendkívüli szakmaszeretetet, amely nála már a szenvedélybe csapott át. A másik, a sok-sok gyakorlás, amit mindenkinek ajánlott. Persze r,e feledkezzünk meg a ^ rendkívüli versenyekéről sem. Azonban ez utóbbi nem csökkenti a finn versenyző előnyös emberi tulajdonságait, mert a konstrukció kialakításában neki is sok az érdeme. Na, és jó ekevei sem tud akárki jól dolgozni! Pádár András NÓGRÁD — 1968. szeptember 3., kedd I
