Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
gm' x: ■ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVF., 223. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1968. SZEPTEMBER 22.. VASÁRNAP Tel© nélkül Gyakran elhangzik a mentegetödző megjegyzés, az utóbbi esős napok ismét felélesztették: „A mezőgazdasági munkában nincs tető a fejünk fölött.” Ezzel a mezőgazdasági üzemek dolgozói azt hangsúlyozzák, hogy az üzemek, gyárak, hivatalok, intézmények dolgozói némi helyzeti előnyt élveznek azzal, hogy az év bármely napját felhasználhatják munkára. A mezőgazda;-' r;2; i alkalmazkodni kell az időjárás viszontagságaihoz. Kora tavasszal, a nyáron a szárazság, az aszály vetett gátat a megszokott munkának: az aszálynak kellett megtalálniuk az ellenszerét. Most viszont a csapadékos időjárás szól bele a földművelők dolgába, még akkor is, ha nem mindenütt hullanak diónyi jegek, mint néhány hete a salgótarjáni járásban. A váratlan és nagymeny- nyiségű csapadék ugyanis jelentősen akadályozza az őszi munkák tervezett ütemét. S azt már nem is kell hangsúlyozni, hogy éppen az őszi napok azok, amikor a legtöbb a feladat és a legtöbbet árt mindennap a késlekedés. S tető nélkül is teljesíteni kell azokat a feladatokat, amelyeket a tagság maga elé tűzött és amelyeket a népgazdaság érthetően el is vár tőlük. Ősszel érnek be az egyelőre legmunkaigényesebb, leginkább emberi közreműködést kívánó kanásnövények. a kukorica, a cukorrépa, a burgonya, s ugyanakkor a tsz-tagság- ra vár a jövő évi kenyerünk gondos megalapozása is. Szedni, szüretelni, valamint szántani és vetni kell. Felszedni az év utolsó növényi termékeit és földbe tenni az első vetőmagot, a jövő évi termés zálogát. Ezek a hetek, hónapok jobban megmozgatják a szövetkezetek tagságát, az állami gazdaságok és a gépjavító állomások dolgozóit, mint a kenyérgabona aratása. S ebben jelentős szerep jut az őszi szeszélyes, hátráltató időjárásnak, annak, hogy a szántóföldek fölött valóban nincs tető. Az őszi betakarítás nagy erőfeszítést, olykor pedig önfeláldozást is kíván a földek dolgozóitól. Sokszor láttunk már valamennyien a sáros, deres határban didergő asz- szonyokat, akik csapzottan, átnedvesedve és bepiszkolódva fejelték a cukorrépát vagy kötözték a kukoricaszárat. De természetesnek vették, hogy az ő munkahelyükön ilyen kiszolgáltatottságokkal mindaddig számolhatnak, amíg meg nem oldódik a kapások betakarítása tökéletes, megbízható módon, a gépek erejével. Éppen ezért a tsz-ek többségében számolnak is a tsz-tagság öntudatával és építenek is a nagy igyekezetre, szorgalomra. Természetesen ez nem mechanikus, a gépet emberrel helyettesítő folyamat. Ez a gazdasági életünket is átfonó és átfogó demokratikus kapcsolatok sokoldalú, érthető megnyilvánulása. A jó vezetők ugyanis nemcsak az újabbnál újabb, nagy feladatok effektiv végrehajtásánál számolnak a tagság részvételére, hanem a feladatok megszabásánál, a végrehajtás megszervezésénél is. Örömmel hallottuk például, hogy a varsányi Üj Kalász Tsz-ben küldöttértekezleten hagyták jóvá az 1968—69-es vetésforgót. A vezetőség az új vetési terv elkészítésénél nagyban támaszkodott a tagság javaslataira és a végleges tervet is eléjük tárta, hogy még idejében módosíthassanak közösségük és a tsz- tagok személyes érdekében. Ügy mondják, hogy a tagság sokoldalú aktivitásának köszönhetik azt is, hogy a következő gazdasági évben már úgy alakul a vetésszerkezet, hogy saját erőből tudják biztosítani a nagy, egyesült szövetkezet teljes abraktakarmány-szük- ségletét. De Percze István, a varsányi elnök- helyettes, aki egyúttal a rimóci üzemegység vezetője is, nemcsak a tervezés nagyszerűségéről számol be, hanem a földeken végzett szorgalmas munkáról és szép eredményekről is. Elvetettek eddig húsz hold rozsot, 14 hold őszi árpát, tíz hold takarmánykeveréket, száz holdról felszedték a burgonyát, a napokban megkezdik a répaásást is. A kukoricával még várnak, bíznak benne, hogy még hizlalja az idő: már így is 18—30 mázsát remélnek a tervezett 15 mázsás szemestengeri-átlaggal szemben. S ez a rimóci 30,36 mázsás búzaátlag után, újból a tagság rátermettségét és igyekezetét dicséri. De a rimócihoz hasonló példával a megye bármely részén találkozhatunk. Nemrégiben a balassagyarmati járási párt- bizottság vezetőivel találkoztak munkatársaink, ahol Andó Gyula, a pártbizottság első titkára tájékoztatót adott a mezőgazdaság helyzetéről. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a szövetkezetek gazdasági előrehaladásában milyen nagy szerepet töltenek be a funkció nélküli, „egyszerű” tsz-tagok. A szövetkezetek gyűlésein ma már a mellékes, személyes ügyeket háttérbe szorítják az egész gazdaságot, a teljes közösséget érintő nagyobb kérdések. A gazdaságukkal párhuzamosan tudatban is sokat fejlődő tsz-tagok bátran foglalkoznak a közügyekkel. S amíg korábban sok esetben csak nagy rábeszéléssel sikerült a különféle szaktanfolyamok kívánt létszámát biztosítani, ma már a férfiak és asszonyok magük igénylik a különböző tanfolyamokat. Az őrhalmi, érsekvadkerti és más burgonyatermesztő falvak asszonyai megtiszteltetésnek vették, hogy képezhetik magukat és a vizsgákon olyan tudásról adtak bizonyságot, hogy azzal az érettségi vizsgán is megállhatták volna helyüket. S a tsz-tagság szorgalmazta tavaly is a korai vetést és ők aggódnak most is a legjobban az időjárás szeszélyei miatt. Az élet ugyanis bebizonyította, hogy a jó talajmunka, a korai vetés és az agrotechnika jő alkalmazása a növények ápolásában biztonságossá teheti a kenyér- és takarmánygabona termesztését. Nem égi csoda az, hogy a idén a rendkívüli aszály ellenére is lélekemelőén nagy és szép termést adtak a gabonaföldek. A megyei 14,40 mázsás kenyérgabona-átlag. amelyből a szé- csényi járás szövetkezetei 17,50, a balassagyarmati járásbeliek pedig 16,10 mázsás hol- dankénti átlaghozammal állnak az élen, önmaga helyett beszél. A tagság aggodalma és igyekezete nagy felelősségérzetről tanúskodik. Övék a szövetkezet és azt úgy akarják kormányozni választott vezetőikkel együtt, hogy gondosságukért hálás legyen a föld. Ámbár nemcsak a föld, hanem egy egész társadalom háláját és elismerését érdemlik ki. Shakos György Soíőrélet „Nehéz a sofőrélet” — mondják gyakran a gépkocsivezetők. Napról napra megrakodva, tormákkal a hátuk mögött járják az országot, a külföldet. Felelni kell az értékes áruért, vigyázni a saját és a mások életére, figyelni a forgalom ezer moccanására: elmondani is sok. A 2-es számú AKÖV tehergépkocsivezetői is bejárják az országot. Ki követ, vasat, üveget szállít, kinek éppen salakblokkelem jut, mert Vácott építenék az emeletes palotákat, ám gyártó üzem meg itt van Salgótarján mellett, Vízválasztón. A salak blokkelemek súlyosak, nem szállíthatják akármilyen gépkocsival. Így jutott a választás két erős, szovjet gyártmányú ZIL teherkocsira. A ZIL-ek — Percze István és Kiss Imre vezeti a monstrumokat — naponta kétszer is fordulnak. Bírják a motorok az iramot, pedig hat tonna terheli a hengereket. Kora reggel indulnak az építőanyagipari vállalat telepéről, hogy végigrobogjanak az Ipoly mellett a Dunáig. A gyors, szakavatott rakodás után ismét vissza. A „visszautat” is kihasználják, mert kétnaponként cementet szállítanak a megyebeli építkezésekre a Dunai Cement- és Mészmű- től. A nagy teher alatt nyög a jármű, mikor kanyarba ér vagy zökkenőn ugrik egyet-egyet. A volán azonban biztosan simul az érdes sofőr-tenyerekbe. Nincs az az erő, amely kiszakítaná — dehiszen az ész kormányozza a gázkart nyomó izom erejét is. Nehéz a salakbiokkelemmel elbánni még; kor is, ha gépek segítenek Néhány perces pihenő az Ipoly-parton. A sokat edzett gépkocsivezetőkre is ráfér egy kis kikapcsolódás Apró Antal Moszkvába utazott Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szombaton délután Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST Végrehajtó Bizottságának 36. ülésszakán. Összehívták a megyei tanácsot A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az 1954. évi X. tv. II §-a (1) bekezdése értelmében 1963. szeptember 27-én pénteken délelőtt fél 10 órára összehívta a megyei tanácsot. Az ülésen megvitatják Illés Miklós, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese előterjesztésében A tanácsi gazdálkodás új rendje, érvényesülésének tapasztalatai 1968 első félévében című anyagot. Napirenden szerepel a pásztói járás községeinek községpolitikai tevékenységéről szóló jelentés, amelyet Ispán Károly, a pásztói járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke terjeszt elő. A tanácsülés megvitatja a megyei tanácstagok 1968 évi beszámolóinak ütemtervét, a tanácsakadémia szervezését, s az időközi választások megtartásáról szóló előterjesztést is. Asszonyok a dohánynál A szécsényi dohánybeváltó telep zárt udvarába is eljutott a híre a NÓGRÁD-napoknak. Ezen a napon csend volt a telepen, szünetelt a dohánybeváltás. Az irodában a gondnokon és az adminisztrátoron kívül senki. A vékony falon kérészül behallatszott egy hang. — Küldjék csak ide azt az újságírót, majd mi beolvasunk neki... Az asszonyok tágas csarnokban dolgoztak. Az előző napokban átvett dohányt bálázták. Nem volt megállás, fel sem tekintettek. A gondnok magyarázta: — Berakásra vár egy vagon. Sietni kell, mert a vasút hidegvérrel benyújtja a számlát. Az asszonyok még gyorsabban dolgoztak. A levegőben erős dohányillat, katonás rendben a szállításra kész bálák. Kerestük, ki nyilvánította ki „beolvasási” szándékát. Nevettek. Egy fehérköpenyes fiatal barna asszonyra mutogattak. Varga Mihályné rejtett mosollyal mondta: — Ö volt. írja fel a nevét: Jászai Sándorné... Kiderült, hogy a panasz csak tréfa. Csipkedték a gondnokot, hogy sürgeti őket, de a dohányillat mellé nem hozza a velejáró innivalót. — Mi nemcsak bálázók vagyunk itt, hanem minőségi ellenőrök is — jegyezte meg Szelesné. — Egy tekintet és megítéljük a dohánytermelő munkáját. — A megyében hol vannak a legjobb dohánytermelők? — teszi próbára a gondnok. — Az idén Érsekvadkerten és Nógrádmarcalon — így az asszony. A többiek kórusban helyeselnek. Aztán kifogásolják, hogy az újságíró nem az átvétel napján lepte meg őket. Szeretnék, ha azt örökítettük volna meg. Mert ilyenkor egymást érik a dohánnyal rakott jármüvek. Gyorsan, szakszerűen lepakolják. A szécsényi átvevő asz- szonyok máris osztályozzák. Méghozzá olyan jól, hogy a termelőknek nincs ellenvetésük. A többi megint az ő dolguk. Bálázzák és küldik a jó dohányt Debrecenbe, Nyíregyházára, Budapestre a dohánygyárakba. így, ősz elején pezseg itt az élet. A szécsényi dohánybeváltó asszonyai szorgoskodnak. Üzentek is a termelőknek: „Gondosan simítsanak, csomózzanak, jó minőségű dohányt termeljenek, szerezzenek hírnevet a megyének!” A szécsényi asszonyok pedig jól vigyáznak, hogy a termelők munkája ne vesszen kárba... B. Gy. Szobrok és emlékművek a dicsőséges évfordulók tiszteletére A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50., hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére megyénkben is több szobrot, emlékművet és obeliszket állítanak fel. A nagy történelmi évfordulók ünnepségeit előkészítő bizottság .jóváhagyta a városok, községek, járási székhelyek kéréseit a szobrok és emlékművek felállítására. A megyeszékhelyen, Salgótarjánban idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész monumentális alkotását, a partizánemlékművet avatják a jövő évben, a most létesítendő Béke és barátság parkban. A helykijelölés mellett már megkötötték a kiviteli szerződést is, s úgy tervezik, hogy a szobor 1969 decemberére elkészül Balassagyarmaton felszabadulási emlékművet állítanak fel, Szőllőssy Enikő alkotását. Az emlékmű 1969 februárjára készül el. Hosszú vita után eldőlt, hogy Szécsény- ben nem a Káprás-tetőn, hanem a község belterületén helyezik el Meszlényj István alkotását. A lángot tartó lány című szobor a mező- gazdasági technikum előtti térre kerül, a tervek szerint 1969 decemberében. Nagy- bátonyban ifjú Szabó István alkotását avatják jövő év decemberében, ugyanerre az időre készül el a rétsági fel- szabadulási emlékmű is. Több obeliszk felállítására is sor kerül az évfordulók tiszteletére. Neműben már megkezdték a tanácsköztársasági emlékmű építését. Elkészültek a környék kialakításával. Az emlékmű avatását 1969. március 21-ra tervezik. Ezen a napon avatják a kisterenyei tanácsköztársasági emlékművet is. Drégelyipalánkon és. Bérceién felszabadulási emlékmű, Nagyorosziban pedig felszabadulási emléktábla avatására kerül majd sor. Salgótarjánban az új városközpont kialakítása szükségessé teszi a szovjet hősök emlékművének áthelyezését. Ügy tervezik, hogy az új emlékmű ünnepélyes alapkőletételére 1970. április 4- én kerül sor. A szobrok és emlékművek felállítása mellett szorgalmazzák azt is, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjában, a Magyar Tanácsköztársaság idején és hazánk felszabadításában kiemelkedő tevékenységet végzett emberekről utcákat és tereket is elneveznek.
