Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-21 / 222. szám
N^GRÁD-n&pok SzécsénYben Á fiataloké a jövő Mindennapjaink, munkánk örökösei, a jövő várományosai a fiatalok. Nem mindegy hogyan neveljük őket, miként foglalkozunk velük, mit visznek magukkal a felnőtt korba. Az otthon se üehetne jobb Meleg, családi otthonhoz hasonló a szécsényi bölcsőde. A kis lakók — összesen hetvennégyen vannak — csaknem ideális körülmények között töltik a napokat. Erről gondoskodik anyai szerettei Petró Ilona vezetőnő és huszonkét munkatársa. Áldozatos munkájukban sok támogatóra találtak. Elsősorban a szülői munkaközösség nyújt segítő kezet. A szülők segítenek a tatarozásnál, járdát építenek, rendbe hozzák a gyerekkocsi-raktárt... A termelőszövetkezet kőműveseket adott, befüvesítették a játszóteret, az erdészet facsemetéket, különféle növényeket ültetett el az udavaron ... Ügy látszik, mindenki ösz- szefogott, hogy a legkisebbeknek zavartalan legyen a boldogsága. A vezetőnő —, akiről az a hír járja, hogy éjszaka is a gyerekekkel törődik — szerényen elhárítja a dicsérő szavakat. Azt hangoztatja, csak másütt is ilyen tanács lenne, mint az övéké, mert a tanács segítsége nélkül nem lenne zavartalan a boldogság. Pedig nincs miért szerénykedni az igen lelkes gondozónői gárdának. Kezük nyomát meglátni a falakon, termeken, a kicsik ruházatán, s ott ül az örömteli arcokon. Erre a bölcsődére rámondhatjuk: az otthon se lehetne jobb. Ahol az erőfeszítés sem segít Az egykori Forgách-kastély tőszomszédságában áll a község óvodája — az ifjabb nemzedék újabb állomáshelye. Régi az épület, kinőtték már a gyerekek. Szécsényben korosztályonként több mint nyolcvan gyereket kellene felvenni az óvodába, ám az épület befogadóképessége nem haladja meg a százat. Jelenleg száztíz gyerek jár ide. A község legégetőbb gondja az óvoda. A három foglalkoztató teremből. s egy-egy pirinyó mosdóból, öltöztetőbői álló intézmény szegényes. Az óvónők megfeszülhetnek, akkor sem varázsolhatnak jobb körülményeket. A gyerekek egymás hegyén-hátán játszanak, pihennek. esznek. Mindezt ugyanazokban a termekben. Aki a bölcsődében megszokta a rendet, itt a zsúfoltság miatt nem tudja betartani. Az év végén valamelyest enyhít a helyzeten az iskolai nyári napközt otthon — idén is ide adtak át majd ötven iskoláskorút — de tüstént jönnek a bülcsődések. Mint egy túltei'helt futószalag! A jövő bizonytalan. Igaz, hogy a leendő új óvoda helyét kitűzték, megrenddelték a terveket de pénz még egyelőre nincsen. Lesz-e? Ki tudja. Amikor beülnek az iskolapadba Szécsényben két általános iskola is működik. Az egyik Mikszáth Kálmán, a másik II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. Az iskolákban hasonló a helyzet, mint más közintézményekben: kevés a hely. A lelkes pedagógusgárda hiába erőlködik, hogy tehetségének, tudásának maximumát nyújtsa, ha a feltételek lerontják munkájánál: értékét. Nem szólva a kétműszakos tanításról, ami nem szolgál a gyerekek előnyére, de jobban igénybe veszi a pedagógust is. Pedig a szécsényi gyerekek között sok a tehetséges, szorgalmas fiatal, akik megérdemelnék, hogy kedvezőbb körülmények között tanuljanak. Nehéz összehangolni az úttörőőrsök, rajok, s a csapat összejöveteleit is. mert hiányzik hozzá a helyiség. Igaz. a napokban adják át a gimnazistáknak az . új iskolát, ahol korszerű viszonyok között folytathaják tanulmányaikat. De remélik az általános iskolásokra is mielőbb sor kerül. Az utolsó technikusok A község centrumában épült fel néhány éve a mezőgazdasági technikum új épülete. Itt helyezték el a mezőgazda- sági szakmunkásokat is. A technikum — egy új rendelkezés nyomán — átalakult mezőgazdasági szakközépiskolává, tehát nem ad technikusi végzettséget. Ezt csak az iskola elvégzését követő bizonyos szakmai gyakorlat után érhetik el a jelöltek. Az első osztályosok már az újrendszerű oktatásban vesznek részt. Az utolsó technikusokkal — három osztálynyi fiatallal — lezárul az iskola életében egy korszak. Ez az iskola a „legirigylés- re méltóbb” a községben. A világos, jól felszerelt tantermek, a kényelmes kollégium, a gyakorló-műhelyek mind- mind Mikes József igazgató és a lelkes tantestület odaadó tevékenységét bizonyítják. Az iskolában öntevékenyen működik a KISZ-szervezet, amely sok okos, hasznos dologra megtanítja a fiatalokat. A napokban kapják meg a kollégiumbeli klubot —, amelyet a fővárosban is irigyelnének — ahol a fiatalok igényeinek megfelelő műsort szerveznek. Ezenkívül rendszeresen sor kerül zenés összejövetelekre. / ahová esetenként meghívják a községbeli fiatalokat is. Több mint kétszáz gyerek jár az intézménybe. Ennyien szívják magukba a mezőgazdaság iránti szeretetet, sajátítják el a korszerű mezőgazdálkodás tudományát, az általános műveltséget. A feltételek jók, a tanári oktatói kar teljes létszámban e nagy munka rendelkezésére áll. És a községi fiatalok? Elsősorban azokra gondolunk, akik már nem járnak iskolába, dolgoznak valahol. Sok a fiatal Szécsényben. s amit nagyon sokan hangoztatnak, sok a szép lány. Vajon ők hogyan élnek milyen lehetőségük nyílik a szórakozásra, művelődésre? Azt állítjuk a fiataloké a jövő, de lássuk milyen a jelen. Ismétlés már hangoztatni, hogy a művelődési ház szűk. Hiába szépek, gazdagok a tervek ha nincs hely a megvalósításra. A művelődési ház programjában okosan érvényesül a komoly műfaj és a szellemesen pikáns könnyű múzsa. Az ifjúsági klub is arra hivatott, hogy összefogja a fiatalokat, foglalkoztassa az ifjú korosztályt. A ma fiatalságát nem lehet egyszerűen kezelni, mert minálunk is érvényesülnek különböző beütések. Valahogyan nem sikerül egybefogni z\ sok fiatalt. Nem találják azt a hangot, módszert ami a fiatalok szívéhez nyúlna. S ez nemcsak helyiség kérdése. Szécsényben is érezhető a városiasodás. Ezt építkezésben, a tárgyi feltételek megteremtésében sokkal nehezebb követni, mint az eszmék érvényesülésében, vagy a vágyak hangoztatásában. Ám mindaddig, amíg jobb feltételeket nem teremtenek — zenés, táncos hely, eszpresszó, klub stb. — a meglevő lehetőségekkel kellene ésszerűbben gazdálkodni. A fiatalokkal csak nagyon baráti hangon lehet szót érteni, ha egyenrangú felnőttként kezelik őket, elvárva persze ennek a viszonzását is részükről. A fiataloké a jövő de ezt velük és velünk együtt kell megteremteni. P. A. A művészeti hét vendége volt BENJÁMIN LÁSZLÓ Hogyan indulhat egy délutáni beszélgetés a Hajnali karének írójával, aki manapság távolról sem csupán békés szemlélődő - sohasem volt az! hanem napjaink egyik legizgalmasabb - ha nem a legizgalmasabb! - irodalmi vitájának részese. — Kapcsolódjunk a vitához, fordítja a helyzetet, és újra Az Ön és Somlyó György kö- felerősíti a realista tendenciá- zött folyt, vagy folyó szellemi kát a magyar irodalomban. párbajt valaki rejtett vitának nevezte. Miért? — Bizonyos mértékig igaza volt annak, aki rejtett vitáról beszélt. Olyan értelemben, hogy ami körül a vita kipattant, az tulajdonképpen csak egy részletkérdés, és mögötte lényegesebb, általánosabb dolgok vannak, ami azonban a vitából eddig legalábbis nem jött ki. Tudomásom szerint a Kortárs szerkesztősége ezt a vitát folytatni akarja, túl a konkrét ürügyön, ami körül kipattant, és túl az óhaazt jelenti, hogy elítélem azt, akinek a legfőbb mondanivalói a virágról valók — Hogyan Ítéli meg, jelenleg milyen alkotói periódusban van? Mik a tervei? — Jelenleg most nagyon rossz alkotói periódusban vagyok. Különösebb terveim pedig általában sose voltak, megírtam azt a néhány verset évente, amit fontosnak tartottam, állásom van, egyéb dolgaim is vannak, s amellett egyre nehezebben dolgozom. Egyébként konkrét tervem az, hogy vállaltam egy Majákovszköltőként kij-kötet fordítását, elsőse rvalamifele ban azért, mert nagyon izgat — Benjámin Lászlót leg többször közéleti emlegetik. Van-e ___ _____ d ilemma a közéletiség és — engem a Majakovszkij-problé- kissé egyszerürítve a kérdést ma Egyrészt Majakovszkijnak — a virág között? _ szinte nemzetközi hatása, más— Tulajdonképpen nincs itt részt a szovjet irodalomban dilemma. Egyébként én nem való értékelése. És aközt, amit szeretem magát a közéletiség mi eddig magyarul Majakovszterminus technicusát, rossznál: kij címén kaptunk, valami érzem. Magamat közösségi köl- nagy ellentétet érzek. S a matőnek szeretem nevezni, de gam részéről most úgy próezt sem tartom túlságosan bálom ezt az ellentétet megszerencsés kifejezésnek. Leg- magyarázni, hogy megkísérlem feljebbb mintegy magyarázat- Majakovszkij igen óriási munképpen arra, hogy mondani- kásságának egy kis töredékét tatlan személyeskedéseken, a szándékát ért- magam megcsinálni. Egyébmost már úgy, hogy valóban be,tobbe .ífg?’ ha etIe egya*‘ kent pedig verseket szeretnek ennek az egész komplexumnak alan szükség van Ez azon- írni. _lv.j y ínsson el vé ban nem azt jelenti, hogy en — Beszelt fontosabb verseileménvem szerint - nem'aka- ^kmos követelményt állíta- röl. Melyekre gondolt? nek egy egesz kor egesz nem- _ Megtalálhatók a legutól- zeti költészete élé. Tudniillik só válogatott kötetemben, a virágnak éppen úgy helye amelyikbe harminc évi mun- van a költészetben, mint a közösségi problémáknak. Legnagyobb költőinknél — most hirtelen Petőfit mondom, aki leményem szerint — nem akarom részletezni most magát a vitát — tulajdonképpen kétfajta irodalomszemlélet vitája pattant ki egy antológia körül. Lényegében — jobb szót hirtelen nem tudok találni — a realizmusnak és az . _ __.... ú gynevezett modernizmusnak lgel? nagy egyL! yan a vitája van mögötte, amely vlrag 68 a közösség, - hol felszínre kerül, hol lappang, de szerintem pillanatnyilag — de nem is pillanatnyilag, évek óta — tart. Tulajdonképpen a máj magyar irodalom központi és leglényegesebb vitája, amely furcsa módon, tényleg csak ilyen részletvitákban kerül felszínre — Optimista ön ebben a vitában? — Szerintem ez a vita egy örök magyar határpör, hogy Adyval fejezzem ki magamat. Eldönthetetlen vita, itt mindkét fél ragaszkodik a maga álláspontjához, érveket hoz tem voR eLs5sorban a fel maga meiletk f oval egy közös8égi probiémak költője tartós vitának ígérkezik. Vég'- vagyok elsősorban azok iz_ eredményben, hogy mennyire ga,tnak kevésbé a vieldontheto az megint csak vi- rágok ^ mond ez nem lagnezetj kerd.es tulajdonkeppen. Az eldöntésről még hadd tegyék annyit hozzá: annyiban vagyok optimista, hogy amíg, véleményem szerint, a realizmus néhány év óta, bizonyos mértékig, deffenzív helyzetben van nálunk, ez s vita, vagy talán nem is maga a vita, hanem az idő, megkából kilencven verset vettern fel. — Szoktak beszélni az ön válságairól. Hogyan ítéli meg saját maga ezeket a válsága- es a közösség, és ez kát? nem mond ellent egymásnak. — Tizenöt év óta újra, meg Akár a természetről, akár az újra beszélnek rólam, mint emberről, akár a világminden- válságban levő költőről. Én ségről a költő nyugodtan be- sem a vívódást, sem a vál- szélhet —, és az a feladata, súgókat nem fogadom el. És hogy beszéljen róla —, ha va- valóban nagy örömöm, elégté- lami mást tud mondani mind- telem volt Illés László kriti- errői, mint amit az elődei kaja, ami ez évben, a Társamondtak. Szóval: költőnek lenni körülbelül annyit tesz, hogy a világról mindig újat és újat mondani. Ebben a világban pedig valóban minden benne van, ami a virágban magában benne van. Én magam, miután neveltetésem, dalmi Szemlében jelent meg. Lényegében elismeri azt, hogy a válságok — mert persze voltak válságok — együtt voltak azokkal a válságokkal, amelyek az egész munkásmozgaloméi voltak, és én kifejeztem és átéreztem őket. Ezek múltam, ifjúságom, egész éle- az én válságaim is voltak, természetesen, de nem olyan értelemben, ahogy azt nekem tíz-tizenöt éve az orrom alá dörgölik. Tóth Elemér Mintegy négymillió forintos költséggel elkészült Salgótarján új, nagy. kapacitású TÜzEP-telepe, ahol egyszerre nyolc, úgynevezett mozgó vagont tudnak fogadni, s csaknem kétszáz vagon árut tárolni. Kedden megkezdték a műszaki átadást Is, — sajnos több kisebb-nagyobb hibával. A hiánypótlás még folyamatban van. Legfontosabb most a vasúton jelentkező gond megoldása lenne, hiszen a mai néhány ezrelékes lejtő — pedig a MÁV építette a vágányt — miatt nem engedik __ éppen a MÁV, a kivitelező — a vasút üzemeltetését. Ügy számítják, hogy a hibák pótlása után október első felében megnyitják a korszerűnek ígérkező TUZEP-telepet 4 NÓGRÁD - 1968. szeptember 21., szombat Fiáéi jeleníés: Késtek n szállítmányok A hétközi esőzés befolyásolta a salgótarjáni piac ellátását is. A zöldség- és gyümölcs- szállítmányok nagyobb része csütörtökön és pénteken futott be, de várható a hét utolsó napjára is áru. A vegyes zöldségfélékből egész héten kielégítő volt az ellátás, míg gyümölcsből és baromfiból hiányzott a kellő mennyiség és a választék. A beérkezett szállítmányokmennyiségben hoznak különféle gombafajtákat, elsősorban a közismert vargányát. Ezzel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy többen délután is megjelennek gombával a piacon, amikor a gombaszakértő azt nem tudja ellenőrizni, mivel a gombavizsgálat csak reggel 5 órától 9 óráig tart. A termelőszövetkezeti árudák közül igen jó és folyamatos az ellátás a boldogl Béke és a kai paradicsom, töltenivaló törteli II. Rákóczi Tsz-nél. De paprika, vegyes zöldség érke- ezen a héten gazdag az áruvá- zett többségében. A Debreceni laszték a ludányhalászi közös Állami Gazdaság hozott ugyan gazdaság standján is. Érdekesalmát és szőlőt, azonban ez kevésnek bizonyult. A héten kevesebb volt a gyümölcs, de választékosabb. Érdekes, hogy a görögdinnye még makacsul tartja magát a piacon. Nagy ség még, hogy megjelent a piacon a ceredi termelőszövetkezet szilvája. Várjuk, hogy nagyobb mennyiségben is szállítsanak a tarjániak részére. A hétvégi árak: Cikk MÉK ár/Ft Sz. piaci ár csirke 28,— 28,— tyúk — 25,— tojás 1,80 1,20—1,80 burgonya 2,60—3,60 2,60—3,— vöröshagyma 3,40 3,40 bkhagyma 36,— 36,— paprika (tölteniv.) 2,20 1,50—3,— paradicsompaprika 5,40 3,-----5,— u borka 0,60—2,50 0,60—3.— paradicsom 2,— 0,80—3,— karfiol — 4,— fejes káposzta 1,80 1,50—2,— sárgarépa 4,— 4,— gyökér 6,60 5,-----7.— k örte 4,40 3,50—5.— görögdinnye 1,60 1,50 alma 4,40 3,-----4,— ő szibarack — 6,— szőlő 7,60 6,-----10,— Havonta negyvenért... Nem vagyok főbérlöpárti. tét is tapossa, pontosan ugyan- Azt nem állítom, hogy főbér- úgy, két lábbal szerencsés lö-gyűlölö vagyok, de kölönö- esetben, mint a szövetkezet sebben nem is haragszom a háziurakra-asszonyokra. Tulajdonképpen sajnálni kellene vagyok, amiért őket, azokat is, akik leplezel- embernek tart a len nyereségvágyból „tarta- zetőség, tagja. Komolyan nak” lakót, űk, és a kényszerűségből albérlőt fogadók, végeredményben ugyanúgy kénytelenek idegennel egy fedél alatt élni, mint a lakásínségből más házába szoruló albérlő. A különbség esetenként, lakbérenként változó, lehet kétszáz (ezért már kényelmes ágyat lehet kapni), háromszáz (többnyire azok fizetik, akik lakótárssal-társnö- vei hálnak egy négyszáz, ötszáz nya” (teljes szeparáltság, távfűtés, esetleg telefon, de fürdőkád és víz egészen biztosan) ... Mondom, nem vagyok főbérlöpárti, de az igaz, hogy halálosan és végzetesen még mondom, hálás ugyanolyan kedves ve- mint a valódi szövetkezeti lakókat. Amióta a levelet elolvastam, valamivel büszkébben megyek végig a függőfolyosón. Most már tudom — ugyanúgy használom ezt a csupabeton közös helyiséget, mint akárki más. Megfigyeltem, pontosan úgy megyek — először az egyik, majd a másik lábamat tolom előre —, mint a többiek, a szövetkezeti főbérlők és a csa- szobában), ládtagok. Reggel megnyitom a per kopo- hideg vizet és arra gondolok — íme itt ez a jó víz, hideg víz, folyik a jó csapból, ez a drága víz, ezért itt havonta negyven forintot fizet a fö- bérlőm. A meleg vízért ugyanis régóta külön fizet, lakónként 17 forintot. Fizetett a egyetlen főbérlőt sem tudtam liftkulcsért is, igaz, a taposás szeretni. Emberi gyengém, s erre csupán egyet tudok mentségként felhozni — azt, hogy albérlő vagyok. Ez a körülmény igazol, felment az esetnem volt belekalkulálva. Hideg víz, havi negyvenért, tulajdonképpen nem túl drága. A Szahara kellős közepén nyilván többe kerülne, tehát leges sanda vád alól: netántán a nem érdemes szóvátenni, anyfőbérlők uszályába keveredtem. Arról van szó, hogy a háziasszonyom értesítést kapott a salgótarjáni szövetkezeti házak vezetőségétől. Az előre stencilezett felszólítás lényege: lakónként köteles negyven forintot fizetni havonta. Az indoklás személy szerint engem is érint, meglepően közelről, egyenesen a civilizált (mellesleg elég jól megfizetett) életmódomat célozza. Az áll a levélben, hogy a lakó ugyanúgy használja a közös helyiségeket (ez valószínűleg a lépcső és a függőfolyosó lesz), a hideg és a meleg vizet is ugyanúgy fogyasztja. sőt, ahogy a házmester találóan kifejezte — a lifnyira bagatell az egész. Különben is — fizessen a fő- bérlő. Rendben van, fizessen. Csak azt nem értem, hogyan sikerült kiszámolni, hogy én havonta pontosan negyven forint értékű vizet csurgatok magamra és a poharamba? Milyen arányban öszlik meg a víz, a folyosán-végigmenés, és a lift lábbal taposása? Miért negyven, miért nem harminckilenc forint értékben megyek, iszom és taposok? Egyszerűbb lett volna megadóztatni a föbérlőket, de az túlontúl átlátszó lenne. Annál az opálos színű hideg víznél átlátszóbb. amelyet a. csapból kicsurgatok — havonta negyvenért. Pataki László
