Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-19 / 220. szám
ÜÓ^HÍD-napok Szécsényben Érdemes és érdekes emberek Több ismerőssel találkoztunk Szécsényben. Régi és új ismerősök, akiknek az a közös vonásuk, hogy jellegzetes alakjai Szécsénynek. Közülük mutatok be most négyet. A világjáró tsz-elnök Jó és nagy szövetkezetben gyakori a vendég. A II. Rákóczi Ferenc Tsz központjába is többször betoppan a látogató, akj látni, tapasztalni megy. Az is gyakorta előfordul, hogy az érdeklődésre nagyon udvariasan azt válaszolják. — Sümegi János bácsi nincs itthon. A faggatásra azután kiderül, hogy egyszer a Dunántúlon, másszor az Alföldön vagy a fővárosban az ország házában tölti napjait. Legutóbb is a kiskőrösi szüretet tanulmányozta, amikor őt kerestük. — Utazni jó! — szokta mondani a hivatalos utakkal is túlterhelt képviselő-elnök. S az utazás jóságát nem a vonatban, gépkocsiban, hajón vagy repülőgépen eltöltött órákon érti, hanem a távolban fürkész szemmel végbemenő tapasztaláson. Megfontoltan, céltudatosan utazik. Elmegy a lipcsei vásárra, az erfurti virág- és zöldségkiállításra, körülnéz a Szovjetunióban és a mezőgazdaságot tanulmányozza Dámában. S hozza magával a soksok tapasztalatot, s közülük a megvalósíthatót meghonosítja szövetkezetükben. „S nem árt az a közös gazdaságnak, ha az elnök gyakran utazik?” — kérdezhetné valaki. Az eredmények az utazó elnököt igazolják. Igaz ugyan, hogy jó érzékkel választotta meg munkatársait. Van kire hagyni a gazdaságot, ha elszólítja a tanulnivágyás es a kötelesség. És van aki elterjessze, megvalósítsa a belföldi és külföldi tapasztalatokat. A lepkés báró Egy román ezredessel elcserélte Torontál megyei birtokát es 1943 óta Szécsényben él Lipthay Béla báró, akit a legkevesebbszer neveznek a nevén, egyszerűen „lepkés bárónak” titulálják. Nem véletlenül, hiszen élete nagy részét valóban példátlan lepkegyűjteménye gyarapítására fordította. Mintegy hatvanezer lepkét őriznek dobozai, s köztük azt a lepkefajt, amelyet ő tudezett fel. — Amikor a háború javában dúlt. a férjem már húsz esztendeje gyűjtötte a lepkéket — mesélte a felesége. Lipthay Béla ma már hetvenhat éves és ötvenéves házassági évfordulójára készül. — Háromszáz doboz preparált lepkét kellett megvédeni a háború borzalmaitól... És csordogál a történet. Az értékes gyűjteményt az emeleten zsúfolták össze. Az épületet pontosan azon a szárnyon négy tüzérségi lövedék találta el, de csodával határos módon egyik sem robbant fel. A házaspár maga hordta le a négy veszélyes jószágot, hogy megvédje egy élet munkájáí. Szovjet és román katonák robbantották fel azután a tüzérségi lövedékeket a várkertben. Később egy ukrán tábornok szállásolt be a kastélyba, és vette védelmébe a tudós házaspár nagy értékeit. Máig se tudják, ki volt a jótevőjük. Pedig szeretnék néven nevezni. A makacs üzemvezető Többször is találkoztam már Takács Istvánnal, a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat szécsényi tejüzemének vezetőjével. Ötvenhét éves, de fürgén, fiatalos energiával kormányozza a tejüzemet. Lágyszívű aranyembernek tartják, de olykor kemény is tud lenni. Láttam a könnyeit, amikot öccséről, a Tanácsköztársaságot követő fehérterror mártírjáról máséit. Lelkes forradalmár volt a testvér, vezetett és irányított, kegyetlenül vitte el a bosszúálló erőszakos halál. Azután egy érdekes epizódot kezdett mesélni üzeme életéből, és megacélosodott a szava; Valamelyik termelőszövetkezet, vélt sérelmére hivatkozva több tízezer forintos kötbérigényt jelentett be. A követelés jogtalanságához nem fért kétség, de Takács István hajlott az egyeztető tárgyalásra. Csakhogy a követelt összeg nemhogy jogtalan volt, de nem is állott arányban a tsz-t ért valóságos kárral. A járási tanácson egyezkedtek volna. O érkezett oda előszőj-, s csak később jött a szövetkezel négytagú küldöttsége. A tsz- megbízottak egyike rosszindulatú megjegyzést tett. Valami ilyesmit: „Jó ái-tani a szövetkezetnek?’ A megjegyzés vérig sértette. Nem egyezkedett. — Ha jogos a követelés, akkor kifizetem — mondta —. De ha nem, akkor egy huncut fillért sem adok. Forduljanak bírósághoz! És a szövetkezet elállt a követeléstől. Azóta ebben a sző1 9 6 9 • r e bármilyen típusú CSEPEL gyártmányú járműre elfogadunk megrendelést 1969-ben a járműigényeket a rendelések beérkezésének sorrendjében elégítjük ki. Külön megállapodás alapján előre megjelölt időponti’a is szállítunk. FELVILÁGOSÍTÁS: Telefon: 494—738. ^kdókéb ÜJ AUTÓ OSZTÁLY Budapest, XIII., Gogol u. 13. vetkezetben szőrös szívű, makacs embernek tartják. — Nem baj — mondja nevetve. — A fontos az, hogy a többi szövetkezettel legyen jó a kapcsolat... A plébános történelmet kutat A plébánosról az hírlett: intenzíven kutatja Szécsény történelmét. A régi ferences-kolostor épülete közelében megkérdezem az első utamba kerülő járókelőt: — Hol találom a parókiát? — Ilyen nincs itt — mondja a kérdezett. — A plébánost megtalálja a templom mögött. .. Nagy boltívek alatt jutok be a parókia-pótló plébániái-a. amelyet egy templomhoz csatlakozó épülethajóból alakítottak át. — Csakugyan foglalkozom Szécsény történelmével — tájékoztat készségesen Czinka Antal plébános. — Mindezt azonban csak kíváncsiságból és nem következetesen művelem. Egy éve kerül tern Szé- csénybe és érthetően érdekel az egykori város múltja. Teli van a történelem emlékeivel. Róbert Károly alatt épült a kolostor és a templom,.. 1705- ben Rákóczi Szécsénybe hívta össze az országgyűlést... Hirtelen, észrevétlenül átsuhan beszédünk a mába. Arról ái-adozik, hogy ahcl ennyi idegenforgalmi jelentőségű emlék található, ott azt sokkal jobban kellene hasznosítani. A várkert és a bástyatornyok körül sétányt lehetne kialakítani, a Forgách-kastély is megérdemelné, hogy megvédjék az enyészettől. Érezni rajta, hogy jövőben szeretné fellelni a szépséget, az esztétikumot is. Tudja, hogy Szécsény fejlődése folyamatos, de szeretné ha ez egyidejűleg a múlt ápolásával és idegenforgalmi hasznosításával kapcsolódna össze. Ha Szécsényt látogatott idegenforgalmi hellyé lehetne tenni, fejlődése is bizonyára tovább gyorsulna. Lakos György A művészeti hét vendége volt DARVAS JÓZSEF Interjúkészitésre nem a legkellemesebb helyen ülünk Darvas Józseffel, az SZMT székhazának egyébként kellemes helyiségében. A kellemetlen a zaj. A magnetofon érzékeny műszer és objektív. Darvas József nem beszélt halkan, mégis, miközben visszapergetem a beszélgetést, a szalagról mindenekelőtt repülőtéri emlékeket ébresztő zaj árad. Beszélgetés közben Darvas József is önkéntelenül felemelte a hangját, ha egy-egy gép - akarom mondani autóbusz vagy egyéb közlekedési eszköz — érkezett az ablak alatti „pályára”. Az írót és az írószövetség elnökét azonban másfajta zajok, másfajta mozgás érdekli. — Kezdjük mindjárt a közepén: ön politikus, ismert tagja a közéletnek és író. Nem zavarja a kétfajta tevékenység egymást? — A kettő össze is fér, nehezíti is egymást, így merném mondani. Számomra azért nem probléma ez — illetve probléma, de talán meg tudom oldani —, mert én író is tulajdonképpen úgy lettem, hogy eleven társadalmi érdeklődés élt bennem mindig. Nyilvánvalóan osztályhelyzetemnél, származásomnál és emberi habitusomnál fogva alakulhatott ez így, de engem az irodalom mindig, mint szolgálat, mint a társadalmi problémáknak írói síkon való ábrázolása érdekelt. Az önmagáért való irodalom soha nem tudott igazán vonzani, bár mindenfajta igazi műalkotást szeretek és értékelni is tudok. Ügy van aztán, hogy amennyire természetes ez számomra, annyira problémákat is okoz. A társadalmi,' a közéleti munka azért sok energiával, sok időveszteséggel jár, ami ha más módon meg is térül, de az író, mint író, ezzel feltétlenül veszít. Csak egy példát mondok: majdnem tíz évig miniszter voltam, és ezen idő alatt egyáltalán nem tudtam írni cikkeken, referátumokon kívül semmi mást. Ugyanakkor az eljövendő írói alkotásokhoz egy csomó tapasztalást szereztem, amiket más fokon talán nem tudtam volna megszerezni. Ugyanákkor ezt a tíz évet iróilag mégis kiesettnek érzem egész írói életművemből. Szeretném azt mondani: ha újra kezdhetném, ugyanígy csinálnám, de a probléma azért probléma. Az előbb azt mondtam, hogy szereztem egy csomó áttekintést, amit más fokon talán nem kaphattam volna. Ez a legutolsó regényemből is kitűnhet, a Részeg esőből, amelyikben annak a sok közéleti küzködésnek, sokszor a vele járó gyötrődésnek és belső szenvedésnek a nyomai, az eredménye is feltétlenül benne van. Ezt e tapasztalások nélkül nem tudtam volna megírni. Tehát író- ilag veszítettem is, nyertem is. Hogy a számla kiegyenlítődik-e, azt nehéz eldönteni. — Min dolgozik jelenleg? — Tulajdonképpen adós vagyok a Részeg eső folytatásával. Írói terveim között ez ott van. Azonkívül az utóbbi időben a dráma nagyon foglalkoztat, több drámatervem is van. Mái- elég régen elkezdtem dolgozni, de nem könnyű a téma, ez is akadályozott abban, hogy be tudjam fejezni a Baj- csy-Zsilinszky Endréről szóló drámámat, De most hirtelen, majdnem váratlanul — az író életében adódik ilyesmi —, egy más drámaterv ugrott előre. Éppen a Kortársban jelent meg ez a Magyarország felfedezésével kapcsolatos riportom, ennek az anyagát érzem olyannak, amelyik drámába kívánkozik. Úgyhogy félretéve minden eddigi munkámat, először is ebből formálok drámát. Bevallottam dokumentumdrámát, riportdrámát. Ügy érzem: ebben éppen a mai társadalmi kérdéseknek annyi izgalmas problémája feszül, hogy ezekre a magam módján választ keresni nagyon izgalmas munka lesz, — A Magyarország felfedezése mozgalmat, könyvsorozatot hogyan fogadja az ország? — Ezt akkor lehet majd eldönteni, amikor az első kötetek megjelennek, körülbelül egy vagy másfél év múlva. — Nyilvánvalóan Nógrád felfedezése is szerepel a programban? — Van az írók terveiben, amelyik a nógrádi részeket is magába foglalja. — Személy szerint kik végeznek majd kutatómunkái Nógrádban? — Éppen erre a területre még most keressük a vállalkozót. — Mit tart ma a legelevenebb társadalmi problémának, egyáltalán a 'mai, életben mi az ön számára a legizgalmasabb? — A nagy társadalmi robbanásoknak, átalakulásoknak idején túl vagyunk. A legizgalmasabbnak én tulajdonképpen az emberi gondolkozás, az emberi lélek, az emberi alkat átformálását érzem. Ez egy nagyon lassú, de nagyon izgalmas folyamat. Az irodalomnak részben tükrözni is, részben segíteni ia kell ezt. Ha van a ma! magyar irodalommal kapcsolatban hiányérzetem — márpedig van —, éppen az, hogy ezt a rendkívül izgalmas folyamatot nem követi eléggé nyomon. — Befejezésül egy egészen személyes jellegű kérdés. Boldognak érzi magát, vagy sem? — Attól függ. mi a boldogság. Ha az ember önmagával békében tud élni, és úgy érzi, hogy azt csinálja, amit szeret, és ha megelégedett azzal, amit el tud végezni, azt hiszem egy ilyenfajta harmónia lehet a boldogság. De miután ez a három együtt soha nincs, hát nem tudnám egyértelműen azt mondani, hogy boldog vagyok. Hol boldog vagyok, hol boldogtalan. Tóth Elemér Nem játszótér! i A salgótarjáni Pécskő Üzletház teteje valóságos, de annál veszélyesebb játszótere az iskolából hazatért és felügyelet nélkül maradt gyermekeknek. Estéről estére hajmeresztő bravúrokkal szórakoztatják a főtéri 13-as jelű épület lakóit. Kötéltáncosokat megszégyenítő ügyességgel libegnek a terasz korlátján, a tetőt szegélyező keskeny betonoszlopon. Egyensúlyérzéküket próbálják ki a szellőző-tetőkön, pihenésre használják az üzemben levő ventillátormotorok tetőit. Az OFOTERT és az IBUSZ feletti rész pedig kimondottan focipálya az utóbbi napokban. Félve figyeljük az apróbb és nagyobb gyermekek egyáltalán nem veszélytelen játékát, a szülők rendkívüli közömbösségét. Hiszen egyetlen rossz lépés a mélybe zuhanást, egy esetleges zárlat áramütést eredményezhet, gyermekéletet követelhet valaki vagy valakik felelőtlensége. Egyetlen dróthálóval véget lehetne vetni ennek a játéknak, el lehetne zárni a tetőt a rakoncátlan, mggondolatlan gyermekek elől. A baj csupán ott van, hogy nincs senki, aki ezt a dróthálót elkészíttetné az üzletház presszó felőli oldalára. Most azt keresik, aki vállalná az ezzel járó anyagi kiadásokat. De holnap lehet, hogy azt kell felkutatni, aki mulasztásával gyermektragédiát idézett elő. —So— J. Zolotarjov: Pontatlan felelet-r No, Vovácska, kedves — lapozgatta a tanárnő az osztálynaplót —, most te fogsz felelni. Légy szíves kijönni a táblához. Ügy... És most mondd meg nekem, mennyi 6X8? — Harmincnyolc! — vágta rá azonnal Vova. — Nagyszerű! Ügyes vagy! Csak tízet még elfelejtettél hozzáadni. De hát ilyesmi mással is előfordul, igaz, Vo- vácskfl? Csak semmi izgulás! Hát azt meg tudnád-e mondani, hogy hova folyik a Vol-. ga? Vova töprengett, erőltette az agyát, végül kibökte: — A Fekete-tengerbe. — Valóban a tengerbe folyik — ragyogott a tanárnő Rendkívül előnyös OTP-feltételekkel vásároljon L E E L hűtőgépet! Az 50,125 és 150 literes hűtőgép 20 százalék előleggel, 12 havi részletre, a 175 literes hűtőgép 30 százalék előleggel, 18 havi részletre kapható. arca — csak nem a Fekete, — hanem a Kaspi-tengerbe. De ez már nem olyan lényeges ... ötösre értékelem a feleletedet, Vovácska... És légy szíves, add át majd szívélyes üdvözletem a papádnak. Ugye, még mindig a kerületi tanfelügyelőségnél dolgozik? — Dolgozott! — mondta Vova. — De most már nem dolgozik, mert elbocsátották. — Hmm ... Szóval így! ■ ■. No, ülj, le, Petreskov, mii állsz ott, mint szamár a hegyen —, mondta a tanárnő, s átjavította a naplóban az ötöst — kettesre. Arról szegénynek sejtelme sem volt, hogy Vova ezúttal is pontatlanul válaszolt. A papáját ugyanis nem elbocsátották, hanem áthelyezték. A kerülettől a központhoz. Osztályvezetőnek. Krecsmáry László fordítása Pár csepp illatos Mabftirdü a vízbe, és újjászületik! Levendula, sajátos, sima, friss, tiszta, Kék-Vörös intenzív, Fenyő üdítő illatú Habfürdő felfrissít! 4 NÓGRÁD - 1968. szeptember 19., csütörtök
