Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-03 / 181. szám
Kétszáz éve történt A becsi kamara döntött a tarjául szén sorsáról A Salgó várhoz tartozott Tarján köztiég alig több mint húsz magyar háztartással rendelkezett az 1700-as évek közepén, amikor a jeszeniczei Jankovich nagybirtokos tulajdonába került a település. Abban az időben a hatalmas erdőségek adták a földesúri birtokok gazdaságának forrását — az épület- és szerszám- fát, de az ipari jellegű tüzelőanyagot jelentő faszenet is az erdők nyújtották. A „büdös szenet” Tarján környékén is ismerték már, de felhasználására éppen a bőséges fát adó erdők miatt senki sem gondolt. A favágók is messze elkerülték a büdösen égő szénkibúvásokat. A Salgó- hegy alól eredő patak mentén, Inászó-puszta térségében füstölgő hegyként emlegették a begyulladt szénkibúvást, amely azután hamarosan vizsgálati ügye lett a királyi kamarának, majd bölcsője a salgótarjáni szénbányászatnak is. A salgótarjáni bányászkodás a természet kínálta rendkívül kedvező feltételek, földrajzi-geológiai adottságok és a jelentkező gazdasági igények együttes hatásaként elsők között alakult ki az országban. Amikor Rieder, a soproni szegkovács 1753-ban rátalált, majd három évvel később hatósági vizsgálatot kért az általa sikerrel használt brem- bergi szénre, már Salgótarján környékén is észlelték, de akkor még haszontalannak vélték a gyakorta előforduló és füstölgő szénkibúvásokat. A Salgótarján környéki szénlelőhelyek iránt csak akkor kezdtek érdeklődni, amikor a városiasodással növekvő osztrák tüzelőigények miatt 1766- ban és 1768-ban Mária Terézia kibocsátotta a szénbányászatot ösztönző királyi rendeletét. A rendelkezés száz arany jutalmat helyezett kilátásba azók számára, akik az ércolvasztó kohókban a fa helyett szénnel tüzelnek. További ötven arany jutalmat ígért a királyi rendelkezés azoknak, akik tüzelésre azonnal használható szénelőfordulásokat, úgynevezett kibúvásokat jelentenek be a királyi kamarának. Az osztrák ösztönzést kifejező királyi rendelkezésre az ország sok tájáról, közte Salgótarjánból is jelentkeztek a felfedezők. Matusek Vencel pesti kádármester, 1766-ban jár sógorával Fischer Antal kádármesterrel a salgótarjáni erdőkben, hogy hordódongának alkalmas fákat válogassanak. A helyi erdőmunkások hívták fel Matusek figyelmét a „füstölgő hegyre.” A pesti kádár azonban nem tudta felbecsülni felfedezésének értékét, de két évvel később a királyi rendelkezésre — az ötven arany jutalomra számítva, — mégis szerencsét próbált. Sikertelenül. Mivel a salgótarjáni szén gazdasági jelentőségét, Pestre szállítási lehetőségét és költségét nem tudta megfelelően előterjeszteni, a szénminta jó tulajdonságai ellenére. Morgenbesser Ferenc alsó-ausztriai bányabíró Matusek javaslatát elutasította, Matuseket így az ötven aranytól is elütötte. „Lehet — jelentette ki az osztrák bányabíró —, hogy a szénkibúvás közelében nagyobb széntelep van, amelyet esetleg érdemes lenne kitermelni”. Szerinte azonban „mindenekelőtt azt kellene megállapítani, van-e a salgótarjáni szénnek gazdasági jelentősége? Meg kell tehát állapítani, milyen messze van a széntelep Pesttől, hányszor fordulhat egy-egy kocsi naponta onnan Pestre, hány kiló szenet lehet négylovas járművel elszállítani, és a fuvarnak mekkora volna a költsége.” Az első külföldi hatás tehát most 200 éve — 1768-ban — Szeptemberben kezdődik Á KISZ „Olvasó ifjúságért" mozgalma Felmérések bizonyítják, hogy a fiatalok ötven százaléka olvas rendszeresen könyvet és újságot. Közülük nyolcvan százalék középiskolás és mindössze húsz százalék a már dolgozó munkás-paraszt olvasók aránya. A József Attila olvasómozgalom 1965-ben befejeződött. Sok fiatallal kedvel tette meg az olvasást, ám az is igaz, hogy elsősorban azokat próbálta „szervezni”, akik egyébként is olvasnak. Nem sikerült megkedveltet- ni a könyvet azokkal, akik eddig nem olvastak rendszeresen. Az eltelt három év alatt — s ez ugyancsak bizonyítható — nem nőtt a fia- 'tal olvasók tábora, sőt bizonyos tekintetben .visszaesés mutatkozik. A szeptemberben kezdődő új olvasómozgalomban jelentős szerepet kaptak a KISZ alapszervezetei. A feladat, hogy a fiatalok és a könyvek kapcsolata mindennapos legyen. Ehhez az szükséges, hogy a KISZ alap- szervezetei és a könyvtarak rendszeresen együttműködjenek. A toborzó munka- alapszervek feladata lesz. unka tervükben az olvasás- ii kapcsolatos rendezvények szerepelnek. Jelentős funkciója lesz az olvasó-fe- tolősnek, a könyvtár-össze- ■- 'löknek, a KISZ klubhelyiségéből nem hiányozhatnak a házikönyvtárak, a napilapok, hetilapok és folyóiratok. Ahol erre nincs lehetőség. ott szeptembertől „hozz magaddal újságot” jelszóval segítenek. Cél, hogy minél több fiatal váljon rendszeres olvasóvá. Növelni szükséges — megyénkben nagyon is aktuális — az olvasóklubok számát. (Nógrádban eddig csak kezdeményezés volt. Egyetlen olvasóklub és versbarátok köre sem működik.) A járásokban, községekben hírlapolvasó klubok létrehozásával segíthetik a KISZ- alapszervek, hogy a fiatalok eredményesen vegyenek részt a mozgalomban. A könyvhetek, könyvhónapok rendezvényein ugyancsak aktívan tevékenykednek majd a KISZ-fiatalok. Az „Olvasó ifjúságért” mozgalmat a különböző szervek is támogatják majd. A Kiadói Főigazgatóság például kétszázezer forintos ősz- szeggel segít. Abban a megyében. ahol létrehozták a hírlapolvasó klubokat, a KISZ KB egy klubot rendszeresen ellát az ifjúságot érdeklő lapokkal, folyóiratokkal. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a mozgalom keretében megszervezik az olvasónapló-pályázatot. A fiatalok mozgalma szervesen kapcsolódik a Magyar Írók Szövetségének „Olvasó népért” mozgalmához, amelynek célja az olvasás hatósugarából kieső rétegek olvasóvá nevelése. A szeptemberben kezdődő olvasómozgalom eredményes megvalósítása nemcsak a fiatalok, hanem az egész társadalom ügye. már felszínre hozta és a királyi udvari kamara szintjére emelte a salgótarjáni szénlelőhely ügyét. A kizárólagos osztrák érdek azonban akkor még útját is állta a bányászat kibontakozásának. A pesti tanács a Matusek által vitt, de a királyi kamara által hosz- szadalmas kivizsgálásra visz- szautasított szénmintát a használhatóság megállapítása végett pozsonyi iparosoknak akarta elküldeni. A kamara azonban ehhez nem járult hozzá. Ezek után a salgótarjáni széntelepek átmenetileg feledésbe kerültek. Helyettük 1786-ban a Dunához és Pesthez közelebb levő Nógrádve- rőce lép másodikként a magyar szénbányászat sorába. A nógrádverőcei szenet ingyen is adták a váci és a környékbeli kézműveseknek, de az „éretlennek” tartott gyenge minőségű szén még így sem kellett. Néhány évtizeddel később, különösen a gőzhajózás, a gőzzel hajtott malomipar és cukorgyártás magyarországi, kibontakozása után a Pécs környéki, a vértessomlói, a nógrádverőcei és a dorog-tokodi kezdetleges jelentéktelen bányászkodás nyomán ismét előkerülnek Matusek javaslatai. A kamara Moosbrugger Jeromos bécsi vállalkozó figyelmébe ajánlotta a salgótarjáni lelőhelyeket. Moosbrugger Weber Alajos kutató mérnökkel érkezett Salgótarjánba, s az 1840-es évek legelején bá- nyászkodni kezdett. 1848-ban a zagyvái és Inászó-pusztai szénmezőkre telepített Mária- táróból már 18 500 mázsa szenet szállított szekérfogatokon, főleg a dunai és szolnoki poroszlói átadással a tiszai gőzhajók, illetve a „Halápi cukorgyár és az Egri gőzmalom számára.” 1859-ben már 25 000 tonna szenet bányásztak a salgótarjáni tárnákból.- Mivel azonban Salgótarján ebben az évben éppen a nehézkes szállítás és az ennélfogva költséges szén miatt elveszítette legnagyobb fogyasztóját, az Első Császári-Királyi Szabad Dunai Gőzhajózási Társaságot, fejlődésnek indult szén- bányászata is megakadt. Csak 1861-ben kezd ismét kibontakozni, amikor Bréllich János osztrák mérnök kezdeményezésére megalakul! a Szent- István Kőszénbánya Rt. Nagy Ferenc Mindenkit érdekel Tanácsrendeletek módosítása A balassagyarmati városi tanács legutóbbi ülésén három x-endeletet hatályon kívül helyeztek. Összesen tíz rendelet került felülvizsgálatra, közülük öt nem igényelt átdolgozást, kettőt módosítottak a hatályon kívüliek helyett — mivel ezeken ismételten sok módosítást kellett volna végrehajtani — új tanácsrendelet-tervezetek készültek. Az első a köztisztasággal foglalkozik. A rendelet leszögezi, hogy minden háztartás vezetője köteles megfelelő méretű szemétgyűjtő beszerzéséről gondoskodni. A tanács köz- tisztasági részlege minden héten kétszer, a lakosság tudomására hozott napokon elszállítja az ingatlanokorí ősz- szegyűjtött háziszemetet. A szemétgyűjtő edényt az előírt napokon a lakó tartozik a város főforgalmú utcái — Baj- csy-Zsilinszky, Rákóczi, Kossuth Lajos és Mikszáth Kálmán utca — kivételével az úttest szélére kivinni.. Módosul az évenkénti szemétfuvarozási díj összege is. Egyszobás lakás után húsz, egy szoba-konyhás lakás után harminc, két szoba-konyhás lakás után ötven, három után nyolcvan, négy után háromszáz, és ennél is nagyobb lakások után szobánként száz forint az összeg. A közintézmények, vállalatok, üzlethelyiségek és raktárak alapterülete után négyzetméterenként évente három, de közhasználóként legalább száz forintot kell fizetni. Beépítetlen telek után nem követelhető szemétfuvarozási díj. A közterületek tisztántartására vonatkozóan a rendelet április 1-től október 31-ig reggeli hat, illetve hét órában állapítja meg kötelezően a járdasöprés végső időpontját, Az üzletek és raktárak előtti gyalogjárót folyamatosan kell tisztítani. A másik, újonnan elfogadásra került tanácsrendelet az állattartást szabályozza. A külső területen lábasjószág tartása az ide vonatkozó közegészségügyi szabályok mellett csak a társadalmi rendeltetésű, több ember befogadására szolgáló épületekben és azok szomszédságában esik korlátozás alá. A belterületeken csak a szomszédok és a tanács igazgatási osztályának hozzájárulásával tartható lábasjószág. A méhesekről szóló rendelkezés kimondja, hogy a belső területen, valamint iskolák és közegészségügyi intézmények közelében fenntartásuk tilos. A rendelkezés bármelyik pontjának megszegése húsztól ezer forintig terjedő pénzbírságot von maga után. A közterületek használatával és a lakóépületek házirendjével foglalkozó rendeletén csupán apróbb módosítások elvégzése volt szükséges, így például az épületek megóvásának érdekében a lakásban csak egynapi tüzelőanyag és tíz liter petróleum tárolható egyszerre. Igen: elé Szerémivel Vasárnap „Bíróság elé Szerémivel?” című cikkünkben írtunk arról, hogy Nagylócon mennyire sérti az emberek igaz- ságérzetét az, hogy a nyilvános helyen lövöldöző, az önkéntes és hivatásos rendőrrel szembeszegülő Szerénái Sándor csupán figyelmeztetésben részesült. A törvénytisztelő állampolgárok ugyanakkor helyesléssel emlegetik, hogy Szeles István, Rigó István és Bélák László önkéntes rendőr a Szécsényi járási Rendőrkapitányság vezetőjétől dicséretben és jutalomban. részesült. — Igen, Szerémi Sándornak a bíróság elé kell állnia, — mondotta kérdésünkre dr. Nagy József, a szécsényi járási ügyészség vezetője. — Az erőszakos cselekményért már korábban büntetett személy ellen fegyverrel és lőszerrel való visszaélés, valamint hivatalos személy elleni erőszak büntette miatt nyújtottam be vádiratot a szécsényi járásbírósághoz. Ez utóbbi miatt azért, mivél Szerémi Sándor tettlegesen szegült a törvényesen intézkedő rendőrségi körzeti megbízott, s a tiszthelyettest tevékenységében támogató Szeles István önkéntes rendőr ellen. Kultúrmunkások jutalma A jól végzett éves kultúr- munka jutalmaként az elmúlt hetekben két hetet Berekfürdőn töltött a Salgótarjáni öblösüveggyár félszáz kultúrmun- kása és hozzátartozója. A berekfürdői kempingtelepen kitűnően érezték magukat a jutalomüdülés részesei, s a többi üdülővendég szórakoztatására az üveggyári zenekar és az énekszólisták nagysikerű medencebált rendeztek. A gyár kultúrmunkásai a kellemes napok után megkezdték előkészületeiket az őszi évadra, s a közeljövőben vendég- szereplésre látogatnak a sajó- szentpéteri és a parádi üveggyárakba. Savanyított történet A dolgok kezdetén, — ha reggeli jel hétkor csörrent a telefonom, — még felebaráti jóakarattal világosítottam fel a kérdezőt: — Nem, kérem, nem a Savanyító üzem. Magánlakás, rém. lefonkészültségnek. Pokoli ötletre vetemedtem. Mint pók az áldozatát lestem a készüléket, most már, amíg végre megint megszólal, és én lecsaphatok rá, a diadalmas bosszú kéjével, ké- vért venni minden addigi veg- zatúráért, a hajnalban elűzött Később a tévedésnek a leg- álmokért, a legizgatóbb részek- fantasztikusabb variánsai szü- nél otthagyott krimikért, a kilettek, s a legelképesztöbb futtatott tejekért. órákban, — helyből és interur- bán egyaránt. Volt hang, amely szememre vetette, amiért nem én vagyok a savanyító, mások azt közölték, ha nem én vagyok, bújjak a víz alá. ne avatkozzam az ügyükbe. Egyszer kikérte magának ismeretlen partnerem, mert a szokásos kérdésre, hogy én vagyok-e a savanyító, akasztófa humorral azt feleltem: a sóhivatal vagyok, s ha netán a sóhivatállal kíván diskurálni, boldogan rendelkezésére állok. — Savanyító üzem? — Nem, kérem, ez a 22-68- as magánszám. — Az lehetetlen. Mi a 22-68- at hívtuk. — Akkor eltalálták. Ez a 22-68-as. — Menjen a pokolba — és lecsapódik a kagyló. Hát szóval megelégeltem a szórakoztatónak indult, de lassan unalmassá váló házicirSsrrr... csrrr ... — Na, végre! — és lecsaptam a gyanútlan áldozatra. — Savanyító üzem? ... —• Igen. Mit parancsolnak? — Kuczerka kartárs? — Állok rendelkezésre. — Jolánka beszél a hatvanhármas boltból. Kérnénk sürgősen egy mázsa uborkát, ötven kiló paprikát és ötven csatornádét. — Ennyi az egész? ... — Ennyi, de nagyon sürgős. Minden savanyúnk kifogyott. — Meglesz, angyalkám, nyugi-nyugi. — Ezer puszi, Kuczerka kartárs. Diadalittasan tettem ágyába a kagylót. De ezzel még nem telt be diadalom. Látni kívántam Jolánkát, a hatvanhármasból, amint házsártos és méltatlankodó kuncsaftokkal vívódik, mert megint semmi savanyú, holott igazán nem hiánycikk, 4 NÓGRAD — 1968. augusztus 3,, szombat I kuszt, s elhatároztam, véget csak trehány ügyintézés, hogy vetek a hajnaltól estig tartó te- nincs. A bolt kirakatától lestem, amint ez ügyben alig fél óra alatt nyolcán követelték a panaszkönyvet, legalább tizen meg azt jelentették ki, hogy a hatvanhármasba nem teszik be többé a lábukat. Fejétől bűzlik a boltvezetés, — ez esetben Jolánka szépen bodrozott, de hanyag fejétől! Aznap este elégedetten tértem álomra. Ez aztán férfimunka volt, a javából! Azt álmodtam, hogy bérbe vettem a Patyolatot, a mosókádakat savanyílókká alakítottam át, a szomszédos AKÖV minden jármüvével nekem szállította a káposztát, az uborkát, a paprikát, s nekem egyetlen nyakatlan bicsakkal kellett szeletelnem, aprítanom, egyetlen gyalüval gyalulnom, de a szállítmány csak egyre nőtt, már mindent ellepett, engem is, és kiáltanom kellett, segítségért, hogy mentsenek ki a szörnyű hegy alól. Feleségem rázott fel a rettenetes szorongásból. — Rosszot álmodtál, fiam?.,. Ügy nyöszörögsz, mintha fojtogatnának. Mostanában rá sem bírok nézni a. savanyúságra. Megfeküdte a kedélyemet. — Nem, kérem, nem a savanyító üzem!... Magánlakás, kérem tisztelettel!... Magánlakás!!! Barna Tibor Balázs Sándor: A TÜNEMÉNY Szépirodalmi, 19,50 Ft. öt évtized tárcanovellái a régi világ hétköznapjairól. Bihari Klára: az Áldozat Kossuth, 36 Ft. Egy válságba kerülő házasság története. Fehér Klóra: NEM VAGYUNK ÖRDÖGÖK Szépirodalmi, 35 Ft, Karcolatok, vidám, tanulságos történetek. Keszi Imre: BABILONI VÁLYOG Szépirodalmi, 15 Ft. Emlékezések, karcolatok, jelentős írások Bartókról és Kodályról. Mensáros Zoltán; BÖJTI SZÉL Szépirodalmi, 14 Ft. Űj író bemutatkozása: regény a Horthy-hadseregröl. Sipkay Barna: RAGALOM Magvető, 18,50 Ft,
