Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

Kinek biztosít szobád utat? Vélemények az újítási rendeletről Sok a vita az újítást rendelet értelmezése körül. Egyesek jónak tartják, mások nem, de sokan vannak akik csak hallo­másból ismerik azokat a jogszabályokat, amelyek kimondják: ki újíthat, mi tekinthető munkaköri kötelezettségnek, milyen az elbírálás és a díjazás új módja. Egybefogva ezeket a gondolatokat a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben felkerestem három újítót, s megkérdeztem tőlük: ismerik-e az új jogszabályokat, s mi a véleményük róla? Balogh István, arany-, ezüst- és bronzéremmel kitüntetett újító türelmet kért, amíg be* állítja az egyik gépet. A hen­germű gy ego-részlegében mű­vezető. Neve az újitómozga- lom alapító tagjai között sze­repel. Azt mondja: — Hallottam, hogy az újí­tások száma az utóbbi félév­ben csökkent. Valószínű abból adódik, hogy az újítók közül kevesen ismerik az új jogsza­bályokat, nem tudnak mihez kezdeni. Jómagam sem isme­rem részletesen az új követel­ményeket, lehetőségeket. Amit jónak tartok az a következő: eltörli a munkaköri kötele­zettség fogalmát, tehát min­denki újíthat. Kimondja, hogy ezután nincs közreműködő. Minek is? Voltak, akik ezzel visszaéltek. Előnyős, hogy az egyszemélyi elbírálók a jelen­leginél nagyobb összegű újí­tási díjat is kifizethetnek. Tisztázatlan viszont az újítá­si díjak kifizetésének módja. Eddig az előkalkuláció alap­ján kötöttünk szerződést a vállalat vezetőivel. Ebben az okmányban feltüntetjük, hány százalék illet meg bennünket. Ha jónak találtuk elfogadtuk, ha nem, fellebbeztünk egészen a bíróságig. Mondják, hogy az újítási dijat prémiumban, ne­gyed- vagy félévenként kap­juk meg. Ennek ellenére sem álltam le az újításokkal. Je­lenleg is kettő „fekszik” az újítási irodán. Az egyik 140 ezer forintos megtakarítást ígér, a másik kevesebbet, mondjuk 25 ezer forintot.., * r — A vörös sarokban tanul­mányoztuk az újítási rendele­tet. Megítélésünk szerint ked­vezőbb nekünk, tisztábban látjuk, mit kapunk, mi a jo­gunk. Megnyugtat, hogy az egyszemélyi elbírálóknak egy hónap alatt igent, vagy ne­met kell mondani. Jó tudni, hogy nem kell hónapokig vár­ni az előkalkulációs számítá­sokra sem. Előny az is, hogy az egyszemélyi elbíráló, mond­juk a főmérnök, nagyobb ősz- szeget, úgy tudom ötezer fo­rintot is adhat. Az új rende­let gátat vet a hosszan tartó vitáknak. Vagy elfogadja az újító a vállalat által felaján­lott összeget vagy sem. Ha nem, akkor megszűnik az újí­tó által kezdeményezett jog­viszony. Igazságos dolog a közreműködők megszüntetése is. Eddig az újító legtöbbször csak az ötletet adta. a kivite­lezés majdnem mindig a köz­reműködőre hárult. A kifize­tett újítási díjnak viszont csak tíz, tizenöt esetleg 20 százalékát kapta. Most nincs bent újításom, a csavargyári újítóknak segítettem mint közreműködő. Elgondolásom ? Az van! Csak akkor jelentke­zek vele, ha már mindent megoldottam — mondja Ba­lázs István 8. bronzfokozattal kitüntetett kovácsológyári la­katos, csoportvezető. * Füzes Zsigmond, a henger­mű csoportvezetője a nagyiro­dán. Az ezüstfokozat tulajdo­nosa. — Régi szerzemény — kez­di. .; Legutolsó újításomat két Gyors válasz a NÓGRÁD tegnapi kérdésére Tegnapi lapszámunkban „A NÓGRAD mai kérdése” című ro­vatunkban foglalkoztunk azzal a felháborító eseménnyel, évvel ezelőtt adtam be. Alikor azt válaszolták: nem fogadják el, mert javaslatom munkakö­ri kötelezettséget jelent. Azó­ta nem találtam, amire azt mondhatnám: meghaladja munkaköri kötelességemet. Hi­vatalosan még nem tudok ró­la, de mondják: az új rende­let megszünteti a munkaköri kötelesség fogalmát. Jelenleg nincs olyan téma, amit bead­hatnék. Megvárom, míg elké­szül a mi jogszabályunk, ami­ből megtudom: melyik terüle­ten dolgozhatok mint újító... ■* A kérdésekre Kassai József, az újítási iroda vezetője vála­szolt. Megerősítette, hogy az új rendelet megszüntette a munkaköri kötelesség fogal­mát, elvileg mindenki újíthat. Ellenben kiterjesztette azok­nak a körét, akik műszaki fej­lesztésre kötelezettek. A gyár­ban ez száz főt érint, közepes és magasabb vezető beosztás­ban dolgozó műszakiakat, őket tulajdonképpen az új jogszabály kizárja az újító- mozgalombóí. Prémiumot is csak akkor kaphatnak, ha át­lagon felüli teljesítményt nyúj­tanak. Kinek kedvez az új jogszabály? A kisebb összeget produkáló újítóknak, az ala­csonyabb beosztásban dolgozó műszakiaknak és a fizikai dolgozóknak biztosít nagy előnyt, tág lehetőséget, szabad utat. Amit még el szeretnék mondani: a végnélküli viták, pereskedések megszüntetését szolgálja, az az előírás, mely szerint a dolgozó csak akkor vezetheti be újítását, ha a vállalat vezetősége elfogadta. Amennyiben egy hónap alatt nem kap választ, panaszt te­het a szakszervezeti bizottság­nál, 15 nap eltelte után ameny- nyiben ott sem intézkednek, — a döntőbizottságnál. Végül pedig válaszolok arra a kér­désre: miért esett vissza ná­lunk az újítómozgalom? Nö­velték a műszaki fejlesztésre kötelezettek , számát, akiktől jött a jelentős megtakarítást biztosító újítás. Kis kapu az­ért most is van számukra. Munkaterületükön kívül újít­hatnak. Mindezt megírom a SZOT-nak is, ahol ugyancsak erre kíváncsiak. Venesz Károly Mikor vernék meg engem? Ezt a kérdést tevő gyei-mek szokta feltenni magának, sokkal inttább az új­ságolvasó, amikor utcai, kocs­mai verekedésről — vagy ép­pen szurkálásró] — értesül. A kérdés, mint a stilisztikában tanultuk: szónoki; a választ ugyanis senki sem tudja meg­adni. Szomorú, de tény, hogy megyénkben a megveretes esé­lye növekszik. Ez év első felé­ben majdnem tizenhat száza­lékkal több esetben kellett nyo­mozást elrendelni élet- és tes­ti épség ellen irányuló bűncse­lekmény alapos gyanúja miatt, mint 1967 első hat hónapjában. A közügyek iránt érdeklődő ál­lampolgár ugyan őszintén örül­het annak, hogy más bűncse­lekményeket illetően lényeges, országos szinten is figyelemre méltó a javulás, de örömét megkeseríti a címben feltett kérdés: ugyan, mikor vernek meg engem? ... Ha két térképet rajzolnánk, úgy, hogy az egyiken a szesz- forgalmat, a másikon a lakos­ság átiaigos műveltségét szem­léltetnénk, majd a két térké­pet összevetítenénk, kísérteties pontossággal kapnánk meg azo­kat a területeket, ahol különö­sen elgondolkodásra —, s ter­mészetesen cselekvésre — .kész­tet az erőszakos cselekmé­nyek nagy száma. Beszéljünk előbb a szeszről: Értelmes, jó akaratú emberek tízezrei küzdenek hazánkban az alkoholizmus ellen. Ez az érem egyik oldala; fényes. A mási­kon ott a büfé a balassagyar­mati kórházzal szemközt. A megyei alkoholellenes bizott­ság végre elérte, hogy ott ne árusítsanak szeszes italt. A jo­gos elégedettség csak kurta ideig tarthatott: a polcokon is­mét kínálkozik a sokféle szesz. Szívesen hallottunk arról, hogy a salgótarjáni Szivárvány szesz- mentessé vált. Nemsokára az ördögé lett az öröm: akinek pénze van, nyakalhat megint a Szivárványban is. Lám, nem elég a Karancs utca elején a szégyenteljes hírű Kéménysep­rő, „kell” még egy talponálló — húsz méteren belül. Üj élel­miszerüzlet nyílott a salgótar­jáni Rákóczi úton. S benne megnyílt a disztingváltan hang­zó „desszert borkóstoló” ... Ludám halásziban jócskán becsípett embereknek adtak ki másodpercekkel zá­rás előtt palackozott italt. Va­jon azt képzelte a kocsmáros, hogy a vendégek az üvegeket majd csak otthon bontják fel?... Bizony, nem ez történt; buzo­gány lett a borosüveg, — az­tán előkerült a gyilkos kés ... Minap arról írtunk, hogy a „sörényes huligánt” — akinek a tárgyalás napjára a rendőrség ülőre nyíratta a haját — egyévi szigorított börtönre ítélte a salgótarjáni járásbíróság. A tárgyaláson a fiatalkor határát alig túllépett szeszkazán el­mondta, hogy aznap reggel a salgótarjáni főtéri vasútáüo- más restijében öt kétclecis po­hárral fogyasztott Hubertust. Körülbelül egy óra alatt! Fió­kunkban a MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat e hónapban írott levele; ebben — egyebek mellett — arról is szó van, hogy a rendőrség kezdeményez­zen szabálysértési eljárást azok ellen, akik az alkohol kiszolgá­lásával kapcsolatos előírásokat megszegik. Legyen szabad ér­deklődnünk: a járőr dolga-e felfigyelni arra, hogy körülbe­lül hatvan perc alatt ötödször telik meg a kétdecis pohár tö­mény szesszel, avagy azoknak, akik a púit mögött állnak? Aligha vitás. hogyegYén fegyelmezetlensége az elsődle­ges oka a verekedésnek, szur- kálásnak. Meglett emberek ütik-verik-szurkálják egymást, mert összevesztek a kártyán, mert gyermekeik hajbakaptak. S mit tesz ez alatt a többi? Nagy-nagy ritkaság hogy szó­váltás ne előzzön meg késszú­rást, verekedést. Általános, de egyáltalán nem helyeselhető gyakorlat, hogy a kocsmai ven­dégek, a járókelők csöndben el- osönnak a cívódás színhelyéről anélkül, hogy békíteni próbál­nának, vagy legalább gyorsan értesítenék á rendőrséget, se­gítségül hívnának önkéntes rendőrt, munkásért. Mikor vernek meg engem? — kérdi az újságolvasó, mikor a lapban iépten-nyomon látja, hogy a bíróság a testi sértés el­követőire javító-nevelő mun­kát, próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadságvesz­tést szab ki. A törvénykezés gyakorlatát munkája folytán jobban ismerők tudják, hogy a visszaesés nem jellemző a tes­ti sértést elkövetőkre, — így az enyhe, nevelő jellegű bün­tetés egy-egy vádlott esetében valóban méltányos, szocialista szellemű. Az általános meg­előzést illetően azonban, — amint az objektív statisztikai adatok mutatják —, nem sokat- ér. E sorok íróját az imént említett sörényes huligán elítél - tetéséről szóló cikk megjelené­se napjának délelőttjén Salgó­tarjánban tizenegy (!) ismerőse állította meg az utcán. Mind a tizenegy ember — családanya, pedagógus, kereskedelmi dolgo­zó, rendőr, ügyész, újságíró kolléga, gyógyszerész stb — pontosan ugyanazt mondotta: „Ilyen ítéletek keüenek, ilyen ítéletek törik le a huligánok szarvát.” Megyénkben ^yi16azsá|s rendőri szervek élnek a gyor­sított eljárás lehetőségeivel. A közrendet, közbiztonságot fél­tő, törvénytisztelő emberek na­gyon szívesen látnák a vereke­dőket is három napon belül a vádlottak padján, s megnyug­vással vennék tudomásul, hogy a bíróság rövid, de végrehajt­ható szabadságvesztést szabott ki rájuk. — b. z. — Megoldódik Horpács gondja A horpácsiak évek óta pa­naszolják, hogy a községben sem a vegyesbolt, sem az ital­bolt nem felel meg a követel­ményeknek, az öreg, megviselt épületben nedvesek a falak, a helyiségek szűkösek, az áruk tárolása, a kultúrált kiszolgá­lás, árusítás, fogyasztás ilyen körülmények között szinte megoldhatatlan nehézséget je­lent. A jogos panasz orvoslását a Nagyoroszi és Vidéke ÁFÉSZ már többször az elsők közé sorolta, a megvalósítás elé azonban mindig akadályok gördültek. Ebben az évben a szövetke­zet ismételten felülvizsgálta beruházási tehetőségeit és megtalálta a módját, hogy a horpácsiak régóta húzódó gondját enyhítse. A tervek szerint még az év folyamán lebontják az italboltot és meg­kezdik az új vegyesbolt építé­sét. amire mintegy kétszáz­ezer forintot szánnak. Az elő­zetes tárgyalások után sor kerül az építési tervek kidol­gozására. Az italbolt előrelát­hatóan a vegyesbolt helyére költözik majd. A szövetkezet vezetői az építkezés lebonyo­lításánál számítanak a község lakosságának összefogására, a tanács, a helyi szervek támo­gatására. amely a salgótarjáni Karancs Szállóval szemben történt: egy koros asszonyt felnőtt férfi ütlegelt bottal. Cikkünkkel kap­csolatban dr. Sajgó László, a salgótarjáni járási ügyészség he­lyettes vezetője adott tájékoztatást. — Minden becsületes állampolgár, minden bűnüldöző szerv számára öröm, hogy vannak derék fiatalemberek, mint az idős asszony bántalmazása ellen fellépő Angyal Gyula és Novák András. Az ügyészség o történtek miatt elrendelte a nyomo­zást Fischer Tibor salgótarjáni lakos ellen. Kívánatos, hogy a tettest mielőbb a bíróság elé állíthassuk. Ezért kérem az eset szemtanúit, tanúvallomásuk megtételére jelentkezzenek a Salgótarjáni városi és járási Rendőrkapitányság (Kossuth La­jos utca 5.) I. emelet 239 számú szobájában, vagy a rendőrség 13-20 telefonszámát hívja, a 239 számú mellékállomáson. Keresik, de késik a Csillag Háromezer gázkályha Megérkezett a salgótarjáni Tűzhelygyárba a szoba fűtésé­re alkalmas gázkályha proto­típusának jóváhagyása. A gyár annak érdekében, hogy még az idén kibocsáthassa a terve­zett háromezer gázkályhát, megkezdte a fűtőkészülék so­rozatgyártásához szükséges szerszámok készítését. Már sorozatban állítják elő a kétlángú, olcsó gázresót, melyből a harmadik negyed­évben hétezer, a negyedik év­negyedben ugyancsak hétezer darabot bocsátanak a kereske­delem rendelkezésére. Előre­haladott állapotban van a K— 125-ös. automatikus primérle- vegő szabályzóval felszerelt széntüzelésű kályha gyártása is. Az előállítás utolsó műsza­ki problémája, a keüő minő­ségű hőólló üveg a jelek sze­rint a Síküveggyárban megol­dódott. A hőálló üvegelőtét so­rozatgyártásához is a Tűz­helygyárban készülnek a szer­számok. Hasonló üvegelőtét­tel látják el egyébként a gáz­kályhákat is. Sajnos, a nagyon keresett új típusú, szép kivite­lű Csillag tűzhely sorozatgyár­tásához — szerszámkészítő kapacitás hiánya miatt — csak a jövő év második negyedé­ben foghatnak hozzá. Rajzok — nemzetközi rangon Karancsiapujtőn A három nyelvű (magyar, orosz, francia) katalógusban rendkívül eredeti ábrázolás- módjában sajátos szemléletet tükröző vízfestményre bukkan az érdeklődő. A festmény égy lovast és egy lovat ábrázol. A lovasban is van valami a ló­ból, a lóban is a lovasból. Egyáltalán, „mindkettőjük­ben” nagyon-nagyon sok az emberi, a határok kettőjük kö­zött már-már összemosódnak... A festmény a 11 évesek első díját nyerte el, címe: Lovas, alkotója a karancslapujtői Tóth János, VI. A. osztályos tanuló. A, díjat a debreceni nemzetközi gyermekraj z-pá­lyázaton adták ki. A pályázatra, amelyet a Hajdú-Bihar megyei, a deb­receni városi tanács, a szak- szervezetek megyei tanácsa, a Népművelési Intézet, az orszá­gos, a megyei és a városi úttörőszövetség, a debreceni megyei művelődési ház, és a Déryné Múzeum írt ki a szo­cialista országok gyermekei részére, a képzőművészeti íz­lés fejlesztése és fokozása, a barátság és a nemzetközi kul­turális kapcsolatok elmélyí­tése érdekében, mintegy 15 ezer gyermekrajz érkezett. Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Kuba, Lengyelor­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és — természetesen — hazánk gyermekei küldték el munká­ikat. Tóth János díja tehát rangos nemzetközi díj, amely a számos többi — magyar gyermekek által nyert — kor­osztály-díjjal együtt ismétel­ten bizonyítja: a magyar gyer­mekrajz nemzetközileg rangos helyet foglal el. Országos vo­natkozásban pedig a Nógrád megyei Karancslapujtő gyer­mekraj zszakkörének tagjai ugyancsak ismertté váltak munkáikkal. A szakkör vezetője Őrösé István fiatal pedagógus. Azaz. most már csak volt szakkör­vezető, pár hét óta Salgótar­jánban, a megyei Józísef Attila művelődési központ munka­társa. Magáénak érzi azonban a karancslapujtői szakkört, amelyet 1964-ben, amikor a faluba került, ő alakított. A következő évben már a salgói járdaversenyen Lipták György szakköri tag első helyezést ért el, Szalai Győző a második, Vízvári Mari a harmadik he­lyet szerezte meg. Majd Lip­ták György egy észak-magyar­országi középiskolás pályáza­tot is megnyeri. 1967-ben pe­dig az Országos Béketanács pályázatán a szakkör kollek­tív első helyezést ért el. s a kiállító tanulók munkái elju­tottak Indiába, Japánba, Né­metországba, Lengyelországba és Csehszlovákiába is. Az idei eredmények szintén méltóak a szakkör rangos múltjához. Rozgonyi Sándor, a megyei tanulmányi versenyen első dí­jat szerzett kategóriájában, s a júliusban megrendezett deb­receni nemzetközi gyermek- raj zpályázaton Tóth Já­nos első díja méltó folytatás. A pályázaton Zsidai Béla is szép eredményt ért el. Orosz István a gyermekrajz szerelmese. Az egri tanárkép­ző főiskola rajz-földrajz sza­kán végzett, maga is több ki­állításon szerepelt, két ízben az országos pedagógus képző- művészeti tárlaton, Nógrád megyei képzőművészeti tárla­tokon stb. találkozhattunk munkáival. S egyéni kiállítása is volt már Salgótarjánban. Felvétele a képzőművészek észak-magyarországi szövetsé­gébe most van folyamatban. Ó mégsem erről beszél, hanem a gyermekrajzokról. — Részt vettem a prágai nemzetközi gyermekrajzkong- resszuson is 1966-ban, ahol a nemzetközi gyermekrajzki- állítások anyaga, a világ gyer­mekrajzi problémái voltak na­pirenden — mondja. — (Melyek ezek? — A gyermekek ösztönös rajzi tehetséggel kerülnek az életbe, az iskolákban nagyon sok helyen ezt a képességet megölik bennük, sok esetben — sajnos — éppen a nevelő fantáziátlansága miatt. A gyer­mek, amikor iskolába kerül, egy folyamaton kezd átmenni, amelynek „végén” már a tu­datos művészi munkát fejleszti tovább. Ha eljut a „végére”. Ha folyamat közben a rajz­órákon esetleg szakkörökben kedvezőtlen hatás, túlzott ne­velői irányítás, vagy techni­kai problémák érik, akkor nem jut el sehova hátat for­dít a rajznak, festésnek. A szakkörben Orosz István nagyon fontosnak tartotta, hogy a gyermekek fantáziája szabadon kibontakozhassék, a tapintatlan beleszólást a leg­messzebbmenőkig kerülte. A karancslapujtői szakkört most fiatal nevelőnő „veszi át”. Re­méljük, ezután is sok örömet okoz a karancslapüjtői műve­lődési ház kebelében működő kör Nógrádnak, az országnak, sőt a nemzetközi közönségnek is. <tc> NÓGRAD — 1968. augusztus 2., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom