Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Tabi László deka parizer Vasárnap délelőtt negyed —, de hát kedves. .. ugyebár.,. tíz után öt perccel egy csinos, tetszik tudni... fiatal lány csengetett be Ke- — Kérem — vágott közbe mécséi Béla lakásának ajtaján. Ilonka —, nem azért jöttem, Kemecsei — egyébként foglal- hogy ezt az ügyet elkenjük, ha- kozasára nézve diszpécser, ko- nem azért, hogy tisztázzuk. A rát tekintve negyvenhat éves, mi árudánkban az a szokás, középmagas, zömök férfi — hogy a panasztevőket felkeres- ugyane pillanatban riadtan ült sük az otthonukban, megbefel az ágyában, és tűnődve né- szeljük velük a dolgot. Egy felé nyúlt: zett maga elé. Mielőtt kidugta baráti beszélgetéssel sok felesKemecsei elnézően meseflygott: — No, nem, nem, kedves Növik Ilona... Maga roppant rokonszenves, nagyon csinos ... igazán kedves és vonzó jelenség, de Kemecsei Béla véleménye belülről szokott kialakulni... Nem vagyok az az em- Tulajdonképpen csak erre kf- bér ... vántam felhívni az általam Most szívesen elmondta vol- nagyrabecsült üzletvezető kar- n3i milyen ember ő, de Ilonka társ figyelmét. átadta a füzetet, s írnia kellett. — Ismeri talán Koválcsik |rt. Elismerte, hogy hibázott, s kartársat? megdicsérte a Közértet. Aztán — Nem ismerem. De az az ér- átadta a füzetet. Ilonka olva- zésem, hogy nagyszerű ember, satlanui tette el, és felkelt a Ilonka ismét a panaszkönyv helyéről. — Már megy is? volna a lábát a paplan alól, várt. Hátha csak álmodta a csengést? Am a csengő újra berregett, s minthogy a probléma ezzel eldőlt, kimászott a takaró alól. Felhúzta a papucsát, felvette köntösét és fejleges utánjárásnak vesszük néha elejét. Mert ugyebár az eladó sem emlékezhet minden szavára, de a panaszos is izgatott lelkiállapotban kéri a panaszkönyvet. Nyugodt körülmények között rendszerint más csóválva kiment az előszobába, ként látják a történteket mind Mielőtt ajtót nyitott volna, ki- a ketten... Megkérem, hogy nyitotta az ajtó ablakát, hátha mondja el részletesen, mi is a szomszédba csöngettek. A vendég levette kezét a csengő gombjáról, amelyet éppen harmadszor is meg akart nyomni, s enyhe zavarral mosolygott Kemecseire: — Jó reggelt kívánok — mondta nagyon kedvesen —, Kemecsei Bélát keresem. — Egy pillanat! Gyorsan becsukta az ablakot, az előszobaszekrény tükre elé lépett, s úgy, ahogy, lesdmí- totta a haját. Köntösének övét masnira kötötte, és megköszörülte a torkát. Ezek után ajtót nyitott, és olyan amennyire csak szólt: Tessék befáradni. Én va- ba. Vizes kefével lesimította a gyök. haját, és bepúderezte a szakálA lány belépett: lát, cigarettára gyújtott és — Csak nem ébresztettem visszatért. fel? — Szóval kedves Növik. — Ugyan! De kihez van sze- Ilonka — kezdett bele, és a rencsém? — érdeklődött Ke- föld felé fújta a füstöt —, az mécséi udvarias mosollyal, s ügy szóra sem érdemes. Már el közben a tükörbe sandított. Az is felejtettem régen. Szombaton arca borostás volt egy kissé, de este minden üzletben nagy a úgy találta, hogy egészében rumli, az emberek idegesek, azért elfogadható látványt ugyebár, tolongás, lárma, minyújt. egymás. Nem csoda, ha a Kö— Növik Ilona vagyok — zért-eladók is idegesek.., mondta a lány —, de a kar- — Nem helyes álláspont. A társ névről bizonyára nem is- Közért-alkalmazottak a dolgomén A kétezerkétszázhatos zók szolgálatában állanak, fe- Közértből jöttem. Csak néhány gyelmezniök kell magukat... percre tartom féli.. Ha maga megbántva érezte — Foglaljon helyet... — magát, teljes joggal... mutatott Kemecsei a kis kerek Kemecsei hadonászva vágott asztal mellett álló székek egyi- közbe: kére — van időm, vasárnap — Nem, nem, dehogyis érezvan, vagy mi a szösz. — És he- tem magam megbántva! Min- herészett hozzá egy aprót, dig is méltányolom dolgozótár- mert úgy gondolta, hogy meg- aaim helyzetét... Ugyebár any- áilapítása ezáltal még széllé- nyi sok ember, mindegyik gyor- mesebbnek fog tűnni. — Saj- san akar végezni... xürelmet- nos tette hozzá — a lakásom lenek... tulajdonképpen na- takarítatlan ... Ugyebár ma- gyón imponált nekem maga, gáncsán élek... amiért fiatal kora ellenére is — Nagyon megfelel itt is — olyan nyugodtan,.. szólt a lány, s közben már le- Most viszont Ilonka vágott ült. Lila plasztik táskáját az közbe: ölében tartva, nagy, világoskék — De hát... — a panaszszemét Kemecseire függesztve könyvre mutatott — itt arról azt kérdezte: — Nem is sejti, ír, hogy minősíthetetlen han- miért kerestem fel? gon ... Nem, Kemecsei nem is sej- Kemecsei arcára a piros színtette. Igaz, nem is gondolkozott nek egy mélyebb árnyalata rajta, sőt, nem is tartotta túl- szökkent. Elr évül ten nézett a ságosan fontosnak. „Mindegy, változatlanul kedvesen mosoly- Fő, hogy itt van ...” — mond- gó lányra, ta volna legszívesebben, de — őszintén szólva — mond- hallgatott. Nem az az ember, ta halkan, miközben a földre aki az első percben udvarolni dobta a cigarettája végét, és kezd. rátaposott — éppen a maga — Húsz deka parizer... — nyugodt hangja zavart meg, és mondta most a lány, s egy pi- idegesített... Ott öldököltük cit előrehajolt —, így már eai- egymást a pult előtt ugyebár... lékszik? ilyenkor mindenki ugrásra kéHúsz deka parizer... Hogy szén áll idegileg ugyebár ..., s értse ezt? Olyasta valahol, akkor maga — ha jól emlék- hogy a Közért nagyobb tétele- szem — azt mondta: „Tessék két házhoz szállít. Talán ren- várni egy percig!” Igen. Ezt delt húsz deka parizert. s ez a mondta, de olyan kedvesen, és kis tündér elhozta? Nem való- nyugodtan, hogy kihozott a színű. És különösen vasárnap! sodromból, úgy éreztem, leLubickolt Növik Ilona tekin- fegyvereztek, ugyebár... méretében, s közben azt motyog- ges lettem ugyebár... ta: — Bocsánat... dy a panasz— Húsz deka parizer... Mi könyvben a szocialista keresne, hogy húsz deka parizer? kedelemről ír ugyebár ... Ilonka felelet helyett a réti- Az előszoba felső ablakán küljébe nyúlt, s egy zöld füze- hirtelen besütött a nap. A szóiét húzott elő. Felütötte, és ol- ba egyszerre barátságosabb, és vasni kezdte: „Húsz deka pa- Ilonka egi'szerre még szőkébb rizert kértem, erre az eladó lett. olyan minősíthetetlen hangon — Hm .., — motyogta Ke- utasított arra, hogy várjak so- mécséi — hát Igen ... a szórómra, amely hang méltatlan a cialista kereskedelem ... De szocialista kereskedelemhez, hát tudja, kedves Növik Ilon- megengedhetetlen egy dolgozó ka, a szocialista kereskedelem emberrel szemben. Kérem az fogalmába nemcsak az eladók, — Akkor hát az ügyet lezárt- — Igen. És köszönöm magnak tekinti... értő magatartását.., — Téljes mértékben! — ki- Szelíd tekintetű őzike volt áltottá hevesen Kemecsei és Növik Ilona, de Kemecsei henyúlt a panaszkönyv Után — lyesen érezte meg, hogy ha ez sőt, szíves engedelmével be is az őzike menni akar, akkor írom, hogy a hibát én követtem megy. Nem is tartóztatta. De el, s az elintézést példamutató- hogy a szépen induló barátsá- nak tartom ... got fenntartsa, amikor a lány Növik Ilona elgondolkozva kezet nyújtott, megjegyezte: _______________________ tartotta kezében a zöld füzetet — Ezután pec^ig mindig maJ ó friss kölnit haszaaáU*Növik Keme<:sei a fogason lógó felöl- gánál fogom a parizert vásárod- Ilonka, Kemecseit körüllengte tőjéből ceruzát kotort elő. Most ni... az illat égy állt ott, mint egy középko- _ ö, azt nem hiszem ... — — Dohányzik? — kérdezte ri i°va£> aki kardot rántott az mosolygott Ilonka rendületle- vendégétől és mozdult, hogy igazság érdekében. nül, s már az ajtóban állt — — Mielőtt odaadom a köny- én ugyanis a cipőboltban dolvecskét szeretnék valamit gozom. Akivel Kemecsei karmondani ... persze lehet, hogy társ összekülönbözött, az a kinevet... mondhatok valamit nővérem volt... jelzem, ha- egészen nyíltan? sonlítunk egymásra. Kemecsei eddig sötétpiros ar- — S mért nem jött ő? Csak ca most mintha a bíborlila egy nem beteg? árnyalatával gazdagodott vol- _ ö, dehogyis. Hanem tudja, na- kartársam... ő huszonhárom! — Tessék. Hogyne. évvel idősebb, mint én ... — Ugye magát nem udvari- És becsukta az ajtót mt&ga askodás vagy figyelmesség ve- mögött. Kemecsei bután nézett zeti? Szóval, ha mondjuk az a szőnyegre, aztán bosszúsan öreg Mohos bácsi jött volna csoszogott be a szobájába. Csak önhöz... érti ugye?.. !gazán nem szeretném. történt a múlt szombaton este... cigarettáért rohanjon. — Köszönöm, nem. — Egy gyűszűnyi snapszot? — érdeklődött, és még feljebb emelkedett a székéről. — Köszönöm, azt sem. — Csak a panaszkönyv érdekli? — Igen. Amiatt jöttem. — Hát jó. De én dohány- egykedvűen, zom. tudott, így Délcegen becsoszogott a szobájába, s onnan a fürdőszobáMert legalább he éppen a múlt héten vett volna új cipőt.;. eladó kioktatását, kérek értesítést ennek megtörténtéről. Kemecsei Béla__” Nem ön írt a ezt? Ö írta. Most már emlékezett a húsz deka parizerre. Emlékezett az egész vitára, s emlékezett Növik Ilonára is. Hát persze! Ezért találta olyan ismerősnek az arcát! Mit tesz a civil öltözet! Kemecsei olyan piros lett, mint egy paradicsom. — Én írtam... — bólogatott de a vevők is beletartoznak. Mert ugyebár ha van érem, aminek két oldala van, hát az a kereskedelem, ugyebár ... Mert ugyebár, ha van érem, hogy nemcsak eladni kel] szocialista módon, de vásárolni is ugyebár... az embernek megértőnek kei] lennie .. az élet sokkal egyszerűbb lenne, ha az emberek... ha az eladók és vevők, ügyintézők és ügyfelek. .. megértőbbek lennének... — Picasso: Férfi, spanyol gallérban. — litográfiának, amelyet nemrég kapott a zeum Egyike a 12 Picasso Szépművészeti MúBODA ISTVÁN Hétköznapi glória Itten, közel az álmok bölcsőhelyéhez lassan ennek a nyárnak is vége. Szelíden és csendes odaadással ráhajlik az árnyék a fák levelére, d házakra hajlik, a régi boronákra,- megtompult fogukat eszi a rozsda - és hétköznapi glóriáját fáradt kezével a tájon szétaranyozza. Csillognak a deres gyalogutak, a csendben áznak a házak. Költöző madarak éneke hadik, nézem az árva fészek-palotákat, a bokrokon selyem pókháló szövetek égnek, s az alkonyi ragyogás olyan a tájon, mint egy csipke enyészet. Port vert egy távoli vontató, habzik a fasorok széle. Aranyló álmai közepette mintha a tengeri-tábla beszélne. Szelíden, ahogy csak a csend tud, könyörögve, ahogy csak a gyermek képes. Jönnek az asszonyok, s odatérdepelnek ehhez a hegyi beszédhez. S aztán már az ősz szertartása jön a fák, a dombok szertartása. Ragyognak a jegenyék örök gyertyafényei, s a mindenség oltára elé magasodnak, s égnek, mint csak a szív tud, ha a hűség egyszerű jelképe sugárzik, az este meg rátűzi mindegyik hegyére a csillagok kinyiló sárga bugáit... "Töredékek A tejutaken kószál az álom, s nem veszi észre mennyi fűszál nőtt a nyáron ,,, II. Nem volt kenyerem sohasem a hizelkedés. Épp ezért vagy éppen ennek ellenére mégis meglesz a kenyerem .., III. Egy anya dorgálja a lányát: Rövid a szoknyád! Kész a bosszú válaszban így: a szoknya rendes, a lábam hosszú ... IV. Lakásra gyűjtött, azután autóra, majd később garázsra. Spórolt mindenben. Felesége ezért lett teljesen parázna .., TJ ajnali öt óra, a nap hetedmagával süt. Ezt a tőszomszédom mondja, aki szintén a balkon korlátján könyököl. Én ködöt látok, halványan átderengő fényt. — Biztos, hogy süt a nap? — kérdem udvariasan, — Igen, ma nagyon szép időnk lesz — hallom a választ. Visszamegyek a lakásba, nézem a szemem a fürdőszoba tükrében. Szemhéjam diónyira dagadt, és ringlószilva színe van. „Metilt, egészen biztosan me- tilt ittam tegnap. Kovácsék sohasem szerettek engem. Gondolták, eljött a kellő lélektani pillanat". Azonnal fellármázok mindenkit: — Kicsiny családom: a fedélzetre! Apátok, nagyapátok meg fog vakulni, de az is lehet, pillanatokon belül meghal! — Menj azonnal.az orvoshoz! — mondja a feleségem, aki. mióta él, örül, hogy ellentmondhat nekem. Szótlanul a szekrénybe nyűM D Suhtl 4 tutor mi történt”. Gondolataim afféle janicsárok, ellenem jöttek, ettől még szomorúbb lettem. Közben egy idősebb fehér köpenyes hölgy a terembe egy hatalmas stósz lepedőt hozott, amelyből néhányat leejtett. Felugrottam, felemeltem. Sajnálnék mindent megbocsát. És ha megszoktam. Már majdnem tam, hogy mindezt az orvos kell, mint az acél, mindenért mindent látok, legalábbis hal- nem látja. Kinéztem az qblá- büntet. ványan. Jön, vonaglik, kúszik kon: az utolsó kép, az utca for— Gyere ide, kisfiam — hal- egy nő. Ügy érzem, felém. Tu- gataga, gyönyörű! kan rebegem, mert nem aka- dóm, hogy ez csalás, de meg- És én megvakulok, pedig az rok pánikot kelteni. nézem, mert tudom: soha töb- élet, az emberek, a nők olyan Belenézek aranyos kisfiam bé semmilyen csúnya és szép szépek, szemébe, saját szememmel néz nőt ezen a világon én már lát- Semmi baj, a hallásom m- vissza rám. Az egykori szép, ni nem fogok. Vígasztalom ma- gyón jó, nemcsak a zörejeket bársonyos fekete szememmel. gam: a halálraítéltnek is van hallom, a hangokat is. A nor- Megvakulok, elvesztem mind utolsó kívánsága. „Milyen szép mái ,-A” hangot különbül elír két szemem világát. Elvesz- mozgásit nő!” tem az életet, a világot. Meg- A kórházban valaki azt simogatom a fiút, érzem, men- mondja: ne már játszani, unja a tálára- — Tessék helyet foglalni, dó szeretet. Nem tisztel a gye- Leülök. Jön egy fiatal, na- rek, nem tudja, hogy néhány gyón szép nő, fehér köpenyben, perc és nem látom. Nem látom Néhány gombot alul a köpe- a világot, nem látok semmit, nyén elfelejteti begombolni. „Milyen barna a combja. „Emberek, segítsetek. Ne ja. nem látom őt sem. Nyugalom! Odamegyek az akváriumhoz: milyen szép, zöld ebben a kilók. előveszem a családi albu- csíny tengerben minden. Fi- munkatmegnézem szeretett cánkolnak a halak. Aranyos anyám csodálatosan szép arc- kicsiny, pici aranyhalak. Ap- képét, mégegyszer. Látom-e ropó: arany! Aranyhal, arany- még valaha? haj. Aztán előveszem Adyt: — 22-22-22! ......beszökött az ősz...” — — Azonnal! m ilyen szép. De szeretem ezt a A taxival a Szigetre megyek, verset. és futólépésben mindent meg- zel a szemmel mindent latiam... Megvakulok! Lehetséges? nézek. A Casinóban megiszom És most... Én nem tudom, hogy Milyen izmos a karom. egy pohár sört, és megnézem, A hajam hollófekete. És a gyönyörködöm a szép kemény szivem mint a vaj, mindenki- fehér habjában. A „ködöt” már fütyülöm, mint a... — Magra az? — kérdi az orvos, és blazirt arcot vág, hogy ne is sejtsem, mi fog most történni. — Ne féljen. — Én?... — Sápadt egy kissé, valószínű pszichés alapon — mondhagyjatok megvakulni. Szeretnék még élni.. Nézem: a nő nyakán hanyagul, sálként a sztetoszkóp. Harmadéves orvostanhallgató. Főorvosnak szeretne látszani. Szóval üljek le? „Kérem, ez a szem az én szemem .. . Erre a nők azt mondták ... És az utóbbi időben ez^ zonnal megérzem: az orvos udvarias, sőt tapintatos„ Azt akarta mondani: „maga most fél, maga gyáva!” Fölfekszem a műtőágyra, tűszúrás, az orvos mesél: — Nekem is volt egy jégárpám, amikor huzatot kaptam... Nyitva felejtettem a kocsim mindkét ablakát. Hideg volt gs zuhogott az eső. Vigyázni kell. Kínos ez az árpa-.. Vágni kell! NÓGRÁD — 1968. augusztus 4., vasárnap 9
