Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-29 / 202. szám
A távirat elment A szécsényj IX. Rákóczi Ter. melószövetkezet gépműhelyében tizenheten dolgoznak. Itt van, a „szállása" a traktoros- brigád huszonegy tagjának is. Kiss László, a gépesek főmérnöke mondotta: mindkét közösség megküzd az idén újra a szocialista címért. Dolgoztak keményen akkor Ls, hogy kintjártunk. A traktorosok a mezőn, hiszen a Rákóczi mindig az elsők között kezdte meg az őszi munkát. Ezen a régi, jó szokáson nincs szándékukban változtatni. A gépjavítók meg a műhelyben szorgoskodtak. Csak erőgépből tizennyolcnak kell gondját viselniük, és hol vannak még a munkagépek, kisebb eszközök, szerszámok. Amikor végeztek, senki sem igyekezett haza. Akik távolabb dolgoztak, azok is átjöttek a bognárműhelybe. Kiss László mérnök mindenféle szónoki fogás nélkül, közvetlen hangon beszélt. A csehszlovák helyzetről, az ellenforradalmi erők támadásáról. a szocialista országok aggodalmáról, a szocializmus védelmében tett intézkedésekről. Mondta a legfrissebb híreket is: Moszkvában eredménnyel jártak a tárgyalások, s megvan a lehetősége, hogy a párt. a kormány, a szocializmushoz hű erőkre támaszkodva. mielőbb rendezzék a helyzetet. Aztán Tomis István, a szövetkezet fiatal párttitkára szólt, és feszült figyelemmel szegeződtek rá a tekintetek. Tanácsolta, a szécsényj II. Rákóczi Termelőszövetkezet tag. sága küldjön szolidaritási táviratot pártunk Központi Bizottságának. Adjanak meg minden segítséget, hogy a csehszlovák párt és kormány, a csehszlovák dolgozók erőfeszítései a kibontakozás felé. a normális élet felé vigyék az országot. Hamar megegyeztek az írás szövegében is: „'Mélységesen elítéljük a csehszlovákiai ellenforradalmi elemek rendbontó tevékenységét. Helyesnek tartjuk a segítséget, amelyet a testvéri országok, közöttük a magyar kormány is a szocializmus csehszlovákiai erőinek nyújtott. Bízunk abban, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt, a munkásosztály megvédi a szocializmus eddigi vívmányait, s élére áll az imperialista mesterkedések elleni harcnak.” Elsőnek Győri Sándor szerelő mondta el véleményét. Támogatta a javaslatot: küldjék el á táviratot. Mint mondotta: nem jó dolog az, ha a szomszédoknál nincs rend. Tele volt az ember szorongással. nyugtalansággal örülnek, hogy lassan-lassan még is rendeződnek a dolgok. Az idős bognármester, Almosát Benjámin kívánsága is ez volt A csehszlovák párt. a kormány tegyen intézkedéseket, hogy ne legyen viszály, ne legyen háború. A szomszédok kerüljék el azt, amibe mj 1956-ban belesodródtunk. Aztán ha rend lesz, kivonulnak a csapatok. Hazajön az ő katonafia Is. aki segíteni ment. így ment el a távirat Budapestre. Vitte a Központi Bizottsághoz a szécsényj szövetkezeti tagok, a gépműhely szocialista munkabrigádjának szolidaritását. Megsemmisítő csapásban részesültek A Pravda prágai tudósítóinak cikk* A Pravda prágai különtu- dósitói a lap szerdai számában megállapítják: a szovjet harcosok és a többi szövetséges ország katonái, a csehszlovák néppel egyiltt megakadályozták a köztársaság belső és ktilső ellenségeit abban, hogy aláássák a szocializmus vívmányait, szocialista közösségünk egységét. Az ellenforradalom és imperialista pártfogói megsemmisítő csapásban részesültek. A továbbiakban a cikkírók hangoztatják, hogy a csehszlovák munkásosztály túlnyomó többsége megértéssel fogadta Svoboda elnök felhívását, amelyben kérte, hogy tanúsítsanak megfontoltságot és fegyelmezettséget. Nem volt ugyan minden világos, és nem mindenki rendelkezett a tények ismeretével, de a dolgozók, a szocialista vívmányok védelmére keltek, ellenőrzésük alá vették a gyárakat és üzeme- meket. A helyzet megértése és a fegyelem betartása jellemezte a csehszlovák hadsereget, amely fontos szerepet játszott a veszélyes kilengések elhárításában. A helyzet magaslatán állt a népi milícia. Az országban azoban voltak és vannak olyan erőU, amelyek látták, hogy a szövetséges csapatok bevonulása terveik meghiúsulását jelenti. Éppen ezek a szocialistaellenes erők voltak azok, amelyek nacionalista érzelmekre apellálva hisztériakampányba kezdtek, provokálták a szovjet harcosokat, és incidenseket idéztek elő, amelyek áldozatokat követeltek. Ezek az erők az imperialista propagandával teljes összhangban cselekedve megpróbálták a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot kiszakítani a szocialista közösségből — írják befejezésül a Pravda tudósítói. 9.JSí zu ul« 21 se^ííNés: 4*i,€fccliiicsii .vében” Munkásgyűlésre került sor a Nógrádi Szénbányák üzemeiben. A bányászok meghallgatták a csehszlovák helyzettel kapcsolatos tájékoztatókat, és mindenütt megvitatták a magyar párt és a kormány intézkedéseit, állásfoglalását, elmondták véleményüket a baráti Csehszlovákiában történt eseményekről. A Zagyvái Bányaüzem munkásai az alábbi levélben foglalták össze véleményüket. A levelet eljuttatták az MSZMP Központi Bizottságához. „Mi, a Zagyvái Bányaüzem munkáskollektivája az eddig eltelt időszak alatt aggodalommal figyeltük a testvéri Csehszlovákiában lezajlott eseményeket, amelyek során a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban veszélybe kerültek a szocialista vívmányok, és ellenforradalmi kísérletek veszélyeztették a csehszlovák nép, a szocialista országok közös érdekeit. Türelmetlenül vártuk, hogy a szocialista erők minél előbb tegyék meg a szükséges intézkedéseket a helyzet rendezésére. Egyöntetűen helyeseljük pártunk és kormányunk döntését, amelynek alapján hazánk internacionalista segítséget nyújt a testvéri Csehszlovákia szocialista vívmányainak, államrendjének megvédésében, Bízunk abban, hogy ez a segítség eredményes lesz, ég a csehszlovák munkásosztály, a csehszlovák nép pártjának vezetésével leküzdi a nehézségeket és a marxizmus—leninizmus szilárd eszmei alapján tovább építi szocialista hazáját. Arra kérjük pártunkat és kormányunkat, hogy továbbra is adjon meg minden segítséget osztálytestvéreinknek, éberen őrködjön a szocialista országok rendje, biztonsága és egysége felett.“ Nósrntl müvPHZPi vallják: Barátok vagyunk az alkotó munkában is — Hogyan látja a művész a csehszlovák politikai és társadalmi kibontakozás lehetőségeit a Közlemény után? Iványi Ödönt, a Képzőművészek Észak-magyaror. szági Területi Szövetségének Nógrád megyei titkárát kerestük meg e kérdéssel. — Az utolsó huszonnégy óra eseményei, a moszkvai tárgyalásokról kiadott közlemény korai határozott bizakodással töltenek el, hogy Csehszlovákiában mihamarább normalizálódik az élet és korábbi jó kapcsolataink művészeti té. ren is helyreállnak. Az elmúlt hetekben aggodalommal teli, nehéz szívvel gondoltunk csehszlovákiai barátainkra, művésztársainkra. akiknél épp a közeljövőben terveztük grafikai anyagunkat bemutatni. De nem az elmaradó besztercebányai kiállítás ügye bánt bennünket, sokkal inkább művésztestvéreink sorsáért, az alkotó munkájukban fel. tétlenül bekövetkezett törés miatt aggódtunk és aggódunk. — Tizenkét évvel ezelőtt hasonló helyzetben voltunk magunk is, így tökéletesen átérezzük mindazt, ami Csehszlovákiában végbe ment. Bizonyosra veszem azonban, ha végleg elcsendesedik szomszédainknál a háborgás, életük megint visszatér békés medrébe, akkor azok, akik ma még képtelenek reálisan megítélni az előállt helyzetet, belátják a testvéri közösség fenntartásának szükségességét. Ha mi, kommunisták nem találunk egymásra, úgy ne számítsunk ellenségeink „segítő” kezére, az semmi jót nem hozhat. — Mi, nógrádi művészek nem lennénk csehszlovák művésztársaink igaz bará - tai, ha nem éreznénk velük a nehéz, megpróbálta- tásos időben. Reméljük azonban, hogy a művészeti, alkotó területen is hamarosan újból találkozunk és a régi barátsággal köszöntjük egymást. Különös sajnálkozás Karlovy Varyra elsősorban én is, mint annyian gyógyvizeiről, vadregényes bérceiről, a szálloda ablakain beáramló jó levegőről és legendákról emlékszem. Az itteni levegő jót tesz az egészségnek, a legendák bájosak, meg akkor is, ha boszorkányokról szólnak. Nem messze a várostól húzódik a Német Szövetségi Köztársaság határa, azé az országé, amelynek politikai — és egyéb — boszorkánykonyháiban távolról sem bájos „legendák” születnek. E napokban például a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban aktivizálódtak a nyugatnémet revansista erők, ékesen bizonyítva Bonn „új keleti politikájának” lényegét- A nyugatnémet határőrség parancsnoka demonstratív körutat tett a Csehszlovákiával határos területeken Ugyanakkor egy kisvárosban összejövetelt tartottak a szu- détanémetek. E szudétanémet tüntetés Csehszlovákia- ellenes jelszavak jegyében zajlott le, melyek egyike: „Szu- détaföld — a csehek által elfoglalt német terület”. Az is tény ma már, hogy München kapcsolatban áll a szocialistaellenes erők illegális rádióadóival. S mindennek tetejében a Szabad Európa Rádió „sajnálkozik” amiatt, hogy — úgymond — ismét német katonák állomásoznak cseh földön, a Német Demokratikus Köztársaság egységei. A rádió munkatársa — hogyan, hogy nem — megkérdezett egy NDK-állampolgárt: látott-e német katonákat Prágában? Nem látott. A SZER megjegyzése: Karlovy Varyban, sajnos, láthatKülönös sajnálkozás! Különös, hiszen figyelemmel kísérve a nyugatnémet revansista és neonáci erők törekvését a fennálló európai határok — köztük a csehszlovák—nyugatnémet határ — felülvizsgálatára, tudjuk, hogy Münchenben nagyon is örülnének, ha „egyfajta .német katonaság” átléphetné a csehszlovák határt. Valószínűleg nem az fáj tehát Münchennek, hogy Karlovy Vary tájékán németek, hanem inkább, hogy nem fasiszták tartózkodnak. Továbbá kiderül c sajnálkozásból: ha fenntartják is a szövetségi köztársaságban a .jogot „minden német” egyedüli képviseletére, Bonnban is tudják, hogy létezik egy másik német állam a Varsói Szerződés szilárd tagjaként, amely habozás nélkül tesz eleget internacionalista köteles- jenek. .. .Sajnos? De kinek!? — le — Nógrádi bányásssflafalok távirata A nógrádi szénmedence bá- nyászfiataljai, az üzemi KISZ- szerveaetek tagsága sok helyen foglalkozott a csehszlovák helyzet értékelésével. A bányászokat, fiatalokat és az idősebbeket régi barátság fűzi csehszlovákiai munkatársaikhoz. Érthető, hogy végig figyelemmel kísérték az eseményeket, különösen most, amikor minden remény megvan a rendkívüli helyzet normalizálására. Tegnap és tegnapelőtt több bányaüzemi KlSZ-szervezet- nél tartottak rendkívüli megbeszéléseket a fiatalok, Mát- ranovákon két alapszervéaet tagsága — 64 bányász — együttesen vitatta meg • csehszlovákiai eseményeket. Kifejezték véleményüket, hogy egyetértenek és mindenben támogatják a párt és a kormány, a helyzettel kapcsolatos elvi politikáját, helyeslik intézkedéseit- A fiatalok táviratot küldtek a párt Központi Bizottságához. Megbeszélések, ifjúmunkás- gyűlések voltak. Nágybátony- ban, Tiribesen, Szorospatakon és a kányási bányaüzemben is. Nagybátonyból, az ottani ki- szesek küldtek táviratot, amelyben egyetértésüket fejezték ki. A szerelvény Losoncról indult. Üres tehervagonokból állt. A Dieselmozdony indulásra készen dübörgött az állomáson. Egy legényke settenkedett a vágányok között. Jelentéktelen, vékony fiú, a jól ismert cifra öltözékben. Nem figyeltek rá. A munka lekötötte az embereket. A fiú gyors mozdulattal benyúlt a zsebébe, előkotort egy krétadarabot és amikor a szerelvény megindult, a vagon mellett ügetve, ákom-. bákom betűkkel, szlovák nyelven ráfirkált valamit. Azután gyorsan eltűnt az állomás mellékkijáratán. A ezerel- vénykísérő vasutas látta a fiút, de a vonat már mozgásban volt, nem tudta megnézni mit írhatott. Fenyegetően integetett a szaladó legény után. A vonat Ipolytarnócon gördült át magyar területre, és Útkén keresztül Nógrádsza- kálnál visszakanyarodott Csehszlovákiába. Amikor Ma- le-Stracinyban begördült az állomásra, jöttek a kék overá- los kocsivizsgáló lakatosok. Hosszú nyelű kalapácsaikkal ütögették a kerekeket. Meglátták a feliratot. Olvasták, összenéztek. Az egyik idősebb rosszallóan csóválta a fejét, káromkodást morzsolt a fogai között. Ekkorra már odaért a kocsikísérő is. Betűzte az írást és kifakadt: — Neveletlen mocskos huligán. — A fiatalabb lakatostól A szidiiszkói járásban a munkásoké a szó elkérte az olajos ruhát, mérgesen letörölte az írást. A két lakatos homloka gondterhelten ráncba ugrott. Aztán ment mindenki a dolgára. Ki tudja, mi volt a vagonra írva, de a munkásokat alaposan feldühösítette. Az idősebb lakatos beszélt magyarul. Csak annyit mondott. — Szégyen, gyalázat. Ilyen mocskolódást. Ezt munkásember nem tehette... — és köpött egyet. A szidliszkói járásban az emberek nagyon határozottak. Bányászok és más ipari munkások élnek itt. A dolinái bányákban dolgoznak, mások Losoncra járnak munkába. Az embereket a munka érdekli és az, hogy rend legyen az országban. A bányászok nemrég kifakadtak, mert a vagonok rendszertelenül érkeznek, a kitermelt szenet késve szállítják. Küldöttségeket menesztettek, hogy a bánya vezetői minél előtt teremtsenek rendet, mert a munkát nem hajlandók leállítani. Két alkalommal a rádión keresztül sztrájkra szólítottál? a dolgozókat. Az első esetben egy percre, a másodikban egy órára. A rádióban üvöltöttek a szirénák, egymást követően olvasták be a felhívásokat, de a járásban dolgoztak a munkások. Az autóbuszok a sztrájk Idején is pontosan, menetrendszerűen közlekedtek. Él ebben a járásban egy híres bortermelő termelőszövetkezeti tag. Fiatal ember. Dol- né-Strehán, egy kis falucskában lakik a családjával. Pártvezetőségi tag is. Így summázta: — Tőlünk bömbölhetett a rádió, firkálhattak a lapok — mondja. Augusztus 14-én a falu lakóinak legfőbb gondja volt annak a negyven embernek az útra indítása, akik külföldi autóbusz-kirándulásra jelentkeztek. Akik otthon maradtak, végezték a munkájukat. Náluk az a szokás, hogy hangszórókon keresztül értesítik a lakosságot: ki, hová menjen dolgozni. Ezek a felhívások hatásosabbak voltak, mint a rádiók zűrzavaros közleményei. Az augusztus 21-1 események sem zökkentették ki a kis falu lakosságát a megszokott életből. Meghallgatták, tudomásul vették és dolgoztak. Barátunkkal történt, hogy előző este később feküdt le és reggel tovább maradt az ágyban. A szomszéd, egy idős szlovák néni, 7 óra felé bezörgetett. — Galambocskáim, kapcsoljátok be a rádiót, nem értem mit mond.. így szereztek tudomást a szövetséges erők bevonulásáról. A pártvezetőség azonnal ‘összeült és döntöttek: folytatják a munkát. Megszólaltak a hangszórók és felkérték a lakosságot: induljon munkahelyére.' Ez a felszólítás erősebb volt a rádió uszításánál. Szidliszkó, a járási központ felé vonultak a katonák, onnan pedig jöttek a munkásokat szállító járművek, a menetrendszerű autóbuszok. — Nem szólhatnak meg bennünket, mi barátként fogadtuk katonáitokat — mondja barátunk. így volt. Szidliszkó kisebb, szűk utcájú település. A katonai járművek beszorultak az utcákba. Az egyik páncélautó megrekedt. A személyzet hozzálátott a javításhoz. A járókelők megálltak, érdeklődve figyelték a munkát. Előkerültek helybeli autószerelők, tanácsokat adtak. Megkapó kép volt. A katonai járművektől közlekedési dugó keletkezett. Megjelentek a Nemzeti Bizottság vezetői és kérték, hogy a további torlódás elkerülésére tegyenek valamit a katonák, Szükséges volt. A harcosok fegyelmezetten visszahúzódtak a városból. — Megértjük mi egymást! A fegyelem, a rend, a munkáshatalom védelme, a két nép azonos érdeke — mondja barátunk. A rendkívüli esemény tálán abban tükröződik leginkább, hogy megrohamozták az üz-‘ leteket. A város vezetői léptek közbe, hogy csak a szükségletnek megfelelő mennyiségű élelmiszert adják ki. Odaálltak a vásárlók elé és megmondták: ne vásároljanak feleslegesen, tárolásra, csak amire szükségük van. Nagyszerű emberek ezek a Szidliszkó járási munkások. Helyén a szivük és az eszük. Vigyáznak, megvédik társadalmi rendjüket. Hogyan is mondta az az idősebb kocsi vizsgáló lakatos? „Ezt munkásember nem tehette. ..” Így van, ami náluk történt, azt nem a munkásember tette. Bobál Gyula NÓGRAD — 1968. augusztus 29., csütörtök 3
