Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-03 / 181. szám

flaz cs bizonyos-Egyre többször és több helyen vitatkoznak arról: miért volt kevesebb az újítás az elmúlt félévben? A Nógrádi Szénbányáknál 30 százalékkal, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a múlt év azonos időszakához képest pedig százzal csappant az újítókedvű munkások és műszálnak szá­ma. Vannak, akik azt mondják: mivel a nyereségrészesedés­ből fizetik a díjat, a gyárak vezetői húzódnak az újítások elfogadásától. Mások szerint a késői elbírálás miatt nem újítanak, megint mások azt hangoztatják: nem vállalják az újítási díj megszerzésével járó tortúrát, a szerződés megkötésénél előadódó huzavonát. Persze ennek ellenke­zőjéről is tudunk. A Nógrá4 megyei Fémipari Vállalatnál az első negyedévben annyi újítást nyújtottak be, mint ta­valy egész évben, bár itt sem megy minden a legtökélete­sebben. A kifogások egy része régebbi keletű. Ezekre az új újítá­si rendelkezés világos választ ad. Kiküszöböli a hosszan­tartó huzavonát, gátat vet a pereskedésnek, növeli az egy­személyi elbíráló hatáskörét és felelősségét, az általa kifi­zethető újítási díj nagyságát. Lényegében szabad utat biz­tosít a mozgalomnak. Hátramaradt, a nyereségrészesedés és az újítási díj ki­fizetésével kapcsolatban felvetett kérdések tisztázása. — Nincs mit tisztázni. Vagy nem jó, vagy jó az újítás. Csu­pán arról van szó, hogy az elő- és utókalkuláció pontosan bizonyítsa be: az újítás: milyen mértékben növeli a nye­reség tömegét, s mit érdemel ebből az újító. Téves az, hogy az újítónak kifizetett díj csökkenti a szétosztható nyeresé­get. Ellenkezőleg: növeli, — mondja Antal Gyula a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek igazgatója. Ezt erősítette meg Kassai József, az újítási iroda vezetője, majd hozzátette: — csak jönnének az újítások. Nem baj, ha növekszik a számuk és az értük kifizetett összeg, mögöttük jelentős nye­reség húzódik meg. A mozgalom fejlődését hátráltatja még, hogy az új ren­delet, valamint az erre épülő jogszabályok nem mindenütt ismeretesek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is még csak ezután adják ki elbírálásra, vitára. Másutt ezzel csak ímmel-ámmal foglalkoznak, több helyen pedig még hozzá sem kezdtek. Mivel a dolgozók csak hallomásból tudnak egyet-mást, ezért várakoznak. Újabban szóba került, hogy a mozgalom lanyhulását elő­segítette a műszaki fejlesztésre kötelezett műszakiak szá­mának kiterjesztése. Ide sorolják a vezető állásúakat, a fő­osztály- és osztályvezetőket, a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó mérnököket, az önálló tervezőket, szerkesztő­ket, technológusokat. Előlük sincs azonban elzárva min­den út Az idő sok mindenre választ ad, sok mindent megváltoz­tat. Azonban csak erre várni és nem tenni addig semmit, helytelen. Ma legfontosabb, hogy az újítókedvű emberek tudják: az új körülmények között milyenek a lehetőségek, s milyen területen gyümölcsöztethetik legjobban azt a pluszt, amit az újításokban kívánnak realizálni. Venesz Károly A romok alól segély kiál tások hallatszanak Óriási erejű földrengés Manilában Borzalmas természeti csa­pás pusztított Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában. A várost pénteken hatalmas ere­jű földrengés rázta meg. A he­tes erejű földlökések köz­pontja Manilától mintegy 280 kilométerre északkeleti irány­ban volt. A földlökések helyi idő szerint 4 óra 21 perckor kezdődtek, egészen a délelőtti órákig tartottak. A katasztrófa a legnagyobb pusztítást a belvárosban, a Santa Cruz kerületben okózta, Itt, szemtanúk elbeszélése sze­rint egy ötemeletes ház, amelyben mintegy 1000 lakó tartózkodott, óriási robaj kö­zepette dőlt össze, „mintha egy óriási kéz morzsolta volna szét” Marcos elnök azonnal moz­gósította a hadsereget, hogy siessen a katasztrófa sújtotta lakosság megsegítésére. Hírügynökségek jelentik, hogy Manila egyes térségei a pusztulás képét mutatják. Az utcákon és tereken hatalmas repedések tátonganak és he­lyenként tűzvész pusztít. A lakosság több helyütt a szó szoros értelmében tíz körmé­vel esett a romoknak, hogy életben maradottak után ku­tasson. A városban a telefon- és a villanyszolgáltatás meg­szűnt. A mentési munkálatok azonnal megkezdődtek. Mint a Reuter írja, a romok alól kétségbeesett segélykiáltások hallatszanak Munkamegosztás A minap néhány vagon fe­héráru — sóder, szén — ér­kezett a rétsági vasútállomásra. A kirendeltség vezetője nyil­ván attól félt, saját eszközei­vel, létszámával képtelen lesz lepakolni, elfuvarozni a szál­lítmányt. A fuvarnak foga van: csök­kent a díjszabás, növekszik a konkurrencia. Az sem mindegy, hogy a kocsiállásból mennyi szárad az AKÖV lelkén — ab­lakon kidobott pénz a bírság. Helyesen tette hát a kirendelt­ség vezetője, hogy Balassagyar­mathoz folyamodott segítségért. S azt természetesen meg is kap­ta. Aztán, amikor elérkezett a munkaidő vége, a rétsági so­főrök, rakodók szépen elmen­tek haza. A kirendeltség veze­tőjével együtt. A balassagyar­matiak pedig az állomáson ma­radtak, s folytatták a kirako­dást, szállítást. Fura munkamegosztás: fog­juk meg és vigyétek! Változatlan bizalommal TizenhárommiHiós emelkedés A tények alaposan rácáfol­tak a rémhírterjesztőkre. Az új mechanizmussal kap­csolatos, pénzromlást emle­gető híresztelések ellenére a lakosság takarékban elhelye­zett pénzének összege nem­hogy csökkent volna, hanem még emelkedett is. A balas­sagyarmati járásban és Balas­sagyarmaton az elmúlt év el­ső félévével szemben, mikor csak 5,7 millió forinttal emel­kedett a takarékbetét-állo­mány, az idei év hasonló idő­szaka ennek a duplájánál is több, 13,3 milliós emelkedést hozott! 1967 júliusában össze­sen 70,4 millió forintot tartot­tak takarékbetét-könyvben az emberek. A mendemonda ha­tására az év második felében néhányan várakozó álláspont­ra helyezkedtek. így az ősz- szeg nem emelkedett, inkább csökkent egy-két millióval. Az új mechanizmus első hó­napjában, januárban viszont egyszerre 6,7 millió forintot helyeztek el az emberek ta­karékban. A számok napnál is fényesebben bizonyítják: a lakosság nem csalatkozott az újrendszerű árpolitikában, és azok is elégedettek vele, akik annak idején fenntartással fogadták bevezetését. Borváros a föld alatt Minden második embernek: egy liter magyar bor Budapesten találjuk az or­szág egyik legnagyobb borpin­cerendszerét. Valóságos bor­nagyüzem ez: naponta mint­egy 100 ezer palackot töltenek meg benne. A pince labirintu­saiban több mint kétezer em­ber dolgozik. — Mindegy hogy, hol épí­tik fel a pincéket? — Dehogyis! Nemcsak az a fontos, hogy hová telepítsük a borpincét, hanem az is, hogy milyen kőzetanyagok alkotják a falait. — magyarázza Farkas Gábor, a Budafoki Pincegazda­ság igazgatója. Az 1700-as években Mária Terézia és később II. József ide, Budafokra telepített sok ezer sváb családot. A főváros­tól alig 10 kilométerre levő helység azóta egybeolvadt a terjeszkedő Budapesttel. Az őslakók a házépítéshez a hegy­ből termelték ki a kockaköve­ket; így hatoltak egyre beljebb és beljebb a hegy gyomrába. Lassan azután kialakultak a hosszú föld alatti folyosók. A bortermelők és a borkereske­dők felfigyeltek ezekre, és 1900-ban végképp birtokukba vették a hegy belsejét. Különleges előnyei vannak a hegy gyomrában érlelt bo­roknak. Mivel a tufa rendkí­vül rossz hővezető anyag, jól szigetel, s így biztosítja, hogy a leghidegebb fél és a legme­legebb nyár közötti hőingado­zás maximum 4 Celsius-fok, természetesen minden mestér- séges hőmérséklet-temperálás nélkül. Optimálisan 12—16 Celsius-fok között „érik” a bor és ez a hőmérséklet itt ad - va van — mondja az igazga­tó. — Elmondhatjuk, hogy et­től jók a borok? — Nem ilyen egyszerű a vá­lasz. Ezernyi tényező befolyá­solhatja. Mi, borászok úgy mondjuk, hogy nincs két egy­forma szüret. A jó évjárat az időjárás függvénye. Döntő a napfényes órák száma, a csa­padék mennyisége: különösen a szüret időszakának időjárá­sa. A talaj, a levegő különle­ges összetétele a magyar sző­lőtermelő vidékeken kitűnő' Egy hosszú, meleg „vénasszo­nyok nyara” elnyújtja az érést és sűríti az aromákat. — Tehát a szüreten dől el a bor sorsa? — A szüret csak az első lé­pés. Számos borkezelési műve­let ezután következik. — Ahogy beljebb haladunk a fo­lyosókon, egy idős pincemes­ter ezt így magyarázza ne­künk: — A bor élő szervezet: meg­születik, fejlődik, s elöregszik, mint az emberek. Szeretetet igé­nyel, gondos nevelőmunkát. Derítés, fejtés, állandó ellenőr­zés. Lényeges, hogy mikor ke­rül az ital a palackokba. Min­den bornak van optimális éré­si ideje. A magyar homoki fe­hér borok például átlagosan 3 év alatt érik el ezt a „kort”, a nehéz aszúboroknak viszont 8 év szükséges. Ha ebben az optimális érési időszakban ke­rülnek a palackokba, akkor hosszú esztendőkig megtartják ízüket. zamatukat. Ha pedig túlérlelik: elfárad, elöregszik a bor. Szaknyelven úgy mond­ják: „Iskolát járt bor lehet csak igazi!” Az üveglopóban aranyszín­ben csillog a Balaton-vidéki bor. Az íze is kitűnő, koccin­tunk a borászok egészségére. Budafokon egyébként a sók száz kisebb pincét a hegy mé- , lyén folyosókkal kötötték ösz- sze: valóságos kis föld alatti város alakult igy ki. Az üzem­részek közt széles utak, útjel­ző táblákkal. És mindenütt hordók, hordók, hordók. — A budafoki borpincék a Duna mellett 10 kilométer hosszúságú szakaszon nyúlnak el. Bent a hegy alatt 30 kilo­méter hosszúságban futnak a föld alatti utak; 500 ezer hek­toliter bort lehet egy időben tárolni itt — mondja az igaz­gató. Az egyik kanyar után „óri­ással” találkoztunk. —Ez az ország egyik legna­gyobb hordója. „A Szent Ist­ván”. 53 500 liter bor fér bele domború pocakjába. De itt állt 1896-ban a milleneumi ünnep­ségek idején a csodahordó is, a Í00 ezer literes, amelynek mélyén 12 tagú cigányzenekar játszott. A legkisebb hordó 1 literes és próbaérlelésekre használják. A magyar borokat világszer­te az ismert márkák tették hí­ressé. A borok királynője, minden nemzetközi borver­seny sokszoros helyezettje a Tokaji aszú. Ize, mint a méz, aromája utolérhetetlen. Tíz év alatt a magyar bor­export megduplázódott. Más­fél milliárd literrel jutott kül­földre is. még Dél-Ameriká- ban is a kedvelt csemege. A második világháború óta ex­portált boraink mennyisége azt mutatja, hogy a földön minden második embernek át­lagosan egy liter magyar bor jutott. Regős István A 102. születésnap Bensőséges ünnepség volt tegnap délután Pásztón a Sza­badság út 202 számú házban. Itt él Sztrehó Boldizsárné (Fii­kor Mária), a megye legidő­sebb asszonya. Nagylócon szü­letett 1866. augusztus 2-án. A jó egészségnek örvendő 102 éves nénit felkeresték a köz­ségi tanács, a társadalmi szer­vek képviselői. Az úttörők vi­rágcsokorral kedveskedtek Sztrehó néninek, ö szeretettel fogadta a köszöntőket, a virá­got, s a jó kívánságokat. Mi is meleg szeretettel kö­szöntjük Mária nénit! Takarmány­segítség Litkéről Az Ipoly menti termelőszö­vetkezeteknek kedvezett az idei aszályos időjárás. A folyó nem öntött ki, s így lehetőség nyílt a parton elterülő rétek termésének betakarítására. A litkei termelőszövetkezetben is a korábbi évek átlagát je­lentősen meghaladó mennyisé­gű réti takarmány termett. A szövetkezetiek az utolsó szálig betakarították a termést, majd a takarmánymérleg el­készítése után a felesleggel azokat a gazdaságokat segítet­ték ki, ahol szűkösen termett takarmány. A jó termésnek és a szorgalmas betakarításnak köszönhető, hogy a litkei ter­melőszövetkezet hétszázezer forintot könyvelhet el takar­mányértékesítésből. Átvettem a vezetést Az első nap azt hittem, meg­szököm. Nem ment a meló. Még ötven százalékot sem tel­jesítettünk. A második nap? Jövünk haza kimenőről, tom­boló szélvihar. Dőlnek a sát­rak. Nekiestünk, kétórás mun­kába telt, amíg felállitottuk, körülárkoltuk. Teltek a napok. Egyre jobban ment a munka. Tudtam én azt, hogy nem lesz baj. Tavaly is jelentkeztem építőtáborba, csak későn. Nem vettek be. Ástuk az árkot, hánytuk a földet. Fél ötkor kel­tünk, hat órát dolgoztunk, este fél kilenckor takarodó. Minden rendben ment, csak egy valami nem tetszett. Figyeltem a bri­gádvezetőt (mindig ott voltam mögötte). Sehogy nem tetszeti nekem, hogy dolgozunk, nem is akárhogy és mégsem vagyunk az első három közt. Kiderült: a fickó kevesebbet diktált be, mint amennyit végeztünk. Ezt nem nézhettem tétlenül. Az ötödik nap után átvettem a brigád vezetését. Hajtottunk. Amikor kocsit raktunk, húsz kocsi megrakása volt a napi norma. Hárman nekiálltunk, megraktunk huszonhetet. Nagy volt a versengés. Az első há­rom brigádot díjazták. Nem akárhogy, pénzzel. Háromna­valami, hiszen átvettem a bri- négykor is felkelek. Azt mond- gádvezetést. Lett is, de erről ja, ha ezt megcsinálom, akkor majd később. Annyi biztos, ő fejen all a vízben a halászó hogy a mi brigádunkban min- stég mellett. Felkeltem négy- denki dolgozott. A harmadik kor. Kihúztam a sátorból, be- nap után egy srácot hazaküld- kellett jönnie a vízbe. Fejen tek. A brigádjuk harmadik állt, mozgott a stég, megsajnál- volt. Pénzt kaptak. ■ A fiú nem tam. Tekében mindenkit meg­csinált semmit. A jutalmazás vertem* Három ellenféllel sak- után meg cukkolta a többieket: koztam vakon. Kettőt megver- csak dolgozzatok szamarak, tem. Az egyik parti döntetlen majd megint kapom a pénzt, lett, mert öcsi könyörgött, hogy Kilenc társa nem bírta cérná- legalább ő hadd mondhassa, val, bement a táborvezetőhöz, hogy döntetlent játszott. Egyik s kérte, hogy küldjék haza. este kiáll egy gitáros, s ének­Nem megérdemelte? Hogy éreztem magam? Re­mekül, Egyik délután szellemi öttusa volt. A Bandi — jó fizi­kus — kapja a kérdést: Moszk­va melyik részén van a Téli Palota? Súgom neki, hogy Le­ningrad ban van. A szeren­csétlen nem hallotta meg, s bemondja, hogy Moszkva észa­ki részén. Óriási röhögés. Volt li a kedvenc számom, a Little Richard énekel-t. Amikor vi­sítani kell, csak hápog. Nem nézhettem tétlenül, kiálltam. Óriási tapsot kaptam. Egyik reggel fél ötkor jön az ellen­őrzés. Egyedül állok a sátor előtt. A többiek nem jöttek ki. Elvonták a kimenőt. Jobb is volt, mert már nem volt pén­zem. A végén lett. A brigá­két 12 forintos csokoládét. A ponként értékelték a teljesít- szomszédban kiszesek táboroz- ményt. Az első három nap sem- tok, Baranya megyéből. Lá­tni. a második három nap me- n*°K ***• haverkodtunk. . _ _ Az egyik. fiit sajnálkozott, gim semmi. Mondom magam- hogy fél ötJcor kell keinünk. ban. az utolsó napon csak lesz Mondom neki, ha akarom, a tábor mellett egy céllövölde, dunk második volt, öt száza- Nyolcvan forintomat lőttem el, lékkai maradtunk el az elsőtől. de nem sajnálom. Nézem a Ha előbb átveszem a vezetést, puskát, látom, hogy a célgömb még elsők is lehettünk volna, mozog. Akkor már elment 40 A pénz nem izgat különösen, forintom, mikor erre rájöttem, az a lényeg, hogy a sulit is ér- Kiszúrtam velük. Balra céloz- tesítették a jó munkáról. Ei­taro, s lőttem négy tízest. Meg- megyek-e jövőre is? Negyedi - ittuk a Törleyt, Nyertem még kés leszek, azt mondom, el­megyek, de nem a déli partra, mert ott kilométereket mehetek a vízben. Ott mindig az volt az érzésem, útlevél kell ahhoz, hogy úszni tudjak. Lejegyezte: Szakács László Közös gáttal a jégvilág ellen Szovjet terv a sarkvidék éghajlatának megváltoztatására Kanadai szakértők egy for­radalmi jelentőségű szovjet tervet tanulmányoznak, amely a Bering .tengerszoros gáttal történő elrekesztése révén fel­melegítené az Északi Sarkvi­dék éghajlatát A P. M. Boriszovtól szárma­zó tervet a Priroda nevű szov­jet folyóiratban megjelent cikk ismerteti. A terv megva­lósulásánál a Jeges-tenger je­ge eltűnnék, a kanadai telek melegebbé válnának és a tundrákon szarvasmarhát le­hetne tenyészteni. Visszatér­nének az 5 000 évvel ezelőtti éghajlati viszonyok, amikor a sarki medence egész éven ét jégmentes volt. A Boriszov által javasolt, 50 mérföld hosszúságú gáton át hideg. sarkvidéki tengervi­zet szivattyúznának a Csendes- óceánba, A gát ugyanaltkor lehetővé tenné a meleg óceá­ni víznek a sarki medencébe jutását. A sarki medence vi­ze az óceáni víz hatására há­rom év alatt annyira fel mele­gednék, hogy eltűnnék beióle a jég. ötven év alatt a világ óceánjainak vízszintje mint­egy négy hüvelykkel (körül­belül 10 centiméterrel) emel­kednék és a tengerek folya- déktöbblete növelné a vízi­erőmüvek teljesítményét. Boriszov cikkében nem kö­zöl adatokat a gigászi terv megvalósításának költségei­ről, de hangoztatja, hogy a világ számos országának — főként Kanadának, az Egye­sült Államoknak és a Szov­jetuniónak — együtt kellene működnie a terv megvalósí­tásának finanszírozásában. A szovjet terv valóra válá­sa leküzdené a vándorló ten­geráramlatok körül mutatko­zó hatalmas nehézségeket. Az Atlanti-óceán Golf-áramlata ugyanis a Grönlandi-tengeren át a sarki medencébe ömlik, az viszont zsákutcát jelent a meleg óceáni víz számára. Boriszov terve révén a sarki medence átmenő funkciói tal- jesitene. Az óceáni meleg viz három év alatt megolvaszta­ná a jeget és felhősödést okoz- na. A további következmény esőzés és a hőmérséklet emel­kedése volna. A sarkvidéki víz át jutass a Csendes-óceánba lehűtené az utóbbi vizét. A vizsgálat vi­szont kimutatta, hogy a leg­nagyobb arányú lehűlés sem volna erősebb, mint amilyen az elmúlt harminc év leghide­gebb időszakaiban volt. E-re is csak kétévenként — es csak a meleg időszakban — kerülne sor. „Embriá-B&baiig&tá® " Angliában A koraszüléstől és a torzszülött gyermek világrahoza- talától rettegő jövendőbeli anyáknak újabb reményt nyújt egy most megalakult brit tudományos szervezet. Az új szervezet a születéskutató intézet tapasztalt gyer­mekgyógyász- és szülész-szakértőiből áll, akik a londoni egyetem orvostudományi karán végzett kísérleteik során több fajta módszert dolgoztak ki az embrió életjelenségei­nek pontos ellenőrzésére. Elektromos és biokémiai méré­sekkel adatokat nyernek a szív működéséről, fej- és törzs- méreteiről, érzékszervi reakcióiról, együttműködéséről és általános „közérzetéről”. Abban az esetben, ha a vizsgálatok tanulsága szerint a magzat nem kap elegendő oxigént vagy táplálékot, s ezért reakciói rosszak, az orvosok idő előtt világra segíthetik, s így lehetővé tehetik további normális fejlődését. NÖGRAD — 1968. augusztus 3., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom