Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

Síóxéves fennállásukat ünneoelték ÍJnlili fejlődéi előtt sí iisig'i mii!tíi dolgozóinak a Tanácskoztál­Vidám népünnepélyek megyeszerte Munkás—paraszt tatáikozók Népes nagygyűlések Üf létesítmények átadása alkotmányunk ünnepén A központi ünnepséget meg. előzőén házi megemlékezések keretében ünnepelték a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói a különböző gvár- részlegeknél a gyár fennállá­sának 100. évfordulóját és alkotmányunk ünnepét. A központi ünnepséget a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek népművelési otthonában tar­tották meg. Az elnökségben helyet foglalt Jedlicska Gyula. a megyei pártbizottság első titkára, S20Ó Béla, a megyei pártbizottság titkára, Szalai Gáspár, a városi pártbizott­ság első titkára. Ocsenás Ti­bor, a Vas-, Fém- és Villa­mosipari Dolgozók Szákszer­vezetének titkára, Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára, Hidas Ist­ván, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Kereskedelmi Fő­osztályvezetője, Sándor Ele­mér, a városi tanács elnöke és a gyár legjobb dolgozói. Eljött még Hegedűs János, a Külkereskedelmi Minisztéri­um pártbizottságának titká­ra. Részt vettek a társválla­latok képviselői, a megyeszék­hely nagyobb vállalatainak ve. zetői, különböző szervezetek, intézmények képviselői. Az úttörők kedves köszön­tője után Tóth Károly, a nagy­üzemi pártbizottság titkára üdvözölte az ünneplőket, majd vázolta a száz év fejlődését, utalt a gyár dolgozóinak for­radalmi cselekedeteire, az al­kotmány pontjainak megvaló­sulására, majd ezeket mon­dotta : — Száz év tetteiből merít­sünk erőt ahhoz, hogy az el­következendő évszázad, ha­sonlóképpen a múlthoz, ese­ményekben és eredményekben gazdag legyen. Hajtsuk meg zászlóinkat, fejünket a for­radalmárok és tanítómestere­ink, a nagyszerű elődök előtt, akik különösen az utóbbi ne­gyedéviszázadban bizonyítot­ták be hogy mit kell tenni. Ha így lesz. akkor utódaink méltán gondolnak ránk a szó. cializmus jelenlegi építőire. Utána Antal Gyula, a gyár igazgatója mondta el ünnepi beszédét. Bevezetőjében meg­emlékezett arról, hogy a gyár megalapítása milyen fontos történelmi folyamatok elin­dítójává vélt. Beszélt a gyár Mongol művészek Jelentős művészeti eseménye lesz augusztus 24-én, szomba­ton este Salgótarjánban a Jó­zsef Attila művelődési köz­pontnak. Ez alkalommal a VIT- et járt mongol ének-, zene- és táncegyüttes mutatja be műso­rát színpadunkon. A kiváló tu­dású művészegyüttes a világif­júsági találkozó után érkezett hazánkba. Első előadását Ceg­léden tartotta hatalmas siker mellett, s magyarországi turné­jának utolsó állomása Salgó­tarján lesz. A magas színvona­lúnak ígérkező műsor iránt vá­rosszerte nagy érdeklődés mu­tatkozik. Szövetkezel a háztájiért Az ilinyi termelőszövetke­zetben a közős állatállomány takarmányellátása mellett gondoskodnak a háztáji jószá­gokról is. A pillangósok és a széna betakarításánál elsősor­ban azokkal a szövetkezeti tagokkal számoltak, akik szarvasmarhát is tartanak ház­táji gazdaságukban. A takar­mányt munkaegység nélkül, résziben takarították be, álta­lában 16 mázsát juttattak egy- egy állattartónak. Gondos­kodtak a domboldalakra futó kaszálók fűtermésének beta­karításáról is, s itt is elsősor­ban az állattartó gazdák vet­tek részt a munkában. sasag alatti hősies helytállá­sáról, a második világháború végnapjaiban kifejtett hazafi­as megnyilvánulásairól. Hang­súlyozta: a gyár fejlődése a felszabadulást követő evek­ben vált tempósabbá. A mun­kásokból lett vezetők által irányított gyári kollektíva sok segítséget kapott munkájához, az alapanyaggyártó üzemek­től. Különösen az ózdiaktól, akikkel számtalan módon ta­lálkoznak közös érdekeink. Tiszteletreméltó az a támoga­tás is. amelyet a diósgyőri, borsodnádasdi és csepeli hen- gerdék biztosítanak a gyár dolgozóinak folyamatos mun­kájához. A jövőre utalva el­mondotta : maximális gondot fordítunk gazdasági kapcsola­taink ápolására, a népgazda­sági feúdatokból reánk há­ruló kötelezettségek teljesí­tésére. Tudjuk, hogy a fo­gyasztó piac igényeinek meg­felelően nemcsak jobb minő­séget kell adnunk, hanem nö­velnünk kell a mennyiséget is. A megnövekedett felada­tok ellátására képes az a szel­lemi bázis, amely ma meg­van, eleven rugója a gyár fejlődésének. Az új gazdasá­gi mechanizmusban tovább akarnak lépni. 1975-re szeret­nék gyártmánystruktúrájukat úgy megváltoztatni, hogv a termelési érték 60, a nyere­ség pedig 60 százalékkal nö­vekedjen. Átépítik az élavult épületeket, bevezetik a föld­gázt, megoldják az ipari víz­ellátásnál jelentkező problé­mákat, gyorsítják a mechani- zálési folyamatokat, növelik a kisgépesítési, fokozzák a szociális ellátottságot. Ha kül­sőségeiben nem is egészen, de a gyártmány összetételében jelentősen megfiatalodik a gyár. Befejezésül köszönetét mondott a gyár dolgozóinak, mozgalmi szerveinek, mind­azoknak az intézményeknek, felsőbb szerveknek, akik se­gítették a gyár dolgozódnak és vezetőinek helyes elképze­léseit, célkitűzéseit; Megjött a nyár és megérke­zik vele a táncdalfesztivál is, ami nagyon jó; majd augusztus 20-ig elmúlik a táncdalfeszti- val, ami még jobb, mert egy­idejűleg nem múlik el a nyár, legfeljebb csak átmenetileg, mint az idén is. S bár újabban, olykor fölényes derűvel, kispol­gári részvétlenséggel figyeljük a táncdalfesztiválnak elneve­zett sportrendezvény kimene­telét, egészében meg kell ál­lapítanunk, hogy közömbössé­günk hatására sem veszített semmit „nemzeti banzáj” jel­legéből. Mi több, a tánctól, a daltól, sporttól, derűtől érzelmileg tá­vol maradó, száraz, értelmi lé­nyek is megállapították. hogy ezúttal a táncdalfesztivál is az új gazdasági mechanizmus ere­jének demonstrációja volt. Mert ugyan országszerte min­denütt a messzemenő takaré­kosságot tartjuk szem előtt, de egyidejűleg nem vagyunk zsu­goriak és szűkmarkúak. A mi mechanizmusunkat nem Skó­ciában tervezték. Mi tudjuk, hogy sport nélkül nincs kultú­ra és táncdalfesztivál nélkül ép lélek. Példa erre a vasárnap két nagy tv-eseménye is: a Berlin—Griinau-i evezős Euró­pa-b ajnokság és a táncdalfesz­tivál. Nagy kulturális vizsgá­nak bizonyult az önuralom ki­próbálásában, valamint a ká­romkodás és garázdaság elleni küzdelemben az evezős ver­seny, amelyen magyar küldöt­teink valamennyi számban ut­cahosszal bebiztosították a megtisztelő hatodik helyet, a döntő futamok hat indulója kö­zül. A táncdalfesztivál sport­jellegét az erőteljes versengés és a nagyfokú anyagi érdekelt­ség is kidomborította, s monda­nom sem kell, hogy valameny- nyi dij gazdára talált. S még a g'jrái* Beszéde után Jedlicska Gyu­la, a megyei pártbizottság el­ső titkára emelkedett szólás­ra. Tolmácsolta, a megyei és városi pártbizottság elismeré­sét, köszönetét a gyár kom­munistáinak. dolgozóinak, majd így folytatta: — Végigkísérve a száz évet azt látjuk: munka és harc volt. Amikor visszaforgatjuk az elmúlt száz esztendőt, két okból tesszük: először azért, hogy megismerjük a munká­sok, műszakiak tevékenységét a technika fejlesztésében, más­részt jól érzékeljük azokat a társadalmi, politikai, kulturá­lis változásokat, amelyek ezt a fejlődést kísérték. A gyár generációknak adott életet, sok forradalmi gondolkozású em­bert nevelt. Jórészt az ő ne­vükhöz fűződik a felszabadu­lás óta bekövetkezett fejlő­dés. Sajnos ez azonban nem volt olyan mértékű, mint ami­lyent ez a gyári kollektíva megérdemelt volna. Míg más gyáraink a rekonstrukciók so­rán teljesen újjászülettek, ad­dig itt az Acélárugyárban e tekintetben hosszabb ideje, különböző okok miatt, nehe­zen tudunk előbbre lépni. Pe­dig az új helyzetben, amikor az ipart jellemző bányászat fokozatosan visszafejlődik, je­lentős feladat hárul a gyár vezetőire, a foglalkoztatási gondok megoldásában. Kidol­gozott távlati terveik reáli­sak mind a városi, mind a megyei vezetés támogatja azt. A városi pártbizottság és városi tanács ajándékát, a ju­bileumi zászlót. Sándor Ele­mér, a városi tanács elnöke adta át. Az ünnepség végén különböző kitüntetéseket nyúj­tottak át a termelésben és a társadalmi életben legkivá­lóbb eredményt elért dolgo­zóknak. Kellemes színfoltja volt az ün­nepi megemlékezésnek Fodor Tibor színművész szavalata, és Varga András énekművé® énekszáma. borítékot is a szerzők után vit­ték a színházba, mint a vízipó- lózóknak a havi fizetést. Ámbár ez bizonyos fokig ért­hető is, mert a táncdalfesztivál díjai össze nem hasonlíthatók a Kossuth-díjjal, amelyet már korábban is csak ritka esz­tendőkben osztottak ki, vagy egy alkotó mun­kában eltöltött kivételes élet­műért, vagy egy világjelen­tőségű találmányért, esetleg az iparban elért fejlesztésért, vagy a mezőgazdaságban betakarí­tott nagyobb termésért. A táncdalfesztivál érmeit ugyanis akkor is szétosztják, ha gyen­gébb a termés, aminthogy az idén is tapasztalhattuk a dal­termésen a koratavaszí száraz­ság és a nyáreleji aszály vissza­húzó hatását. Tehát bármennyire spórolá­sok vagyunk, olyasmire ami­ből még messzi vagyunk a vi­lágszínvonaltól, nem sajnáljuk az anyagi támogatást. (Lásd: evezés vagy beat!) S ha meló­diában, szövegben, ritmusban akadnak is még kívánnivalók, kosztümökben (á la Rotschild Klára) már, önteltség nélkül állíthatjuk, hogy előrehaladást értünk el. Az idei táncdal-olimpiának még egy ismertetőjegye van: a magyaros jelleg. S ez nem­csak a szűrdolmányokban, ga­rabonciás-diák öltözékben és Petőfi-ingekben nyilvánult meg, hanem a beates magyar úr, a csongorádi kisbíró unoká­ja, meg a csipkelődő vénlányok és a csárdás-dallamolc tobzó­dásában, valamint a kurázsi­ban is. Gondolom, mekkora riadalmat kelt .majd a beat­zene őshazájában, hogy ha megkésve is, sikerült rátalál­nunk az ősmagyar motívumok­ból sarjadzó beat-stílusra. Ter­mészetesen itt nem a zongorá­Ma: az V. Országos Szántóverseny Három nógrádi indul Ma délelőtt kilenc órakor kezdődik a Kecskemét mel­letti Városföldi Állami Gaz­daságban az V. Országos Szántóverseny. Az első napon a termelőszövetkezeti te­rületi szövetségek legjobb traktorosai — szám szerint 45-en — gyakorlatot tar­tanak. ismerkednek a területtel. A meghívott szakemberek pedig gépesítési tanácskozásra ülnek össze, különféle gépbemutató­kat tekintenek meg. Holnap, pénteken délelőtt dr. Soós Gábor mezőgazdasá­gi- es élelmezésügyi minisz­terhelyettes nyitja meg a nagyjelentőségű eseményt. Az országos szántóversenyen — híven a hagyományokhoz — a nógrádi traktorosok is képvi­selik szfintókultúránkat. A két területi szövetségnél lezajlott szántóverseny eredménye alapján a balassagyarmati „Palóc- táj” területi szövetségtől Megyeri László gálgagu- tai ifjú traktoros, a „Cser­hát— Karancs Hegyvidék” területi szövetségtől pe­dig: Kelemen János felső- toldi traktoros vesz részt az országos verse­nyen. Tájékoztatást kaptunk Krát- ki Jánosnak a Pásztói Gépja­vító Állomás dolgozójának in­dulásáról is. Ismeretes, hogy Krátkl az országos szántóver­seny-keret tagja, így indulása előtt nincs akadály. A „Cser­hát—Karancs Hegyvidék” te­rületi szövetség vezetőinek in­tézkedésére, illetve közbejárá­sára a kutasói termelőszövet­kezet biztosít traktort és ekét a versenyzőnek. A pásztói Gépjavító Vállalat pedig gépkocsit ad a traktor elszállítására nál ülő kislányra gondolok, ki cseppet sem erősíti ezt a ten­denciát. Viszont az „Amikor én még kis srác voltam” kezdetű csürdöngölőt Rákóczi táborá­ban is elrophatják, teszemazt egy buzogányvető verseny utá­ni vigalomban, minthogy tár­sasági táncra fölöttébb alkal­matlan. Mindent egybevetve: a tánc­dalfesztiválok gondtalan kor­szaka egy tartós aranykor elő­jele. Szinte magam előtt látom a Madách és Erkel színpadán le­zajlott sportrendezvény hőseit, ötven év múltán, amint béké­sen ülnek a televízió előtt. A képernyőn ifjú, loknis és tor- zonborz kozmikus figurák az ür-toborzót és az aiom-mazur- kát bazseválják népzenei ha­gyományokra építve, miközben az egykori hős elfajzott unoká­ja sikongat és rángatózik, mint az idegsokkos. És az j agg a gyermekhez fordul feddő szó­val: — Hallod-e te, pernahajder! Modoráld magad, mert nem ál­lok jót magamért! Amikor én kis srác voltam, már az embe­ri testet és az emberi lelket, valamint az egyetemes és sa­játosan magyar kultúrát ápol­tam. Pedig az én időmben a kis srácoknak nem volt szabad őszintén hazudni, könnyezve nevetni. De én, fiam, bámultam, a felnőtteket. S bár cinikus új­ságírók gyakran élcelődtek ró­lunk. a célbírók megbecsültek bennünket. Megnézheted a kre- dencben a serlegeket és trófeá­kat ... Mi akkor a kurucok és Tinódi Lantos Sebestyén útján jártunk .. . Azt hittem, jó lesz, ha egyszer én is nagy leszek. S most te. átkozott pernahaj­der ... La-la-la-laaa... Lakos György Alkotmányunk születésének 19. évfordulójáról emlékeztek meg megyénk dolgozói augusztus 20-án. Szerte a me­gyében zeneszó köszöntötte a falvak lakóit. Megyénk kilenc községben munkás—paraszt találkozót rendeztek, számos helyen, mint például Sóshar- tyánban. Mátraverebélyen. Kisterenyén, Dorogházán, Ka- rancsalján. Bujákon, Kállón. Erdőkürtön, Tolmácson „be- aratási ünnepséggel” kötötték egybe az alkotmány születésé­nek évfordulóját. Több köz­ségben ünnepi nagygyűlésre is sor került. Héhalomban nyolc község dolgozói talál­koztak. s köszöntötték az év­fordulót.. \asúl az lilförohnelí Pásztón már a kora délelőt­ti órákban mozgalmas volt az élet. Tíz község termelőszö­vetkezeti dolgozói teherautók­kal, autóbuszokkal érkeztek a járási székhelyre. Ezen a na­pon avatták a ' népkertben megépített úttörővasút első szakaszát. A nagygyűlésre — amelynek elnökségében a töb­bi között helyet foglalt Jed­licska Gyula, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának első tit­kára, országgyűlési képviselő. Varga Tiborné, a kerület or­szággyűlési képviselője, Nagy Béla, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának elnöke, a járási, párt, tanács és tömegszervezetek képvise­lői — több mint ötezren gyűl­tek össze. Juhász Sándor, a1 MSZMP Pásztói járási Bizott­ságának első titkára megnyitó szaval után Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi be­szédet, — Az ország népe, falun és városon egyaránt, alkotmá­nyunk törvénybeiktatásának 19. évfordulóját ünnepli. Ami­óta a néphatalom alaptörvé­nye megszületett, azóta augusztus 20-a évről évre a számvetés, a megtett út fel­mérésének napja. Augusztus 20- a népünk, nemzetünk és államunk immár hagyomá­nyos ünnepe, melynek tradi­cionális tartalma tovább él ugyan, de korunkban új értel­met nyer, új elemekkel is gaz­dagodik. Augusztus 20-a történel­münk régi ünnepe. Ezer évig a magyar feudális állam meg­alkotásának és megalkotójá­nak, első államalapítónknak, István királynak volt az ünne­pe. Ezer éven át ünnepelték a mindenkori elnyomó osztály akaratát kifejező „ezeréves al­kotmányt”, a feudális jogszo­kások gyűjteményét. S amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatá­sára az egész világon forra­dalmi fellendülés rázkódtatta még a pusztulásra ítélt társa­dalmi rendet, s 1919. március 21- én hazánkban is kikiáltot­ták a Tanácsköztársaságot, a magyar proletárdiktatúra vég­re valóban demokratikus sza­badságjogokat biztosíthatott minden dolgozó számára. A világon az első 1919. június 23-án a Taná­csok Országos Gyűlése elfo­gadta a „Magyarországi Szo­cialista Szövetségi Tanács­köztársaság Alkotmányát", a világ első szocialista alkotmá­nyát. Ez kimondta: ,.A mun­kások. katonák és földműve­sek tanácsaiban a dolgozó nép hozza a törvényeket, hajt­ja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.” A felszabadulás után augusztus 20-a az új kenyér ünnepe lett. Az azt követő négy év alatt az ország társa­dalmi és gazdasági alapiai gyökeres változáson mentek keresztül: megtörtént a föld­osztás, a termelőeszközök és a bankok állami tulajdonba vétele, a háború pusztításai­nak felszámolása, a munkás- osztály és a parasztság tény­leges hatalmának megterem­tése. Ilyen feltételek alapján született meg 1948 nyarán a proletárdiktatúra, majd 1949. augusztus 20-án a munkás-pa­raszt szövetség írásba foglalt alkotmánya. Ezzel a magyar nép történetének fontos sza­kasza zárult le, s egyben lét­rejöttek a békés, szocialista énítőmunka lehetőségei — mondotta többi között Jedlics­ka Gyula elvtárs. Beszéde to­vábbi részében a párt IX. kongresszusa után tett gazda­sági Intézkedésekkel foglalko­zott, s azok eredményeit hang­súlyozta. Szólt a gazdasági mechanizmus eddigi eredmé­nyeiről, majd Pásztó fejleszté­sének lehetőségeit hangsúlyoz­ta. Foglalkozott a nemzetközi helyzettel is. Kijelentette: — Nemzetközi tevékenysé­günk arra irányul, hogy mun­kálkodjunk a munkásmozga­lom egységének helyreállítá­sán. Élve a nagy megtisztelte­téssel, az MSZMP Központi Bizottsága nagy felelősséggel tevékenykedik a kommunista és munkáspártok kölcsönös megértésén. Pártunk e mun­kájában igyekszik összehan­golni nemzeti törekvéseinket és nemzetközi kötelezettsége­inket, Kenyér és bor Az ünnepi beszéd után a pásztói termelőszövetkezet asszonyai az új búzából sütött kenyérrel és borral kedves­kedtek a megyei pártbizottság első titkárának. A délutáni kultúrműsorban a csécsei iro­dalmi színpad, a vanyar :> fiú és lánycsoport, a bujáki :ánc- csoport szórakoztatta a nagy­gyűlés résztvevőit. Nagybátonyban a bányász művelődési otthonban Szob Béla, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszé­det. A többi között kijelentet­te: — Augusztus 20-a az új ke­nyér a szocialista rendszerünk törvényeit,, vívmányait rögzí­tő alkotmány ünnepe is arra kötelez bennünket, hogy seré­nyen munkálkodjunk hazánk további felvirágoztatásáért, a világbéke biztosításáért. A szécsényi 'ünnepségen a termelőszövetkezet, az üze­mek, a vállalatok a különbö­ző intézmények dolgozói az általános és középiskolások népes serege vontüt a Kossuth ligetbe, ahol Sümegi János, a termelőszövetkezet elnöke, megyénk országgyűlési képvi­selője ünnepi beszédében kü­lön köszöntötte az élüzem: a bútoripari vállalat dolgozóit. Az ünnepség színes foltja volt, amikor a termelőszövet­kezet dolgozói átadták az új kenyeret a szécsényi munká­sok képviselőinek. Nógrád községben is nagy­gyűlést szerveztek. Itt Róka Mihály vezérőrnagy, megyénk országgyűlési képviselőié méltatta az alkotmány szüle­tésének 19. évfordulóját. Több létesítmény átadására is sor került az alkotmány ün­nepén. Mátramindszenten a községi tanácsházát, Berceien és Becskén új művelődési há­zat avattak. Népünnepély volt augusz­tus 20-a megyénkben. Vala­mennyi községben az ünnepi megemlékezések mellett tánc­cal, dallal és sportesemények­kel köszöntötték, az alkotmány ünnepét. NÖGRÄD — 1968. augusztus 22., csütörtök 3 Kislány a zongoránál

Next

/
Oldalképek
Tartalom