Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

Szolnoki István Barna Tibor Aki feltette a kolompoí A riporter minden másnap gyárig, ahol azonnal jelentke- meghal egy kicsit. Az elható- zik fogaskerékelőtétkerék-ké- lozás azért nem következik szító-tanulónak, mert ezen a be mindjárt az első napon, pályán úgyse viheti semmire, mert akkor még a riporter ír amikor hátulról valaki nya- ée arra gondol, hogy elméjé- kon teremtette. nek újabb remekveretű szüle­ményével most feltétlenül megforgatja a világot, vagy ha nem, hát legalább gyorsít va­lamit azon az unalmas ser- gősdin, amit a sárgolyóbis már időtlen idők óta játszik. Annak tudata, hogy most va­lami halhatatlanul és múlha­tatlanul nagyszerűt alkot, él­tető eleme a riporternek. Bi­zonyara teljesülne is a vá­gya. ha nem lenne közben né­hány sorvasztó tényező. Ezek egyike és talán legveszélye- sebbike a szerkesztő címszó­val jelzett élőlény, akit min­den bizonnyal azért alkotott a természet, hogy a riporternek se legyen fenékig tejfel az élete, A szerkesztőt nem szük­séges jellemezni- Ha összevá­logatjuk gazdag nyelvünk né­hány száz elmarasztaló, leki­csinylő és megalázásra alkal­mas jelzőjét, helyben va­gyunk. Azok mindegyike ráil­lik a szerkesztőre, aki ráadá­sul még annyira konzervatív — Ne lógasd legény, van ebben a porfészekben elég szemét anélkül is, ha a te uborkád nem kerül a többi hulladék közé A nyakonverő a kedélyes öreg Sör nem issza volt, akit egyebek között arról ismertek, hogy messziről elkerült min­den nyilvános helyet, ahoi ne­onnal világítottak. Kizárólag csak ott volt hajlandó üdítőt venni magához, ahol szeré­nyen megelégedtek a hagyo­mányosan pislogó huszonötös vlllanyégővel, s akkor se szól­tak semmit, ha sötét ruhájá­val rákönyökölt a vízben, borban, sörben és egyéb fris­sítőkben fürdőző söntéspuli- ra. Hasonló műélvezetre leginkább a Grófok szalonja nevet viselő vendégváró hely kínálkozott a legalkalmasabb­nak. — Fütyülj erre a koszos gyülekezetre, Antóni komám — intett maga köré SÖrne­lokat szolgáló kis építmény is bordó ruhába öltözött. • — Hogy azt a siralmasan üres fejedet és fantázia-sze­gény lelkedet elkísérje utolsó útjára — fejezte be a gondo­latmenetet nem éppen rózsás hangulatban a szerkesztő. Az­tán ezt írta a manuscript margójára: „Antóni, csalód­tam benned! Az még csak el­menne, hogy lemegy a nap, a vörhenyes szín azonban már fáj. A vörösbe öltözött kék or­gona egyenesen fenomenális! Ilyet a legjobb kémikus se tudna kitalálni. És végül: or­gonanyíláskor az akácvirág nem öltözhet rózsaszínbe még akkor sem, ha véletlenül il­lemhely mellé ültették a fát.. Antóninak káprázott a sze­me. Megrázta a fejét, újra átböngészte a széljegyzetet, aztán rohant. is, hogy a riporternek mindig missza. Az egészben csak a legszebb, legodaillőbb és ennyí a lényeg: ha feltetted a leginkább kifejező jelzőjét kólóm pót, akkor zörgesd! húzza ki a kéziratból, ami nél- Egyensúlyi állapotában itt kiil az egész nem ér egy be- bizonyos zavarok jöttek, s csületes ' kondásfüttyentést kénytelen volt megkapasz-. sem. hogy a világ még mindig kodni Antóni egyik gomb.já- mai állapotában leledzik, annak ban. Erre a bal kezét haszrtól- elsősorban az eddigi szerkó»/- ta. a jobbal ugyanis újabb szilvafán termett és véztistben párolt hűsítőt vett magához, amitő] egy kissé erőre kapott, s még nagyobb hévvel magya­rázott. — Tehát: ha feltetted, ak­kor,.. szóval tudod már. Az a legfontosabb, hogy egy pil­lanatra se hagyd abba a ko- lompolást. Menj mindig elöl, ahogy a vezérbika szokott a gulya előtt ballagni. Ne si­ess. ne rohanj, de mindig ott legyél, ahol lenned kell. Ja és az még egy: új ember vagy, jó az ha tudod, hogy a séf kicsit nagyot hall-.. A bejelentés Antőnit igen­csak meglepte, mert eddig nem tapasztalta, hogy a fő­nök előtt kiabálni kellett vol­na, Ám ha Sörnemissza mond­ja. bizonyára úgy van. ö csak tudja, hiszen évtizedek óta ke­rülik a találkozást. Volt idő. amikor — a pletyka szerint — Sörnemissza mindig kiieste: mikor nincs a redakcióbán a beszaladt, világmeg­váltását, s aztán beköszönt a titkárságra: „Vidéken va­gyok eltemetve, az exhumáló bizottságot éjfél után varom a mucsfalvi temetőben, tizen­egyedik sor, negyvenedik sir." Aztán felszívódott. tők az okai. akik értelemre, nyelvtani szabályokra és egyéb hiábavalóságokra hi­vatkozva kigyomlálják a leg­frappánsabb jelzőcskéket a keservesen kiizzadott, vagy a könnyedén papírra kent ri­portból. Az eddigiekből pontosan kiderül, hogy a riporter át­meneti és folyamatos megha- lása tehát tulajdonképpen már az előző napon elkezdő­dött. Az agónia aztán mind­addig tart, amíg másnap olvasó kezébe nem veszi újságot, s neki nem lát, hogy aszongya: „Hadd nézzem már. mit is akarnak megetet­ni velem...” Amire hátulról számítva a harmadik oldalra ér, rendszerint már álmos, fáradt, ideges, s a riporter ki­gyomlált riportját sajna már nem olvassa el. Ekkor rúgja az utolsót a riporter, akinek már úgyis mindegy. Innen szá­mítva halott, állapotban ma­rad mindaddig, amíg új fent gazda. Olyankor nem jön a még nagyobb té- megírta legújabb ma, amit ragyogó tollal meg­ír, s amivel az eddigieknél kétszeresebben szándékozik megváltani ezt az unalmas, sablonos, ósatag, avitt (nem kívánt, törlendő) világot, ha a magasságos. valamint a még magasságosabb szerkesztő is úgy akarja­Szakkörök, vagyis a ripor­terek számára az eddigiek annyit sem mondanak, amennyit a kolléga tegnap- előtti riportja mondhatott az olvasónak arról a gyilkosról, amit a véletlen éppen az út­jába lökött. S különösen sem- mitérő fecsegés lenne Antóni Tóninak, aki úgy indult a ri- porterség göröngyös pályaút,- ján, mint száguldó hold: egyet sem döccent. írt egy riportot, a szerkesztő csettintett, s An­tóni másnap ugyanúgy meg­halt, amint meghaltak nap mint nap Idősebb pályatársai, akik szívesen nevezik magu­kat vén rókának, esetleg éle- medett hiénának, már ahogy az ízlésük és a fantáziájuk diktálja. Antóni, amikor első riport­ja megjelent, reggel még bí­zott. Azt hitte, hogy az 6 ese­tében nem igaz a másnapi ha­lál. Früstök előtti sétája so­rán azonban egyre-másra ér­ték a csalódások: nem vonul­tak az utcán népes embercso­portok, senki sem lobogtatta az újságot, mindenki tette a dolgát, ahogy azelőtt. Az ut­caseprő sepert, a tejesek zö­rögtek, a buszok füstöltek, a kocsisok káromkodtak — szó­val minden ment a maga rendjén. Antóni már azon törte a fejét, fíogy a követke­ző busszal meg sem áll a gép­Sörnemissza tehát autenti­kus személy volt arra, hogy felvilágosítsa Antónit, ezt az elsőriportos makkhetest, aki­nek, ha a pályán akar marad­ni. azt sem árt tudni, hogy a főnöke, ha nem is nagyon de. egy kicsit bizony süket. A Grófok szalonjában dél­re csörögtek néhány repedt tányérral. — Faljunk egy körmöt — indítványozta Sörnemissza, — mert köztudott, hogy tele gyo­morral épebb a lélek. Aztán majd folytatjuk­Ettek, ittak, megint ettek, s aztán Antóni nem ivott to­vább. Feltámadt benne a lel­kiismeret. így okoskodott: amíg én itt lopom a drága időt. addig mások elhalasszák előlem az összes jó témát. Az­tán kissé imbolyogva felállt, s nekiindult egyenesen a kony­hának. — Hé, hé, fogják meg — rémüldözött Sörnemissza — még kárt tesz magában. Be­leesik valamelyik kondérba, s leforrázza magát. A kétségbeesett kiáltozás a kijárat felé lódította Antónit. s odákint már fogalmazta is az újabb riportot. Így kezdő­dött: „A lemenő nap sugarai vörhenyes színbe öltöztették a máskor kék orgonákat. Ró­zsaszín volt az akácvirág is. sőt, még az udvar végében csendesen megbúvó, más cé­— Én ezzel azt akartam mondani, hogy-.. — Hogy írtál egy jő ripor­tot. s aztán több már nem is telik tőled — szakította félbe a szerkesztő, aki azon mor­fondírozott, hogy mi az ördö­göt tegyen Antóni riportja he­lyére. — Kérem, a környezetet próbáltam élethűen ábrázolni — kiabálta, A szerkesztő is kiabált, mert nem tűrhette, hogy egy em­ber, aki Sörnemissza szerint nagyot hall, s ráadásul badar­ságot próbál a nyakába sózni, kiabáljon vele. — A környezet, amint arra megjegyzéseimben már utal­tam. egy zavaros badarság, Különben vedd tudomásul: velem ne kiabálj. Legalább a koromat tiszteld, meg egyéb ként is, nem vagyok süket! Antóninak gombóc szaladt a torkára. Előbb nyelt egy nagyot, hogy még jobban ki­láthassa a száját. — Azt is tessék bekalkulál­ni az ordítozásba, hogy ne­kem Is ép mindkét fülem! Most meg a szerkesztő hűl. ledezett. Kiabáltak még egy eort, amíg sikerült tisztázni, hogy egyikük sem szorul hal­lókészülékre, s aztán Sörne­missza szerepe te tisztázódott­„Na, megállj — motyogta befelé á szerkesztő — kerülj csak a szemem elé. Adok én neked, hogy belesárgulsz ” Kifelé, hangosan csak ennyi! mondott: — Holnap állj neki, s írd meg azt a marhaságot norma lisan. ahogy egy riporterhez illik, aki... nem fejezte be. egy fejbólintással elküldte Antónit. Az meg szegény feje állt. amint a példabeszédben sza­már állhatott valaha a he­gyen és nézett. Törte a fejét néhány dolgon. Leginkább azon, hol veszíthette el Sör- nemisszát meg a kolompot amit emlékezete szerint va­lahol feltett, - hogy majd zör­geti, de most nincs sehol. Szaporítsuk még a szót 7 Antóni azóta mór rengeteg másnapon meghalt és sok-sok elsőrlportosnak mondta el a kolomphistóriát, de az ő ko- lompját máig sem találta meg- Pedig azóta Sörnemissza tár­saságában törzsvendéggé avanzsált a Grófok szalonjá­nak tisztelt műintézetben. Interjá Ei€Egj£myé«rsl M atatok az ódon illatú la- '* kásban, Régebbi író azt írta volna: almaillatú szo­ba, s lehet, hogy neki volt il­lata- Nagyanyó szobája csak­ugyan almaillatú. Kellemes, könnyed íz és illat a levegő. Faragott, mélybarna szekrény, metszett üvegű vitrin, ame­lyen millió csecsebecs nippek- ből, porcelán-fantáziákból. Egyiken-másikon felirat is: Harkányfürdői emlék, — és más állomásjelzői a szép múlt­kát, így sorban, a foglalkozá­sok szerint. Arra írtuk a tánc­rendet. — Mi volt az, nagymama? — Ó, te oktondi!,. Hát, hogy kivel táncolunk sorra. Mert a mi időnkben rendje volt annak, kinek adja a tán­cot a lány. — És kinek adta? — A négyest mindig a leg­nagyapóval. Meg aztán. •. Hát szóval... az övé voltam én mindenki előtt, testestől-lel- kestől. Talán ez volt a hiba. — Boldog volt, nagyanyó? — Kimondhatatlanul. . • Pe­dig egyetlen ízben történt, egy nyáresten... nák Pok^ó ere^tŰ csipkék kedvesebbnek. Akit kiszemelt- naa Fohnaio erezem csipKe* Akjh húzott Ei­tucatszám a tornyos fotelek hátán, a színes poharak alatt. Itt él nagyanyó. Nagyanyó nem is tudom hányadik rokoni ágon tart számon. De számon tart, szin­te zsugori szenvedéllyel, hogy jeles hajtása vagyok a famíli­ának, s méghozzá büszke rám. mert némely írásaim nyomtat­va is eléje kerültek az évtize­dek során. Rég elmúlt irodal­mi igényeiben alig merész­kedett túl Jókain, engem vi­szont közvetlenül mellette tart számon. Ez a megható fi­gyelem csekélyke személyem iránt arra kötelez,' hogy kere­sem nagyanyó kitartó kegye­it. tisztelgek nála, valahány­szor szülővárosomba visz utam­.Matatok tehát régi holmijai között. Engedi szóílan, békes- ségesen. Nincsenek titkai. Ki- lincvenen felül úgy látszik nem rejteget sem foltot, sem érdemet az ember. Beszélgetünk közben: ■ — Hogy érzi magát. Anna néni? — Nem fáj semmim. De mi­nek kérded? Ügysem érdekel. Kit érdekelhet egy vénség, ho­gyan érzi magát! Majd megtu­dod ebben a korban. Ha kö­zelebb vagy a százhoz, mint a kilencvenhez. Most már se­hogy nem érzi magát az em­ber, csak van. Még: van­— Hála istennek. És jó erő­ben, Anna néni. — Erőben!? .. Tudod, ml az az erő? .. Hogy ülhessek nyugton, ne, zavarjanak. Akihez legjobban húzott. Bi­zony. a négyes már vallomást jelentett nálunk! — És miért épp a négyes? — Az volt a leghosszabb. Nagyon szerettük. Nincs an­nál szebb. Csak elnézem a te­levíziót esténként, láttam a tánfesztivált is, a keringő! . Nagyon szép volt. De a né­gyes ! •. az volt az igazi, — Eljárná-e még, nagyma­ma? — Ha csúfölkodni akarsz, csak tessék. Tehetetlen vén­ség vagyok. Azzal bántasz, amivel akarsz. i— És nagyapó? — Csak később sejtette meg szegényke. Azért is lett olyan nehéz természetűvé. De az igazságot, a valóságot soha nem tudta meg, csak te, most, egyedül csak te. — Köszönöm, nagyanyó. — Nem is érdemelte volna, hogy megtudja- Drága lélek volt, igazán szívvel kedvel­tem mindig, hat gyerekünk a bizonyság. Mért szomorítot- tam volna azzal, ami volt, — megesett. Elmúlt, vége lett, bárhogy akarta is később az a másik... Hogy kezdjük újra, folytassuk a dolgot. Nem. — Azért szép az emlék így is, ugye? — Ami szép volt, csak nagyapóval szép. Az a másik; máshogyan szép. Nem bánom, nem is sajnálom- De hiába is sajnálnám, mert nem az enyém. Az enyém az, amit nagyapó adott: a család, meg az unokák. Csak tudod, már kurta a memóriám. Nehezen tartom számon az únokákat. Hogy tizennyolcán vannak-e, vagy húszán, mert dédunoka is jön hozzám egy sereg név­napon, születésnapon, s min­det névszerint különböztetni elég nehéz. Mondom is nekik: sorakozzatok elém, mondjátok M egkapom az engedélyt s a neveteket. Ök meg nevetnek már kóstolgatom is a ezen és mondják: Erzsi Zsu­— De drága néni!., — Jó, jó!.. Tudom, hogy nem beszélsz komolyan. Tu­dod. egy vénasszony minden­re érzékeny. Zöldbársony huzatú. csattos könyvecske keiül elém a pol­con- Megnyitom, s a vastag, merített papírosú lapok gyöngysorokkal, színes képek­kel teleróttak. Nagymama emlékkönyve. Kérdezem, sza­bad -e beléolvasnom? már kóstolgatom múlt századi kopott rigmuso­kat, Petőfi modorában, de ret­tenetesen gyarlón. Az élet egy nagy óceán, hányódó sajka vagyunk, rajta a kormányos az ifjú, akit választunk. Vi­gyázz, kit választasz, nehogy félre vezérelje sorsod. — Ez körülbelül a versek veleje. A legutolsó lapon pedig, — ahonnan már nincs tovább a könyv. — ez a felirat: Ki Há­lámnál jobban szeret, fordít­son még egy levelet. ezen és mondják: Erzsi. Zsu­zsi, Pista, Sanyi, Panni, Sá­ri, Mihály, Dezső, János... egy egész kalendárium telne belőlük- De már ilyen az öreg. Nehezen tartja számon a jelent. — inkább a múltat. — Ugyan, nagyanyó!., Egé­szen friss ma is. — ellenke­zem udvariasan, de leint. — Kár, hogy jöttem, néni? Anna Csöndesen heherészik, ahogy olvasom neki. — Ugyan te bolond- Az a legrosszabb, ha egyedül va­gyok. Olyan az nekem, mint­ha nem is lennék. Mert élni mégiscsak a legszebb. Ha ma­gam vagyok, mintha meghal­tam volna. Csak ülök, fek­szem — és semmi. — Hát ez a pirinyó gyalu!.. Ez mire jó, Anna néni? A pirinyó szerszámot a vit­rin felső polcáról szedem le. Hibátlan mása azoknak, me­lyekkel a fa mívesei, az asz­talosok forgácsolnak, de alig néhány centiméteres az egész. Közelebb húzza szeméhez, mintha mcst ismerkedne ve­le. pedig inkább csak a fele­désből kell visszahívnia az emléket: — Egy táncrend volt. gyer­mekem- Van hetven éve. Az asztalosok bálján. Mert ahánv mesterség volt. mind a maga táncrendjét csinálta akkori­ban. Az asztalosok kis gyaiut, a suszterok apró cipellőt, a kárpitosok gyönyörű párnáes­— Hadd csak, én tudom, amit tudok. Jobb, ha ma­gam mondom, mint ha mögöt­tem mulatnak. Ez már így kell legyen, a természet rendje Felnövünk, virulunk és elher- vatíunk, mint a virág. Színt, — Látod, fiam, ez volt az illatot bontunk a világban, első, akiben csalatkoztam, pompát az ékességeinkből, hi- Ilyen az élet. ígérünk egy- -vaikodunk magunkkal és tor­másnak fűt-fát, aztán vége a tétünk, mindent elérni, meg- dolognak... Ki nálamnál job- kapni az élettől, de mire ju- ban szeret. .. Aki ezt, írta. egy tunk végre? .. Hat gyerek ... hónap után a legjobb lány- Tizennyolc unoka... déduno- pajtásommal járt. együtt, iél Icák, •. Gyönyörű áldás: •. De év múlva feleségül vette. • Szomorú volt, nagyma­ma? — Nem mondom, hogy nem sírtam egy ideig, de a fiatal­ság bolondság. Megvigasz­talódik az ember. Kivált, ha új jelölt jön­— Üj jelölt? — Hát a nagyapó ... Sze­gény. .. Isten nyugtassa. — Jó ember volt? — Nem mondhatom, hogy tossz. Isten nyugtassa. Félté­keny volt nagyon­— És okkal? — Nekem már nincs mit titkolnom, gyermekem: az is megesett. Mert, tudod: a fe­ledés mégsem volt könnyű. Azt elfelejteni, hogy: ki ná­lamnál jobban szeret... — Miatta?.. — Bizony.. • Csakis. — Akkor mért nem egymá­séi lettek? Aprót legyint madórcsonlú kezével, csak utána válaszol: — Ki tudná azt már!? .. Ki tudná, mért hullott szét köz­tünk az a nagy szerelem!. . Régen volt, fiacskám. Pedig a négyest is vele jártam, nem mégis csalt ez volna min­den?! .. — Mondja, nagyanyó: azzal a másik emberrel mi lett? — Elesett. Még a tízenné- gyes háborúban. Galíciában. Azt mondták, úgy érte a go­lyó, hogy szíve fölött, a tárcá­ban az én képemet ütötte át. Pedig akkor már harmadik éve házas volt. De őrzött.. Ezt csak nekem mondták meg, akik a hírt hozták. — senki másnak. — Megsiratta, nagyanyó? — A családját sirattam. Az asszonyt, meg a kis árvát Nem magamat és nem kettőn­ket. — És, ha most. újra kezdhetné, .. Ha megint nagyanyó. . ? — így volt jól. fiacskám, így lenne jó megint- Nem történhetett volna - másként. Ez az egyetlen, ahogyan tör­ténnie kellett. S kis szünet után még hoz­záfűzte : I! a egyszer talán megír­nád, azt írd még. hogy nagyanyóval minden a lehető legjobban történt. Rábólintottam a kívánságára, ő még szelíd mosollyal dél­utáni álomra Szén dűlt. NÖGRAD - 1968. jwfos 23,, vasdw-ap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom