Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-18 / 167. szám

A «Kokla^antáta'’ sikere Egerben Mentek, játszottak, győztek! Déniai élmények fi.) Eger főutcáin — nem ki& rn*g,ürtkó2ésí, átoailailöt kelt­ve — vasárnap délelőtt jó­kedvűét), Bűfeaá. a kóesepkei- „cüvatjja” saertat ettöajítt k«l- duöiáraaéag: kecsáaott vésbg. Egyikük megataa««!. kereszt, tül még azt i» küaiäte az ér- dekÄiökkeL iinsgy a Taverna nevű pimeeiaoroaéto* tgyekezr- nek, »kinek kedve van. tart- soe» velük. Hagy aatán a Ta­vern® miássőitiéirrw átalakított trv- sae emraek » szive« invitálás­nak a hatására, vagy a rek­lám méiiiül is jól ismert ba­lassagyarmati Madách Imre irodalmi színpad fellégéeéM* hírére telt-e meg-. azt nem leltet eldönteni A megyéinket egyedül kép­viselő balassagyarmatiak egri előadására a július 11—IS-iiS tartó 1. öt-szagos saíniátea® karnevál keretein belül ke­rült sor. Az ország 11 leg­jobb amatör szín játszó cso­portja a varos, íegbangulato- sabb helyen összesen huszon­öt előadást mutatott be. A karneváli kapcsán MarótM Gyula, a Népművelési Inté­zet. művészeti osztályának vezetője az amatőr színját­szásról, annak jövőjéről be­szelt, — Pár éve* v»saa«sés utam az. utóbbi időben meg­élénkült a szinjátszómoiaga- lourt. A további sikerek eléré­se érdiekében ezt a fellendü­lést kell kihasználni. A cél, hogy ha a közönség nem akar bejörani a samházba, akkor a saínjátszok menjenek érte. Es utóbb« alatt a da­rabok témájának aktuálisab­bá válását értem. Idáig az volt a baj, hogy a csoportok ez egyszerű néző számára túlságosan elvont, „irodalmi", néhol pedig kimondottan morbid darabokat mutattak be — amatőr színvonalon. A fejlődés útján az irodalmi színpadoknak és a színját­szóknak fokozatosan át kell venni egymás nwadtszereit, megoldásait, s végül telje­sen egy irányban kell halad­niuk. E. szavak után. némi szoran- aástál vártuk a balassagyar­mati irodalmi, színpad Vü- loe. Burns es Erecht versei­ből összeállított Kolciusk an ta­ta-ját, amely még a legna­gyobb jóindulattal sem nevez­hető közérthetőnek és jió adag irodalmi alapműveltséget té- telea fel hallgatójától. A da­rab a múltat idézi — mégis a jelemhez, szót. A szellemi és a testű nyomor bemutatásával a szerkesztőnek, afor. Kutas Gésának époen m eüeattk való harc, ági tálas volt a fő célja. „Az ember ember le­hetne már" főgondoiat — megváltozott körülmények között — ma is érvényes. Az előadás végén kirobba­nó tapsvihar valamennyiünket megnyugtatott; ilyen színvo­nalon — de. csakis ilyen szín­vonalon — van létjogosultsá­ga az oratór Lkus jellegű iro­dalmi játékoknak is. A Kol- dwskantátát M átmér János. művelődésügyi miniszter-he­lyettes is megtekintette, s az. előadás; végén külön gratulált Csókása István rendezőnek és a csoport tagjainak. — A sokféle irányt képvi­selő amatőr színpadok egyéni elképzelései lét jogosulttá Sárái a játékok után lezajló szak­mai konferencia fog dönteni — mondotta. — A balassa­gyarmati irodalmi színpad songokkal, énekléssel tűzdelt játéka viszont így, elemezge­tő« nélkül is követésre méltó­nak mondható. A karnevál lezajlott, a si­ker már csak a résztvevők emlékezetében él. Munkás hétköznapok következnek. — Hogyan tovább? — erről be­szélgettünk Csikasz István­nal. A rendező, akire hivatali elfogultságán és a színpad vezetésén kívül rengeteg ten­nivaló, bárul, kissé elkesere­dett. — Az egri siker is csak aat bizonyította, hogy a színpadot, sokkal jobba® ismerik és el­ismerik az. országban, sőt, kül­földön. Csehszlovákiában is. mint Balassagyarmaton, vagy a megyében. Hiába van tele az ember tervekkel — a Kol­duskantátánál közérthetőbb, szatirikus, vagy izgalmas do­kumentum játék bemutatásá­ra vonatkozó tervekkel — ha kellő támogatás és szervezés híján ezeket nem lehet meg­valósítani. Ehhez már csak egyet ten­nénk hozzá. A fesztiválon ti­zenhét amatőr színpad vett részt. Legtöbbjük több napig Egerben maradt, hogy a töb­biek előadását végignézve a maga számára is hasznosítson azokból valamit. A halamé gyarmatiak azonban mentek, játszottak, győztek — és az­tán sürgősen haza keUett jönniük. Pedig ha rajtuk mú­lott volna, szívesen maradtak volna még egy-ket napig. Baranyai László Látogatáson a tanyák bi i*otla Imába n Teljesül a kívánság Salgótarjánban, a Vasvart Pál utcában lakók évek óta kérik a városi tanácsot az út és a csa­torna megépítésére. Nemcsak a jelöld gyűléseké volt, hanem a tanácstagi fogadónapok témája is a* építkezés. A kérés ment meg hallgatásra talán, A salgótarjáni útfenntartó üzem megkezdte aa út és « csatorna építősét, amire ebben az évben 1,3 millió forintot biztosítottak. A munkát jövóee is folytatják, ugyancsak ka «MIM forintos kéltséggel. Kezdés előtt lakógyűlést tartot­tak a Vasvári Pál utcában. A la­kók társadalmi munkát vállalták, elvégzik a föld kitermelését. Pista bácsi hivatása Hajtott, alakja még jobban rágomyed a botra, mikor egy-egy pillanatra fáradtan me&támaszkectik. De erre kévét* idő jut, kavargatja tovább az edényben fodrozó fehér levet. Időnként kiemeli a lébó, a vastag botot, s azt fürkészi; egyen­letesen oldódik-« a mész. Elégedetten bólint, s a követkeaő edényhez lép. A szölőtábla szóién, a csó&akunyhó előtt ütötte lel „mű­helyét” a hatvan felé járó ember. Kisebb-nagyobb edények, saját szerkesztésű eszközök között ügyködik. Az egyik edény- bán mész fehérük, a másikban rézgálic kéklik. Néhány lépés­re pedig a szőlő haragoszöld levéltengere. Szótlanul bólint a köszönésre, s csupán villanásnyira te­kint hátra, kik zavarják. Egy apró fadobozt teái tölt rézgálic- cal. Lapos fadarabbal lesöpri a többletet, s • doboz tartalmát beleönti egy üres edénybe. Vizet enged rá, a ke vergebt! keadi. — Az elején még nincs nagy iram, de amikor a gép rákezd. alig győzi az ember... — méltányolja felvilágosítással a fi­gyelmünket. A permetezőgép már a szőlősorok között 411. Alig fél órája töltötték meg a tartályát, a motor felberreg, s a szóró- keret felhőbe borítja a tőkéket. — Most állítja be — jegy» meg az idős tart bér. Az edények megtelnek. Néhány percet szakít a beszélge­tésre Illés Pista bácsi, a palotási termelőszövetkezet idős, hatvanéves tagja. Fontos feladatot bíztak rá; ó készíti a permeilevet. A külső szemlélő számára egyszerű ez a mun­ka. Pedig igen sok fortélya van, mint például a mértékek, arányok pontos betartása, a szer simára keverése és így to­vább. — Nem mindegy hogyan keverem — magyarázza Pista bá­csi. — Ha görcs marad a lében vagy mész, vagy kékkő könnyen bedugul a hajszál vékony permet cső. S akkor szed­hetik széjjel. Az idős emberek alaposságával sorba szedi a szőlő mun­káit. S mindjárt hozzáteszi, hogy manapság már könnyű a munka a szőiőskertekben. Bezzeg, amikor még nem voltak gépek!.., Igaz, a palotásiaknak még most is van olyan tele­pítésük, amelyet csak háti permetezőgéppel lehet permetez­ni, az új telepítést azonban már a gépi munkához igazították. — Nekem is van egy kis szőlőm — dicsekszik az öreg, — Nem sok, de jó fajta. Olaszrizling, bánáti, mézesfehér, ezer­jó terem benne. Meg aztán van henne egy kis noha is. — Kis szünet után eltökélten jelenti ki; — Nem kegyelmezek neki. Kivágom. Régóta foglalkozik szőlővel. Valamikor édesapjának csaknem két hold szőlője volt. A három testvérnek azonban egyenként már ezer négyszögöl se maradt, Pista bácsi 1919- ben Gyöngyösön elvégzett egy tanfolyamot, amelyet manap­ság szakmunkásképzőnek mondanának. Innen, meg a sok. éve« gyakorlatból vette szőlőtermesztő tudományát. Büszke iS rá — bár a kérkedés nem kenyere. Odaadással, jószívvel tanitgatja a szőlőkertószet esínját-bínját a szövetkezet fia­taljai vaj. . Pariar András Találkozás a tv útján Egy- 80 éve*, japán férfi IS év után először találkozott százéves anyjával. A találkozás a televíziónak volt köszönhető. A Tv-Híradó ugyanié meginterjúvolta a 100. asüietéenapját ünneplő Baka­mura asszonyt, aki a Hawai japán emigráns-kolónia tag­ja. Nemrégiben Dániában jár­tam azzal a küldöttséggé), amelyet «Sr. Zkmény fűire, mezőgazdasági es élelmezés- ügyi miniszter vezetett. Utunk viszonzása volt annak a láto­gatásnak, amelyet Dánia föld­művelésügyi minisztere két évvel ezelőtt tett Magyaror­szágon. Betűin csupán egy villanás volt az úton, mert a repülő­gép indult velünk tovább, Koppenhágába, Petet Larsen miniszter fogadott ben­nünket Wilhelm Rr&rson ms- nifizteri főtanácsos és a mi­nisztérium vezető munkatár­sainak társaságában. Más­nap aztán megkezdődtek a hi­vatalos megbeszélések is. A minisztériumban tanácskoz­tunk — szívélyes, barátságos légkörben —, amely nem volt sem szebb, sem (ágasabb egy itthoni megyeházánál. Már ezeken a meg besze lese­ken kialakult a képt, amely aztán az országban tett uta­zások sorúit csak élesebb lett bennünk: Dánia nem más. mint egy hatalmas nagy tanya- rendszer. A birtokok 10—120 hektárosak. (Egy hektár meg­közelítőleg 1,7 hold). A ké­nyelmes lakásokat, a gondo­zott gazdasági épületeket kö­rülölelő parkok igen üde lát­ványt nyújtanak. A farmokon rendkívül fejlett a mezőgaz­dasági termelés. Sok az állat, a korszerű gép, magasak a hozamok. Statréstikát néztünk 1905- b®. Akkor búzából 44,2, árpá­ból 40, burgonyából 2iT, cu­korrépából pedig ült mfetwt volt a hektáronkénti termés. A dú&füvú rétek, legelők tö­méntelen állatot tartanak el. Dánia területe csak fele ak­kora, mint Magyarország. A szarvasmarha-állomány azon­ban mégegyszer annyi, mint nálunk. A beszélgetés során kiderült: 1966-ban hárommil­lió-háromszázezer szarvas­marhát számláltak. Sertésből nyolc, baromfiból pedig ti­zennyolcmilliót. De a ma sas hozamokkal szinte együtt ter­melődnek újra «z ellentmon­dások is. Peter Larsen mi­niszter a dán mezőgazdaság két nyomasztó gondjáról be­szélt: ez pedig a termés érté­kesítése és a szűkös munka­erőhelyaet, Dániának kereken ötmillió lakosa van. A mezőgazdaság­ban mindössze félmillió em­ber dolgozik, s nem kevesebb, mint 16 millió ember számára termelik meg az élelmet. Ért­hető tehát, ha az országnak létkérdése a mezőgazdasági termékek exportálása. Ko­rábban, még 1940-ben, az ex­port háromnegyedét a mező­gazdaság adta. Azóta változott a helyzet, azonban még így is 43 százalékkal járulnak a farmok az exporthoz. Dániában az utóbbi években mind kevesebb burgonyát te'-' melnek. Megkérdeztem egy farmert, hogy miért? Egysze­rűen, röviden válaszolt: — A nemzetközi piacon alacsony $ burgonya ára. Ilyen olcsón nem termeljük... A nemzetközi piac egyéb­ként is sok gondot ad az or­szágnak. Az előtt Franciaor­szág, Olaszország, a Német Szövetségi Köztársaság a leg­jobb vásárlók közé tartozott. A Közös Piac országai azon­ban most lezárták a sorompó­kat a dán termények előtt is. Ahogy nálunk, Dániában is kevés a fiatal a mezőgazda­ságban. A kormány különbö­ző intézkedésekkel Igyekszik „kedvet csinálni” a mezőgaz­dasági munkához. Törvény intézkedik többek között ar­ról, hogy olyan közösségek, mint a szövetkezet, a bank, vagy egy község, nem vásá­rolhatnak földet. Évente 23 millió koronát fordít viszont az állam » földet vásárló fia­talok támogatására- Azt re­mélik ettől, hogy a birtok a gazda kezén marad. Ugyanis a* utóbbi fél évszázadban nem volt arra példa, hogy a farmon örökösök osztozkod­tak. Azt illeti a föld — amo­lyan irattan törvénye ez az országnak —, aki gazdálkod­ni akar rajta. A fiatalokat meg külön esaiádaiapitási köl- csönne) is segítik, szakmunkás­képzéssel is ösztökélik a me­zőgazdasági munkái*. így próbálják bizonyossá tenni a jövőt. A farmok jövő­jét, amelyek; közül naponta 37 cserél gazdát Dániában, Aa elszegényedett kisbirtoko­sok földjét, gazdaságát meg­veszik, bekebelezik a gazda­gabbak. a hatalmasabbak. Sümegi János, a szécsényi II. Rákóczi Tsz elnöke Magyarnándorban adnak a rendre közút, baleseti tereink, késett luwtuii évek éta egyetlen egy­szer szerepelt a Magyamandori Állami Gazdaság neve: tavaly té­len rendkívül balszerencsés körül­mények között, önhibáján kívül veszhette életét a gazdaság egyik traktorosa. Az, hogy a gazdaság dolgozói tiszteletben tartják a KRESZ-i, nem esekéiy részben a vezetek érdeme, A követésre méltó módszerről Sándor József, a gazdaság igazgatója szólett. — a közlekedési szabályokhoz albatroazkodók érdekében foglal­kozunk szigorúan azokkal, akik sem mással, sem magukkal nem törődve fegyelmezetlenkednek, — úgymond. — Következetesen al­kalmazzuk áz alkoholszondázást. Akit azon érőnk, hogy munka­kezdés eldtt. vagy munka kö»- ben szeszes italt fogyasztott, at­tól nyolcszáz—ezer forint érték­ben vonjuk me* a nyereáésré- szesedést, egy évre pedis uüu- dontéle jutalmazásból kizárjuk. Nemrestben nyele munkávừ- lónk járt igy, Aa eset persze nem maradt titokban, hiszen 3/0 kás szerint ismertettük a fali­újságon, A legutóbbi szondázás alkalmává) tizennyolc emberünk fújt az üvegcsőbe, de a kristályok egyetlen egynél sem szinezödtek Cl. A munkahelyen megszokott fi­gyelem az országúton is érvénye­sül. sem félttieat a utó tulajdoné sunk, sem idestova félszáz motor­kerékpár-tulajdonosunk tatet« nem kell szégyenkeznünk. A gaz­daság körülbelül negyven gép­jármüvével kapcsolatos ügyek in­tézésére ónál’0 gépjármű-előadót ál­lítottunk munkába. Most már 6 ellenőrzi, hogy lelkiismeretesen megtartják-e mindennap a kö­telesévé tett műszaki ellenőrzési, te* már eaak négy RS—M mintá­jú erőgépünk nincs levizsgáztat­va, de ezeket k, — akár a lánc­talpasokat —, kitárölag gépjármű vezetői igazolvánnyal rendelkező dolgozóink vezethetik. Editke a tabló előtt Edit ke elgondolkodva sietett az utcán. Szaporázta lépteit, hogy mielőbb az óvodába ér­jen, amelyik a belvárostól messze, a kórházzal szemben van. Az autóbuszt lekéste, nem volt más választása mint gya- logosan kimenni. Nyugtalan­kodott a gyerekek miatt, mert a melegben azok is türelmet­lenebbek. Gondjaival elfoglal, va nem figyelte a forgalmat. de amikor as áruház elé ért, a kirakat előtt csoportosuló embereknél a kíváncsiság le* fékezte, — Mit néznek ezek? Megpróbált átnézni a fejek felett, de nem sikerült. Ala­csony. gömbölyű termetét kép­telen volt olyan magasra nyúj­tani, pedig mér a lábujjára is ágaskodott, Aztán megrit­kult a kirakat előtt állók sor­fala. Editke elörefurakodott, A kirakatban s«mmi különöset nem talált. As embereket fi­gyelte: mit nézhetnek olyan kitartóan. Elpirult, hogy nem vette észre az érdeklődést fci- váltó iskolai lobiói. Elszállt a kíváncsisága, és már helyet csinált, hogy tovább mehes­sen. amikor pillantást vetett a tablóra. Tefcintete i>égigsiklott a képen, és gépiesen olvasta a neveket, Hirtelen mozdu­lattal a szájához emelte a kezét, hogy fel ne kiáltson. Még így is kicsúszott a szá­ján. — Hiszen ezek az én óvodá­saim voltuk’. Nem mozdult, »fele a ké­peket és gondolatában fel­éledtek a tizenöt évvel ez­előtti történetek, Péter, milyen nagy fiú lettél, Széttekintett, mások látják-e, amit ő? Az a fiatalember az óvoda leg- rosszabb ja volt. Minden reg­gel készenlétben álltak miat­ta. Már a kapuban lefékezte magát és ordított, hogy nem megy az óvodába. As édes­anyja vonszolta. Két dada is segítségére sietett, hogy bevi- gyék. Odabent mindenki vele foglalkozott. Rakták eléje a játékokat, becézgeiték, de hiá­ba.-— Hasn akarok menni, ha­za — kiabálta. Editke egyszer az ölébe vet­te. Hagyta, hogy sírjon. Egy darabig bírta, de egyre hal­kult a hangja, majd szipo­gott ét később elaludt. Azóta minden reggel így csendesí­tették el­— Az meg a Pista .., Editke arca elborult. A fiú kis híján lemaradt a tablóról. Egyszer az apja elvitte as óvodából, «ttíósnt. Az óvónő nyugtalankodott miatta, mert Pista mozgékony, türelmetlen fiúcska volt. De nem akart a szülővel szembeszegülni. Ha el akarja vinni... Másnap a fiút nem vitték az óvodába. Editke elment ér­deklődni. A gyerek a kór­házban, volt Az. apja e kocsi­ban maga mailé ültette. Gyom sau mentek, nem figyelte a gyereket, aki a gépkocsi ajtó­zárával játszott. Az ajtó ki* nyílt, a kisfiú pedig kiesett, A nagy sebességtől az apa csak ötven méterre tudta meg, áilitani a gépkocsit, Kétség­beesetten rohant vissza, A fiú a porban ült az. országúton, ijedtében rákiáltotti „Állj fel", a gyerek feltápászkodntt, Máig sem tudják hogyan tör­tént, A légáramlat, vagy a por mentette meg Pityut, vagy mindkettő. — Zsuzsi, milyen szép nagy lány lettél — nézte as óvónő a képet. 0 volt 05- aki miatt a fél várost felverték. Még akkor, as építkezések miatt as éva­dát nehezen közelíthették meg. Borongás idő t»ott, A gyerekek lepihentek, az óvónők mun­kájukat végezték, uzsi. fel­ébredt talmit és elindult, ki a; óvodából Senkt sem vette észre. Kién a főutcára, ott megállt és sírva fakadt A járókelők faggatták, ö pedig elmondta, hogy anyuké tá t ke­resi, és Forgács, felé mutoga­tott. mondván, hagy as is* kólában dolgozik, Kézén fog­ták és felvitték az iskolába. Anyukát nem találták. Kide­rült, Zsuzsi anyja a Rákóczi úti iskolában tanít. Közben az óvodában felfe­dezték a „szökést", Mozgósi- tf-ttik az egész személyzetet, a rendőrséget. Nagy volt a riadalom, de Editke gondolko­dott. Ment az édesanyához az iskolába. És ahogy k%számí­totta, hozták Is a kislányt, Az óvónőnek már nem volt sietős az útja. Nézte a képe­ket , Mindegyikhez egy-epv emlék fűzte. összeszorult a torka, a kirakathoz, sitiitsít. hogy ne lássák a könnyeit Halkan a tabló felé súgta: — JÓ Utat, gyerekek,,. Aztán elindult, Szokásától eltérően széttekintett az ut­cán. Milyen szép minden.,. Aztán már a? óvodára gon­dolt, a gyerekekre, alak majd egyszer gtt iesmek a tablón... Bobul Gyula NÓGRÁD - ma. július l«,, «ütöttük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom