Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

Kemerovói vendégeink látogatásai (Folytatás az 1. oldalról) célt szolgálják a gyár veze­tőinek a Szovjetunióban, Ju­goszláviában, Ausztriában tett látogatásai is. Megemlítette, hogy a közeli leningrádi és moszkvai ipari kiállításon is lesznek salgótarjáni gáztűzhe­lyek. Különösen a küldöttség ve­zetője, L, A. Gorskov, vala­mint a novokuznyecki pártbi­zottság titkára, Okusko tett tel sok kérdést, egyebek kö­zött a piackutatásról, a mű­szaki fejlesztésről és az üzemi gazdasági eredmény elosztásá­ra vonatkozóan. „Mi is most vezetjük be a gazdaságirányí­tás reformját, mint Önök — mondotta L. A. Gorskov —. ezért minden ezzel kapcsola­tos kérdés érdekel bennünket.” Nagy figyelemmel hallgatták az igazgató magyarázatát azok­ról az önállóan elvégzett gaz­dasági számításokról, illetve elkészített táblázatokról, me­lyeknek alapján — megrende­lés esetén — a gyár vezetői szinte azonnal megállapíthat­ják, hogy az igényelt sorozat gyártása gazdaságos-e az üzem számára, vagy sem. Érdeklő­dött Gorskov elvtárs az anyag­ellátásról, s mint kiderült, az üzem érzékeny pontjára tapin­tott, hiszen ismertek azok a nehézségek, amelyek elé a Tűzhelygyárat tavaly, es az idén a nem kielégítő alap­anyagellátás állította. Ezzel kapcsolatban L. A. Gorskov elmondotta, hogy a Szovjetu­nióban egy gyár termelési vo­lumenéért, illetve annak ér­tékesítéséért az állam garan­ciát vállal. A garanciába be­letartozik az alapanyagok és alkatrészek biztosítása is. Ab­ban az esetben, ha a gyár kol­lektívája a megtervezettnél többre érez képességet, a mi­nisztérium, illetve felügyelete alá tartozó szervek megvizs­gálják, biztosítható-e a többlet­vállaláshoz az anyagellátás. Ha igen, a többletvállalást — melyet a Szovjetunióban vsztrécsnij plánnak, ellenterv­nek neveznek — az állam jó­váhagyja, sőt a többlettermé­kek kereskedelmi realizálását is garantálja. A vsztrécsnij plánból származó nyereség je­lentős hányada felett az üzem rendelkezik. Gorskov említést tett a terület egy kokxolómű- véről, amely például az öt­venezer tonna többletvállalás felét Japánban értékesíthette, árából ott berendezéseket, és a gyár dolgozói által is kere­sett fogyasztási cikkeket vá­sárolt. Elmondotta azt is, hogy a Szovjetunióban, igy a keme­rovói terület egyes üzemeiben bevezetett új gazdasági irá­nyítással együtt a nyereség felosztható hányadának olyan világos, áttekinthető rendsze­rét dolgozták ki, melynek alapján egyszerű dolgozók is nőnapról hónapra kiszámíthat­ják a többletvállalásból szár­mazó jövedelememelkedést. Az élénk eszmecsere után a vendégek meglátogatták a gyár öntödéjét, gáztűzhely­szerelő üzemét, valamint a rekonstrukciós építkezéseket. A technológiától, az üzemi meg­betegedésektől az évente szü­lető gyermekek számáig min­den érdekelte a szovjet kül­döttség tagjait. A zománcozó- ban, gáztűzhelyszereidében kü­lönösen B. lvánovics Okusko, a novokuznyecki pártbizottság titkára volt elemében, hiszen ennek a szibériai városnak egy nagy zománcipari gyára is van, amelyet Okusko elvtárs mérnöki minőségében is kivá­lóan ismer. A búcsúzás hű maradt az azt megelőző közgazdasági, technológiai érdeklődésű esz­mecseréhez. gyárlátogatáshoz. Viszont-látogatásra hívták a Tűzhelygyár vezetőit azzal, hogy a kemerovói terület üze­meiben is van látni- és tanul- nivaló, mi több: lehetőség ar­ra is, hogy egymás termékeit előnyös feltételek mellett ki­cserélhessék. Miért mostohább a falu? Hogyan lehet megfőzni a vasárnapi húslevesben a gyö­keret, a sárgarépát, karalábét és karfilolt, a csirkéhez a borsót és az új burgonyát, ha a péntekre rendelt árut csak hétfőn szállítja a MÉK. A kérdést a legilletekeßebbek a karancslapujtői asszonyok tet­ték fel, amikor a napokban az élelmiszerboltban szerették volna megvásárolni a vasárna­pi ebédhez szükséges zöldsé­get. gyümölcsöt. A község boltja még fiatal partnere a MÉK-nek. Az ilye­neket helyes lenne előzéke­nyen kiszolgálni, ha a régi ve­vőkkel —a szövetkezeti bol­tokkal — mostohán bánik 's a vállalat. A gyakorlat azon­ban mást mutat- A Karancs mentén nemcsak a vásárlók tettek cseppet sem hízelgő észrevételeket az ellátásra, hanem a boltvezetők is. Mindhiába várnak Ugyanis az előző évek gya­korlatától eltérően, most csak kétnaponként kapnak árut, s rendszerint az sem érkezik időben. A karancslapujtői, a kárán csberényi és a karancs- keszi boltosok még a késő dél­utáni órákban is az árura vár­tak. Egész nap meg tétlenül álldogáltak az üres polcok előtt. Várták többek között az epret, amit a késői órákban el sem tudnak adni, s a rend­kívül kényes gyümölcs más­napra már penészedik. Az idő négy óra felé járha­tott, amikor végre megérkezett a karancslapujtői bolt elé a MÉK gépkocsija. Érdeklőd­tünk, mit hozott? A boltos nem volt elégedett- A megren­delt tízféle áruból mindössze egy zsák borsot, két rekesz cseresznyét, tíz-tíz csomó gyö­keret és sárgarépát kapott. A kocsi ezután indult a körzet többi községébe, Karancsbe- rénybe, Karancskeszibe és Mi- hálygergére. Drágább mint a friss Hogy milyen áruhoz jutnak így a vásárlók? Csak meg kellett nézni a boltok „friss” készletét. A burgonyára rá­égett a héja, a petrezselyem, a kel, a karalábé megfonnyadt, tönkrement a gyümölcs is. S mindezek ellenére az árak sokszor jóval magasabbak a községben, mint a tarjáni pia­con. Csak egyetlen példa: amikor a cseresznyét a megye- székhelyen 6 forintért adta a MÉK, a szövetkezet kénytelen volt 14 forintért árusitani. Az árkülönbség egyik oka, hogy különösképpen árubőség ide­jén, legtöbbször már pénte­ken kiszállítja a községekbe a hétfőre megrendelt gyümöl­csöt a MÉK- A szövetkezet, ha nem akar álladó veszteség­gel dolgozni, nem tud igazod­ni a következő hétre megsza­bott árakhoz. Mert az előző' hét péntekén még más, rend­szerint magasabb ára volt a zöldségnek, a gyümölcsnek. Erdemes-e ? Az összegyűjtött tapasztalat sajnos nem egyetlen, kivételes nap „eredménye”. Az ellátás gondjai kezdettől fogva meg­vannak, s nem enyhülnek. Érthető, ha a karancslapujtői szövetkezet vezetősége azt tartja: ilyen árpolitika és szál­lítási feltételek mellett nem valószínű, hogy hosszú ideig partnerei maradnak a MÉK- nek. Sokkal előnyösebb szá­mukra, — mivel tehergépko­csival is rendelkeznek — ha lemennek a déli megyékbe és közvetlenül a termelőszövet­kezetektől vásárolják meg a szükséges árumennyiséget. Legfeljebb az a „veszély” fe­nyegeti őket, hogy friss zöld­séget és gyümölcsöt hoznak, az itteninél alacsonyabb áron- — Ke — A tizenhét mellett Nemcsak körzetének 17 köz­ségét látja el zöldséggel és gyümölccsel a szécsényi fo­gyasztási szövetkezet, hanem jelentős mennyiségű zöld­árut szállít a megyszékhely- re és Balassagyarmatra is A napokban 200 láda őszi­barack érkezett a salgótarjá­ni piacra Szécsényből. Ba­lassagyarmatra 12 mázsa paradicsomot küldtek. Litkére pedig 2 mázsa sárgabarac­kot, 2 mázsa fejes káposztát. 1 mázsa őszibarackot és 50 kiló meggyet szállítottak. Segített a házhoz szállítás Tavaly nyáron még nem kevesebb, mint három va­gon szén porladozott a ka- ranqslapujtői TÜZÉP udva­rán. Ezt az áldatlan állapo­tot igyekezett megszüntetni az fniisz, amikor bevezették a tüzelő házhoz szállítását. Az új szolgáltatás nagysze­rűen bevált. Nemcsak a kör­zet községeiben veszik igénybe ezt a kedvezményt: a szövetkezet Mihálygergére ós Salgótarjánba is szállított már szenet. Zagyva-liíd épül Mintegy kétmillió forint beruházásból Zagyva-hidat építenek Szurdokpüspökinél. A kiviteli tervek elkészítésé­vel a Nógrád megyei Terve­ző Irodát bízták meg, a kivi­telezésre az Egri Közúti Üse mi Vállalatot kérték fel. A dokumentációk még az .idén elkészülnek, sőt a kivitelezést is megkezdik — hatszázezer forint erejéig. Az új híd át­adására jövőre kerül sor. Koekáxttl A Síküveggyár présüzeme év elején úgyszólván megrendelések nékül maradt. A gyár vezetői előtt két választás volt: megszüntetni a keservesen létrehozott présüzeniet, szélnek ereszteni dolgozóit, vagy termé­keinek új piacot keresni. E második mellett döntöttek, s a présüzem gyártmányfejlesztési csoportja szabad kezet kapott elgondolásainak megvalósításához. Rövi­desen a főmérnök elé kerültek az első mintadarabok, amelyeket aztán táskába, dobozokba csomagoltak és a kereskedelmi osztály dolgozói nyakukba vették az or­szágot. Jártak Szegeden és Debrecenben, Nyíregyházán Szombathelyen, Budapesten és Egerben. Amit partne­reik asztalára tettek, tetszést aratott, s az első siker további ösztönzést adott a gyárnak Ma, ha valaki ki­váncsi. gyönyörködhet az aranyozott szélű desszertes tálkasorozatban, a kenyeres, gyümölcsös, kompótos tá­lakban. amelyeket egyszerű csiszolással klasszikus fü­zérmintával, stilizált virágokkal díszítettek, aranyozás­sal, vagy a nélkül. Van kicsi, még kisebb, nagy s még nagyobb. Pesten, a Kálvin téren egy üvegboltban ti­zenötezret, Szegeden ötvenezret kértek az első alka­lomra. érdeklődik az új cikk iránt a Pannónia Vállalat, a fővárosi Vasért, az üvegért, a helyi Centrum Áru­ház, a Karancs Szálló, a vendéglátóipari vállalat. •. De vajon mennyi már a konkrét, „kézzelfogható” megrendelés? Hatvanezer darab. És a raktári készlet? Százezer, s rövidesen sokkalta több lesz, hiszen a gép­sorok ontják az új terméket, képesek évi három— négy millió darab előállítására Nem lesz ebből baj? — kérdezhetnénk —. nem túl nagy a kockázat? A gyárban erre azt válaszolják: „Minden új vállal­kozás kockázattal jár. Amikor elkezdtük, számítottunk arra, hogy megbízottainkkal talán szóba sem állnak, s a már előállított mintadarabokat szó szerint a tűzbe vethetjük. Nem ez történt. Termékeink tetszettek a ke­reskedőknek, megmozdult a fantáziájuk. kiegészitó javaslatokat tettek, észrevették, hogy a mi termékeink más. már kapható áruik forgalmát is lendítik.” A gyár tehát vállalta a kockázatot: egyelőre kész­letre termel, hogy mire a piac „megmozdul”, válasz­tékkal szolgálhasson. A festést eddig a parádi testvér­gyár végezte, és nagyon hálásak itt Tarjánban ezért a gesztusért. De rövidesen üzembe helyezik a Síküveg­gyár saját festődéjét, ahol egyelőre hat festő egy mű­szakban. később tizenkettő két műszakban dolgozik Tervezik, hogy az egy beégető kemence mellé mási­kat is építenek. A gyártmányfejlesztő csoport vezetése pedig be­mutatta legújabb produktumát: opálfehér üveg em­lékdobozt, a Karancs Szálló látképével, egy másikon balatoni vitorlással. Azt kérdeztem tőle: hol lehet ilyet venni...? Cs G. Lesz elegendő alapanyag A Salgótarjáni Kohászati Üzemek folyamatos termelé­sét az elmúlt hónapokban többször i veszélyeztette a rapszódikus anyagellátás. Kiküszöbölése céljából az alapanyagellátási főosztály jöwö útja: botermö fájták, szakemberek, Dr. Tompa Béla kandidátus nyilatkozata A bogyós gyümölcsűéi? ter­mesztésének fokozása igen fon­tos feladat. Indokolják az erőteljesen növekvő bel- és külföldi fogyasztás, valamint az ipari igények. Az igények kielégítésében nagy szerepet játszik és jelentős feladatok előtt áll a Nógrád megyei ter­mőtáj. Ezzel kapcsolatban kér­tük fel dr. Tompa Bélát, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kertészeti osztályának vezető­jét, nyilatkozzon olvasóinknak. — Hogyan ítéli meg a bo­gyós gyümölcsök termesztésé­nek növekedését, az utóbbi évek eredményeit? — Az utóbbi évek fejlődé­sét igen jelentősnek tartom — mondta dr. Tompa Béla. — Figyelemre méltó eredménye­ket értünk el. Amíg 1959-ben csupán tíz és fél ezer holdon, tavaly már tizenhat és fél ezer holdon termeltünk bogyósokat az országban. Ennek megfele­lően nőtt a tetmésmennyiség is. Tavaly mái1 elérte a har­minchétezer tonnát. — A bogyós gyümölcs friss, és feldolgozott formában — nemcsak nálunk, de az egész világon, rendkívül kedyelt. Az itthoni fogyasztás rohamosan növekszik, az igények kielégí­téséről tehát gondoskodni kell. Az eddiginél nagyobb, gyor­sabb mértékben. — Ezek szerint nem kielé­gítő a fejlődés, jobb eredmé­nyeink is lehetnének. Megíté­lésünk szerint azonban ennek feltétele a kielégítő belső és külső piac. De érdemes-e fej­leszteni? 1 — Feltétlenül, mert a belső, és a külső piac a jelenlegi mennyiségnek többszörösét felveheti. Hazai viszonylatban elegendő csak arra utalni, hogy a harmadik ötéves terv elő­irányzata szerint az egy főre jutó gyümölcsfogyasztást az 1965. évihez viszonyítva csak­nem harminc százalékkal nö­velni kell. Ugyanakkor a bo­gyósok keresett exportcikkek. Szabad az út a nyugati pia­cokra: Ausztria, az NSZK, Svájc, Anglia, Finnország, Svédország szívesen importál­nak tőlünk többet. S egyre na­gyobbak a lehetőségek a Szov­jetunióban, az NDK-ban és a szomszédos Csehszlovákiában. — Érdemes fejleszteni, mert az eddigieken kívül sok üzemi előnnyel jár. A bogyósok ter­mesztése hasznos foglalkozta­tási lehetőséget biztosít, kü­lönösebb képzettségű szak­munkásgárdát nem igényel. A telepítés után a legkorábban termőre forduló ültetvények költsége aránylag gyorsan meg­térül. Az év legkorábbi idősza­kában biztosít bevételt, így az év első felében, mint je­lentős pénzügyi forrás jelent­kezik. A termelés pedig igen jövedelmező. — Mi a véleménye a nógrá­di termőtáj bogyósgyümölcs­kultúrájáról? Milyen helyet foglalnak el országosan, s mit tanácsol a termelés színvona­lának növelése érdekében? — A nógrádi termőtáj orszá­gunk egyik legfontosabb bo- gyósgyümölcs-termesztő terü­lete. Az országos termésmeny- nyiségbői egyharmadrésznyi mennyiséggel veszi ki a részét. Azonban figyelmeztető, hogy mind országosan, mind ezen a tájon a fajtaösszetétel korsze­rűsítésében elmaradtunk a világszínvonaltól. Ez azért is szembetűnő, mert a termelés­technológiában, módszerekben csaknem azonos szinten ál­lunk. De amíg külföldön öt­évenként cserélik a fajtákat, nálunk megállapodtak a ha­gyományos fajtáknál. Pedig az intenzív fajták nélkül nem lehetünk versenyképesek. Nóg- rádbam is a fajtacsere a zálo­ga a további fejlődésnek. Na­gyon nehéz azonban megfelelő fajtát ajánlani. Mindenesetre a külföldiek — habár szívesen vásárolják a Madame Moutot —, nagy érdeklődést tanúsíta­nak a Surprise des Halles, a Findus cég védett fajtái, a Sanga Precassa, a Red-Gantlet, a Macherauch Marieva, Rivál fajták iránt. Az üzemi ter­mesztés előtt azonban ajánla­tos kísérleti jellegű telepíté­sekkel a fajták bevezetését el­végezni. — Vagy vegyük a szlovákiai priviedzai Mezőgazdasági Kí­sérleti Állomás fajtáit, amelye­ket felajánlottak a drégely- palánkiakmak. Szomszédaink már nem termesztik a Mada­me Moutot, amíg nálunk „es­küsznek rá”. Bizonyos azon­ban, hogy bőven termő fajtá­kat, ízre, zamatra, színezetre jobb gyümölcsöt, nagyobb ter­mést csak kizárólagosan inten­zív körülmények között lehet termeszteni. Ez mutatja egyéb­ként a termelési színvonal fo­kát. Hasonló a helyzet a mál­nánál és a ribiszkeféléknél is. Piros ribiszkéből ajánlhatom a Jonkheer van Tets és a Red Lake fajtákat. Feketéből pe­dig a kísérlet alatt álló szov­jet fajtákat — mint például a Neoszüpajuscsajaszja, Altajsz- kaja, Deszertnaja — amelyek jobbnak mutatkoznak a Sil- vergieternél. — Megvannak-e nálunk az intenzív termesztés körülmé­nyei, feltételei? — Az adottságok jók, azon­ban többet, jobbat produkálni csak jól felkészült irányító­szakemberekkel és megfelelő gépesítéssel lehet. Az export- lehetőségek szinte korlátlanok, de a hasznosításhoz jobb mi­nőséget, jobb csomagolásban kell adni, s megteremteni az ideálisabb szállítási körülmé­nyeket. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy nem min­den azonban az export. A bel­földi ember is megtudja fi­zetni az exportértéket. S ne­künk nem szabad megfeled­kezni az itthoni igények ki­elégítéséről sem — fejezte be dr. Tompa Béla. P. A. tárgyalt az alapanyaggyár­tó üzemekkel és külkereske­delmi vállalatokkal. Sikerült szerződéseket kötni, amelyek teljesítése esetén alapanyag- hiány nem fékezi majd a termelést. Az első félév terhére Ózd még 3700 tonna anyagot szál­lít. Szovjetunióból kétezer tonna hengerhuzalt várnak. A harmadik negyedévben az Ózdi Kohászati Üzemek ti­zenötezer tonna hengerhuzal­ra vállalt kötelezettséget-- Ugyanebből a termékből Szovjetunió 3850 tonnát küld. Csehszlovákiából a MetalJLim- pex Külkereskedelmi Vállalat soron kívül kétezer tonna hengerhuzalt vásárolt a gyár­nak, amely augusztus köze­péig megérkezik. A Lenin Kohászati Művek pedig a ko­vácsológyári járműipari al­katrészekhez küld majd alap­anyagot. Új toronyházak A salgótarjáni Arany János utcai lakótelep építésének folytatásaként az utca párat­lan oldalán toronyépületek létesülnek. Már készítik a huszonhatos jelű, 84 lakásos toronyház kiviteli terveit, melyek az idén december 15- ig megérkeznek a Nógrád megyei Beruházási Vállalat­hoz az ÉVM VAKÖTERV Vállalat „salgótarjáni” cso­portjából. Ezen a héten to­vábbi két, 84 lakásos torony- épület kiviteli terveit rendel­ték meg Magyar Géza, Ybl- díjas építésztervezőnél. Egy- egy ház mintegy tizenötmil­lió forintba kerül, egy- ós több szobás lakások lesznek benne, beépített konyhabú­torral, vagy a nélkül. A la­kás méretei, s a kivitelezés valamelyes különbözősége — választékbővítés, mellyel az elosztás gondjait is könnyí­tik. Terv szerint a huszonha­tos jelű toronyház építését jövő év elején, a második kettőét később, dp ugyancsak 1969-ben megkezdik. NÓGRÁD — 1968. július 2., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom