Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

KttZLE a Magyar Népköztársaság párt* és kormányküldöttségének szovjet uni óbeli látogatásáról 1968. jrinius S7-e és jtili- ns 4-e között a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjet­unió kormányának meghívá­sára Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hivata­los, baráti látogatást tett a Szovjetunióban a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttsége. A magyar párt- és kormány- küldöttség Moszkván kívül el­látogatott Volgográdba és Tal- linnba. A szovjet nép életé­vel történt ismerkedés során a magyar küldöttség nagyra ér­tékelte a szovjet dolgozóknak a kommunista társadalom épí­tésében elért eredményeit, a mély és őszinte szeretet meg­nyilvánulásait a magyar nép iránt. A magyar nép képvi­selőit mindenütt szívélyes ven­dégszeretettel fogadták. A két ország pártjainak és kormányainak vezetői a test­véri barátság és a kölcsönös egyetértés szellemében tár­gyalásokat folytattak egymás­sal. Az eszmecserék a nézetek teljes azonosságát mutatták valamennyi megtárgyalt kér­désben. A küldöttségek tájékoztatták egymást a szocializmus és a kommunizmus építésének me­netéről, a Magyar Népköztár­saságban és a Szovjetunióban, a két ország fejlődésének idő­szerű kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy az SZKP XXIII. kongresszusán és az MSZMP IX. kongresszusán kitűzött feladatok sikeres végrehajtása biztosítja a két ország nép­gazdaságának tudományos és kulturális életének további fejlődését, elősegíti a gazdál­kodás formáinak és módszere­inek tökéletesítését, a terme­lés hatékonyságának növelé­sét, a dolgozók jólétének eme­lését, a szocialista társadalmi viszonyok további fejlesztését, a szocialista demokrácia szé­les lehetőségeinek teljesebb ki­használását. A kedvező' tapasztalatokból kiindulva a felek megerősítet­ték, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság nép­gazdaságának további fejlesz­tése érdekében, mind bilaterá­lisán, mind pedig a KGST ke­retében a jövőben is minden eszközzel szélesítik és elmé­lyítik gazdasági és műszaki- tudományos együttműködésü­ket. Törekedni fognak az ipar és a mezőgazdaság legfonto­sabb ágazatai fejlesztésének hatékonyabb koordinálására, az új együttműködési formák, a termelési kooperáció és sza­kosítás kiszélesítésére. A felek megelégedéssel szól­tak a magyar—szovjet kultu­rális együttműködési kor­mányközi bizottság megalaku­lásáról, és tevékenységéről. Kifejezték azon óhajukat, hogy tovább fejlesztik és erősítik a tudományos és a kulturális kapcsolatokat, az állami és a társadalmi szervei? együttmű­ködését. A felek kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok­nak a marxizmus—lenlnizmus, es a proletár internacionaliz­mus szellemében, a magyar— szovjet barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés elvei szerint történő sokoldalú fejlesztése teljes mértékben megfelel or­szágaik érdekeinek, s az egész szocialista közösség po­litikai, gazdasági és katonai erejének erősödését szolgálja. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecserék során a felek megállapították, hogy a jelenlegi fejlődés legfontosabb sajátosságai: az osztályharc éleződése a nemzetközi küzdő­téren, a népek harcának ak­tivizálódása és erősödése az imperialista agresszió és a reakció ellen, a szocializmus, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, és a nemzeti felszabadító mozgalom akció­egységének szilárdulása. Ugyanekkor azt is megálla­pították, hogy az imperializ­mus, mindenekelőtt az Ameri­kai Egyesült Államok vezető körei élezik a nemzetközi hely­zetet. Durván beavatkoznak szuverén államok belügyeibe, fokozzák a szocialista orszá­gok, a kommunista és mun­káspártok elleni aknamunká­jukat, és ideológiai diverzió- jukat. Ezért a jelenlegi kö­rülmények között különösen fontos a szocializmus és a bé­ke erői éberségénei? fokozása, soraik tömörítése az imperia­lista mesterkedésekkel szem­ben. A felek kifejezték eltökélt­ségüket, hogy a jövőben is támogatni fogják a hős viet­nami népet, és az amerikai imperialista agresszió győzel­mes visszaveréséhez szükséges minden támogatást megádnál? a testvéri Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnál?. A fe­lek támogatják a VDK kormá­nyának igazságos álláspont­ját, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front politikai programját, mint a vietnami kérdés rendezésének olyan re­ális alapját, a‘" ?v megfelel az 1954-es genfi .inényeknek, valamint a d :• riet-ázsiai és a világbéke é; keinek. A küldöttségek nagy jelen­tőséget tulajdonítanak annak, hogy Párizsban sor került az érintkezés felvételére az ame­rikai és a vietnami képviselők között. Véleményük szerint a VDK bombázásának teljes és feltétel nélküli megszüntetése kedvező előfeltételeket terem­tene a vietnami probléma po­litikai rendezéséhez vezető utak felkutatására. A felek ismételten kinyilvá- nitják szolidaritásukat az arab országok népeinek sza­badságukért és államaik terü­leti épségéért vívott harcával. Támogatják azt a követelést, hogy az izraeli területrablók haladéktalanul vonják ki csa­pataikat az elfoglalt arab te­rületekről és az 1967. június 5-e előtti helyzetnek megfele­lően számolják fel az imperi­alista izraeli agresszió követ­kezményeit, s az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa 1967. novem­ber 22-i határozatai alapján politikailag rendezzék a kö­zel-keleti helyzetet. A felek ismét kifejezik eltökéltségüket, hogy a jövőben is a szocialis­ta országok párt- és kormány­vezetőinek értekezletein közö­sen kidolgozott álláspont sze­rint fognak cselekedni. A felek meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagállamai­nak a bukaresti nyilatkozat­ban kifejtett építő jellegű ja­vaslatai, az európai kommu­nista és munkáspártok Kar­lovy Vary-i értekezletének do­kumentumai az európai biz­tonság és békés együttműkö­dés mégerősitésének reális alapját jelentik, s megfelelnek az európai népek létérdekei­nek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ismételten ki­nyilvánítja, hogy az USA im­perialista köreivel szövetke­zett nyugatnémet militarizmus revansista törekvései tovább­ra is az európai feszültség és háborús veszély fő forrásai. A nyugatnémet kormány politi­kája változatlanul a második világháború utáni európai helyzet aláásására irányul. Az NSZK ellenséges irányvonalat követ az NDK-val szemben. Nyugat-Németország vezető köreinek revansista politikája a neofasizmus és az agresszió fészkének kiterebélyesedéséhez vezet Európa szívében. Az an­tidemokratikus szükségállapot­törvények elfogadása a Bun­destagban, újabb súlyos lépés azon az úton, amely az NSZK-t a legreakciósabb militarista erők diktatúrájának irányába tolja. Mindez komolyan ve­szélyezteti az európai konti­nens békéjét és nyugalmát. A felek hangsúlyozták, hogy az európai béke és biztonság reális és konstruktív alapja: a második világháború után Európában kialakult államha­tárok megváltoztathatatlansá- gánajk elismerése, az NSZK. nak az egyedüli képviselet igé­nyéről való lemondása, Nyugat- Berlin — mint önálló politi­kai egység — külön státusá­nak tiszteletben tartása, a Müncheni Egyezmény semmis­ségének kezdettől fogva tör­ténő elismerése, az atomfegy­ver megszerzését' célzó nyu­gatnémet törekvések megelő­zése A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya véle­ménye szerint a kellően elő­készített ossz-európai konfe­rencia megtartása fontos lé­pést jelentene a kollektív biz­tonsági rendszer megteremté­sének útján, elősegítené az eu­rópai és a világbéke megszi­lárdulását. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az atomsorom- pó-szerződésnek. Annak meg­kötése kedvező feltételeket te­remt az atomfegyverkezési verseny megfékezése, az álta­lános és teljes leszerelésért, a valamennyi békeszerető erő tömörítéséért folyó harc szem­pontjából A felek kinyilvánítják eltö­kéltségüket, hogy erősíteni fogják a Varsói Szerződés szer­vezetét a szocialista országok biztonságának szilárd garan­ciáját. A szocialista közösség külpolitikája további aktivi­zálásának, az agressziók meg­hiúsításának, a népek közötti barátság érdekeitől vezettetve a felek a jövőben is koordi­nálni fogjál? nemzetközi te­vékenységüket. Az MSZMP és az SZKP képviselői nagy megelégedés­sel állapították meg, hogy a két párt nézetei teljesen egy­beesnek a nemzetközi kommu­nista- és mu nkásmozgalom helyzetének értékelésében. Megerősítették azon törekvé­süket, hogy a jövőben is foly­tatják a kölcsönös konzultá­ciókat, s egyeztetik álláspont­jukat és tevékenységüket. Az MSZMP és az SZKP egy­séges abban, hogy minden egyes marxista—leninista párt­nak, miközben az előtte álló nemzetközi feladatok megol­dásán fáradozik, a nemzetkö­zi kommunista- és munkás- mozgalommal szembeni ma­gas felelősség szellemében kell cselekednie, mindent meg kell tennie az összes kommunista erők nemzetközi összeforrott- ságának megszilárdítására. A felek meggyőződése, hogy a kommunista világmozgalom egységének megerősítéséért fo­lyó harc fő kérdése: a kom­munista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának gondos előkészítése és meg­tartása. Meggyőződésük, hogy a küszöbönálló tanácskozás fontos szakaszt jelent az im­perializmus elleni harcban, a jelenkor összes forradalmi erőinek tömörítésében és tá­mogatást nyújt a szabadságu­kért és függetlenségükért küz­dő népeknek. A testvérpártok­kal szorosan együttműködve, az MSZMP és az SZKP min­den tőle telhetőt megtesz a kommunisták ezen nemzetközi fóruma sikeres lebonyolításá­nál? biztosítása érdekében. A küldöttségek pozitívan ér­tékelték a budapesti konzul ta- tív találkozó eredményeit, va­lamint a testvérpártoknak_ a nemzetközi tanácskozás előké­szítését célzó további együttes lépéseit. A szovjet fél elisme­réssel méltatta az MSZMP nagy hozzájárulását ehhez a munkához. Az MSZMP és az SZKP to­vábbi erőfeszítéseket tesz a szocialista országok egységé­nek erősítése, a szocialista kö­zösség politikai, gazdasági és védelmi ereje szakadatlan nö­velése érdekében. A két testvérpárt határozottan elíté­li Mao Ce-tung csoportjának politikáját, amely lábbal ti­porja a marxizmus—lenlniz­mus elveit, szakadár irányvo­nalat folytat a nemzetközi kommunista mazgalomban és ezzel kárt okoz az imperializ. mus elleni harc és a szocializ­mus kínai építése ügyének. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP szoros együttműködése és információ- cseréje, a küldöttségcserék, a két párt vezető személyiségei­nek találkozói és konzultációi, a pártjaik közötti kapcsolatok lenini normáinak szellemében elősegítik az időszerű kérdések elvtársi légkörben történő operatív megoldását. A felek célszerűnek tartják az MSZMP és az SZKP közötti együttmű­ködés formáinak és módsze­reinek továbbfejlesztését. A két ország párt- és kor­mányküldöttségének tárgyalá­sai a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság, az SZKP és az MSZMP közötti testvé­ri barátság és sokoldalú együttműködés erősödéséi szolgálták. A magyar párt- és kormány- küldöttség baráti látogatásra hívta meg a Szovjetunió párt­ós kormányküldöttségét a Ma­gyar Népköztársaságba. A szovjet fél a meghívást kö­szönettel elfogadta. Kádár János elvtárs nyilatkozata (Folytatás as 1. oldalról.) bennsőséges kapcsolatainkat tovább erősítsük és kielégí­tően fejlődő együttműködé­sünket mind a politikai, mind a gazdasági és a kulturális élet terén tovább szélesítsük és növeljük,' mert ez kölcsö­nösen előnyös országainknak. — és mint már említettem — különösen fontos Magyar- ország számára. Kádár János ezután hangsú­lyozta: ezt a munkát is igye­keztünk becsülettel elvégezni, és — végiggondolva az egész programot — az a vélemé­nyünk, hogy elértük célunkat. Megfelelő megbeszéléseket folytattunk, és bennsőséges ta­lálkozásaink. voltak a szovjet emberekkel. Mint a magyar párt- és kormányküldöttség tagjainak, különösen jól esett az a szívélyesség és barátság, amellyel mindenütt találkoz­tunk, akár amikor Brezsnyev, Koszigin és Podgornij elvtár­sakkal tárgyaltunk, akár pá­lyaudvarokon, gyárakban és más helyeken, ahol szovjet munkásokkal találkoztunk. Vasárnap Volgográdban olyan helyeken jártunk, ahol sok helybeli ember és sok tu­rista is megfordul, hiszen a város a híres sztálingrádi csa­ta színhelye. Még a kirándu­lók is rendkívül szívélyesség­gel köszöntöttek bennünket. Ez azért is nagyon sokat jelentett nekünk, mert jól tudjuk, hogy nem a személyeknek vagy leg­alábbis nem elsősorban a sze­mélyeknek szólt hanem a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, a magyar munkás­osztálynak, a magyar népnek, amelyet a Szovjetunióban tisz­telnek. szeretnek és becsül­nek. Nagyon jó érzés volt ez számunkra. Egyébként termé­szetesen megragadtuk az al­kalmat, hogy közvetlen be­nyomásokat szerezzünk a Szov­jet élet fejlődéséről, és sok érdekes élményben volt ré­szünk. RIPORTER; A küldöttség képet alkothatott útján a szov­jetország fejlődésének üte­méről, az emberek életéről, a kommunizmust építő munka eredményeiről. Kérném, hogy erről is tájékoztassa hallgató­inkat, nézőinket. VÁLASZ: A Szovjetunió párt- és állami vezetőitől tá­jékoztatást kaptunk a szovjet élet fejlődésének alapvető, fő jellemzőiről. Tájékoztattak ben­nünket a volgográdi terület vezetői, valamint a velünk ro­kon nép hazájában, Észtor­szágban a köztársaság vezetői is. Ezek az adatok, számok örvendetes, erőteljes és lendü­letes fejlődést mutatnak. Ami az egész Szovjetunió helyzetének alakulását illeti, az elvtársak elmondták, hogy mint bennünket, őket is nagy­mértékben foglalkoztatják a nemzetközi kérdések. Ez mun­kájuk jelentős része. Emellett azonban nem hanyagolják el az építéssel kapcsolatos fela­datokat sem. Ök is most tar­tanak ötéves tervük közepé­nél, s a terv időarányos ré­szét túlteljesítették. Ez azt je­lenti, hogy az ötéves terv el­ső két esztendejében évi 10 százalékkal növekedett az ipari termelés. A növekedés a2 idei első félévben is ennek megfelelő arányú volt. Nem akarom és nem is tudnám a számokat sorolni, de az bizo­nyos, hogy ha a szovjet ipar termelése három év alatt 30 százalékkal növekedik, az már valami; az már komoly mennyiséget — és minőségi előrelépést — jelent. Bizonyos összehasonlítást tehettünk Volgográdban is. Jómagam itt mór több ízben töltöttem rövidebb időt, utol­jára hét évvel ezelőtt. Az azó­ta bekövetkezett fejlődés óriá­si. A volgográdi terület vezető elvtársai elmondták, hogy tíz év alatt az ipari termelés há­romszorosára növekedett. Mellesleg megjegyzem, hogy a volgográdi terület jóval na­gyobb, mint Magyarország. A szovjet méretekben ez a terü­let a mi fogalmainknak meg­felelően megyét jelent. Híres az erőműve, vannak gépgyárai és egyéb üzemei. Mi a traktorgyárban jártunk, amely több dologról is neve­zetes. Először is: az első szov­jet traktor 1930-ban ott ké­szült el. Ez ennek a gyárnak a dicsősége. Másodszor — s ezt az egész világ tudja —, ami­kor a Hitler-fasiszták elérték Sztálingrádot, ennek a gyár­nak a területén folytak azok az utolsó harcok, amelyekben véglegesen megállították, majd megverték és megsemmisítet­ték a német, fasiszta csapato­kat. Érdekes volt számunkra az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaságban tett látogatás Is. Itt is nagyarányú a fejlődés. Iparuk gyors ütemben fejlő­dik, s rendkívül magas szín­vonalú, igen fejlett és egész­ségesen növekszik a mezőgaz­dasági kultúra. Más éghajlati viszonyok között dolgoznak, mások a termékeik, északi fekvésű az ország, sok a csa­padék. Növénytermesztésük és állattenyésztésük kiváló. Nem hiszem, hogy e vonatkozásban Európában sok versenytársuk akad, beleértve a legfejlettebb kapitalista országok mezőgaz­daságát is. RIPORTER: Arra kérem Kádár elvtárs, foglalja össze tárgyalásaik, látogatásuk eredményeit. VALASZ: Ezt röviden ösz- szefoglalni igen nehéz, in­kább csak érinteni lehet. Megbeszéléseink során — ahogyan ilyenkor szokásos, mindkét részről tájékoztatást adtunk saját helyzetünkről. Sok időt szenteltünk a kétol­dalú kapcsolatoknak. Megál­lapodtunk mindazokban a té­mákban, amelyeket a továb­bi munka során napirenden tartunk. Egyébként megálla­pítottuk, hogy a magyar— szovjet együttműködés egész­séges, jó és megfelelően fej­lődik. Ez így van politikai téren, a nemzetközi politiká­ban is, s ami szintén örven­detes, mindinkább, mind szé­lesebben fejlődik országaink társadalmának közvetlen érintkezése. Tallinnban a gyűlésen érintettem is, hogy most már nem csupán a vezetők szűk körének egyetértéséről és együttműködéséről, hanem a tömegek kapcsolatáról van szó. És mivel Észtországban első alkalommal járt ilyen magyar párt és kormánykül­döttség, arra hivatkoztam, hogy a miniszterek, tudósok, művészek kölcsönösen meg­fordultak a két országban. lit abbahagytam a felsorolást és utána jöttem rá, hogy nyu­godtan mondhattam volna azt is, hogy munkásemberek, parasztemberek. fiatalok a maguk vonalán széles körű kapcsolatot tartanai? fenn és együttműködést valósítanak meg, ami helyes. Ami általában barátságun­kat és szövetségünket illeti, ezt nagyon széles körben méltatták a tömegek. Talán itthon is láttál? a különböző barátsági gyűléseket, látták milyen volt a volgográdi traktorgyárban, — ahol kül­döttségünk nevében Fock elv- társ beszélt, ----- azután Tal­l in nban és végül Moszkvá­ban. Sok-sok ezren vettek részt ezeken a gyűléseken, amelyeknek hangulata — ne­héz ezt szavakkal visszaadni — igazán bennsőséges volt. Az ember — ismétlem — érez­hette, hogy a szovjet embe­rek körében milyen rendkí­vül nagy tiszteletet és meg­becsülést szerzett számunkra következetes politikánk, hogy a szocializmus ügyét és saját dolgainkat kézbe vettük és terveinket eredményesen va­lósítjuk meg. Mint barátot és szövetségest is számon tarta­nak és becsülnek minket. összefoglalóan tehát any- nyit mondhatok, hogy a kül­döttség hivatalos tárgyalásai, az egyes vezetőkkel folytatott megbeszélések, a gyűlések, a szovjet dolgozókkal való számtalan találkozó küldött­ségünk eredeti missziójának megfelelően zajlott le. A misszió célját, mindig nyíltan, programszerűen hir­dettük: az volt a szándé­kunk, hogy a látogatás moz­dítsa elő a két párt, a két kormány, a két ország, a két nép barátságát, testvéri, mindkét országra nézve hasz­nos kapcsolatát, együttműkö­dését. Megjegyzem, hogy a külön­böző alkalmakkor, — példá­ul Moszkvában a két hivata­los fogadáson is — sód? em­berrel találkoztam és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a magyar—szovjet kapcsolat, barátság, együttműködés az egyes ágazatokban is nagyon egészségesen épül és érvénye­sül. Találkoztunk a szovjet- magyar baráti társaság veze­tőivel, továbbá kohászokkal, alumíniumipari, gépipari szakemberekkel. A maga te­rületén mindegyik meggyőző­déséé híve a szovjet—magyar kapcsolatoknak és együttmű­ködésnek. A kapcsolat és az együttműködés tehát sokirá­nyú, széles körű és meggyő­ződésem, hogy most tovább erősödött, illetőleg még jobb feltételeket alakítottunk ki a további együttműködéshez. Szeretném azt is megem­líteni, hogy a magyar—szov­jet kapcsolatnak természete­sen nemcsak Magyarország ás, nemcsak a két fél, hanem szélesebb értelemben a szo­cialista országok, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom szempontjából is megvan a maguk meghatá­rozott jelentősége. A ma­gyar-szovjet kapcsolatok kedvező alakulásának pozitív hatása tehát a két ország érdekein túl hasznosan és jól szolgálja az összes szoci­alista országok, valamint a nemzetközi munkásmozgalom törekvéseit is. Ezzel az érzéssel jöttem haza és általában a küldött­ség tagjai is így értékelik lá­togatásunk eredményeit — fejezte be nyilatkozatát Ká­dár János. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom