Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

Bosszú készül CiqareHa és qéqerák a Mátra aljon leszállt a vonatról és elvegyülve az utasok kö­zött sodródott kifelé az állo­másról. A szíve hevesen do­bogott. a torka is összeszo­rult. Ismerősök iitár^ kutatott. Egyet sem látott, az emberek figyelemre se méltatták. Meg­nyugodott. Kis bőröndje el­húzta karját, felrántotta, meg­igazította szemüvegét és szét­tekintett. összehúzott apró szemével a Mátra ismerős ge­rincét nézte, öt év óta semmit sem változott- Mikor elvitték, akkor is így sötétlett. Bilincs­ben volt a keze. az emberek tágultak előle, csak a hegy nezelt komoran utána. Lehajtott fővel, lassú lép­tekkel ért a rendőrség elé. Előkotorta szabadulását bi­zonyító papírját és belépett. Nemsokára kinn állt az ut­cán. Pásztótól Hasznosig csak néhány kilométer az út, ki tudná hányszor megjárta már, most mégis tanácstalanul ke­reste. merre hazáig'. A teste elgyengült, mintha elhagyta volna ereje. Pedig meghí­zott. arca kigömbölyödött. Egy kocsi ücsörgött az utcán. Hajtója félrefordult az ülé­sen és nézte, aztán rákiáltott­— Jóska! Kerekes Jóska te vagy? Összerázkódott. Felnézett a kocsisra. Megismerte, haszno- sí ember volt. Kiszáradt to­rokkal válaszolt. — Én vagyok — majd meg­kockáztatta — haza viszel? — Gyere, ülj fel! Az úton keveset beszélt. A biztonságérzetét visszanyerte. Mikor a háza előtt leszállt, sietett be. Később felment a rendőrőrsre, hogy elintézze hivatalos kötelességét és gyorsan fordult is vissza. Már a kis utcában járt, közel a házhoz, amikor a kertben egy asszony felsikoltott. — Vigyázzon!;. Riadtan felkapta fejét, há-t- rapillantott. Maksó József konyhakéssel a kezében, fel- indultan, érthetetlen szavak­kal rohant utána. Kerekes meglódult. Beszaladt a házá­ba, és magára zárta; az ajtót. Remegett. Azóta sem mozdult ki. ÖT ESZTENDŐVEL ezelőtt Kerekes községi tanácselnök volt- Már nyugdíj előtt állt. Ivott és a fegyver volt a széni vedélye. Azon a vasárnapon elmentek a Cserhátba közös vadászatra. Mikor vége lett, a Bableves csárdában söröztek. Pásztón folytatták. Italosán tért haza. A főútról egy kes­keny utca vezet házáig. Rá­fordult, de egy kutya morog­va útját állta. Kerekes le­kapta a puskáját és lelőtte. Megebédelt. Nem volt ciga­rettája. elindult a kocsmába venni- Az utcán a középső Maksó fiú megállította és számon kérte miért lőtte le a kutyáját. Éles szóváltás kere­kedett közöWik. Maksó fel­kapott egy követ, mellbe vág­ta Kerekest, aztán összeka­paszkodtak és hemperegtek az úton. Kerekesnél pisztoly volt. Dulakodás közben előko­torta. és lelőtte Maksót. aki a helyszínen meghalt. K^'-ekesr tizenkét évre ítélték. Öt év után. a közelmúltban szabad­lábra helyezték. Az örev Mak- •só Kálmán fogadalmat tett: bosszút áll fiáért. Kerekesek háza gondozat­lan. A nagy előszobában a sportolók felszerelését őrzik, akik éppen öltözködtek- Köz­tük Kerekes unokája is. Az öreg magyarázott nekik. Ami­kor beléptünk, elhallgatott. Vitt a félhomályé konyhába, hogy zavartalanabbá beszél­hessenek. A börtönben meg­szokott fegyelemmel várta a kérdéseket. így is válaszolt. Röviden, érzés nélkül. — Az áldozat apja már a lakásomon is keresett. Nem voltam itthon. •. Kiszáradt á szája, az arca elfehéredett. Aztán fellobbant a szeme. Elvesztette a türel­mét és felidézte, hogy meg­üzenték neki: nem ölik meg. csak eltörik a lábát és levág­ják azt a kezét, amelyikkel megölte a középső Maksót. — Csak jöjjenek. A sorsát senki sem kerülheti el. Lesz ami lesz, nem adom olcsón.., Felébredt benne a gyűlöl­ködés- Már nem fél. Az áldo­zatáról is úgy beszél, mint haragosáról, aki megtámadta, megsértette és ami történt, annak be kellett következnie, — Csak jöjjenek, ha ez a sorsom, hát legyen, de nem adom olcsón. Legföljebb visz- szamegyek, ahonnan jöttem... SZÁMOL AZZAL, hogy ami történt elkíséri élete végéig. Hallani se akar arról, hogy elmenjen a faluból. — Én nem félek, aminek el kell következnie, az követ­kezzék. Nem megyek innen. Nekik annyi elmenni, mint nekem-,. Feleszmél, hogy a harag rossz tanácsadó, összeroppan, a szeme is megszelídül. Egy mély sóhaj szakad fel a mellé­ből és többet nem szól. Kinéz az ablakon, a kerten át a Mát­rára. Maksóék portája üres. Vala­hol belül egy rádió kesereg. Alatta, a priccsen egy legény alszik. Álmából keltve nem tudta mi történhetett. Riad­tan magyaráz; Amerikai elnök aláírása Kadarkúton . Értékes ritka­ságot kapott Sze- pesy Géza múzeo- iógus Répay La­jos kadarkúti gyógyszerésztől. Egy könyvet, amely csaknem száz éve, 187U- ben jelent meg Washingtonban es a „Bericht des Commissar des General—Land- Amtes an den Mi­nister des Inne­ren für das Jahr 1869.” címet vise­li. A 290 oldalas jelentés szinte teljes áttekintést, ad a polgárhábo­rú után éppen csak szervezkedni kezdő fiatal állam viszonyairól, a földméréstől és a határkérdésektől a helyi jogszabá­lyokon, az oktatá­si és bányászati kérdéseken át egészen a mérték- egységekig. Ez a kötet ön­magában nem rit­kaság, található belőle még né­hány példány kü­lönböző könyvtá­rakban, hivatalos és magángyűjte­ményekben. De mind közül két­ségkívül csak en­nek az első olda­lán olvasható va­lami, ami ennek a példánynak az ér­tékét messze a többi fölé emeli. Ez a valami pe­dig néhány kézzel írott betű: „U. S. Grant”, — a pol­gárháború hadve­zérének, illetve akkor már a fia­tal állam elnöké­nek sajátkezű névaláírása. Amióta a ré­gészek értesültek erről a magyaror­szági „leletről”, szinte pillanatok­ra sem szűnik a külföldi, főleg amerilcai múzeu­mok ostroma, de jelenlegi tulajdo­nosa nem akar megválni a csak­nem százéves könyvtől. NÓGRÁD — 1968. július 28., vasárnap — Nagyapám kint van a te­henekkel- Valahol a Zagyva­parton. Én nem tudok semmi*, az ő dolguk... A vízparton száraz á fű. A három jószág az ágakról táp­lálkozott. Az öreg Maksó a magasabb ágakat éles kisbal- távai lemetszette nekik, leült a fűzfa alá, onnan figyelte őket. Szikkadt öreg, a ruhája is kiszolgált. Szélesre taposott csizmájából kint a lába. Olt mozdulatlan, szúrós tekintet­tel nézett zsíros kalapja alól- Baltája szorosan mellette. — Megölte legjobb fiamat — keze megmarkolta a balta nyelét. Látszott, hogy terhére va­gyunk. többet nem szólt. A melle zihált. Levette a kalap­ját és lecsapta. Indulatát ve­zetve megdörzsölte kopasz fejét, aztán elöntötte a kese­rűség. Négy fiáról beszélt. A legöregebbről, aki az erdőn megszakította magát és bele­halt- Aztán a középsőről, akit legjobban szeretett. — És ez megölte. Lelőtte, mint a kutyát. Két gyerek maradt árván... Némán zokog és ha tehetné, mindenkit elpusztítana. Aztán belenyugodva, magába roskad. Nem kell szólítani, újra feléb­red benne a bosszú és beszél: — El kell Pusztulni- Eltö­röm a lábát, aztán levágom a kezét. Ennek így kell történ­ni. A rendőrségen aláírtam a papirt. hogy nem teszem meg. De ennek meg kell történni. Aztán megyek a helyére, a Csillagba. SÖTÉT FELHŐ gomolygott a Mátra fellett. Éles szél ka- vargott, a víz is megfekete­dett. Űtját kell állni ennek a gyűlöletből keményedő, közel­gő tragédiának, amely nem a pisztolylövéssel kezdődött, ha­nem régebben, két rokon­család kevélységéből- Megál­lítására nem elég a hatóság előtt tett írásbeli nyilatkozat. Többre van szükség. Felnyitni az értelmet, hogy a gyűlöletre a gyűlölet nem orvosság... De sürgősen, hadd sorvad­jon el a harag... Bobál Gyula wwBwnwHfflwr iwrnimi Legjobb, ha sosem 1960-ban Magyarországon kétszer annyi cigarettát szív­tak el. mint 1952-ben, s ugyanez alatt a nyolc év alatt csaknem pontosan megkét­szereződött a gégerák gyakori­sága. Igaz, éppen ebben az időszakban lett kötelező a gé- gerák-esetek bejelentése, de a két adat között az összefüggés mégsem zárható ki. Annál kevésbé, mert a külföldi sta­tisztikai adatok szerint is a tüdőrákosoknak 90, a gégerá­kosoknak pedig 98 százaléka a cigarettázók közül kerül ki, és nálunk is a műtéten áteset­tek csaknem kivétel nélkül a korábbi erős dohányzás „bű­nében” marasztalhatok el. Az orvosok az erős — naponta húsz-huszonötnél több ciga­rettát elszívó — dohányosok gégéjében kivétel nélkül meg­találják azokat az elváltozáso­kat, amelyek az úgynevezett „í'ákelőző” állapotot jelzik. Annyit azonban el kell ismer­ni. hogy nemcsak a cigarettá- zás felelős érte. hanem rend­szerint kimutatható mellette egy-két tényező is. mint kü­lönböző munkahelyi ártalmak, így a szénmonoxid-gáz, bizo­nyos izgató gőzök belégzése, a túl hangos beszéd, stb. A kérdés tisztázatlansága indította dr. Gömöri Béla kandidátus, közkórházi osz­tályvezető főorvost arra. hogy állatkísérletekkel próbáljon hozzájárulni a gégerák kifej­lődése titkának megfejtéséhez. Zárt térben elhelyezett tenge­ri malacokkal időnként ciga­rettafüstöt lélegeztetett be, bár a tengeri malacok általában nem nagyon hajlamosak a rákra, gégéjükben a szövetta­ni vizsgálatok két-három hó­nap múlva „rákelőző” elválto­zásokat, s 3—4 hónap eltelté­vel minden negyedik kísérleti állatnál már teljesen kifejlő­dött rosszindulatú daganato­kat mutattak ki­A megbetegedett emberek vizsgálata során szerzett ta­pasztalatok szerint talán még a hormonális viszonyokban bekövetkező változásoknak is lehet szerepük a rák kifejlő­désében. Hiszen a megbetege­dések legnagyobb része a 40 és 60 életév között jelentkezik, amikor a hormonok, elsősor­ban a nemi hormonok műkö­dése gyengülni kezd. Minden esetre célszerű, ha a dohányzó emberek a re­kedtség első jelentkezésére végleg eldobják a cigarettát, mert a „rákelőző” állapot ide­jén a cigarettázás teljes elha­gyásával az esetek túlnyomó nagy részében nemcsak a rák kialakulása előzhető meg, ha­nem lehetővé válik az addigi elváltozások visszafejlődése is. E^y országban Kétféle egészségügyi statisztika A Dél-afrikai Köztársaság­ban a hivatalos egészségügyi statisztika adatai szerint a nem egészen 20 százalékot ki­tevő fehér lakosság körében a leggyakoribb betegségek — az érelmeszesedés, a szívbe­tegségek, a rák. Ezek tipi­kusan a modem civilizáció betegségei. Egészen más be­tegségek lépnek fel a színes — afrikai, ázsiai és félvér-la- kosságnál, amelynek hányada Dél-Afrikában 80 százalék. A Sechaba című dél-afrikai fo­lyóirat adatai szerint, a „színe­sek” a fehérek körében isme­retlen rosszultápláltságtól, vi­taminhiánytól szenvednek. Gyakori betegségük a tuber­kulózis, a tífusz, a himlő és a lepra. Egy afrikai újszülött valószínű élettartama 48 év, a fehér újszülötté pedig 70 év. Három Icöt«?t Dédapja, nagyapja, apja még gyalogszerrel rótta az ország­utat. Otthon összegyűjtötte, bekötötte a régi fóliánsokat, mat. rikulákat, kalendáriumokat és hátára kötözve szállította visz- sza megrendelőinek. A fiú Kner Izidor, már lovasszekéren bo­nyolította le „üzleteit”, vándormester módján. Ám még fiata­lon megelégelte ezt a kóbor életet és minden szaktudás, hoz­záértés nélkül nyomdát alapított. Egyetlen szobában rendez­te be lakását és a műhelyét. Deszkafal választotta el ottho­nát, a magyar könyvművészet bölcsőjének nevezhető parányi nyomdától. Az azóta világhírűvé vált gyomai Kner Nyomdában még működik, a modern, hatalmas Phoenix Alpha gyorssajtó m,el­lett egy régi kézi aranyozó gép, a múlt utolsó tárgyi emlé­keként. Ezen készülnek a gerinc és fedőlap aranybetűi, való­di 22 karátos aranyfóliából. Nem sokáig használják már a „jó öreg jószágot”. Sok évtizeden át híven teljesítette kötelességét, rövidesen múzeumba helyezik el. A régi műhely körül épült új üzemekben ma 150-en dolgoznak. Mintha örökölték volna az egykori mestertől a könyvművészet szeretetét, mesterfo­gásokkal állítják elő a nemzetközi kiállításokon is nagy fel­tűnést keltő könyveket. A különlegességek egész sorával ör­vendeztetik meg az olvasóközönséget. Bőrkötés helyett pél­dául Japánból származó, a bőrhöz hasonló, de tartósabb mű­bőrt használnak, kísérleteznek fűzés nélküli könyvkötéssel, puha, hajlítható kötéseket alkalmaznak, ezzel is könnyebbé teszik a köteteket. Gyufadoboz nagyságú minikönyveket bo­csátanak ki. Egy tenyérben elfér a Toldi három apró kötete. Büszkeségük Thomas Mann műveinek tizenkét kötetes gyűj­teménye, amely a Diósgyőri Papírgyár különlegesen finom, a régi Kner-vizjellel ellátott papírján készül. Mindezekből látható majd bemutatópéldány abban a mú­zeumban, amely Kner Izidor egykori házában, Gyomán. a magyar könyvművészet bölcsőjében megnyílik. Nem sötét a világ A gépkocsinak egy kurta ira- terheket vitt a vállain. Az el­nácsszervek mind ismerik a panaszát. Segíteni nem tudtak. A számok, a paragrafusok haj thatatlan ok. Nem így az emberek. A kör­_ _________ ____ __ — Megkapta a pénzt András zeü orvos, dr. Géczi Imre új­m odás megtenni az utat Kis- sok között, még 1952-ben lé- bácsi? — Francia József, az éL- ravizsgálatra küldi Adorján hartyánból Sóshartyánba. Ott pett a szövetkezetbe. A követ- nők töri meg az udvarra tele- Andrást. Azt tanácsolja, nyil- a falu szélén kuporog Adorján kező évben sokan cserbenhagy- pedett csendet. — Látom, a vánítsák teljesen keresőképte- András háza. ták őket. Nehéz, zavaros idő- gally is elfogyott... Majd kül- lennek. Indokai: alig lát va­— Szabad-e bejönni? — A két éltek. S akkor megválasz- dünk újra egy kis tűzrevalót... larnit, s idegei is felőrlődtek szövetkezet elnöke kiabál hát- tották elnöknek. A földet min- — Meg... meg... — Beszéde Ebbe kapaszkodik most mara­ra, de keze már a kapuzáron dig szerette, de csak hat ősz- egyre terebélyesedik, mint fe- dék erejével, bizalmával az matat. tályt járt. Amikor valameny- jünk felett a fiatal diófa. — idős emberpár. De hol van Hatalmas, tagbaszakadt fér- nyire elcsitultak a dolgok, át- Nem is tudom mi lenne, ha niég az az idő, amikor az ap- fi botorkál elő az udvar mé- adta a helyét. Gondozó lett a nem segítenétek. Mi az a 260 ró reménységszikrákból való- lyéről. Szemén sötét szemüveg, lovak mellett. Ellátta, óvta a forint öregségi? Nyolcvan fo- kezében bot. Mert Adorján jószágokat, mégis a vesztét rintot kapok a balesetre... Há- András szemében évek óta szű- okozták. Négy évvel ezelőtt, romszázhatvan forint havonta, kül a fény. Azért nem látja így nyár derekán történt a bal- ebből élünk... egészen sötétnek a világot, de eset. Elszabadult két ló, s — A szociális otthon. -.'. körülötte mindenre szürke ho- Adorján Andrásnak még any- — Én elmennék — szalad- mály borul. Az egyre sűrűsödő nyi ideje se maradt, hogy a nak szavai az elkezdett mon- ködben elmosódnak a tárgyak, menekülésre gondoljon. Hir- datba. — Hanem az asszony pénzt legalább ötszáz forintra az emberi arcok. telén éles fájdalmat érzett a makacs... Megértem én őt is. Átmenetileg, amíg nem jut Az elnököt is hangjáról is- fejében, aztán elvesztette az Mindig falusi lány volt. Bú­meri fel: eszméletét. A víztől tért ma- sült eleget, hogy a ló, a kocsi, — Te vagy, az Franci Icám — gához, amit riadt társai lo- aztán a tehén, mind elment... örvendezik. Az elhagyott por- csoltak rá. Legalább a ház, az a kis ház­tára, csak ritkán vetődik ven- Amikor valamennyire felé- táji, meg a néhány tyúk ma- dég, az öregember nem is pült, ment a szövetkezetbe dől- radjon neki .;. tudja hirtelen, mit kezdjen az gozni. Mert mitévő lehet az — Az volna jó, ha a nyug- elnökkel. Tanácstalanul topog öreg, beteg ember, ha nincse- díj menne — mondja az elnök, a kapu előtt, aztán elbotladozik nek gyermekei, akik gyámolí- — Az Francikám — kap a az árnyékba állított pádhoz. tanúk. Ment, vitte a szükség, szón Adorján András. — Ügy, zepén. Az elnök megállítja — Hogy élnek András bá- Aztán egy nap rémülten vet- mint azoknál a tagoknál, akik _ sán<k>r bácsi! Holnap ve esi? te észre, kezéből elfut a szer- most mennek nyugdíjba, öt- zetőségi ülést tartanánk. Szól­— Nehezen ... — Nyelve ép- szám, es a szeme nem segít száz forintnál nem kevesebb ... jon a többieknek is El kel­pen olyan bizonytalan, mint a utolérni. A rendelőintézetek A kora miatt Adorján And- ;ene dönteni mi legyén a ház­lába. — Míg dolgozni tudtam, látogatója, kórházak lakója rás is megkaphatná a tsz-nyug- za[v Mesvesvük va«v ne’ addig megvoltunk... lett; Salgótarján után Buda- díjat. Hetven esztendős. Csak a ’.. ../.■■ Adorján András már négy pest, majd Balassagyarmat kö- baj ott van, hogy nyolc mun- Mar mes®z® mögöttünk ta- éve nem dolgozik. Az első év- vetkezett. Gyógyszerek, injek- kában töltött évnél nem tud- a Pphalt az más, barna ben még próbálkozott. Seho- ciók, tabletták, végül a műté- tak neki többet összeszedni. te™j- armkor 82 e*nók azt gyan sem fért öreg fejébe, tek, szinte eredménytelenül. Az így kérelmét elutasította a mondja' hogy ezután már nem veszi egyik szemére teljes sötétség társadalombiztosítási intézet. A — Mindjárt megbeszélem ve- hasznát a közösség. Nehéz áru borul, és a másikkal is egyre termelőszövetkezet, a községi lük András bácsi dolgát is. nak a házat őrizni, aki mindig kevesebbet lát. tanács, a járási párt- és ta- Vincze Istvánná ság lehet. Adorján Andrásék- nak addig is élniök kell. A segítség leggyorsabb mód­ját latolgatjuk Kishartyánba tartva. — A szövetkezet segíthet egyedül.;. Kiegészíthetné nyugvópontra Adorján András ügye... Az elnök hajlik a szóra. — Rajtam nem múlik... A2 a pénz nem teszi szegényebbé a szövetkezetét.. s Beszélek a vezetőséggel. Kerékpáros ember szalad szembe a kocsival a falu kö­<

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom