Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
jfilctültlicn e!ős*őr! HfBiiliosiriosol«; Czene Tibor, a ceredi termelőszövetkezet fiatal mezőgazdásza majd kiugrott a bőréből, miután végighallgatta az elnököt. — Az egyszámlánkra befutott újabb hatszázezer forint. igy most már megvan a kétmilliónk — mondta a tárgyilagos emberekre jellemző egyszerűséggel Boros Béla. A mezőgazdász őrömében felújjongott: — Soha nem volt még ennyi pénzünk! Valóban, a ceredi gazdaság bankszámláján még egyetlen esztendőben sem jegyeztek fel ilyen összeget. Adósságuk viszont mindig volt. nem is kevés. Mondták: az elmúlt esztendő amolyan választóvíz volt a szövetkezet életében. A számadáskor egymillió-hétszázezer forint volt a hiány. Látta azt a tagok közül is mindenki, nem egyetlen esztendő terhe a tengersok pénz. Evekkel ezelőtt csinálták az első apróbb adósságot, s hogy nem törlesztették, folyton növekedett. Nem várhattak tovább, hogy egészen rászakadjon a szövetkezetre. Azt persze így sem állította senki, hogy túlságosan népszerűek lettek volna a szövetkezeti vezetők, amikor híre szaladt a faluban: kevesebb lesz a pénz, mert adósságot törlesztőnek. Most már elültek a zárszámadás verte hullámok s a tagok dolgoznak. Boros Béla nem is fukarkodott a dicsérettel: — Tulajdonképpen óriási szerencsénk van. Hallatlanul szorgalmas emberek élnek itt a hegyek között. Az igyekezet hozta őket nap nap után a közösbe, nem a huszonhat—harminc forint, amit éveken át munkájukért kaptak. Az elnök igazát mi sem bizonyította jobban, mint a mindig népes határ. A szövetkezetben aratnak. A meredek hegyoldalakra azonban a tekintet is csak óvatosan kapaszkodott fel, nem meg a kombájn. A szelí- debb lankákon rótta a köröket, s Így aligha arat többet 160—180 holdnál a nyáron. Az aratógépek már nagyobb területen dolgozhatnak. A hegyek között azonban a kasza legalább any- nyira fontos eszköze a munkának. mint a gép: a gabona nagy részét kézzel vágják, A kaszásokat a faluban. az ipari munkások népes seregéből verbuválta a szövetkezet vezetősége. A legtöbb után asszonya szedi a markot, mert az volt itthon, az lépett be annak Idején tagnak. Egy pár mindjárt az országút mellett dolgozott — Mennyiért vágják? — Nem is tudjuk — felelte a csontos, inas férfi. — Az agronómust várjuk, hogy beszéljünk vele, menynyit is kapunk tulajdonképpen. . Később Czene Tibor magyarázta: — Száz—százhúsz kilóban állapodtunk meg... A köny- nyebb tisztább gabonáért kevesebbet fizetünk. Akik dőlt, erősen kuszáit gabonában dolgoznak, természetes, hogy többet kapjanak. A kérdés tisztázása nemcsak a részesedés miatt vdlt fontos Cereden. A gazdaság tízezer holdjából mindösz- sze négyezer a szántó. Ott volt viszont a két és fél ezer hold erdő, a nagykiterjedésű rétek, legelők. Annak idején Boros Béla úgy számolt, ilyen mennyiségű fára már „ráépülhet” a feldolgozó üzem. A fűrészáru négy, a bányafa —- az erdészettel kooperálnak — hatmilliót hoz az idén. A havi 3—400 ezer forintos bevétel fedezi a tagok munkaegységelőlegét. A juhászatot — 900 pecsenyebárányt exportáltak, s jól fizetett a gyapjú is — ugyancsak jövedelmező ágazattá fejlesztették. Most ötezer birkájuk van, de ugymondták, meg sem állnak tízezerig. Gyorsított ütemben fejlesztik a szarvasmarha-tenyésztést is. A cél legalább ezer jószág. A földdel azonban már must Is gazdálkodni kell. Okosan, körültekintően, akkor Is ha az gyenge minőségű, s embernek, gépnek egyaránt nehéz boldogulni vele. Sok üzemanyag elfolyik, kopik, törik a gép- alkatrész, míg elkészülnek a munkával. Északon, a hegyek között, ahol a szövetkezet gazdálkodik a termés is nehezebben érik, mint lent a délibb lankákon, völgyekben, Aztán háromszáz ember az háromszáz ember. Bármennyire szorgalmasak, nem tudják elvégezni négy- ,ötszáz munkáját. Ezért aztán a szövetkezetben eleve vesztett ügy volna a növénytermesztés belterjes irányú fejlesztése. Boros Béla elnök, Czene Tibor mezőgazdász egyaránt a búzára esküdött. Sok az aratni való gabona, az idén is. Ügy mondták 1700—1800 hold. A józan számítások szerint 8—900 holdat takaríthatnak be a gépek. — A búzának jó az ára, még akkor sem fizetünk rá a termesztésre, ha felét kaszások vágják le — magyarázta az elnök. Márcsak azért sem. mert a jobb földeken 15—16 mázsa búza termett. S jön majd a nagyhozamú francia búza. Az aztán végleg kiszorítja a rozsot, ahogy a cerediek is nevezik, a szegény önberek kenyerét. Hát valahogy így űzi ki a vezetők hozzáértése, a tagok szorgalma a szegénységét, a nincstelenséget a szövetkezet bői. Nem rajtuk múlik, hogy ez a kiűzetés nem megy máról-holnapra. Jubileumi verseny Megtetézték alapkeresetüket A mizseríai bányaüzemnél az idén 81 brigád tett egész évre szóló versenyvéllalást. Azóta többen, a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére, módosították felajánlásukat. Különösen szembetűnő a Gusztáv-aknai brigádok, illetve a szocialista akna címért küzdő bánya dolgozóinak vállalása. A napokban megtörtént az első félévi eredmények értékelése. A Gusztáv-aknaiak érték el a legjobb eredményt: terven felül több mint 11 és fél ezer tonna energetikai szenet termeltek. A legjobbak között van Pál István. Du- bány Sándor, Gordos B. János szocialista brigádja. Maradéktalanul eleget tett kötelezettségének a Huszár—Kapusi fparosbrlgád is. Határidő előtt szerelte be a gumisza- lag-berendezést Gusztáv-ak- nán. Eredeti tervén felül egv gumiszalag és egy főszellőz- tető-berendezés beszerelését ígérte Pálhegy III. akna számára. A Gusztáv-aknaiak eredménye azért is értékes, mert időközben más aknáktól sok új dolgozói helyeztek át. Munkába állításuk kisebb zökkenőktől eltekintve jól sikerült. Bizonyítja Forgách Sándor 18 tagú brigádja, akiket a második negyedévben helyeztek át Kistelekről, s kevéssel később már 110,5 százalékot értek el. Sokat jelentett, hogy a tennivalókat üzemi brigádértekezleten rendszeresen megbeszélték. E mellett egyre többen dolgoznak a kollektív szerződés biztosította lépcsőzetes bérezési formában. Ennek feltétele, a termelési felajánlások teljesítése. Fél év alatt 55 brigádból 40-en teljesítették az ezzel kapcsolatos feltételt, így alapkeresetükre újabb 62 ezer forintot fizettek ki. Elkészült Bércéi Vincze Istvánná Számolatlan telnek rendezési terve Kulturált, korszerű körülmények a falun A megyei tervező irodán elkészítették Bércéi rendezési tervét. A községből tizenötéves távlatban körzeti központot alakítanak ki, ahová Becske. Galgaguta és Nóg- rádkövesd tartozik. A községrendezési terv elkészítésénél figyelembe vették, hogy 15 év alatt Bereden, de az említett községekben is hogyan alakul a lakosság száma, milyen politikai, gazdasági és társadalmi feladato- kat kell megoldani. Ennek megfelelően tervezték a köz- intézményeket. A község centrumában építik fel az új tanácsházat. ahol a pártalap- szervezetet, a tömegszervezeteket. a postát és a rendőrséget is elhelyezik. A falu köz-, pontjába tervezték az oktatási intézményeket is. A több tantermes iskolát a környező községek felsőtagozatos diákjainak tanítási központjává alakítják ki. Az általános iskola mellé tervezték a kollégiumot. Kijelölték egy negyven személyes bölcsőde építéséhez szükséges hdyet. Modernizálják a kereskedelmi intézményeket is. A jelenlegi italboltot kisvendéglővé alakítják, az élelmiszer- boltot korszerűsítik. Helyet biztosítottak a jövőben felépítendő gyógyszertárnak. A szolgáltató házat '■* a község központjába tervezték. Ebben helyezik el a fodrászatot. a cipészetet. a Gelkát. a Patyolat-tel vevőt, és más ehhez hasonló közszolgáltatással foglalkozó üzemet. A tervezők gondoskodtak arról, hogy a falu központjától távol eső településeken megfelelő élelmiszerüzleteket építsenek. Kidolgozták a község úthálózatának korszerűsítését. Ennek keretében — ahol szükséges — rendezik az útvonalakat. Járdát építenek, parkokat létesítenek. Gondoskodtak arról, hogy Bercelen is fejlődjék a helyiipar. A telephelyeket a falun kívül, a tsz gépjavító állomásának környékén jelölték ki. Itt helyezik majd el a kenyérsütő üzemet, a szeszfőzdét és más helyiipari jellegű üzemet. A lakosság' házhelyigényének kielégítésére felülvizsgálták a községi területet. Célkitűzés volt, hogy beépüljenek a belterületi íoghíjak, amennyiben szükséges a meglevő házak kerüljenek átépítésre. A berceli községrendezési terv érzékelteti a község jövőjét. amelynek legfőbb feladata korszerű, kulturált körülményeket teremteni a falun élő embereknek. Könyökére támaszkodva felemelte fejét. Vékony, sápadt arcán élénken kunkoro- dott ősz bajusza. A szeme tágra nyílt az érdeklődéstől és felült. Az öreg^ prices megreccsent alatta'. Megdörgölte könnytől fátyolos szemét. — Én vagyok idősebb Tövis János — nyújtotta a kezét. Aztán felélénkült, rendbe tette az asztalt. Sorba a szemüvegeket, pontosan egymásra az újságokat, kiürítette a hamutárcát, és a priccsről a székre ült. Az is nyöszörgőit alatta. Várakozva kutatott cigaretta után. Mert ritka a szorospataki öreg kolónia fáradt bányászházában a vendég. Még az utca is néptelen. Néhány félmeztelen, barna bőrű gyerek játszik a vízcsap körüli tócsában. A telep fölé emelkedett Mátra parancsolja itt a csendet, amit csak a kötélpálya kattogása vesz semmibe. — Nem jár hozzám vendég. Valamikor egymást érték. De már öreg vagyok, ki kíváncsi rárh... Tövis János fújja a füstöt. Felállt. Vékony, magas ember. Bemegy a szobába. Kis könyvecskékkel tér vissza. A hangja is felélénkül, amikor sovány ujjával mutatja: a pártkönyv bizonysága szerint négy évtizede tagja a munkásmozgalomnak. Felnevet. Hegyesre sodort bajusza megmozdul. — Régen volt a fiatalság. Akkor még égette testem a heverő. De most jó barátom, elringat. Ráérek, napok múlnak számolatlan... Tövis János bányászember volt. Negyvenötben jegyezték be nevét a „nagy idők, nagy öregjei” névsorába, amikor felszínre hozták a szénmedence első csille szenét. Mert ók hozták fel az elsőt Szorospatakon. Előzőleg egy időre elcsendesedett a bánya. A vágatokat ellepte a víz. Az ereszkében magukácsolta deszkaágyakon rémületben az asz- szonyok, meg a gyerekek. Lentről a víz csobogása, fent- ről a fegyverek ropogása bénította őket. Tövisék pedig a hangtalan hajtómű körül lapultak. Fogadalmuk vitte oda: megmenteni a hajtóművet. A hegygerincen dohogtak az ütegek. Onnan, az erdő felől várták, hogy majd vonulnak vissza a vert hadak, akikről tudták, ha szorulnak, pusztítanak. Pusztítás várt a hajtóműre is. de akkor a bányára Is, abban meg az asz- szonyokra, a gyerekekre. Váratlanul lentről, a völgyön át érkeztek, akik a pusztítás helyett kezet nyújtottak. Egy hírnök szaladt végig Szoros- patakon. — Vége, vége, gyertek elő! Az öreg bányászt ellágyítják az emlékek. Idős, testes asszony nehezen vonszolja ki magát a belső szobából. Az Ne legyen tatárjárás A Salgótarjáni Üttörők útja 31. számú lakóházba bevezetik a távfűtést. A munkát az ingatlankezelő vállalat finanszírozza — hétszázötvenezer forintjába kerül. Kivitelezője a megyei tanács építőipari vállalata. Ez utóbbi munkatempója már eddig is aggodalmakra késztette a jelzett ház lakóit. Tél óta dolgoznak, kopácsolnak a pincében. A munka hol ezért, hol amazért már többször Is lelassult, szUnetelt. Rövidesen mégis sor kerül arra, hogy a szerelők a lakásokban is elkezdjék áldásosnak nehezen ígérkező tevékenységüket. S ez méginkább felborzolta a házban lakó huszonnégy család idegeit. De valóban, képzeljék el: egy népes lakásban falat törnek, csöveket, radiátorokat szerelnek, hegesztetlek. nyomáspróbát tartanak —esetleg többször is, hiszen nincs kizárva, hogy a csövön, radiátoron. tömítéseken keresztül itt-ott szivárog, csordogál a víz. Mindezt kiállni néhány napon, egy héten, két héten keresztül is elég. Hát még ha hónapokig is eltart! A ház lakói a minap értekezletre hivták a beruházót és a kivitelezőt, amelyen arra szerették volna rábírni a szerelőket dirigáló vállalati vezetőket, hogy a valóban különleges esetre való tekintettel a lakásokban végrehajtandó szerelést, s egyéb tennivalókat a lehető leggyorsabban végeztessék el. Am a kivitelező vállalat erre a megbeszélésre nem küldte a képviselőjét. Érthető, hogy ez a kedélyeket nem nyugtatta meg, s a kivitelező Iránt megcsappant bizalmat nem növelte. Az esel önmagában is elegendő lenne, hogy szóvá tegyük. Ám többről van szó. Nem titok, hogy a vásártéri lakótelepen és környékén levő lakó- és középületekbe fokozatosan bevezetik a távfűtést. Évről évre annyit, amennyit az erszényünk megenged. Pár évvel ezelőtt ennek a lehetőségnek puszta híre is lázba hozta ezt a városrészt. Egymást érték az érdeklődők, és sürgetve kérdezték: „mikor vezetik be hozzánk is?” A távfűtés bevezetésének első példája, mondhatnánk prototípusa nem bizonyult jó hírverésnek. Huszonnégy család előre fél, mi lesz, ha a lakásban megjelennek a szerelők. Milyen lesz a fogadtatás, akkor, ha nem huszonnégy, , de száz. kétszási. hatszáz család tagjai fognak ugyanígy aggódni? S ez nem szónoki kérdés! Hiszen a város vezetői tervet dolgoztak ki, ebben az ötéves tervidőszakban hány lakásba nyílik mód bevezetni a távfűtést. Illetékes szervek megkezdték a munka műszaki és pénzügyi előkészítését. Ezért az első példa egyben komoly figyelmeztetés is. Bármilyen áldás is a távfűtés, annak nem lehet az ára családok tucatjainak hónapokig tartó nyugtalansága, zaklatottsága. Különösen akkor, ha az nem okvetlen kő vetel ilyen árat. Ha a kivitelezést a lehető legjobban előkészítik mind anyaggal, mind szakemberekkel, mind a kivitelezéshez szükséges szerszámokkal, gépekkel, s a munkások, szakemberek megfelelő „lélektani” felkészítésével, majd a végrehajtás szigorú ellenőrzésével. Mert hozzáfogni ilyen munkához másként nem szabad. Egy család életrendjét az egyszerű lakásfestés is felborítja. A távfűtés bevezetése a festésnél nagyobb munka. De annyival nem, hogy még évek múlva is úgy emlegessük, mint hajdan volt eleink a tatárjárást. S ezt jó volna, ha megszívlelnék azok a vállalatok, amelyek most. és a jövőben nem a rossz prototípust tekintik követendőnek. Cs G. a napok ajtó mellé erőlteti magát, a kisäzekig. Fájdalmas arccal leül. ősz haja lazán lehull. Tövis, szótlanul nézi. Az asz- szony arcán fáradtság. — De sokat éheztünk! — sóhajtja. Hallhatta az emlékek ébresztését. az hozta ki a szobából. Tövis új gondolatokat keres, amivel felvidíthatja asszonyát. — Amikor szén volt. már kaptunk enni. Lisztet, krumplit. sót, zsírt is... — kaptunk — erősíti asz- szonya. Elmentek megnézni a bányát. Mindenki, aki abból élt. Idősebb Nagy Károly, Ignácz Pál, Tunyogi József, Csornán Lajos. S a hajtómű beledaloit a csendbe, és lassan elindult a vontatókötél. Vödörrel merítették a csillékbe a vizet, reggeltől estig, estétől reggelig. És a víz lassan elfogyott a bányából. A szén feketén csillogott a nedvességtől. Átmelegedtek a csákánynyelek, megtelt az első csille, a második. a harmadik és lassan reménykedve elindultak a felszínre. — Így volt? — az ajtóba borongó asszonyára néz. — így, pontosan — bólogat az vissza. Csend, a történetnek vége. Mindketten kifelé néznek. Gondolataikba zárják az emlékeket. Most vétek lenne zavarni őket. Feljegyezték rko- rospatakon, hogy Tövis ment az első vagon szénnel a síkságra és hozta az ennivalót az éhezőknek. Aztán vitte az erőműnek, hogy felgyiiljanak a fények, mozduljanak a hallgatag gépek. Később már jöttek a szénért, ők pedig fejtették megfeszülő izmokkal. izzadt testtel, reménytől felbuzdulva, míg egyszer megfogták munkától fáradt kezét és azt mondták neki: köszönjük. elég volt. — Elment az idő, megöregedtünk. — Megöregedtünk — igazolja asszonya i*. — Ez az élet rendje. — Tövisnek keserű a hangja és egy mosollyal próbálkozik helyreigazítani. Azt gondolja, elfelejtették már. jPortája csendes, vendégektől sose hangos. A postás jár fel havonta a nyugdíjjal. Gondbaborultan számolják a pénzt, azt mondják: kevés. A múltkoriban megemelték néhány száz forinttal. Sokat levelezett érte. — Megadtál?. Szép volt tőlük — nyugszik meg. Ha néha rövid szóra be is kopogtatnának hozzá méginkább megnyugodna és felmelegedne a szíve is. Nagy. nagy igény, sose követelődzött, dolgozott. De mondanivalója volna. Megrepedt a háza fala. Ha meghallgatnák gondjában, jólesnék neki. Aki fölött napok múlnak számolatlan, ennyit megérdemelne. Bobál Gyula NÖGRAO — 1968. július 21., vasárnap 3
