Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
A szervátültetések korában jTeirnapokről — mai tollal Születőben egy „csendes inin *2 99 A fokvárost Philip Blaiberg, aki mint ismeretes januárban kapott új szívet, tulajdonképpen mindannyiunk számára az élet meghosszabbításának, a halál részleges leküzdésének illúzióját jelentette-jelenti. Blaibergre gondolva sokszor kérdeztük reménykedvei — Sikerült? Ugye. ez az egy azért sikerült? Kétségtelen, hogy manapság orvosi körökben — és nem csak orvosi körökben — a legtöbbel vitatott kérdés: hol a merész orvosi szellem és az elkerülhető kockázat között a határvonal, mennyi realitás van a szervátültetésekben, s mennyi bennük az illúzió? Ismeretek a labilis pontok . is, amelyek ma még szinte teljes bizonyossággal meghatározzák — helyesebben, mert ez a kifejezés jobban fedi a valóságot — megpecsételik a szívátültetéseken keresztül ment beteg sorsát. Csupa izgalmas, sokakat foglalkoztató kérdés. Nem csoda, ha a szenzációs események (eddig 21 szívátültetést; hajtottak végre!), s a rendkívül érdekes tudományos-etikai kérdések mellett kevés szó esik egy olyan lehetőségről, amelynek gyógyászati kihasználása módot nyújtana orvosainknak arra, hogy a „hagyományos” halált — s ne csupán a hagyományos halottkém-vizs'gálatot — elavultnak, kis túlzással élve: továbbra is betegségnek tekintsék. 'Miről van szó? Mi az a csendes szenzáció, amely talán rövidesen nálunk, Salgótarjánban is megszületik, de amelyről eddig elég keveset beszéltünk? Az időszerűséget kétségtelenné teszi a következő részlet, amelyet a NÓGRÁD december hatodikén megjelent számában olvashatott mindenki. ..Ma. már valamennyi osztály teljes kapacitással dolgozik, kivéve az intenzív therápiás osztályt, amelyet berendezés, felszerelés és szakemberhiány miatt nem tudtak beindítani." Az intenzív therápiás osztály felállításának lehetőségéről, az osztály szerepéről kérdeztük dr. Pirkner Ferenc sebészt, a megyei kórház adjunktusát (az idézett részlet természetesen a megyei kórházról szól). Dr. Pirkner, aki műtősebészi és traumatológiai szakképesítéssel rendelkezik, tavaly őszszel Budapesten elvégezte az intenzív therápiás tanfolyamot is. — Erre a, sajnos ma még nem működő osztályra kerülne valamennyi súlyos, köznyelven szólva halálos beteg. Az intenzív osztály munkájában csúcsosodna a progresszív betegellátási elv, hiszen a több profilú, speciálisan felszerelt osztály nagyon aktív, élesztő. intenzív kezelést nyújtana. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Az intenzív kezelést a szó legteljesebb értelmében lehet és kell is érteni, vagyis a mai orvostudomány és technika minden eszközével, rendkívül magasigényű és speciális betegellátást lehetne végezni. Az intenzív osztály terve, 16 ágyas blokkra szól. Az élesztés egyúttal azt is jelöli, hogy a régi feladatok új, magasabb szinten szervezett, eszközeiben centralizált, lehetőségeiben rendkívül széles skálán mozgó megoldásáról lenne szó. Az intenzív osztályra a haldokló, eszméletlen, esetleg szívműködés és légzés nélküli — és más élet- fontosságú funkció nélküli — továbbá a súlyosan égettek, az agysérültek és mérgezettek kerülnének. — Hazánkban hol működnek ilyen, speciálisan felszerelt intenzív osztályok, és milyen eredménnyel? — Három, vagy négy oszt tály a fővárosban, egy pedig Szegeden dolgozik nagyon szép eredménnyel. Ez az új, orvostudományi klinikai ág országosan most szerveződik, magyar iskolája még nincs, orvosaink elsősorban a nagyon híres szovjet, a svéd, az angol és az amerikai szakirodalomra támaszkodnak. (Dr. Pirkner állandó levelezésben áll a moszkvai Nye- govszkij Klinika két orvosával. A Nyegovszkij Klinika — mint mondja — az intenzív therápia szovjet fellegvára. ..). — Ön hogyan képzelné el egy intenzív therápiás osztály szervezését és felállítását? — Az egyik legfontosabb tényező a minden tekintetben optimális ágylétszám meghatározása, amely az eddigi gyakorlat szerint 400 ágyas kórháznál — 16 ágyas osztályt jelent. A tervezőszervező figyelmét mindenképpen fel kell hívni arra, hogy egy ilyen osztály az egészségügyi intézmény önálló üzeme, úgy is mondhatnám „luxus” üzeme. A nagy anyagi befektetéssel ugyanis semmiképpen nem lehet arányban a statisztikailag csekélynek tűnő végleges eredmény. Az életveszélyes beteg halála individuálisán százszázalékos, életben maradása — és ez a legfontosabb! — százszázalékos túlélést jelent. .. — Miután az Egészségügyi Közlöny májusi számában arról olvashattunk, hogy a megyei kórház többek között pályázatot hirdet egy intenzív therápia osztályvezető főorvosi állásra is — úgy tűnik, az osztály felállítása, szervezése és működtetése már most is biztosított. Mi erről a véleménye? — A következtetés helyénvaló. Jól felszerelt kórházunk van, véleményem szerint rendelkezünk mindazokkal az anyagi-technikai eszközökkel, személyi feltételekkel, amelyek egy Ilyen osztály működtetéséhez szükségesek. Ügy tudom, az intézet számos fiatal orvosa, nővére, technikusa szívesen vállalna akár több hónapos szakmai gyakorlatot ismereteinek ki- szélesítése céljából, az esetlegesen megnyíló új osztályon. A feladat, az „éppen most’ meghaltak élesztőse, a klinikai halálból . újra az életbe emelése, kezelése mai, szenzációktól hemzsegő korunkban csendes, de nagyon humánus győzelemnek számít. Reméljük, hogy a megyei kórház sem késik soká ezekkel a csendes szenzációkkal. P. L. Virtusból verseny „53 község 513 földmunkása versenyre kelt a jó termésért. Nógrád—Hont vármegye versenybizottsága f. hó 1-én tartott gyűlésén elhatározta, hogy a termelési verseny sikerének biztosítása érdekében széles körű propagandaakciót indít.. (A Szabad Nógrád 1948. június 12-i számából) Ez volt a hőskor. Az első versenyfelhívás nagy visszhangra talált az átalakulás kezdetének kezdetén tartó parasztság körében. Azóta azonban sokat változott a versenyek formája, tartalma. A termelőszövetkezeti átalakulással átvették a verseny szervezését, irányítását a közös gazdaságok, s immár 93 termel ős zö vetkezet verseng egymással a sikerekért. — A versengés, vetélkedés régi szokása a magyar parasztnak — mondja Gecse László a Cserhát—Karancs Hegyvidéki Termelőszövetkezeti Területi Szövetség titkárhelyettese. — Minden faluban kialakultak a versengők csoportjai, ki termel több gabonát egy hold földön, kinek szebb a lova, vagy éppen ki az első az aratók között. Ez a régi virtus ma is él az emberekben, csak más, fejlettebb formában nyilvánul meg. A versengés-ben manapság már nagy szerepet játszanak a gépek, a vegyszerek, amelyekkel növelni lehet a termésátlagokat, gyorsabb, megbízhatóbb munkát lehet végezni a földeken. A községek közötti egykori versenyek helyett a közös gazdaságok versengenek egymással. S manapság már az egyéni ver- seny sem játszik akkora szerepet, mint húsz évvel ezelőtt. Az ember testi ereje háttérbe szorult. Az emberi tevékenység nagy részét „átvállalták” az okos gépek, munkaeszközök. A kezek munkája helyett előtérbe került a gondolkodás, az ész munkája. — Manapság már nemcsak a nagyobb termésért versenyeznek, hanem az olcsóbb termésért is — mondja a szövetség titkárhelyettese. — Az évek során kialakult a versenyeknek egy nagyon sajátos, mondhatni eddigi legfejlettebb formája, a szocialista brigádmozgalom. Tavaly például a szövetségünkhöz tartozó területen százharminc brigád versengett a szocialista címért. Összesen több mint kétezer termelőszövetkezeti tag. A versenség, az egyéni virtus közösségi vetélkedéssé fejlődött. Amikor egész nagyszámú közösségek, egész termelőszövetkezetek versenyeznek a jobb eredményekkel járó dicsőségért, hírnévért. Tavaly például országosan kiváló eredményt ért el á tol- mácsi termelőszövetkezet. A megyében pedig elnyerte a büszke első címet. Az egykori újságcikk félszáz községről, félezer egyéni gazdáról ír. Jelenleg csaknem száz közös gazdaság, s csaiknem húszezer termelőszövetkezeti tag verseng — a termelés emeléséért, a munkatermelékenység növeléséért, a technológiai színvonal fejlesztéséért, az önköltség csökkentéséért. — Az idén már a területi szövetségek szervezik a munkaversenyt a termelőszövetkezetekben — mondja Dániel József a Palóctáj Termelőszövetkezeti Területi Szövetség titkára. — Az év elején már idejekorán hozzáfogtunk a verseny meghirdetéséhez, szervezéséhez. Tudomásunk szerint minden közős gazdaság csatlakozott a versenymozgalomhoz. ■— Nálunk is hasonló a helyzet — veszi át a szót Gecse László. — Mi a verseny három formáját javasoltuk a szövetségünkhöz tartozó szövetkezeteknek: a szocialista brigádversenyt, a gazdálkodási versenyt a szövetkezetek között, § végül az egyéb versenyformákat. 'Mint például a gabonafélék betakarításánál a kombájnosok és a traktorosok versenyét. Ezt a két utóbbit ezekben a napokban szervezzük a közös gazdaságokban. Évről évre megemlékezünk a munkaverseny hőseiről. Beszélünk egyre emelkedő számokról. mázsákról, tonnákról, megtakarított forintokról. Megjutalmazzuk azokat, akik élen járnak a versengésben. Ez alkalommal azonban elismeréssel kell szólni azokról az ismeretlenekről, akik húsz évvel ezelőtt úttörőként, más megyék versenyfelhívása alapján Nógrádban is megszervezték a közösségi versenyt. Az a régi verseny sokkal közelebb állt a virtushoz, mint a társadalmi felemelkedés tudatos előmozdításához. Nem is lehettek még napirenden szocialista célkitűzések, mint manapság. Any- nyi bizonyos, hogy minden elismerést megérdemelnek azok a gazdák, azok a községek, amelyek elsőként esat- lakoztak Bihar, Tolna és Somogy vármegyék versenyfelhívásához. Azóta sokat változtak a társadalmi és gazdasági viszonyok, kialakultak és megerősödtek a termelőszövetkezetek. Ehhez pedig azok a bizonyos első versengők is hozzájárultak valamivel. Reméljük akadnak még, akik emlékeznek arra az első versenyre, s nem esik nehezükre, hogy tollat fogjanak, s. hírt adjanak magukról, életükről, sorsukról. P. A, Harminckét év alatt 32 gyerek Mikor megismerkedtek, Mária 13 éves volt, Raimundo 24. Egy év múlva Taborilban egybe keltek. Első gyermekük egy fiú, mindjárt az első évbeli született. Ezt követte a többi, minden évben egy. A legutolsó 1967. november 19-én születeti, és semmi esetre sem ő lesz az utolsó — mondja Raimundo Carnauba. Raimundo kitűnő bútor- asztalos. Kezdetben Taborilban dolgozott, ahonnan átköltözött a fővárosba, Brazíliába. Hogyan él egy ilyen nagy család? A gyermekeknek 14 éves korig iskolába kell járni, emellett segíteniük kell a lányoknak az anyának a kertben, háztartásban, a fiúknak a műhelyben. Ha betöltötték a hatodik életévüket, maguk vetik meg az ágyat. A család délben és este két váltásban étkezik: minden váltásnak. 45 perc áll rendelloezésére. Étkezés után a lányok elmosogatnak, a fiúk a műhelyben dolgoznak. Este 10 órára mindenkinek otthon kell lennie. Kivételt tehetnek azok a fiúk, akik már leszőlgálták a katonaidejüket. „Gyakran megkérdezik, vajon tudom-e, a gyermekeimet hogy hívjak. Micsoda buta kérdés! Elfelejtheti-e egy anya a gyermei nevét? A bajok az unokáknál kezdődnek, Egyik leányom szerint 30 unokám van. Én csak 24- ről tudok. Ez majd eldől, ami. kor összejön az egész család, hogy Raimundo tata születésnapját megünnepelje.” Barátsági est Salgótarjánban Nagyszabású barátsági est lesz június 26-án Salgótarjánban, a megyei József Attila művelődési házban. Az est a magyar és lengyel nép tradicionális jó kapcsolatainak szellemében a két nép szocialista tartalmú barátságát kívánja tükrözni. A magyar—lengyel est keretében színvonalas műsor ad ízelítőt magyar és lengyel szerzőknek a barátság jegyében fogant műveiből. 4 NÓGRÁD — 1968. június 16., vasárnap m Saniof KOpASZ OROSZLÁNBAN 27. — De hisz ez üres, doktor úr! Gömöry—Bemner nem válaszolt. Ezerszer gyakorlott mozdulattal döfte a tűt a bőrön át a beteg vénájába. Azután ujjának erőteljes és határozott mozdulatával levegőt fecskendezett az erébe. A beteg hörgött és elcsendesedett. — Embólia — mondta Gömöry. Felhúzta a beteg szemhéját és az üvegesedő szembe tekintett. — Vertig — mondta — amikor kiment a folyosóra. Azon az úton, amelyen jöttek, elhagyták a kórház épületét. Senkivel nem találkoztak. .. A kivizsgálásra váró betegek ápolónője frissen mosdva, tiszta köpenyben és derűsen lépett a helyiségbe. — Ébresztő — mondta vidáman — és felhúzta a redőnyt. Az arca elé kapta a kezét és kirohant. Az ügyeletes orvos is megtekintette a holttestet, a sztetoszkóp hallgatóját a férfi szívére helyezte, azután megszólalt: — Embólia. Egy pillanat alatt végzett vele. Klinikai eset. Értesítsék a hozzátartozóit. Két óra múltán az ügyeletes orvost az irodából keresték. — A boncolás után a temetésről is nekünk kell gondoskodnunk — közölte az adminisztráció —, Szalai Jánosnak ugyanis nincsenek hozzátartozói. .. .. .a szállodában egyszerű öltözetű, vöröshajú, tagbaszakadt, negyvenéves férfi vett ki szobát. A bejelentőt rendkívül alaposan töltötte ki, csak a személyi igazolvány számát nézte meg az irataiban. Az éjszakai portás udvariasan nyújtotta felé a kulcsot. — Szalad úr... reggelre ébresztést kíván? — Hat órára kérem. Szalad felment a szobájába, majd amikor meggyőződött arról, hogy a folyosón senki sem tartózkodik, a mellette nyíló lakosztályba osont, Gömöry doktorhoz. A két férfi az erkélyen foglalt helyet, és hogy ébren voltak, arról csak felparázsló cigarettájuk tűzparazsa adott jelt. Vártak. Most vizsgázott a személyi igazolvány. Ha a rendőrség gyanút fog, a Sza- lai-féle lakosztályba az éjszaka folyamán bekopognak. Az éjszaka azonban zavartalanul telt. Háromnegyed hatkor Schirmbaum visszament a szobájába. Hatkor ébresztették. Fél nyolcra már mindketten a fővárosban voltak. .. ... —Hát akkor... üdvözlöm Szalai úr — nevetett Gömöry diadalittasan. Meg van elégedve velem? — Most már csak Wochec- ket kell megtalálnunk. A harmadik napnál tartunk, holnapután hajnalban vár bennünket a batár. — Még mindig nem mondhatod el, hogyan visszük ki? ■— Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Kivisszük és kész. Gömöry délelőtt az egyetem közelében levő presz- szóba ült le kávézni. Tudta, a mémökjelöltek számontart- ják tudósukat. Nem csalódott. Beszélgetők elújságolták egymásnak, hogy némely dolgozaton K. H. W. szignót találtak, következésképpen Wocheck az egyetemen dolgozik. Ezután Gömöry besétált a pirostéglás épületbe. Az egyik pedellust állította meg, és elmondta neki, hogy disz- szertációja ügyében Wocheck professzorral kellene beszélnie. — Nézze öregem — mondta dr. Gömöry, és egy húszast csúsztatott az altiszt kezébe — a dolgozatomban hibát vétettem. Fel szeretném hívni erre Wocheck professzor úr figyelmét, és meg alkarom kérni őt arra, adjon módot, hogy kijavítsam. Az altiszt a fejét vakarta. Azután eltűnt, hogy kisvártatva egy cédulával térjen vissza. — Én nem mondtam semmit — suttogta —, de a tanulmányi osztály ezen a számon szokta a professzor urat felhívni. Gömöry az első telefonfülkéből a számszerinti tudakozót hívta. — Megmondaná kérem, kié ez a telefonszám? — Egy pillanat türelmet kérek... — szólt a tudakozó, majd egy budai címet diktált. .. Ma már másodszor jelent meg az egyetemen Wocheck professzor és Hilde. Tempósan sétáltak fel a főlépcsőházban, a rektori hivatalba. Wocheck prroíesszor úgy Játszik kissé nagyot háti, mert Hilde jó hangosan beszél vele. Természetesen németül. A növendékek áhítatos és rajongó szemmel figyelték a huszadik század egyik leghíresebb kutató vegyészét. Á rektori hivatalból degeszre tömött aktatáskával jött ki Hilde. Mogorva pillantást vetett a tikámőre és távoztakor úgy becsapta az ajtót, csak úgy dörrent. Ezután az illusztris tudós, titkárnőjével a közeli presz- szóba ült be, ahol teát rendelt. A szerencsés diákok, akik tanúi voltak az eseménynek, elfogódottan nézték az ősz férfit és cerberusát. Wocheck az aktatáskából találomra kiemelt egy dolgozatot. Kíváncsian belelapozott, majd zsebéből piros iránt vett elő. Áthúzott néhány passzust, s a számítások eredménye alá írt óriás kérdőjelet. És miután átfutotta az oldalakat, a dolgozat végére öklömnyi betűkkel ezt a szignót rajzolta: „K. H. W.” — Itt nincs hamuira öregem — mondta egy diák — ha az öreghez kerül a diplomamunkám, akkor kezdhetem elölről az első általánosban. Egy diáklány odahajolt a partneréhez. — Ha te is ilyen szálkás vénség leszel, már most mondd meg, hogy új vőlegény után nézzek. Nemsokára Wocheck és Hilde elhagyta a presszót. Az asszisztens fizetett és elmentében azt mondta a felszolgálónak : — Mindennap itt fogok teázni a főnökömmel — langyos teát kérünk, de olyan erős legyen, mint a konyak. Amikor kimentek, a felszolgáló nő a kávéfőzőhöz fordult : — Legalább borravalót adott volna. (Folytatjuk)
