Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-15 / 139. szám
A „második Síéehenir Londoni»»!! Az íródeák halálos ítélete A betű: az ember — Becsületünket, vagyonúnkat védi az írásszakértő — Ki volt az első magyar antikvárius? — kérdezem az antikváriust, Kollin Ferencet, a Könyvterjesztő Vállalat antikvárosztályának előadóját. — Talán Kiss István az 1500-as évek elején, ennek azonban jobban utána kellene nézni. Mindenesetre tény, hogy a könyvnyomtatás feltalálása után Magyarországon a németekkel együtt hamarosan feltűntek a magyar vándor- nyomdászok is. ők lehettek a mi őseink a XVI. században. Eszerint majdnem fél évezred kellett ahhoz, hogy hazánkban 1966-ban létrehozzák azt az antikvárosztályt, amely összefogja a 15 budapesti és a 10 vidéki antikvár-üzletet. (Ezek közül a legnagyobb forgalmúak közé tartozik a miskolci, amely Borsodban,Hevesben és Nógrádban szervez antikvárgyűjtést, eladást. Balogh József miskolci antikvárius tájékoztatása szerint Salgótarjánban tavaly rendeztek először antikvárnapokat, s azok eredményesek voltak. Idén másodszol- zajlott le Nóg- rád székhelyén június 11-től 13-ig az antikvár könyvvásár, s ősszel lesz a következő, amikor Salgótarjánon kívül Balassagyarmatra is szeretne eljutni a miskolci antikvárium.) — Talán profán a hasonlat: ismerjük az ország ásványkincsekben gazdag területeit, de vajon hol vannak hazánk antikvár értékű könyvekben gazdag tájai? — Nem Észak-Magyaror- szágon. E megállapítás alól, Eger a kivétel, ahol fellelhetők a hajdani püspöki, érseki könyvtárak maradványai, a XVII., XVIII. századbeli antikvitás. Debrecenben is érdemes kutatni, de az antikvárius számára a leggazdagabb táj a Dunántúl. Természetesen, Budapesten kívül. — Az antikvárius legnagyobb élményei közé tartoznak az értékes vásárlások. Melyek voltak legutóbbi élményei ! — Egy, a XVIII. század elejéről származó képes bemutató biblia vásárlása Szombathelyen. Könyvkereskedői értéke, hogy csak fametszetekből áll, s a világ könyvkereskedelmében jelenleg a legmagasabb aukciós árakat a fametszetes kiadványok érik el. A másik egy magyarul írott számvető könyvecske, ugyancsak az 1700-as évekből, ezt Debrecenben vásároltuk meg'. Érdekes az az erkölcstörténeti anyag is, amelynek értékét XVIII. századi lévén, profán jellege adja, szintén metszetekből áll, Sopronban bukkantunk rá. Általában keressük a Régi Magyar Könyv- tár-ba tartozó kiadványokat 1711-ig. — S milyen jelentősebb magán-könyvtár vásárlása volt legutóbb az antikváriumoknak? — Pesten a legszebb egy 30 ezer forintos vásárlás volt. Edvi Illés leszármazottjától vettük meg egy, főleg magyar Végre, melegebb az illő. lehet újra strandolni. Az elmúlt napok esős, hűvös időjárása miatt csak a legbátrabbak keresték lel a megszépült pásztói strandfürdőt. Ha az idő meleg marad, a hét végén ezrek lepik cl a medencéket Amíg a roham tart Ivét elKiió állja a vásárlók egésmapos rohamát a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat salgótarjáni leértékelt e poholtjában. \ vevők többnyire türelmetlenek. Az eladók pedig nem tud kire figyeljenek, mert egyszerre hárman—négyen közük kívánságaikat. Amíg azonban a vásárló eljut a pultig, jó fii órába kerül. Ez elsősorban a női cipőt árusító részre vonatkozik. Időközben két dolog között választhat: vagy kivárja. amíg rákerül a sor, vagy bosszúsan otthagyja az üzletet, mert hívja a kötelesség, a főnöke csak egy negyedórát engedélyezett cioővásárlásra. Megfigyeltem; sokan az utóbbit választották. Talán nemcsak azért, mert nem volt idejük, hanem, mert nem tudták kivárni azt az időt, amíg rájuk kerül a sor, s akkor sem biztos, hogy azt kapják, amire szükségük van. Ezen nem lehet csodálkozni! Állandóan 30-an, 40-en ostromolják az eladókat. Ha már ilyen dicséretes kezdeményezésbe fogott a vállalat, érdemes volna a nagy roham alatt egy-két fővel megerősíteni az eladó gárdát. Biztos jól járna a vállalat, nem beszélve a vevőkről. V. K. 4 NÖGRÁD — 1968. június 15., szombat Hamis vádaktól hemzsegő levél íróját ítélte el, — mint jelentettük, — a rétsági járásbíróság. Az ügyben dr. Kertész Imre rendőr ezredes, az Országos Rendőr-főikapi- tányság Bűnügyi-Technikai Osztályának vezetője, igazságügyi szakértő adott szakvéleményt. Vele beszélgettünk az írásszakértői munka történetéről, napjainkban tapasztalható jelentőségéről. társadalomtudományi anyagban gazdag könyvtárat. A legjelentősebb azonban tavaly egy 80 ezer forintos teljes egészében héber anyag megvétele volt Sopron környékéről. A judaika tárgykörbe tartozó anyag óriási érdeklődést váltott ki, külföldön értékesítettük. Az antikvár könyvek külföldi eladását a Kultúra intézi A magyarországi könyvanyag általában kereseti a nyugati piacon, különösen a német nyelvterületen. Bár nyugodtan állíthatjuk, a „második Széchenyi Könyvtár” a londoni British Museum-ban van, s rendkívül gazdag magyar anyagban a washingtoni nemzeti könyvtár is. A nyugati könyvakciókat egyébként a Hauswede) szervezi, az általa összeállított aukciós jegyzék árai számunkra is kiindulópontot jelentenek. (Salgótarjánban az antikvárius az e századi helytörténeti anyagnak örül leginkább. A városban eddig két magánkönyvtárat vásároltak, legutóbb 4,5 ezer forint étékben, zömmel helytörténeti anyagot. Az antikvárosztály a könyvvásár során előjegyzést is felvett azokra a könyvekre, amelyeket az országos könyvkereső hálózat segítségével kutat majd fel az érdeklődőknek. Salgótarjánban a legkeresettebb könyvek a regények és a szótárak voltak.) Tóth Elemér Az is valami.,, A fényképésznél valaki így szólt, amikor képét a kezébe vette: — De kérem, ezen a képen úgy nézek ki, mintha tíz évvel öregebb lennék. A fényképész erre így felelt: — Legalább tíz évig nem kell új képet csináltatnia. — A középkori törvénykezés igen súlyosan, nem ritkán hailállal büntette azt, aki okiratot hamisított, — emlékeztetett dr. Kertész Imre. — Jóllehet: a bűnösséget a bíróság mondotta ki, a hamisító személyének megállapításánál nem nélkülözhette olyan emberek hozzáértését, akik hivatásuknál fogva foglalkoztak az írással; tehát a kalligráíüsokét, azaz szépírókét, ízes nyelvükön szólva: az íródeákokét, A kalligrá- fusok összehasonlították a hamis okmány írását a gya- núsitott személy írásával, s ha úgy találták, hogy a kettő egyezik, a bakó akár már köszörülhette pallosát. A modern írásvizsgálat alapelveit az osztrák Hansgross dolgozta ki. Lényeges előrelépést jelentett a francia Locard munkássága. Az ő eszméje volt geometriai pontossággal meghatározni az írás vonalainak jellemző görbületeit. Locard nagy figyelmet szentelt a vizsgált betűk belső méretarányainak is. Napjainkban az elektrönitóus alak-felismerő gépek is hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy az írásgörbületek koordinátáit teljes és cáfolhatatlan pontossággal kifejezhessük. — Korunk magyar írásszakértője tehát a L ocard- féle grafometrikus irányzat alapján dolgozik? — A mi módszerünk teljesebb ennél. Az írás ismérveinek boncolgatásánál nemcsak azt elemezzük, ami szemmel látható, hanem a szellemi sajátosságokat is. Értékeljük az egyes mondatok nyelvi felépítését, a szöveg stílusát, s hogy az írás képe mennyire függ össze tartalmával. Saját írásán láthatja, mennyire másként futnak a vonalak egy gyászhírről tudósító levélben és egy szerelmes üdvözletben. A tollat forgató kéz csupán lelkiismeretes közkatona; a parancsot adó tábornok az agykéreg. S mivel az agykéreg ugyanaz marad, ezért változatlanok az írás legfőbb jellemzői. — Elnézést, íme a jegyzetem az eddig elmondottakról ... Négy sor álló írás, aztán öt sor dőlt, emitt nagyok a betűk, amott kicsik... — Igaz, igaz, nem gyönyörű, de nézze csak: mennyire azonos azoknak az a- betűknek a vonalvezetése, amelyek névelőként szerepelnek, s mennyire azonos a szavak belsejében levő a- betűké.. Nemcsak a stílus az ember, amint a franciák mondják, hanem a betű is. Ezért nincs felismerhetetlen- né elváltoztatott írás. — Láttunk olyan levelet, amelyben valaki teljes biztonsággal ismerte fel saját írását, holott a levelet hamisították. Ügy hamisították, hogy az eredeti kézírás betűiből állították össze, szinte egyenként megrajzolva az új szöveget. Ilyen esettel hogyan birkózik meg az írásszakértő? — A legkönnyebben. Az ilyen levelet rajzolják. Technikai laboratóriumunk nagy teljesítményű mikroszkópjai alatt pontosan mérhetővé válik a vonalvastagság; ez pedig egészen más ritmusban változik az írott és rajzolt betűknél. — Az írógép elterjedése mennyiben könnyíti meg a rágalmazó levelek Íróinak dolgát? — A modern bűnüldözés vívmányainak köszönhetően: semennyire. Ha — például — három személy ír ugyanazon a gépen, az összehasonlításnál megállapítható, melyikük melyik szöveget gépelte. A gépelés ritmusa éppúgy feltárul a szakértő szeme előtt, amint a zenebarát megmond, ja, hogy egy adott művet milyen neves karmester vezényletével játssza a zenekar .. > Ön milyen írógéppel dolgozik? — Optimát használok. — Tíz ujjal ír? — Igen. — Nos, az Optima negyvenhat billentyűjének mindegyikét valamely meghatározott ujjával, mindig nagyjából azonos erővel üti le. A kisujjával mindig kisebbet üt, mint például a középsővel, és mindig ugyanazokra a betűkre. Míg, alti két ujjal „pötyögtet”, annál nincs rendszeresség a billentyűzet kezelésében. — A közvetlen cél: megállapítani, ki készített valamely írást; megváltoztattak-e valamely szöveget, a bűnösséget vagy ártatlanságot megalapozottan bizonyítani. A tá- gabb, mondjuk tán így: a társadalmi cél ismerete szín’ tén érdekelné olvasóinkat. — Ezek a célok: közösségek, egyének becsületének, a tulajdonnak, ezen belül leginkább a társadalmi tulajdonnak védelme. A NÓGRÁD olvasói bizonyára emlékeznek a felsőpetényi tsz-t megkárosító bűncselekmény-sorozatra. Annak felderítésénél, bizonyításában is dolgozott a rendőrség írásszakértője. — Korábban nem egy tanárember segítségét vette igénybe írásszakértői feladatok megoldásában a rendőrség. Az utóbbi négy—öt évben már nem találkoztunk ezzel a gyakorlattal. Mi ennek az oka? — Ma is szívesen emlékszünk ezeknek a pedagógusoknak a segítségére. A technikai és szellemi követelmények óriási megnagyobbodása az oka annak, hogy a Belügyminisztérium a hivatásos rendőri testület erre legmegfelelőbb tagjait részesíti igen alapos, egyéves kiképzésben. — fejezte be dr. Kertész Imre rendőr ezredes. — b. z, — BS89I töCi\ KOPASZ OROSZLÁNBAN 26. .. .A délelőtti órában, amikor Wocheck professzor Szigonnyal beszélgetett, már elindult az a társasgépkocsi, amely majd Berendre szállítja a professzort. De előbb még orvosi vizsgálat alá vetették a világhírű tudóst: milyen egészségi és idegállapotban van. Néhány napig pihenni hagyták és éppen azon a reg- gélén indult el Berendre, amikor egy egyszerű munkáskülsejű, negyvenévesnek látszó, tagbaszakadt, vöröshajú férfiú torpant meg egy szürkefalú bérház bejárata előtt. Az orvosi névtáblát hosszasan szemügyre vette és megállapította, hogy az egyik sarkán friss repedések láthatók. Felment a lakáshoz, becsengetett. Kialvatlan, fáradt és mogorva ember nyitotta ki az előszobái kémlelőablakot. — A szívem, doktor úr. Alig kapok levegőt. Az orvosnak felcsillant a szeme és tágra nyitotta az előszoba ajtaját. — Megvizsgájom — közölte — vetkőzzék le. A vizsgálat csak pillanatokig tartott, a tetoválás valóban minden jelszónál hitelesebb igazolást szolgáltatott. Amikor Gömöry meggyőződött arról, hogy az oly nagyon várt vendége megérkezett, a keblére szorította. — Űristen — suttogta — tizenhárom éve nem beszéltem egyetlen bajtársammal sem. Bőséges reggelit szolgált fel. — Most magára hagyom — mondta evés után — bemegyek a kórházba. Napok óta a betegeim felé sem néztem. Még valaki kijön és itt talál bennünket kettesben. Gondolom, nem sokat pihent az éjszaka, egy kis alvás jót tesz magának. Ahogy tudok, hazajövök és megbeszéljük a további tennivalókat... Néhány óra múlva tért haza. Időközben egy gyenge tejinjekciót adott magának, lázat mért és minthogy harminckilencen felüli hőmérsékletet állapított meg a főnővér, közölte, levegőváltozásra van szüksége, attól hamarabb meggyógyul. Késő este elkészült a haditerv. Mindketten sötét ruhát öltöttek és egyenként elhagyták a lakást. Az orvos kocsijába ültek és elhajtottak a kórházhoz. A megállapodás szerint a kórház hátsó frontján sétáltak, majd átvetették magukat a kerítésen. Lassan, a dús lombú bokrok védelme alatt közelítettek az épülethez. Gömöry doktor jól tudta, hogy e késői órán az irodák környékén nem lesz senki. Terve roppant egyszerű volt, az ott elrakott iratok közül személyi igazolványt akart szerezni. Az irodai épületszámy udvarra nyíló ajtaja azonban zárva volt. A második emeleten levő helyiségekhez csak a főbejáraton keresztül lehetett volna jutni, — az éjszakai portás azonban különösen éberen ügyel, nehogy a sétáló kedvű betegek éjszakai kirándulásra indulhassanak. — A tűzoltólétrán kell megpróbálni — mondta Gemner. Schirmbaum a magasba nézett és félelem vett erőt rajta. — Tériszonyom van — suttogta. — Akkor menjen el óvónőnek — vágott vissza Gömöry. — Velem tart, és kész! A második emeletig eléggé gyorsan eljutottak. Az ablak azonban jó nyolcvan centimé- temyire volt a létrához. Szerencsére, valaki nyitva felejtette, vagy a nagy meleg miatt nyitva hagyta. Először az orvos, majd a volt SS-le- gény kapaszkodott a szobába. Az orvos zseblámpája fénye mellett, otthonosan lépett az egyik iratszekrényhez, — ajtajában benne volt a kulcs. Felnyitotta és anélkül, hogy a kesztyűjét levette volna a kezéről, válogatni kezdett a személyi igazolványok köte- gében. Végre meglelte, amit keresett. Odaadta Schirmbaum- nak, mindent gondosan visz- szarakott, az ajtót becsukta. Ebben a pillanatban az iroda előtt léptek zaja hallatszott. Schirmbaum előrántotta pisztolyát és Gömöryre fogta. — Ha elárultál, megdög- lesz. Gömöry a szekrény és a fal közötti keskeny bemélyedésbe tolta Schirmbaumot. A szobában sötét volt, a léptek az ajtó előtt megtorpantak. Gömöry is elővette pisztolyát és az ajtónyílás mellé állott. Kinyílt az ajtó, egy kéz nyúlt be, felkattintotta a villanyt. Valaki úgy látszik körülnézett, semmi rendelleneset nem talált, kattant a villanykapcsoló, becsukódott az ajtó. Schirm baum reszkető ujjakkal vette ki szájából a méregfiolát. Néhány percig várakoztak, többé nem tért vissza senki. Ekkor Gömöry kinyitotta az ajtót és körülnézett. A folyosó sötétségbe burkolózott. Az orvos pisszentett és Schirmbaum a nyomába eredt. A falhoz lapulva, óvatosan haladtak előre, éppen úgy, ahogy tervezték, a kivizsgálásra váró betegek osztálya felé. Schirmbaum a folyosón maradt, Gömöry doktor lépett be a helyiségbe. Ebben a szobában csak egy ágy volt elfoglalva: egy negyvenes férfi feküdt ott, a személyi igazolvány tulajdonosa. Schirmbaum elővonta a pisztolyát, tudta, minden körülmények között meg kell akadályoznia, hogy az elkövetkező percekben bárki a betegszobába lépjen. Gömöry doktor az előtérben levő fogasról leemelt egy fehér köpenyt és belebújt. Zsebéből kis injekciós készletet vett elő. Felgyújtotta a villanyt és a beteghez lépett. A férfi hunyorgó szemmel nézett rá. — Már kezdődik a kivizsgálás? — kérdezte. — Dehogy. Csak egy injekciót kap. A beteg karján felvonta a pizsamát. Az éles fehér fényben megvillant az injekciós tű üvegtartálya. (Folytatjuk)
