Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Gitár és bokszer Ök&ipárbaj a Kálvárián Szolt » gitár, egymásba fonódtak a ritmusok és tán­coltak önteled ton A test kinárolgásától nehéz levegőben a verítéktől csillogtak áz arcok, a kisterenyei művelődési ott- hon hun. A legkülönbözőbb fiók kapkodták a lányokat. Fe­hér Ingű, vasal! legények, durvasaőttes nadrágosak, váltig érő és kurtaha.jüak. Sokszínű lobogó Mázasok. nyakukon ol- diilra csomózott sállal, kopott vásronpapucsban. tisatátla- nul, Fekete pulóveresek. nyakukban hasig érő apostoli Ián éon függő csontvázzal. A gitár szólt, pergett a dob, sikított a harmónium, egymás- ba fonódtak a ritmusok. a párok táncoltak, táncoltak. Az egyik lobogó ha,1ú kiné­zett magának egy párt- In­dult. Motyogott nekik és már nyúlt a lány után, de az a párjához simult. — Na. mi az, nein adod...? — Látod,- nem megy, ... Elkapta a fiút 'és rángatta Hz ajtó felé- Á fiú az asztalra dobta a kabátját, zsebében. 130. forinttal és, ment,. Kint el­csattant áz első pofon, a má­sodik. aztán az öklöké lett a szó. A lobogó hajú elterült. A győztes visszament, vett® a kabátlát. miközben gépiesen a zsebébe nyúlt. A pénzt már nem találta. A sarokban a tarka inges'ek röhögtek. Már a kiütött ie onnan- kiáltotta: — Még számolunk.-.! X történtek után néhány hétre hangzott el ez a be­szélgetés, és amikor megkér­deztem a fiút, hogy hívják, tiltakozott:, ne írjam fel a nevét. Fehér szemgolyójáo vérfolt. Magyarázza, hogy egy bokszer-ütéstől keletkezett. Kisterenye után néhány nap­ra a lánnyal és egyik barát­jával ült a tarján! művelődé­si ház előtti parkban. A Kis- terenyén kiütött testőreivel somfordáit körülötte, majd bozzáugrott és csattant a po­fon, A fiú nem ütött vissza Felállt. — ■ Itt, né. gyéye .J$i .a Kálv«- riára-.. ***** m * Elindultak. Ű tkoz ben meg­egyeztek, hogy mehetnek a többiek is, de a kettőjük ügyébe nem avatkozhatnak; Kint a hegyen Ki-ki a maga pártfogolt ja mögé állt.- Az- ellenfelek összeugrottak. ■ Zu­hogtak az ütések. A többiek némán figyelték a küzdelmet. A kisterenyei győztes zömök, erős és fürge. Egy, gyors moz­dulattal elhajlott az arcára irányított ütés elől, elkapta támadója karját és egy csa­varással harcképtelenné tet­te. — Belátod, hogy győztem? — Belátom — nyöszörgőit • legyőzött-, A fiú elengedte ellenfelét és már fordult az övéi felé. Ak­kor egy ütést kapott hátulról, tenyéréllel a nyakára. Meg­szédült. Megrázta magát és vis&zakézből ököllel arcul csapta támadóját, aki eszmé­letlenül zuhant a bokorba. Mesterséges légzéssel térítet­ték magához- Rá néhány nap­ra a Pécskő úti torony házak előtt aztán többen közrekap- ték a fiút. Az öklökön meg­csillantak a bokszerek és ütötték őt. Amíg tudott véde­kezett, de az arccsontját ért ütéstől elkábult. Nagyon meg­verték, ma is viseli a nyo­mát. .. — Megérti miért titkolom a nevem? A bokszét- mellé kés is párosul. Ezek bosszúállók Most mér keressük meg a gyűlölködés okát. Kazáron. Nemtlben, Zagyvapálfalván, Salgótarjánban, s mindenütt, ahol a „Winter” Játszott, ke­verte a ritmust, verekedés, ve­rekedést követett, MI ez a „Winter”? Egy gítárzenekar neve. Néhányuk a salgótarjá­ni Wlnter-udvar Iáitól volt. Onnan a nevük. A zenekar népszerű u fiatalok között. Hiányos felszerelésük ellené­re is kitűnően játszanak. Ér­deklődtünk a zenekar tagjai felől- Habjai a zenének, A hangszerekre is saját zsebük­ből kuporgatták össze a forin­tokat, Dolgoznak, ki a ktsz- nél, ki a pékségben, van köz­tük üzemi munkás is, A- munkában -nem a legkiválób­bak, de dolgoznak. A zenekar körül nagy tábor alakult ki. Diákok, ipari tanu­lók, szakmunkások és sokan, csak (!) a szórakozásnak élő munkanélküliek, Ezek a lo- bogóhajúak, külsőleg elhanya­goltait, de a verekedésre és lopásra mindig készek. Egy rendőrtiszt, aki már nyomon követi őket, azt állítja, hogy a prostitúció is gyűrűdzlk ve­lük. Legutóbb a Kohászati Üze­mek művelődési házában lép­tek fel. Meghallgattam őket, Erőteljes, jó ..beat”-vnuasikát látszanak, Érthető az ifjúság rajongása. A dobost jól is­merem. Vele cseréltünk gon­dolatot. Találkozót kértem tő­le. Nemi “nyilatkozott, a:yez£-; töj-(lkre.:hórltöfcta a választ.'<3. viszont nem jött le az emel­vényről, ott kellett vele be­szélni. Csak néhány szót vál­tottunk, de máris áttörhetet- tén embergyűrűbe kerültünk- Mindenki leste a szót. így kezdődnek a verekedések. Ha valaki rossz véleményt mond. a „Winterről” máris megkap­ja az adagját. Azt gondolná az ember, túlfűtött rajongás ez a zenéért. De amikor az üzemek falán, a művelődési házakban, az utcán, az ablak­üvegeken, nagy betűkkel ék­telenkednek a „Winter” felira­tok, a verekedésre szomjazok nevük alatt keverik a botrá­nyokat, kiderül: a zenekar alkalom a kicsapongóknak, a botrányokozóknak, a munka- nélküli késeseknek, bokszero- soknak. Kiss Imre, a József Attila művelődési ház vezetője mondta, hogy a „Ki mit tud” egyik vetélkedőjén a hódolóik serege meg tömte a termet. Közöttük a botrányhősök, akik már a műsor előtt to­vábbjutást követeltek a„Win- ternek”. Boton, mankón, fe­hérneműt lobogtatva üteme­sen kiabáltak. Kitört a bot­rány- A zenekar tagai men­tek csitítani a hangoskodó- kat. De akkor minek ez a gi- táregyüttes? Farsang János, a „Winter” vezetője, törékeny, sápadt fiú. A többiek se daliák. Elsápad­nak arra a sondolatra. hogy megszűnjenek. — Mi ezektől az emberek­től elhatároljuk magunkat, A zenének élünk. Ne fosszanak meg tőle. Egy patronálóra volna szükségünk. ■. A ,,Ki mit tud”-on kiderült, igaz, amit Farsang mond. El akarnak szakadni. De az ie. hogy ez. a réteg nem a ze­néért, hanem a botrányért követi az együttest és káruk­ra. Minél előbb szakítaniuk kell velük. Folytassuk a művelődés) ház igazgatóiénak véleményét: a zenekar jó. A kulturottho- nok keresik őket. mert fellé­pésük kasszasikerrel jár. Ha elhatárolják magukat a rend­bontóktól, érdemes velük fog­lalkozni. Térjünk még vissza a ze­nekar vezetőjéhez- Azt mond­ta, hogy „patronálóra volna szükségünk..Amikor kezd­tek, a Síküveggyár karolta fel őket. Áldozott rájuk, de a körülöttük kerekedett soroza­tos botrányok miatt felbon­totta a velük kötött szerző­dést. Ezen gondolkodjanak. . Azóta ott játszanak, ahová hívják őket. dé játszanak Rendben van. zenéljenek, de csak. akkor, ha erélyesen el­utasítják az árnyékukban meghúzódó rendbontókat, Ját­szanak. inert a fiatalok szere­tik zenéjüket, a művelődési otthonok keresik őket. A ren­dezőknek, . a rendőrhatóságok­nak nagyobb figyelmet kell fordítani rájuk. Őrködjenek jobban, hogy amíg peng a gitár, pereg a dob, szól a harmónium. egymásba fonód­nak a ritmusok és önfeledten '.táncol B^s^Calcozni-'n-ágVŐ -Ifi1 júsrág. rí£' vtTlánfiáásanak a bokszerek és kések. Szám- űzöttek legyenek a rendbon­tók, a prostitúcióra hajlamo. sak... Bobál Gyula Te űrnapokról — mai tollú l A népművelés teljesíti hivatását „K.UÍ túr romlka Balassagyar­maton. Alig néhány hete ala­kult meg Balassagyarmaton a Magyar Dolgozók Párt,la és már nemcsak saerveaést, 110- litikai, hanem kulturális té­ren Is mutatkoznak ennek jé hatásai. A párt kebelén be­lül *gy to tagból álló ve­gyeskórus szervezése indul! meg. A dalkar már komo­lyan készülődik a legköze­lebbi nyilvános szereplésre. Ugyancsak erős fejlődésnek indult a sMvalökörus is.. (A Szabad Noerád IMS. má­jus 3S-í számából) — Azóta már sok víz le­folyt az Ipolyon. Az énekkar azonban ma is él. dolgozik, sok-sok dicsőséget szerzett a városnak — mondja a be­szélgetés során Kmety Kál­mán, a balassagyarmati vá­ros) tanács vb elnökhelyet­tese. Am a kórusról beszél­jen a legllletékesebb, Ráfi Zoltán tanár, a zeneiskola igazgatója, karnagy. Ugyanis 1949-től áll az énekkar élén, legtöbbet ő tud mondani. Réti Zoltánt munkája kel­lős közepén zavarjuk, Vá­laszadásra azonban készsé­ges, ~ Igaz a híradás, a hűség kedvéért azonban ej kell mondani, hogy 1948 máju­sában újjászervezésről volt szó. Balassagyarmaton ugyan­is 1863-tól működik énekkar, avagy ahogyan mondották: városi dalkör. A felszabadu­lás után . még mint városi kórus működött, majd a Magyar Szovjet Baráti Tár­saság vette pártfogásba. Az ötvenes évek elején eléggé leterhelték az együttest, s így egy időben —■ tavasztól őság' — szünetelt is az énekkar tevékenysége. Ami­kor pedig a szabó ktsz lett a gazda, új fejlődés követke. zett be. Jelenleg a szövetke­zeti bizottság a gazdánk. Mindjárt megragadom az al­kalmat. $ köszönetét mondok az OKISZ-nak. mert éven­te több ezer forintot bizto­sít az énekkar működéséhez. — Milyen sikerekre em­lékszik tnssza u légéiiufseb­ben? 1 -■■'■j.-. --C'jvixr ■■ — Először ig annak örü­lök. hogy létezik ez a negy­ven főből álló énekkar. Ma már országosan is számol­nak velünk. Budapest, Esz­tergom, Eger, Miskolc, Haj­dúszoboszló. Balatonboglár, Csongrád — mind egy-egy állomása szereplésünknek. Budapesten szerepeltünk a Zeneakadémián, legutóbb pe­dig a rádióban volt önálló szereplésünk Nagy élmény, amikor több százas, egyesí­tett énekkarban szerepelhe­tünk. Gyöngyösön és Kősze­gen például én vezényeltem a nagy kart. — Fontos és kiemelkedő ál­lomása énekkarunknak a centenáriumi verseny, dalos­találkozó, amit fennállásunk 100. évfordulója alkalmából rendeztünk Balassagyarma­ton, Ezen tíz együttes vett részt. Legutóbbi sikerünk Egerben volt. A III. orszá­gos minősítő hangversenyen •negvédtük — immár har­madszor. — az ezüstkoszorús diploma kitüntetésünket. Összegezve felszabadulás utá­ni sikereinket, mintegy fél­száz oklevél, serleg került a birtokunkba. — Terveink, gondjaink? Elsősorban fiatalítani szeret­nénk a gárdánkat, Az elöre­gedés az énekkaroknál is or­szágos jelenség. Most kis szü­netet tartunk, de , rövidesen megkezdjük a felkészülést az őszi szereplésekre, Sikerein­ket szeretnénk folytatni. — A húsz évvel ezelőtti tudósításban arról Is szó van. hogy fejlődésnek indult a szavalókórus. Mi a hely­zet most — kérdem Kmety Kálmán vb-elnökhelyettes- től? — Ha mostoha körülmé­nyek között is, de teljesíti hivatását a népművelés. A TIT és más szakkörök —, összesen tíz csaknem száz taggal — mellett igen jelen­tős az irodalmi színpad mű­ködése. amely azt is mond­hatnánk — az említett sza- valókórus utóda. Irodalmi színpadunk országosan is az elsők között alakult, s az eltelt kilenc év alatt első­sorban műfajilag fejlődött sokat, Az országos fellépések mellett legutóbb Pozsony­ban, és Szlovákia több tele­pülésén szerepelt együtte­sünk. Az elmúlt héten jár­tak nálunk a pozsonyi iro­dalmi színpad tagjai. Meg­hívásunk volt a csehszlová­kiai Komardóba is, a Jókai napok keretében léptünk a közönség elé. Most a TV. Ba­lassagyarmati Irodalmi Szín­padi Napokra készülünk, amelyre az ország külön­böző részéből tizenkét együt­test várunk. Természetesen számítunk a csehszlovák Iro­dalmi színpad tagjainak fel­lépésére is. Az eltelt húsz esztendő eredményes volt Balassagyarmat népművelési életében, a fejlődés az ak­kori híradáshoz viszonyítva óriási. Igyekszünk azt adni, amit Balassagyarmat lakói elvárnak tőlünk, Az egyko­ri szavalókórusbói irodalmi színpad lett. Magasabb igé­nyekkel, nagyobb tudással. Somogyvári László Tizenkétmillió éves a smszámkészités Bebizonyosodott, hogy „az ember afrikai őse” már 12 millió évvel ezelőtt kalapácsot használt. Az eddigi becslések 10 mil­lió évvel későbbre tették a szerszámkészítés kezdetét. A bizonyítékot dr. Lquís. S. ■B. Leakey ismert angol ariíró- ■•pológus talÁltí!---' T ­A kenyai Fort Ternanban dolgozó tudós bizonyítottnak látja, hogy, „Kenyapithecus wickeri”, ez az ember előtti emberszabású lény csiszolat­lan kőkalapáccsal verte szét az állati koponyákat és csontokat. „Ez a felfedezés igen fontos mérföldkövet jelent a szer- 6zámkészítés fejlődéstörténeté­nek megértésében” — mondta Leakey. „Elmondható, hogy Afriká­ban élő emberelőtti őseink már 12 millió évvel ezelőtt el- kezdték. használni az állati táplálékot, táplálkozásuk érté­kének növelésére. Ennek ér­dekében köveket kezdtek ka­lapácsként használni. A Fort Ternan-i leletek kö­zött van az egyik olyan kő, amelyet erre a célra használ­tak”. Elektromos karóra Mindezideig Svájcot ismer­tek el az egész világon, mint az óragyártás utolérhetetlen rangelsőjét. Most úgy látszik, •,a japánok veszik át az ural­mat. Gyártanak és már piac­ra is dobtak olyan pontos, mi­niatűr villanyórákat, amikhez mégcaak hasonlókat sem áru­sítanak máshol a világon. A japán elektromos óra pontos­sága megközelíti az obszerva­tóriumi műszerek rendkívüli pontosságát. Míg eddig a legjobb óráknál is legfeljebb csak napi 2—3 másodpercre lehetett az eltérést leszorítani, a japán, villanyórának az elté­rése havi 1 másodperc, tehát pontosságban az atomóra után következik. Az óra rhűködéséhez szük­séges áramfogyasztás annyi­ra kicsi, hogy egy éven át töl­tés nélkül üzemelhet. Ehhez hihetetlenül apró alkatrészeket kellett készíteni. Az elektro­mos órába 60 tranzisztort, 80 ellenállást és 50 kondenzátort építettek be. Kis falvak ifjúsága |4 százházas „csoda ét Kisecseten ez történt.-4 két porta, a Meggyesióké és a Zacharéké kőhajításnyi- ra áll egymástól az út két oldalán. Zachar Kálmán két- bodonyi községi tanácstitkár Bva lánya és a az idősebbik Meggyest fiú gyerekkoruk óta ismerték egymást, viszont csak felnőtt fiatalként ismer­kedtek meg egy ecset» bálon (a kettő nem ugyanaz, hogy miért és méhnyiben — min­denki tudja). A bálon Gyuri felkérte táncolni a szomszé­dik Éváját... Azután kará­csony előtt Meggyest György, legényember átment a másik oldalra, és onnan vőlegény­ként tért vissza. Előbb azonban bekopogott Zacha- rékhoz, és megkérte Éva ke­zét. Azt mondta: — Nézze, Kálmán bátyám! Az esküvővel lesz egy kis probléma, ahogy én a szüleim beszédéből kivettem. Azért valahogy el lehet talán intéz­ni .,. — Hát lett is egy kis prob­léma —mondja Zachar Kál­mán. — Vita? Olyasféle. In­kább családi beszélgetés-ta­nácskozás. Mert, hogy Gyuri szülei templomit is szerettek volna, azért. Karácsony heté­ben elég gyakran összejár­tunk, .beszélgettünk és az „ál­láspontok” is közelebb kerül­tek egymáshoz. De azután az esküvőn a két család ki is tett magáért. A legöregebb templombajárók is összecsap­ták a kezüket. Valakitől úgy hallottam: nem ment azért ilyen simán. Jó keményen a sarkára kel­lett állnia „Kálmán bátyám­nak". Zachar Kálmán majd két méter magas, barna em­ber. Az esküvő előtt kere­ken 103 kiló volt a testsú­lya. — Nyolc kilót fogytam. Ha én nősültem volna, mégcsak érteném valahogy. De így?l — mondja nevetve­Láttam eddig sok öröm­apát. Olyat, aki ennyire örült a szép esküvőnek — egyet sem. „Amióta Kisecset áll. olyan esemény, mint amilyen ez, nem volt egy sem...” — mondta valaki a szemtanúk közül. Milyen volt? — Mondhatom, százházas — igy az örömapa. — Kilenc­vennyolc háztól, több mint kétszáz meghívott vendég ad­ta a násznépet. Az „ablak­alattiakat” nem tudta meg­számlálni senki. A termet szőnyegek tucatja borította (Rétságról, Szécsén- kéről is hoztak szőnyegeket!), a vörös bársonnyal, címer­rel díszített asztalhoz úttö- "ők, fehér tztkfük sorfala kö :ött haladtak, a hátteret is vörös szinti, drapéria fedte, üdvözlő felirattal. Nem hi­ányzott a nászinduló, az or­gonahang sem... A fiatalo­kat a szécsénkei anyakönyv ■ vezető adta össze (Zachar Kálmán, aki maga is sokat esketett már, ezúttal „elfo­gultság” miatt nem gyako­rolhatta hivatalát.) — Istenem, mintha csafe a templomban lennénk... — csúszott ki a csodálat só­hajával együtt egy idős ecse- ti nénike száján, amikor a fényesre-pompásra díszített művelődési ház termébe lé­pett. Sok esküvőt látott, templomit, ragyogásosat is, de olyat, amilyen ez volt — egyet sem. Sóhajtott és ősz. szekulcsolta a kezét. Balassagyarmatról, Moto­ráról, Cserháthalápról, Heren- csényből. Magyarnándorról, Becskéről, Diósjenőről, Szá­tokról, Szécsénkéről, Kétbo- donyból, Rétságról, még Vác- dukáról. sőt, két család egye­nesen Csehszlovákiából is hi­vatalos volt az ecsetí lakoda­lomba. Zacharék udvarát tel­jes terjedelmében ponyva fedte. Az eszem-iszom-vígas- ság délután kezdődött és az csak természetes, hogy regge­lig tartott. .Elfogyott — a két háznál — ,83 liter jóféle pá­linka, 500 üveg kis családi sör, több hektó csapolt ser­ital, harminc üveg Csaba­gyöngye, g kétszáztíz liter sa­ját termésű bor. Három juhot megfőztek-sütöttek, ez lett a sorsa három: disznónak, a majd 100 kilós borjúnák és a félszáznál is több baromfinak. Csak torta ötvenkettő kere­kedett ... — A meghívottak két kés- ben hoztak.., Nálunk ezt igy mondják. A közelebbi ro­konok négy kézben ... Volt, aki három kézben hozott. A mennyasszonytánc éjfél után egykor kezdődött, és szavahihető tanúk szerint, va­lamivel kettő előtt ért véget. Az eredmény 8400 forint. A szakácsnő nevét sokan em­legették jó főztéért: Kubis Ferencné, a rétsági Börzsöny vendéglő szakácsa. És Potyecz Pálnét is, a tanácstitkárét. „Sokat futott.. „Minden csoda három na­pig tart” — mondja a szólás. A kisecseti ssázházas csodá­ról ma is beszélnek (május 25-én szombaton, Orbán nap­jának délutánján történt), s nemcsak beszélnek róla. de mint hírlik: folytatódik is rövidesen. Kisecseten jelenleg ketten járnak — külön-külön — jegyben. Két fiatal készül arra, hogy ha nem is száz- házas, de mindenképpen tár­sadalmi, KISZ-esküvőt tart­son ... Manapság a régi szo­kások is, nemcsak a mon­dások, elvesztik örökérvé­nyűnek vélt erejüket. Csak vállalja valaki, hogy a „sarkára áll.” Csoda-e, hogy a kisecseti ..csoda” mind a mai na­pig nem ért véget? Az izga­lom még tart Kisecseten. 'Csak a két legilletésebb. a férj és a feleség nyugodtak. Meggye­st György erről azt mondja; — Akkor nyugodtam meg, amikor aláírtam, a könyvben. És a legifjabb ecseti asz- szony? — Amikor Gyuri megcsó­kolt ... Mindenki előtt. Pataki László NÓGRAD - 1968. június 9., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom