Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
Állandó KÚJAL- ellonörzós idegenek törik a csövet — Nem lesz vízkorlátozás A víz gyakori beszédtéma Salgótarjánban. Mióta elkészült az Észak-Nógrádi Regionális Vízmű és az Ipolyt is bekapcsolták az ellátásba, nincs hiány. A szóbeszéd tárgya inkább a minőség, az esetenkénti zavarosság, a túlzott rozsdaszín és tartalom, ami, ha váratlanul éri a nagymosást végző háziasszonyt, kellemetlen következményekkel jár. Melegebb napokon előfordul a pocsolyaíz is. A sok kis panasz nagyra duzzad. De sok a túlzó is, aki veszélyesnek tartja a víz fogyasztását. Mivel sok embert foglalkoztat a viz minősége, ezért a Icgitletékeseb- beknél kerestük a választ. A KÖJAL-nól dr. Krajcso- vics Pál igazgató főorvostól a következőket tudtuk meg: — Állandóan, szúrópróbaszerűen ellenőrizzük a vizet. Laboratóriumunk technikai felkészültsége a teljes elemzésre alkalmas. Vizsgálataink eredményeire támaszkodva mondhatom: a hozzánk érkező Ipoly-víz biológiailag kifogástalan, a budapestivel ösz- szehasonlítva, annál sokkal jobb. Az üzemmel nagyon jó a kapcsolatunk, jelzéseinkre azonnal reagálnak. Ismerjük vízelőkészítés! technológiájukat és annak állandó tökéletesítésére törekednek. Vizeink agresszivitása viszont elég nagy. azaz a fémes felületeket támadja. Pontos méréseink nincsenek, de becslésünk szerint naponta 32—33 kilogramm a víz által feloldott vas mennyisége. Ez azután lerakódik, és áramlásváltozáskor felkavarodik. Éppen a vízelőkészítésének köszönhető, hogy ez az agresszivitás — vizsgálataink szerint — a felére csökkent. Persze a sok csőtörés sem használ a víz minőségének. A pocsolyaíz pedig — mivel íz- és zamat vizsgalatot is végzünk — a melegebb idő következménye, illetve a felszánt vizek felhasználásának megoldatlanságából is fakad. Véleményünk szerint a szükségesnél inkább egy kicsit kló- rosabb a víz — mondotta dr. Krajcsovics Pál. Balogh Józsefet, tt Mógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóját is felkerestük. — Kapacitásúink most már bőven elegendő, sőt lehetne több is a fogyasztó. Az utóbbi időben korszerűsítettük a hálózatot, ami a minőségre is kedvező hatást • gyakorol. A megye mintegy 250 kilométeres fővezeték-hálózatából Salgótarján területén 83 kilométer van. Pillanatnyilag megfelelő a csőhálózat. Az elmúlt három évben a 37 kilométeres új regionális fővezetéken kívül több mint 14 kilométernyit, újítottunk fel. A jövőben, inkább a keresztmetszet-bővítés miatt kell korszerűsítenünk. Az északi rész tervei az id,én készülnek, jövőre fogunk hozzá, a mintegy hét—nyolc millió forintos további korszerűsítéshez. Elöljáróban ennyit annak bizonyítására, hogy hálózatunk ma már megnyugtató. Gondunk máshol van. — Kutakból nyerjük a víz egy részét, aminek vas- és mangántartalma korábban is sok gondot okozott. Az Ipoly vize köztudottan sokkal lá- gyabb és a két víz keveredésével a vasoxidkicsapódás nagyobb mérvű Nincs is ezzel baj mindaddig, amíg valami oknál fogva nem jelentkezik a nyomáskülönbség, ami azután felkavarja. Hogy milyen okok játszanak még közre? Üzemzavar és csőtörés. Az idén eddig 54 esetben fordult elő a fővezetéken törés, ebből 21 esetben idegen vállalatok okozták. A KPM Egri Közúti Vállalat Bagiyason nyolc esetben, a többiben a Nógrád megyei Építőipari Vállalat, a Közmű Építőipari Vállalat, és a városi tanács útfenntartó részlege a ludas. Égj’-egy ilyen csőtörés. a helyreállításig nemcsak ellátási, hanem minőségi zavart is okoz. Ezenkívül van az általunk természetesnek vett csőtörés is, ami különösen tavasszal és ősszel a talajmozgás következménye. A kisebb- nagyobb áramkimaradások, mint a legutóbbi viharnál is, ugyancsak kedvezőtlenül hatnak a minőségre. A lökésszerű nyomásváltozás mindig felkavarja a vizet. Ezek ellenére állítom: nem lehet általános panasz a víz minőségére, legtöbbször helyi jellegű hibáról van szó. Sok helyen, ha megnyitják például a csapot, hallják az erős brumm ogó hangot, beleremeg az egész vezeték, és „megy” a rozsda. Ez annak a jele, hogy hiba van valahol, legtöbbször a szelepnél. tehát feltétlenül szakembert kell hívni, hogy megszűnjék a hibaforrás. — Hozzánk kevés panasz érkezik, de minden esetben kivizsgáljuk. Egy kérésünk van: amikor úgy látják, reklamálni kell. ne sajnálják a fáradságot: üvegbe vegyenek vízmintát. Sajnos enélküi mi sem tudjuk megállapítani. hogy helyi, vagy központi-e a hiba, Laboratóriumunk teljes elemzésre képes és a vizsgálatból tudunk mi is következtetni Célunk, hogv olyan vizet adjunk a lakosságnak, amire . nincs panasz — mondja az igazgató. Befejezésül megkérdeztük: mi várható a nyáron, lesz-e elegendő víz? — A korábbi évektől eltérően nem lesz szükség korlátozó intézkedésekre, sőt már most is naponta mintegy háromezer köbméterrel több vizet tudnánk adni. A mi költ ségeinket javítaná, ha a rendelkezésre álló kapacitást kihasználhatnánk. Nem pazarlásra, pocsékolásra gondolunk. Öntözzön, akinek megéri, mert most erre is van lehetőség — fejezte be Balogh József igazgató. Bodó János A V0GR4D közreműködésével i messziről jött ember Havonta RCímoncfltcfSc ca i*«©«jsö saeői Lapunk május 16-án. szombaton megjelent számában „Kimondani a végső szót.. címmel foglalkoztunk Szomszéd mézes Ignácné kistere- nyei lakos tragikus sorsával. A történet feltárása után szerkesztőségünket sokan, levélben. személyesen felkeresték, es érdeklődtek: végső soron mi lesz a cikkben szereplő családdal. Már ez is bizonyítja. nem közömbösek az emberek egymás sorsa iránt. Szerkesztőségünk a cikk megjelenése után nem tért napirendre a család története felett. Munkatársunk felkereste a megyei Vöröskeresztet és a Nőtanácsot. Mindkét szerv azonnal intézkedett. Gyorssegélyt adtak Szomszéd mézes Ignacnénak. Lehetővé tették, hogy betegsége gyógyítása céljából a Román Népköztársaságban éló rokonaihoz utazhasson. A közvélemény nevében ezúton Ls köszönetür.ket fejezzük ki a két szervnek. Legutóbb a községi tanácstól kaptunk egy levelet Király Vndrus vb-elnök aláírásával. \í alábbiakban közöljük’ „NOGRAD szerkesztőségének Salgótarján Szomszéd mézes Ignácné. született Csillag Ilona Kiste renye, Árpád út 7. szán» alatti lakos ügyében a községi tanács a következő intézkedéseket tette: Nevezett családi és szociális helyzetének megjavítása érdekében kérelemmel fordultunk a .járási tanács egészségügyi és szociális csoportjához, hogy részére segélyt adjanak. A pénzt megkaptuk és Szomszédáénak továbbítottuk. Miután a férjével nem tud együtt élni és minden bajnak ez a forrása, a veszekedésük veszélyezteti a gyermekek nevelését, úgy határoztunk, lehetőséget teremtünk a különélésükhöz A Népkert bejáratánál van egy rövidesen megüresedő lakás, ezt kiutaljuk az asszony részére. OH tisztán és egészséges körülmények között élhet kiskorú gyermekeivel. A munkába való elhelyezkedéséről Is gondoskodtunk. Most már rajta múlik, hogy mikor akar munkába állni.” A szerkesztőség megnyugvással veszi tudomásul a kis- terenyei tanács vb elnökének intézkedéseit. Tóth Jómos után kérdezek Ecsegen. A sertésgondozó — igazítanak útba — kinn van a falu szelén, a majorban. Valóságos malacgyárat rendezett ott be, most azt dirigálja. Meg kell hagyni, érti a módját. Négyen dolgoznak a keze alatt, két asszony, meg két férfi. Jut a pénzből nekik is szépen. — Tényleg olyan kiváló sertésgondozó Tóth János. mint amilyennek mondják? — A kérdés egyenesen az elnöknek szalad, aki a szokásos napi útja végén betért a majorba. — Még annál is jobb — mondja és szelesen mosolyog. — Mióta itt van nálunk. jóformán semmi gondunk a sertésekkel. Tóth János minden idejét a majorban tölti. Számára hajnali fél négykor kezdődik a nap és tart egészen addig. míg rá nem ereszkedik a falura a sötét. Akkor hajtja haza a legelőről a kocákat. Miklós Sándor hamarjában is vagonokban számolja az abrakot, amit a gondozó ily módon megtakarít. Már a sertésszállásnál já runk, amikor megjegyzi: — Azt hiszem, elhoztuk vele a világ legbecsületesebb emberét.. . A folt nélküli élet. munka mellett ez egyben azt is jelzi. Tóth János messziről jött Ecsegre. Hevesben, a töreki Béke Termelőszövetkezetnek Veszélyben a leánykollégium békéje NEB-vizsgálat Balassagyarmaton Tanácsi vezetők a törvények végrehajtásáról A járási, községi tanácsok vezetői, elnökei, titkárai üléseztek Rétságon, a járási tanács tanácstermében. Foglalkoztak a községi, járási közegészségügyi és szociálpolitikai feladatokkal. A járás közegészségügyi helyzetéről, ennek szociálpolitikai vonatkozásairól dr. Windegg György, járási főorvos számolt be. Ezt követően értékelték a községi tanácsapparátus szakmai és politikai továbbképzésének helyzetét, majd szakmai továbbképzés keretében ismerkedtek a tanácsi vezetők a termelőszövetkezeti és a földtörvény gyakorlati végrehajtásával kapcsolatos tennivalókkal. Ma a második félévi munkatervek előkészítéséről és a 73/67, valamint a 85/68. számú járási vb-határozatok végrehajtásáról tárgyalnak a végrehajtó bizottságok vezetői. Az említett határozatok főképpen a járási népművelési, pedagógiai tennivalókkal, az iskolai oktató és nevelőmunkával foglalkoznak. A megbeszélés befejező részében a járási pártbizottság titkára aktuális kérdésekről tart előadást. Gagarin utolsó levele A Szovjetszkaja Litva című lap közölte Jurij Gagarinnak, a világ első űrhajósának 1968. március 27-én kelt levelét. Gagarin ezt a levelet a tragikus repütőgép-katasztrófa napján irta a Litvániában le vő szkrebinaji középiskola koinszomolistáinak és úttörőinek. — Nekem, és űrhajós társaimnak sok a dolgunk. Valamennyien készülődünk az új repülésekre, és ehhez sokat, nagyon sokat kell dolgozni, edzeni — írta Jurij Gagarin ifjú barátainak. Levelezésük még 1961-ben kezdődött, amikor Gagarin a világon elsőként emelkedett a kozmoszba. A litvániai tanulók drága ereklyeként őrzik Gagarin leveleit. Szerencsés időpontban: a tanév vége felé tartott vizsgálatot a Balassagyarmati járási és városi Népi Ellenőrzési Bizottság a balassagyarmati leány- és fiúkollégiumban, valamint az általános Iskolai napközi otthonban. Erre az időre elegendő anyag gyűlt össze szeptember óta; az új tanév megkezdéséig pedig jut idő a hibák megszüntetésére. összességében kedvező az a kép. amely a NEB vizsgálata nyomán kirajzolódott, a részleteken van mit javítani. így — például — a kollégiumokban ízes. mennyiségére nézve kielégítő az étel. A napköziben viszont sablonos az étlap; az uzsonnára osztott cukros kiflinek még az említését is unják már a gyermekek. Több főzelék, több gyümölcs, — ez á fő követelmény a napközi konyhájával szemben. Amint javul majd a koszt, úgy látogatnak ritkábban a kisdiákok a Madách-szobor mögött levő élelmiszerboltba. amely — sajnos — olykor kültelki kocsmára emlékeztet. A tilalom ellenére italozó fuvarosok káromkodása felnőttet is megbotránkoztat; még károsabb a fiatalság nevelésére. A kollégiumokban olyan számviteli lazaságokra bukkant a népi ellenőrzés, amelyek könnyen vezethetnek a társadalmi tulajdon megkárosításához. A leánykollégiumban a felsőbb szervek adósak maradtak a kötelező ellenőrzéssel. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat salgótarjáni boltjában az ünnepi könyvhetet követően ismét antikvái' akciót rendeznek. Az antikvár könyvek vására az utóbbi években fokozódó érdeklődést váltott ki a salgótarjáni könyvbarátok körében, mert A vizsgált intézményekben eredményes, sikeres az oktató-nevelő munka. Ennek harmóniáját csupán a leánykollégiumban hiányolták a népi ellenőrök. Sajnálatos tényként állapították meg, hogy az igazgatónő és Füller Júlia nevelő között súlyos személyi ellentétek fejlődtek ld. Erre már a múlt év decemberében felfigyelt ellenőrzése során Gerbhardt Józsefné szakfelügyelő. Ebben az asszonyban meg volt a jószándék, hogv elsimítsa vezető és vezetett ellentéteit. Füller Júlia meg arra sem volt hajlandó, hogy meghallgassa a jószándékú figyelmeztetést: a szakfelügyelőt megfenyegetve kirohant az igazgatói irodából. Noha Gerbhardt Józsefné illő formában tájékoztatta a történtekről a megyei tanács vb művelődésügyi osztályát, az osztály részéről még négy hónap múltán sem intézkedett az ügyben senki. Ennek tudatában nincs mit csodálkozni azon, hogy Füller Júlia kétszeri írásbeli figyelmeztetés ellenére sem változtatott helytelen viselkedésén; nem mondott le arról, hogy az igazgatói intézkedésekkel ellenkező utasítást adjon a leányoknak.. Pedagógusok és jóérzésű diákok egyaránt többször helytelenítették ezt, féltve a kollégium békéjét, a nevelő tevékenység eredményességét. Általános a* a vélemény, hogy Füller Júlia nem alkalmas jelenlegi feladatának ellátásaraamellett, hogy értékesíthetik esetleges feleslegeiket, újabb müvek beszerzésére, hiányos sorozatok kiegészítésére Is lehetőséget nyit. A miskolci antikvár bolt közreműködésével az akcióra június 11—13 között kerül sor. Antikvár könyvek vására csak két szabadnap volt igyekvő, jó munkása. Hogy történt, hogy nem. egyszer- csak elválasztották a sertésektől. Kapát kapott és kijárt a szőlőbe. Ekkor jött össze Miklós Sándorral, az ecsegi elnökkel. — Jöjjön el hozzánk János bácsi, tudunk mi magának annyi sertést adni, amennyit csak akar — vigasztalta a bánkódó embert. Akkor persze még nem a harminc malacra gondolt, amit a havi keresete mellett, csak ügy prémiumként kapott tavaly Tóth János. Ismerték egymást még azokból az időkből, amikor Miklós Sándor is Töreken dolgozott. Gyorsan megegyezlek a munkában és a fizetség dolgában. Az egyezséget azóta is állják mindketten. Tóth János sokat, és jól dolgosak, az elnök meg fizet, ahogy megérdemli. így megy ez már öt esztendeje. — Mit csinált azalatt a szövetkezetben János bácsi? — Azalatt? — Felegyenesedik és maga mellé ereszti a vödröt, amiből addig dara ömlött a röfögő, visító malacok elé. — Nem többet, csak amennyire az erőmből futotta. . . Amikor idejöttem, eladott a szövetkezet kétszáz hízót. Az idén, ha minden iól megy. elvisznek tőlünk hétszázat. Először úgy volt. hogv hatszáz megy. De nemrégiben szól az agronómus. meg kellene toldani még százzal. Mondják, zavarba került valamelyik szövetkezet itt a járásban. Azt kellene pótolni, ha lehet. Tóth János akkor is csak annyit mondott: — Ha meg kell lenni, hát meglesz! — Csak ennyi az egész? — A csodálkozás löki kifelé a szavakat. — Miért — mondja. — Takarmánnyal győzzük, malacunk meg ann3ri van. hogy sok. A szövetkezetben gyakorlatilag megszűnt mindenfajta malacbetegség. A tisztaság, a gondozás, a pontos etetés hozta őket idáig. Az egészséges, fejlett malacok aztán gyorsan is gömbölyödnek, ha elérkezik a hizlalás ideje. A szövetkezetben mindenkinek szívesen mutatják a kutricákat. amelyekben a hizlalásra váró süldőket tartják még néhány napig. — Egynémelyig megüti közülük a harminc kilót is — mondja Tóth János, de olvan büszkén, mintha a sajátja lenne mindegyik, — Mire elérik a hat. hat és fél hónapot. addigra a súlyuk is ott tart a száz—száztíz kilónál... Mert ugye ha kifutunk az időből, nem jutalmat kapunk, hanem büntetést. Erre azonban egyszerűen nincs szükség. A gondozók ügyesek, szorgalmasak, és ha dolgoznak, azért teszik, hogy keressenek is. — Mennyi a fizetség a szövetkezetben? Tóth Jánost láthatóan zavarba hozza a kérdés. Tolná a beszédet más iráhvba, de minduntalan akadályba botlik. A végén annyit mond: — írjon csak négyezer forintot. — Több az annál. — Korábban az elnök már számolt. Százhúsz munkaegység egy hónapban, s Ecsegen ötven forintot ér egy-egy munkaegység. Mikor látja, hogy megfogták, ki böki : — Hát. ... van amikor több ennél. — Akkor csak jó a szövetkezet, János bácsi? — Ez már neki való beszéd. fel is kapja hirtelen a fejét: — Már miért ne lenne az! Ha másképpen volna, bizony nem marasztalna itt semmi, senki ennyi ideig. Mert én a munkám nagyon szeretem, de a családomat sem hagyom. Amióta mer; itt dolgozom, havonta csak egyszer jutok haza. Viszem a pénzt, meg a szennyest, hozom helyébe a tiszta ruhát. .. Olyankor mindig kap két teljes napot és az a családé. Ennyi jut neki egy egész hónapból. Mondja it Tóth János: gondok, bajok közé, kevés fizetésért aligha jönne tőlük ilyen messzire Virtczc Istvánná NÖGRÁ.D - 1968. június 1., szombat 3
