Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
fülűiig' a kórBiúxakat hoiiiltáxxiík • •• Egészségügyi szerződés — Miért nem harcolhatnak az egyetemisták? A dzsungel legyőzhetetlen — Vietnam egy orvostudós szemével Dr. Zombori József, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gerontológiai Inté zetének tudományos főmunkatársa nemrég tért vissza Vietnamból, ahol egy egészségügyi kormánydelegáció tagjaként két hónapot töltött el. Tágas laboratóriumában, lom bikjai, műszerei között fogad. — Mi volt az utazás legjelentősebb tapasztalata? — Talán menjünk sorjában. Az odaérkezésünk utáni napokon tárgyalófeleinkkel egy ötéves, kölcsönös egészségügyi szerződés főbb pontjaiban állapodtunk meg, s ezen belül részletesen kidolgoztuk az első két év programját. Az elkövetkező időben komplett kutatólaboratóriumokon kívül egy teljesen felszerelt gyermekkórházat is szállítunk Vietnamnak. Ennek ellenében az anyagi vonatkozású viszonzáson felül évente tíz— tíz kutatóorvost küldhetünk a VDK-ba tanulni. — A tárgyalások alatt megismerkedtünk Vietnammal, főként Hanoi, valamint Ha Bac tartomány egészségügyi helyzetével. Nagy meglepetésben volt részünk. Tanítani mentünk oda, de legalább ugyanennyit tanultunk is. Az ország egészségügyi hálózatának megszervezése, de általában mindenféle szervezés terén csak tanulni lehet a vietnamiaktól. A tudós saját szakterületéről, az egészségügyről beszél. Többször elmondhatta már ugyanezeket a tényeget, de látszik, hogy visszaidézve újra és újra lenyűgözik az ott tapasztaltak, látottak. — Délkelet-Azsiában rendszeresen pusztít a feketehimlő, a kolera, a tífusz, a gyermekbénulás, a tuberkulózis és a malária — a VDK-t kivéve. Hogyan érték el a vietnamiak ezeket az eredményeket? Az egészségügyi minisztertől hallottam, hogy a hatalom átvétele idején rettenetes volt az ország egészségügyi helyzete, egy év alatt kétmillió ember halt éhen. A javulást európai módszerekkel: fejlett egészségügyi ellátással, kötelező szűrővizsgálatokkal nem lehetett volna kierőszakolni, más eljárásra volt szükség. A meglevő, a mainál kezdetlegesebb betegellátó hálózat megszervezésével, a lakosság tömeges felvilágosításával elérték, hogy például ma, amikor még mindig nem kötelezők a védőoltások, az ország tizenhétmilliós lakosságából évente hatmillióan oltatják be magukat. — Éles különbség van a vietnami és az európai orvosok mentalitása, gyógyításmódja között: nálunk az egyént, ott a tömegeket gyógyítják. És feltétlenül az utóbbi módszer az eredményesebb. De megfelelő szervezéssel a vietnamiak más területeken is hatalmas eredményeket értek el. Szűnőfélben van az analfabétizmus, az ország fő termelési ágának, a rizstermelésnek a növekedése éppen a háború időszakára esett. Ez elsősorban a korszerű technológiának és a fejlettebb közös gazdálkodásra való áttérésnek köszönhető. A háború eredményezte a nők egyenjogúsítását is. Mivel a férfiak nagy része otthonától távol van, a nőkre hárul a termelés, és ezzel együtt a gazdasági vezetés gondja. — A háború azonban, bármilyen nagy eredményekre serkenti is a népet, borzalmas. Az amerikaiak Hanoi és Haiphong egy részének kivételével tervszerűen szétbombázták a VDK összes városát, faluját. Az emberek a hegyi barlangokba, a dzsungelbe kényszerültek, éjszaka kénytelenek megművelni földjeiket. Láttam éjszakai temetési menetet, éjszakai esküvőt. És megnéztem Hanoiban az Amerikai Háborús Bűnök múzeumát, láttam fel nem robbant napalm-, foszfor- és golyósbombákat. Hogy melyik hatásosabb? Nem lehet különbséget tenni köztük. Aztán láttam egy gyermek koponyáját, amelyben egy ezer részre váló golyósbomba egyetlen darabja a robbanástól kapott perdület következtében a behatolás után már nem jött ki az ellenkező oldalon, hanem állandóan a koponyacsontba ütközve, addig pörgött ide- oda, míg teljesen szétroncsolta az agyvelőt. De a golyósbomba már elavult: Fém helyett most röntgen-árnyékot nem mutató műanyagot alkalmaznak, nehogy a sérültből egyhamar ki lehessen operálni a repeszt. ördögi ez a találmány, de mit' lehet várni azoktól, akiknek szemében az ázsiai nem ember, és akik véleménye szerint legmegbízhatóbb vietnami, a halott vietnami. — Mint biokémikus mit tudott a látottakból hasznosítani? — Az, amit tapasztaltam, nem volt valami lelkesítő. A növényirtószert tartalmazó bombák hatását tanulmányoztam és bonctani vizsgálatokat végeztem. Utazásom második részében továbbképző előadásokat tartottam a dzsungelegyetem oktatói részére. Az egyetemi oktatás Vietnamban igen magas színvonalú, s modern folyóiratok híján csak a legutóbbi kutatások eredményeit nem ismerik. Szorongatott hazájuk megsegítésére a világ egyetemeiről sok nagynevű előadó vándorolt haza. A tanulóifjúság körében is óriási a felháborodás az amerikaiak ellen. Az oktatás egyik legnagyobb problémáját az jelenti, hogy meg kell magyarázni az egyetemistáknak: azért nem mehetnek harcolni, mert diplomás emberként több hasznára vannak a hazának. — Az előadásokon kívül felméréseket végeztem arra vonatkozóan, hogy a dzsungelben felállított kutatólaboratóriumokat, amelyeket mi szállítunk majd Vietnamnak, a klimatikus és egyéb helyi viszonyokra való tekintettel milyen felszereléssel kell ellátni. A kórházakat is a dzsungelben kellett elhelyezni, mert az amerikaiak hadviseléséhez a kórházak bombázása is hozzátartozik. Nem alkalomszerűen támadják őket, hanem, mint az ipari bázisokat, rendszeresen. A kórházak ellen viselt hadműveletnek elsődleges célja a lakosság demoralizálása. — És ennek kapcsán csak most válaszolnék az elején feltett kérdésre: mi volt utazásom legnagyobb tapasztalata? — fejezi be a beszélgetést dr. Zombori József. — Az, hogy bármit tesznek is a megszállók, bármekkora erőket vetnek támadásba, a lakosságot nem lehet megtörni. Saját szememmel győződtem meg ennek az országnak az élnivágyásáról, az önként vállalt demokrácia csodákat tevő erejéről. És a győzelemnek olyan tárgyi feltétele is van, amelyen a hódítók minden próbálkozása megtörik, technikai fölénye hiábavalóvá válik. Ez a tárgyi feltétel a dzsungel. A lakott terr’.ete- ket lebombázhatták, de a dzsungelt egyszerűen lehetetlen. És gyalogsággal elfoglalni még lehetetlenebb. A dzsungel ma az országot jelenti — az országot nem hódíthatják meg soha. Baranyai László Berceli háztetők Sokat fejlődött a* elmúlt esztendőkben a 2486 lakosú Bércéi. Üj óvoda, szülőotthon, mentőállomás, orvosi rendelő és lakás, cukrász- és szikvízüzem jelzi ezt. Befejeződött a villamosítás, ma már minden házban ott van az áram. A nyolc kilométer hosz- szú új köves út pedig: azt jelenti, hogy a községben felszámolták a földutat. A felszabadulás óta 203 új lakás épült a községben. Az első üzemek a Holdon Szakemberek azt írják, hogy az első üzemek, amelyeket az ember a Holdon létrehoz, tiszta vegyi fémeket állítanának elő. Ilyen fémek csak légüres térben keletkezhetnek. Evge- nij Szavicki ismert szovjet tudós, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájához beterjesztett jelentése szerint a légüres tér megteremtése a Földön igen sokba kerül. A Holdon az atmoszféra hiánya sokkal könnyebbé teszi az abszolút légüresség elérését. A vegyileg tiszta fémek tartóssága, plaszticitása és vezetőképessége sokkal magasabb fokú, mint a használatos fémeké, ennél fogva rendkívül alkalmasak olyan érzékeny eszközök elkészítéséhez, ame lyek a sarki és a kozmikus térségben nélkülözhetetlenek. A legjobb eredményt nagytisztaságú fémek nyerésében a szibériai vegyészek értek el, akik új katalizálásd módszerrel 200 grammnyi aranyat kaptak csupán 0,0001 gramm tisztát- lan anyaggal. Ugyanennek a módszernek az alkalmazásával nagytisztaságú nikkel, kobalt és platina előálUtásával kísérleteznek. NÓGRÁD — 1968. június 23., vasárnap 4M i*öcií v^ái_ KOPASZ OROSZLÁNBAN 33. — Hol van Schinnbaum? — kérdezte minden bevezetés helyett. — Ilyen nevű urat nem ismerek, a betegeim között tudtommal nem szerepel. Jana hallgatott és lassan, mintha csak ezért jött volna, sétált az orvosi szobában levő üvegszekrény elé. Szemügyre vette a különféle és ezüstösen csillogó műszereket, végül kinyitotta a szekrényt és egy injekciós tűt emelt ki belőle. Gömöry érezte, hogy pánik vesz erőt rajta. Nem tudta, kivel áll szemben. Túlságosan kevés idő telt el — véleménye szerint — ahhoz, hogy bűntársának az újságban közzétett hirdetése után valaki már az ODESSZÁ-tól Pestre érkezzen. Hasztalan próbálta a beállott csendben magát arról meggyőzni, hogy Jana a bécsi főnökségtől érkezett. Mind erősebb lett benne a meggyőződés: a magyar elhárítás már a nyomára bukkant és az asz- szony azért kereste fel őt. hogy a letartóztatáshoz szükséges bizonyítékokat megszerezze. Odáig jutott gondolataiban, amikor Jana hirtelen megfordult és kezében az injekciós tűvel, szorosan az orvos elé állott. — Varsóban — mondotta — az ottani koncentrációs tábor felszámolása idején a munkára képtelen foglyokat levegőnek a vénába juttatásával tették el láb alól. Az ODESSZA nyilvántartása szerint a likvidálásban rész vevő SS-had- osztály orvosa egy bizonyos von Gemner volt. Sajátos rekordot állított fel ez az orvos, kétezer embert nem egészen hét óra alatt tett el láb alól. — Fantasztikus, hogy mik vannak — mondta Gömöry— Gemner és leült az asztal mellé. — A Kárpátok északi lejtői előtt vívott védelmi harc idején két orvos vadászaton vett részt. Egyikük meghalt. A közelben állomásozó SS-had- osztály orvosát von Gemner- nek, a halottat Gömöry doktornak hívták. — A Gömöry név Magyar- országon eléggé gyakori. — Valóban gyakori — mondta Jana — van telefonja? Gömöry némán és kínzottan mutatott a szoba sarkában álló készülék felé. — Ha kívánja — mondta Jana — miközben a készülékhez lépett — most felhívom a magyar Belügyminisztériumot, úgy tudom, ők foglalkoznak bizonyos eltűnt személyek ügyével. Nekem tudniillik az a benyomásom, hogy ön doktor Gömöry azonos azzal a Gemnerrcl, aki Varsóban is, a Kárpátoknál is olyan ügyes volt, aki Schirmbaum volt SS-katonát rejtegette, iratokhoz juttatta, és aki a Magyar- országon élő W ocheck prof esz- szor elleni merénylet értelmi szerzője és végrehajtója. Jana mindezt a társasági asszony csevegő hangján közölte és szavainak kérő hangsúlya volt, sokkal inkább, mint fenyegető. Gömöry felállt, egy pohárba a szifonból vizet freccsen- tett. Ki itta. — Rendelkezésére állok — mondta csendesen. Jana egy doboz amerikai cigarettát vett elő táskájából és barátságosan az orvos felé kínálta. — Megértem az óvatosságát — mondta csendesen mosolyogva — és helyeslem a bizalmatlanságát is. Rendkívüli a helyzet, az idő rövidsége miatt nem tudtuk a találkozót kellőképpen előkészíteni. Schirmbaum hirdetése úgy ért bennünket, mint derült égből a villámcsapás. Soha nem gondoltuk volna, hogy két ilyen tapasztalt emberünk ennyire súlyos hibát vétsen. — Mi sem értjük a dolgot. — Nagynehezen kiderítettük, hol van ez a Wocheck, a Schirmbaum által hozott adatok szerint öreg ember — és amikor az akciót végre akarjuk hajtani... kiderül, hogy egy díjbirkozó jelenik meg helyette. — Az a baj — mondta Jana szemrehányóan —, hogy túlságosan is elbízták magukat. — Saját szememmel láttam. Ott voltam a presszóban, amikor teázott. — Wocheck soha nem teázott a maga presszójában, ait hiszi, hogy ezek á magyarok fejre estek? Nem számolnak azzal, hogy Wocheckért harc fog folyni? Azt hiszem, lebecsülték ellenfeleiket. Lépre- mentek. Felbukkant egy Wocheck, mindenki láthatta őt, mint ahogy minden hal láthatja a folyóba dobott horog végén a csalétket. Dehát mi nem vagyunk halak. Meggyőződésem, hogy tervük elkészítésekor nem a tényből, hanem a látszatból indultak ki... — Milyen tényre gondol? — Arra, hogy á tudós, mióta az eszét tudja, kísérletező munkát folytatott. Talán most egyik napról a másikra teázással tölti az idejét? Inkább abból kellett volna ki- indulniok, hogy melyek az ország legnagyobb vegyipari 140 éves a magyar óvodaügy Az óvoda, a gyermeknevelés egyik legfiatalabb intézménye, nemcsak Magyar- országon, de a világ más részein is. Története alig másfél évszázadra nyúlik vissza. Bár már a XVIII. században is bizonyos mértékig megoldást követelt a gyermekek felügyelete, tulajdonképpeni óvoda csak a XIX. században alakult ki. A mai óvoda ősét Robert Owen angol utópista hozta létre a skóciai New La- markban 1816-ban. Ennek célja volt, hogy könnyítsen a munkások helyzetén, s a gyermekek olyan környezetbe kerüljenek, ahol felügyelet mellett megfelelő nevelésben részesülnek, s fejlesztik értelmi képességeiket. Brunszvik Teréz, a magyar nőnevelés egyik úttörője — utazásai közben ismerkedett meg Pestalozzi svájci pedagógussal, aki nagy hatással volt későbbi tevékenységére. Nagy lelkesedéssel kezdett hozzá pedagógiai munkájához és 140 éve, 1828. június elején Budán Angyalkert néven létrehozta az első magyarországi óvodát. Ez nagy idő, de az óvodák fejlesztése hazánkban mégis csali az utóbbi évtizedek vívmánya. 1829-ben már négy óvoda működött 7 éven aluli gyermekeknek, számuk 1848-ra 89-re nőtt. A szabadságharc leverése után a fejlődés lelassult. Magyarországon 1938-ban, tehát 110 év alatt 1140 óvoda létesült 1593 szakképzett óvónő működésével. A háború alatt sok elpusztult, vagy megrongálódott, s így 1945-ben csak 992 óvoda kezdhette me« működését. Ma pedig több mint 3 300 óvoda működik, sok ezier óvónő gondoskodik a közel 200 000 gyermekről. üzemei és gyárai. És, hogy közülük melyek foglalkoznak műtrágya és növényvédőszer kísérleteivel. — Én orvos vagyok és nem trágyaszakértő.., — Másodsorban orvos, így mondja: elsősorban as ODESSZA katonája, és mint ilyentől, sokkal több hozzáértést, gondolkodást és sokkal megfontoltabb cselekedeteket várunk... Én most elmegyek a szállóba, ahol szobát vettem ki. Azt hiszem, a leghelyesebb az lenne, ha este 10-kor a bárban találkoznánk. Ne az asztalomhoz üljön, de ha tud, kérjen fel táncolni. Azután majd valamit megbeszélünk. Figyelmeztetem, eszébe ne jusson a magyar elhárítást értesíteni. Engem lebuktathat és Schirmbaumot is akasztófára juttathatja, de mindezt büntetlenül tenni — ebben ne reménykedjen... ... Amikor Schirmbaum megtudta a siófoki ház címét kocsiba ült és visszarobogott az üdülő településhez. Néhány kilométerrel az üdülőhely előtt, az országút oldalán árnyas fák és bokrok idilli környezetében leállította a motort. Körülnézett és úgy látta, nagyszerű rejtekhelyre bukkant. A bokrok között kellőképpen álcázva elrejtette a kocsit. Ezután gyalog folytatta az útját. Késő este érkezett meg a villához. Kaput nyitott, besietett az épületbe. Gömöry doktor víkendháza három helyiségből állott, a ház fölé padlásteret is kiképeztek. Schirmbaum észrevette, hogy a padlásra két út vezet, az egyik az előszobából nyíló ajtón át, a másik pedig egy hosszú létra felhasználásával valószínűleg azért, hogy ha a házban senki nem tartózkodik, a kéményseprő akkor is el tudja végezni a sürgőssé vált munkálatokat. Schirmbaum nem volt igényes és e pillanatban a minél nagyobb biztonságot a legteljesebb kényelemnél is "onto- sabbnak tartotta. (Folytatjuk)
