Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-15 / 112. szám
Meleg szeretettel köszöntjük lengyel barátainkat! Serdecznie pozdrawyamy naszych polskich przycaiól! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Gomulka és Cyrankietvies vezetésével NŐQRÁD Ma párt> és kormányküldöttség érkezik hazánkba AZ MSZMP NÖGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVF., 112. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1968. MÁJUS 15., SZERDA A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar1 Forradalmi Munórkezik a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. Bizottságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke. Lengyel — magym* barátság Húsz esztendeje írták alá Varsóban a magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. A húsz évre kötött szerződés után most, Budapesten látják el kézjegyükkel az új megállapodást, a magyar és a lengyel állam vezetőd. Az elmúlt húsz esztendő mindkét ország történelmében a szocialista építés vitathatatlan eredményeinek, s az ezzel együtt járó mély és pozitív társadalmi átalakulásoknak az időszaka volt. Mint minden nagy társadalmi-gazdasági-politi- kad mozgás, ez is hordozott a maga áramlásában tévedéseket, eredményezett megtorpanásokat, hozott válságokat. Az a politikai bázis azonban, amelyre a szocialista Magyarország és a szocialista Lengyelország együttműködése épül, töretlen és szilárd maradt, kiállta a fejlődés útján mutatkozó összes megpróbáltatásokat. Ennek az a természetes magyarázata, hogy a húsz esztendővel ezelőtt megkötött megállapodás a két nép nemzeti érdekeinek és a szocialista internacionalizmus eszméinek teljes összhangján alapult. Alapvető jellegzetessége már akkor az volt, hogy társad,almi-gazdasági területen a szocializmus felépítése; külpolitikailag a szocialista országok nagy családjával, mindenekelőtt a Szovjetunióval való testvéri együttműködés, a magyar—lengyel kooperáció alapja. Ez az alapvetően helyes irány választás tette lehetővé, hogy az elmúlt húsz évben, az 1948-ban kötött egyezmény alapján, a két ország az államközi szerződések egész sorát köthette meg egymással, s politikai, gazdasági, személyi kapcsolatait oly szorosra fűzhette, mint a történelemben még soha. Ami a személyi kapcsolatokat illeti, azok a két ország „egyszerű embereinek” életében is kifejeződtek. Hiszen például 1966-ban csaknem 400 ezer lengyel vendég lépte át a magyar határt, és mintegy 100 ezer magyar utazott Lengyelországba. A személyi kapcsolatok másik pólusán: rendkívül jelentősek voltak a legmagasabb szintű találkozások. Csak a legutóbbi évek politikai krónikáját figyelve: kitűnik, hogy 1965 óta nem volt olyan esztendő, hogy a lengyel párt és kormány vezetői lengyel, vagy magyar területen ne találkoztak volna legfelsőbb szinten a magyar vezetőkkel. S ezeket a találkozókat alátámasztotta és kiegészítette a miniszteri szintű megbeszélések egész légiója. Magától értetődően a két ország közötti széles körű kapcsolat messzemenően kifejeződött gazdasági együttműködésünk fejlődésében is. Különösen a KGST megalakulása óta helyeződtek elvileg is magasabb szintre a két ország gazdasági kapcsolatai, miközben a külkereskedelem fejlődése is állandóan növekvő eredményeket hozott. Csak 1958 óta például, (amikor létrejött a lengyel—magyar állandó gazdasági együttműködés bizottsága), a két ország közötti árucsereforgalom 3,3-szeresére nőtt. Közben azonban az árucsere módszerén messze túlmutató, fejlettebb együttműködési formák is születtek. Létrejött például Haldex néven az első közös vállalkozás, amely magyar szabadalom alapján a sziléziai szénbányákban szenet termel a meddőhányókból. Magyar—lengyel—csehszlovák vállalkozásként ind,ült az Intermetall vaskohászati együttműködési szervezet. (Ehhez később Bulgária, az NDK és a Szovjetunió is csatlakozott). 1967 végén hosszúlejáratú magyar—lengyel szállítmányi megállapodás jött létre, amely jelentősen megnövelte a lengyel kikötők szerepét a magyar külkereskedelem tengerentúli szállításainak lebonyolításában. E kiemelkedő megállapodásokkal párhuzamosan az iparban különleges termelési kapcsolatok is kialakultak magyar és lengyel vállalatok tucatjai között. Bizonyos, különösen fontos gazdasági területeken (például a gépiparban, a köny- nyűiparban és a vegyiparban) speciális munkacsoportok irányítják az együttműködést. Mindez arról tanúskodik, hogy — noha számos területen még távolról sem használtuk ki a lehetőségeket — a két ország túljutott gazdasági együttműködésében az árucsere szakaszán és mind nagyobb sikerrel alkalmazza a kooperáció fejlett formáit. Az elmúlt húsz év krónikája arról tanúskodik, hogy a magyar—lengyel barátsági egyezmény messzemenően teljesítette feladatát és minden lehetőség megvan arra, hogy megújítása után a két ország kapcsolatai még szorosabbá, s gazd.asági-politikai hatásukban még erőteljesebbekké váljanak.' Ezt a lehetőséget megerősíti, hogy nemcsak a kétoldalú államközi viszonylatokat illetően, hanem a nemzetközi élet és a nemzetközi munkásmozgalom valamennyi döntő kérdésében azonos a magyar és lengyel kormány álláspontja. Ezt messzemenően kifejezésre juttatták az utóbbi hónapokban megsűrűsödött magas szintű nemzetközi találkozók — néhány nappal a lengyel küldöttség érkezése előtt például a Moszkvában tartott tanácskozás, amelyen a Szovjetunió, Bulgária és az NDK legfelsőbb pártvezetői mellett Wladyslaw Gomulka és Kádár János is részt vett. Húsz év mérlege, a sikerek és nehézségek reális értékelése világossá teszi mindkét szocialista ország, mindkét nép számára, hogy a megújult szerződés is akkor vezethet új sikerekhez, ha a szocialista nemzetköziség és a legmélyebb nemzeti érdekek harmonikus egységének alapjára épül. Ebben a szellemben köszönti a magyar közvélemény a barátságunk űj egyezményének aláírására hazánkba érkező lengyel pártós kormányküldöttséget és vezetőit, Wladyslaw Gomulka elvtársat, a LEMP Központi Bizottsága első titkárát és Józef Cyrankiewicz elvtársait, a mánisztertanács elnökét. Viszontláfogatásra Parlamenti küldöttség utazott Beloiumba A belga szenátus és képviselőház meghívására Kállai Gyulának, az országgyűlés elnökének vezetésével kedden parlamenti küldöttség utazott Begiumba. A delegáció tagjai: dr. Bene Zoltán, Horváth Károlyné és dr. Jókai Loránd országgyűlési képviselők. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Gseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Vass Istvánné és dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alélnökei és Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes. Jelen volt a búcsúztatásnál Pierre Yves Vleeschauwer, a belga királyság budapesti nagykövete. Kállai Gyula elutazása előtt adott nyilatkozatában elmondta : — A belga parlament két házának meghívására utazunk egyhetes látogatásra Belgiumba. Utazásunk tulajdonképpen viszonzása Paul Struye és Achille van Acker szenátusi, illetve képviselőházi elnök múlt évi magyarországi látogatásának. Látogatásunk alkalmat és lehetőséget ad arra, hogy a belga parlament vezetőivel tovább folytassuk azt a hasznos eszmecserét, amelyet a múlt évben Budapesten elkezdtünk. Meggyőződésem, látogatásunk hasznosan járul hozzá a két ország kapcsolatainak erősítéséhez, s elősegíti azt is, hogy parlamentjeink a jövőben fokozottabb mértékben járuljanak hozzá az égető nemzetközi kérdések megoldásához. Hitszegő Wladyslaw Gomulka kás—Paraszt Kormány meghívására ma hivatalos baráti látogatásra Magyarországra Józef Cyrankiewicz A küldöttség vezetői: Wía- dyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi A delegáció tagjai: Boleslav.; Jaszczuk, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Józef Winie wicz, a külügyminisztérium megbízott vezetője, Hazami- erez Olszewski, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bizottság első elnökhelyettese és Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A látogatás alkalmával aláírják a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését, a két párt és a két kormány képviselői megvitatják a magyar—lengyel kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit, és a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit. a Élénk diplomáciai mozgás párizsi tárgyalásokkal kapcsolatban A vietnami—amerikai tárgyalások színhelye. A VDK (jobbról) és az amerikai küldöttség (balról) a párizsi Nemzetközi Tárgyalások Központi Házának tanácstermében bombázások Mint az AFP hanoi tudósítója jelenti, a VDK külügv- mi n i szt éri urnának egy szóvivője hétfőn este nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint B—52-es amerikai óriásbombázók május 8-án, 9-én és 10-én támadták a 17. szélességi kör felett fekvő Vinh Linh körzetét, s támadásaik következtében a helyi lakosságból sokan életüket vesztették. A szóvivő hangsúlyozta, hogy az amerikaiak által elkövetett bűnös cselekedetek egyre inkább rávilágítanak az amerikai békeszólamok csalárd voltára. Washingtonban a Fehér Ház közvetlen közelében megkezdték a szegények sátorvárosának, a „Feltámadás városának” építését. Dr. Ralph Abernathy lelkész, az amerikai szegények tüntetéssorozatának vezetője, az építkezés megnyitásakor kijelentette a mozgalom résztvevői készek arra, hogy akár hónapokon át WaPÁRIZS (MTI) Párizsi diplomáciai körökben a Reuter brit hírügynökség szerint a párizsi megbeszélések megindulása mérsékelt optimizmust keltett. Amerikai részről hivatalosan nem értékelték a megnyitó ülést, de egyes kijelentések szerint biztató és viszonylag sima volt az első tárgyalás lebonyolódása, ami „rosszabb is lehetett volna”. Az AP szerint a tárgyaló felek első állásfoglalásaiból arsihingtonban maradjanak, mindaddig, amíg a hatóságok nem biztosítanak a több millió amerikai szegény részére megfelelő munkaalkalmat és garantált minimális jövedelmet. Az ideiglenes doszkakuny- hőkba és sátrakba szerdára már beköltöznek az első lakók. ra kell következtetni, hogy csak a kompromisszumokat célzó türelmes és ügyes diplomácia változtathatja e megbeszéléseket béketárgyalásokká, s lehetséges, hogy ebben közvetítő szerep vár Francia- országra. Az amerikai hír- ügynökség utal arra, hogy a tárgyalások folyamatában a keddi napot kihagyták, s hozzáteszi, valószínű, hogy a további programban is lesznek ilyen üres napok, amelyek lehetségessé teszik a titkos megbeszéléseket is. EDMONTON U Thant ENSZ-fotitkár hétfőn este beszédet mondott a kanadai Alberta egyetemen. Beszédében, amelynek „Gondolatok Vietnamról” címet adta, kifejezte azt a véleményét, hogy a vietnami probléma rendezése szempontjából hasznos lenne fontolóra venni a korábban francia Indokína néven ismeretes terület semlegesítését, beleértve Vietnam északi és déli részét, Laoszt és Kambodzsát. A helyzet stabilitását ezen a vidéken növelné az is, ha semlegességet az összes nagyhatalmak szavatolnék, — mondotta. U Thant hangsúlyozta, reméli, hogy a Párizsban megkezdődött előzetes megbeszélések megszakítás nélkül átvezetnek a békés megoldásra. WASHINGTON Johnson elnök kedden legfőbb tanácsadóival, Rusk külügyminiszterrel, Clifford hadügyminiszterrel, Wheeler vezérkari főnökkel és Helmssel, a CIA igazgatójával folytatott Washingtonban megbeszéléseket a párizsi tárgyalásokról. Az elnök nem volt hajlandó nyilatkozni a tárgyalásokról, sajtókörökben azonban úgy tudják, hogy Johnson „óvatosan optimista” módon értékeli a megnyitó ülés fejleményeit. Washington arra számít, hogy a párizsi tárgyalások meglehetősen hosszan elnyúlnak majd. Amerikai részről már jóelőre igyekeznek a VDK-ra hárítani a felelősséget ezért, azt hangoztatva, hogy „vietnami részről a megnyitó ülést csak a régóta ismert vádak megismétlésére használták fel”. A New York Times sürgeti, hogy mindkét fél „törekedjék igazi kompromisszumra” a megbeszélések során. Szegények táborozása W ashingtonban
