Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-09 / 107. szám

Ballagás Ballag már a vén diák... ról, az épülő váróéra, s még életének egyik kedves szaka- A ballagás napja tegnap va- távolabb, egy generáció jövő- szától búcsúzó diák. lami furcsa dologgal kezdő- jének körvonaláig. A néphez, A vár* másik gimnáziuma, dött. Szomorúsággal? De- a szocializmus ügyéhez való nak, a Madách gimnáziumnak hogy. Nevetéssel! természetes hűség is kicsillant az udvarán, s Baiassagyarma­Salgótarjánban a járóke- a fiatalok szeméből. Négy ton, Romhányban, s másutt lök reggel nyolc óra előtt meglepetten állták meg egy . ... ———MM _,jf— libasorban mozgó, különös maskarákba öltözött menet előtt. A tréfás jelmezekbe öl­tözött fiúk egyike madzagon tornacipőt húzott maga után, azon csengők csilingeltek. Először mindenki a városban vendégszereplő liverpooli nagycirkusz reklám-fogására gondolt, pedig egészen más­ról volt szó. Arról, hogy dél­előtt tíz óra körül a Stromfeld Aurél Gépipari Technikum ne­gyedikesei. mintegy 80 fiú, is­kolájuk udvarán maskarák­ban komédiázva, tréfálkozva búcsúztatták a négy eszten­dőt. Az utcán látott fiúk pe­dig már a kollégiumban „be­öltöztek”, s így mentek végig a városon... Vidám, és Sal­gótarjánban még új ez az ötlet. (A gépipari technikum­ban egyébként május 4-én volt a ballagás.) Nógrád megye 13 másik kö­zépiskolájában viszont teg­nap zajlott le: 1007 negyedi­kes ballagott. A salgótarjáni Táncsics Mi­hály közgazdasági szakközép- iskolában 116 leendő könyvelő, tervstatisztikus ballagott, köz­tük az utolsó technikumi osz­tály. 41 leendő közgazdász­technikus. Tehát egy iskolatí­pus is „elballagott” e régi, alacsony épületekben székelő intézményben,' hogy átadja helyét a korszerűbbnek, a gyakorlati élethez közelebb állónak. Az új gimnáziumban tíz órakor kezdődött a búcsú és ballagás a tantermekben, az ünnepség rengeteg labda- és pünkösdi rózsával, orgoná­val, zászlódísszel övezve az iskola teraszán fél 11-kor zaj­lott le. A műsorban, versek hangzottak el Kalász Márton­«ro Mihályt«, Mendelssohn -S* T* tSSÖS? JS* S5&Í Stt ÍS& "S? Szabadságot oszt a bír«» Ballagás a salgótarjáni Madách • Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában. A harmadikosok átveszik a végzősök­től a KISZ-zászlót az iskola udvarán éven át készültek arra, hogy is a megyében friss, szomorú a középiskola falain túl meg- szép volt az ünnep. Este zaj­dala csendült fel az iskola kamarakórusa előadásában: Búcsú perce int.,. A harma­dik osztályosok átadták aján­méleti és gyakorlati pályá­kon. Igen, a mai gimnazis­ták terveinek reálisabbnak, a társadalmi igényekhez köze­fiatalok, büszke szülők vál­tottak szót a négy esztendő­ről. Pár nap múlva kezdődik az érettségi. Tóth Elemér ********J *w*«i*»'r*| i • *•**«» J§A «WOK»"*, i* ’fr * Hárman ülnek a ragyogó­ra fényezett íróasztal mögött. Középütt a feltételes szabad­ságra bocsátási ügyeket tár­gyalómegyei bíró. jobbján az ügyész, balján a balassa­gyarmati börtön parancsno­ka. Tiszthelyettes jelenti, hogy a tárgyalásra váró el­ítéltek felsorakoztak. Egyen­ként lépnek be az emberek, jelentkezésük után a bíró hellyel kínálja őket. Pilinyi férfi az első. Lo­pás büntette miatt nyolchó- napi szabadságvesztésre ítél­te a bíróság. ítéletében pe­dig megállapította, hogy bün­tetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható fel­tételes szabadságra. Ez a „-ható” igen lényeges! A fel­feltételes szabadságra bocsá­tás kedvezményének elnyeré­séhez két tényező szükséges: részint a bíróság ítélete, ré­szint az, hogy az elítélt a javulás félreérthetetlen jeleit mutassa. Ennél a férfinél mindkettő megvan. Nevelő­tisztjének véleménye szerint tisztelettudó, szorgalmas. A büntetöintézet parancsnoka is, a bíró is rosszallja, hogy büntetésének tartama alatt nem kért engedélyt egyéni tanulásra, pedig kaphatott volna. — Van már munkahelye? — kérdi az ügyész. — Igen, tisztelettel. Pest­re megyek. A nagybátyám ad szállást. A családom azt sze­retné, hogy ne kerüljek visz- sza a régi környezetbe... — S ne essék újra bűnbe, — fejezi be a bíró. — Látom, gyakran italozott. Feltételes szabadságának tartama alatt eltiltom, saját érdekében, az italboltok látogatásától. Bizony, ez a korlátozás elég gyakori; a feltételes szabadságra bocsátottak kö­rülbelül húsz százalékát érin­ti. Figyelemre méltó tapasz­talat, hogy közülük nem ke­vés éppen ennek az intézke­désnek eredményeként szokik le a kocsmázásról. Saját ta­pasztalatából hiszi el végre önmagának, hogy italozás nélkül is lehet vígan élni. Röpke percekig tart csu­pán egy bárnai elítélt tár­gyalása. Dicséretben, juta­lomcsomagban részesült; régi munkáltatója számít rá, még munkakönyvét sem adta ki. Problémamentes eset. Az intézet parancsnoka mégis inti, hogy a hátralevő rövid idő alatt is becsülje meg magát, máskülönben elve­szítheti a kedvezményt. — A kőbányai pályaudva­ron vesztünk össze, — em­lékezik a bíró kérdésére egy dabasi elítélt. — Beleszúrtam a bicskát, pedig sosem láttam azelőtt... Három évet és nyolc hónapot kaptam ezért. A férfi csak egy ízben ré­szesült fegyelmi büntetésben: egy hónapra minden kedvez­ményt megvontak tőle, mert ágyát nem előírásosan vetet­te be. Másfelől viszont igen szorgalmasan dolgozott a börtön gyárában. Erre tekin­tettel tizenegy hónappal ko­rábban szabadul. — Majdnem egy év! — fi­gyelmezteti az ügyész. — Ne­hogy szándékos bűncselek­ményt kövessen el, mert ak­kor a feltételesen elengedett büntetést is le kell töltenie. Rablás, csalás, tartási kö­telezettség elmulasztása sze­repel annak a férfinak bűn- lajstromán, akit mindezért szintén háromévi és nyolc­hónapi szabadságvesztésre ítélt a bíróság. Hallatán könnyű volna odavetni: Mi várható ilyen embertől?!... Amit megtudunk róla. az a gyarmati buntetésvégrehaj- tási intézet embernevelő munkájának eredményességét dicséri. Az elítélt kilencezer- nyolcszáz forint adósságot fi­zetett meg, több mint ezer forintért vásárolt könyvet. Nevelőtisztje segítségével a korábbinál nehezebb, de jobban fizető munkát talált." Az egykori „pesti vagány” aligha vendégeskedik még- egyszer kényszerűségből Ba­lassagyarmaton. Éppen megkondul a ha­rang, amikor egy Békés rae­Ünncplö szülők, rokonok, ismerősök tömege a salgótar­jáni új gimnázium teraszán dekáikat a búcsúzó negyedi- _keseknek, s megtörtént az is­kolazászló átadása is. A ne­gyedikesek köszöntötték a város társadalmi szerveit és az iskola nevelőtestületét. A társadalmi és pártszervek ne­vében Szilasi András, a KISZ megyei bizottságának titkára búcsúzott a negyedikesektől. Messze láthattunk a terasz­lebbállóknak kell lenni, hogy magukban hordhassák a meg­valósulás lehetőségét. Nem „filiszterek” lesznek ők. felső­fokú iskolák, gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek várják őket; a tevékeny, építő élet, amelynek felemelő voltát er­ről a teraszról, a friss szél­ben talán még jobban érez­heti az ünneplő ember, az Hatvan munkanap már eddig A keszegi egyesített terme- őszövetkezetben az állatte- lyésztés mellett jelentős sze­lep jut a bogyósok termesz­ésének, a málnának, az eper- íek és a fekete ribizlinek. Az dén többek között 70 hold­ól szüretelnek málnát, amely. rek kapálása ezen a tava­szon is a szorgalmas asz- szonytagokra várt. Mintegy nyolcvan asszony dolgozott rendszeresen a málnában, s közülük is élen járt Dán Ist­vánná. Kora tavasszal dolgo­zik a közösben. Ott volt a műtrágyaszórásnál, a perme­tezésnél, s most a málna, az eper kapálásánál is. Már ed­dig 60 munkanapot írtak jó­vá a lelkiismeretesen dolgozó asszonynak. NOGRÁD - 1968. május 9„ csütörtök (he ndes Qcuuis ökle viele Csendes János csontos, fekete ember. Hor­padt arca fogát hiányolja. Ráncoktól árkos a képe. Ott szerepel már a tsz-nyugdíjasok so­rában. Fülöp Lajos, a tanácselnök, mégis úgy beszél róla, mint a község legjobb társadalmi munkásáról. Azt mondja, amikor a művelő­dési otthont építették csak szólni kellett ne­ki. Annyi a társadalmi munkaórája, mint ke­vésnek a faluban. Volt ebből már kellemet­lensége is. Az ősszel az egyik tanácsülésen oklevelet osztottak a legjobbaknak. Meghív­ták Csendest is. Az öreg beült a hátsó sorba és fejét mélyen leütve hallgatta a beszédeket. Mikor arra került a sor, hogy átadják neki is a díszes okmányt, az öreg nem volt a terem­ben. Az elnök türelmetlenkedett: — Hol van ez az ember, az előbb még itt volt. Valaki nevetve bekiabált a sorok közül: — Elment, mert nem érdemli meg... A tanácselnök külön beszédet tartott arról, hogy Csendes mennyi társadalmi munkát vég­zett. Kellemetlen volt a magyarázkodás, mert az oklevelet még senki sem utasította vissza. Még akkor este elment hozzá. Csendes János magányosan él a főutcán. Sem felesége, sem gyermeke. Beteg nővérét ápolgatja. Bezárta a portáját, de az elnök felzörgette. — Veled meg mi történt, miért hagytál ott? Csendes meglepődött. Kereste a szavakat, hogy az igazságot ne kelljen kimondania. De az elnök rászólt: — Ne kertelj, tudni akarom. — Azt gondoltam, viccelsz velem. — Viccel a csoda, majd holnap meglátod, hogy nagyon is komolyan gondoltuk. Fülöp arra gondolt, hogy reggel elküldi ne­ki az oklevelet. Intézkedett is. Csakhogy volt ott egy másik oklevél is, ami Csendes István- nénak szólt. A hivatalsegéd valahogyan el­cserélte és azt tette a borítékba. Mikor Csen­des János kibontotta és elolvasta a nevet, nyelt egyet és visszavitte a tanácsra. Anélkül, hogy találkozott volna valakivel, letette az asztalra és otthagyta. Mindenki azt gondolta. Csendes János megkapta az őt megillető ok­levelet. Most tavasszal derült ki a félreértés, amikor a szekrényben megtalálták a Csendes­nek szánt oklevelet. Kellemetlen volt, mert éppen arról hatá­roztak, hogy társadalmi munkában felújít­tatják a község főutcáján a parkokat. Széles a káilói főutca és megosztották. Felén vezet át az aszódi főútvonal, a másik fele pedig virá­gos, ágyas. Csendes Jánosra számítottak, hogy a munka kezdeményezője lesz. De ezek után... Az elnök azzal akarta kiengesztelni, hogy a titkárral közösen, mint küldöttség felkeresik és tisztázzak a félreértést. Végül is bölcsebb- nek találták, ha nem kerítenek feneket az ügynek. Az einige egyedül ment. Még akkor szél rázta a télből ébredő kopasz fákait. Mit lát Fülöp? Csendes, egy talicskára szépen fel­rakott trágyát tol, elteríti és ássa a háza előtt a parkot. A járókelők megszólították az öreget: — Korán kezdi! Csendes nem válaszolt, csak ásott rendü­letlenül. Akkpr sem válaszolt, amikor a szom­szédja erélyesebben számon kérte, mire a nagy sietség. Másnap az utcában hozzáfogtak a parkok felásásához. Fülöp Lajos, a tanács­elnök most igazán nehéz helyzetbe került. Csendes a példamutatással megmozgatta az egész falut, az oklevele pedig ott lapul a ta­nácsházán a szekrényben. Nem volt értelme a kertelésnek, felkereste öt. — Az oklervélet átvehetned, megillet! Csendes nézi az elnököt. Tréfát értő tekin­tettel figyeli, majd belékarol és viszi az utcai parkba. Foghíjáitól selypítve mondja: — Inkább ezt nézd. Ide kardvirágot teszek. Körül törökszegfűt. Nefelejcset is. Ez olyan lesz mint a tündérkert... Okosítja az elnököt: nem szabad olyan vi­rágot ültetni az utcára, amelyik csábítja a „tolvajt”. Kallóról hajnalban indulnak a pes­ti. munkások. Mire a buszmegállóhoz érnek, egy csokorra valót összeszednek. Felnyújtja az ujját: — A múlt évben is magdézsmálták. Elvit­ték a piros muskátlim. Tudom is hogy ki. De, én nem sajnálom... Az elnök kézbe akarta kaparintani a be­széd fonalát, mert lelkiismereti kérdést csi­nált az oklevélből: — De az oklevelet komolyan gondolom... — Tudom én, Lajoskám, értem én a vic­cet. .. — üti el a szót Csendes. De a legutóbbi tanácsülésre, ha nem is akart menni, elvitték Csendest és ott adták át neki az oklevelet. Már nyílnak a virágai. Hajnalban, mikor mennek a munkások, kinn áll a kapuban. Különösen a fiatalabbakat kíséri nagy fi­gyelemmel. Bobál Gyula gyei elitéit feltételes szabad­ságra bocsátásának kérdésé­ről kezdődik meg a tanácsko­zás. Számos, súlyos bűncse­lekmény miatt négy év és két hónap a büntetése. Az eddig eltelt idő alatt szor­galmasan dolgozott ugyan, de még mindig nem értette meg, hogy a börtönszabályoknak szintén maradéktalanul ele­get kell tenni. Birkózott a zárkában, filmvetítés után beszélgetett az ebédlőben, ágyát rendetlenül hagyta Az életben említésre sem méltó apróságok ezek: a börtön szigorú formaságok­hoz kötött világában azonban jelentékeny fegyelemsértések. Szó sincs arról, hogy a sza­bászatnak az elitéit minden percét meg kellene keserí­tenie. Sokkal közelebb já­runk az igazsághoz, ha úgy nézünk a szabályzatra, mint a nevelés eszközére. Valahol — végre is — át kell élni, hogy az egyes ember nem a világtól független indivi- dium, hanem törvényhez, előíráshoz, szokáshoz, illem­hez alkalmazkodni köteles lény... — Várjon kissé a folyo­són, — bocsátja el a bíró az elítéltet. — Majd szólítjuk. Jócskán eltelt az idő, mire a feltételes szabadság itt annyira fontos kérdésében kialakult a parancsnok, az ügyész s a bíró közös állás­pontja. Emberi sorsokról — különösen kedvezőtlenül — dönteni: nagy-nagy felelős­ség. És igen nagy felelőt­lenség volna kedvezményben részesíteni azt, aki nem ér­demelte meg teljesen. — Három hónap múlva újra megvitatjuk az ügyét, — hirdeti ki a bíró a határo­zatot, amely ellen nincs fel­lebbezésre lehetőség. — Ha jód viselkedik, rendesen dol­gozik, feltételesen elenged­jük. A röviden „feltételes”-nek nevezett kedvezmény vonzó — nevelőereje óriási. Alig tizenöt százalék az, akit ma­gatartása miatt nem részesí­tenek benne; a nagyobb há­nyadon belül pedig elenyé­sző kisebbség bizonyul reá méltatlannak a szabad élet­ben. A pontos statisztikába foglalt számok, ha szólni tud­nának, ezt mondanák erről: — A büntetés elérte elsőd­leges célját, az elítélt megja­vítását. b. z. több szarvasmarha A magyar mezőgazdaságban hagyomány, hogy évente egy­szer, pontosan március 1-én országos állatszámlálást tar­tanak. A márciusi állatszámlálás idei összesítése most készült el. Az adatokkal általában elégedettek a MÉM illetéke­sei. Egy év alatt 80 ezer­rel nőt a szarvasmarha-állo­mány, amelynek száma most már második éve meghaladja a kétmilliót, jelenleg ponto­san kétmillió és 94 ezer. A tehénállomány, amelynek szá­ma 1962 óta — egyetlen év kivételével — fokozatosan csökkenő tendenciára utalt, idén újra emelkedést mutat, s ez idő szerint 779 ezer. Biz­tató jelnek tartják, hogy az áru zömét adó közös gazda­ságokban nőtt inkább az állo­mány, egy év alatt 97 ezerrel. (Viszont a háztáji gazdaságok­ban csökkent a szarvasmar­hák száma). Mindez azt bizo­nyítja, hogy egyre inkább je­lentkezik a mezőgazdaságban a korábbi években tett intéz­kedéssorozat kedvező, ösz­tönző hatása. Ami a sertésállományt ille­ti : 6 592 000 sertést tart szá­mon a hazai mezőgazdaság. Ezen a téren félmilliós a növekedés, ami elsősorban azért örvendetes, mert a ser­téstenyésztés évek óta hul­lámzó, s most a jelek szerint erőteljesen felfelé ívelő peri­ódus kezdődött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom