Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-30 / 125. szám
Igen, a zsúfoltság! Országosan is példátlan állapot fiiért halt niesr Lacika? készülnek a történt. Egy rendőr támogatja megállt. Kiugrott a kői I »HlCILblcfaluban. Együtt jlaaa A jobb hátsó kerék ala kocsiból, alatt ott van a család, a nagybácsi külíeküdt a kisfiú . . A Könyvtáros című szaklapban nemrég jelent meg Jánossy Ferenc egyik felvétele. amely a salgótarjáni yárosi gyermekkönyvtárat ábrázolja. Egyik helyiségében asztalokon és asztalok alatt gyerekek gubbasztanak, filmvetítés van. szemük tágra nyitva. Bárhogyan is meresztjük azonban szemünkét Nógrád megye székhelyének gyermek- kön'-vtá rá bari — a foto nyomán ismerős szögleteket látunk — több helyiséget nem tudunk felfedezni. Persik Györgyné vezető szerint nem is lehet, ez az egyetlen egy létezik. Ha már itt tartunk: egyetlen ablaka a Tanács útra néz, öt villanyégő tejfehér burában szomorúan csüng alá a mennyezetről. A falon — egyében kívül — két ..festmény”, egyik a Lángban álló szigettenger, másik szántén kai andköny v-illusztráció. Ami azt illeti, ez a városi gyermekkönyvtár is — ha nem is lángban — nagy gondok közepette működik, a helyiséggondbk lángjai ösz- szecsapnak felette. — Mióta? — Sajnos, nem újkeletű a gondunk, nagyon is akutt — mondja kicsit szomorkás mosollyal Persik Györgyné. — Könyvtárunk patyolatfióknak készült, mégis „könyvtárfiók” lett belőle 1960-ban. Helyiség kellene, amely megfelel a korszerű követelményeknek, mert bátran mondom, ez az állapot országosan is példátlan. Egyében kívül, 1963- ból vb-határozatunk van a helyiséggondok megoldására, de más még nincsen. Ezt a gondot pedig Salgótarjánban. Nográd megyében, de a kis túlzással — egész Magyarországon ismerik, vagy legalábbis hallottak róla a napi- és a szaksajtó hasábjairól. Mégis, ismét hadd álljon itt néhány adat, igazolásul mennyire tűrhetetlen a jelenlegi „szűkösség”: a könyvállomány 15 ezer kötet. a letéti anyag két általános iskolában 3 000, a jelenlegi egyetlen helyiségben 5 000 ’-ötét zsúfolódik a polcokon, asztalokon és asztalok alatt. Ezenkívül raktár, kölcsönző, olvasóterem és klub... A gyermekkönyvtárban különben jó a munka: 700 beiratkozott olvasója van, a foglalkozások, vetítések, bábelőadások, vetélkedők stb. is látogatottak. Néhány rendezvényt valósággal titokban Nem azért a két forintért Népszerű kétnyelvű napilapunk, a Daily News május 26-i, vasárnapi számát eddig hiába keresték az újságos standokon az olvasók, és az előfizetők is hiába várták a lap érkezését. Nem jött. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. Mivel semmiféle tájékoztatást nem kaptunk a lap megszűnéséről, vagy a kapcsolatok megszakadásáról Budapest és Nógrád megye székhelye között, a többi 20 salgótarjáni előfizetőhöz hasonlóan elmentem a megyei postahivatal hírlap osztályához, ahol „megnyugtattak”, a Daily News- csomag elsikkasztása nem is fenn (Posta Központi Hírlap osztály), nem is lenn (megyei posta), hanem valószínűleg középen, a központi expediálásnál, vagy a mozgópostán történt. Hozzátették még: hasonló eset elég ritkán fordul elő, és ott is emberek dolgosnak. Ha pótlólag sem küldenék Budapestről a Daily News-t, visszafizetik a két forintot. Azon ne múljon! Ügy véljük, több dolog elég ritkán történik az emberrel. Például egyszer születik és egyszer hal meg. Továbbá: egyszer lehet becsapni! Tekintve, hogy nemcsak a lapok terjesztői, hanem előfizetői is emberek, akik azért fizetnek, hogy elvárhassák a pontosságot azoktól, akik egyébként ezért kapják a fizetésüket. Mindez valóban nem a két forinton múlik, mint ahogy az előfizető sem azért a két forintért fizet elő. Hanem a lapért! Tóth Elemér Békenagygyűlés Nézsán és Alsópetényben Szolidaritási, illetve békegyűlést rendeztek Nézasán és Alsópetényben. A nézsai gyűlésen megjelent Bielik György, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, aki ünnepi beszédet mondott a mintegy 300 résztvevő előtt. Ezt követően a tótkomlósi szlovák művészeti csoport bemutatójában gyönyörködhettek az ünnepi gyűlés, résztvevői. Alsópetényben körülbelül 200 dolgozó vett részt a gyűlésen. Kusnyár János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének munkatársa volt a szónok. Mindkét helyről szolidaritási-, illetve tiltakozó táviratot küldtek a budapesti vietnami, illetve USA-nagykövetségre. Nyomasztó gondok Az elcsigázott utas hosszas zötyögések után megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor a balassagyarmati MÁVAUT- pályaudvaron végre megpillantja a mellékhelyiség tetszetős épületét. Öröme azonban korai: az épület ajtaja, — mivel a kivitelező vállalat berendezést nem szerelt bele, — állandóan zárva van. A pályaudvartól nem messze, a Madách utcában van ugyan egy hasonló célt szolgáló házacska, de annak állapotáról jobb nem beszélni. Az új épület közelebb is van, szebb is. mint a régi. Egyedüli szépséghibája csupán, hogy mióta megépítették — ennek lassan egy éve — használhatatlan. Az érdekelt szervek és vállalatok már egy éve vitatkoznak azon, melyikük kötelessége a mellékhelyiséget üzemképes állapotba hozni. A vita azonban — és ezt az illetékeseknek már a maguk tapasztalatából kellene tudni — egyáltalán nem oldja meg a türelmetlenül topogók, toporzékolók nyomasztó problémáit. B. L. NÓGRÁD — 1968. május 30., csütörtök kell tartani, mert az asztalok alját is beleszámítva 50 gyerek fér el az egész könyvtárban. Pedig — s most albumot vesz elő Persik Györgyné —, aki ide járt író—olvasó találkozóra, s általában a rendezvényekre, nem felejti el sem Rómában, sem Amerikában, sem az NDK-ban, sem máshol. „Marika Néni részére, Könyvtár 155.” Sok levél érkezik a világ minden tájáról nyaranként, amikor fel- kerekednek a hajdani könyvtári tagok felnőtt turistaként a világ tájaira. Más albumot is láthatunk az asztalon. Egyiket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére készítették a gyerekek. Most a három évfordulóra készülnek — egyében kívül — albumok összeállításával is. Nemrég sikeres rendezvényt szerveztek a könyvtárban. Címe: Vadászaton a brazíliai őserdőben Molnár Gáborral, aki látta, „átadta”: a rendezvényben konkrétan is volt valami „őserdei.” — Igen, a zsúfoltság — mosolyodik el a kissé profán hasonlatra a vezetőnő. Örömében mosolyog? (tóth) Kétszáz forint négyszögölenként Parcellázzák a Nyírj est földről utazott haza a rettenetes hírre. Az édesapa Budapesten dolgozik, neki is távirat vitte a szörnyű hírt: Lacika meghalt. A kicsiny házacskában mindenütt Lacika fényképei. Egyetlen gyerek volt. Hogyan dédelgették, babusgatták, miként tervezgették a jövőjét! Mindent megadtak neki. És akkor .. . Lacika biciklin indult a szomszédos faluba, a nagymamához. Hosszú az út odáig gyalog, de Lacika már tud kerékpározni. Felnőtt gépen megy. Igaz, az ülésről nem éri el a lába a pedált, s csali úgy, a váz fölött állva „tapos”. Az éd,esamyja, amikor a fiúcska elindul, kimegy egészen a kertkapuig, a gyerek után néz. Eszébe sem jut, hogy valami baj történhet. Nem gondol rá, pedig nem véletlenül tiltják, hogy gyerekek a közutakon kerékpározzanak. Errefelé olyan ritkán jár autó. És Lacika már nagy gyerek... Nyolc esztendős múlt, s néhány hét múlva már hozza haza a másodikos bizonyítványt. A gyerek — kerékpározás közben — még megfordul, búcsúzóul édesanyjára mosolyog, majd sebesen elkarikázik. Kisvártatva lélekszakadva futnak a gyerekek. — Annus néni! Annus néni! A Lacikát baleset érte!!! Fut az asszony, rohan. Zú- zódásra gondol vagy csonttörésre. Csak amikor odaér, s megpillantja a hirtelen össze- sereglett emberek kővé vált arcát, akkor érti meg, hogy mi A rendőr nem falubeli, s szolgálatánál fogva sok katasztrófát látott már — de az ő könnyei is potyognak. A* iskolában STLSá padja. A tanító néni, aki oly szeretettel nevelgette az élénk, kedves fiúcskát, maga sem tudja elképzelni, hogy már nem él. Sem ő, sem a gyerekek nem tudnak szabadulni a szörnyű tragédiától. Lacika padbéli szomszédja, Éva is vígasztalhatatlan. Az igazgató intézkedik, hogy az iskolára tűzzék ki a gyászlobogót. Halottja van az iskolának. Egy nyolcéves fiú. Dehát miért kellett meghalnia? J. Imrét, aki annak a teherautónak a volánja mögött ült, amely halálra gázolta a kisfiút, szántén rázza a zokogás. Tudja, hogy ő nem hibás — már a rendőrség is megállapította — de mégis ...-— Mi lett volna, ha az én családomban történik? Kavicsot szállított a gépkocsijával Lacika falujába. Már az ötödik fordulót tette meg, ötödször hajtott végig a falu főutcáján. Óvatosan, alig húszkilométeres sebességgel haladt, jóllehet a szabályok többet is engedélyeznek. Amikor az egyik mellékutca torkolatához ért, külön is lassított. Körülnézett, s nem látott mást, mint húsz—huszonöt méternyire egy kerékpárost. Tovább haladt, s aztán a visz- szapiltantó tükörre esett a tekintete. Annyit látott, hogy egy kerékpár feldől. Rálépett a fékre. Három méteren beiül Többre nem emlékszik. És ha az esetről beszél, még most is, napok múltán zsebkendővel szárítgatja a szemét. Szabadságot kért, egyelőre nem tud kocsira ülni. Gyereket gázolt a gépkocsija. A gyerek — így mondják el a szemtanúk, ezt mutatja a helyszín — örült a kerékpárnak, gyorsan biciklizett, élvezte, hogy társai bámulják. A kereszteződésnél nem nézett körül. Amikór megpillantotta a gépkocsit, s látta, hogy mindjárt neki hajt, már késő volt. Hiszen fékezni sem tudott, le sem tudott ugrani a gépről — a kis embernek épp hogy elérték a lábujjai a magas férfikerékpárt. Az iskolaigazgató széttárja a karját: — Osztályfőnöki órákon beszéltünk a gyerekeknek a helyes közlekedésről. Tiltjuk, hogy kerékpáron járjanak az iskolába, ha másképpen is el tudnak jutni... — Nem a hatóságok tiltó kedve hozatta azt a rendelkezést, hogy gyerekek nem vehetnek részt a közúti forgalomban — mondják a rendőrségen. — A szülők, sajnos, nem mindig látják be, hogy a rendelkezések gyermekük életét védik. Fiatal életek pusztulása, családok gyásza fel kell, hogy ébressze a lelkdismerete- ket. tragédiáját már nem lehet jóvátenni. Egy kisfiú meghalt. De megakadálrázhatjuk az újabb tragédiákat. &, F, Lacika A nyírjesi tavak hangulatos környezetükkel, s a városhoz való közelségükkel idáig is sok balassagyarmatit vonzottak. Mivel a korszerű, autóközlekedésre is alkalmas bekötő utak elkészültével az érdeklődés még jobban megnövekedett, a városi tanács vb meghatározta a hétvégi telep telekárát. A közművesítés, az út-, a villany-, és vízhálózat kiépítése majdnem kétmillió forintba kerül. Ebben az összegben a szennyvízhálózat kiépítése és a tavak redbehozatala még nem is szerepel. A költségek figyelembevételével 100 telek kialakítása esetén 310, 200 telek kialakítása esetén 245 forint négyszögölenkénti telekár adódik. Az átlagban 55 négyszögöl nagyságú telkek ára a dolgozók érdekében hozott árcsökkentés miatt azonban csak 200 forint lesz. Az első húsz telek kialakítása már megtörtént. A telkek az OTP-n keresztül vásárolhatók meg. Köszönet A KISZ Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága köszönetét fejezi ki mindazoknak a fiataloknak, akik a május 26-i megyei ifjúsági nap rendezvényein részt vettek. A bizottság köszönetét mond a megye- politikai, társadalmi és tömegszervezeti vezetőinek, az ifjúsági vezetőknek, azért az értékes segítségért, amit az ifjúsági nap előkészítésében, megrendezésében nyújtottak. A végrehajtó bizottság ugyanakkor nagy elismeréssel szólt legutóbbi ülésén a nógrádi kiszesek és úttörők VIT-ajándékriról, arról a mintegy 200 szép ajándéktárgyról. amelyet a fiatalok készítettek. Isebben hordott Nemrég „Zsugabarlang a Pécskő utcában” című cikkünkben írtuk meg, hogy ha- zárdőr kártyásokat sújtott szabadságvesztésre átváltoztatható pénzbírsággal a Salgótarjáni városi és járási Rendőrkapitányság szabálysértési előadója. Igaz örömünkre szolgál, hogy a hazárdjáték társadalmi veszélyességével nemcsak a rendőrség van tisztában, de szép számmal akadnak más, komoly emberek is, akik a maguk módján küzdenek a felelőtlen kockázatvállalás ellen. Közülük kettőnek levelét emeljük ki. Egyik levélírónk karancs- sági. Arany János, Hídavatá- sára emlékeztetve emeli fel szavát a ferblizés ellen. Arra a fiatalemberre utal. aki utolsó fillérjét is elveszítette, s aki kétségbeesésében az JACQES TÁTI — feltehetően jómódban élő — francia filmkomikus szerint a gazdag emberek- nek sokkal több gondjuk van, mint a szegényeknek. Ök ugyanis — indokolja a komikus — folyton attól rettegnek, hogy elszegényednek, míg a szegényeket nem kínozza a félelem, hogy meggazdagodnak Neki — Tatinak — legyen mondva: mitől retteghetnek a szegények. Arról nem is szólva, hogy a komikus elméssége ellenére, néhány félelem nélkül élő, így is szívesen cserélne a „szegény” gazdagokkal. (Ön mit mondana Tatinak, találkozna vele?) MADRIDBAN TÖRTÉNT. Egy bikaviadal végefelé El Cordobés milliomos matador már-már szúrásra emelte kardját, hogy végleg leszámoljon a vérengző bikával, amikor Miquel Mateo — profi bikaölő, az előbbi vetélytársa — civilben besétált a porondra, és homlokon csókolta a „veszélyes” fenevadai. Az „álcivil” Mateo mást is csinált: megpatkolta az állat fejét, a szarvát tekergette, rátámaszkodott a hátára és azt mondta: — Ez nem igazi bika! Erre letartóztatták. Nem a bikát. Mateot, New nagyon értek a bikához, mégis megkockáztatom: az álbika jobbam megérdemelte volna. Rá azonban nem vonatkoznak a spanyol törvények, amelyek közismerten nagyon ., emberiek...” IDEÁLIS MICSODA? Arról van szó, hogy a francia iskolaorvosok megállapították: 6—8 éves korban 25—30 percig, 8—10 éves kor- ban 25—30 (!) percig, 10—II éves korban 30.—40 percig fart sjyfolytában figyelni az iskolásgyermek. Már itt kénytelen vagyok megállni. Nem értem ugyanis, mi a különbség a 6—8 és a 8—10 éves gyermek vizsgált képessége között. Van tovább is. A francia szakemberek javasolják: az órák ne legyenek 50 percnél hosszabbak, az ideális óraközi szünetet pedig 15 percben állapították meg. Nem vagyok erős számoló, de ha az óra 50 percig tart, hogyan kerekedik ki még az ideális 15 perc szünet is, továbbá, ha átlag harminc percig figyelnek a gyerekek, mit csinálnak 20 percig, az óra végéig (számukra a szünet már akkor elkezdődik — 30 perc után — amikf rlkao-'f- i iák a figyeléssel). Végül, arról nem szól a híradás, hogy vajon az ideális 15 perces szünetet megtoldva — mondjuk a 20. percben — mi történik a gyerekekkel? Otthagyják a labdát, karikát, gombot és elkezdenek erősen koncentrálni? (pataki) öngyilkosságba menekült. Olvasónk Cs. Zoltán fiatalkorú miatt aggódik, akit Szabó Ádám, valamint a kétgyermekes Csonka Béla és a hatgyermekes Bartus Vilmos társaságában látott ferblizni a község autóbuszvárója mögött. Méltán rosszallja, hogy Családapák nem szégyelltek ország-világ szemeláttára tiltott játékot űzni a gyerekemberrel. A Ságújfaluról érkezett levélből sem hiányzik az irodalmi utalás; ebben Puskin Pique Dame-járól esik megfontolásra méltó szó. Joggal kérdi levélírónk: „Vajon mindene megvan-e már a helybeli Berki Bertalan négy, a karancssági Berki László három, Berki János négy, Csonka Sándor két, Csonka Sándor (Gugi) három és Rácz Miklós szintén három gyermekének, — hiszen apjuk nem sajnálja a makaótól a pénzt.. Mind a ferbli, mind a makaó a legkomiszabb hazárdjátékok közé tartozik. Ne mondja senki, hogy „Csak tíz fillérbe ment!”, — mert ilyen nincs. A kassza ebben is, abban is percek alatt százasokra növekedhet. Az, aki így kockáztatja családja és a maga megélhetését, megérdemli a kemény bírálatot. Ha lopta a pénzt, azért. Ha megdolgozott érte, de elkótyavetyéli: ezért. Az ultit, a bridzset, a rö- mit, a hatvanhatost, a ka- nasztát, a zsírozást, az alsóst, a kaszinót, s még tucatnyi más kártya játékot szabad játszani, — ezek szórakozásra valók. A huszonegyest hagyjuk meg a kupe- ceknek, a ferblit a földjüket vesztett birtokosoknak. a makaót a tőzsdéseknek. — de még sorolhatunk, melyik hazárdjátékot a legyűrt kapitalizmus melyik figurájának. Ne csak a munkában, de a szórakozásban is legyünk méltók társadalmi rendünkhöz. — b. z. —
