Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-21 / 117. szám

Fiat «loir n f. Szakmunkásképzés Táráéi kórusban «verseny Salgótarjánban Minden kérdés nehéz volt... Dramatizált részlet. egy nemrégiben lezajlott megyei szintű értekezletről: Első vélemény: ,.A mező- gazdasági technikumban há­romszoros a túljelentkezés, ugyanakkor a balassagyarma­ti szakmunkásképző iskolában egy-egy szakra 10—20 fiatal jelentkezik minden esztendő­ben. Az általános iskolában jóval több gondot kellene for­dítani arra. hogy a gyerekek megkedveljék a mezőgazdasá­gi munkát.” Második vélemény: „Súlyos gondot okoz minden évben a végzett technikusok elhelye­zése A fiatalok sorra járják « termelőszövetkezeteket... A isz-ek, a mezőgazdasági tech­nikumot végzett fiatalokat, többnvire fizikai munkára al­kalmaznák (ritkán a képzett­ségüknek megfelelő munka­körbe) ... Az ütközés a fiata­lok és a tsz-ek között már ek­kor megkezdődik...” Harmadik vélemény: „Ha a technikusok várnának egy­két esztendőt — közben per­sze elvégeznének minden rá­juk bízott munkát —. később mindenképpen megtalálnák a helyüket, a szövetkezetekben.” Negyedik vélemény: „Nem minden fiatal rendelkezik ennyi életbölcsességgel! Kér­dés. hogy a technikum felké­szíti-e őket erre a belátásra, türelemre?” Ötödik vélemény: „Kevés a szakmunkástanuló. sok a technikus... Valahoi hiba van:” Ezek után. íróasztal mellett, a kővetkező alapképletet le­het kialakítani: a techniku­mot végzett fiatalok minden évben vándorbotot ragadnak, és sorra bekopogtatnak a szö­vetkezetekhez, hogy a képzett­ségüknek megfelelő beosztást kapjanak. Fizikai munkát — természetesen nem vállalnak, különben miért tanultak négy esztendeig? Ezért azután egész 6ereg végzett technikus bolyong munka nélkül a me­gyében, vagy jobbik esetben más munkaterületen keresi a boldogulást. Akadozik, félgőzzel folyik a szakmunkásképzés, mert az általános iskolák nem fordíta­nak kellő gondot a gyerekek mezőgazdasági pályára irányí­tására. Balassagyarmat, Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Intézet, Tóth István igazgató: — Jelenleg 116 tanulója van intézetünknek. A fiatalok — szakáganként — öt osztály­ban tanulnak, az osztályok létszáma válóban alacsony. A gyümölcstermesztő másodiko­sok 23-an, a harmadikosok 24-en. a juhásztanulók 29-en — ez utóbbi „félországos” szervezésű osztály! — a szarvasmarha-tenyésztők két osztályban, összesen 43-an vannak. — E szerint nincs kihasz­nálva az iskola valóságos „kapacitása”? — Az intézetben több tanu­lót is képezhetnénk, de a kol­légiumi férőhelyek így is majdnem mind foglaltak. Jó­val több fiatal csak akkor ta­nulhatna nálunk, ha a kollé­giumot bővítenék. Erre. már­mint a bővítésre, úgy tudom, érvényes tanácsi határozat is van. A szakmunkástanulók nem ismerik az elhelyezkedés gond­ját. Az iskolába már az ál­talános iskolai tanulmányok alatt lehet jelentkezni, az in­tézetbe így a termelőszövet­kezetekkel kötött szerződés alapján kerül a fiatal. A pá­lyaválasztásnak két fontos mozzanata van. Az egyik a fiatalok jelentkezése, a másik a szövetkezetek és a fiatalok szerződéskötése.. — Mi a helyzet a jelent­kezésekkel, illetve a szerző­désekkel jelenleg? — Tavaly ilyenkor kiala­kultabb volt a kép. Most, mintha „leálltak” volna a kö­zös gazdaságok a szerződések kötésével. A beiskolázási terv az idén; 155 fiatal felvétele, eddig 124-en jelentkeztek, de tudomásunk szerint mindösz- sze tizenkét (!) fiatallal kötöt­tek szerződést... A beszélgetés alatt többször is szóba kerül: az intézet hall­gatóinak mintegy negyven százaléka „gyengébb képessé­gű, máshonnan kimaradt, vagy fel sem vett” fiatal. Ve­lük külön te el kell fogadtat­Őszinte szó m kecskéről és A Mátravidéki Kőbánya Vállalat tavaly nyáron üzem- egységvezetőt keresett. Fele­lősségteljes állás ez. Nap mint nap emberekkel kell foglal­kozni, béreket fizetni, anyag­beszerzéssel, anyagok kezelé­sével foglalkozni. Kanyó Mik­lós hasznost lak06 jelentkezett erre az állásra, A kőbányá­nál nagyon megörültek, mi­kor a KPM Egri Közúti Vál­lalat salgótarjáni kirendeltsé­gének akkori vezetőitől csupa szépet, jót hallottak Kanyó- ról. Boldogan alkalmazták. Anélkül, hogy emberi mél­tóságában sérteni kívánnánk: Kanyó volt az, akire a példa­beszédben szereplő kecskéhez hasonlóan a káposztát bízták. Az újdonsült vezető korábban majdnem három esztendőt töltött szabadságvesztésben hamis vád, hivatalos személy elleni erőszak, lopás, zsebtol­vajlás, testi sértés, társadalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt. Enyhén szólván: nem az a karakter, aki a beosztá­sához szükséges összes erköl­csi kellékekkel rendelkezik... Kanyó hamar rájött, ho­gyan lehet „egy kis mellékes­hez” jutni. Ügy vélte, nem csak a téma hever az utcán, de a pénz is — mások által használt autóbusz-, vonatjegy képében. Csak le kellett ha­jolni érte, s elszámolni. Má­sik bűncselekménye is az uta­zással kapcsolatos. A vállalat a dolgozóknak utazási hozzá­járulást fizet. Az erre a cél­ra szánt összegből Kányó Miklós több mint ezer forin­tot elsikkasztott. Mind e mel­lett teljesen önhatalmúan munkáltatója számlájára két villanymotort vásárolt, négy­ezer forintot meghaladó ér­tékben. A súlyos gépeket szintén a vállalat zsebére pró­a káposztáról balta biztonságos helyre jut­tatni addig, míg idejét látja értékesítésüknek. A fuvarle­vélen gázolaj-szállítást jelzett, nehogy az ellenőrzésnél fel­tűnjék a manipuláció. Kanyó kurta nyolc hónap alatt több mint hétezer forint kárt okozott a társadalmi tu­lajdonban. A megyei rendőr- főkapitányság derítette fel, s bizonyította oly alaposan bűn- cselekményeit, hogy — ügyé­szi jóváhagyással — előzetes letartóztatásba helyezhette. Minden bizalmi munkakör­höz, minden olyan állás be­töltéséhez. ahol anyaggal vagy pénzzel kell gazdálkodni, er­kölcsi bizonyítvány szükséges. A Mátravidéki Kőbánya Vál­lalat személyzeti előadója könnyelműen bízott abban a hazug információban, amit Kanyó előző munkáltatójától kapott, s nem követelte meg a jogszabály előírta erkölcsi bizonyítványt. Ha tette volna, — bizonyosan nem alkalmaz­za Kanyót. Annak, aki a kő­bányászokat megtévesztette, minden oka megvan a szé­gyenkezésre hazugsága miatt. Kanyó a közúti vállalatnál anyagi differenciákba bonyo­lódott. saját balesetét üzemi balesetnek próbálta feltüntetni E miatt íegyelmileg bocsátot­ták el, s csupán a Nógrád me­gyei Területi Munkaügyi Dön­tőbizottság könyörületességé- nek köszönhette, hogy fegyel­mivel megúszta az ügyet. Ma­gyarán megmondva: a közúti kirendeltség örvendezett, hogy megszabadult kellemetlenné vált munkavállalójától, s egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ezzel a lelkiismeretlen­séggel milyen lavinát indít meg, — b. z. — Traktorotok vetélkedője német népekről ni, meg kell szerettetni a szakmát, mindez természete­sen jókora nevelői munkát je­lent. A szakmunkástanulók megszerzése és megtartása egyformán nehéz, sokágú fel­adat. Megtartásukra jól példa a palotást szövetkezet kötele­zettségén felüli juttatása: ta­nulóinak „rendes” fizetést fo- Ivósít a tanulmányi idő alatt is. Elég közismert viszont a tsz-ek idős, szakképzetlen, de nagy gyakorlattal rendelkező tagjainak — akinek nem inge úgysem veszi magára — szak­mai féltékenysége. Ferdén nézni, a fiatalok munkájában mindenáron hibát keresni sze­rencsére évről évre — ahogy a mezőgazdaságban is a jól- képzett szakmunkások kelle­nek — mindig feltűnőbb lesz. Három—négy év alatt mint­egy négyezer fiatalra lenne szükség a mezőgazdaságban, közülük legalább ezernek szakmával kell rendelkeznie. Ki, mit tehet a terv valóra váltása érdekében? — Nemrégiben egy tanács­kozáson felállt egy NDK- beli tsz-elnök — mondja Tóth István — és ugyaner­re a kérdésre válaszolva el­mondta: ők nem várnak az általános iskola segítségére. Maguk mennek az iskolába. Meghívják a pedagógusokat, gyerekeket az érdekes, válto­zatos mezőgazdasági bemuta­tókra. Vetélkedőket rendez­nek. s mivel sokat számit az úgynevezett „szubjektív ka­pocs” is — minden fiatalt „meglovagoltatnak”.,. Segít­het ebben minden társadalmi szerv, akármennyit! Vélemé­nyem szerint, elsősorban a kö­zös gazdaságoknak kell meg­szerettetni a mezőgazdasági szakmákat a gyerekekkel. Persze megszerettetni csak azt lehet, ami egyébként is sze­retetreméltó. Rendszeres fize­tés, korszerű munkaeszközök, az iparéhoz hasonló szociális és munkakörülmények, a fia­tal szakemberek véleményé­nek, javaslatainak elfogadása. Ez járható útnak látszik, amelyet az a bizonyos négy­ezer fiatal is szívesen választ majd. Pataki László (Folytatjuk) K világrekord A folyamatos töta új világ­rekordját állította te) a dél- afrikai Rhodes Egyetem kilenc hallgatónője. A fiatal lányok 21 árán keresztül fáradhatatlanul kő- tögettek és ezzel túlszárnyalták az angliai Bristol Egyetem hallgató- nőinek ez év elején felállított 5# őrás rekordját. Május 24-én, pénteken Sal­gótarjánban három kórus kö­zös hangversenyére kerül sor. A műsor szép zenei élményt ígér a kórusmuzsika kedvelői­nek. A Mártírok úti általános is­kola zenei tagozatánál-: gyer­mekkara évek óta márkát je­lent megyénk kóruséletében. Ezúttal két Kodály-művet énekelnek Zeke László ve­zényletével, a Gerelyjárást és á rendkívül igényes Túrót eszik a cigány című kompozí­ciót. Fellép a hangversenyen az új gimnázium kamarakó­rusa Is. Az, hogy ennek az alig kétesztendős iskolának a kamarkórusa olyan eredmé­nyekkel dicsekedhet, mint az egri diáknapokon szerzett ezüst-oklevél, a néhány héttel ezelőtti rádiófelvétel. — bizo­nyítja, hogy az iskola igazga­tósága és tanári kara igen nagy gondot fordít az ifjúság művészi ízlésének formálásá­ra. Műsorukon barokk, ro­mantikus és Bartók—Kodály művek szerepelnek. Külön ér­dekessége prgramjuknak Szüts Pál nagybátonyi zeneiskolai igazgató egyik legújabb műve. Nógrád megyei cigánydalok feldolgozása: a Cigány altató­dal és Rajkók. A salgótarjáni pedagógus­kórusról az utóbbi hónapok­ba szervesen illeszkedik a együttes megyei jellegűvé át­szervezése mostanában ért vé­get. Várakozással tekintünk a megyei művelődési ház peda­góguskórusának bemutatkozá­sa elé. melynek karnagya to­vábbra is Virág László. Mű­sorukon két Bárdos népdal- feldolgozás, egy Händel ora- tóriumrószlet és Maros Ru­dolf: Ecseri lakodalmasa sze­repel. A hangverseny programjá­ba szervesen illeszkedik a megyei művelődési ház kama­razenekara, mely egy Corelli concertót játszik, majd Chris­tian Bach, brácsa- és gordon­kaversenyként egyaránt is­mert c-moll versenyműve I. tételét adja elő. A mű magán­szólamát — ezúttal gordon­kán Buczó Ildikó, a salgótar­jáni zeneiskola fiatal tanárnő­je szólaltatja meg, akinek ez a szereplése egyúttal a város közönsége előtti bemutatkozás is. Borsányi Mátyás fuvolán egy ma is élő holland zene­szerző, Leeuwen: Melódiájá­val színesíti a szépnek ígérke­ző tavaszi kórushangversenyt. Faggatom az első három he­lyezettet. —Melyik volt a legköny- nyebb kérdés? Egymásra néznek: — Mind nehéz volt... Győri Győző lett a vetélkedő győztese. Hajdúszoboszlóról jött, a mezőgazdasági szak­munkásképző iskola oktatója. Egyike azoknak, akik tíz hó­napon át részt vettek a Me­zőgazdasági Technika című ké­peslap és az NDK Mezőgép- és Győri Győző Traktor-iparának közös szakmai rejtvényversenyén, amelynek döntője az NDK Kereskedelmi Kirendeltségén, a fővárosban zajlott le. Pattogtak a vetélke­dő kérdésed: „Hány üzemóra után kell az RS—09/124 esz­közhordozó hajtóművének olaj­ellátását ellenőrizni ?” Győri Győző:,,Ezer óra után!” Mivel történik, általában a T—224-es szállítószalag magassági állítá­sa?” Győri Győző: „Villanymo­torral!’' Nem lehetett megelőzni. A versenytársai, többségük­ben traktoros, szerelő, műhely­főnök, szakoktató, elismerték az elsőségét. Győri Exakta fényképezőgépet nyert. A ti­zenhárom döntőbeli verseny­ző között a második helyre Főczén József, az inárcsi Már­cius 21. Tsz szerelője jutott, aki szintén fényképezőgépet kapott ajándékba. A harma­dik, Tápai Sándor traktoros, a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz tagja, az ajándékok kö­zül egy szerszámokkal teli lá­dát választott.. Amikor elült az izgalom, beszélgettünk. — A német traktorok na­gyon finom gépek — véle­kedett Győri Győző. — Ha azonban elmulasztják a rend­szeres karbantartást, akkor baj van. A népszerű rejt­vényverseny erre hívta fel a figyelmünket és ez sikerült. Nehéz volt a döntőt megnyer­ni. . Főczén József: — A német gépek felújítá­sa komoly hozzáértést és lel­kiismeretes munkát igényel. A rejtvények megoldás® so­rán az üzemeltetéssel, a kar­bantartással, a felújítással kapcsolatos ismereteket játsz­va megtanultuk. Ezért volt jó a verseny ... Tápai Sándor: — Nálunk, a hódmezővásár­helyi Rákóczi Tsz-ben sze- reiőtársaim és traktoros- barátaim is figyelemmel kí­sérték a rejtvényeket. Közü­lük csak én jutottam a dön­tőbe, de a rejtvényekből va­lamennyien sokat tanultunk... Győri nagyon tudott, pedig ő is csak egyszerű szerelő! A többi versenyző, a he­lyezési sorrendben még vá­logat az ajándéktárgyak kö­zött. Itt van Dede Gábor szakoktató Hajdúszoboszló­ról, Faragó László karban­tartó Alsőgödről, Hideg Ottó szerelő Egerfarmosról, Födé- mes József motorszerelő Pa- kodról, Hoffman György anyagbeszerző Bolyról, Király Imre tanár Karcagról, Kiss József traktoros Szentesről. Ludmann István szakoktató Hajdúszoboszlóról és Balázs Ferenc traktoros Szentlőrinc- ről. Nagyjából e felsorolás szerint alakult a döntőbeli helyezés sorrendje is. Az utóbbiakat zseb- és táska­rádiókkal, vülanyvasalóval, porszívóval, étkezőkészlettel, kávédarálóval, villanyborotvá­val, habverővel, karórával ajándékozta meg az NDK Ke­reskedelmi Kirendeltsége. A boldog nyertesek közül egyik odalépett Jürgen Kast- nerhez, a kirendeltség veze­tőjéhez. — Máskor is rendeznek ilyen vetélkedőt? Kastmer elvtárs örömmel tett ígéretet a folytatásra. Griff Sándor cA (aiu szolgálatában ezer-kétszázán laknak. Cipész Falun a eipészműhely min­dig afféle terei ereközpont volt. Emlékszem, a nagyapám te odajárt újságot olvasni, aztán órákig tárgyalták a világ so­rát a vele korabeliekkel. Kü­lönösen télen volt látogatott a műhely, amikor jobban rá­értek az emberek. Lábatlan- kodtumk mi is ott, gyerekek, amíg a mester fel nem emel­te a lábszíját. Olyankor elisz- koltunk. Ez a régi dolog ju­tott most eszembe, amikor be­nyitottam Nógrád község ci­pészéhez, Zima Ferenc műhe­lyébe. — A mesterség, már nem a régi. Mikor még én tanultam Szobon, akitor más volt — mondja a mester. — Dolgoz­tam én Budapesten te, de volt egy időszak, amikor abba­hagytam. Nem volt anyag, meg az adó is olyan volt, hogy inkább elmentem a vas­útra, pályamunkásnak. A me­zőgazdaságban is dolgoztam, és nyáron meg minden évben benn vagyok a tez-nél a csép­lőbrigádban. A feleségem tsz- tag. Azt szoktam mondani, hogy ott nyáron megkeresi az ember a kenyerét, itt meg azután a műhelyben megeszi — mondja nevetve, majd egy újabb javítani valót készít a „panglira”. — Itt Nógrádban vagy kel­én vagyok, meg egy másodál­lás«. Ö a vasúton dolgozik, és a szabad idejében javitja a lábbeliket. Nem mondom, munka van, egyszer kevesebb, másszor több. Néha 16 órát is dolgozik az ember. Nyáron persze kevesebb. Csak javí­tás van. Talán ezért is hiány­zik ebben a szakmában az utánpótlás. Nem tudom, lesz- e majd utódunk falun, ha mi kiöregszünk? -— teszi fel a kérdést, de inkább magának, mert utána elhallgat. — Anyag van-e elegendő?... Es az adó? Tudom, a cipé­szeknél korábban ez volt a sokat emlegetett két dolog. — Van anyag most már, amennyi szükséges. Az elmúlt negyedben is volt szabad ke­ret és azt kérdezték: nem kell-e több? Minek, mondtam, ha egyszer ennyi te elég. Az adó? Azzal is W lehet jönni. A javításra, meg a község lé- lekszá mához mérten 50 száza­lék kedvezmény van. Nem panaszkodhatom — mondja. Amíg beszél, a keze szaporán dolgozik. Amikor egy tűsar­kot varázsol újjá, odamutatja. — Sok az ilyen apró mun­ka, amiért az ember nem is tudja mit kérjen. Nálunk meg olyan emberek laknak, akik nem szeretnek tartozni. Ha csak egy forint, akkor egy fo­rint, de érzi, hogy megfizette, nem tartozik — mondja. A falon oklevél „A szakma kiváló kisiparosa”. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. éves jubileumára kap­ta. Asztalán brosúrák, a Ha­zafias Népfront kiadványai, Ahogy nézem, hangot vált. — Délelőtt Rét ságon vol­tam. megbeszélésen a járási népfrontbizottságon. Itt Nógrá- don engem választottak legu­tóbb titkárnak. A KIOSZ-nak te én vagyok az összekötője. Van társadalmi munka is a világon *— mondja, és odaka­nyarodunk vissza, ahonnan én gondolatban kiindultam. — Itt a műhelyben sokan megfordulnak. Szóba kerül itt minden, ami a falusi embert foglalkoztatja. A tsz-gondoktól kezdve egészen addig, hogy már megint kevés kenyeret hoztak, ennek vagy annak nem jutott. Van itt vita is. Ér­vek, ellenérvek csapnak ösz- sze. Szót lehet azért érteni az emberekkel. Van Itt összefo­gás. Tavaly 75 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztünk az. iskolaépítésnél. Még egy tanterem kell és a kultúrház is megérett a lebon­tásra, Most meg majd arra kell a társadalmi munkát szervezni. Hát így te politi­zálunk. A tanácstagokon ke­resztül szerveződik a társa­dalmi munka, de igen aktíva KISZ-szervezet és a tsz te be­segít mindig — mondja, de most már olyan hévvel, hogy szinte látom, ahogy mennek az emberek és végzik a közös munkát — Az apám vándoriparos volt, bádogos, vagy ahogy itt mondják, drótos. Néha mon­dom neki: nótázva kereste a kenyerét, mert azok végig énekelték a falut munkáért. Nyugdíjas, és mi gondosko­dunk róla. A kislányom meg itt fodrász. Most lesz majd az érettségije Vácott. Balassa­gyarmaton tanulta a szakmát, ott dolgozott. Még kiskorú volt, amikor ide kapott mű­ködési engedélyt, mert nem volt a falunak női fodrásza. Itt az üzlete a műhely mellet­ti szobában. Mind a ketten á falut szolgáljuk és fő, hogy egészség legyen — mondja. Két iskolás gyerek jön, ke­zükbe nyomja a kész cipőket, és amikor elmennek, megjegy­zi: — Látja, előjött a dologidő, ilyenkor nappal csak a gvere- keket küldik, mert a felnőt­tek. a határban dolgoznak csak este találkozunk... Bodó János NÓGRÁD — 1968. május 21., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom