Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

j/ Andrlkó János, a debreceni vendéglátóipar! szakiskola tanára 900 üveg Italt Ariz ház) múzeumában. Gyűjteményében a Nyugat-Indiában készült fehér rumtól az amerikai whiskyig mintegy 620 féle rövid ital található (MTI foto — Bajkor József felvétele.) Ipaiűző hunok nyomára bukkantak Ä hunoknál-:, akik rettegés­be ejtették kortársaikat és a pusztítás szimbólumai lettek, nemcsak a rablás és a hábo­rú volt a foglalkozásuk — áüitják szibériai archeológu­sok. Egy nagy város romjainak feltárásakor nem messze Ulan-Udétől (Kelet-Szibéria) a település központjában ku­tat és nagy gabonaraktárat fe­deztek fel. Az ott talált fa- aekasmesteri készítményekből, csontfaragó műhelyekből és kovácsműhelyből arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy főleg iparűző, letelepedett hu­nok éltek itt. Továbbra is rejtély marad azonban, mi űzte el ezt a né­pet lakóhelyéről: a szomszé­dok ellenségessége, legelők keresése, vagy más okok. A kutatók egyelőre nem tudják megmagyarázni a hunok „har­ciasságát”, kiknek harci cse­lekményei az antik Rómától a nagy kínai falig terjedtek. A hunok rejtélye újabb ku­tatásokra sarkallja a régésze­ket. Szibériában nem kisebb szenvedéllyel folynak az ása­tások, mint a Nílus völgyében, Segítség az úttörőknek Mint hfrül adtuk, a sal­gótarjáni Csizmadia úti ál­talános iskola úttörőcsapata hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmával ünnepélyesen felvette dr. Münnich Ferenc elvtárs nevét. Az ünnepség prog­ramjaként az iskolában do­kumentum- és könyvkiállí­tás nyílt, 6 az úttörők fo­gadást is adtak az úttörő- csapat vendég« számára. A fogadás anyagi költségei­nek nagyiészét a Nógrádi Szénbányák igazgatója, a Tűzhelygyár, a Szakszerve­zetek Nógrád megyei Ta­nácsa vállalta magára, így a Csizmadia úti iskola út­törőd valóban méltó keretek között tehették emlékeze­vagy az Adria partjainál. Az érdemrendes asztalos Válogat a gyantás zagu deszka között, vagy a minőségét vizsgálgalja? Gondolataiban ez a fűrészáru már formát öl­tött. Az egyikből kárpitozott heverő, a másikból asztal lesz. Olyan típusú ember Szabó István asztalos, hogy akkor is terveken gondolkodik, amikor végigmegy az üzem udvarán. — Újpesten, egy kisiparosnál tanultam a szakmát. Akkor is sokait mértem, meg rajzoltam. Érdeklődésem tetszett a mesternek, ezért pihenőidőben is sokszor faglalkozott velem — mondja. — Idestova negyven éve, hogy a szakmában vagyok. Na­gyon szeretem. Pedig az életem nem volt mindig rózsás. Amikor segéd lettem — az 1932-es gazdasági válság idején — alig kerestünk valamit. Hosszú ideig az inasszobában lak­tam, mert nem kaptam annyit, hogy albérletre teljen, Bu­dapesten segédeskedtem negyvenháromig, majd Salgótarján­ba jöttem. A felszabadulás után, amikor Pesszer János kol­légámmal annyi pénzt össze tudtunk hozni, hogy vettünk fél köbméter lemezt, meg egy kis fát — önállósítottuk magun­kat. Csak néhány évig tartott. Beadtuk az ipart. Elmentünk a tatarozóhoz, később pedig ide, a Salgótarjáni Fa- és Bú­torkészítő Ktsz-be — emlékezik vissza. Szabó István jelenleg a műszaki vezető tisztét tölti be a szövetkezetnél. Nagy érdeme van abban, hogy keresett ter­mékeket gyártanak. Űjtípusú bútoraikat Torják Vilmos el­nökkel együtt tervezték. Mindig új dolgokon törik a fejüket. A műszaki vezető még Újpesten, az esti tagozaton elvég­zett három évfolyamot a felsőipari iskolában. Tanult, műsza­ki vezetői tanfolyamon is. Amit tud, azt igyekszik tovább­adni. Amikor a szövetkezet fiataljai a szakma ifjú mestere vizsgára készültek, gyakran fordultak hozzá kérdésekkel: — Pista bácsi, ezt hogyan lehet megoldani? Mindig megkapták a keiégítő választ. Szakmai előadásokat szerveztek, ahol az áruismeret, az Űj módszerek alkalmazása volt a téma. — örökké fejlődik a bútprg yártás is, újabb anyagokkal kell dolgozni — mondja Szabó István. Mások mondták el róla: volt idő, amikor az anyagot szab­ta, máskor meg az elnököt helyettesítette. Mindig megma­radt a másokat is segíteni kész asztalosnak. Pártvézetőségi tag és elnöke a KISZÖV munkavédelmi szakbizottságának. Ezek a funkciók időt és munkát kívánnak, 6 ő mindig össze tudja hangolni a tennivalókat. Szabó Istvánt korábban a „Szövetkezeti Ipar kiváló dol­gozója” kitüntetésben részesítették. Legutóbb, felszabadulá­sunk 23. évfordulóján pedig a Munka Érdemrend bronz­fokozatát kapta. Ez az erkölcsi megbecsülés a négyévtizedes munkának, a társadalmi tevékenységnek és nem utolsó sor­ban annak a gazdag szakmai tapasztalatnak szól, amit Sza­bó István asztalos szívesen megoszt másokkal, az egész szö­vetkezet fejlődése érdekében. ŰJ tervei most is vannak. Be­osztásának megfelelően a gyártástechnológia fejlesztésén, tö­kéletesítésén fáradozik. Kiváló minőségű bútorokat készíte­nek, de tudják: az igény mindig nagyobb lesz, és gyorsan kell hozzá alkalmazkodni. S ebben nagy része volt és van a műszaki vezetőnek. B. J. tessé ünnepüket A segítsé­get további jó úttörőmun­kával hálálják meg. Hajdanában már szomba­ton besütötték a búboske­mencét, mert sütötték a hús­véti kalácsot. Húsvét. vasár­napján az asztalra bárány­pecsenye került. A ház egyik sarkiban a legényfiú ólom- pitykéket keresett régi mel­lényekről. Ezzel készült a férjhezadó leány. ólomöntés­re, amely „megmutatta, ki­csoda lesz jövendőbelije." TOJÁS ES NYÚL A húsvéti tojás ajándéko­zásának több ezer éves a múltja. A rómaiak április­ban ünnepelték a tojás ün­nepét, a Leda-hattyú tojásá­ból életre kelt Castor és Pol­lux tiszteletére. Est az ün- hepet átvette a keresztény papság is, mivel ilyenkor szorgalmasan tojtak a tyú­kok, és így a papokat illető tizedadót a tojásokra is ki­terjeszthették. Eleinte fehér tojást ajándékoztak egymás­nak, csak később festették pirosra a tojást, Az öröm színére. Egy időszámításunk utáni 320-ból származó sír­ban, Worms mellett piros to­jást. találtak. Régi palóCfö1 -'i sírokban a fiatalon elhalt nők Sírjában a halott sarka alatt ugyancsak találtak tojást. Te- losi sírokban a tojás mellett fügét helyeztek el. és gyak­ran fedezték fel a tojást et­ruszk sírokban is. Olaszországban mohákéi készíteti fészekbe rejtették a húsvéti tojásokat, azután el­dugták, s a gyerekeket kere­Csak locsolkodással A Nyltral József elégedett az élettel. Bányanyugdíjas, kétezer forintot kap havon­ta és ketten vannak a fe­leségével. A lánya férjhez ment Salgótarjánba. A fiú katona, de ha leszerel ő is megkeresi a magáét, rá sincs már gond. Mint autószerelő az üveggyárban dolgozik. Szép nagy házat építettek a Dióskertben. Hozzátartozik majd egy holdnyi, magas­latra kapaszkodó, életerős gyümölcsös. Az udvar tisz­ta, az ólak is fehérre me­szeltek. Magas kőfal tá­masztja a kerti dombot Nyitrai szorgalmas; jókedvű ember. Még mindig piros a képe, csak a haja fordult fehérbe. A szeme mint ré­gen, fénylik, örül az élet­nek, mert egy időben az keveset ért. Akkor még fiatal volt és Somoskőújfaluban szolgált a földbirtokosnál. Tejes ko­csisként. Ez egy gazdaság­ban különleges szolgálat. Az életét úgy kellett berendez­nie, hogy a friss tej már kora reggelre Salgótarján­ban legyen. A fejógulyások mellett ő volt a legkoráb­ban kelő ember a major­ban. Nyitrainak tetszett ez az élet. Két szép csikójával mindig időben megérkezett a városba. A baj akkor kezdődött amikor az ispán megirigyel­te a sorsát. Nagydarab dur­va, csúnya szájú ember volt. Nyitrai a válláig ért. Az Unnepvárás hetében vol­taik. A tej azonban az ünnepen is kell. Nyitrai ter­vezgette, miként rendezze el, hogy idejében visszaér­hessen a faluba, és még locsolkodásra is jusson a délelöttbőL Ennek délután már nincs olyan jó íze. Gondolataival elfoglalva készült haza, hogy hajnalig pinen egy kicsit, amikor az istállóba lépő ispán rákiál­tott: — Fiatalúr, hová? — Pihenni. — Sehová. A kocsisnak az istállóban a helye... Nyitrai próbálkozott, hogy kikerüli a támadást. Arra ig'azi... hivatkozott: a tejet csak tisztán viheti, nem istálló­szaggal. Érezte az igazát, és amikor az ispán kldübörgött az Istállóból, hazament. Egy óra sem múlott, az ispán visszament és k« es te Nyit- rait. Felvillant a szeme, amikor nem találta. Alka­lom ez, amire várt. Nem szerette a fiút, mert mások szerették. Még a földbirto­kos is elnézett Nyitrainak. Egyszer kéredzkedett a fog­orvoshoz. Kínozta az egyik rágófoga. Azt mondja neki Krepuska, a birtokos: — Majd én kiverem. — Aki engem megüt, az csak addig él — vissza neki Nyitrai. Krepuska meghökkent, aztán elnevette magát és otthagyta a fiút. Az ispán mindezt hallotta. Most, hogy Nyitrait nem találta, túrta a szalmát a jászolban, ébresztgette az embereket, hogy hol van a fiú. Senki nem válaszolt, csak a vállukat rángatták. — Na megálljaink — f»­nyegetődzött, s kirobogott az istállóból. Sobor József, a gulyás egy darabig várt. aztán ki- osont N.vitraiék háza felé. Felzörgette a fiút, de az nem ment vissza. Azért éz az éjszaka, semmilyenné lett. A szokottnál egy órá­val előbb már az ólban volt, vakarta a csikókat, ke­fével fényesítette szőrüket. Már szerszámozni akart, amikor ingben, bundasap­kával fején megállt mögötte asz ispán. Nem szólt, feszí­tette a hangulatot. A kocsi­sok a lovak mögé húzódtak és figyeltek. Az állatok ro­pogtatták az abrakot Az ispán felordított: — Hol voltál, az anyád istenit! Nyitrai méregette a lehe­tőséget. A teste megfeszült, szive a torkában. Kiugrik, és megfutamodik, de akkor mit szálnak a többiek? Ha megijed, akkor az Ispán megüti, hiszen ütésre ké­szen áll. Egy lehetősége maradt. Támadni, majd lesz valahogy. — Anyámat bántja?! Kiugrott a lovak közül, puszta kézzel fej becsapta az ispánt, akinek sapkája le­szállt. Belekapaszkodott a hosszai hajába és minden erejével a lovak közé' rán­totta. Dulakodtak. A lo­vak ágaskodtak, toporzékoi- tak. Az ispán ettől megijedt és elengedte Nyitrait- Az pedig felkapta a lókaparót, belevágott vele az arcába, majd végighúzta vagy két­szer a bőrén. Az ispán or­dított, elöntötte a vér és már menekült. — Megállj, ezt megksse- riilöd ... — kiáltott tússzá. Nyitrai Jóska is rohant haza. A disznóölőkést a csizma szárába csúsztatta és az istállóban várt. — Én felkészültem, ha a csendőrök megütnek, azo­kat én megölöm és menekü­lök át a határon. Nem ütötték meg, mert amikor az embereket meg­kérdezték mi történt, min­denki azt mondta, nem lát­tak semmit, csak annyit, hogy az ispán elesett. Nyit­rait kitiltották a gazdaság­ból. A kőbányában próbál­kozott, de az is az úré volt. Mént hát, ahol munkát ka­pott. Onnan tiltották a legjob­ban, ahol most a háza van, a Dióskertböl. Mert féltet­téit, hogy akinek nincs az elveszi. Pedig Nyitrai kerül­te a gazdaságot, nehogy ha hiány van, rajta keressék és cserébe az életét vegyék. — Akkor egy emberélet keveset ért... — mondja. Most azért olyan elége­dett az élettel, mert teljes kárpótlást kapott: ahonnan tiltották, ott a birtoka. Szép, akár a szanatórium Ilyenkor ünnepváráskor egy kis bora is van. Hozzák a borvidékről. Jönnek a ba­rátok, az öregebbek, és koc­can a pohár. Tervezik, hogy locsoikodnak ők is, az idő­sebbek. .. Mert locsolkodás nélkül Somoskőújfaluban nem igazi a húsvét. .. Bobál Gyula Húsvéti sésükre küldték. Németor­szágban is így kedveskedtek a szülök, de a fészekbe a tojásokra kitömött nyulut tettek. A hagyomány sze­rint „a nyúl márciusban megbolondul" — innen ered a mai csokoládé és cukorból készített nyúlfigurák történe­te. LOCSOLNAK A LEGÉNYEK A palóc legények azoknál a házaknál, ahol meglocsol­tak minden nőt, nyers tojást, szalonnát, vagy sonkát kap­tak. A húsvéthétfői locsolás szabadsága az első harang­szóig tarthat, ezután már il­letlenség locsolni. A lány ér­zelmeinek kifejezésére szol­gált a piros tojás írása. A legény elrejtette az írott pi­ros tojásokat, és ha később azt tapasztalta, hogy halvá­nyul a tojáson levő virág, ak­kor így vélekedett: akitől kapta, az szereti őt leghíveb­ben, legőszintébben. A FEKETE KAKAS Napjainkban történt, a hús­véti tojásgyüjtő kampányban, hogy a városból nemrégiben falura költözött orvos ifjú fe­lesége. meghívta egyik hely­beli újdonsült ismerősét és dicsekedve mutatta neki ház­tojások táji „tyúkfarmját”. A gyö­nyörű fehér fajtyúkok kozott egy fekete kakas sétálgatott. — De drága Marcsi! — kiáltott fel az ismerős —, azonnal dobja ki azt a fe­kete kakast, ha azt akarja, hogy tiszta fajtyúkjai legye­nek! — Óh, ne féljen, gondol­tam erre — hárította el mo­solyogva a figyelmeztetést a falut addig sose látott osz- szonyka. — A kakast éjsza­kára mindig külön zárom a tyúkoktól! A LOCSOLÁS UTÁN Tökrészeg férfi dülöngél ha­za a langyos éjszakában az egésznapi locsolás után a vidéki város főutcáján. Egy­szerre csak megáll egy vil­lanyóra előtt, majd odamegy egy levélszekrényhez, előko­tor a zsebéből egy húszfillé­rest és bedobja. Aztán fel­néz a villanyórára, és bosz- szúsan csóválja meg a fejér: — Na, tessék: Már megint híztam három kilót! ÜNNEPI HANGULAT Békés egyetértésben pihen húsvéthétfőn délután a há­zaspár. Az ifjú férj párnát helyezett az ablakba, azon bámulja az utcán közlekedő, locsolás utáni talajvesztett- ségben közlekedő fiatalembe­reket. A csinos asszonyka ké­nyelmes karosszék mélyén re­gényt ölvas. Egyszerre meg­szólal: — Fiacskám, mi az az óri­ási csörömpölés az utcán? — Semmi fiacskám, csak egy autó akart befordulni a mellékutcába. — No, és? — Nem volt mellékutca. A LEGNAGYOBB TOJÁS Modern korunk mindenben keresi a világrekordot. A húsvéti tojás nem kerülhette el világrekorder sorsát. Ugyanis minden eddigi re­kord megdőlt a múlt héten. A világ eddigi legnagyobb csokoládétojását rendelte húsvétra egy Londonban élő angol lord Fokvárosban élő menyasszonyának. A nem mindennapi, világrekorder csokoládétojás három méter magas és másfél méter átmé­rőjű volt. s a szerelmes an­gol lord belsejével sem ta­karékoskodott: színültig meg­töltette a legfinomabb bom- bonokkal. Reméljük, a hatal­mas ládába csomagolt hús­véti csokoládétojás sértetle­nül megérkezet* címzettjéhez. Révész Tibor NÓGRAD — 1968. április 14., vasárnap $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom