Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
Szavában nem csalatkoztak Bélistázásfól a kormánykituntetésig ' Amikor 1945-ben az újfajta mozgás megindult a társadalomban, Jakab Ferenc már jó tizenöt esztendőt töltött az állam szolgálatában. Belépett a pártba, és Rétságon maradt akkor is, amikor megalakultak a tanácsok. A pénzügyi osztályon dolgozott, munkáját szívesen csinálta. Azt gondolta, felettesei is elégedettek vele. Ám az ötvenes évek elején, szinte egyik napról a másikra, elbocsátották. Azt mondták: létszámfeletti. A továbbiakban nincs szükség a munkájára. Igaz, előtte arról győzködték: mondjon le önként. Állást is ajánlottak neki, négyszáz forinttal kevesebb fizetéssel. Ö azonban megkötötte magát: — Ha nem tudom ellátni a munkám, akkor magam is elmegyek! A pénzügyi osztályon mindjárt másnap elfoglalták a helyét. Csak később és kerülő úton jutott el hozzá, a vendéglő volt mindennek az oka. Az, amely az apjáé volt Keserű, gondokkal teli emlékei vannak azokból az időkből. Hogy kikerült a tanácsról, egyszerűen elfeledkeztek róla. Erkölcsileg, anyagilag egyaránt nehéz helyzetbe került. Az építőiparban helyezkedett eL Ingázott Vác és Balassagyarmat között. Épített Nagybátonyban, amikor megkezdték az ötszázas lakásprogramot. Salgótarjánban ők húsdák fel a vásártér első házait. Volt anyagbeszerző, technikus, osztályvezető. Ott dolgozott, ahol éppen szükség volt a munkájára. A pártnak tagja maradt. így történt aztán, hogy a kommunista építőkkel Rétságra jött szövetkezetét szervezni. Amikor1 már befejezték a munkát, azt mondták neki a gazdák: — Bennünket igencsak biztatott a szövetkezésre. Beléptünk, de maradjon velünk. Legyen az elnökünk. Elfogadta az ajánlatot S azokban az esztendőkben, amíg a rétsági szövetkezetét irányította, minden igyekezetével azon volt, hogy teljesítse, amit elvállalt. Szépen haladtak, s egyszercsak azon vette észre magát: felfedezték. Megbízták a nagyoroszi termelőszövetkezet pénzügyi vezetésével. Soha nem félt a munkától, nem tartott tőle Nagyorosziban sem. S a szövetkezet, ahol korábban rendkívül rosszul mentek a dolgok, lassan kezdett a lábára állni. Közben megfogamzott benne a gondolat, jó lenne közelebb kerülni Pesthez, a családhoz. — Három fiam van és egy fogadott lányom — magyarázta a járási pártbizottság- titkárának, amikor egyszer Nagyorosziban felkeresték. — Még tanulnak. Törődni kellene már velük is. Fótra hívták, s ő hajlott rá, hogy elmegy. Hiszen onnan nemcsak hetente egyszer, hanem naponként hazajárhatna. — Harminchat esztendő itt a megyében —, érvelt a titkár —, nem kis idő... Jó lenne, ha maradnál továbbra is. Szükségünk van rád. Jakab Ferenc maradt. Harmadik esztendeje, hogy bajba került a kétbodonyi Egyesült Erő Termelőszövetkezet. Erély- telenség, meg különböző visz- szaélések miatt leváltották az akkori vezetőket. A szövetkezet csak botladozott: elégedetlenkedtek, há- borogtak a tagok. Ilyen körülmények közé került Jakab Ferenc. A tagok elnöknek választották, most már harmadik esztendeje irányítja a 2800 holdas gazdaságot, de a tagok csak jót mondhatnak róla. Ennek pedig az a magyarázata: amit megígért azt megtartotta, nem csalatkoztak szavában az emberek. A termelőszövetkezet lassan-lassan kilábal a gyengék közül. Tavaly már 33,50 forintot fizettek a tagoknak, s az idei tervek legalább harmincöt- ötvenet ígérnek. — Az meg is lesz —, mondja Fiié András, a párttitkár. — Annak még sok akadálya lehet — próbálja fékezni a szaladó gondolatokat az elnök. Rövid csend szakadt az irodára — Most, hogy a végén mégis csak meglesz az ártámogatás a tenyészállatok, meg a tej után, ez több mint egymilliót jelent — jegyzi meg később. — Mi már számoltunk is — fordul az elnökhöz Filó András. — Tíz forinttal növelhetjük a munkaegységet... — Vagy egymillióval a tartalékot — szakítja félbe Jakab Ferenc. Aztán a maga természetes egyszerűségével beszélni kezd a 2800 holdas nagyüzemről. Nem a megélhetés jelent már gondot a szövetkezetben, hanem a gyorsabb haladás. — Sok pénzt kifizettünk az élő munkára — mondja Tavaly négymillióit, sokkal többet, mint a környező nagyobb szövetkezetek... Aztán az eredményt sorolja, amelyre az efeletti vizsgálódás során jutottak. Azt, hogy a meredek domboldalakat keresztbe járják a traktorosok. A földnek is jót tesznek, így meg a traktorost is óvják a balesettől. Száz holdra gyümölcsöt telepítettek, amely most már termőre fordul. Meg aztán a termelés is együtt emelkedik a kifizetett pénzzel. — Nem is kellene más, mintegy 15 mázsás búzatermés, s akkor máris kiegyeznénk —, mosolyog az elnök. — Jó a búza — hagyja helyben Filó András. — Azt mondják az öregek, akkor jó lesz a termés, ha a varjú április derekán elbújik a vetésben. Hát, hozzánk jöhetne a varjú máris... Mindketten derültek, s közben az elnök azt mondja: a kifizetett forintok mögött azért ott van a tage* munkája, szorgalma, vagyis a fedezet is. Most a felszabadulási évfordulón kitüntetést kapott. A Munka Érdemrend bronz fokozatát Elsőként Filó András gratulált neki a faluban. — Jó helyre adták. Arra érdemes ember viselt Vincze Istvánná Siklósi váriesifvát, országos fúvószenekari találkozó Ismét megrendezik Baranyában június 9-én a siklósi várfesztivált és az V. Országos Fúvószenekari Találkozót Június 8-án Pécsett rendezik meg a magyar és külföldi zenekarok hangversenyét, a siklósi várban pedig az országos minősítő fúvószenekari hangversenyt. Másnap Siklóson felavatják Táncsics Mihály szobrát, sor kerül a várfesztivál megnyitására, a fúvószenekari bemutatóra a vár udvarán, az ifjúsági írók ankétjára, a fiatal képzőművészek táborának és kiállításának megnyitására, kamarahangversenyre, s egyéb rendezvényre. Június 10-én lesz Siklóson a karnagyok tanácskozása. A minősítő hangversenyen minden minősítésre jelentkező zenekar részt vehet, azok is, amelyek a várfesztiválra nem kaptak meghívót. A minősítő hangversenyre április 30-ig lehet jelentkezni. A lii rr JOVO számológépei Maketteken mutatták be Moszkvában a fénnyel működő számítógépek logikai elemeinek mintapéldányait, amelyeket impulzus-rendszerben működő félvezető-laserek alapján állítottak össze. Az ilyen gépek, amelyekben az elektromos áramot fénysugár helyettesíti, ezerszer gyorsabban működnek, mint a mai gépek legjobbjai. A kutatások eredményei feltárják olyan számítógépek létrehozásának perspektíváját, amelyek egy másodperc alatt 1—10 milliárd műveletet képesek elvégezni. „A szupergyors működésű logikai elemek makettjeinek elkészítése azonban még nem jelenti azt, hogy máris el lehet kezdeni a fényenergiájű gépek konstruálását. Arra van szükség, hogy a laserek alapján konstruált logikai elemek megbízhatóan és tartósan működjenek, e téren pedig még sok a kívánnivaló” — közölték a TASZSZ tudósítójával a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Fizikai Intézetében. Tavasz mindenütt... Bolondos április? A hét elején „derékig érő” szél fújt, később őszi esővel, majd pedig bokáig érő hóval tréfálkozott a tavaszi hónap. Tréfa volt, jó tavaszi vicc (egymáson is nevettünk, amikor sorra előkerültek a téli holmik!), de a pesszimisták a havazást követő nyárias napsütést sem hajlandók komolyan venni. Pedig a tavasz „komolyan” a jó idő kezdetét jelenti. A húsvét előtti utolsó „hétfordulót” kihasználva benéztük néhány helyre: kinek mit jelent az április, május, június... Tavasz mindenütt. — Még az élefltiszer kiskereskedelmi vállalatnál is! — mondja Ceisler György, az áruforgalmi osztály vezetője. — Az idén a húsvét előtti nagy forgalom kimaradt az első negyedévben bonyolított üzleteinkből. Tavaly márciusban, az idén áprilisban van húsvét... Ennek ellenére 102 százalékra teljesítettük az év eÍ6Ő három hónapjára szóló árufogalmazási tervünket. — A húsvét és a füstölt húsféleségek valahogy egymáshoz tartoznak. Mi a helyzet a füstölt sonkával, oldalassal? — A húsipar vállalta, hogy az igényt kielégíti: 220 mázsa füstölt árut rendeltünk az ünnepek előtt... Reméljük, mire a beszélgetés megjelenik — a 220 mázsa sonka és oldalas el is fogy, legalábbis az üzleteinkből. Az alapvető élelmiszerekből természetesen bőven van, külön öröm viszont, hogy az idén dióból és mákból sem lesz hiány. Borból soha nem tapasztalt mennyiségi és minőségi választék áll a vevők rendelkezésére. Űj árunak számít polcainkon a szikrai, felsőbabád!, balaton bogi ári bor, hogy csak néhányat említsek. Ezek már saját beszerzésű borok, igen, az új mechanizmus... Mint ahogy új kötésnek számít a hevesi tsz-szel aláírt szerződésünk is, amely zöldségre és gyümölcsre vonatkozik — természetesen az egész évre. „Tavasz-ügyben” érdeklődtünk a nagybátonyi gimnáziumban is, ahol most tavaszi szünet van, csakúgy, mint más iskolákban, — Jó, hogy itt a tavaszi szünet — mondja Mengyi János, a biológia tanára —, így legalább biztosak lehetünk abban, hogy egyáltalán tavasz van. Az időjárás ugyanis ellentmond a naptárnak. Tavasz? Nálunk tulajdonképpen decemberben megkezdődött. A biológiai szakkör, iskolánk diákjai már akkor elültették az őszirózsák, petúniák, szegfűk magvait. A- palánták szépen fejlődnek az üvegházban, rövidesen sort kerítünk a kiültetésükre is. Az iskola előtti kertben már nyíHlT az árvácska... Üj szerzeményünk a bromélia, ez a nagyon szép tölcséréé virág. A magot dr. Hortobágyi Tibor professzortól kaptuk ajándékba, a gödöllői agráregyetemről. A magfogás sikerült, ma már saját nevelésű bromélia- palántáink vannak. Biológiai oktatási módszereink, kertjeink, melegházunk iránt más iskolák is érdeklődnek, így például a hatvani általános iskola. Amit két—három évvel ezelőtt elkezdtünk, rövidesen befejezzük, és akkor újra érdemes lesz beszélni róla. Szabó József püspököt, a balassagyarmati evangélikus lelkészi hivatal vezetőjét, ezen a tavaszon már mint a Hazafias Népfront városi bizottságának tagját üdvözölhetjük. Vele is a tavaszról és a békéről — ezekről az ökökké aktuális kérdésekről beszélgettünk. A szeszélyes áprilist tréfásan „huligán” hónapnak mondja. A beszélgetés elején, már a második mondatában is előfordul ez a két szó: béke és Vietnam... — Hasonlóságot látok az idei április hideg és meleg levegőjének erős összecsapásában és az amerikai társadalom belső — esetenként nagyon drasztikus — harcában. Nemrég Kennedy, most meg King... Számomra Martin Luther King halála borzasztó volt, megrázó, de nem érthetetlen. Az amerikai társadalomban törvényszerűen fordulnak elő az ilyen esetek, ugyanakkor semmiféle megoldást nem jelentenek. Ezekről a dolgokról, és legutóbb King haláláról beszéltem az embereknek. Számomra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a Hazafias Népfront munkájában részt vehetek. Húsz éve élek a megyében, az első tíz esztendő világraszóló utazásokkal telt el, tíz éve „félhivatalosan” — főként kulturális kérdésekkel foglalkozva — kapcsolatban állok az itteni társadalmi szervekkel. Bizottsági tagnak történt megválasztásom arra ösztönöz, hogy a népfront tevékenységébe — legközelebb például a májusi nagy békekampányba — az eddiginél is nagyobb dinamizmussal bekapcsolódjak. A népfront kiváló lehetőség arra, hogy a mindannyiunkat foglalkoztató, igazán nagy kérdések megoldásában az összes becsületes erők országos méretben összefogjanak. Természetesen soha nem felejtem el, hogy a becsületes „besegítés” a feladatom. Végül valamit a könyvről, mint az idei tavasz egyik legkapósabb „cikkéről”. Az ötvenszázalékos árleszállítás a héten még érvényben volt. A nagy tavaszi könyvvásár salgótarjáni tapasztalatait Simkó Jenő, az Állami Könyvterjesztő Vállalat 353-as számú boltjának vezetője összegezi: — A tavaszi könyvárleszállítás „sztárjai”: Kodolányi János — Süllyedő világ, Égő csipkebokor és Julianus barát, valamint Kosztolányi Dezső elbeszélései voltak. A Dzsungel könyvéből 100 darabot adtunk el, keresett volt Villon Nagy testamentuma, általában a verses könyvek és a társadalmi, politikai, filozófiai és pedagógiai munkák. Sokan vásárolták például az Esztétikai kézikönyvet, a Gyermeklélektant (elsősorban pedagógusok), Erdei Grúz Tibor munkáit, Fedoszejev: Kommunizmus és filozófia című művét. A kedvezményes könyvvásár idei forgalma 120 ezer forint, tavaly 108 ezer forint volt a bevételünk. Miután az árkedvezmény ötvenszázalékos, az idén Salgótarjánban ez 24o ezer forint értékű könyv megvásárlásának felel meg. Az előre kibocsátott körleveleinkre 300 megrendelés érkezett. Minden meséskönyvünk elfogyott, nyilván ott lesznek a mai, húsvéti ajándékok között. Eszmények, eszményképek Gazdag szókincsünk egyik szokatlan érdekessége, hogy a gyakorlatban előbb hatott, mint ahogy alkalmazásra került az „eszmény” fogalma. Eszményeink magyar földön már jóval előbb kinőttek, mint a nyelvújítási származékszó utat tört magának, az okmány, ormány és sok más társa példájára. Sőt, mai fejjel nagyon nehéz volna elképzelni, hogy bárki is eszmény nélkül élhette le idejét a földi pályán, ha ambíciója, hajlama az átlag fölöttihez vonzotta. Legfeljebb az élet bonyolultságával az eszmények is mindinkább specializálódtak, a korábbi enciklopédikus példaképeket a sajátos munkaterületek nagyjai váltották feL S azzal is egyet lehet érteni, hogy a kapitalizmus szabad versenye, a személyiségek és egyéniségek szerepének téves felfogáson alapuló túlzott kihangsúlyozása, különösen hozzájárult ahhoz, hogy ne csak a gépalkatrészek, de a példaképek is futószalagon készüljenek. S ha bár a társadalmak formálódása — a történelem megannyi változása tanúsítja ezt! — minden esetben a néptömegekre, a munkához és munkaeszközökhöz, valamint egymáshoz való viszonyokra épül, nem mindegy az, hogy egy korszak gyermekei a kimagasló személyiségek közül kit tekintenek eszményképüknek. A történelem azt is megmutatja, hogy nagy embereink közül azok váltak maradandó eszményekké, akik tetteikké és álmaikkal a haladást, a jövőt szolgálták. S hasonló érdemekkel váltak eszményekké a szabadságharcos időkben történelmünk olyan dicső hősei, akik nyílt és orvtámadásokkal szemben védték a haza függetlenségét, vagy a leigázott ország felszabadításáért, függetlenségéért ontották vérüket. Igazi haladó érzéseikért nőttek óriássá a költők, akik szabadságról, világszabadságról, később a munkás- osztály elhivatottságáról, proletársorsról és proletárcélokró! énekeltek. De eszményeink névsora rendkívül változatos lehet aszerint, hogy milyen feladatok megvalósítását rója ránk a korszak, vagy pedig a hajlam szerint, amelyek különféle szakmák, hivatások, érdeklődési körök irányába vonzanak bennünket. A mai negyvenévesek elmosódhatják, hogy eszményeik sorából aligha hiányzott Edison, a nagy feltaláló, a technikai nagy forradalom előhírnöke, Lindbergh és Zeppelin, a bátorság és a levegő meghódításának eleven jelképei, Victor Hugo, a romantikus reformátor, Széchenyi, a nagy ép^ tő, századának Thessedikje, költőink közül Petőfi, Vőrös- marthy, Arany, Ady, József Attila, keveredvén azzal a vággyal, habár a világ is megismerné őket és válnának egyetemes eszményekké. S mindezeken felül sokszor csak titokban, dolgozók ezrei, százezrei tekintették eszményképüknek és szellemi vezérüknek Marx Károlyt, akinek Das Kapitalja rongyokká foszlott a házi összejövetelek használatában, kommunista kiáltványa pedig „korukat megelőző” nagy személyiségek hitét, munkásságát acélozta meg, tereltp helyes irányba. Személyes legjobb barátaimra emlékezve, ugyancsak eszmények villannak elém. K. Jóska a termékeny és inassorból indult Munkácsit tekintette eszményképének és a kor átka, hogy legfeljebb szobafestő és mázol* segéddé vihette, M. Miska Marxot és Engelst ismertetés meg velünk, s mint egy népszónok, a kötelező vallásórák előtt igyekezett meggyőzni bennünket arról, hogy csak aa ateizmus segíthet megszabadulni érzelmi kötelékeinktől, P. Miska barátunk viszont édesapját tekintette a legnagyobbnak, aki hősi, ti zenkilences halálával a bosszú és a harc eszméjét ültette el szívébe, jómagam Adyt választottam, aki mind stílusával, mind mondanivalójával újnak, forradalminak hatott, érzékenyen reagált rá a fogékony szív. Eszménye és eszményképe minden törekvő, ambíciórai fiatalnak lennie kellett, mert a nagyok példája megsokszorozta az önbizalmat, akaratot és a szorgos kitartást céljaink mellett. Azóta az eszmények sora hatalmasat nőtt, hiszen a Rákóczi- és Kossuth-szabadságharc eszményei szinte elmosódnak az időben tizenkilenc és negyvenöt új eszményképei mellett. Hősi harcra, hősi helytállásra, a haladás eszméinek diadalra vitelére megannyi példakép kínálkozik. Nem is kell mindjárt Kun Bélára, vagy Szamuelly Tiborra gondolni, elegendő szükebb pátriánkban körülnézni, hogy veteránjaink sorában eszményképre, példaképre találjunk. S hasonlóképpen szívünkbe kínálkozik és kívánkozik az elvont eszmény, a kommunizmus elérhető közelsége is, amely inspiráló erő lehet ahhoz, hogy hajlamainkat, képességeinket példaképeink helytállásával és állhatatosságával kitermeljük önmagunkból és építésünk, fejlődésünk, szocialista emberségünk hasznára fordítsunk. Nem kétséges, hogy emberi eszményképeink, képességeik különleges virágzása és gyümölcsöztetése ellenére is, megmaradtak embernek, akiknek hétköznapjai és emóciói általánosságban keveset különböznek a nógrádmegyeri szegkovácsétól, s akik a tömegek aktív rokonszenve és közreműködése nélkül kevésnek bizonyultak volna elképzeléseik, hőstetteik, találmányaik, s mondjuk így: „eszményeik” megvalósítására. Mégis kardot vagy fáklyát mutattak, aszerint, hogy melyiknek villogtatását követelte meg a világosság eszméje. Szeretnénk hinni, hogy az eszmények sorából az iskolapadban ülő mai fiatalok is hajlamaiknak megfelelően válogatnak és maguk előtt látják a nagy célt, amelyért áldozatot vállalni, átlagon felüli képességeket kifejleszteni és érvényesíteni életünk legszebb, legvonzóbb, legrokonszenvesebb mozgatórugója. Jól tudjuk, hogy a fiatal agy és szív ma éppoly fogékony a haladásra, a szépre és a jóra, mint évszázadokra visszamenően különböző generációk idejében. Azt is tudjuk, hogy űr tátong ott, ahol a bontakozó hajlamoknak megfelelően nem foglalja el helyét az eszmény, as eszménykép. Azt is tudjuk, hogy óriási utat tettünk meg Leonardo da Vinci óta, hiszen képzeletünk tartományai jóval túljutottak már a bárányfellegek misztikus határán és a Kozmosz, a tejutak csdUagmilliárdjait is betöltik. Hangsebességet kétszer meghaladó gyorsaságú szovjet utasszállító repülőgépek állnak forgalomba és az űrutazás már századunk valóságává zsugorodott. Néhány személyes tapasztalat és több baráti tanácskozás, konzultáció mégis arra ösztökél, hogy némi bírálattal illessem önmagunkat, s persze mindazokat, akiknek ez feladata lenne, amiért közel sem tanúsítunk még akkora intenzitást sem eszményeink népszerűsítésében, mint teszem- azt Jókai a szabadságharc leverése után. Tudom, hogy non általános, de amíg egyetlen olyan fiatal akad, aki eszményképének Zorán Sztevanovity-t, vagy a kollektívákból az ülés-zenekart tekinti (mert sajnos, ilyen is van!), addig a propagandistákat, pedagógusokat, KISZ-funkcianáriusokat és minden kommunistát eszményeink védelmére kell felszólítani. Félreértés ne essék, közel sem arról van itt szó, hogy újból divatba hozzuk az ötvenes évek slágerét; miszerint: „Nem érdekelnek engemet a lányok, inkább nézem Pióker Ignácot . . hanem arról, hogy ne rejtsük véka alá eszményeinket, amelyeknek példája, szellemi hajtása űrt tölt be és ösztönző, új, szép tettekre sarkalló lehet . . . Lakos György NŐGRAD — 1968. április 14., vasárnap 3 (pataki)
