Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-09 / 83. szám

Két salgótarjáni könyvtáros tudományos sikere Munkásastssonyok Szerényen, csendesen „szerette”: a 14 éven aluliakra a r—kőbányai­SzikiaoniLús A napfény megtörik a var­rógépeken. Az ablakhoz kö­zel, munkájába mélyedve dolgozik Márton Zoltánná, a Nógrád megyei Textilipari Vállalat nagybátonyi telepén. Pár pillanatra megállítja a masinát, odaszól az előtte levő társának: — Te hogy csinálod? Szó, szót követ, egy köszönöm hangzik el, s mind­ketten tovább folytatják munkájukat. — Űj fazonhoz kezdtünk, s nem megy úgy minden, ahogy az ember szeretné — magyarázza Mártonná. — Brigádunk pedig megfogad­ta: csak jót terméket ad ki. Ez engem is kötelez, mert a szocialista brigádban dolgo­zom. Aztán meg nekem se tetszik, amikor gyenge minő­ségű árut akarnak a nyakam­ba sózni. Azt mondom: vegye meg, használja az, aki csinál­ta. Igaz, ha a minőségre is ad az ember, lassabban halad, a kereset is kisebb, de még mindig jobb, mintha termé­keinkre azt mondanák: más­hol vásárolunk, mert ott szeb­bet kapunk... Márton Zoltánnénak nem könnyű a reszortja. A leány­ka- és bakfisruhák vállait il­leszti össze. Nagy figyelem, jó érzék, érzékeny kéz kell hozzá. Sokszor még ez sem elég... Idő Is kell, amíg rá­jön a legeredményesebb meg­oldásra. Előtte azonban hol A balesetmentes közlekedésért Csak szakmunkások A palotáéi Május 1. Terme­lőszövetkezetben az idén már 145 holdon termelnek kerté­szeti növényeket. A közös gazdaság vezetői időben gon­doskodtak arról, hogy elegen­dő szakember és szakmunkás lássa majd el a kertészeti tennivalókat. Az elmúlt évek­ben jelentős erőfeszítéseket tettek a szakmunkásképzés érdekében. Ennek eredmé­nyeként ma már 15 felnőtt kertészeti szakmunkásunk van. A tanulóképzés termé­szetesen tovább folyik. A 32 másodéves tanuló mellé most újabb 14 fiatalt szerződtettek. A kertészetben kora tavasz­tól egészen késő őszig csak szakmunkások, illetve szak­munkástanulók dolgoznak majd. Segítik a háztájit Csesztvén van. A hétéves József és a kétéves Zoltán. — Váltó műszakban dolgo­zunk, Férjem bányász, vájár. Amikor én vagyok távol, ő vigyáz a gyerekekre és vi­szont. Ha úgy adódik, hogy mind a ketten el vagyunk foglalva. akkor a nagyobb vigyáz a kisebbre. Áldozni kell, ha az életben egyről a kettőre akar jutni az ember. Hajlandó a szórakozásra szánt, szűkre szabott Időből is valamit elvenni, hogy ré­gen dédelgetett elképzelését — segédlevele6 varrónő legyen — megvalósíthassa. — Szórakozás — ismétli, majd igy folytatja: —• Van tévénk, azt szoktam nézni, amikor az időmből telik. Azt mondják: sokat változott az asszony sorsa. Van ebben va­lami, de most is csak neki kell mosni, vasalni, főzni, ta­karítani. Nem, azt nem mondhatom: segít a férjem, s ez nagyon jólesik, ígyköny- nyebb nekem. Most a délutános műszak­ban dolgozik. Nemrég kez­dett hozzá a munkához. Mire tízet üt a toronyóra, addigra a jólvégzett munka érzésével kel fel varrógépétől, hogy holnap, holnapután is ismét bebizonyítsa: ő is méltó a megtisztelő szocialista cím viselésére. Vcnesz Károly ügyészségi, bírósági állásfog­lalásokat is ismertetnünk, amelyek a gyakorlati példák­ból születtek. Tanfolyamaink tehát elsősorban ezekkel a módosításokkal, a már előfor­dult különböző problémákkal foglalkoznak. Ugyanakkor — figyelembe véve az egyre nö­vekvő nemzetközi forgalmat — először adunk tájékozta­tást a külföldi közlekedési szabályokról is. — Hol tart a szervezés? — Megyénk területén mint­egy 18 000 gépjárművezetői igazolvánnyal rendelkező sze­mély van, akiknek névre szó­ló felhívást küldtünk és biz­tosítottuk a tanfolyamok le­bonyolításához szükséges fel­tételeket. Húsz körzetre osz­tottuk megyénket, és gondos­kodtunk a megfelelő helyisé­gekről, felkészült előadókról, stb. Sajnos, a jelentkezés nem folyamatos, nem az értesítés­nek megfelelően történik, ez­ért nehézségeket okoz a kör­zetek esetleges bővítése, vagy átcsoportosítása. Itt ra­gadom meg az alkalmat, és ezúton is kérem a gépjármű- vezetőket, hogy saját és em­bertársaik érdekében éljenek az általunk nyújtott lehető­séggel. Bővítsék ismeretei­ket, 6 ezen keresztül járulja­nak hozzá megyénk baleset­mentes közlekedésének előse­gítéséhez. Az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács tavaly ősszel könyvtártudományi pá­lyázatot hirdetett a társada­lomtudományi-politikai könyv- állomány forgalmának elemzé­sére. A pályázatban részt vett Csizmadia Sándorné, a megyei könyvtár olvasószolgálati cso­portvezetője és munkatársa Mráz József né. Beküldött mun­kájukért miniszteri dicséretet és pénzjutalmat kaptak. Az elismerés értékét emeli, hogy a versengésben neves könyv­tárak igazgatói, módszertani előadói, tudományos munka­társai vettek részt, továbbá, hogy lényegében a két salgó­tarjáni könyvtári dolgozó mód­szerét alapul véve egyhónapos országos felmérés kezdődött a társadalomtudomány ágába tartozó művek kölcsönzésének vizsgálatára. Végül mindkettő­jük dicséretére válik, hogy meglehetősen nagy gyakorlati elfoglaltságuk mellett — az ol­vasószolgálat havonta 12 ezer könyvet kölcsönöz — tudomá­nyos kutatómunkára is futja az erejükből. Csizmadia Sándor né és Mr Az Józsefné tanulmánya egyéb­ként nem csupán könyvtártu­dományi érdekességű. Egy éven keresztül nyomon követ­ve a megyei könyvtár állomá­nyába tartozó 4243 társadalom- tudományi — politikai mű „mozgását”, vizsgálatuk né­hány, az első bepillantásra is meghökkentő és elgondol­koztató adatot tartalmaz, amelyeket érdemes tovább tanulmányozni és elemezni. Kitűnt például, hogy az említett művek több, mint háromnegyed részét egész év­ben senki sem kölcsönözte ki. A kikölcsönzött 987 könyvből A vers ünnepén Tavasz és ünneplés — szinte már összefonó­dott tudatunkban, hi­szen legszebb ünne­peink e rttgyfakasztó évszakban sorakoznak egymás után. A tavaszi piros betűs napok közé 1964-ben április tlzen- egylke is feliratko­zott. 1905-ben e napon született József Attila, a szocialista költészet kimagasló egyénisége. A költészet napjának meg­ünneplését József Attila költői nagysága mellett az is Indokolja, hogy a hétévszázados, gazdag hagyományokkal bíró líránk egyre nagyobb szerepet kér és kap a művelődési folyamat­ban. A vers ünnepe konszolidált mindenna­pi életünk egészséges megnyilvánulása. Azt bizonyítja, hogy az iro­dalom végleg kivívta helyét a valóság építé­sének eszközei között. A József Attila mű­velődési házban, a köl­tészet napja alkalmából rendezett irodalmi ma­tinén a Budapesti Iro­dalmi Színpad művészei valóban ünnepi, sok színben pompázó vers­csokrot nyújtottak át a költészet barátainak. A szép szó hivatott tolmá­csai — Bujtor István, Egressy István, Sólyom Ildikó, Surányi Ibolya, Szersén Gyula és Téby Katalin — nemcsak napjaink magyar költé­szetének jól megválasz­tott, legélénkebb színeit villantották fel, hanem az alkalomnak megfele­lően kitűnően érzékel­tették József Attila köl­tői nagyságát. Nemcsak a versek mozogtak szé­les skálán, hanem a rangos versmondók is többféle felfogásnak ad­ták példáját. A legna­gyobb sikert szuggesz- tiv, de nem patétlkus versmondásával Egressy István aratta. — es. b. — 418-at — tehát azok csaknem felét — egész évben csupán egyszer „vették kézbe”. Meg­lepő és örvendetes, hogy a társadalomtudományi és po­litikai művek olvasóinak több, mint 41 százaléka a tizen­négy—tizennyolc éves korosz­tályhoz tartozik, ami az ifjú­ság igen nagy ilyen irányú ér­deklődését tükrözi. Az olvasók foglalkozás szerinti megoszlása arra mutat, hogy a munkások aránya alig haladja meg a tizenhét százalékot, holott a könyvtár tagjainak több, mint huszonhárom százaléka mun­kás. Ami a különböző művek for­galmát illeti, nem hallgatható el, hogy a legritkábban a marxizmus—leninizmus klasz- szikusait, a politikai gazdaság­tannal foglalkozó forrásmun­kákat veszik igénybe. Váratla­nul csekély az érdeklődés a kül- és belkereskedelmi tudo­mányos munkák iránt. Ezzel szemben a legtöbbet az aktu­ális politikai, nemzetközi ese­ményekkel foglalkozó könyve­ket (Kennedy-gyllkosság, Viet­nami szabadságharc), valamint Most tavasszal mar könnyű be­szélni róla. Az A—2-ről. Idei telünk influenzajárványáról- Mibe került? Összeállítottuk, s ha lehet egy vírusnak „benyújtani” a szám­lát, hát ezennel átadjuk. Kereke* nyolc hétig időzött ná­lunk. A bejelentett megbetegedő- tek száma: 1 millió 467 ezer volt az országban. Számítsuk át ezt kiesett munkanapokra. Az A—2 általában 4—S napra vette le lá­báról az embert, de mi csak bá­rommal szorozzuk meg ezt z uásfél milliós számot, mert eb­ben a kisgyerekek és az idő- <ek is bennefoglzltatnak. Való­színűség szerint — szakértői vé­lemény ez — négy és fél millió munkanapot rabolt él tőlünk. A betegek 2s százaléka került táppénzbe, a vírus „vendég” nem volt szerencsére veszedelmes: az esetek 1,4 százaléka lárt csak szövődménnyel. (A leggyakoribb szövődménye e tüdőgyulladás volt, a bronhitis és a középfülgyulla­dás.) Átlagosan minden harmadik szövődményes beteget kellett kór­házba szállítani. Kikhez „látogatott el” leginkább az A—2-es virus? A fiatalokat A Szikla italbolt (igaza van Lőrincié Lajosnak, mennyivel másképp hangzana: Szikla Csárda) mögött körülbelül másfél hónappal ezelőtt meg­mozdult a föld. Délelőtt volt, az egész két—három percig tartott, hullottak a sziklák, mint a záporeső. Egy hektós hordó nagyságú félig-meddig befú­ródott a földbe. mint valami meteorit. — Szerencsém volt — mond* ja Darankó József (felesége a Szikla vezetője december 3- tól). — Itf dlit a kocsi az udvarban pezsgőkkel, pálinká­val, szódával, borokkal. Ha egy perccel az omlás előtt nem hagyják abba a rako­dást, szikláé az ital minden. Személyi sérülés nem tör­tént, csupán az italbolt mel­lékhelyisége semmisült meg. a rácsos kapura most ki van írva: sziklaomlás miatt nem használható. No, meg a szom­széd ház csúszott kijjebb 20 centiméterrel. Mátrakeresztesen nem oko­zott nagyobb riadalmat az omlás, hegyi faluban nem megy ritkaságszámba az ilyes­mi. A városi ember legutóbb a Bell és Sebastian című fran­cia filmből ismeri ezt a je­lenséget. Mátráké resztet köze­lében azonban a szerpentin is járhatatlan, ugyancsak csu- szamlás miatt. A falusiak tud­ják. a szerpentin, 2—3 hónap az ebbe a könyvtári kategóriá­ba tartozó népszerű riport- könyveket (Ki volt dr. Sorge? stb.) forgatják. A vizsgálat néhány fontos tanulsággal szolgál a könyvtár egész munkája számára. Egye­bek között felhívja a figyel­met az állomány egy részének elavultságára, támpontul szol­gál a szerzeményezés elveinek, gyakorlatának felülvizsgálatá­ra, ösztönöz az olvasókkal va­ló foglalkozás újabb formáinak keresésére, bevezetésére. He­lyes volna, ha a megyében működő üzemi könyvtárak is felhasználnák a megyei könyv­tár tapasztalatait. Ezen túlme­nően, nem kétséges, hogy a párt- és tömegszervezetek agi- tációval és propagandával fog­lalkozó szervezeteinek is hasz­nos felfigyelni a feltárt ada­tokra, tanulságokra. A két könyvtáros egyébként máris újabb munkába fogott: úgynevezett figyelő lapok se­gítségével fél éven keresztül az értelmiség különböző réte­geinek érdeklődési körét vizs­gálják a kölcsönzött könyve­ken kérésziül. megbetegedések 36 -sáíaléka ju­tott, holott ez a korosztály a népességnek csak 36 százalékát je­lenti. Igen sok orvosság fogyott. Az A—2 tartózkodása ideje alatt több gyógyszergyárban külön „influen- <a műszakot” kellett tartani. Pon­tos adatokat még eaak s buda­pesti gyógyszertárak forgalmáról tudunk, de ez tükröst az országos helyzetet is. Az influenzajárvány alatt egymillió 10* 560 darab Chl- nocizán porral többet adtak el a patikák, mist más hasonló eszten­dőkben. C-vitamln porból 279 ki­lóval fogyott több mint máé­kor. Vegarillnböl 112 700 fiolával többet vettek a téli influenzások, «8 ezerrel több C-vltamin drazsé rogyott és 432 866 darabbal több kalmopirin, mint máskor. A pesti patikusok 11 655 kilóval több la­kukra élinirt készítettek a köhö­gök influenzásoknak. Nem kicsi ez a számla... Hogy fizetheti kf, hogyan törleszthet! le ezt a hívatlanul nálunk ven­dégeskedő influenzavírus? Ügy, hogy lehetőleg jövőre nem teszi be hozzánk a lábát, s ha Jönne is, gyorsan távozzon. alatt készül el. Geológusok jártuk náluk, ők mondták, az út alatt puha, agyagos a talaj> azért a mozgás. A községi tűzoltóparancsnok meg kint járt egyszer a hegyekben, egy­szerre csak látja ám, füst csap ki a hegyből. Azt gon­dolta> kitört a vulkán, de nem tört ki. A faluban, persze, tudják, az idegent nemcsak a ..mesék" érdeklik. Mátrakeresztes Nóg- rid és Heves megye határán fekszik, a Szikla italbolt előtt húzódik a megyehatár. A falu­ból három ház hevesi földre esik, de nógrádi közigazgatá­sú. A Kövicses patak ott csö­rög a Szikla előtt, az a ha­tár. Nemcsak »,határfaluként” érdekes azonban a község, in­kább azért, mert rajta keresz­tül vezet az út Mátraházára, Galyatetőre• vagy éppen Recskre, Párádra, Gyöngyös­re, tehát a bel- és a kül­földi idegenforgalom útjába esik (A szerpentin omlása mi­att most elvezető úton zajlik a forgalom. ugyancsak Mátra- keresztesen át.) Már a már­ciusi vasárnapokon körülbelül 30 gépkocsi állt meg a Szik­la előtt, most pedig napról • napra élénkül a tranzit-for­galom. A Sziklában ezért csak a kisebb gond a további omlás megakadályozása. Az udvar­ban 45 fokos támfalat kellene építeni, s • még omló részt leomlasztani, egészen a Bur- jankó úttól. Akkor megszűn­ne a sziklaomlás a Buriból. s csak néhány körtefa alól fut­na ki a talaj. Az idegenforgalmi szezon most a fő gond. A Darankó- család Pasztáról került a Szik­lába, s a sziklás faluba, ahol most albérletben laknak. Az asszony az Agasvár vendég­lőből hozott sok konyhai ta­pasztalatot. Korábban tíz szá­zalék körül mozgott a Szikla ételforgalma, ma 70 körül van. a terv 150 százalék. Szomba­tonként halászlé, fasírozott, sült kolbász, s még mi minden fő a konyhában. Nemsokára párizsi és bécsi szeletet, csont­levest is főznek, disznótorost rendeznek, lesz. mi szem, száj­nak ingere. A falusiak máris ideszoktak a halászlére, s a többi jó falatra, de örülnek a turisták is. Jó ételre csúszik a jó bor. A külföldiek főleg a palacko­zott borokat kérik. Érdekes módon az olaszok például a lengyel bort. Mátrakeresztes utcái egyéb­ként girbe-gurbák, sziklákkal kövezett a kocsiút. Majdnem olyan, mint Pompejiben, csak a gyikok hiányoznak a kö­vek közül. Vagy azok is van­nak, csak még nem merész­kedtek a napra, túlságosan a szezon elején lennénk? Tóth Elemér az egyik, hol a másik társá­tól kérdi: — Te hogy csiná­lod? Van, amikor derűs arc­cal jön vissza, máskor meg gondterhelten ül le. s gondol­kozik, hogyan is találja meg a legcélravezetőbb megoldást. Pedig nem ismeretlen előtte a szakma. Az alapvető fogá­sokat otthonról hozta magá­val. Unokatestvérénél kisebb holmik elkészítésében segéd­kezett. Később bedolgozó lett. Már ekkor tapasztalta: nem érdemes összecsapni a mun­kát, mert úgyis visszaadják. Olyan következtetésre jutott: inkább kevesebbet, de jobbat. S igy dolgozik azóta is, amió­ta állandó tagja a kollektí­vának. Ennek már három éve. — Kereset? — Ezren alul még nem vittem haza. Hogy az új mechanizmusban miként lesz, még nem tudom. Reményke- dek, meg Igyekszem. Jobb kedvvel dolgozik az ember, ha megtalálja számítását. Persze ehhez nemcsak jó nor­ma. hanem egy kis igyekezet is kell... Később a szakmai tovább­képzésre terelődik a sző. — Részt venne továbbképző tanfolyamon, amelynek ered­ményeképpen segédlevelet kapna? Vállalná a tanulással járó gondokat, pedig két családja Mint arról már korábban hírt adtunk, április 21-én és 28-án, valamint máju6 5-én ismét KRESZ-oktatást szer­vez megyénk területén a rendőr-főkapitányság, a Köz­úti Balesetelhárítási Tanács és a TIT. Ezzel kapcsolatban felkerestük Cser Gyulát, a megyei balesetelhárítási ta­nács titkárét, hogy tájékoz­tasson az idei tanfolyamok­ról. — Miért szükséges a tanfo­lyamok ismételt megszervezé­se? — Gépjárműparkunk napM ról napra szaporodik. Egyre több járművezető vesz részt a forgalomban, és ezáltal mind több ember van kitéve a köz­lekedési balesetek veszélyé­nek. A gépjárművezetők álta­lában elsajátítják a közleke­dési szabályokat, és ebből eredményes vizsgát tesznek), de tapasztalataink mégis azt mutatják, hogy a balesetek nagy százaléka a szabályok ismeretének hiányából szár­mazik. — Milyen új ismereteket nyújt a tanfolyam? — A forgalom növekedésé­vel törvényszerűen együtt jár, hogy az élethez idomul­va a közlekedés szabályai is módosulnak. A szabályok egyöntetű értelmezése miatt azonban szükséges azokat az Csesztvén, a termelőszövet­kezeti vezetők nagy gondot fordítanak a háztáji gazdasá­gokra is. Különösen szív­ügyük a takarmányellátás megoldása, hiszen a cseszt- veiek 100 tehenet, 3—400 ser­tést és több mint 1000 ludat tartanak a háztáji gazdasá­gokban. Mivel a termelőszö­vetkezetben munkaegységre dolgoznak a tagok, a jövede­lemelosztásban szerepet ját­szik a természetbeni is. Ugyanakkor a takarmányré­pa, burgonya és a kukorica művelése részében megy, így elegendő mennyiségű abrakhoz jutnak a gazdák. Tavaly az igényeknek meg­felelően több őszi árpát is vetettek, s aki igényelt, a háztáji gazdaság területének terhére kapott belőle. A szá­las takarmánnyal való ellátást is segíti a közös gazdaság, s lehetőség nyílik a vásárlásra is. A szövetkezeti vezetők • se­gítőkészsége céltudatos. Ugyan­is a csesztvei erős ház­táji állományból eddig kevés ment a szervezett közfogyasz­tásra. A háztáji borjúszapo- rulatot is idegen tsz vásárol­ja fel, a csesztvei közös gaz­daság pedig idegenből vesz üszőket drágán. A háztájiból a borjúvásárlást azonban csak akkor tudják megolda­ni, ha elkészül a 40 férőhe­lyes mesterséges borjúnevelő — mert egyelőre nincs hol tartani a borjakat. A háztá­jiból kikerülő áru értékesíté­sét azonban már az idén megszervezik a közös gazda­ságon keresztül. NÓGRÁD — 1968. április 9., kedd 3 Drága volt az A—2

Next

/
Oldalképek
Tartalom