Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
pem. Radies István: Idegen tájakon Tompán dübörgőit a tájék. A kertvégi bunkerbe minden behallatszott: a golyótörte fák recsegése, a géppuskasorozatok kereplő hangja, s az elszórt puskalövések pattogása. Szigorú volt a tél. A hó már csak foltokban fehérlett, s a fagy megdermesztette a szíveket. De a fagynál is hatalmasabb volt a félelem. A front napok óta kitartóan hullámzott. A faluhoz közel- esö gyártelep már hetedszer cserélt gazdát. Ide azonban nem akartak eljutni a keletről érkezők. Pedig aki bemerészkedett, a mezőn túli erdőszélen láthatta a szovjet állásokat. A falu keleti bunkersora a kertek végében húzódott. Az erdő széléről néha végigverették a kerteket. Ilyenkor sírtak a fák. A nyomorúságos, hideg gödrök menekültjei moccanni sem mertek. .. Azon a hajnalon friss hó esett, Németek és magyarok kúsztak a bunkerokba. Min. den katonán hököpeny fehérlett. Hozzánk egy százados, meg két honvéd csusszant be. Lihegtek. A pozsgás képű századoson báránybőr bunda feszült. Kezében pisztolyt szorongatott. .. Az övében kézigránátok púposodtak. Az egyik katona feltérdelt a gödörből kivezető lépcsőre és tüzelt. A lövésre elszabadult a pokol. Hosszú sorozatok tépték ronggyá a fákat. — Ne lőjenek innét, az istenért/ — könyörgött. a szomszéd parasztasszony. — Mi lesz. ha aknával lőnek ide? — Kussl — mondta a százados. s megpróbált kinézni. A tüzelés azonban nem csen. desedett. A két katona nem nézett a századosra. A bunker feljá- ra ti oldalához tapadtak. Az egyiknek rángatódzott a fél arca. Odafent valaki németül ordított — KészülniI — szólt a százados. Minden bunkerbe egy kézigránátot! Gyorsan, mert jönnek az oroszok! Egy-egy vörös-fekete csíkos nyeles kézigránátot nyomott a katonák kezébe. Dermedten, bénán figyeltük a készülődést. A bunker gazdája, ősz öreg ember emelkedett fel a priccsről. — El akarnak pusztítani minket, százados úr? — kér. de~te remegő hangon. 4 százados nem nézett atz öregre. — Ide nem dobunk — mondta —. de sok bunkerben már oroszok vannak. Azokat el kell pusztítani... Vagy maguk pártolják őket? Riadtan húzódtunk a legtávolabbi sarokba. Tizenhatén voltunk az egyetlen pricseten. A házigazda, a fia a feleségével. meg két gyermekével. A szomszédok, mi négyen. s egy civilbe öltözött szökött katona. Az lehúzódott a prices végéhez. amikor a katonák leinttek. Majdnem agyonnyomtuk Odakint csend lett. A szá- rados kikémlelt, aztán intett. .4 kopott köpenyes, fáradt honvédek görntiedten ugrottak ki. Eavik előre, a másik hátra szaladt. A tiszt is M- őlálkodott. Mire ütáhalestünk. eltűnt. Távolabb hóköpenyes Pádár Andrá* Szerjózsa, a katona alakok osontak fától-fáig a kertekben. Lövés pattant, mire mindenki a földhöz tapadt. A távoli erdő felől köd go- molygott elő. Lomhán görgött tova a mezőn, majd megállt, mintha megfagyott volna. A felnőtték csendesen beszélgettek. Géza. a katonaszökevény bizonygatta, órák kérdése az egész. Látta ö már, amikor belépett, hogy vége a nagy cirkusznak. Megakadt benne a szó. amikor a házak felől felhangzott a páncélosok jellegzetes csikorgása. — Erre tart — nyögi Péter bácsi, aki kipillantott. — Eltapossa az istent is... Mint a giliszta, fúrtuk volna be magunkat a földbe. Nagy robbanás fokozta rémületünket. Az iménti csikorgást valami furcsa pattogás váltotta fel. Mint amikor ég valami. Egyikünk se kockáztatta az életét, hogy kinézzen. Péter bácsi még a lejáratot elfedő zsákot is beljebb húzta. Alig ült vissza a helyére, mikor tompán ütődött valami a zsákon. Majd pengő csörrenéssel legurult a zsák alatt egy szétesett kézigránát. — Istenem, segíts meg! — Az a! Majd pont idejön — mordult az ősz öreg Józsi bácsi. — Ne nyavalyogjatok. Mózes! — lökte meg a civil katonánkat. — Csak te segíthetsz, különben megfüstölö- dünk, mint a húsvéti sonka. A katonánk azonban csak pillog a szemüvege mögül. Lélegezni is alig mert. Még hogy ö nyúljon a kézigránáthoz? A bunkerban olyan csend volt. hogy senki sem hallotta a kinti zajokat. .. Megbénultak az érzékek a halál közelében. Belebújtunk volna a földbe, horrtj megmeneküliünk. A fal felé fordult mindenki, mintha az védelmet nyújtott volna, hogy nem latin a őrá. nátot. Csak Józsi bácsi szemlélte a gyilkos eszközt. Éppen felállt, amikor odakint rettenetes dübörgéssel megindult az erdőről a támadás. Körülöttünk aknák csapkodtak, s a szűnni nem akaró géppisztoly sorozatok. Órák telhettek el. A csata a gyártelep fefé húzódott. Szerettünk volna kinézni, de egyikünk sem mert a kijárathoz közelíteni. Rettenetes csapdában vergődtünk. Délután lehetett. Odakintről ' orosz beszéd hallatszott. M6- ■ zes felkapta a féjét. Valamit értett oroszul, — Azt beszélik, hogy min. den bunkert, átnéznek — mondta — Fegyvert, katonát keresnek... S nem tett el tíz nerc. valaki súlyos léptekkel jött le a lépcsőn. A zsák előtt mintha tétovázott volna. A következő pillanatban azonban félrerántotta. Géppisztolyok meredtek ránk. Az apró termetű katona fürkészve szemlélte a társaságot. Senki sem mozdult, katona únta meg. — Davaj! Davaj! — intett kifelé. Egy lépcsőfokkal lejjebb lépett, majdnem beleugrott a gránátba., összerándultunk a félelemtől. A katona észrevette, s azt gondolta tőle retten. tünk meg. Elmósolyodott: — Vájná kaput! Vájná kaput! — hajtogatta. Jött volna lejjebb, de társa rákiáltott. — Szerjózsa! Sztolj! A kis ember hátrahőkölt amikor meglátta a gránátot Ekkor értette meg, miért nem jön ki hang a torkunkon. Va lamlt szólt a társának, s odanyújtotta a géppisztolyát. Lehajolt, megvizsgálta a széthullott fegyvert. A gránát ku. pakját felemelte, s kihajította a bunkerból. Bundás kabátján kigombolt egy gombot, majd biztatóan ránk mosolygott. Nem mertünk ránézni, ami kor óvatosan felemelte a grá nátot. Mintha tolást vitt vol na. Lassan lépegetett fel lépcsőkön. Nem akartuk el hinni, hogy megmenekültünk Tágra nyílt szemmel bámul tűk Szerjózsát. aki éppen az utolsó lépcsőfokról lépett M. — Éljen az élet... — kiáltott fel Péter bácsi, de egy közeli robbanás beléfojtotta szót. A légnyomás havat sö pórt be a gödörbe. Szerjózsái ott temettük el a kertben. Az apró termetű szovjet katona kezében akkor robbant a gránát, amikor eldobni akarta. A háború tovább viharzott A környéken minden megvál tozott, s a bunkerbeliek kő zül is csak néhányon élnek már. Közülük egyik sem féle di azonban Szerjózsát, a katonát. Kerekes Imre Drágám, Taormina V an egy történetem Ta- talán a főhelyre teszi, a sür- ban haladsz, hagyd csak itt, ormináról, mondom a gősen elolvasandó kéziratok- még ma elolvasom, tudod, szerkesztőnek, nagyon hoz, hogy lássam, mennyire legutóbb is. Rázzuk egymás modern az ügy, kétezer éve becsüli írásomat kezét, de azért tudod, nem történt, a legjobb sztori, amit , megy ki a fejemből, ez lesz valaha hallottam, elmesélem. Mar két hete hogy ol- eletem nagy műve, van egy ha akarod, bemutatom neked vastam lapjaban kózépsztori- történetem Taormlnáról... Taorminát, van róla fényké- mat> el kell ismernem, igazán , .... rossz kis írás. arról szól.,. Legközelebb az utcán talal- mindegy, lényegében nem is a kozunk. Igazán rendes vagy. Nem, köszönöm, mondja a tárgyhoz tartozik. A fő az, mondom, nagyon szépen hoz- szerkesztő, bocsáss meg, már hogy tisztességesen fizet és tatok azt a kis busztörténetet, Várnak egy megbeszélésen, mindig a legjobbkor. hónap közepe van. Jó, hogy lukdösi a tárgyakat az iróasz- találkozunk, mondom, időm talán, menni készül, hol is- Dtt ülök ismét a szobájában, ninos. de ráerek, lényegében merted meg ezt a Taorminát? néhány izé, meg hogy vagy befejeztem a nagy ügyet, tu- Övat06an körülírom, hogy a öregem, hajjaj, haverok va- <tod, van az a történetem helyén. Taormina már kétezer gyünk, ugye jó volt az a kis Taormináról, csodálatosan si- éwel ezelőtt ott állt. ahol történet, amit legutóbb hoz- került kiemelnem a sztoriban most. nem lány, város Szid- te"1- Tud°d, mennyien szól- egy szerelmi szálat, amiről az liában. lehetne leánynév is, lak> mondták, igazán jó kis egész írás olyan lebegő és át- mint Clementina, de nem az. A írás volt Dicsérték, persze láte2Ó lett> mlnt az üvegipar kézirat a kezemben; szorongá- engem, főleg azt, nogy fejlődése. A táskámra ütök, tóm, mondom a szerkesztőmnek, milyen jó az ízlésed úgy ál- mondom, nehéz ismételni van egy történetem Taormi- tálában. Mellesleg van az a ilyesmit, már beszéltünk róla, náról. legutóbb ottjártamkor kis történetem Taormináról^ itt van nálam, nagyon szíve- olvan látomásom támadt, tu- s^éP n°i név is lehetne, de ért sen átadnám, minek zavarja- dod. az ilyen hirtelen felvil- változatlanul arról a kis szicí- jak a szerkesztőségben. Sze- lanások, az ember előtt valami ^'ai városról beszélek, ott a retném, ha gyorsan elolvas- világossá válik. amit senki Földközi-tenger partján. Két- nád, az utóbbi időben ugyanis nem vett észre, pedig százez- ezer éve áll ott, csodálatosan aggaszt a fejlődésem, várom rek látták, a régészek is. A modem lehetett mar akkor, és a véleményed, ha egyedül va- látomás mégis az enyém, csak ma *s az> mert akárhol áll- gyök, néha az az érzésem, én láttam. Szorongatom a kéz- ^m a Part°n, mindig látszott hogy zavar a saját jelen- iratot. van egy látomásom a tenger. Nézd, lehet, hogy ez létem. Természetesen csak Taormináról. tudod, az égé- közhely, de most visszaveti- abban az értelemben, hogy szét olyan közérthetően, köz- tem kétezer évre, e római kor- van az a történetem Ta- helyszerűen fogalmazom meg, kan e%y Pék ugyanazt a ten- ormináról. ahogy mondom, hogy az már egészen modem, Sert tétta, amit én, ha éppen olyan légies az egész, mintha egy látomás, amire ott félti- arra íart- Szóval elismerem, helikopteren érkeznének a gyeltem. Persze az egész alig íg-v közhely az egész, te tu- gondolataim, de azért nem té- jelentőaebb, mintha valaki be- dod a legjobban, hogyan va- vesztem szem elől belső vi- megy, megáll a talált tárgyak Syunk ezekkel a közhelyekkel, lágom. bár néha úgy érzem osztályán és bepörög, mert szorongatom a kezemben a magam, mint egy • zseniális nem adták le elveszett talál- kéziratot, minden csoportosí- rongyszedő, aki a görög-római mányát. a mélyhűtött torna- 08 jU*nF kérdése, persze omladékok között talált egy cipőt, kánikulában. Persze ez van két dramaturgiai húzá- történetet, és mo6t állandóan egészen más, csak azért mon- 8<>rn * stílus midenesetre azt kell mesélnie felesége első dóm ezt a szöveget, mert van mo^ern- Szóval, itt van ez a helyettesének. Tudod, azok a egy történetem Taormináról történetem Taormináról... A rómaiak, én imádom, mikor szerkesztő kicsönget a titkár- ünnepük magukat a házigaz- A szerkesztőm feláll, már nőnek, hozzon be két poharat dák. hol van már ilyen, te csaknem annyira udvariatlan, tezol egy kis konyakot Nem magad iS tudod, az ifjúság hogy nyújtja a kezét. Még- köszönöm. antik alkoholista mást akar. Szóval, egy kétezer sem. inkább én nyújtom, azt. vagyok, csak narancslét iszom éves plakátragasztó Taormi - a kezem, amelyben szorongá- Taorminára tekintettel. Iszom nában, az oszlop fele frankón tom a kéziratot. Extra mére- a narancslét, ő konyakot iszik, ott áll most te azon a helyén... tű rémület az arcán, ez szá- megbocsáss mondja, megértem, momra teljesen megfelelő,* neki erősíteni kell. Csöng a Ismerem a következménye- most megfogtam, nyújtom a telefon, három percig beszél, két, ideges lett, mint egy kéziratot, van ez a történetem már megbocsáss öregem. Sem- elektronikus kémközpont nyú- Taormináról, mondom, de bo- mi mondóm, széles ívben in- Jók a tokámba, előveszem a . . tem a semmit a kézirattal, kéziratot Piaci jelentés, elfocsass meg, azt meg nem tud- tudod az ilyen szünetekben, ftyott a steksz. az utolsó fll- tam elhozni, amit itt látsz a amikor az ember magára ma- térig, szerencse, hogy kéznél kezemben, egy nagyon szerény rad a telefonbeszélgetés alatt, VaSy drágám. Taormina. Ez kis ügy, olyan középsztori, Iátom rajta, veszi a lapot, persze nem az, mondom ez f ■ . . ' „ „ ’ hogy mégis sikerült megsér- csak egy olyan négy flekk es tudod, ami annyira egyszerű, tődnöm... Szóval az ilyen te- tárca, tudom, hogy a művelt hogy talán elő 6em fordult, lefonbeszélgetés alatt magam- emberiség nem erre vér, ezt mindennapi életünkben... ra maradok és nem tudok sza- minden gyerek megérti, még igen, dehát mit tegyünk, né- badulni a gondolattól, hogy két hét és végzek Taorminá- . .... . „ , van egy történetem Taorminá- val. de lehet, hogy hamarabb, ha erről is kell írni, ilyen ez az ^ dr^Rám Taorminá, hogy Kissé hosszúra sikerült ugyanélet. Három flekk. egészen olaszos legyek, cara, te. most rövidítem, és ami már carissima Taormina __ holtbiztos, maximum 110 folyt atásban közölhető. Addig itt N yújtom a kezem, elisme- ez a négy flekkes kis ügy, rém. joga van elkomo- tudod, semmi az egész, egy rodni, esze ágában kis humoros krimi, nézem a sics átvenni, tedd csak az tévét, olyan unalmas, akkor asztalra öregem, odateszem, jutnak eszembe az ilyen ötle- Persze, nem ilyen egyszerű a tek. Alvás helyett, mit szólsz dolog, mondom, van egy tör- hozzá, ténetem Taormináról, sajnos, „ , .... még tanulmányokat kell foly- Zsebre Syűri ott a sarkon 3 Haverom, a szerkesztő örül, egyszerre szabadul meg látomásomtól és Taorminától, boldogan nyúl a papír után, asz■ Iványi Ödön: Akt tatnom klasszikafilológiából. négy flekket, nem éppen Baes nem esésren tisztázott rátságOS. de látom, hogy azért számomra hS annak iS nin® komoly baj' Pontosan Cicero ott megállt.beszédet W* h(* múlva 3f*n,k az mondott, vagy csak átutazott. írás- ugy ny°mta vf' „lapba"' Ezt a tényt nem programoz- aies m‘nt keziratták be világosan ókori kollé- ^ eZZeI 8 gáink, a helyi laptudósítók, két héttel, időzítés tőlem. mos«, sajnos, számunkra így olyan- yarja- h°gy beállítok és folvná vált az egész ügy, mintha ,Ludod ,van az * «»“ta- netem Taormináról... De ore- - - 7 gém, megbocsáss, most közöltük tőled azt a sztorit a buszról, mi is a címe... Ja igen: „Szállj le rólam”. A z igazság, tényleg van egy történetem Taormináról. Gyönyörűen alakul, talán ez lesz a legjobb, amit valaha írtam. Itt van a történet a táskámban, csak valakinek kádban kellene tanulmányozni az Emiatt. bevallom. némileg aggaszt a fejlődésem, ez a kis sztori, amit hoztam, persze még nem az. amiről beszéltem, de tény, hogy van egy történetem Taormináról... A távlati összefüggéseim is kissé hézagosak, beszélnem kellene hazai szakértőkkel, a kéz‘ratot elhelyezem az író- vádit’"külön raktam! ne is asztalan. Persze, ez csak egv keveredjen a többive' ,T- <•;_ ffifnfem fit a, .bu6Z°n kerül a nyáron külföldi utam. “ípt*mafeli tudod. két utas valóban küldök majd neki utazik a buszon, íze, nem „„„ . . .... mondom el, gondolom gyor- e8y Ie'lflpot. mindössze ennyi san elolvasod, három flekk az süveggel: üdvözlet Taorminá- egész. ból Figyelem magunkat, olyan A történetet egyszer való- az egész, mint háttérben az ban meg kellene írni, de az előjáték. Felderül, ismét meg- is lehet, hogy nem írom m&g szabadult drágámtól. Taormi- soha. Így keresek vele a leg- nától, te a szakma élvonalá- többet. NÖGRAD - 1968. április 7„ vasárnap 9 4
