Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-23 / 94. szám
Éjszakai riadó kötelességét teljesíti mindenki Állampolgári A megyei kiegészítő parancsnokság ügyeletes tisztje az óráját nézi. Elmúlt éjfél, ez az idő a legkritikusabb. Már arra gondol, hogy jó hideg vízzel megmossa az arcát, az enyhít a fáradtságon. Megszólal a csengő. Az előírásnak, a szabályzatnak megfelelően jelentkezik. Az arcán a meglepetés nyomai látszanak. Nos, erre azért nem gondolt. Idő azonban nem jut másra. Megismétli a parancsot, s „vettem” szóval nyugtázza. A parancs úgy hangzott: riadó! Az ügyeletes tiszt tudja feladatát. Pillanatok alatt intézkedik. Berregnek a telefonok, útnak indulnak a futárok ... Hangyabolyhoz hasonlít a harcálláspont. A tiszti személyi állomány valamennyi tagja megérkezett már. Mindenki elfoglalja a helyét, s egymás után hangzanak el a parancsok. Elindultak a futárok. A megye különböző községeibe viszik a behívó parancsot ... Éjszaka van, de megmozdultak a községek is. A telefonon történt riasztás után a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei, a községi kiegészítő megbízottak elfoglalták helyüket. Megérkeztek a helyi kézbesítők is, hogy a behívó parancs minél előbb ott legyen a tartalékos tisztek, tiszt- helyettesek, katonák kezében. A város, a falvak lakóházaiban egymás után gyulladnak ki a fények. Almos szemű emberek kelnek ki az ágyakból. A tanács vb elnökének eligazítása alapján civilruhában ülnek gépkocsikba, teherautókra, autóbuszokra. Irány a gyülekezési hely... Forgalmas Salgótarján. A riadó elrendelése után az AKÖV beindította a helyi járatot, hogy a behívottak mielőbb a gyülekezési helyre érkezzenek. Nincs izgalom, nincs riadalom. A férfiak állampolgári kötelességüknek tesznek eleget. A gyülekezési helyre befutnak az autóbuszok, a munkagépek, katonanyelven: a technika . .. Hajnali négy órát mutat az óra. A behívott tartalékosok nagy többsége együtt van. Parancsok hangzanak el. Mindenki tudja a feladatát. Ezt az időt használjuk ki arra, hogy szót váltsunk dr. Mezővári Gyula alezredessel. — Mindaz, ami most történik, előre elkészített kiképzési terv szerint folyik — kezdi a beszélgetést dr. Mezővári Gyula alezredes. — A most elrendelt riadó nemcsak a katonai szervek gyakorlati felkészülésnek vizsgája, hanem a lakosság előtt demonstrálni kívánjuk, hogy egy esetleges imperialista támadással szemben megfelelő védelmi rendszerrel rendelkezünk. A korábbi gyakorlatok és a mostani is azt bizonyítja, hogy megvan a megfelelő védelmi felkészülésünk. Azt szeretnénk elérni, hogy ezt a lakosság is így értelmezze, így fogja fel. Ez egy olyan polgári védelmi alakulat, amelyik a lakosság védelmét hivatott biztosítani, vagyis egy esetleges nukleáris támadás után ez az alakulat a hátország védelmét látja el. Feladatuk lenne a romok eltakarítása, a termelés folytatásának —, s ha háborús körülmények között is —, a lakosság normális életének biztosítása. Ügy gondolom, ezekről nem elég csak értekezleteken beszélni, hanem a gyakorlatban is be kell mutatnunk felkészülésünket. — Azt már hangsúlyoztam, hogy ez a riadó, előre meghatározott terv szerint történik. Az eddig eltelt néhány óra azt bizonyítja, hogy megyénk lakossága időben eleget tesz állampolgári kötelességének. Máris kijelenthetem: meggyőződésem, hogy az előre meghatározott normaidőn belül mozgósítani tudjuk az alakulat tartalékos állományát. Ezt az eredményt annak tulajdonítjuk, hogy munkánkat igen nagy mértékben segítik a helyi párt- és állami szervek. A néhány nap pedig, amit tartalékosaink a gyakorlótéren is bizonyítják felkészültségüket, azt is bizonyítja majd, hogy ütőképes hadsereg őrködik dolgozó népünk békés élete, alkotó munkája felett. Űjabb parancsok hangzanak el. A tisztek megszervezik a szállítást, kialakítják az oszlopokat, s kijelölt úton elindulnak az alakulat bevonulási helyére. Pirkad. A tartalékosok fegyelmezett sorban várják az újabb parancsot. Mielőtt elindulnának, Takács Ferenc alezredestől kérünk újabb felvilágosítást. — Tartalékosainkat a bevonulási helyen már várják a tisztek, tiszthelyettesek. Azonnal beöltöznek, s ismertetik velük a beosztásokat is, hogy mielőbb megkezdődhessék a néhány napos kiképzési foglalkozás. Feladatunk, hogy felkészítsük az ország lakosságát az ellenség tömegpusztító fegyvereinek hatása elleni eredményes védekezés egyéni és kollektív módjára. Ugyanakkor létre kell hozni, és békében be kell gyakoroltatni azokat a szervezeteket és szakszolgálatokat, amelyek képesek az ellenség tevékenységének következtében keletkezett károk gyors felszámolására, az objektumok helyreállítására, a lakosság mentésére és egészségügyi ellátására. Természetesen biztosítanunk kell az ország fontosabb anyagi javainak védelmét az ellenség tömegpusztító fegyvereinek hatása ellen, a fegyveres küzdelem és a lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Gyakorlatunk fontos. Tartalékosaink hazafias kötelezettségüket teljesítik most, biztosak vagyunk abban* hogy sikerrel. Az oszlop elindult, irány a bevonulási hely, ahol új feladatok várnak megyénk tartalékosaira. Somogyvári László Hullámzik a széceényi vásár. Messziről nézve úgy tűnik, semmi érdekes nem történik a sokadalomban. Ez csak látszat. Nagyon is ravasz dolgok fordulnak elő. Az eladó minél drágábban szeretne eladni, míg a vevő minden fortéllyal olcsóbban szeretne vásárolni. Ismerős tsz-elnökkel találkozom, aki venni Jött. Hamiskásan elmosolyodik a kérdésre, hogy milyen a vásár. — Jobb, mint a legutóbbi volt — mondja. — Általában olcsóbbak az állatok. — Vettek már valamit? — Négy üszőt már a vontatóhoz kötöttünk, de még alkuszom kettőre... — Makacs az eladó? — Már puhul! — válaszol, de valaki int neki és elsiet. Hatan is állnak egy üsző körül. Gazdája' alacsony, vékony, öregecske. Bizalmatlanul tekinget maga körül, s hajtogatja. — Odaadom, de csak tizenkilencért... Tudják milyen tejelő volt az anyja? Leadott húsz litert is. Nem, annyiért nem, csak tizenkilencért. Inkább hazaviszem... A vevő meg az alkalmi ki- bicek szétszéledtek. Egyikük megjegyzi. — Várjon még egy órát. Lesz ez még tizenhat is... Dél felé jár az idő. Akik még nem adtak el, toporognak, kis híján megfogják már a vásárolni szándékozókat. Érezhető a hangulatváltozás. Ez az a pillanat, amikor az eladó meginog, s olcsóbban is elad. Csakhogy szabaduljon a jószágtól. — Általában így van ez Színvakok a pékségben? Nem alaptalan az optimizmus Jót startolt a Salgótarjáni Fa• és Bútoripari Ktss — Szükségletre termelni, ez az egyetlen lehetőség, ettől függ szövetkezetünk 6orsa. Nem a nagy, modern berendezésekkel dolgozó állami vállalatokat utánozni, hanem a szövetkezeti ipar sajátos termelési és értékesítési lehetőségeit figyelve kis szériában, olyan termékeket gyártani, amilyet keres és kedvel a közönség. Mottónak i6 beillene ez a néhány mondat, amit Torják Vilmos, a Salgótarjáni Fa- és Bútoripari Ktsz elnöke egy korábbi értekezleten mondott. Hogyan sikerült ennek az elvnek érvényt szerezni és egyáltalán: tud-e lépést tartani a kicsi, mindössze 45 termelőt foglalkoztató szövetkezet a kereslet és kínálat 6zabta versenyben? * Az üzemudvaron gépkocsiról első osztályú fűrészárut raknak le. Az elnököt itt találtam, Szabó István műszaki vezetővel együtt. — Anyagunk most már lesz — újságolják. Arról beszélnek a továbbiakban, hogy melyik máglyát minek is dolgoztatják fel. — Tavaly még a szállítókat sem ismertük. Ha volt kiutalás, megkaptuk az anyagot, olyat, amilyen éppen volt — mondja az elnök. — Az idén egészen más a beszerzés. Személyes kapcsolatot teremtettünk az ÉRDÉRT és FAÉRT vállalatokkal és a textilértékesítővel is. Nem kapunk kiutalást, hanem éves szerződést kötöttünk az alapanyagokra és negyedéves bontásban határozzuk meg a szállítást. így a választék is bővült, azt kapjuk, amire szükségünk van. Az ERDÉRT-nél kedvezményt is sikerült kialkudnunk. Igaz, az ÉRDÉRT készlethiány miatt türelmet kért, enyvezett, illetve rétegelt lemt»t csak április végére tud szállítani. Másutt kellett addig beszereznünk kisebb mennyiséget, ami ugyan többletköltséggel jár, de ez a későbbi kedvezménynél majd megtérül. Az első kérdésemre, anélkül, hogy feltettem volna, már választ is kaptam. — Ezek szerint nincs anyaggond? — mondom. — A látszat néha csal — mondja az elnök, majd így folytatja. — Jó gazda módján örülünk, ha az udvar anyaggal tömött, de az még nem biztos, hogy a szövetkezetnék is jó. Anyagi erőnktől függ, mennyi lehet. Nagyon meg kell gondolnunk, hogyan forgatunk meg minden forintot. Ez az élet egyik oldala. A szövetkezet mint vásárló jó kapcsolatokra tett szert, és ezt tükrözi a tele raktár. De talán ez mégiscsak könnyebb, mert akinek pénze van, az vásárolhat. A másik oldalon, ahol mint eladó jelentkezik a szövetkezet, végeredményben itt teremti elő a pénzt. Amikor ezt fejtegetem az irodába invitálnak. Új, modem vonalú íróasztalok. Még nem láttam hasonlót sehof A falon színes fotók. bútorokat ábrázolnak. Később megmagyarázzák: ezekkel készültek a reformra. — Azelőtt Szundi elnevezésű heverőket, sezlonokat, üzletberendezéseket gyártottunk és raktári polcokat is készítettünk. A megyei művelődési ház társalgójában és klubhelyiségében a kárpitozott berendezés a mi termékünk. A képcsarnok, a megyei könyvtár, valamint a most megnyílt gyógyszertár berendezése is a mi munkánk — mondja a műszaki vezető. Az elnök hozzáfűzi: — Igen érdekes megfigyelésünk van Az új üzletek berendezéseinél állandóan változik az igény. Erre természetesen a jövőben is számítunk. A bútornál is érvényesül a divat, mindig a modernebbek és egyben célszerűbbek a keresettek. — Tervezgetünk, általában ketten a műszaki vezetővel. Rajzolgatunk, számftgatunk, mert a mi szövetkezetünk aligha bírná, hogy terveket rendeljünk drága pénzért. Igaz, rengeteget dolgoztunk, de megszületett mindaz, ami itt a képeken ván. Már tavaly bemutattuk a kétszemélyes Mátra heveröt és fotelt, valamint a dohányzóasztalt. Ez garnitúra, de egyedi darabokban is értékesíthető. A garzon heverőt két változatban készítefTük, az egyiket ágyneműtartóval kombináltuk. Ű.j termék a Karancs íróasztal is. A prototípusokra már tavaly ősszel a KERMI is megadta a forgalomba hozatali engedélyt, azzal a kikötéssel. hogy még a nullszériából is küldjünk mintát. Nem dolgoztunk hiába. Mindegyik új termékre van megrendelés. * Termékeik keresettek, ami azt jelenti, sikerült alkalmaz- kodniok a piac igényéhez. A kérdés azonban még mindig az, mit érdemes gyártani és mit nem? — Nagyon sokat számoltunk. Mondhatom valamennyi termékünk rentábilis. Ez azt jelenti, hogy érdemes gyártani. Ez az egyik dolog. Van egy másik is, bár nem szoktunk vele dicsekedni. Minőségi kifogásunk soha nem volt egyetlen megrendelőnktől sem. Korábban előfordult késedelmi kötbér, de ez is anyaghiány miatt. Négy éve ilyet sem kellett fizetnünk — mondja az elnök. * Tavaly jó évet zárt a szövetkezet és csaknem egyhavi keresetnek megfelelő összeget kaptak a tágok a nyereségből. Termelő területük azonos a múlt évivel, egyébként a városban négy helyen munkálkodnak. A tagok csaknem száz százaléka szocialista brigádban dolgozik. A kárpitosok a szocialista műhely címért versenyeznek. Sok a fiatal, a termelő létszám egynegyede saját nevelésű szakmunkás. A napokban tízen készülnek a „Szakma ifjú mestere” vizsgára. Tavaly egy egyengető gyalut és egy speciális varrógépet vásároltak, Most már ponyvasátrak, napernyők készítését, sőt javítását is vállalják. X létszám mindössze egy fővel szaporodott. Joggal bíznak abban,’ hogy a reform első éve sikeresebb lesz a tavalyinál. Minden alapjuk megvan az optimizmusra Az első negyedévben egyébként már kétszázezer forinttal nagyobb bevételt könyvelhettek el, mint egy évvel ezelőtt. Bodó János rCatmLZÍ vásár minden vásáron — mondja Varga István, az Álattenyész- tési Felügyelőség munkatársa. — A tavaszi vásáron meg különösen. A háztájiban fogytán már az abrak, a szálas takarmány, szeretnék eladni ilyenkor a szaporulatot. Akinek ez nagyon fontos, adja olcsóbban. A mérlegháznál mind többen jelentkeznek Gáspár Ferencnél, aki már kilenc éve kezeli a nagy mérleget. Éppen ismerősök mérlegelnek, a fel- sőtoldi termelőszövetkezetből. Jó felépítésű, gondozott külsejű bikaborjút vezet gazdája a mérlegre. — Hogyan kelt el? — kérdezem. — Szerencsére olcsón — mondja Nagy Pál főagronó- mus. — Tizenhatért. Bár a többit is ennyiért vehetnénk. A felsőtoldiak csaknem húsz jószágot szeretnének vásárolni. A lehetőség megvan rá, kérdés, ügyesek lesznek-e? Nagy a nyüzsgés a malacok körül is. Ki ládában, ki vontatón, vagy kocsin hozta a jószágot. Egyik-másik termelő- szövetkezet vontatót is adott a tagoknak a háztáji malacok beszállítására. De megy ez bizománybán is. — Mennyiért adja párját? — érdeklődöm a hosszú ládasor mellett álló embertől. — Ezerért párját — válaszol szemrebbenés nélkül, s még hozzáteszi. — De vegye meg, mert fél óra múlva már ezek sem lesznek. — Sok volt? — kíváncsiskodom. — Kétszázharmincat hoztam, s már csak ez a nyolc— tíz van. Ez már a „vége”, de szépek ezek is... — A többi hogy kelt el? — Nem panaszkodhatok. Ezerkettőért átlagosan. A ládákban levő malacok talán tízhete6ek lehetnek, s nincs bennük egyenként huszonöt kiló. Fekete-fehér foltos malacok. A gazdája dicséri. — Jó fajta ez a berghshl- rei-corvall keverék. Hamar hízik. Csak éppen azt nem teszi hozzá, hogy mennyit fogyaszt, amíg meghízik. Még megkérdezem. — Honnan jött? — Kiskunfélegyházáról. Az ottani tsz-tagok malacait hoztam el. Megbíztak vele. —Arrafelé mennyi a malac? Szétnéz, azután közelebb hajol. — Uram! Ne mondja senkinek. Itt hatszáz forinttal kaptam többet párjáért, mint otthon... Sok malacot megvettek, de sok meg is maradt. Dél múltával többen szedelőzködnek. Az eladók újabb forintokat engednek az árból. Egy ber- celi menyecske a ládája mellé hozza az egyik szemlélődet, de nem sikerül vásárt csinálni. A választási malacok nehezen kelnek el. Aki nagyobbat hozott, könnyebben eladta. Sokan csak tájékozódni jöttek. Majd csak az új takarmányra vesznek hízónak valót. Addig nincs vele baj, no meg kockázat. A vásár bejáratánál álló kis épületnél százan is tolonganak. Belül, az aprócska helyiségben végzik a marhalevélkezelést, átírást. Babinszky Józsefné, Sztrémy Istvánná és Tóth Mária bámulatos gyorsasággal végzik az egyhangú munkát. A változatosságot a nyitott ablakon való bekiabálás szolgálja. Babinszky Józsefné pillanatokon belül mondja. — Délig több mint kétszáz marhalevelet kezeltünk, s számításaink szerint száz—százötven várható még. Ez a szám azonban csalóka. Ettől több jószág elkelt a vásáron, de nem mindegyiket itt, helyben írják át. Tény. hogy a tavaszi vásár jobban sikerült az előzőnél. A nagyobb felhozatal a háztáji gazdaságok további erősödését bizonyítja. Növekedett az állattartási kedv, több a borjú, a malac a háztájiban. A nagyobb kínálat nem találkozott hasonló kereslettel, az árak jelentőben csökkentek. Akik a déli órákban vásároltak, jól jártak, de ilyen a vásár. Ezen á vásárcin nem vpltak idegen vevők, más megyebeliek. A jószágok itthon maradtak, s ez már önmagában is nyereség. Pádár András NÓGItÁD - 1968. április 23., kedd 3
