Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

Ellentétes szavak Szocialista demokráciát (Folytatás az l- oldalról.) mellett. Mindenesetre Johnson támadta pártjának „széthúzó” elemeit, és egységre szólított i*L Párosult ez a Vietnamról elhangzott bejelentéssel, amelyben — megintcsak ellent­mondásos módon — túl sok szó hangzott el a katonai erőfeszí­tések. fokozásáról, a csapat- erősítésekről, 'tartalékosok be­hívásáról, a háborús pótkiadá­sokról, és a dél-vietnami re­zsim hadseregének erősítésé­ről. Ezért fogadták világszerte tartózkodással a bejelentést a VDK területe nagyrésze bom­bázásának megszüntetéséről. Amint a moszkvai Izvesztyija rámutat, Johnson nem szólt arról, hogy a bombázások kar- látozása milyen Időtartamra érvényes. A feltűnő az, hogy Johnson tulajdonképpen cso­korba gyűjtötte az elmúlt he­tekben politikai ellenfelei ré­széről megpendített javaslato­kat a vietnami „deeezkaláció- ra”. Ez is azt látszik tanúsíta­ni, hogy az elnök egyre nép­szerűbb bírálóinak vitorlájából akarja kifogni a szelet, A nyugati fővárosokban elő­ször hitetlenkedve fogadták a hírt, majd pedig üdvözölték, mindenekelőtt a bombázások korlátozását. Mindeneseire so­kan rámutatnak arra, hogy az amerikai elnök népszerűsége az elmúlt hetekben mélypont­ra zuhant. Mint a Reuter kom­mentátora irta Johnson be­jelentése „drámai elismerése volt annak, hogy az elnök népszerűsége egyre Inkább el­enyészik, s az amerikai népet mindinkább megosztja a viet­nami háború”, A DPA hír­ügynökség kommentátora sze­rint Johnson „nem sok esélyt láthatott a sikerre, amikor feladta a versenyt, mielőtt még az megkezdődött volna számára”. Nagyon jellemző viszont, hogy a UPI ameri­kai hírügynökség szerint Johnson kortesvezérei „bíznak abban, hogy az elhatározás nem végleges'1: Wisconsin államban a kortesvezérek to­vábbra is „futtatják” Johnson nevét. Érdekes, hogy maga az elnök sajtótitkára sem tudott száz százalékosan igent mon­dani arra, hogy az elnök el­határozása végleges-e.., Hétfő délután sajtóértekezleten Robert Kennedy is. Üdvözölte Johnson bejelentését és fel­tűnő módon ő Is az egységre szólított fel. Sürgette, hogy kezdődjenek megbeszélések közte és Johnson között, ami megint csak annak a jele, hogy a demokrata párt kétségbe­esett erőfeszítéseket tesz po­zíciói megmentésére. Minden­esetre Kennedy sokat beszélt a békéről, és hangoztatta, hogy annak megfelelő programot kell kidolgozni. Természetesen ezek még csak az első reagálások a fontos fordulatra, hiszen a nagy la­pok és a mértékadó politikai körök csak ezután fogják ki­fejteni véleményüket. Jellem­ző, hogy Fulbright szenátort egy beszéd kellős közepén érte a johnsoni bejelentés, és ő semmiféle kommentálásra nem volt hajlandó. A Vietnamról elhangzottak alapján annyi máris látható, hogy az ameri­kai kormánypropaganda nagy reklámot csap majd a johnso- ni részleges korlátozásnak, amelynek jelentőségét azonban — mint mondottuk — a ka- rendkívüli tonai erőfeszítésekről elhang- megszólolt zottak alaposan csökkentik. akarunk Alexander Üuheek beszámolója a CSKP KB ülésén Az elnökségre pályázó Robert Kennedy szenátort hatalmas PRÁGA Alexander Dubcek beszámo­lója elején kifejtette, hogy magyarázatot kíván fűzni azokhoz az anyagokhoz, ame­lyeket a KB elnöksége a hét­fői ülésen a plénum elé ter­jesztett és ugyanakkor beszá­mol arról, hogyan értékeli a CSKP KB elnöksége a janu­ári plénum óta a csehszlovák társadalomban és a pártban végbement fejlődést. „Nyilvánvaló és vitathatat­lan — mondta a párt első tit­kára —, hogy a januári plé­num óta megindult mozgás, amelyet a kommunista párt indított el, kifejezetten szo­cialista és demokratikus jelle­gű, s azt valamennyi állam­polgár addig soha nem tapasz­talt aktivitása jellemzi. Rámutatott, hogy az elmúlt hónapok eseményeinek megér­tése oéijából meg kell vizs­gálni azoknak az ellentéteknek a lényegét, amelyek az el­múlt években a társadalom­ban és a pártban felgyülemlet­tek. A szocialista forradalom új fázisának megvalósítása az arvtagonizmustól mentes kap­csolatok szakaszában szüksé­geséé tette a politikai rend­szer további formálását. Olyan kialakítást, hogy az megfelel­jen az új helyzetnek. Neve­zetesen a párt szerepének el­mélyítéséről van szó, és álta­lában arról, hogy miképpen áll hozzá a párt, a társadalmi fej­lődés jelenlegi feladataihoz. Helyes volt, hogy a párt a megoldásra váró problémák politikai vonalát hangsúlyoz­ta. A CSKP így egyre határo­zottabban és meggyőzőbben állt a folyamat élére, akkori*, ha az utóbbi három hónap gyors és összetett eseményei­nek konkrét menetét a Köz­ponti Bizottság nem tudta az előre meghatározott keretek közé szorítani. Az egész fo­lyamat sajátossága abban van, hogy legnagyobb részben — különösen ami az események ütemét Illeti — a kommunis­ták vezette széles tömegek al­kotó és ugyanakkor spontán aktivitása határozta azt meg, amely így a CSKP plénumá­nak határozati értelmében min­den felülről jövő utasítgatás nélkül jutott kifejezésre. Nem többről és nem keve­sebbről van szó —■ mondotta Dubcek — mint a tömegek és a párt feladatáról alkotott alapvető marxista szemlélet érvényesítéséről, arról a poli­tikáról, amely csak akkor tölt­heti be feladatát, ha teljes mértékben támaszkodik a leg­szélesebb tömegek érdekeire, tapasztalataira. A mi jelenle­gi politikai mozgalmunkban — folytatta Dubcek — is ez a gyakorlat érvényesül. Az ilyen eljárást a kommunisták és a lakosság döntő többsége he­lyesli. Növekszik a bizalom a párt lránt és növekszik az ön­bizalom a pártban. A januári plénum állásfog­lalása helyesnek, sőt nagyon időszerűnek és szükségesnek bizonyult, mert a helyzet a sok megérett és megoldatlan politikai probléma miatt akut politikai válsággal fenyegetett. Ezt csak bizonyította az a hevesség, ahogyan az egész társadalom reagált erre. Ugyanakkor azonban ez a kö­rülmény az egész pártot és a Központi Bizottságot is ar­ra kötelezi, hogy minden ere­jét a szocialista demokrácia megvalósítására összpontosít­sa. Másrészt azonban nem sza­bad figyelmen kívül hagynia azokat a szélsőségeket, amelyek ártanak a mozgalomnak. Min­denkinek és elsősorban a párt­tagságnak tisztában kell len­nie azzal, hogy nem akármi­lyen demokráciát, hanem szo­cialista demokráciát akarunk. Nem lehet szó a párt vezető­szerepének gyengítéséről, ha­nem csakis a lenini normák­nak az új feltételekkel össz­hangban álló hatásos és cél­ravezető megvalósításáról. Dubcek ezt követően han­goztatta, hogy a szocialista for­radalom további és teljes megvalósításának alapvető té­nyezője a munkásosztály, amelyre a társadalmi haladás eddig támaszkodott, és a jö­vőben is támaszkodni fog. Ezután arról beszélt, hogy a párt tovább akarja fejleszteni és meg akarja szilárdítani mindazt, ami a múltban po­zitív volt. Teljesen alaptalan — mondotta —, hogyha ezt a fejlődési folyamatot egyesek arra akarják kihasználni, hogy sommásan elvetnek és lebe­csülnek minden eddig elvég­zett munkát Amikor elvetjük a hibákat, és azt, ami túlhala­dott, nem vetjük el a becsü­letes munkát. Az előadó eztán a KB és a párt előtt álló közvetlen fela­datokról beszélt. A legfőbb tennivaló — mondotta — a megújhodási folyamat elmé­lyítése, konkretizálása, meg­szilárdítása. Az eddigi tapasztalatok, be­leértve a járási konferenciák tapasztalatait is — módot ad­nak arra, hogy a párt a leg­utóbbi plénum szellemében bontakoztassa ki tevékenysé­gét és elhatárolja magát a de­magógia, az anarchia és a különböző szélsőségek meg­nyilvánulásaitól, amelyek csak zavarják a demokratikus fo­lyamatot Ezután kifejtette, hogy nem elég a múlt hibáit megállapí­tani, hanem keletkezésük okait is meg kell világítani. Éppen ezért a XIV, kongresszusig hátralevő időben el kell vé­gezni az eddigi gazdasági és politikai fejlődés alapos elem­zését, Ugyanakkor ki kell dol­gozni a párt programját ami feltételezi, hogy a pártnak vissza kell térnie az emberek­kel való eleven kapcsolatok gyakorlatához. Az előadó a továbbiakban röviden ismertette a CSKP akcióprogramját. Átszervezik: a KB elnökségét és titkársá­gát Üj alkotmány kidolgozá­sára kerül sor. Tovább nő a társadalmi és érdekképVSfeTe- ti szervek önállósága. Dubcek elvtárs szólott a gazdasági célkitűzésekről, majd nemzet­közi kérdésekkel foglalkozott. tömeg vesz! körfii a New York-i repülőtéren március 31-én éjjel, röviddel azután, hogy Johnson elnök bejelen­tette, nem kivánja jelöltetni magát a következő elnökvá­lasztáson (Kadiotelefoto — MTI külföldi képszolgálat) fl rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ: 6.20: Co»i lan tutte. — 1.30: A diósgyőri várban. — 9.60:Harsan a kürtszó: — 1.(3: A tótkomlós! szlo­vák együttes eitera- ts pengetés zenekara Játszik, Kárász Mi­hály ne és Tejsi Mihály énekel. — 10.18; Tánczene. — 10.5»: Fiatalok stúdiója. — 13.15: Berlioz: Harold ItáUában — szim­fónia. — 12.15: Kedvelt régi melódiák. — 13.0«: A világgazda­ság hírei. _ 13.85: A budapesti ulabiuk műsora. - 13.86: Mi öregek. — 13.22: Kovács Árpád népi zenekara játszik, a Gu­tenberg Művelődési Ház ifjúsági kórusa énekel. — 13.53: Báthy Anna énekel. — 11.11: Kalandozás könyvországban. — 15:15 Operettdalok. — 15.25: Bemutatjuk a Hanglemezgyártó Válla­lat új felvételét. — 16.25: Rádióiskola. — 16.56: Hallgatóink fi­gyelmébe! — 17.05: Tallózás a világsajtóban. — 17.20: Zala Tóth Erzsébet és Mozsár Imre magyar nótákat énekel. Burka Sándor tárogatózik. — 17.(5: Hozzászólás — lakás ügyben. — 16.00: Könnyűzenei híradó. — 16.30: A Szabó család. — 19-31: Hallgatóink figyelmébe. 16.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. — kb. 20.36: Koezkás Sándor könyvszemléje. — kb. 21.30: A Magyar Rádió ét Televízió népi zenekara Ját­szik. — 22.20: Klasszikus operettekből. — 22.50: Meditáció ar­ról, hogy miért nem szereti Sartre a strukturalizmust. — 23.0«: Kamarazene. — 23.(1: Könnyűzene. PETŐFI RÁDIÓ: 10.0«: Kodály: Székelyfonó. — 11.15: Légi út­vonalak tegmap és ma. — 11.30: öt penny. — 12.09: Báthy An­na énekel. — 12.(0-' Házunk lajá. — ■ ~á* . luuzáioá. — 13.(7: Vízállásjelentés. — 16.00: Kettőtől hatig. .. A Petőfi rt- dló zenés délutánja. — 16.10: Gazdasági akadémia. — 16.35: Hangverseny a stúdióban. — 19.15: Magyar nóták. — 19.56: ló éjszakát gyerekek! — 20.31 Énekóra. Vidám kisopera. — 21.55: Palló Imre énekel. — 22.16: Prágai Jazztesztlvál — 1967. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.05—10.30: Iskolatévé. — 13.35:—ls.Ml Iskolatévé. — 17.59: Műsorismertetés. — 19.00: Hírek. — 10.03: Csináld magad! 11.35: Sokezemközt. — 19.10: A világ térképe előtt. — 19.2o: Esti mese. — 19.30: La Fontaine meséi. — 10.55: Szünet. — 20.00: Tv-Hlradó. — 20.20: Halló, fiúk! Halló, lá­nyok! — 21.50: Parabola. — 22.10: Tv-Hlradó 2. kiadás. — A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 17.45: A PrMr»> Nemzeti Múzeum új gyűjteményeL — 19.55: Hét tanú (tv-film). — 21.30: Altatódalok. — 21.35: Tv- Híradó. 2 NÓGRÁD - 1968. április 2., kedd 67. Hajnalban az erőd elcsende­sedett. A nehéz nap után mé­lyen aludt mindenki. A kato­nák egy része súlyos alkohol­mérgezéssel a kórházba került. A többiek fejfájással, sajgó ta­gokkal sorakoztak az ébresz­tőre. Finley néhány rövid mon­datban közölte velük, hogy sú­lyos büntetés helyett egysze­rűen részegeskedésnek tekin­tik ami történt, és minden ti­zedik embert a bűnösök közül négy nap pelote-ra ítélnek. Ha legközelebb hasonló eset elő­fordul, a bűnösöket haditör­vényszék elé állítják. Némán hallgatták. A nap ébredt, és a forróság szinte másodpercenként növekedett. Ezután összeállították a corvée-t. Csupa megbízható ember: Galamb, Spoliansky és a többiek kerültek a szakasz­ba. Finley vezette őket. de La- touret is ment. A rabok már előző nap dél­utánja óta hiába nyitogatták a vízcsapot. Nem kaptak inni. Az éjszaka még tűrhetően telt, de reggel az Izzó melegben már nagyon legyengültek a szom­júságtól, szédülten, * kime­rültén ültek a fojtó dzsun­gelben, több mint kétszáz em­beri váz... Látták a corvée-t érkezni. Látták, hogy a tiszt „súlyba” vezényli a fegyvereket, és rá­juk irányulnak. Senki sem mozdult. Lövetni fog? Lehet... Most kiválik egy őrjárat a corvée-ból. és a tiszt vezeté­sével közeledik. Néhány rab nehézkesen felemelkedik. Eszükbe sem jutott, hogy meg­támadják a maroknyi csapatot. — Emberek! — mondta rö­viden Finley. — Azt izentem nektek tegnap, hogy ha vlsz- szatértek a táborotokba, senkit sem fogunk megbüntetni. Sza­vamnak állok. Kinyitjuk majd a csapot, kaptok eleséget, de ezentúl minden gyanús esetben bejön ide egy őrjárat. És aki nem viselkedik fegyelmezet­ten, azt főbe. lőjük. Rendes helyőrség lesz Aut-Taurirtból. Holnap elkezdjük a barakko­kat építeni, kaptok kórházat, orvost, és rendet csinálunk. Harminc perc múlva megnyit­ják a vízcsapot. Egyetlenegy katonát hagyok itt. És olyan sorrendben isztok, ahogy ő vezényli. Ha ennek a katoná­nak valami baja lesz, akkor megtizedel tettek benneteket! Rompez! Az őrjárat tovább ment az erdő belseje felé. A rabok szótlanul ténferegtek. Egyszer csak a vízcsapnál álló kato­na, Rikov, azt mondta: — Folyik már a víz. Vi­gyázz! Egyes sorba sorakozni, és mindenki hozza a poharát! A rabok sorba álltak, szén rendben ittak, és a magányos posztnak sem esett semmi ba­ja közöttük... Az őrjárat pedig folytatta az útját az őserdőben egy elefánt- csapáson a pigmeusok tábora felé. A törpe főnök személye­sen sietett eléjük, azt hitte, a lázadók jönnek. Keservesen csalódott, mikor a katonák élén a tiszteket meglátta. A bennszülöttek szó nélkül engedelmeskedtek. Nyolc ka­tona hátramaradt és vigyázott rájuk. A főnököt pedig vasra verve magukkal vitték. — Hogy hívnak? — kérdez­te útközben Finley a reszkető törpe pigmeust. — IUomomak, uram... — felelte a főnök .,, íves őrnagy lázas gyorsaság­gal folytatta a kihallgatásokat az ezredii’odában. Rövid rádió­érintkezés után értesítették őket, hogy Timbuktuból egy csapat szpáhit vezényeltek ki a helyőrség megerősítésére, és az ügy valamennyi szereplőjét repülőgépen Oránba szállítják. Pencroft nem vallott sem­mit. IUomor, a törzsfő annál többet, és Galamb mindent, ami csak eszébe jutott. — Gondolkozz, fiam — hiz- tatta íves —, minden csekély­ség fontos. — Igazán mindent elmond­tam ... Legfeljebb néhány po­font felejtettem el, mert az ügyben rendkívül sokat pofoz­kodtam ... Ja igaz... A mosó- konyhában poszton álltam, és megtámadtak... Ez bizonyára a Laporter mákvirág volt. De valaki rálőtt a sötétből, és nem sejtettem, hogy ez ki le­hetett. — Én voltam — mondta mo­solyogva az őrnagy. — Éppen aludtam, és maga aggódott a holmimért, de azért jól hal­lottam amit mond. Sejtettem, hogy más is hallja. így azután előbb surrantam be a mosó­konyhába, és láttam Hildeb- randtot, mert ő volt az ille­tő, nem Pencroft, amint oda­feküdt a padlóra. Idejében léptem közbe, hogy segítsek magán .., Csak a cipőmet be­festette a vörös minium, ezt ügyesen elcseréltem Spolians­ky val ... — A cipő! ö meg Troppau­errel cserélte el, és sántított... — Ezért akarták agyonlőni szegény Troppauert. Azt hit­ték, maga az őrnagy, és ő a maga társa. Most pedig egy fontos kihallgatás... — A szomszéd szoba ajtajához lé­pett, és kivezette onnan Mad­ge Russelt. Rendes útiruhába volt. és mosolyogva nézte Ga­lamb csodálkozását. — Hát maguk ... ismerő­sök .,. — Csak Itt ismerkedtem meg az őrnagy úrral —- neve­tett a leány. — Régen figyelt engem, és megtisztelt a bizal­mával. — Elsőrangú segítőtársam lett Mademoiselle Russel. Az első ember, akit arra kértem, hogy legyen segítségemre. Mert nem bízom senkiben. Egy kissé, Harrincourt, a ma­ga érdekében is történt. Fln- leynek akkor még nem akar­tam elárulni az inkognitómat, és valahogy segítenem kellett, hogy ne patkoljon el a negy­ven kilós pelote-tól. Erre használtuk fel a Mademoisel­le néhai maszkját, Abu el Ke- birt, a kávéfőzőt, aki meg­vesztegette Battistát, és így segíteni tudott magán. Hálás lehet ezért... — Ö, még sokszor fogom le­róni — mondta lelkesen Ga­lamb. és a lány elpirult. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom