Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-02 / 52. szám

XJjahh terminus ilsABt iPVII IMncs ok a pánikra Bér célén Visszaüt a tavalyi késés Arról a gólyáról beszélget­tünk a minap pedagógustár­saságban, amelyik ott álldo­gál fél lábon télen, nyáron, napsütésben és hóesésben a berceli általános iskola ud­varán- Többnyire féllábon álldogál, mintha a másik lá­bával gondolatban Afrika melegebb vidékein lenne. Azonban nem a szárnyasze- gett madárról volt csak szó, in­kább arról, hogy Bercelen a jelenlegi gimnáziumban ta- nitó nevelők közül is néhá- nyan bizony csak „féllábbal” állnak a tantestületben. többen mie­lőbb szeretnék elhagyni a „süllyedő hajó”-t, ahogy a helyi középiskolát ..becézik”. És itt kezdődnek a gondok­Mindenekelőtt az „időzítés­sel” van baj egyes pedagógu­soknál. akik már a „süllye­dés” előtt ..mentőcsónakba” szállnának. Miről van szó? A berceli gimnázium, a megyei művelődésügyi tervek szerint, valóban megszűnik. Jelenleg 80 diákja van. II-, III. és IV. osztály működik. Jövő tanév­re hatvanan maradnak, és így tovább. A lényeg: a kö­vetkező oktatási évben még nem szűnik meg a gimnázi­um. s a tanulók, a szülők azt szeretnék, hogy még utá­na se zárja be kapuit addig, amíg a mostani diákok vala­mennyien be nem fejezik el­kezdett tanulmányaikat- Elő­fordulhat. hogy addig nem is lesz „kapuzárás”. Miért akkor az izgalom a nevelők köré­ben’ Mert létezik az izgalom, ta­gadhatatlan. Az iskolaigazga­tó tájékoztatása szerint már eddig is történtek kisebb súr­lódások közte s a nevelőtestü­let „érdekelt” tagjai között. De méginkább várható lesz ez később, hiszen egy-egy peda­gogue már ,nyakába vette” a megyét, sőt az országot, hogy mielőbb elkerüljön Bér­céiről, s bizonv előfordulhat, hogy az iskola igazgatója nem járul hozzá távozásához — iskolaérdekből. A gimnázium ugyanis megszűnik, de még nem szűnt meg! S amíg be nem zárja kapuit, addig kép­zett nevelőkre is szükség van- Részben, természetesen, érthető az érdekelt öt nevelő izgalma. Egyéni szempontból előnyös, ha már „időben” biztosabb helyet keresnek maguknak Mondják is: ki tudja, mi lesz velünk ezután? Azt is megjegyzik: az isko­lák most már nem áthelyezés­sel. hanem pályázattal igye­keznek betölteni a nevelői státuszokat- Mindez igaz. El­felejtik azonban, hogy a mű­velődésügyi szervek az isko­la megszűnése esetén minden érdekelt nevelőről gondoskod­nak, s ezt az iskolaigazgató már közölte velük is. E szerint a későbbiekben e oedagógusok elhelyezése áthe­lyezéssel történik. Addig is. akinek nincs ki, vagy nem lesz ki az óraszáma a közép­iskolában, a hiányzót az álta­lános iskolában pótolhatja. S még időben gondoskodás tör­ténik az egyéb egyéni szem­pontokról is- A korai „pánik­ra” tehát semmi ok, az érdé­Nógrádi zene'skolások az országos kamarazenei versenyen Április 6—8-án rendezik meg Szegeden a XI. Országos Ifjúsági Kamarazene-fesztivált. Ennek egyik előkészítő moz­zanata volt a napokban Sal­gótarjánban megrendezett me­gyei ifjúsági kamarazene-fesz­tivál, melyen a balassagyar­mati, nagybátonyi és salgótar­jáni zeneiskola tanulóinak be­mutatóira került sor. A három iskola műsorát Fasang Árpád zeneszerző, Répássy Györgyi hegedűművész és Kovács Im­re fuvolaművész zsűrizte. Ök döntötték, — más megyei be­mutatók után — arról is, hogy megyénket mely kamaracso­portok képviselik az országos találkozón. A megyei bemutatón sor­rendben a balassagyarmati ze­neiskola tanulói léptek fel­elsőnek. Műsorukból kiemel­kedett Bartók két hegedűduó­ja, (Katonanóta, Pámás tánc), melyeket Bénicó János és Vá­sárhelyi Judit adtak elő. Ugyancsak szép teljesítményt nyújtottak a balassagyarmati- afc Petz: Szonátájával és Hän­del : Rodrigo-szvitjének két tételével. A nagybátonyi zeneiskolá­sok közül elismerésre méltó­an szerepeltek Wiltner Ágnes (fuvola) és László Erzsébet (zongora), akik Járdányi: Szo­natinájával arattak igen nagy sikert. Körinek: Szonatináját Malesó János (trombita) és S~üts Katalin (zongora) adták elő igen szép sikerrel. Ebből az együttes-bői Maksó szép nombitahangja mellett is ki­tűnt a kis Szüts Katalin érett zon '»óra. játéka. \ salgótarjániak műsorából k kall emelnünk Hueber, bé­csi zeneszerző Fabulae című művét. A modern hangvételű, merész harmóniákkal átszőtt darabot Bozó Béla (hegedű) és Verebélyi Zsuzsa (zongora) igen igényes és szép előadás­ban hallhattuk. A Fabulae előadásával —, amely magyar- országi bemutatónak számit — méltó sikert arattak. Szép, érett muzsikálást hallottunk a Szinyei Katalin, Kiss Ágnes, Horváth Mária (hegedű) Szlá- dik Mária (zongora) összeál­lítású együttestől, akik a mű­sor befeiezéseként Corelli: C- dúr szonátáját és Sosztakovics- Románcát játszották. A zsűri döntésétől függetle­nül is megállapíthatjuk, hogy igen színvonalas, nívós ren­dezvénynek, sok szép muzsi­kának lehetett részese az ör­vendetesen nagy számú közön­ség. A végleges értékelés szerint a XI. Országos Ifjúsági Kama­razene-fesztiválon megyénk ze­neiskolásai a következő mű­vekkel szerepelnek: A balassagyarmati Állami Zeneiskola Petz: Szonátáiéval (Vácz Adalbert. Vácz Anna­mária, Vácz Ágota. Vácz And­rea) és Bartók: Duóval (Ben- kó János. Vásárhelyi Judit) a nagybátonyi Zeneiskola Hän­del : Szonátájával (Sándor Gyula, Mayer Zsuzsa) és Kö­rinek: Trombita-szonatinájával (Makó János. Szüts Katalin) került az országos fesztiválra- A salgótarjáni Állami Zeneis­kola növendékei közül Kiss Ágnes, Szinyei Katalin. Hor­váth Mária és Szládik Mária vesznek részt a szegedi talál­kozón. ahol Corelli: C-dúr szonátájával és Sosztakovics: Románcával mutatkoznak be. Ülésezett a Népi Ellenőrök Fóruma A Népi Ellenőrök Fóruma '■égnap Salgótarjánban meg­ártotta ez évi első tanácsko­zását. A fórum vendége ez alkalommal ár. Suth Péter, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa termelési főosztályának vezetője volt. Dr. Suth Péter azokat, a tapasztalatait ismer­tette, amelyeket országos szin­ten szerzett az új kollektív szerződések tanulmányozásá­val. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság hasonló témájú vizsgálatának összefog­lalóját szintén megvitatták a fórumon. 4 NÓGRÁD — 1968. március 2., szombat kelt öt berceli pedagógust a gimnázium megszűnése után sem a bizonytalanság várja. Ha ezt belátnák, az igazgató munkáiát. helyzetét is meg- könnyítenék. s a további súrlódásra sem lenne indíték. Megszűnik a gimnázium. Érthetően sajnálják a község­ben- Eddig igyekeztek előte­remteni az anyagi, s az er­kölcsi. a szellemi feltételeket mind eredményesebb műkö­déséhez. Az egész községnek szívügye volt annak előte­remtése (pedagóguslakások, felújítások, stb.), ami kellett, s most úgy tűnik, hiába. Több lakás egyelőre üresen marad majd, s az iskola helyét más foglalja el a kastélyban- A helyi népművelés munkásai is érthetően, már előre szomorú­an búcsúznak. Hiszen a kö­zépiskolás diákok, nevelők az egész község szellemi életébe pezsgést vittek, s erről, vagy legalábbis ennek egy részé­ről majd le kell mondani. Ez a népművelő munkába is zökkenőt jelent. Mégis, a gimnázium létre­hozása nem volt hiábavaló Bercelen, mint ahogyan értel­me van megszüntetésének is. Az igazgató elmondja, óriási pedagógiai tapasztalatokra tett szert, s általában az egész nevelőtestület szakmai fejlő­dését jelentősen elősegítette. A község, a környék fiatalsá­ga számára is lehetőséget je­lentett. Iskolapolitikánk fejlő­dése azonban megköveteli a korszerűbb formák, intézmé­nyek fejlesztését, s ez a ber- oelieknek is érdekük. Az át­meneti zökkenést majd nyil­ván áthidalják, mind a nép­művelők, mind pedig a peda­gógusok, s azt a pezsgést, amelyet a középiskola jelen­tett, utána sem hagyják meg­szűnni­Addig pedig — s ez való­színűleg még egy-két évet jelent — folytatni kell a munkát ugyanúgy szívvel, ér­telemmel, szakmai lelkiisme­retességgel, mint eddig. Sem­miképpen sem szabad „féllá­bon” álldogálni. * CT. E-) ki a műszaki átadásra: már­cius 6-át. Az igazsághoz tar­tozik viszont, hogy ebben a generálvállalat sem vétlen, hi­szen az átadáshoz elengedhe­tetlen utak építésével az ő emberei késnek. Jelenleg nagy a „forgalom” az épületben és az épület kö­rül. Olyan, amilyennek hó­napokkal ezelőtt kellett vol­na lennie, ha az átadási ha­táridőt komolyan vették vol­na. S most kíváncsian vár­juk a március 6-át. vaion megtörténik-e akkor a mű­szaki átadás, vagy helyette újabb határidőről tudósítha­tunk ... Cs. G. A balassagyarmati közös csehszlovák—magyar vámőr­ház átadási határideje a jogi szerződés szerint 1967. decem­ber 31-e volt. Mint arról ko­rábban tudósítottuk olvasóin­kat, az átadás elekor nem történhetett meg, mert az ob­jektumot alvállalkozóként ki­vitelező ÉVM Nógrád megyei Építőipari Vállalat a munká­val nem készült el. A válla­lat 1968. január 20-ig kért haladékot, majd február 1- ig, aztán február 28-ig. Ezen a napon ellátogattunk ismét a vámőrházhoz. Az épületben még mindig nagy a felfordu­lás . . . Az Országos Szakipari Vállalat dolgozói a meleg pad­lóburkolatú helyiségekben a PVC-szőnyeget ragasztják, itt tevékenykedik a Fémmunkás Vállalat néhány szakmunká­sa. de van munkája még a nógrádi asztalosoknak. fes­tőknek. mázolóknak. villanv- szerelőknek, üvegezőknek is. Fel kell szerelni a mennyezet- világítás armatúráit, leszedni az összes radiátorokat, mert mögöttük nincs lefestve a fal, a kijárati ajtók alatt hiány­zik a küszöb, hiányzik a vilá­gító ablaksorhoz a zománc­üveg. nincs bekötve a villany, a telefon, a telex. Az építkezés művezetője szerint most üt vissza, hogy tavaly, a tervezett március helyeit, két hónaooal később vonultak fel a munkahelyre, hogy azután is hónaookig — vállalati segítség hí ián — csak piszmogtak az építésen, hogy amikor például a ter- mopánüveget. már be kellett volna építeni, akkor derült ki, hogy meg sincs rendelve, s hogy a zománcüveg még ma sem érkezett meg . . . Ilyen körülmények között nem csodálatos, hogy az épú- ^ sz£ szoros értelmében rögös úton halad a halas- kezés fővállalkozója, a Közép- sagyarmati vámőrház az átadás felé dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság újabb terminust tűzött (Koppány György felvétele) 4L Gardone nagyon szenvedett. Arcán a sápadt, napégette kreol szín sárgás, egészségte­len vegyüléke ült. Nehezen lé­legzett, és patakokban folyt a verejték róla... Pedig idáig lovon tette meg az utat. — Aztán — folytatta Fin­ley hadnagy, — félek, hogy nem egy gyanús alak van itt, különleges megbízatással. Ezt az őrületes útépítést a dzsun­gelén át Angol-Guineáig szí­vesen megakadályozná néhány nagyhatalom. Gyanús, rejté­lyes esetek fordulnak elő. Például a két titokzatos lö­vés. .. Csak az nyugtat meg, hogy valószínűleg a francia titkos szolgálat tisztiéi közül is vannak itt néhányan. Garden szemhéjai fáradtan hunvódtak. — Mi? .. Tisztek?. „ Ugyan! Hol? — Talán a partizán csaDat- tsl. de lehet a léeionisták kö­zött is vagy a transzoorttal.. — Ezek rém regén vek1 Egv francia tiszt nem áll be köz- '“génvnek nem hagvia verni magát mint rab a goumier-k- töl. A tábor élénk nyüzsgésén iétsznt.t h o gv ez az utolsó nár óra vonulás előtt. Min- V; elkészíti) a híznnvtalan : r• ' tartó menetelésre. \k‘ to1 elvonták a fél ví^adagot rzoiz ntoliára még ittak egv jót. Ez»k közé tartozott Ga­lamb is. A Jókedvét isméi visszanyerte Az n kodélvén az sem fogott, hogy szédelgett a saját szagától a nyakára ön­tött kmirha miatt. Egyszer csalt a barna bő­rű. ősz bajuszú arabot pillan­totta meg, aki Murzukban jó­solt. Nini! Hát ez hogy ke­rül ide?! — Halló! öreg varázsló! Maga autóbuszon jött?! — Én a szabad harcosokkal vagyok, rumi úr — mondta a varázsló. — Megyek veletek mindenhová. — Nagyon okos, legalább nem unatkozunk. De hol hagy­tad a kis. kacskaringós ba­rátodat? — Képzeld uram. ellopták. Hallottál még ilyet? — Miért ne? A vadnyuga­ton lovat lopnak, a Szahará­ban viperát. Egész kedves kis állat. — Én aggódom — csóválta a fejét a varázsló —, sok gaz­ságot követtek már el kígvó- val. Akinek szarvas vioerája van. az bárkit megölhet Elég. ha ellopja az ingét... Galambnak tátva maradt a szála: — Mi ’... Mi ez már me­gint. .. Ingét? Mit mondasz’ — Ha valakit meg akar öl­ni. akkor az illető viselt in­gét betömi egv zsákba ame]v- ben vinera van A kígyónak nem ad enni. döfködi a zsá­kot. szóval kjoovza 57 állagot. Azután éiiel közel ahhoz a helvhez. ahol az ing tulajdo­nosa van. kibocsátja a kígyó* A vinera száz emhor közül 5= azt fogia megmarni akinek az inge a acáVíálaan volt. — TVTI ’ IVTem rossz.. — Ez évszázados módja a gyilkolásnak, mindenki isme­ri errefelé, és egy úr azt mondta, hogy... messze Indiá­ban is csinálják... Szélem.. Az arab mélyen meghajolt azután elvegyült a nyüzsgés­ben. Hopp! Persze! Már tudja; hol lát­ta. A meghajlás... Megvan! Á lakáj! Az Avenue Magentán. dok­tor Brétail villája előtt, mi­kor azt a női szellemet, ak­kor látta először... A nő a villa hátsó kapuján csengetett, és a lakáj eresztette be. Ez volt! Hiszen ez csak bemá­zolta magát!... Ez egy fehér ember! Halló! No, megállj, te büdös filmszínész!... Merre van... Nem láttak kérem egy kígyóbűvölőt aki barnára van festve, de lakáj ?... Marha, maga!... Halló... Nézd csak, hát hová tűnt!... Meg kell fogni! Ez tud valamit a kí­sértéről, aki mostanában is sűrűn megjelenik előtte, de csak álmában és nagyon kel­lemesen viselkedik... Hé!... De hiába kereste. Az álara- bot mintha a föld nyelte volna el. Senki sem tudott ró­la. sehol sem látták... Az a dolog, amit az ingről mondott, marhaság. Neki min­dig ilven izéket meséinek. Egv kíevó nem veréb. Maid Sherlock Holmes nyomozni mew. és nórázon vezet egv vioerát. bogv o-ypeoiiq a fet­tes rívom át Mindenfélét be­beszél rjeV Tff egv fuszéVenv embernek. Olvauok mint a mafréznk pV’l- ImlálHqlóról meg tengeri kígyóról regélnek az újoncoknak. Még szeren­cse, hogy nem esett a fejére. Valaki ellopta az ingét, mert bukott a szép mintára. Takarodó után mindenki le­feküdt. mert tudták, hogy másnaD mennek tovább. Éjfél­tájban iszonyú ordítás verte fel a tábort. Négyen aludtak egy sátorban, közöttük Ga­lamb is. Egy Kramartz nevű közlegény rohant ki üvöltve... Szarvasvipera harapta meg. és olyan mélyen mart bele a ka­tona felsőkarjába, hogy nem bírta visszarántani a fogát. Csak kint a sátor előtt hul­lott le róla. és nyolc puskatus csapott egyszerre a hüllőre. A szerencsétlen Kramartz néhány perc múlva meghalt. A szarvasvipera ellen nincs védekezés... Galamb ijedten állt ott. Amikor az általános riadalom lecsillapodott, egy távoli pál­ma alá ült. A többiek ismét visszafeküdtek. Holnap mene­telni keli. Galamb azonban kissé meg­rendült. Nem értette tellesen a dolgot, mert hiszen ha az ő ingét lopták el, akkor mi­ért marta meg a vioera Kra- martzot? Vagy elromlott a kígvó szaglása?... Végered­ményben esv vipera lehet náthás... Milyen egyszerű lett volna minden, ha őt: maria meg. Most már nem volna gondla rá. hogy milyen módon natkolion el. Lehet, hogy Kramartz halá­lának ő az oka?... De hát ha az ő ingével vadították meg a vioerát. hogv került a kí- gvó Kramar+zboz? fis ki fo­natta el az ingét?... fent- a szellem lehetett! A nő! A háromszövő anvaieggvei A sivatag szelleme... Na csak kerüljön a szeme elé.. Valaki megérintette a vál­lát: — Jó estét. A lovagi öruhás kísértet állt mellette. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom