Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-08 / 57. szám

léthavi keresetet űzettek a nyereségből Kiváló eredményt ért el as írószer Ütsz Nincs a kirakatban az író­szer Ktez salgótarjáni tele­pe. Félreesik a főútvonaltól, szerényen húzódik meg az Öblösüveggyár mögött. Még a cégtáblája sem neonfényes, egyáltalán nem hivalkodó. Munkásai, vagy inkább mun­kásnői — mert zömében azok dolgoznak itt — mégis büsz­kék lehetnek szövetkezetükre. Nemcsak a nyolcszoros kiváló cím és a kétszeres Országos Kiváló Szövetkezet kitünte­tés dicséri az üzemet, ha­nem az egyre szélesedő nem­zetközi tekintély is. A fröccsöntőben sok száz műanyag alkatrész készül. A szomszéd műhelyben automa­tagépek szórják a golyósirón- alkatrészeket- A másik terem­ben, ahol a töltőtollak készül­nek, már kényesebbnek lát­szik a munka, több a kézzel végzett művelet. A minőség ellenőrzésére is igényesek. Csomagolás előtt egyenként végzik el. Bármerre jár az ember, serény munkát lát- Az év első hónapjaiban mindig van egy kis gond. Anyagok, alkatrészek beérke­zésére várnak, illetve nem, mert rhunkája azért minden­kinek akad, csak a készáru­kiszállítás egy kicsit talán mégis lassúbb. Megrendelés? Eddig már több mint 100 millió forint értékű van a szövetkezet tarsolyában­Tavaly, amikor a kiváló cím elnyerését ünnepelték, akkor született" meg a több milliós exportfelajánlás. Pia­cot találtak, igény is volt a termékeikre Az első évi 47 millió forint termelési érték helyett tavaly 89 millió ér­tékű árut exportáltak. Ez ter­melésüknek csaknem 70 szá­zaléka volt­Egyik évről a másikra je­lentős fejlődést sikerült el­érniük. Nem egészen 37 szá­zalékkal több dolgozónak biztosítottak munkát. Álló­eszköz-állományuk 20 száza­lékkal gyarapodott, a ter­melés pedig 66,5 százalékkal lett nagyobb az előző év­hez képest. Talán a leglényegesebb mégis a gazdaságosságban el­ért eredmény Az előző évi nyereséget csaknem meg­Cséeséröl jelentjük Eredményes összefogás a község szépítéséért Az elmúlt években is ko­moly erőfeszítéseket tettek Csécsén a község fejlesztésé­ért- A pásztói járásban ebben a községben legmagasabb a társadalmi munka értéke. Minden ház lakói 52 társa­dalmi munkaórát végeztek. A lelkes tevékenység máris érez­teti hatását. A község parkok­kal, utcákkal szépült- Itt működik a környék egyik leg­szebb napközis óvodája. Az idén újabb feladatok megoldására vállalkoztak. Há­romszázezer forintot költenek a Madách Imre, a Dózsa György, a Táncsics utcák rendezésére. Csaknem egy ki­lométer hosszúságban teljes utcaátépítést végeznek. Ala­poznak, portalanítanak és az út mentét parkosítják. A ki­vitelezésre az Egri Közúti Igazgatósággal kötöttek szer­ződést, s az ígéretet tett, hogy az első félévben elvégzi a munkát. Amikor az utcák átépítését befejezik, több feladat megol­dására is lehetőség nyílik. Többek között a járdák meg­hosszabbítására, amelyet már a lakossággal közösen, a köz­ségi tanács házilagosan old meg- Erre a célra 185 ezer forint áll rendelkezésre. Befe­jezik a Kossuth Lajos utcá­ban, megkezdik a József At­tila és az Ady Endre utcá­ban a járdaépítést. Ezek a község legforgalmasabb útvo­nalai. Újabb 20 ezer forintot for­dítanak a parkosításra, ame­lyeket elsősorban a közintéz­mények előtt valósítanak meg: többek között az óvoda és a művelődési otthon, és a busz­megálló előtt- A sportpályán száz személy elhelyezésére építenek ülőhelyet. A munkálatok részben már megkezdődtek. Jó módszere a községi tanácsnak, hogy a községfejlesztésről a tanácsta­gok és népfrontaktívák segít­ségével állandóan tanácskozik a lakossággal. Rendszeresen tartanak kisgyűléseket és egyéni beszélgetéseket- Ez a magyarázata, hogy a járásban az első között végeztek az elmúlt évben is a társadalmi munkában. Szépen fejlődik Csecse. Las­sítja azonban a fejlődést, hogy a község közepén átve­zető főközlekedési utat, — amely a közúti igazgatóság kezelésébe tartozik — nem javítják, és nagyon elhanya­golt. A tanács ennek követ­keztében sem a vízlevezető­ket, sem az átereszeket nem javíthatja, és a falu központ­ja sáros- Méltányolni kéne a csécseieknek a községük szé­pítéséért kifejtett törekvését. Remélhető, hogy a falun át­vezető főközlekedési utat mielőbb felújítják. Otthon is — étlap szerint duplázták, majdnem 26 mil­lió forintot értek el. A nyereségrészesedést már kiosztották. A tagok kéthavi fizetésüknek megfelelő össze­get kaptak. Több helyen ta­lán már el is költötték, de még mindig szóbeszéd az üzemben- A pénz mindig jól jön az embernek, különösen ha úgy érzi: egész évi mun­kája gyümölcsözött Sokat emlegetik az üzem­ben az Ady Endre és a Ko­marov exportbrigádot. Nádas­át József, illetve Pacs Géza vezetésével, ez a két, egyen­ként 90—100 főt is fog­lalkoztató brigád oroszlán- részt vállalt az eredmények eléréséből. Csak a dicséret hangján - lehet szólni mun­kájukról­-*■ Sikeres év után nagyobb feladatok előtt áll a? Író­szer Ktsz. Különösebb mű­szaki fejlesztésre nem készül­nek. Egy—két korszerűbb gép üzembe helyezését tervezik. Inkább a gyártmányfejlesz­tés került előtérbe- A buda­pesti kísérleti műhelyben mindig készül valami új. A mikrovízió prototípusát már bemutatták. Az olasz Fiat­cég számára reklámirón készül. Állítólag forgatással vala­mennyi Fiat-autótípus látha­tó lesz az irón szárán- Az USA egyik írószergyárával kooperációra készülnek, vas­tag, tartályos golyósirónok gyártására. A létszám fejlesztése nem szerepel a tervben. Helyhi­ány miatt nincs erre lehető­ségük. Ma már 73 bedolgozó­juk is van, akik tagjai a szö­vetkezetnek- A félév végé­re, amikor már lesz kellő mennyiségben alkatrész — újabb bedolgozók foglalkoz­tatására is számítanak. Az idei év jóval nehezebb lesz a tavalyinál. Ugyanis az általuk felhasznált anyagok ára emelkedett, készterméke­ik ára pedig alacsonyabb lett. Ez azt jelenti, hogy még na­gyobb erőfeszítésekre lesz ' szükség. B. J. Emelni és állandósítani a hazamat Hasznos tapasztalatokkal tértek haza Székesfehérvárról, az országos kukoricatermesz- lési tanácskozásról megyénk érdekeltjei. A hét elején meg­tartott szakmai tanácskozás a feladatok megvalósításának jegyében zajlott le- A résztve­vők kivétel nélkül hangsú­lyozták, hogy a kenyérgabo­na-kérdés rendezése után a legsürgősebben megoldásra vá­ró feladatok között az állatál­lomány biztonságos takar­mányalapjának megteremtése szerepel. Ezen belül is első­nek kukoricatermesztésünk biztonsága, a hozamok növe­lése érdekében kell 1968-ban többet tenni. A tanácskozáson megjelent országos szaktekintélyek bi­zonyították, hogy nem valami csodaszerben, esetleg egy új. nagy termőképességű hibrid­ben, vagy fajtában kell ke­resni a kukoricahozamok nö­velésének egyetlen módját. Az eddig ismert és rendelke­zésre álló kétszeres kereszte- zésű hibridjeink magukban hordott termőképessége sok üzemben megközelítően sem volt kihasználva- Pedig a termelési feltételek teljesítése esetén e hibridek is képesek a kívánt termést biztonságo­san produkálni. A hibák ellenére kukorica­termesztésünk néhány év óta hatáx-ozottan fejlődik- Ezért helyénvaló az a célkitűzés, hogy a termésátlagok az el­múlt évek színvonalát meg­haladó mértékben állandósít­hatok, s 1970-re a 18—20 má­zsás holdankénti termés szint­jére emelhetők. Ezt derítsék ki! A bűvészek és jővendőmondók amerikai egyesülete nemrégen tar­totta New Yorkban évi értekez­letét, amelyen kiderült, hogy 820 ezer dollárt kitevő pénzalapja varázslatos módon eltűnt. A pénz­tárban a dollárok helyett egy cédulát találtak a következő tar­talommal: „Miután a legügyesebb jövendőmondókról és varázslókról van sző, biztos vagyok benne, hogy rövidesen elfognak vagy elő­varázsolnak engem. Abban az esetben, ha ez nem sikerül, azt jelenti, hogy valamennyien csalók ée sarlatánok, és igy a pénz Jog­gal az enyém, mert azt nehéz munkával szereztem.” Egy csokor hóvirág Nőnapi kö&sünui A tavaszi ünnepek sorát a nemzetközi nőnap nyit­ja még, szerény kis ünnep, nem pirosbetűs. Hozzátar­tozik az igazsághoz, hogy nem is mindenütt sikerül a legjobban, hiszen ezt többnyire mi rendezzük, férfiak. Még jó, hogy segítségünkre jönnek a virágok, az első melegítő napsugarak, amelyek azt a gondolatot ébresz­tik bennünk, hogy lám Velük, az ünnepeitekkel kez­dődik évről évre reményünk a kitavaszodásban. Ve­lük, az asszonyokkal, édesanyákkal és leányokkal, akiknek nevéhez annyi szépség és jóság fűződik, s esek mindegyike külön-külön is rokon az élet értel­mével. Ilyenkor szép beszédek hangzanak el nálunk, a nő helyéről felszabadult társadalmunkban. Tisztességes szép hely ez, világrésznyi területeken ma még inkább csak harci program, ami a szocializmusban, így ná­lunk is élő valóság ma már. Az egyenjogúságra gon­dolunk, a családvédelemre, a gyermeknevelést köny- nyítő törvények jóakaratára, amelyben társadalmunk egészének áldozatvállalása is kifejezésre jut. Kell a beszédek tiszteletadása, a köszöntő szavak emberi melegsége. így legalább nem felejtjük el kö­telességeinket hű társunkkal, a dolgozó nővel kapcso­latban. Mert a szürke hétköznapokon olykor kevés a virág, kevés a jó szó, kevesebb a megbecsülés is irán­tuk, mint amennyit érdemelnek. Nézzük csak meg egyes üzemek bérlistáit, azonos szakképzettséggel vég­zett, azonos munkáért sokan kapnak kevesebb fizetsé­get, mint a férfiak. A rég kialakult értékítélet még mindig kizárólag a férfit ismeri el családfőnek, pe­dig az asszonyok többségére ugyanígy illik ez a ki­fejezés. Ha nem jobban. Annál is inkább, mert az asszonyoknak odahaza is helyt kell állniok, azt egy férfi sem viseli el szó nél­kül, ha a lakásban rendetlenség van, ha nincs főtt étel mindennap, vagy ha a gyerek rosszul tudja a leckét. Mert — hogy el ne felejtsük —a gyermekne­velést, ezt a legnagyobb türelmet, legnagyobb áldoza­tot kívánó, nem is mindig hálás, ugyanakkor roppant társadalmi felelősséggel járó kötelességet is hajlamo­sak vagyunk rájuk bízni az édesanyákra, majdnem tel­jes egészében. És ki kérdezi hány órát dolgoznak egy nap — túlórapénz nélkül? Észrevesszük-e mint férfiak és mint családfők, mint apák és társak mennyire elgépiesedik az életük, meny­nyire elfáradnak mire lemegy a nap, de reggel azért megint nekik kell először felkelni, nincs vasárnapjuk, nincs módjuk, idejük „lazítani”, amit a férfiak nagyon is igényelnek, enélkül létezni se tudnak — állítják és meg is teszik. Fölfordulna a világ, ha egyszer a nők is ugyanezt kezdenék művelni! De megsínylené a tár­sadalom alappillére a család, amelynek kifogyhatatlan energiájú robotosai az asszonyok, a mi mostani ünne- peltjeink. Akik sokszor és helyenként megelégednének már azzal is, ha mindezt belátná, elismerné a férjük, a gyermekük. Sokféle szabályra kellene ügyelnünk nekünk férfiak­nak, ez nem vitás. Mint ahogy az sem lehet vita tár­gya, hogy egyéni mulasztásokat egyáltalán nem lehet helyrehozni egy csokor hóvirággal, de még száz szál piros szekfüvél sem. Akkor hát nincs értelme a kö­szöntésnek? Ezt azért néni szabad mondani. Kell a jó szó, kell a szeretet, a megemlékezés, de nemcsak az újságok lapjain, a helyi ünnepségek beszédeiben, ha­nem valamennyi családi otthonban. így talán tovább tart az ünnep fénye, melege, s jó útravaló lesz az utána következő hétköznapokra. Kovács Imre Macska a liszten Ezrek egészségéről van szó... — Oszkár, néha az az érzésem, hogy túlságosan alkal­mazkodom hozzád! (A Wochenpresse karikatúrája) Ami alább következik, nem hibalista, — még akkor sem, ha a tételes felsorolás elen­gedhetetlen. Végkövetkezte­tésben egyetlen hibáról van szó; arról, hogy akadnak em­berek, akiknek nem használ a mások és a saját érdekük­ben elhangzott, sőt írásban adott figyelmeztetés. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a múlt év vége felé számos vendég­látó egységben tartott a Köz­egészségügyi Járványügyi Állomással közös vizsgálatot. Ez, mi tagadás, temérdek ne­gatívumot tárt fel. A KÖ- JÁL-t és a NEB-et méltán érdekelte, mennyi valósult meg a hibák kijavítására tett javaslataiból. A NEB és a KÖJÁL szeme ezúttal dr. Körmendi Zsuzsa, az utóbbi intézmény dolgozója volt. Véle tartottunk. A szécsényl fmsz-vendég- lő udvara változatlanul pisz­kos; a hűtőszekrényben egy­más mellett a hús és a tú­ró. Ez utóbbit csak nagyrit­kán éri a feldolgozás során akkora hő, hogy a tőkehúsról óhatatlanul rátelepedett kór­okozók elpusztulnának. Nem szuperluxus tehát a háztartá­si hűtőgépekben elhelyezett, a hús tartására szolgáló kü­lön, fedhető edény. A rak- . tárban fedetlen edényekben a tepertő, az emberi fogyasz­tásra — állítólaig — nem használt bélzsír, a lecsó. A mosogató helyiség polcain a már elmosott edények alatt tisztithatatlan, agyonkopott viaszosvászon. Kellemes ellentét az őrhal­mi Kaparó tisztasága. A vezető: Magyar Mihály akar és tud rendet tartani. Még a fiókokban 'is, ahová pedig rajta kívül csak az ellenőr pillanthat. Hasonlóan üde higiéniájában a balassagyar­mati cukrászüzem. Az egész­ségügyi követelmények száz­százalékos megtartásáért Po­zsonyi István, helyettes ve­zető kapja ugyan a doktornő megérdemelt dicséretét, — de az természetesen az üzem valamennyi dolgozójának szól. A Balassa Étterem veze­tőinek — bizony — jó len­ne ide átrándulniok egy kis tapasztalatcserére. Mert igaz ugyan, hogy emitt nagy a zsúfoltság, korszerűtlen a lé­tesítmény, úgy ahogy van,— de mégis túlzás, hogy a konyha kövezetén pihenjen a káposztafőzelék, hogy a hús­előkészítőben kapjon helyet a kenyér, a felaprított ve­gyes gyümölcsíz, a makaróni és a káposzta. Ök persze aránylag szerencsések, hiszen polcra jutottak, de a főtt cék­la az ételkiadóban megint- csak a kövezeten búslakodik. Az előfizetéses ebéd levesé­nek kiadásához szolgáló bög­rék legalább felének a MÉH- nél volna a helye: hiányos zománcú edényt tilos hasz­nálni. A szirákí bisztróban van vezető: Sebestyén Lajos. Ve­zetője azonban — a látot­takból ítélve — mégsincs az üzemnek. Az élelmiszerrak­tárban, finoman szólva, mér­sékelt a rend. A kora dél­utáni napsütésben, — három­ra jár —, a liszteszsák tete­jén rendíthetetlen nyugalom­ban szunyókál egy fehér-vö- rös-tarka macska. Mint is­meretes, ezt az állatot a régi egyiptomiak szentként tisz­telték. Nos, a sziráki biszt­róban sem kisebb a becsüle­te, Jelenlétét hiába hely­teleníti az orvos; a vezető­nek eszébe sem jut, hogy ki- siccentse, vagy — uram, bo­csa! — ki penderítse. A vendégek részére szolgá­ló helyiség mocskos. Az, ma­gyarul így mondják, mocs­kos. A szennyesség az egyik felszolgáló szerint a vendé­gek bűne. Furcsa vendég le­het, aki az italpult mögé szemetel, aki kávéporral szórja be a presszógép alját, aki bemaszatolja a fagylall- pültöt. A felszolgálói véle­ménnyel hallgatólagosan a főnöki is egyezik. S eme egyezés közben — míg az ellenőrökön, s rajtunk kívül csak három csöndes vendég tartózkodik a bisztróban — tizennégy elmosatlan, ujjle­nyomat-gyűjtőnek bizonyára örömet szolgáló pohár a pul­ton ... Az fmsz-irodán mind­erről taljcsóválva hallanak, de a jelenlevők egyike sem pattan, ami pedig elvárható lenne, így: Köszönjük a? újabb figyelmeztetést, azon­nal intézkedünk! Kisebb hiba a salgótarjá­ni Kristályban is kerül. Több rövidital üvegéből hiányzik a dugó, törlőruhák száradnak a raktárban. De milyen más a szellem, mint Szirákon! Gás­pár Istvánná, a vezetőnek termett és nevelt vezető nyomban megszünteti a hi­bákat. A Salgó Étteremben Is akad még javítanivaló. Jól­lehet, a főtt és a zsírban sü­tött burgonyát, a kifőtt tész­tát nem szabad másnapra el­tenni, őrzik a hűtőszekrény­ben. Ott inkább az ételmin­táknak lenne helyük, nem pedig a konyha levegőjének melegében. A szűrővizsgála­tokat szintén komolyabban kellene venni, mivel száz és ezer ember részére főznek. Több ez, mint rend vagy ren­detlenség kérdése. A ven­dégért, az emberért érzett fe­lelősség megnyilvánulásának problémája ez. — A népi ellenőrzés ha­zánkban csupán javasolhat, bármennyire megszívlelen­dők, bölcsek is a javaslatai, — így kőrútunk végén dr. Körmendi Zsuzsa. — A Kö- JÁL-nak, bár ma még elég­gé bürokratikus úton, a bír­ságoláshoz is van joga. Mi csak végső eszközként élünk ezzel a lehetőséggel. Szíve­sebben tanítunk, nevelünk. Ahol azonban nem látunk, más megoldást, nem félünk a bírságolástól sem Hivatá­sunk tiltja egy-két fegyel­mezetlen embernek elvtele­nül kedvezve sokak egészsé­gét kockáztatni. — b. z. — NŐGRAD — 1968. március 8., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom