Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
Jóvátenni a jóvátcSictőt Ezerkilencszázhatvanhat őszén, amikor a balassagyarmati traktorfülke-gyár építése megkezdődött, úgy látszott, bogy a beruházó és kivitelező mintaszerű együttműködéséből mintaszerűen megvalósított beruházás lesz. A beruházó fémipart vállalat fő célja az volt, hogy a befektetés mihamarább termelt érték formájában megtérüljön. Kis üzem lévén, fontos volt számára az is, hogy az új gyár 1Ö67. december 31-fe elérje a kivitelezés nyolcvan százalékos készültségi fokát. Az új rendelkezések érte! méhen ugyanis csak így biztosítja az állaim a beruházás finanszírozását költségvetési keretből. Nos, nem így sikerült. S ebben alighanem sem a kivitelező, sem a beruházó nem vétlen. S ezért most mindkettő kölcsönösen vádolja partnerét. a Fémipari Vállalat vezetői azóta benyújtották a Beruházási Banknak új finanszírozási javaslatukat- Számítaniuk kell arra is, hogy a beruházás egész összegét vissza kell téríteniük. Márpedig ez a kis üzem fejlesztési alapjának tizenkét ért teljes leterhelését jelenti. Helyesnek tartjuk, ha a központi szervek a finanszírozási javaslat elbírálásánál ezt fontolóra veszik. Ami a beruházás folytatását, illetve befejezését illeti, az ÉVM Építőipari Vállalat vezetői ígéretet tettek arra, hogy az új gyártelep az^ elmaradás ellenére határidőre elkészül. A minap termelési értekezletet tartottak a gyár építésén tevékenykedő munkások: elhatározásuk megfelel e szándéknak. Sőt, törekedni fognak arra, hogy az üzemi csarnokot és raktárt május 31-vel átadhassák a szocialista szerződésben vállaltaknak megfelelően. Csak ha ezeket a célkitűzéseket valóra, váltják, tehető valamelyest jóvá a tavalyi elmaradás. A tetőről messzire ellátni, csakhogy Halász Józsefnek és a kőműves szocialista brigád többi tagjának nem sok ideje van a szemlélődésre. A balassagyarmati traktorfiilke-gyár kazánházának födémbetonozásán dolgoznak. Sietni kell az építéssel, hiszen elég fennakadást okozott, hogy tavaly a dokumentációk nem a várt időre érkeztek. Még így is félő, hogy a berendezések kedvezőtlen visszaigazolása miatt «fontos kiszolgáló létesítmény üzembe helyezése is késik Aki járt már a Nőgrád megyei Fémipari Vállalat mostani gyártelepén, értékelni tudja, mit jelent munkásainak ez a tágas, világos üzemi csarnok. Évek óta lakóházak közé beszorítva kénytelenek minden talpalatnyi helyet kihasználni, gyakran testi épségüket Is veszélyeztetve. Az új üzem építésének előrehaladott állapota közelivé tette a dátumot, amikor végre méltó feltételek közt dolgozhatnak Az irodaépület korszerű munkahelyhez juttatja az eddig szinte egymás hegyen-hátán kényclmetlenkedő műszaki és adminisztratív dolgozókat is- Az ÉVM Nőgrád megyei Építőipari Vállalat szocialista kubikos- és ácsbrigádja Kristők László és Szlobodnik László vezetésével az igazgatási épület szerkezetét építi. Az iparosodó Balassagyarmat ina legjelentősebb termelő beruházása az Idén, év közepe táján kezdi meg működését (Koppány György felvételei) !■ Ami ;t lesrneliűielí!! 4 tMiié sí wem adják ingyen Az építő- és építőanyagipari vállalatok vezetőinek és szakszervezeti funkcionáriusainak beszélgetésén, a szakszervezetek és a gazdasági vezetők együttműködésének ú.j tartalmáról vitatkoztak- Mondhatnám inkább: hangosan gondolkodtak. A Pestvidéki Kőbánya igazgatója például elmondotta, hogy a két — 'a szakszervezeti és a gazdasági — vezető testület viszonyára korábban bizonyos különállás volt jellemző. ..Mi gazdasági vezetők, mondtuk. Mi szakszervezeti vezetők, mondták ők.” Semmiféle megütközést nem keltett, ha a gazdasági vezetők valamit elhatároztak, aztán szóltak a szakszervezeti bizottság titkárának, hogy járuljon hozzá. „írd alá te is, már mindenki más aláírta.” És az szb-titkár alá irta. Hiszen voltak arra törvények eddig is, hogy bizonyos — nem is kis számú — vállalati ügyekben a szakszervezet hozzájárulása nélkül nem lehet dönteni. Csakhogy ez a hozzájárulás többnyire kimerült egy még hiányzó aláírás megszerzésében. Manapság ez az út egyre kevésbé járható. Más utakra terelik a szakszervezeti és gazdásági vezetők együttműködését új törvények, s méginkább a hozzájuk igazodó élet. Ezért nem csoda, ha gyakorta hallani a kérdést: alkalmas partnerek lesznek-e a szakszervezeti vezetők, testületek egy-egy nagy termelő szervezet sokoldalú problémáinak megoldásában? Hirtelen ében két vetül ete is van ennek a problémának. Azzal ma már minden valamirevaló gazdasági vezető tisztában van. milyen vállalati kérdésekben joga a szakszervezetnek az egyetértés, a véleményezés, vagy éppenséggel a vétó. Helyenként azonban nem szoktak még hozzá ahhoz, hogy egy-egy ilyen problémát mór kevés „elintézni” az szb-tit- Iíárral: „kérlek szépen itt írd alá!” Ismerek vállalatot, ahol a szakszervezeti bizottság titkárának kategorikus „nem”-ie szinte bom- baro bbanásként hatott, megbolydult tőle az egész igazgatóság. Pedig azt is hozzáfűzte a titkár: „majd előbb kikérem a szakszervezeti bizottság véleményét”. Nemcsak az új mechanizmus bevezetésének első napjaiban, heteiben: ma is — s attól tartok, még jó ideig — vannak és lesznek gazdasági vezetők, akik ilyenkor gyávasággal vádolják az szb-titkárt; akik úgy próbálnak kicsikarni tőle elhamarkodott — és törvénytelen — nyilatkozatot, hogy a fejéhez vágják: nem mersz állást foglalni, a népszerűséget hajhászod, tehetetlen vagy. sőt nem vagy képes egymagad dönteni.. . És nem hajlandók tudomásul venni — legalábbis egyelőre —, hogy vannak ügyek, amelyekben a Szakszervezeti bizottság titkárának nem szabad, nincs joga egymaga dönteni. Meg kell hallgatnia a szakszervezeti bizottság, vagy tanács véleményét — sőt alá kell vetnie magát a választott testület határozatának. A kérdést tehát, amelyet ma általában egyoldalúan vetnek fel, ki kell egészíteni: ma még nem minden vállalat gazdasági vezetője alkalmas partner a szakszervezettel való együttműködésre. A másik vetülete e problémának nem kevésbé bonyolult az előzőnél. A gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetésével a termelés helyi irányítóinak tennivalói is összetettebbek, felelősségteljesebbek lettek. Megszűnt a valamennyi gyár számára diktált terv. A szituációban, melyben minden önállóan hozott, jelentős gazdasági döntés az adott vállalat eredményességét, vagy eredménytelenségét hozhatja, a szakszervezet szerepét képtelenség a munkaverseny szervezésének segítésére, annak ellenőrzésére, értékelésére és teszem azt olyan ügyeknek, mint a segélyezés, üdülés intézésére korlátozni. Ezt ma már a józanul gondolkodó gazdasági vezetők is látják. Sőt, újabban mind több gazdasági vezető kezdeményezi a tervezés, a bérezés. premizálás, sőt a műszaki fejlesztés gondjainak megosztását is a szakszervezettel. Ugyanakkor találkozni szemléleti kancsalsággal, amely ezt a törekvést a felelősség elől való menekülésnek fogja fel. Pedig ellenkezőleg, nagyon is egészséges jelenség a gondok, feladatok, s vele együtt a felelősség ésszerű megosztása. Másfelől, némely szak- szervezeti vezető akkor is gyanakvással fogadja a gazdasági vezető közeledését, együttműködésre törekvő kezdeményezését, ha arra nincs különösebb oka. „Engem nem fognak átverni” — fogalmazzák meg kertelés nélkül bizalmatlanságukat. Nem vitás, hogy ez nem lehet tartós kiinduló pont a vállalat közös ügyeinek megtárgyalásához. De ahol annak alapvető szemléletbeli akadálya nincs — ott sem egyszerű, a korábbinál sokkalta szélesebb skálájú, tartalmasabb, felelősséggel terhesebb együttműködést létrehozni. Megkönnyíti a partnerek dolgát, ha felismerik: az a dolguk, hogy megteremtsék a kis és a nagy közösségekre egyaránt érvényes gadasági törvényszerűségek, és a társadalom politikai érdekeinek összhangját; hogy ki ki a saját területén, kéz a kézben partnereivel azon munkálkodjék, hogy a szocialista társadalom politikai érdekeivel is egyező gazdasági törvények mind szabadabban, mind teljesebben érvényesüljenek. És még akkor is, még így is a legnehezebb feladat a szakszervezeti funkcionárius számára: a vállalat gazdasági vezetőivel egyenrangú partnerré válni. Megnyugtató, hogy a vállalatok jelentős részében a választott szakszervezeti testületek tagjai — ha nem is kivétel nélkül — már most birtokában vannak a legfontosabb gazdasági és műszaki ismereteknek, amelyek nélkül a gazdasági vezetők legnagyobb jóakarata mellett sem lehetnének egyenrangú partnerek, különösen vitás kérdések eldöntésében. De ők a megmondhatói, hogy ezt a tudóst nem adták és nem adják „ingyen”, s, hogy annak gyarapításában, bővítésében nem lehet megállni. Mert nincs kibúvó! Egy vállalat szakszervezeti bizottsága — nemcsak a titkár, de a testület valamennyi tagja — csakis így tud, így képes beleszólni saját gyára termelési, tervezési, bérezési és más hasonló problémáiba. Csizmadia Géza As ország szeme előtt a nógrádi gazdaságok is Jó szándékkal, nemes céllal készült, ízléses kivitelű útmutató akadt a kezembe a napokban. Az előszóban többek között ez áll: „...A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a termelés fejlesztése érdekében a TIT-tel közösen kívánja elősegíteni a mezőgazdasági szakemberek szakmai, politikai és kulturális továbbképzését. E cél megvalósitásátialc egyik eszköze a kiváló hazai üzemek termelési tapasztalatainak tanulmányozása és esetleges átvétele.. Az üzemi tapasztalatcsere régi módszer a jobbak eredményének kifürkészésére, a korszerűbb termelési eljárások elsajátítására. S nem új keletű a bemutató gazdaságok intézménye sem. Ennek ellenére is új, megváltozott dolgokról ad számot ez a kis tájékoztató aminek a címe: „Utazzunk, tanuljunk, műve- lödiiink.” Mindenekelőtt újnak kell tekinteni, s jóleső érzéssel üdvözölni a különféle szakmákban kijelölt bemutató üzemek szép számát. Közöttük elsősorban a termelőszövetkezeteket. Hiszen a korábbi években az ismertebb állami gazdaságok mellett alig néhány országos hírű közös gaz. daság szerepelt a tapasztalatcsere-listán. Most meg nyugodtan kimondhatjuk felzárkóztak a termelőszövetkezetek is. Mi, Nőgrád megyeiek, sem szégyenkezhetünk, mert. megítélésem szerint mezőgazdaságunk jelentőségéhez mérten képviselt. Tizenhárom termelőszövetkezet, állami gazdaság és a megyei növényvédő állomás képviseli a megyét. Vegyük például a megtekintésre javasolt szécsényi, palotást, érsekvadkerti közös gazdaságok növénytermesztését, az őrhalmi burgonyát, a dré- gelypalánki bogyósokat, vagy a pásztói, az érsekvadkerti, a karancslapujtői szarvasmarha- tenyésztést, az őrhalmi sertést, a palotást baromfit, s lehetne még sorolni. Az útmutatóban felsorolt kilenc termelő- szövetkezet — érsekvadkerti, palotási, szécsényi, pásztói, karancslapujtői, drégelypalánki, őrhalmi, varsányi és ceredi — két állami, s egy tangazdaság — a magyarnándori, a pásztói, a szécsényi — s a mohorai növényvédő állomás munkájának megtekintése valóban hasznos, élményszerü lehet az érdeklődő szakembereknek. Megyénk szakembereinek kezében is hasznos segítőtárs ez a kis útmutató. Könnyít a tájékozódásban, hasznos információkat közöl. Mezőgazdasági szakembereink nyilván igényesen tallóznak benne, NÖGRÁD - 1968. ami helyes is. Ha utazunk valahová, tanulni szeretnénk, már csak jó helyre menjünk. De eme tallózásban gondoljanak sajátmagukra is azoknak az üzemeknek a vezetői, akik szerepelnek a füzetben. Mert az ország, világ előtti szereplés sok kötelezettséggel jár. Elsősorban a bizonyítás kötelezettségével. Valóban legyen mit megmutatni, mivel büszkélkedni az idelátogatóknak ezen a tájon is. A hazai tapasztalatcserén kívül lehetőség nyílt külföldi látogatásokra is. A mezőgazdaság dolgozói, szakemberei — a korábbi évektől eltérően — szakmai érdeklődésüknek megfelelően az idén, s a következő években is folyamatosan tanulmányozhatják a baráti országok fejlett termelési módszereit. Az AGROINFORM és az IBUSZ összefogásából léirHött tájékoztatóból azt is megtudhatjuk, hogy az IBUSZ mind a belföldi, mind a külföldi utazások megszervezésében segítséget nyúH: Ezután már valóban csak a tapasztalatcsere-utazás várat magára. Ezt nedia érdemes rendezni mindenütt. ugyanakkor, amikor a lehetőségek is adottak a gazdaságok számára. P. A. 5aj kedd 3
