Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
Megállt a nyitott szobaajtó világos keretében: észrevétlenül jött idáig, gumicsizmája hangját elnyelte a sötét folyosó. A lány nem vette észre; ott guggolt a nyitott szekrény előtt, s egy bőröndbe pakolta a holmit. — Jó szerencsét... A lány összerezzent a rá- dörrenő köszönéstől. Azonnal felállt- Bujtor zsebre dugott kézzel nekitámaszkodott a félfának, s mosolygott— Rámolunk kicsikém, rámolunk? A lány nagyot nyelt. Nehezen jött meg a hangja: — Kérem szépen én... engem a gondnokáé... ő nyitotta ki a szobaajtót- Én a Józsi ruháiért jöttem, Kiss József ruháiért, meg minden holmijáért, ugyanis-.. A férfi elnevette magát. Tudta, hogy nem bizalomgerjesztő látvány; négynapos borostával, mocskos ingben, kigombolt pufajkában, tarkójára tolt bőrkobakban, ahogy tegnapelőtt az az utolsó műszakot éppen abbahagyta... És egyáltalán: az átmulatott két éjszaka után. Elvert több ezer forintot. A „Gyémántban az ő vendége volt mindenki, ismerős, ismeretlen, és aztán lehúzott redőny mögött folytatták reggelig. De nem tudott berúgni. — Na jó, az gyulladjon be, akinek nem tiszta a lelkiismerete, igaz, kislány? Odament az ágyához, csizmástól hanyatt vetette magát a pokrócon- Még két vaságy állt a szobában: azokról már elvitték a matracokat is. — Hát csak pakolj — mondta fektéből. — Különben bejövét találkoztam a gond- noknéval. szólt, tudtam, hogy itt vagy... Lassan, óvatosan mozdult a lány. Fél szemmel figyelte a férfit, mintha minden pillanatban felugorhatna. — Honnan tudtad, hogy el kell jönni a Józsi ruháiért? — Mondta a kórházban. Amikor az a baleset történt vele, akkor itt maradt minden— Mikor jöhet ki? — Még tíz nap. És még otthon hat, hét. Mondta, hogy vigyem el, mert fölszámolják a szállót, mert a bánya is megszűnik... — Szóval fölszámolják-.. — A gondnokné is mondta, hogy a hét végére át kell adni az éDületet— Elköltözött már mindenki, aki rendes ember. Egy-két ilyen jómadár lézeng itt még, Koncs István Egy marék százas mint én. Ezt nem mondta a gondnokné? — Nem, kéremszépen. — Józsi hová megy, ha leveszik róla a gipszet? — Fölveszik a Vegyiművekbe. — Aha... hiába, jó mestersége van a te Józsidnak- Bá- nya-elektrolakatos!.. • — tagolta keserű-csúf ondárosan. — Nem igazi bányász, csak harmadrészben bányász. Az ilyet nem veszi be a bánya. Jobb is neki, hogy fölszámolják a bányát; legközelebb nem a lábára, hanem a bordáira szakadt volna rá, azt pedig nehéz összegipszelni.. ■ — A Józsi szobatársa, ugye? — kérdezte a lány. — Az voltam. •. Huszonkét év alatt sok mindenkinek voltam én szobatársa. Most már, látod, senkinek se vagyok. •. Talán beszélt rólam a Józsi? — Igen. Ugye, Bujtor András bácsi? — Az.-. — Hm. „Bácsi”! Na, persze, negyvenhárom éves. Vajon miket mesélhetett még? .Van egy öreg szaki, a szobatársam”, talán csak eny- nyit- „Lezűllött, letették a nőügyei miatt, a feleségétől is elvált, és az íróasztal után újra meg kellett fognia a csákánynyelet”. Lehet hogy azt is hozzátette: „Pedig kitűnő bányász, belevaló”. — Mást nem mondott?.. • — Nem, semmit — mondta a lány. — Maga mindig szállón lakott? — Nem- Van nekem házam. Háromszobás. Otthagytam az asszonynak. Legyen vele boldog. Nekem nem kell. Se a ház, se az asszony- — Kivillantotta fogsorát, de mosoly nélkül. — Hát te kije vagy a Józsinak? Húga? — Nem. Együtt jártunk. •. — Arcát elfordította. S. ahogy épp a felső polcig nyújtózkodott, hasa, s csípője vonalaiból Bujtor egyszerre megértett mindent. — Elvesz? — kérdezte rekedten. El! — vágta rá a lány. megmozdult valaki. Az öreg Szedres Bálint üldögélt ott, s zavartan pislogott. mintha most ébredt volna fel. — Morvái hol van?! — szólt rá az elnök— Nem tudom — mondta tétován* Szodolai körülnézett, olyan üres és rendetlen volt a szövetkezet árudája, mintha kirabolták volna. — Hol az áru? Már eladták? — Áztat eladtuk... — felelte bizonytalanul az öreg, majd amikor látta, hogy az elnök kételkedőén vizslat körbe-körbe, hozzátette: — Hamar elkel az ilyenkor. ..A maszekok úgy vitték ládaszámra. mint a cukrotSZODOLAI kitekintett a szomszédos bódék felé, melyeket a vásárlók gyűrűje vett körül- Azután indulatosan a táskája után nyúlt és elköszönt. Fordult egyet-kettőt még néhány magánzöldséges standja körül. A bevásárláson túljutott asszonyok mentek el mellette. Egyikük hálósza- tyorjában saláta zöldellt incselkedve. Méltatlankodó mondatfoszlányok ütötték meg a fülét. — Megvárják, amíg a téesz eladja a magáét, azután rögtön felemelik az árát.. • — De ma valahogy nagyon hamar elfogyott a Zöldmezőé- .. Szodolai gyors léptekkel elhagyta a piaci zsibongást. Csak este találkozott Morváival. Megvárta a pénztáros szobájában. Morvái kérdő tekintettel nézett rá. amikor meglátta a szobában. Szodolai intett, hogy csak számoljon el, azután majd beszélgetnek. — Vagyis két forintjával négyezer forint — mormolta Morvái, miközben számolta a pénzt az asztalra. A PÉNZTÁROS a bevételi-tömb után nyúlt, hogy adminisztrálja a kétezer fej salátát. — Várjon még egy kicsit, Deák bácsi — szólt az elnök komoran Morvái meglepődött, de hallgatott. — Ne négyezer forintot vételezzen be, hanem hatot, hatezret — nyomta meg a szót ellentmondást nem tűrő hangon az elnök. — De kedves elnököm, én két forintjával adtam el a salátát. Miért akarsz hatezret, bevasalni rajtam? — kérdezte kétségbeesve a főkertész. — Én ezt jól tudom. Morvái, de kinek adtad és miért két forintjával? A maszekok vették meg tőled, akik a kisujjukat sem mozdították, máris háromért adták tovább- A különbözeten természetesen osztoztatok, de te úgy gondolod, ez már nem tartozik a tsz-re. Szerinted a bodegánk csak dísznek való, és nem arra, hogy a zöldségeinkért mi is a lehető legjobb árat kapjuk. Lehet, hogy ideig-óráig süketek, vakok voltunk, de ennek vége Morvái. Ha itt elkészültél. add át az összes munkát még ma, mert holnap neked már másutt lesz beosztásod. •. SZODOLAI arcán keserű mosoly tűnt fel. Morvái látta, hogy az elnök a zsebébe nyúl, és egy hivatalos formájú papírlapot vesz elő, majd lassan. ráérősen apró darabokra tépi. — Már meg lett volna az esküvő. Csak közbe jött a balesete. Aha — Ahogy látom úgyis-.. megkéstetek vele-.. — Ha leveszik a lábáról a gipszet, mindjárt megtartjuk. — Lakás lesz?.. „ Gondolom, egy elektrolakatost mindjárt kész lakással várnak, mi? — Lakást nem adhatnak, azt megmondták. Szövetkezetit esetleg, ha ugyan volna rá pénzünk, befizetni-.. Mindegy, Józsi majd bejár, egy-két évig kihúzzuk valahogy anyáméknál— Hányadik hónapban vagy? Nem válaszolt mindjárt a lány. — A negyedik elején... Bujtor belenyúlt a zsebébe, hogy gyufát keressen: egy marék százas akadt a kezébe. Kitette az éjjeli szekrényre, s elkapta a lány meghökkent tekintetét. Eszébe jutott, hogy belső zsebében ott a többi, a még érintetlen tízezres kö- teg, meg a másik, amiből már hiányzik. Kirakta azt is. mindvégre rágyújtott, felfelé fújta a füstöt és lehunyta a szemét- Hónapok óta nem volt nővel-.. .. .Kattant, a bőrönd zárja. a lány már az ajtóban állt. — Viszontlátásra-.. — Várj csalt! — kiáltott rá hirtelen Bujtor, s felült az ágyon. Mintha elfelejtette volna, mit akar. bután bámult- A lány kezében a bőrönddel, fél lábbal már odakint tudta magát, mintha visszanyerte volna biztonságérzetét és nyugalmát, arcáról eltűnt a riadalom. — Látod ezt a sok pénzt? — Látom — mondta rosz- szallóan. de azért mosolyogva. — Szeretnéd? — Bolondokat beszél! — nevetett őszintén. — Tiéd lehetne!... Nektek adnám mondjuk-. • kölcsön, a szövetkezeti lakásra!... — Bolondokat beszél... Sokat ivott— Kivettem a takarékból. Huszonegyezer volt- Most már hiányzik belőle. Elittam. — Csak tegye el szépen — mondta a lány. — Kell az magának. Cipősarka már odakinn kopogott szaporán, visszhangzott a folyosón. Bujtor megnézte az óráját: fél nyolc múlt. \ szekrény, deszkapolcaival üresen meredt rá: a lány íyitva felejtette az ajtótSzenes László J an eh jűGY LÁTSZOTT^ nek sohasem lesz vége. A farkasordító hideg, mintha csak a nácik szolgálatába szegődött volna, kiszívta az emberi test utolsó melegét is. Papírral és ronggyal védekeztünk ellene. De a papír és a rongy mögött még valamit rejtegettünk: akaratunkat és elszántságunkat. Ezt pedig nem tudta semmi kikezdeni. Olykor, lefekvés előtt, a zsúfoltság csiholta kis melegben megoldódott a nyelvünk Szidtuk az átkozott hideget. — Csak Janeken nem fog ki ez az istenítélet! — szólt a legfelső priccsról, rongyaiba burkolózva a „Spanyol”. — Ennek minden mindegy. — Hagyj már békét annak a mulyának — csitította valaki az alsó priccsról. A „Spanyol” mindig a mu- lyán fente a nyelvét, mert sehogy sem tudott belenyugodni a lengyel nemtörődöm természetébe. Janek a barak másik szárnyában feküdt. Hallhatta is a megjegyzéseket. Az ablak felé fordult, és hallgatott. Se a hideg, se az éhség nem tudta levenni a lábáról. Különben olyan tohonya mozgású, esetlen alak volt. Ha segített valamely társának, olyan személytelenül tette, mintha nem bajtársi segíteni akarás vitte volna rá, hanem valami benne lakozó megnevezhetetlen erő. amely arra késztette, hogy robotoljon. Egyszer az SS- őr meglátta, amint megemelt egy súlyos vasrudat és a vállára vette. Elismerően csettin- tett: „Fein, fein!” Azt persze nem tudta, hogy Janek egyik kidőlt bajtársa helyett vette a rudat a vállára. Janek nem reagált sem a dicséretre, sem bajtársai elismerésére. A barakban többször is említették, hogy a felvételi irodán még azt sem tudta megmondani, miért hozták be. — Értsd meg, te tókkelütött, itt hiába tagadsz. Másutt kellett volna tartanod a szád — gurult dühbe az írnok. De ó csak motyogott. Amint vége lett a télnek, és megdermedt tagjainkba visz- szatért egy kis élet, a lengyelt mintha kicserélték volna. Mindig olyan egykedvűen kanalazta a löttyét, most kapkodva falt, mintha életében jobbat nem evett volna, éjszaka álmatlanul forgolódott a vackán. Olykor merengve meg- megállt, a semmibe bámult és csak akkor rezzent össze, amikor hátba vágták. Arca ismét semmitmondó kifejezést öltött és facipőjében tovább baktatott dolgára. Számlálás után gyakran el-eltünedezett. Egy este a szokottnál is tovább tartott a foglyok számlálása. Megszoktuk már, hogy a németek sehogy sem tudnak megszámolni bennünket. Káromkodtunk, szitkozódtunk Egyszer csak híre futott, hogy a lengyel eltűnt. Csodálkozva összenéztünk. „Janek?” — ámuldoztunk. A lengyel észrevétlen tudott jelen lenni és fel sem figyeltünk arra, hogy az éjszaka eltűnt. Egyesek legyintettek: biztosan elaludt valahol: — Janek átaludta a telet is akárcsak a medve, majd megkerül a mulya! S miután bizonyossá vált, hogy a lengyel megszökött, né- hányan szóba hozták, milyen furcsán viselkedett az utóbbi időben. Hogyan szökhetett meg a villannyal telített drótkerítés áthatolhatatlannak látszó hálóján keresztül? Ha legalább a szemfüles, villámgyors Nico- ról lett volna szó, vagy bárki másról, még hagyján. De az az ember, aki annyit szokott magáról mondani, hogy lengyel paraszt és punktum?! Eltelt egy nap, majd még egy. Mi pedig egyre kevesebbet emlegettük a lengyelt Még a „Spanyol” is hallgatott. delmeskedett volna annak az altaratnak, amely ideszólította öt az ősi földre. Gondosan eligazította a póklábú lován a hámot. Nyugodtan kimérte a szántás mélységét. És elindult. Csak amikor a tábla szélére ért, akkor mérte fel egy pillantással, egyenes sort húzott-e. — Állj meg már, Piték! — szólt oda lovához. Kiemelte a földből az ekét, megfordult, és újra elindult, másik barázdát hasítani. Bekecse ujjával letörölte arcáról a verítéket, majd amikor a szekérhez ért, ingujjra vetkőzött. Karján ott virított tetovált tábori száma. Véletlenül odaesett a pillantása, de elkapta a tekintetét és kissé kapkodva gombolta be az inge ujját. A HAT ÁRBAN \dola°z1fi pa." _______________Lrasztok csak A NAP MAR kiszikkasztot- ______________ta a bialiki dűlők hátát. A mezsgyékben lapulevelek terpeszkedtek, bo- gáncskórók nyújtózkodtak a magasba és bemerészkedtek a parlagon heverő földekre is. -4 kis liget felől fogoly kurrogott. Minden rög a „Magvetőt” várta. És megérkezett. Janek már kora reggel kint volt a földjén. Egyszerre kiestek emlékezetéből az elmúlt hőnapok eseményei. Nem léteztek többé. Munkához látott. Pontosan tudta, hol kezdje a szántást, mit hova vessen, mintha csak ezúttal is engePataki József: Hegyvidék _________________rasztok csak a nnyit láttak, hogy hazajött Janek. Valahogy megérezték, hogy jobb. ha nem kérdezősködnek felőle. Dél felé kijött Mariusa is, mint régen. Sovány, keszeg kis teremtés volt, férjének árnyéka. Szótlanul figyelte Ja- neket... Az eke tovább hasította a földet, amely most mintha még erőteljesebben követelné: — Magot, magot, magot! | JANEK MÄSNAPI me9kezd' ___________________I te a vetést. Az asszony is kijött. A tábla szélére tették a zsákot. A férfi kötényét megszedte maggal, és beállt a táblába. — Szent ég, te valamiről megfeledkeztél! — ijedt meg az asszony. Hiszen eddig még sohasem fordult elő, hogy a férje ne mondta volna el as imát, mielőtt az első magot elvetette. — Sietnünk kell — szólt vissza a férfi szokatlanul határozottan. Mariusa nyugtalanul pillantott fel. — Délután átmegyünk a pseli táblára borsót vetni — folytatta a férfi. A mag, amely értelmet ad a földnek, egyre hullt. Később levágott egy darabkát a szalonnából, mintha csak kimérte volna, mennyire van szüksége ahhoz, hogy elvégezze a munkáját. Amikor felpillantott, valami szokatlan, ismeretlen hangot hallott a határban ... Már elvetették a borsót, utána a krumpli meg a napraforgó következett, legvégül pedig a kukorica. Egy tenyérnyi kis táblácska maradt bevetetlenül, mikor érte jöttek. Janek visszaszórta a maradék magot a zsákba, majd egy utolsó pillantást vetett a földre, és már megbilincselve odaszólt a feleségének: — Először az árpát acutoliá- tok meg... ...Megdermedtünk, amikor egy napon a kapuőrség be- tuszkolta a lengyelt a táborba. És mire estére visszatértünk a munkából, belénk nyilallt a baljóslatú kopácsolás az appei- platzon. Ismertük ezt a hangot. FELSORAKOZTATTAK bennünket. És elővezették Jti- neket. Fedetlen fővel ment. Tekintetéből megfoghatatlan maga- biztosság áradt. A földet túró, az életet adó paraszt maga- biztossága. Mintha már látta volna a keze nyomán kikelő kalásztengert... SEBOK VILMA Sintoqalás Lillafüredre mentünk, s a buszon megsimogattad egy gyerek fejét. Magadnak élő ember vagy, tudom de az a mozdulat másról beszélt. Mondd, tudtad-e, hogy szöszke gyerekhajba bújtattam el didergő szívemet? Ősznek, halálnak nincs hatalma rajta. Kezed nyomán örökké jó meleg. TÖTH ELEMÉR Kinek célja Mi a legenda. A történelem tények nélkül, mert a nemzetek is a mesékkel kezdik. Kinek célja, hogy azzal is folytassák, s ki ellen. NÖGRÁD — 1968. március 3., vasárnap
