Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-28 / 74. szám
Országos versenyre megyénk önkéntes Az önkéntes tűzoltók munkájában különös jelentőségű ez az év; többszörösen az. Me- gyeszerte munkához láttak az új vezetőségek, s ezek — helyesen — legfontosabb feladataik között tartják számon a ; versenyekre való felkészülést. Az idén a járási versenyeket megyei, országrészi találkozók követik, a legjobbak pedig országos versenyen mérik össze tudásukat. A felkészülés már most megkezdődött. A járási versenyeken a győzelem reményével csak az a raj indulhat, amelynek gyakorlati felkészültsége magas szintű elméleti tudással párosul. Sportkifejezéssel élve: az alapozás jelenleg Galgagután, Kálión, Róna községben, Ri- mócon, valamint a rivalizáló Borsosberényben és Diósjenőn a legerőteljesebb. Nem egy testületben tudni vélik, hogy az idén ősszel nemzetközi önkéntes tűzoltóversenyt is rendeznek az egyik szomszédos államban, s azon a legjobb hazaiak is részt vehetnek. Hivatalos helyen a biztató hírt nem erősítették meg. de — nem is cáfolták. . A vezetőségek űjjáválasztá- sa idején nagy számú új ifjúsági raj és szakkör alakult megyénkben. örvendetes, hogy a női rajok száma az előző évihez képest több mint kétszeresére emelkedett. A számszerű — s remélhetőleg majd a minőségi növekedés java hányada a salgótarjáni járásra jut. Az ez évi versenyekre kétszázhetvenkét raj nevezett be. körülbelül negyvennel több, mint az előző esztendőben. A raj — mint ismeretes — ösz- szesen nyolc önkéntes tűzoltóból áll, de tartaléka az egész testület. Ebből ered, hogy minden önkéntes tűzoltó részt vesz a felkészülésben; s így röviddel a verseny előtt a legjobbakat sorakoztathatják fel a szer mellé. A hölgyek frizuráját védik és divatosak is az idei nyárra készült strandsapka-újdonság ok. A gumisapkákat virág- kreációk díszítik. Képünk az új strandsapkák közül mutat he egyet (MTI foto — Kácsor László felvétele) Ezereves a magyar pénzverés László Gyula egyetemi tanai1 meggyőző érvekkel mutatta ki azt* hogy a 969/970 táján fellépő Géza fejedelem — Szent István atyja — keresztény hitre térve az István nevet vette fel és királyi címet használt. így az ő nevéhez fűződnek a legelső, István király (Stephanus Rex) feliratit magyar tvzüstpénzek is. Géza •— István korától a tatárjárásig Esztergom volt a királyi székhely, s a pénzverés színhelye is. Itt — az esztergomi vasútállomás alatt — a közelmúltban meg is találták Kovácsi falunak, az Árpádok pénzverő-kovácsai falujának temploma maradványait. A templom belsejében ráakadtak az itt eltemetett hajdani pénzverőknek — István, Géza, I. Endre király pénzeivel datált — sírjaira. A pénzverőket olyan ékszerekkel — gyűrűkkel, hajkarikákkal, pártadíszek4 NÖGRÁD 9 kel — temettek el, amelyeket a pénzverő-ötvösök magúit készítettek. A tatárjárás után a pénzverők — követve a királyi udvart — a budai várba települtek át. itt 1255-ben már adómentességet is élveztek. Első aranypénzeinket I. Károly király verette firenzei mintára. A XIV. századtól pénzverésünk súlypontja Körmöcbányára került át; ez a város azután az újkorig megőrizte pénzverői monopóliumát. Az első, nálunk is használatos papírbankókat I. Fcnenc császárkirály a napóleoni idők inflációjakor nyomatta. De nyomatott — immár magyar — papírbankókat Kossuth Lajos is, a szabadságharc idején. Pénzgyűjtőinken, érmészeinken a sor, hogy a közeljövőben megül- iék a magyar pénzverés millenniumát. I. március 28., csütörtök készülnek! tűzoltói Hasonló leik« hangulatról érkeznek a hírek más megyékből is; mégsem túlzás, amit állítottunk: a mi önkénteseink az országos versenyre készülnek. Mind saját akaratuk, mind a társadalmi szervek és a hivatásos tűzoltók segítik őket a felkészülésben. Ahhoz, hogy a Gyöngyösön rendezendő országrészi verseny egy-egy számának győzteseként a budapesti országos versenyen indulhassanak — minek tagadnánk — egy kis szerencse is kell. De miért ne pártolná a szerencse is a törekvőket? A megyei verseny-menetrend már kész. A járási erőpróbákra május 12-én Ipoly- vecén és Bánkon. 19-én Lit- kén, Erdőtarcsán és Pásztón. 26-án Kishartyánban kerül sói-. A megyei versenyt június 16-án Szécsényben rendezik. Az országrészi találkozókat és az országos versenyt — előreláthatólag — júliusban és augusztusban bonyolítják le. (Ij fogászati tömőanyag: A DEHIOXIO A fogtömésre szolgáló új készítmény, a dentoxid a Szovjetunióban szintetizált epoxid gyantából készül. Magasfokú vegyi szilárdságával, tartósságával, a meleg és hideg behatásokkal szemben állóképességével tűnik ki. A dentoxidot a szovjet fogászati klinikákon eddig már több, mint 10 000 esetben használták fel. Három évig tartó gondos kísérletekre volt szükség, mielőtt a dentoxidot a legjobb tömőanyagként ismerték el. A fogászati anyagokat előállító leningrádi üzem megkezdte a tömeggyártását. A dentoxid tabletta formában készül; minden tabletta egy-egy kész tömés, csak egy csepppnyi szilárdítót kell hozzáadni. A köziró Gorkij Száz esztendővel ezelőtt született Maxim Gorkij, a „keserű”, aki azonban sose volt borúlátó, aki vallotta: „Haladok, hogy minél fényesebben égjek és minél mélyebben megvilágítsam az élet sötétségét”. Ha Oroszországnak van tündérmeséje — mondta A. Block — valami, ami nagyon szép... akkor ennek a mesének neve kétségkívül Gorkij. Az irodalmár osztályának szeme, füle és hangja — vallotta Gorkij — és egész életében népe, az elnyomottak küldetését teljesítette. „Én vagyok azok kétségbeesett kiáltása, akik lent a mélységben rekedtek meg, és akik engem küldtek el hozzátok, hogy általam ismerjétek meg szenvedéseiket”. Küldetését nagyszerűen teljesítette és igaza van Andersen Nexőnek, hogy Gorkijon kívül soha és senkinek nem sikerült még összekapcsolni ilyen nagyszerűen a világkultúra évszázadait a forradalommal. Gorkij közírói tevékenységének egyik legfontosabb mozzanata: harc az egész emberiség kulturális vívmányainak megőrzésért, mivel ezeket a vívmányokat a kapitalizmus végpusztulással fenyegeti. Gorkij már az első forradalom előtt eljut a marxizmushoz. Kezdeti idegenkedését, amelyet a legális marxistákkal történt nem éppen szerencsés találkozása váltott ki belőle, felváltja a szenvedélyes érzelmi állásfoglalás. Az egész világ szí- ne előtt kijelentette, hogy sorsát összekötötte a bolsevik párttal. Az íróktól azt követeli, hogy amikor a valóságot ábrázolják ne maradjanak közömbösek, ne forgácsolják el figyelmüket a mellékes és jelentéktelen részletekre, hanem nézzenek mindent „határozott szemszögből” — mégpedig a bolsevik párt politikájának és a tudományos szocializmus eszméinek szemszögéből. Ahogy irodalmi munkásságában a „Sólyom” még szétzúzott mellel hullt alá az égből, hőstette valóban a bátrak tébolya” volt, de a „Viharmadár” már nem hősi halálra, hanem győzelemre szólít, — úgy veti bele magát a publicista Gorkij is a küzdelembe. Megpróbálja megakadályozni a „véres vasárnapot”, börtönbe kerül, majd a véleményem, hogy én tapasztaltabb ember vagyok, mint ő, a teoretikus. Ennek a nevetséges, és ostoba tévedésemnek részben ő maga volt az oka, mert Londonban — és nemcsak ott — panaszkodott nekem, hogy nem ismeri eléggé az oroszországi helyzetet, s hogy »statisztikából, számszerűségekből nem lehet megállapítani milyen az egész ember a maga meztelen valóságában«. 1917-ben empirizmusomra támaszkod va szkeptikusan ítéltem meg a proletariátus erejét, s a »teoretikus« erősebbnek bizonyult az empirikusnál, kiderült, hogy közelebb áll a történelmi igaz- Amerikába utazik, pénzt gyűj- sághoz. Nagy árat fizettem, teni a párt részére. Szőza- ezért a hibáért — szivem egész tot intéz a francia munka- hevével, mélységesen szeret- sokhoz: „Közel már az általá- tem Iljicset, és sohasem érez- nos felkelés órája Oroszország- tem magam olyan elárvultnak, ban. Ha nem kívánjátok, hogy olyan tehetetlennek, mint ha- elvtársaitok puszta kézzel in- lálának évében.” dúljanak a csatába, áldozza- a közéletben való tevékeny tok pénzt fegyverre és lőszer- részvétel, a publicisztikai mun- re. Ennél jobb segítséggel kásság’ jellemzője lesz egész nem is szolgálhattok nekik a életében. „Milyen ember lenszabadságért vívandó harcban, nék én, ha nem érteném meg, A háború alatt maga köré hogy a pártlap igénye fonto. gyűjti az első világháború el- mint az, hogy egy hétlen harcoló Írókat, és a há- tel előbb vagy egy héttel ké. borúpárti sajtó veszett üldö- s<5bb lesz készen a regényem” zése közepette bátran száll _ ;rja egy alkalommal, amiszembe a soviniszta árral. Kö- kor cikket kémek tőle veteli: „Vádiratot keli szer- Számos publicisztikai írásban keszteni a háború kaiasztró- jelezte a fasiszta veszélyt. „A fájának felidézője, a kapitaliz- fasizmus a leggyalázatosabb mus ellen, amely nyugodtan gazemberek és csirkefogók vá- él. amíg emberek millióit a lógatott szervezete, amelyet vágóhídra küldi. Ki kell mu- azért, hoztak létre, hogy rab- iatv.i, hogy a tőke anarchikus ságba döntse, a kapitalizmus tevékenysége szükségszerűen háziállataivá nevelje az összes magában hordja az ilyen ka- többi embert”. Ugyanakkor katasztrófák csiráit.” feiezte tántoríthatatlan hitét, „Új világot csak a mun- hogy egy támadás esetén a kasok tudnak építeni, csak ők szovjet nép megsemmisítő verethetnek véget annak a hiá- reséget mér a ..veszett állatbaráté munkának, amit mis- ra”, a fasizmusra, kák, ágyúk, hadihajók gyár- Gorkij gyakran tépett idetására tékozolnak” — hirdeti, gekkel, vérző tüdővel állt éle- Az októberi események során te végéig a bolsevizmus nagy egy kis ideig értetlenül áll a ügye mellett. Ezért rá emlé- viharos változások sodrában, kezve saját szavaival tiszte- Nem hisz abban, hogy a Ids- leshetünk munkássága előtt: polgári Oroszországot egyik ..Amikor a 'proletariátus nem- napról a másikra meg lehet setközi ügyének harcosa eltá- váltani, fél a barbárságtól és vozik az életből, megszűnik a kulturálatlanságtól. Lenin dolgozni — akkor nem tűdéül mellétté ekkor is, vegte- jüfc azt mondani, hogy magién szeretettél és türelemmel, halt”. Érezzük, hogy ez nem Ö döbbenti rá a felismerésre, igaz. A Gorkijhoz hasonló hogy „a piszok és szemét min- emberek számára a halál nap- dip észrevehetőbb a napsugár ja munkájuk összegezésének fényénél”. S csak megható- kezdetét jelenti, forradalmi dottsággal lehet olvasni Gór- í°lentőségük erősödésének Vez- kij önkritikus szavait: „Az volt detét. Csukly László „Egész életemben csak azokat az embereket láttam igazi hősöknek, akik szeretnek és tudnak dolgozni, azokat az embereket, akik azt tűzték célul maguk elé, hogy felszabadítsák az emberi erőket az alkotásra, földünk szépítésére, az emberhez méltó életformák kialakítására.” (Gorkij) 63. Amikor Finley lenézett az ablakból és látta a gyülekező katonákat, megfordult. — Kezdődik... Gardone verejtékező, rémülettől sárga arcát törölgette. — Mi a véleményed? — kérdezte a hadnagyot. — Meg fogunk halni — felelte egykedvűen. — Ha van ekrazitjuk, akkor nem tarthatjuk sakkban őket, mert felrobbantják a csövet. Azután csakugyan megérkeznek majd a szokoták, és ha a lázadók nem ölnek meg akkor fejbe lő- hetjük magunkat, mert természetesen eszemben sincs, hogy megadjam magam... — Kérlek .. hadifogság.., — Ugyan! Nyomban lemészárolnak. — Nem bizonyos, sőt... Mi érdekük lenne? Finley undort érzett. Ha gyáva is valaki, azért uralkodhatna magán, amikor látja, hogy meg kell halni, és nincs segítség. És ez az ember hordja a francia tisztek egyenruháját! Kréta hangja hallatszott kívülről : — Légy szíves, és megállj, mert különben a közlegénynek lőni kell... Ez a parancs.. — Eredj a pokolba — mondta valaki, és úgy látszik, félretaszította a bolondot, mert nyílt az ajtó, és Hildebrandt lépett be. — Közlegény! — rivallt rá Finley. — Ki engedte meg, hogy engedély és kopogtatás nélkül... — Várj! — szólt közbe a kapitány. — Én vagyok a parancsnok. Mit akar itt? — fordult Hildebrandthoz. — Kapitány úr! A legénység küldött, hogy tárgyaljak a tiszt urakkal. Megtagadjuk az engedelmességet! Haza akarunk menni, és haza is fogunk menni. Nem gátolhatnak meg senkit ebben. A tisztek nem bántottak bennünket, mi sem bántjuk őket. Az erődöt sem. Megmondják a kombinációt, ellátjuk magunkat vízzel az útra. Ha nem tesznek így, akkor elfoglaljuk az erődöt. Ha kell, felrobbantjuk az egész törzsépületet, van elég ekra- zitunk, és ez reménytelenné teszi a tisztek részéről az ellenállást. így is, úgy is hozzájutunk a vízhez. De akkor felrobbantjuk a vízvezetékcsöveket, elpusztítjuk az erődöt és mindenkit, aki önökkel tart. — Takarodjon! — kiáltotta Finley. — Lázadókkal nem tárgyalunk, és valamennyien... — Csendet kérek! — mondta erélyesen a kapitány. Nem érezte a közvetlen halálveszélyt, és ez nagyképűvé tette. — Miféle szerepük van az ügyben bizonyos szokota négereknek? — A szokoták útban vannak Aut-Taurirt felé. Az erdei törzs főnökével üzentek, hogy ha az erődöt elfoglaljuk, és így a francia katonaságtól nem kell félniök, akkor ők elvezetnek bennünket rejtett úton Angol- Guineába. — Menjen ki — felelte Gardone Hildebrandtnak —, és várakozzék a folyosón! Hildebrandt tudta, hogy nyert. Katonásan megfordult, és kiment. Kréta dugta be utána a fejét: — Tiszt úr... nem kell lelőni a közlegényt? — Hord el magad! Kréta vigyorgott, és eltűnt. Gardone íensőbbséggel mondta Finleynek: — Kérlek, szerintem diplomáciai érzék kell ehhez az ügyhöz. Itt nem hősködésre van szükség. A helyőrség és az út az első. így szól a parancs. Menjenek hát ezek a zendülők, ahová akarnak. Az erőd pusztulásáért nem vállalom a felelősséget. Gardone felfújta magát, és gőgösen nézett helyettesére. — Csak nem akarod kinyitni a csapot, kapitány úr? Vagy elárulni a kombinációt? — De igen! Ezek jó fiúk, csak elkeseredettek. Egy kis diplomácia, kérlek... Menjenek el.., és így legalább megmarad az erőd. Ha felrobbantják a csövet, akkor végeznek a helyőrséggel is... Nem adhatjuk fel ezt a fontos hadászati, stratégiai pontot... — Nem osztom a véleményedet, kapitány úr — felelte táguló oiTcimpákkal, dühösen Finley. — Ügy? Hát ez nem is fontos.. . Engem azért küldtek ide, mert tudták, hogy kényes feladatról van szó... Hadnagy úr, parancsot adok önnek, hogy vezesse a lázadók követét a csaphoz, és közölje vela a páncélszekrény kombinációját. A tiszt habozás nélkül felelt: — Megtagadom az engedelmességet! — A kardját!, Finley rövid, gyors mozdulattal lecsatolta a kardját, és az íróasztalra tette. — A szobájába megy, és további parancsomig ott marad. Én fogom megmondani a zár nyitját, és saját felelősségemre kinyitom a vízcsapot... Közlegény! Minden 6zó hallatszott a vékony ajtón, úgyhogy Hildebrandt örömmel ugrott a szobába, és Gardone valamit mondani akart, de — ijedten hátralépett. A szemben álló Hildebrandt mellkasából hirtelen kibújt egy szurony... A katona tágra nyílt szemmel, tátott szájjal meredt maga elé... azután felbukott. Mögötte, puskával a kezében Kréta állt, a fegyver szuronyáról csepegett a vér. — íves őrnagy vagyok — mondta csendesen, és egyenesen Gardone szemébe nézett. — Kapitány! Adja át a kardját Finleynek! Árulásért letartóztatom... (Folytatjuk)
