Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

Eredményeink fontos feltétele 'ftMÉÉfJlfLKL fíLgyzíit Újabb támadás Egy hete befejeződött a televízióban a népszerű, izgal- nias, fantasztikus filmsorozat, de a hullámai még ma sem csillapodtak le. Különösen az ifjú nézők emlegetik még feltűnő nosztalgiával, hogy a mai' vasárnapon már nélkülözniük kell vidám csemegéjüket. Több olyan tizen­évessel beszélgettem a múlt héten, akik már meg is ír­ták levelüket a televízió műsorigazgatóságának, s ké­rik, ismételjék meg a nagysikerű filmet. Sőt olyan levél­kéről is tudok, amelynek írója azt kérte, hogy egyszerre, egyfolytában vetítsék le a hét folytatást, ami kérésnek legalább olyan fantasztikus, mint az Orion űrhajó histó­riái. S mielőtt bárki is a varangyok közé sorolna, abban a hitben, hogy a buzgó televíziónézőktől elkülönítem ma­gam, töredelmesen bevallom: sok felnőttel egyetemben, én is nagy figyelemmel kísértem a rokonszenves McLane kalandjait. Sőt, ismétlés esetén egynémelyik folytatást újólag is szívesen megnézném. S éppannyira nincs szándékom a Honold—Larsen szer­zőpárt megróni azért, mert képzeletük a már látott tör­ténetek megírására ösztönözte őket, mint ahogy Verne, a jövőbe kacsintó Jókai vagy H. G. Wells munkásságát sem tekintem haszontalannak. A fantasztikum — amint azt az Orion űrhajó szokatlan sikere is tanúsítja — napjaink szükséglete, s hogy a polgárjogot nyert kifejezéssel él­jek: „hiánycikk”. Ezért üdvözlöm és fogadom az úttörő művészetnek ki­járó tisztelettel az Orion űrkabinjában — sokszor a szó szerinti értelemben — explodáló kalandokat. De mert minden fantasztikus történet megindít a kül­ső szemlélőben is egy folyamatot, s mert az én agyamat — számtalan társával együtt — más hullámhosszra prog­ramozták, mint Jagelló hadnagyékét, hadd adjak he­lyet néhány ellentétes gondolatnak. Legyen ez bár újabb támadás az annyi hányattatást át- és tiílélő Orion ellen. Mindenekelőtt a technika filmen megteremtett színvo­nalán másképp képzelem el a harmóniát a világegyetem­ben. Vagy még helyesebben: harmóniát, több békességet és emberséget remélek. Talán mégsem az lesz osztályré­szünk az egységes társadalomban, élő földgolyón, hogy to­vábbra is szörnyűbbnél szörnyűbb fegyvereket gyártsunk, hogy internáló-bolygókat létesítsünk, s örök, nagy hábo­rút viseljünk a varangyokkal, és más földöntúli lények­kel. Talán a csinos nők iránti szimpátián kívül ezért is annyira közelálló szívünkhöz az a humanista világkép, amely a nőuralom birodalmában, a Krómán fogadja a teknőcén odakúszó McLanet és Tamarát. Kicsit emberte­len és nagyon falanszteri kép tárul egyébként mindun­talan elénk. Különösen a háborúság sok. Nem is emlékszem olyan fejezetre, amelyben legalább a fegyveres leszámolás gon­dolata fel ne vetődött volna. Mintha a háború termé­szetes, mindennapos velejárója lenne még mindig az em­beri társadalomnak. Márpedig ez a gondolat és az ezt a gyakorlatot tanúsító valóság kísértetiesen hasonlít a mai burzsoá ideológusok elméletéhez, és a mai imperialista politikusok militarista, agresszív magatartásához. „Jó­jó!” — mondhatná erre valaki — „De az Orion űrhajó világűr-csatáiban csaknem mindig valamely igazság ér­dekében irányítják erre vagy arra a bolygóra a fény­ágyúkat!" Én még azt is hozzátenném, hogy nem egyszer önvédelemből kell fegyvereikhez nyúlniuk. Mégis, csak egyetlen egy esetben kerül arra sor, hogy tárgyalást kezd­jenek a békés megoldás érdekében. Mi, a szocializmusra programozott emberek (hogy a filmbeli terminológiával éljek!) már napjainkban sem tartjuk elkerülhetetlennek a világháborút, s valljuk, hogy a haladó és dolgozó emberiség összefogása megfékezheti az esztelen imperialista törekvéseket. Bár azt is valljuk, hogy amíg létezik az imperializmus, amíg az egyik világ- rendszer a tőkés magántulajdonon alapul, addig számol­ni kell a háborúk veszélyével is. Hiszünk a háborúk el­kerülhetőségében, mitöbb el is akarjuk kerülni őket, ha­csak nem igazságos felszabadító háborúk azok. S a béke mellett állunk akkor is, ha a demográfusok a századfor­dulóra a népesség megkétszereződését jósolják. Az lője belém az „overkilt", aki másképpen képzeli el az egészet! Viszont arra is készüljön fel, hogyha overkil- hez nyúl, szemben találja magát korunk Marióival és Hassóival! Lakos György s­Nem Árpád sírja Ügy látszik, megoldódott vagy rövidesen megoldódik az a titok, amely a Pomáz mel­letti Holdvilág árokkal kap­csolatban hosszú ideje fog­lalkoztatja a régi idők nyo­mainak kutatóit. Ennek a vad­regényes szurdoknak a végé­ben egy 6—8 méter magas, 18—20 méter széles, függőle­ges sziklafal áll. amelyen tisz­tán felismerhetők a finom ro­vátkák: hajdani vésők vagy csákányok nyomai. A szikla­fal mellett, pedig egy barlang- járat nyílik, amely körülbelül 7 méteres terembe vezet le, ahonnan 10—12 méteres kür­tő nyúlik fel a faragott fal feletti teraszra. Sokáig tartotta magát a hiedelem, hogy itt, a Hold­világ árokban nyugszik a hon. foglaló Árpád. 1941-ben Sas­hegyi Sándor pomázi régész végzett is ásatásokat, de a kérdésre választ nem kapott. 1962 óta a Magyar Tudomá. nyos Akadémia Régészeti In­tézetének szervezésében, dr. Erdélyi István régész vezeté­sével ismét folynak itt kuta­tások, nagyrészt társadalmi .munkában. Az első végleges következtetés az, hogy Árpád sírját keresni itt céltalan vál­lalkozás, Nemcsak azért, mert a honfoglalók nem temetkez­tek sziklakamrákba — és nem is sikerült itt egyetlen régi sírt találni — hanem azért is, mert ez a terület Árpád vezérlő fejedelem társuralko­dójának, Kurszánnak, a ,.kul­tikus fejedelemnek” a birto- ka volt, és valószínűtlen, hogy Árpádot másnak a birtokán te­mették volna el. De a kutatás a negatívumon kívül pozitív eredményekre is vezetett. Kétségkívül be­bizonyosodott, hogy a bar­lang emberkéz munkája. Meg­állapították, hogy a vulkáni­kus alapkőzet mágnesvas ér­cet tartalmaz. Igaz, elenyésző arányban, ’úgyhogy kitermelése gazdaságtalan volna. FeTdűsu- lásait azonban annak idején ér­demes lehetett kibányászni, és a mostani feltevés szerint a barlang tulajdonképpen ősi bánya, amelyet e feldúsulások kitermeléséért vágtak a szik­lába. Keletkezésének korát még nem sikerült megállapí­tani, de az egész barlang a koraközépkori bányászat jel­legét viseli magán. A vizsgálatokat még folytat ják, de alátámasztja ezt az elképzelést többek között az is, hogy a tatárjárás előtti do­kumentumok ezen a helyen említik Kiskovácsi és Nagy­kovácsi községet, sőt a közel­ben ma is ott van a Ko­vácsi major. Márpedig a ko­vácsok települései annak ide­jén többnyire a vasbányák közelében helyezkedtek el. a korszerű ismeretterjesztés A gyors ütemben gazdagodó tudomáriyos ismeretek állandó differenciált közvetítése a ter­melést irányítókhoz és végzők­höz rendkívüli feladat elé ál­lítja a felnőttnevelésből részt vállaló szerveket, mindenek­előtt a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulatot. A kérdés: képes-e a TIT az új helyzet­ben reá háruló ismeretterjesz­tő feladatokat eredményesen megoldani? Ha az elfnúlt idő­szakban végzett tevékenységet vizsgáljuk, bátran állíthatjuk, hogy igen. A TIT megyei szervezete, vezető testületéi irányításával, a valóságot he­lyesen értékelve, egyre inkább igyekszik a társadalmi és gaz­dasági gyakorlatot szolgálni. A korszerű ismeretek legszéle­sebb rétegekhez való eljutta­tásával ösztönöz a szocialista együttélés erkölcsi normáinak betartására, és küzd a téves nézetek, hamis elképzelések, visszahúzó szokások ellen. A társulat időről időre ki­dolgozza az ismeretterjesztés elveit, elkészíti az orientáló tematikát. E dokumentumok kézbeadásával jól segíti a gyakorlati népművelők céltu­datos terveit. A javasolt té­mák — évenként több száz — kapcsolódnak szocialista fej­lődésünk általános célkitűzésé- .hez. Különböző oldalról köze­lítik meg a marxista világ­nézet és meggyőződés problé­máit, a szocialista erkölcsi ma­gatartás összetevőit, a gazda­ságirányítás közgazdasági, termelési és jogi kérdéseit. A TIT-nek ez a tevékenysége ter­mészetesen nem pótolhatja a helyi társadalmi szervezet, munkahely-vezetők, népműve­lők gondos helyzetelemzését. A helyenként várható társa­dalmi, gazdasági, termelés­technológiai változásokkal az ismeretterjesztés tervezőinek kellett és kell a jövőben is számolni. A tervezés realitá­sa, céltudatossága szükségsze­rűen követeli a helyi irányí­tás nagyobb politikai tudatos­ságát, a körülmények körül­tekintőbb — esetenként tudo­mányos — vizsgálatát. Az egyes tényezőket — művelődé­si csoportok élet- és munka- körülményei, műveltségi szint­je érdeklődése, stb, — csak összefüggésükben célszerű vizsgálni. Az összetevők egy­oldalú kiemelése nagyon'köny- nyen a kuriózumok, az ér­dekességek, fantasztikumok kielégítéséhez vezethet. így születnek az ilyen témák, mint a „Tengerfenék élővilága”. „Egzotikus tájak”, „Természet- védelmi területek élővilága”, stb. örvendetes, hogy az 1967- ben megtartott 2359 előadás közül csak néhány volt ilyen szélsőséges igényekre épülő Az viszont már eléggé nyugta­lanító: alig ismerjük, hogy a> általában helyes témák mi­lyen konkrét célt szolgáltak és az a 125 951 résztvevőnél milyen hatást értek el. Az egyes szakágakban — filozó­fia, jogi, közgazdasági, művé­szeti, történelmi, agrártudo­mányi, földrajzi stb. — meg­tartott előadások hallgatói szá­mának növekedése is legfel­jebb csali indulási alapot ad­hat a mélyebb elemzéshez.-k Az ismeretterjesztés haté­konyságához jelentősen hozzá­járulnak az előadók. A TIT hivatásának teljesítése szinte azon múlik, milyen mértékben képes az előadóhálózat a gyorsan változó valóságot nyo­mon követni, mert az ismeret- terjesztés tematikájának tar­talma általuk realizálódik. Az előadók világnézeti felkészült­sége, politikai meggyőződése, szakmai jártassága az a nél­külözhetetlen alap, amelyre építve az ismeretek átszár- maztathatók. A TIT megyei szervezetének előadói hálózata az utóbbi években jelentősen megváltozott. Az előadók kö­zül igen sokan rendszeres képzés keretében gyarapítot­ták marxista műveltségüket. Bővül az országos intézmények tevékenységéhez kapcsolódó kutatók, kísérletezők köre. Több új, tehetséges fiatal ér­telmiségivel is kiegészült az előadók tábora. Az esetenkén­ti felkészülést jól segítették a TIT szakosztályai által kiadott közlönyök, az utóbbi években mind gyakrabban tartott elő­adói konferenciák. Sajnos, eze­két nem mindig azok vették igénybe, akiknek felkészültsé­gük növelése szempontjából legszükségesebb lett volna. Az összkép előnyös alakulá­sa ellenére is akadnak még előadók, akik a szakmai is­mereteket kevés hozzáértéssel, a tudományok legutóbbi ered­ményeitől eltérően közvetítik. A társadalomtudományoknál még mindig találkozunk a szó­lamszerűséggel, a világnézeti vonatkozású kérdéseknél ese­tenként a durva vulgarizálás is előfordul. Az előadók köré­nek bővítése, a további mi­nőségi javulás csak az értel­miség ilyen irányú tevékeny­ségével összefüggésben vizsgál­ható. Sajnos, még igen jelen­tős azoknak az értelmiségiek­nek a száma, akik felkészült­ségük, munkájuk alapján szé­lesebb körben elismertek, de az ismeretterjesztésben nem vesznek részt. Nem ismerték fel e munka személyiségeket is alakító hatását. Az előadások vitát ösztönöznek az ismere­tek korszintjén tartására, a rendszeres önképzésre. A hall­gatóság előtt gyakori állásfog­lalás erősíti a helyes nézetek határozott meggyőződéssé vá­lását. Az előadói viták segítsé­get adnak a téves nézetek fel­ismeréséhez, leküzdéséhez. A kölcsönös előnyöket, a hasz­nosságot figyelembe véve ér­demes lenne keresni a lehe­tőséget az ismeretterjesztéstől ma még távolmaradó, kellően felkészült, jó előadói vagy írói készséggel rendelkező értelmi­ségiek bátrabb bevonására. ■k A TIT-előadások hatékony­sága, a művelődési közösségek igényeinek, körülményeinek megfelelő helyes témaválasz­táson túl nagy mértékben függ a legcélravezetőbb formák és eszközök alkalmazásától. En­nek tudatában a TIT megyei szervezete az utóbbi időben erőfeszítéseket tett az isme­retterjesztés változatossá té­telére. Az egyedi előadások, a sorozatok, akadémiák mellett így válnak egyre kedveltebbé az ismeretterjesztő napok, he­tek, a szabadegyetemek, a kü­lönböző rétegek — értelmiség, ifjúság — számára rendezeti vitafórumok, felnőttoktatásra előkészítő tanfolyamok, nyelv- tanfolyamok stb. Az elmúlt évben a megyében hat sza­badegyetemi tagozat működött. Az ismeretterjesztő napokat a balassagyarmati járás tapasz­talatai alapján a múlt évben sikeresen tartották a salgótar­jáni járásban is. Az idegen nyelvek iránt érdeklődők hal tanfolyamon gazdagították tu­dásukat. Az írásos ismeretter­jesztés körébe sorolhatjuk a megyében tartott országos jel­legű rendezvények — egész­ségügyi vándorgyűlés, filozó­fiai választmányülés síb. — anyagának közkinccsé tételét. A felsorolt gazdag formák alkalmazása sajnos még szűk körű, elmarad a kívánalmak és a lehetőségek mögött. Szinte érthetetlen, hogy az ismeret- terjesztő napok vagy a felnőtt- oktatást segítő sorozatok, tan­folyamok szervezésétől miért félnek egyes népművelők. Az élőadásos formáknál nem hagyható figyelmen kívül a hallgatóság törekvése, hogy a rövid idő alatt, a legkisebb erőfeszítéssel, a legnagyobb mennyiségű, a gyakorlatban is hasznosítható ismerethez jus­son. Ezt a kívánalmat a hatá­rozott célra irányulás mellett az audiovizuális segédeszközök — a diafilm, film, magneto­fon, hanglemez stb. —, be­kapcsolásával lehet leginkább elérni. Igén sok helyen már csak azokat az előadókat fo­gadják szívesen, akik alkal­mazzák a szemléltetés korsze­rű eszközeit. Sajnos, ebben a vonatkozásban a személyi és tárgyi akadályok egész sorát kell leküzdeni. Egyes előadók — a több időt és erőt kívánó felkészülés miatt — mellőzik e segédeszközök igénybevéte­lét, esetenként (pl. filmvetí­tő-kezelés) hozzáértésük is hiányos. Legalább ennyire gon­dot jelent, hogy a megye el­látottsága gyenge ezekből a megfelelő eszközökből. A szem­léletformálástól a kulturális intézmények jobb technikai ellátottságáig húzódó széles skálán szükséges tehát a kor­szerűsítésért tevékenykednünk. Nádházi Lajos Március 28-án, a szocialista realizmus nagy úttörőjére emlékezve tűzi műsorra a Magyar Televízió a Maxim Gorkij művéből készült Malva című tv-játékot. Képünkön az érdeklődéssel várt tv-játék két szereplője Besse­nyei Ferenc és Dávid Kiss Ferenc közös jelenete Népművelési hónap Balassagyarmaton Hagyomány már Balassagyarmaton, hogy minden évben, áprilisban népművelési hónapot rendeznek a városban. Az idei népműveiési hónap április 2-án kezdődik, s célja ugyan­az, mint az előző években; közelebb vinni a népművelést az emberekhez. Változatos programot állított össze ebből az alkalomból a városi tanács népművelési csoportja és a Mikszáth Kálmán művelődési otthon. Különböző vetélkedők, kiállítások, elő­adások, író—olvasó találkozók, színházi bemutató szerepel a hónap programjában. A városi művelődési otthon szakkörei kiállításon dokumentálják tevékenységüket, ugyanakkor a művészeti csoportok műsoros estet adnak. Megrendezik a városban működő bábcsoportok vetélkedőjét. A képzőmű­vész stúdió öt tagjának alkotásaiból kiállítás nyílik a Palóc Múzeumban. A Költészet Napja alkalmából a városba érke­zik Jobbágy Károly költő, Balassagyarmat szülötte. Megren­dezik a KISZ-klubok közti vetélkedőt is. A Balassa film­stúdió bemutatja azokat a kisfilmeket, amelyek a város fej­lődését dokumentálják. Kitűnő szaktekintélyek több előadást tartanak a csillagászat és a fizika tárgyköréből. Nem ma­radhat ki a programból a Madách Imre Irodalmi Színpad, amely a májusban Komáromban sorra kerülő Jókai Napokra készült műsorát mutatja be. NÓGRÁD — 1968. március 24., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom