Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVF. 71. SZÁM ARA: 1 FORINT 1968. MÁRCIUS 24., VASÁRNAP Mitől félnek Kazáron? (3 oldal) Tizenkét szék — Nó«;rádból (4. oldal) A gyanús típus... (S oldal) Kétszázőtvenmilliárd forint iparfejlesztésre Húszéves az államosított magyar ipar Húsz évvel ezelőtt, 1948. március 25-ón hozta nagyje­lentőségű döntését a kormány, a száznál több munkást fog­lalkoztató üzemeli államosítá­sáról. Az államosítás 549 vál­lalatra terjedt Iá. A nagy fordulat óta vala­mennyi üzem, az egész magyar ipar óriásit fejlődött. A két évtized alatt megötszörözte termelését az állami ipar, egész iparunk pedig több mint hat és félszer annyit termel, mint a háború előtti utolsó békeévben. Dolgozóinak száma 1938-hoz képest 2,2-szeresére emelkedett, s a különböző fel­tételek megteremtése nyomán ma kisebb erőfeszítéssel, há­romszor annyit termel egy- egy ipari munkás, mint 1938- ban. Ebben közrejátszik az a sok beruházás, korszerűsítés, amelyre az államosítás óta az iparban és az építőiparban kereken 250 milliárd forintot költött az ország­Százötvenre tehető azoknak az üzemeknek, vállalatoknak a száma, amelyek az elmúlt húsz évben kezdték meg mű­ködésüket. Ebben a számban azonban nincs benne a megle­vő gyárak falain bedül, vagy azok telepeként épült szám­talan üzemrész, gyáregység. Je­lenleg több mint 5 300 ipar­telep. „van az országban, ezer­rel több, mint a felszabadulás előtt. A koncentráció révén az ipari dolgozóknak 51 százaléka olyan üzemeknek az alkalma­zásában áll, ahol ezer ember­nél többet foglalkoztatnak. Te­múak, átlagosan nagyobbak, mint a legtöbb nyugati or­szágban. A magyar ipar előkelő ran­got vívott ki a nemzetközi pia­con. Exportunk — s ugyanak­kor behozatalunk is — nagy­mértékben emelkedett. Az 1936—1940 közötti években átlagosan 484 millió pengő ér­tékű árut exportált Magyaror­szág, mostani évi kivitelünk túlhaladja a 20 milliárd devi­za forintot. Az államosítást kö­vető első években a jelenlegi­nek alig 15 százalékát expor­tálta Magyarország. A válto­zás nemcsak mennyiségben, hanem az áruk összetételét te­kintve is igen nagy. 1938-ban Magyarország exportjának 57 százaléka élelmiszer, vagy élel­miszeripari alapanyag volt, s" csupán 9,3 százalékát tették ki a gépek. Most kivitelünknek majdnem egyharmada a gép, ami iparunk műszaki színvo­nalának nemzetközi elismeré­sét jelenti. Az államosítás harmadik év­tizedének küszöbén a gazda­sági reform bevezetésével új feltételei teremtődtek meg a további fejlődésnek. Az ipar eddigi fő utánpótlási forrásai, a munkaerő-tartalékok lénye­gében kimerültek, viszont egy­re inkább hatnak az új me­chanizmus ösztönző erői. Szé­les körben kibontakozik a verseny, a kezdeményezőké­pesség, hogy a munka még termelékenyebb legyen és jobban kielégíthessék a ha­zai és külföldi piac, a vásár­lók igényeit. Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának második bekezdése alapján az ország­gyűlést 1968. március 28-ára, csütörtökön délelőtt 11 órára összehívta. Gyorsmérleg Jól betöltötte hivatását a tisztújító gyűlések sorozata — tájékoztatták a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál az MTI munkatársát. El­mondták, hogy január 15 és február 29 között százezrek vettek részt a mozgalom köz­ségi, kerületi, járási és városi bizottságainak újjáválasztásá- ban. A tapasztalatok szerint ál­talában hiánytalanul teljesí­tették azt a követelményt, hogy legalább háromszor any- nyian vegyenek részt a vá­lasztási gyűléseken, mint a bizottságok tagjainak száma. Néhány helyen, ahol ennél kevesebben tettek eleget az első meghívásnak, új időpon­tot tűztek ki, s ennek megha­tározásánál még gondosabban vették figyelembe a lakosság élet- és munkarendjét, szoká­sait. így érték el, hogy a szó szoros értelmében telt házak előtt zajlott le az elmúlt négy év értékelése és a tisztújítás. A gyűlések részvevői több mint 100 ezer mandátumot ítéltek, oda. A helyeket a közélet olyan munkásaival töltötték be, akik egyéb te­rületeken kifejtett fáradozá­saikkal becsületet, tekintélyt szereztek maguknak. Ügyel­tek arra is, hogy az újjáala­kuló népfrontbizottságok ösz- szetétele híven tükrözze az adott terület társadalmi tago­zódását. Általában mindenütt megnőtt a munkások, a nők és a fiatalok, a falvakban pe­dig a mezőgazdasági szakem­berek aránya. hót vállalataink nagy létszá­Forradalmi ifjúsági napok „Ha velünk érez — jöjjön messzire...” Tízezer forint a harcoló vietnami' népnek A deitári ts% felhívása 23 sxövetkexeihes Dejtáron, a községi kultúr- házban tartotta tervtárgyaló közgyűlését a József Attila Tsz. Berta István tsz-elnök is­mertette a tagsággal az idei termelési és pénzügyi tervet. A közgyűlést brigádgyűlé­sek előzték meg, s a dejtáriak — ez derült ki a felszólalá­sokból — tudják, hogy a terv reális, úgy készitették el, hogy a szövetkezet és a tag­ság is jól járjon a zárszáma­dáskor. Előreláthatólag 540 ezer forinttal növekszik a tagok jövedelme, a tavalyi 11 473 forint helyett az idén 14 939 forintot terveztek egy tagra. Általános volt a véle­mény, hogy összefogással, lel* kiismeretes munkával teljesít­hető a terv. Berta István, a tervmutatók és forintösszegek ismertetése után a következő szavakkal fordult a tagsághoz: — Vietnamban az amerikai imperialisták barbár háborút viselnek a testvéri vietnami nép ellen. Ez a háború a bé­ketábor ellen, mi ellenünk is irányul. Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a vietnami nép győzedelmeskedik és si­kerül tárgyalóasztalhoz kény­szeríteni az agresszorokat. A szövetkezet pártalapszerveze- te és vezetősége ügy határo­zott, hogy segítségére siet a Vietnami népnek. Csatlakoz­ni szeretnénk ahhoz az akció­hoz, amely országszerte fo­lyik. Kérem a tagságot, já­ruljon hozzá, hogy Vietnam megsegítésére a szövetkezet ötezer forintot befizessen. Megkezdődtek a hozzászó­lások. Szó volt a termelés­ről, a forintról is, de vala­mennyi felszólaló beszédét azzal zárta: „Vietnamban há­ború van”. Ifj. Varga Károlyné ezt mondta: „Itt a teremben sokan tudják, mi az a hábo­rú. Vietnamban gyilkos, em­bertelen népirtás folyik. Ad­junk, amennyit tudunk.” Id. Varga Károlyné elmondta, hogy a toz mindig is adott, amikor segíteni kellett. Ha tud a tagság, márpedig tud, adjon többet, adjon tízezer forintot. Amikor szavazásra került a sor, a közgyűlés tízezer forin­tot szavazott meg a vietnami nép megsegítésére és az ösz- szeget a Palóctáj Területi Szövetség csekk-számlájára rövidesen elküldik. Egyben felhívással fordul­tak a balassagyarmati járás 23 termelőszövetkezetének ve­zetőihez, tagságához: csatla­kozzanak az akcióhoz és pénzfelajánlásaikkal támogas­sák a vietnami nép igazságos harcát. A l<l!X progrumiáből Április 4-én fogadalomtétel A forradalmi ifjúsági na­pok nyitányát újabb esemé­nyek követik Balassagyarma­ton. Ezek közül nagyszabású­nak ígérkezik a városi KISZ- bizottság rendezésében az az egész napos ankét, amely a „Kulturális fórum az ifjúság­ért” címet kapta. Erre már­cius 27-én kerül sor a városi művelődési házban. A fórum célja, hogy gyakorlati útmu­tatást adjon és ösztönözzön a feladatok hatékonyabb végre­hajtására a KISZ-ben és a művelődési intézményekben egyaránt. A fiatalok elmond­ják majd véleményüket a sza­bad idő kihasználásáról, az if­júsági klubok tevékenysé­géről. Referátum hangzik el a képzőművészeti és zenei ne­velés és a társastánc-tanulás feladatairól is. Az egyes kér­déscsoportokat öttagú bizott­ságok állították össze. Hazánk felszabadulásának ünnepén, április 4-én nagy­szabású demonstráció lesz a városban. A fiatalok a szov­jet hősi emlékműhöz vonul­nak, s itt tesz fogadalmat több mint 508 új KISZ-tag. Ezen a napon értékelik a menetdaltanulási-versenyt is. Waldheim ' elutazott Moszkvából Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter moszkvai lá­togatását befejezve szomba­ton délelőtt hazautazott Mint ismeretes, hétfő óta tartózkodott hivatalos látoga­táson Moszkvában, Gromiko szovjet külügyminiszter meg­hívására, akivel megbeszélé­seket folytatott. Koszigin szovjet kormányfő is fogadta. Moszkván kívül látogatást tett Tbilisziben, Grúzia fő­városában is. Elutazásakor a Seremetye- vói repülőtéren Gromiko és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Veteránok és fiatalok találkozója a Nógrádi Szénbányák igazgatóságán A forradalmi ifjúsági na­pok megyei eseménysorozatá­nak egyik kiemelkedő találko­zóját — idős, nyugdíjba vo­nult bányászok, veteránok és bányászfiatalok baráti össze­jövetelét — tegnap délelőtt rendezték meg a Nógrádi Szénbányák igazgatóságán. A régi harcok ma élő résztvevő­inek és a bányáknál működő KISZ-szervezetek vezetőinek, tagjainak tegnapi találkozóját a KISZ-bizofctság rendezte. A találkozón két jelentős évfordulóra — a Tanácsköz­társaság kikiáltásának, vala­mint a KISZ 1957-ben tör­tént megalakulásának jubile­umára — emlékeztek- A meghí­vott vendégek között volt Pot- hornik József elvtárs, az MSZMP KB tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója, Ja­kab Ferenc, Lengyel Tusi Ist­ván és Sándor Pál veterán is. Sok fiatal érkezett az ünnepi találkozóra a bányaüzemekből a bányász ifjúmunkások és kiszesek képviseletében. A veteránok és fiatalok teg­napi találkozóján megjelenít és ünnepi megemlékezést tartott Kispál József, a Nógrádi Szén­bányák pártbizottságának tit­kára is. A szakszervezet kép­viseletében Csincsik István, a helyi KISZ-bizottság részéről pedig Fiikor Balázs vett részt a baráti beszélgetésen. A találkozó résztvevőit el­sőnek Fiikor Balázs köszön­tötte, majd Kispál József mondott beszédet. Megemlé­kezett a Tanácsköztársaság megalakulásának előzményei­ről, a történelmi fordulóról, amely lehetővé tette, hogy ha­zánkban — ha rövid időre is — megszűnjön a kizsákmá­nyolás, a nép elnyomása. Ünnepi megemlékezésében a titkár részletesen szólt azok­ról a gazdasági és politikai változásokról, amelyek a Ta­nácsköztársaság 133 napja alatt országunk életében bekövet­keztek. — Ezerkilencszázötvenhét- ben, pontosan azon a napon, amikor 1919-ben kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, megalakult és új nevet vett fel a magyar ifjúkommundsták szervezete — emlékezett Kis­pál József, a KISZ születésére. — Mi, idősebb kommunisták büszkék vagyunk fiataljainkra. Tudjuk, jó úton járnak — mondta —, majd így folytat­ta: — Fiataljainktól, bányász- ifjúságunktól azt kérjük, ta­nuljanak az idősektől, a párt veteránjaitól becsületet, haza­szeretetei, ha kell önfeláldo­zást, hűséget és hitet. Az idősebbektől kapott ba­ráti szavakért, jótanácsokért Fiikor Balázs mondott köszö­netét a nógrádi bányászifjú­ság nevében. Ezután Lengyel Tusi István szólt a fiatalok­hoz, elmondta a régi harcok történetét. Megemlékezését így fejezte be: — Ha velünk érez — jöjjön messzire minden mai fiatal. ‘ Tavaszi fény a hideg betonon (Koppány György felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom