Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-23 / 70. szám

Honnan ini a szél? A föld légkörében eddig észlelt leghevesebb szelet 1967. december 13-án je­gyezték fel: nem kevesebb, mint óránként 654 km se­bességgel száguldott. Igaz, hogy mindez 47 km magas­ságban, a Hebridák felett történt és haladását mind­össze egy South Uist-ból fellőtt angol meteorológiai rakéta tapasztalta. A jelenség így is figye­lemre méltó, mert megmu­tatja, milyen hirtelen vál­tozások következhetnek be a magaslégkörben. Decem­ber 21-én a nyugati szél még mindig 556 Jcm-es óránkénti sebességgel dü­höngött, de január 1-én már keletire fordult és mindössze 37 km-es se­bességű volt. A hőmérsékleti görbék ugyanakkor nagy tágassá- gú légköri mozgásra val­lottak. December 21-én a talaj mentén 0 C fokot, 25 km-es magasságban mínusz 80 fokot, 45 km-en plusz 40 fokot és 60 km-en is­mét mínusz 40 fokot mér­tek. Január 1-én 25 km-en a hőmérséklet mínusz 50 fokra „melegedett” fel, de 45 km-en mínusz 40 fokra süllyedt, míg ennél maga­sabban változatlan maradt. Ha figyelembe vesszük, hogy South Uist felett 45 km magasságban a téli át­laghőmérséklet mintegy mí­nusz 20 fok C, el kell is­merni, hogy a december közepi szélroham, amely 60 fokkal felmelegítette a lég­kört, minden tekintetben ritka mérvű volt. Oka azonban ismeretlen. Mindenkire vár feladat Pedagőgusgondok a szécsényi járásban Milyen gondok hullámve­résében találjuk a szécsényi járás általános iskoláit? Mie­lőtt választ próbálnánk adni a kérdésre, szögezzük le, a hullámverés korántsem olyan vészes, hogy SOS-jeleket ad­junk, azonban létezik, s itt- ott erős próbája az iskolában folyó oktató-nevelő munká­nak. S ami még fontosabb, beszélni kell róla, hogy a jövőben belátható időn belül csillapodjon, megszűnjön. A járás 25 általános iskolá­jába (17 igazgatóság) az 1967/68-as tanévben egyetlen szakos nevelőt sem kaptak, holott a szakosan leadott órák aránya a járásban még mindig csupán 40 százalék körül mozog, tehát alacsony. A problémán enyhítenek azok a képesítés nélküli nevelők, akik továbbtanulnak, azon­ban a gondot ez nem oldja meg. Most, a pályázat megküldé­se előtt különösen érdemes lehet beszélni arról, hogy a járás iskoláiban körülbelül 30 nevelőre lenne szükség, 23 szakosra, és csak hét tanítóra. „Főjön a „járásiak” feje, — gondolhatták eddig több köz­ség illetékes szervei, vezetői, — az ő feladatúk, hogy taní­tót, tanárt küldjenek ide ne­künk”. A többire aztán ese­tenként nem is igen gondol­tak, nevezetesen a lakáskér­dés megoldására, s az oktató­nevelő tevékenység, a letele­pítés különböző objektív (és szubjektív) feltételeinek biz­tosítására. Csak egy példa a fentiek igazolására: hat év alatt a szécsényi járás isko­láiban a nevelőtestület két­harmada, körülbelül 130 pe­dagógus, változtatott helyet, illetve hagyta el a járást. Itt-ott most elhangzanak olyan megjegyzések, hogy — úgymond — korai volt még bevezetni a pályázati rend­szert, a frissen szerzett diplo­mával rendelkező ifjú peda­gógusoknak így nagyobb lehe­tőségük jut annak kiválasztá­sára. hová menjenek tanítani, hol akarnak letelepedni? Ez­zel a mostohább körülmé­nyekkel rendelkező iskolák, községek hátrányba kerülhet­nek. Mi szükség van erre? Való, hogy számolni kell az ifjú pedagógusok igényeivel. Az is tény, hogy így lénye­gesen kényelmetlenebb hely­zetbe kerül néhány község, vagy községi vezető. Hiszen előfordulhat, hogy betöltetlen marad egy-egy hely az isko­lában, mert nem pályázza meg senki. Dehát — egy vo­natkozásban — éppen ez a cél, társadalmi üggyé tenni a községekben is az iskola ügyeit. A jövőben falvaink- ban feltétlenül több gondot kell fordítani például a peda­gógusok lakásigényéinek fi­gyelembevételére, segítésére, megoldására. Ez a szécsényi járásban különösen érvényes. Természetesen, nem hallgat­hatjuk el a végzett fiatalok egy részének a városba való törekvéseit sem. Azonban semmiképpen sem helyes ál­talános következtetést levon­ni ebből. A fiatalokat ugyan­is nem „a város” vonzza, ha­nem a szellemi élet nagyobb lehetősége, az esetleges jobb kommunális ellátottság, stb. Tény, persze az is, hogy a szécsényi járás falvai sem tudják egyik napról a másik­ra megoldani sem a pedagó- guslakás-kérdést, sem az eset­leges vonzó kulturális pezs­gés megteremtését a falvak- oan. Ez utóbbi létrehozásá­ban a most végző pedagógu­sokra is hárul nagy feladat. Nem arról van szó tehát, hogy a pályázati rendszer ar­ra ösztönzi a végzett nevelő­ket: most már valamiféle „jogot” nyertek arra, hogy csupán a „készbe” legyenek hajlandók menni. Erről nin­csen szó, hiszen nagyon sok még a viszonylag mostohább körülményekkel rendelkező falu, s nyilván nem sikerül­het mindenkinek a városi, vagy a nagyobb körzeti köz­pontba való elhelyezkedés sem. Arról viszont igenis szó van, hogy ezután a községek­nek, a járásoknak is „le kell tenni az asztalra” azt, amit adni tudnak. Tehát kölcsönö­sebbé válik pedagógus és a község kapcsolata. Ez feltét­lenül egészségesebb folyamat, s ha, teszem azt a szécsényi járásban is, gondokkal jár majd, az átmeneti évek után, később egészségesebb „peda­gógusterítést” eredményez majd, végső soron pedig az oktató-nevelő munka színvo­nalának emelkedését eredmé­nyezi. (T. E.) Izabella csalódást •kozott Nemzetközi csempészt fogtak el Balassagyarmaton Ut a Corcovado alatt Rio de Janeiróban, „a vi­lág legszebb városában” van a leghosszabb városi alagút. A földalatti „Rebozua” utca, amelynek egy szakaszát már megnyitották a városi forga­lom előtt, csaknem 3 kilomé­ter hosszú. Az alagút a Cor­covado hegy alatt húzódik, amelyből csaknem félmillió tonna kőzetet szállítottak el. A Corcovado hegy 700 méter magasan emelkedik a város felett. Az új alagút átbocsátó ké­pessége: óránként 6000 gép­kocsi. Az alagút használatáért természetesen díjat kell fizet­ni: egyszeri átkelésért egy li­ter benzin árának megfelelő összeget. Nem véletlenül hoz­ták ezt a döntést: értelmet­len lenne állandó díjszabást megállapítani olyan ország­ban, ahol szinte állandó jel­legű és igen nagymértékű az infláció. Pályázati felhívás Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának Oktatási Igaz­gatósága 1968/1969. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános és a kétéves szakosított tagozatának; általános politikai gaz­daságtan, szocializmus politikai gazdaságtana és magyar munkásmozgalom története szakára. A hároméves tagozat célja, hogy a párt-, az állami és tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, pro­pagandisták szervezett marxista—leninista oktatását bizto­sítsa. A tanulmányi idő 3 év. Tandíj egy évre 170 forint. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetét ta­nulmányozzák. A tantárgyakból negyedévenként beszámolót, félévenként vizsgát, évenként szigorlatot tesznek. A tanul­mányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizo­nyítványt kapnak. Ennek törvényes elismerését a 1088/1957. sz. kormányrendelet biztosítja. Felvételüket kérhetik azok, akik egyetemi, középiskolai végzettséggel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek. A felvételi vizsga tárgya: a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskola teljes anyaga. Az esti egyetemnek Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón működik hároméves tagozata. A szakosított tagozat célja vezető propagandisták képzé­se, illetve magasfokú marxista műveltség biztosítása funk­cionáriusok és az adott szakterület dolgozói számára. A sza­kosított tagozaton a tanulmányi idő két év. A két év elvégzése után a hallgatók államvizsgát tehet­nek. Azok a hallgatók, akik az általuk választott szakot — két év — elvégezték és eredményes államvizsgát tettek, le­velező hallgatóként folytathatják tanulmányaikat. A hátralévő két államvizsgát két éven belül (évenként egyet) kell letenni. A marxizmus mindhárom szakából tett államvizsga után a 17/1963. VII. 2. Korm. sz. rendelet főiskolai végzettséget biztosít. A szakosított tagozatra felvételüket kérhetik azok, akik elvégezték az esti egyetem 3 éves általános tagozatát, vagy ennek megfelelő előképzettséggel rendelkeznek. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek. A felvételi vizsga tárgya: a 3 éves általános tagozat vonatkozó szakának anyaga. Tandíj egy évre: 250 forint. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem mindkét tago­zatára pártGnkívüliek is kérhetik felvételüket. A tanév szeptember l-től június 30-ig tart. Hetente egy­szer 3 órás előadás, illetve osztályfoglalkozás van, amelyen a megjelenés kötelező. A pályázatot a munkahely szerinti illetékes járási és városi pártbizottsághoz kell benyújtani az alapszervezet ja­vaslatával együtt. A pályázathoz szükséges kérdőívet a párt­bizottságoknál és az egyetem igazgatóságán lehet beszerez­ni. A pályázatok 1968. április 20-ig nyújtandók be. A felvételi vizsga május 1—10 között lesz. MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Elegáns, vajszínű Borgward- Izabella gépkocsi állt meg a ba­lassagyarmati határállomáson. Az útlevélvizsgálattal kapcsolatos for­maságok után a vámtiszt megkér­dezte a kocsi gazdájától: — Was bringen Sie mit? (Mit Visz magával?) — Nur diese Kleinigkeiten. (Csak ezeket az apróságokat) — válaszolta a jól öltözött, szőke fiatalember: urankar Joze, ju­goszláv mérnök. Az utas gyakor­lott. világjáró. Beosztása folytán Nyugat-Németországban levő ál­lomáshelyéről járja — egy esz­tendeje *— fél Európát. V vámtiszt udvariasan néhány perc türelmét kérte meg Uran- kartói azzal, hogy bepillant a kocsi csomagterébe. Hátha lesz ott még valami a csekélységként említett fényképezőgépen és au- fcónoj szívón kívül is. . . tabella csalódást okozott gaz­da »inak. aki azt hitte, hogy a hűséges jármű megbízható társa lesz nemcsak az országúton, de a — csempészésben is. A vámtiszt­nél' nyomban feltűnt, hogy a ijo<kerék a csomagtérben nincs a helyén, ott viszont mégis dom­borodik valami. A valami: más- kreppszilon és harnTfüncnál lí'h'v másféle harisnya, s majd- harmincezer zloty. ' hol ennyi van. akad ott több Is gondolták a vámosok, s nem tévedtek. Az autó első két ülé­sének hátlapjából még hetven pár harisnya került elő. A mér­nök — valószínűleg — fázós le­het, hiszen az időjárásnak meg­felelő öltözékén kívül külföldi fizetési, eszközökkel is öltöztette magát. Ruhája alól jelentékeny mennyiségű NDK- és nyugatné­met márka, schilling, forint, lí­ra, dinár került elő. Az ügyet a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya kapta meg nyomozásra. Ennek során készült el a csem­pészáruk számvetése. A külföldi fizetési eszközok értéke százezer forint, az árucikkeké majdnem tizenkétezer. A vizsgálati osztály az eljárás során bűnjelként lefoglalta a harisnyákat, a pénzt, de figyelem­mel volt a Legfelső Bíróság elv! határozatára is, amely szerint a szándékos bűncselekmény eszkö­zét még akkör is elkobozhatja a bíróság, ha az történetesen gép­kocsi. Urankar Joze csak a legszüksé­gesebb ideig — néhány napig —* volt a rendőrség őrizetében. Sza­badlábra helyezése után elmond­ta, hogy készséges bánásmódban volt része — a rendőrségnek» még arra is volt gondja, hogy németül kifogástalanul beszéld ügyvédet rendeljen ki részére vé­dőül. A bíróság ítélete előtt —5 természetesen — Urankar Joz© nem hagyhatja el hazánkat: a megye egyik városában azonban teljesen szabadon mozoghat. Ázsia icqnaqifohb szállodába ..Imperial Hotel” néven épül Tokióban Ázsia legna­gyobb szállója. Az új szállo­da átveszi az eddigi „Impe­rial Hotel” helyét, A 17 emeletes szállodában ezer szoba lesz. ezenkívül parkolóhelyet biztosítanak négy földalatti emeleten két­száz autó számára. A föld­alatti részlegben helyezik el a műszaki berendezéseket is. A szálloda hatalmas ban­kett-termében 5000 vendég számára van hely és ezenkí­vül nagy nemzetközi konfe­renciák megtartására alkal­mas terem is rendelkezésre áll majd. Az új szálloda 1970 márci­usára készül el — időben az Osakában tartandó „Expo 70” világkiállításra. A régi, 1923- ban épült „Imperial Hotel”-t lebontják, miután már nem felel meg a mai kényelmi és biztonsági igényeknek. NÓGRÁD - 1968. március 23., szombat „Figyelnek bennünket- Ha meg akarja tudni hány óra van, igazítsa be a napon a mutatókat, és nézze figyelme­sen a másodpercmutatót. Éj­félkor pontos órája lesz...” — Az isten szerelmére, hogy lehet ilyen felületes... — sut. togta remegő hangon a leány. — Hiszen ez nagyon fontos. •. Már régen tudni kellett vol­na. .. 39. — Téved — felelte öntelt vigyorral. — Azok az idők már elmúltak. Most jobb len­ne, ha magáról beszélne va­lamit. .. — ... Azt már tudja, hogy Russel leánya vagyok. Az apám ideges, zsarnok ember volt szegény. Jószívű, zseniá­lis, de szertelen, hirtelen ha­ragú. .. Miatta elkerültem ti ­zenhat éves koromban ott­honról. Nem fértünk össze. És is színésznő lettem, mint az anyám... Azután jött ez a tragédia... Az apám el­tűnt. .. Ma már tudom, hogy megöltél-:. Az anyámat úgy szerepeltették az ügyben, mintha megcsalta volna a második férjét, Brétail dok­tort. Anyám régen szerette Brétailt, és szenvedett az apám mellett, de mindig becsü­letes, tiszta nő volt. Ezért el­határoztam. hogy kiderítem az igazságot. Elsősorban szegény anyám ártatlanul meghurcolt becsületéért vállaltam ezt a keserves harcot De az apám nagy felfedezése, az átjáró, amelyért annyit küzdött, elvá­laszthatatlanul hozzátartozott szegény anyám tragédiájához És ebben a küzdelemben senki sem volt mellettem, csak egy szolga egy fél vér, aki el- i jött annak idején velem együtt az apáan házából. Mahmud volt az, akit maga egyszer mint inast, egyszer mind benn­szülött jóst látott, aki a vi­perával mutogatta magát Murzukban. Magam is jó mun­kát végeztem, színésznő vol­tam, értek a maszkírozáshoz. Megfigyeltem az apám exi>e- díciójáról visszatért embere­ket. Tudtam, hogy a bűnös ezek között van. Hogy elve­gyülhessek a külvárosban, ahol európai nő nem fordul­hat meg feltűnés nélkül, bur- nuszt vettem fel, barnára fes­tettem a bőrömet, és ami le­hetetlenné tette, hogy felis­merjenek: férfimaszkot tet­tem fel.. • Ha emlékszik még az öreg kávéfőzőre Oranban, az Avenue Magentán... Galamb kis híján hanyatt esett. — Mi?.. Maga?... Csúf, vén férfi volt?. •. Szakállat ragasztott?... Hopplá! Meg­van ! Hát ezért nem láttam bemenni a házba, ahonnan kijött! Burnuszbán ült ott... Szakái Iái! És amíg cn a láb­szárvédőmet varrtam... addig átöltözött nőnek, és úgy jött ki... Én meg követtem, és nem értettem... Maga volt az orani kávéfőző! — És én voltam Abu el ivebir is, a trachomas, vézna „nebuló”, hosszú, ősz szákál­lal, rikácsoló hanggal... Galambnak újra leesett az ál­la. Azután magához rántotta a lányt, és megcsókolta. — Ne haragudjon — dadog­ta a katona —, maga az éle­temet mentette meg! Egy csókkal le sem róhatom a há­lámat. . • — Most... ne rója tovább a háláját. Mahmud mindenhová elkísért mint kígyóbűvölő is. Amikor rájött, hogy viperáját ellopták, és a maga inge is eltűnt, figyelmeztette, hogy vigyázzon, pedig ő azt hitte, hogy maga gazember, de én... én már akkor.. • altkor... Szó­val már gyanakodtam, hogy esetleg tévedés. Ezért még leöntöttem... magát kmirhá- val is... — hátra ugrott. — Nem most, ne rójon hálát. Szóval ezért volt. •. — És a karóra?... — Ez a karóra... rejti a tervet, hogy hol az átjáró, de senki sem tudja megfejteni az óra titkát. Hallgattak. Galamb megfog­ta a kezét. Madge nem húz­ta el — Nem lenne jó, ha meg­néznénk még egyszer az órát? — mondta a katona. — Talán kisütünk valamit-. Várjon! Most jut eszembe. A szegény Kölyök firkált néhány sort A papírlap, amire a beteg írt, még ott volt a zubbonyá­ban. Elfeledkezett róla. A nő kikapta a kezéből, és izga­tottan olvasta: Odavitte az órát az ablak­hoz, és felkattintotta a fedelét. A nap rávilágított a repede­zett számlapra. A nő forgatta a felhúzót.. • Talán kinyílik valami titkos hasadék... Per­cekig próbálta hiába... — Egy ötlet i — kiáltotta Galamb. — Azt mondja az utasítás: „Éjfélkor pontos órá­ja lesz-..” Állítsa mindkét mutatót a tizenkettesre. Az éjfél. — Lehet... Sebesen forgatta a mutató­kat. Mikor egymás fölé ér­tek a tizenkettesre, várt. Sern. mi. •. A nő sóhajtva visszaadta. — Vegye fel... És kérem — mondta, mialatt Galamb meg­erősítette csuklóján a karórát —, nagyon kérem... vigyázzon magára, mert-.. — Halló! Hát ez mi! — Pencroft lépett be. — No nézd csak! Igazán érdekes. Galamb rosszkedvűen for­dult a leányhoz. — Bocsásson meg, Madge, de sajnos most kénytelen le­szek ezt az urat félholtra ver­ni. .. pedig nem illik így vi­selkedni egy hölgy jelenlété­ben — és mert közben Penc­roft a közeiébe ért, űgv 'úg. fa pofon, hogy beleesett ’éj­iéi a szekrénybe, áttörte az ócska bútor a italát, és min­denféle holmikkal együtt a földre esett. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom