Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-21 / 68. szám

Mn*odili megvet diák parlament ..lit vadunk. ide kell figyelni,, • éé Az ifjúsági szövetség Nóg- rád megyei Bizottságánál!: rendezésében tegnap délelőtt Salgótarjánban, a megyei ta­nács nagytermében került sor a második megyei diákparla­ment ülésére. A megyei par­lament összehívását a tanin­Ipulyi Judit: „A korszerűség egyenlő a leghaladóbb elmé­let, a marxizmus elfogadásá­val. ..” tézeteknél rendezett diákta­nácskozások előzték meg, így a tanulóifjúság legrango­sabb fórumán azok a kérdé­sek szerepeltek, amelyek leg­inkább foglalkoztatják az is kólái vezetést, a KlSZ-bizott- ságokat és szervezetek tags; gát. A parlament munkájú ban pontosan száz nógrádi fiatal vett részt. Az ötven fiú és ötven lány megyénk 21 középfokú tanintézetének, illetve szakmunkásképző is­kolájának diákjait képvisel­te. Az egész napos tanácskozás elején — a parlamentáris- formáknak megfelelően — megválasztották az elnöksé­get. és a diákparlament véd­nökségét is. A parlament védnökéül Jedlicska Gyulát, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkárát, Géczi Jánost, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnökét, Nádasdi And­rást, az SZMT vezető titká­rát és Kálovits Gézát, a én Emese: ,A bejáró fiata- ik sokszor elkésnek.. . Nem veszi fel őket a busz...” KISZ megyei bizottságának titkárát választották a fiata­lok A diákparlamentet Bán Mihály elnök nyitotta meg. A vitaindító referátumot, amely a diákifjúság korszerű műveltségével és a magas fokú szakmai tudás megszer­zésének lehetőségeivel pog- lalkozott — Ipolyi Judit, a salgótarjáni új gimnázium tanulója terjesztette elő- Re­ferátumában foglalkozott a tavaly első ízben megrende­zett diákparlament óta elért eredményekkel. Megállapí­totta: az utóbbi időben szin­te az egész társadalom a „ti­zenévesek” problémáival fog­lalkozik, vitákat, ankétokat rendeznek a fiatalokról. Mindez azt jelenti, hogy a társadalom felelős figyelem­mel kíséri diákifjúságunk életét. — Nógrád megyében nyolc­ezer diák él, tanul és dolgo­zik — mondta Ipolyi Judit. — A fiatalok e jelentős ré­tegének problémái senki számára nem lehetnek kö­zömbösek. .. Itt vagyunk, ide kell figyelni, hiszen a mai fiatalok a legigazságosabb társadalom felépítői lesznek­— A referátum foglalkozott az oktatási reformtörvén' gyakorlati megvalósulásával a korszerűséggel, az iskolai szakkörök tevékenységével, a tanulmányi versenyek to­vábbi szélesítésének szüksé­gességével, a klubtevékeny­séggel és egy sor más, a fia­talokat érdeklő problémával. A vitaindító után került sor a korreferátumokra. El­Kiss Magdolna, a pásztói gimnazisták nevében szólt sőnek Morvái Judit, salgó­tarjáni gimnazista, majd pe-. dig Vágvölgyi Éva, a közgaz­dasági technikum diákja kért szót. Vén Emese, a fiatalok pályaválasztásával, a tovább­tanulási lehetőségekkel, a lehetőségek eddiginél jobb feltárásával és ismertetésé­vel foglalkozott. A salgótar­jáni új gimnázium diákjai nevében bejelentette, hogy az iskola tanulói csatlakoztak a KISZ KB „Tranzisztor-ak­ciójához” és 1500 forintot gyűjtöttek a vietnami fiata­lok megsegítésére. Kiss Mag­dolna Pásztóról érkezett a diákparlamentre, ő az ered­ményesebb KISZ-munka le­hetőségeiről szólt. Balázs Emma, a szécsényi diákok nevében szólalt fel és fel­hívta a tanácskozáson megje­lent megyei és országos in­tézmények, társadalmi és po­litikai szervezetek képviselői­nek figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági technikumi tankönyvek sok tekintetben elavultak. Ember Csaba, a balassagyarmati Szántó Ko­vács János gimnázium tanu­lója a vidékről bejáró fiata­lok hátrányos helyzetéről. Grexa Erzsébet, a Madách gimnázium tanulója a város életéből hiányzó főiskola lé­[Negvedévenként 1500 Palócföld Mint hírül adtuk, több kül­földi országba is eljutottak a Palócföld című Nógrád me­gyei művészeti és művelődési folyóirat legutóbbi számai, egyéni megrendelés alapién. \’emrég arról készült felmé­rés, hogyan áll a Palócföld terjesztése Nógrád megyében, illetve az országban. A kiad­vány rendszeres megjelenése óta számonként 60—70 száza­lékos az eladás, ami azt je­lenti, hogy általában negyed­évenként 1 200—1 500 példány eljut az olvasókhoz. A folyó­irat az utóbbi időben egyre bővíti szerzőgárdáját, szüksé­ges lenne azonban, hogy az olvasótábor is tovább bővül­jön, hiszen feladatát csak így töltheti be az olvasók tájékoz­tatásában és a tudatformá­lásban. tesítésének lehetőségéről be­szélt. Demus István, a szak­munkástanuló fiatalok érde­keinek képviseletében szólt arról a meglehetősen széles körben tapasztalható megkü­lönböztetésről. amely az ipa­Ember Csaba: „Az egész me­gyére kiterjedő diáksport le­hetőségeit keressük” ri tanulók és a középiskolás fiatalok között — semmivel sem indokolható — éles ha­tárvonalat húz. A felszólaló diákok többsége említette a bejáró fiatalok problémáit, és vázolta hátrányos helyzetü­ket. A nagybátonyi gimnázium küldötte javasolta: a máso­dik megyei diákparlament küldjön tiltakozó táviratot az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére, az ameri­kaiak vietnami agressziója ellen. Az interpellációs kér­désekre Kálovits Géza, Ha­vas Péter, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője és Géczi János válaszolt. A diákparlament 10 küldöttet választott az áprilisban meg­rendezésre kerülő országos parlamentre, és felhívással fordult a megye diákifjúsá- gához: legyen az iskolai KISZ-szervezetek fontos fela­data a tanulási igény felkel­tése. t A női lélek... Egyik ismert mezőgazdasági hi­vatalunk igen csinos titkárnőjével történt az eset. Az osztályvezető fontos meg­bízatással küldte el a városba. A karcsú, hódító hölgy (ezt tanú­sítja a hivatal minden férfi dol­gozója) — akit nevezzünk Klá­rának — idegesen érkezett vissza. Arcán, mozdulatain tükröződött a zaklatottság. Az egyik férfi részt­vevőén érdeklődött, hogy mi tör­tént? — Képzeld el! — pihegte Klá­ra. — Két férfi leszólitott. hogy menjek el velük egy feketére ... A kolléga cinkosan közbevá­gott. — Na és, nem esett volna jól? Klára ovális arcát elöntötte * pír. _ Szénfekete ívelt szeme ősz- szerándult. Megharagudott. — Szégyelld magad! Mondtam neki, hogy utcán nem ismerke- dck. S képzeld, erre üldözni kezd­tek ... — Csak n«*m féltél, világos nap­pal? — kérdezte a kolléga. Ä Mit csinálhattak volna? Üjabb pírhullám. Klári felcsat­tant. — Ilyen szemtelen utcai palik­kal nem állok szóba! Különben is mit szólna a fiúm... S ezzel lezártnak tűnik az ügy. Am Klári kicsit később ábrándo­sán megjegyzi. — Pedig milyen jó fej volt az egyik!.. . — P MÜ Város a jégben Az ember mindinkább betör az örök jég birodalmába. Észak-Grönlandban — mind­össze 1300 km-re az Északi Sarktól — jégbe vájt városkát építenek. A város lakói tu­dósok, technikusok és katonák lesznek. Egy kis atomerő ad­ja az energiát és a meleget. Az ivóvíz-ellátás biztosítá­sára forró gőzt engednek mély, jégbevájt lyukakba és az ol­vadt vizet a házakba szivaty- tyúzzák. A lakóházakat, a sportlétesítményeket, a kaszinót, a kutató laboratóriumokat és az egyéb ellátási épületeket a jégbe építik és földalatti utakkal kötik össze. A város teljesen hó és jég alatt fekszik majd, és nem kell szenvednie az óriási hó­viharoktól. A településen a hó- és a jégviszonyokat tanulmányozzák és kipróbálják az élelmiszerkészletek hosszú időn át jégvermekben történő raktározásának lehetőségét. TAVA Z Figyeljünk csak az óránkra: ma ebéd után. ponlb'i tizennégy óra huszonkét perckor: itt a tavasz. Köszön töttük már március 1-én is a tavaszt, az a meieoro lógiai volt, s bizony nem napfénnyel, meleggel, vi­rágbomlással köszöntött vissza. A mostani: a csillagá­szati tavasz. Talán „6” elhozza, a csillagokban hihe­tünk. A Nap már a Halak és a Vízöntő határán jár, most már hiába hozhat még hózáport is a szeszélyes márci­us — megérkezett, itt pan, ma délután tizennégy óra huszonkettő perc érkeztének a pontos ideje. Ékkőt<■ fordul Földünk évi járásában úgy a Nap felé, hogy mindkét arcát — az északi és déli féltekét — egyfor­mán világítja meg. A Nap járásában hihetünk... A mai éjszakánk — álmunk — pontosan annyi ideig tart, mint nappalunk, a Nap pontosan Keleten kel és Nyugaton nyugszik, úgy mondjuk: napéjegyenlőség. Hiába: megérkeztünk a tavaszba, s nincs megállás, máris elindultunk a nyár felé. Az idő még az „évszak­hoz képest kicsit hűvös”, de a nők már eldöntötték c tavaszi divatot. Szabályos tavasz érkezett? Nem a Meteorológiai In- tézet-töl érdeklődtem, hanem a már 90. életévéhez kö­zeledő Réthly professzortól, a meteorológia hajdani egyetemi tanárától. „Tavasz ez?” „Tavasz — mondja az ezüsthajú bölcs — nálunk minden lehet, ha nem is a krónikás időket hívom tanúnak — ezen a napon egész hadseregek hulltak hóviharokba, és régi feljegy­zések szerint tavaszon már arattak is —, de hosszú életem emlékeit, s e szerint mondom: nálunk minden lehet. 1938-ban huszonnégy fokos melegben már fü- rödtek a fiatalok, 1913-ban pedig méteres hóban jár­tunk. Azért szép, mert: kezdet, s ezért minden lehet.” Tavasz kezdődik, a csillagok bizonyítják. Tavasz és i szerelem. A Venus a hajnalégboltról átjön az esti ég­boltra. (Hajnalban ki nézné?, alszanak még ilyenkor az esti csillagnézők.) Eljött az esti séták, vallomások, csillagnézések ideje. Feltűnnek már a tavaszi csilla­gok. Napnyugtával már felfénylik az Arcturus, Tehén- - pásztor ő, s a mitológia szerint a Nagymedvét őrizte, hogy le ne szökjék az égről. (Ha a párodnak mutatod a Göncölt, akkor a Nagymedvét mutatod, az Ursa Ma­jort, a Göncöl azonos vele.) Ennek is szép, tavaszi tör­ténete van. Areas görög ifjú beleszeretett Dianába, Juno istennő vadásztársnőjébe. (Juno Jupiternek az öregedő, féltékeny felesége volt.) Juno ezt nem tudta elviselni, ezért bosszúból medvévé változtatta Arcast, s feltette az égre és Aroturust, a pásztort bízta meg őrzésével. Akik pedig még éjfélkor is a parkban, utcán vannak — a csillagnézésben gyorsan, tavasszal elszalad az idő — azok liarangkonduláskor, éjfélkor az Oroszlánt is láthatják az égen. — kőbányai — Emlékművek Balassagyarmaton és Salgótarjánban A Magyar Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus helyszí­ni szemlét rendezett Nógrád- ban. Ez alkalommal elbírál­ták a Tanácsköztársaság fél­évszázados jubileumára terve­zett balassagyarmati tanács­köztársasági emlékmű, és a Salgótarján felszabadulásának évfordulójára tervezett parti­zánemlékmű helyét. Az emlék­művet Balassagyarmaton az új Lenin-lakótelephez kapcsolódó téren, Salgótarjánban pedig a TV-torony közelében, a Ka- rancs utca felőli részen he­lyezik majd el. A helyszíni szemlék alkalmával szóba ke­rült több más képzőművé­szeti alkotás helyének meg­vitatása is. %&&& (P.H0VMD; NÓGRÁD — 1968. március 21., csütörtök 57. Különös nyugtalanság lát­szott a helyőrség katonáin. Itt is, ott is csoportok sut­togtak. Kobienszki, ez a ke­gyetlen ember, most komázik a bakákkal, és Latourat meg Battistát sanda szemmel néz­ték, morogtak a hátuk mö­gött. Finley este a beteg Dela- haynál beszélt az altisztek jelentéséről. Ha az őrnagy állapota kissé javult, a tisz­tek beültek a szabájába egv csésze teára, mert még eb­ben a teljesen legyengült ál­lapotában is Delahay volt a helyőrség lelke. — így a száraz évszakban mindig nyugtalanok — mond­ta, amikor Finley az altisz­tek jelentéseiről beszámolt. — Az is lehet, hogy dühük­ben megkísérelnek valamit... de végre is a vízcsap... ré­vén. .. félnapi szomjaztatás- sal ebben a pokoli melegben megfékezhetik őket... — Nem gondolod — je­gyezte meg Gardone —, hogy mégis sikerülhet nekik erőszakkal feltörni a pán­célszekrényt? ... — Nincs rá... mód — fe­lelte Delahay. és nagyot só­hajtott. — Csak ekrazit- tal... lehetne felrobbanta­ni. . Éppen ezért. •. rob­bantószer nincs az erőd. . raktárában.. ­Delahay visszahanyatlott a párnájára: — Itt azon múlik.. • a si­ker. .. hogy melyik esetben alkalmaztátok. •. a könyörte­len szigort, és mikor . hánytok szemet. •. Ezt tudni kell. •. Most hagyjatok... aludni... Fáradtan visszahanyatlott­Az irodában egy szemüve­ges, kövér civil várta a tisz­teket. — Dr- Borden vagyok. Egy vöröskeresztes különítmény­nyel jöttem Timbuktuból. A Niger-misszió engedélyt ka­pott arra, hogy orvos: vizsgá­latot tartson a rabok között. Gardone megnézte az írást Szabályszerű engedély volt doktor Borden és kísérete számára, akik a Niger vidé­kén vérvizsgálatot vesznek, hogy ellenőrizzék az álomkor terjedését. — Hányán vannak? — kérdezte fásultan a kapi­tány. — Hárman- Az erődön kí­vül áll a tipróláncos autónk. Két ápoló jött el rajtam kí­vül. Három hónappal ezelőtt már voltunk itt, és a rabok örültek nekünk, mert hasz­nos dolgokat osztottunk ki közöttük. Gardone aláírta az enge­délyt, és intézkedett, hogy a corvée elkísérje a misszió embereit. Doktor Borden visszament az autóhoz, és beült a so­főrülésre, Még két ember volt a kocsiban. — Minden rendben van — mondta a társainak­Macquart és Lorsakoff voltak vele. Az autó belsejében négy— öt hatalmas csomag hevert vöröskeresztes jelzéssel. Ekrazit volt mindegyik­ben. .. Reggel Spoliansky félre­vonta Galambot: — Ma délután, ha a máso­dik corvéet váltják, kezdő­dik! A rabok állítólag fegy­verhez és ekrazithoz jutot­tak- Felrobbantják a vízcsa­pot. Egyesülnek a corvée-val. Kobienszki is velük tart. — A pimasz.. • — Nemcsak ő. Jóformán valamennyi katona. A több­ség mindenre képes, mert nem bírja idegekkel a tétlen­séget, a fullasztó, forró egy­hangúságot, és képesek a vesztükbe rohanni, csak azért, hogy tegyenek vala­mit. Ezt onnan tudom, mert egy időben lélektannal is foglalkoztam­— Jól tette... Szóval nem gondolja, hogy szólni kelle­ne Finleynek.. ■ vagy vala­mit?... — töprengett Ga­lamb­— Szerintem késő. Az em­bereket megvadították. Iga­zán nem kellett hozzá sok ezen a helyen. Az események most már úgy gördülnek, egyre nagyobb iramban. mint a lavina. Ezt egy re­gényben olvastam. — Mi megpróbálunk majd mindent, ami emberileg le­hetséges- Elsősorban hadita­nácsot tartunk. A délutáni eset felkészülten fog találni bennünket... Galamb elment megkeres­ni Hlavácsot, és bekapcsolta Troppauert is a haditanács­ba. A száraz évszak legnyo­masztóbb, utolsó ciklusában voltak- A levegő szinte érez­hető súllyal nehezedett az emberekre, a csontok belük­ről feszültek, és a déli lég­áramlás félőrültté tette a helyőrség katonáit. Délben jelentkezett az iro­dában Hilliers, és egy rab volt vele: Barbizon. Ä had­nagy utasítására a corvée keresztüléngedte egy hatal­mas műszertáskával. Hilliers azonnal Gardonehoz sietett. — Ez az ember Barbizon. A Titkos Szolgálat küldte a rabokkal- — Átadta Barbizon igazolását. Az állt rajta, hogy- a bandita egy hazafias cse­lekedetéért kegyelemben ré­szesült, és felvették a Titkos Szolgálathoz. Mint megfigye­lőt beosztották az aut-taurirti rabok közé. — Nos? — kérdezte Gar­done, miután megnézte az írást. — Van valami jelen­teni való ja? — Épp elég — felelte a bandita. — Ma kitör a láza­dás- A rabok közé, mint Vö- röskeresztes emberek ügyes szervezők f uralkodtak ne. Ekrazitot is hoztak. Gardone elsápadt. — A lázadást — folytatta Barbizon — nem lehet meg­akadályozni. Nagyszerűen szervezték meg. •. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom