Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-13 / 36. szám

I 4 líoen 196ft. február 13.. kedd Egv hél a képernyő elolt Hóból is megárt a sok He már ilyen tavaszi leve­gőjű februárunk, legalább import hó- és jégféleseget lássunk. Ebből kiindulva nem lehet panaszunk a Televízió­ra, mert az elmúlt héten fö­lösen szolgáltatott belőlük a téli olimpia ürügyén. Olyany- nyira bőséggel, hogy szinte már dideregtünk tőle, arról nem is beszélve. •— mennyire unalomra menőn. A „Fehér Olimpia” tudósításai ugyanis rendkívül érdektelenek, sem­mitmondók. szinte abba fárad bele a tévé-riporter, hogy a semmiből produkáljon vala­mit a műsoridő kitöltésére. Ezért éreztem különösen ki­fogásolhatónak, hogy az olim­piai események programja mellé és köré épített műsor is alig adott valamit, amiért ér­demes volt vételre állítani ké­szülékeinket. E néhány közül említést érdemel Flotov víg­operája. a Márta keddi köz­vetítése az Operaházból. A ze­nebarátok kitűnő szereposz­tásban élvezhették az előadást. Szokásos kriminket is meg­kaptuk szerdán este. A Gyil­kosság gyorsírásban című an­gol történet azonban alatta marad műfaja színvonalának is; alkotóik természetellenes, elterelő motívumokkal bonyo­lítják a történetet, hátráltat­ják a nyomozás végkifejletét. A csütörtöki adásnapon a műsoridő három szakaszában Is megjelentek előttünk téli olimpia történései, ezekhez gyenge színvonalú Halló! mű­sor csatlakozott, viszont e na­pon kaptuk az egész hét mondhatni legjobb anyagát Is Teenager party címmel, mely a „Szabad Európa” rádió ma­gyar szekciójának munkájába világított be leleplező fény­nyel. rendkívül szellemes esz­közökkel és szórakoztató for­mában. Különösen a műsor első és utolsó harmada volt frappáns hatású, az előbbi­ben a hírhedt szolgálat osto­baságaiból kaptunk mulatsá­gos szemelvényeket, az utób­biban Pintér István müncheni riportútját követhettük, fül­tanúivá válhattunk izgalmas és tanulságos beszélgetései­nek. Pénteken és szombaton tel­jes eseménvtelenség jellemez­te a műsort, illetve a relativi­tás-elméletről folyó sorozat és az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai második része után nyugodtan kikapcsolhattuk ké­szülékeinket — mert a rádió mindkét esten élvezhetőbbet jelzett mind a Pódium 68., mind a Tabi-vígjáték közve­títésével. S végül nem mondhatjuk sokkal tartalmasabbnak a megelőzőknél a vasárnap mű­sorát sem. Ami végül is kár­pótolt bennünket, az a Klasszikusok tévéfilmen című sorozatban Gorkij: Nyaralók című drámájának közvetítése volt. ragyogó művészek játé­kával, de ezúttal ei'ősen he­venyészett szinkronnal. A dráma azonban így is döbbe­netes korrajzot ad a század­végi orosz kispolgárság sivár nihilizmusáról. életformájá­nak tarthatatlanságáról. az oroszországi forradalmi vi­szonyok érlelődéséről. A Gor- kij-évfordulóhoz közeledve a dráma műsorra tűzésével jó szolgálatot tett a Televízió, — ennyi azonban mégiscsak ke­vés egy hét műsorigényeinek tartalmas betöltésére. (barna) Falusi fiatalok a dobogón Vasárnap délelőtt a megyei József Attila mű­velődési házban rendezték meg a falusi fiatalok­nak kiirt' szavalóverseny megyei döntőjét. Á MÉSZÖV és a KISZ által előkészített verse­nyen az előző évek gyakorlatától eltérően nem vehettek részt városban tanuló, falun élő kö­zépiskolások. Nagyobb részt földművesázövetkezeti tagok, FMSZ-dolgozók közül válogatták ki a megyei döntő huszonegynéhány versmondóját. Ügy tűnik, a versmondók komoly felkészülési nehéz­ségekkel küzdhettek. mert a rendezvényen mind­össze tizenhét szavaló jelent meg. Közülük kel­lett a zsűrinek kiválasztania azt a hatot, akik Nógrád megyét képviselik majd Miskolcon, az országrészi döntőn, illetve ottani sikeres szerep­lés esetén a Kőszegen megrendezésre kerülő országos versenyen. A kötelező versek bemutatá­sát követően a mezőny két részre oszlott, s a szabadon választott költemények után teljes véleményazonossággal alakult ki a hatos csapat: Hegedűs János, Budai György, Surányi Zsuz$a, Rékási Judit, Verebélyi Edit, Juhász Judit. Teljesítményük megfelelt a zsűri várakozásának. Mind a hatan rutinos, gyakorlott versmondók. Igyekeztek egyéniségüknek legjobban megfelelő verssel felkészülni. Hegedűs János lgnagyobb eré­nye eszköztelen, mégis fütött intellektualitása volt, hibája a ritmusérzékelés elnagyoltsága. Budai Gyógy tehetséges versmondónak bizonyult, megrendítő versélményeket tolmácsolt, de. a kor­szerűtlen, színpadias eszközök a dilettanizmus felé csábítják. Surányi Zsuzsa versmondása ta­lán a legérettebb: szépen, árnyaltan értelmez, tisztán, teljes artikulációval beszél, alázatosan tolmácsolja a költőt. Kicsit több erővel, len­dülettel kiemelkedő szereplésre képes. Rékási Juditnak egyszerűbb feladatokat kellene válasz­tania a jövőben: Garait tolmácsolni, az ember leg­nagyobb kérdéseit plasztikusan interpretálni az amatőr versmondó legnehezebb feladatai közé tar. t°zik* Verebélyi Edit minden versmondatán ér­ződik, hogy tehetséges; az egész, a vers. még­sem nő egységes élménnyé, széttöredezik. Juhász Juditnak a vers választásban kell körültekintőbb­nek lennie. Lehetőségeit eleve korlátozza, ha rend­szeresen avult problematikájú, vagy korszerűtlen gondolatrendszerű anyagokat választ. Valamennyi- ökre vonatkozik: az országrészi döntőig megfelelő szakmai irányítással kell dolgozniuk. (ei> 25. Kiment az oázis széléig, ahol már por lepi a bokrokat vastagon. A végtelen homok- tenger, mintha valódi óceán volna, ezüstfehér színben te­rül el a holdfényben. Körülnézett... Messze volt mindenkitől. Egy későn nyug­vó kakadu rikoltott, néhány bóka kvartyolt a némaságban, és nagyon távolról az arab tá­bor zümmögő énekkórusa szüremlett feléje. Tenyérnyi holdfény tűzött, át a karcsú palmyrák koroná­ja között. Ez éppen alkalmas világítás ahhoz, hogy olvas­son. Elővette a tárcát. Egy­szerű bőrtárca volt, amilyen milliószámra akad mindenfe­lé. A tárcában sok mindenfé­le volt. Elsősorban tizenöt­ezer frank papírpénz. Néhány nyugta, sok névjegy. Azután egy újságkivágás. Féloldalas hír bekeretezve vörös ceruzá­val: „Megrendítő családi dráma a nemrégen hazatért Dr. Bré- tail házában. Tegnap este véres esemény színhelye volt Oran előkelő villanegyede, a Boulevard Bo­naparte. Dr. Brétail agyonlőt­te a feleségét, Corot kapitányt és önmagát. Dr. Brétail nem­iéi tért haza a Niger vidéké­ről. ahová a szerencsétlenül Járt ’tűssel kutatót kísérte mint * nagy tudós titkára. Dr. Brétail hazatérése után fele­désül vette a tragikusan el­hunyt tudós özvegyét. A rend­kívül szép asszony, valamikor énekesnő volt, és csak Russel kedvéért hagyta ott a színpa­dot. De Oranban, ahol Rüs­selek nagy társadalmi életet éltek, még szerepelt olykor a jótékonysági estélyeken az egykor ünnepiéit színésznő. Ilyenkor híres dalát, a „Si Ton sevait”-t énekelte.. A dal a halott melletti szo­bában! A dal, amely folyton szólt és nem énekelte senki! Tovább olvasott. . A szerencsétlenül járt Russel magántitkára, dr. Bré­tail. a tudós halála után nőül vette az özvegyet, és úgy lát­szott, hogy boldog házasóletet élnek míg tegnap este bekö­vetkezett a véres családi drá­ma. Csak két lakáj tartózkodott a házban, és mindkettő ugyanúgy meséli a történte­ket. Dr. Brétail úton volt, azt hiszik, Algírban, és Mme. Brétail vendégül látta Corot szpáhi kapitányt, a népszerű úrlovast. A lakájok állítása szerint Corot kapitány más­kor is megfordult a házban Brétail távollétében. Este ti­zenegykor történt a dráma. A szalonban teát szervírozott az egyik lakáj. Brétailné a zon­goránál ült, és a „Si Ton sa- vait”-t énekelte. Ekkor várat­lanul ■ megjelent az ajtóban Brétail! A lakáj két lövést hallott, egy sikolyt, egy zuha­nást, Corot kapitány és az asszony átlőtt fejjel buktak le. És mielőtt a szolga meg­akadályozhatta volna. dr. Bré­tail is halántékon lőtte magát. Mire a mentők megérkeztek, már egyikükben sem volt élet. .” Galamb cigarettára gyújtott. Eszébe jutott a ház... A po­ros szoba és a furcsa nő, az anyajeggyel... „... Jogos vagy jogtalan féltékenység? Ki tudná eldön­teni — folytatta a hír. — Le­het, hogy a Russel mellett át­élt expedíció szörnyűségei vi­selték meg dr. Brétail ideg- rendszerét, vagy talán az ér­dekes asszony, aki nemcsak kezén viselte a háromszög jelét, hanem a szívében is, va­lóban fellobbant: először né­hai férje titkárjáért, most pe­dig Corot kapitányért? A kérdésre pontos választ nem kaphatunk. Annyi bizonyos, hogy Oran társadalmát érzé­keny veszteség érte, és a ször­nyű dráma...” A cikk közepéről egy fény­kép nézett rá... Furcsa, érde­kes fejű, szép asszony, össze­nőtt, sűrű szemöldökkel és csodálatosan kifejező, szomo­rú szemmel. Egyszer csak valahonnan, nem is messziről, zümmögve felcsendült az ismert finom női hang: „Si Ton savait.. ... Néhány másodpercig mozdulatlanul ült. ... Az éjszakai légáramlás­tól kissé egymáshoz surlódtak a pálmalevelek, halk zörej­jel.., És a szöveg most dudo­Mester kezében nemesedik... Öcsiből orvos lett. így szó- Mély vizesárokba esett, és De nemcsak a szakma isme« lítják: Káposztás József dók- sérülése elmérgesedett. Elő- rete szükséges ehhez >-■ mun­ter. A füstös Salgótarján ne- szőr fnegbéríult a lába, aztán kához. A helytállás, j bátor velte az új, csillogó megyei hosszú időre elvesztette esz- megoldás, a felelősség. Mind-i kórháznak. Nehezen jutott be méletét, haláltusát vívott. A ez az ember életéért.. az egyetemre. Hat évig várt rá. De türelmesen. Már évek­ig dolgozott a kórházban, mint műtős, laboratóriumi aszisz- tens, amikor felvették. Kitűnő eredménnyel, de még nagyobb, szorgalommal tanult. És most itthon van Káposztás doktor. Készül egy újabb vizsgára. Ezzel teljesedik élete nagy vá­gya: sebész lesz. Ez a kórház tiszteletet pa­rancsol és megbecsülést azok­nak, akik falai között mun­kálkodnak az ember egészsé­géért. A minap, a harmadik emelet zajtnyelő folyosóján, vezetőjük, dr. Liikő Géza ne­ves sebésszel az élen, a fehér­köpenyes hadsereg tagjai lá­togatták a kórtermeket. A fő­orvos hallatlan energiája át­ragadt valamennyiükre. Sem­mi sem kerülte el a figyel­müket, amelynek középpont­jában az ágyban fekvő, gyó­gyulásra váró beteg volt. Le- net-e rájuk másként, mint tisztelettel tekinteni ? Káposztás doktor is ott me­netelt közöttük szobáról szo­bára, betegtől betegig. Kis szurtos gyerek volt a zagy­vái rakodó mellett. Iparos szülők gyermeke. Aztán halkszavú kamasz és búsko­mor fiatal lett. Most meg­nyúlt az arca és sápadt. A sze­me fáradt. Sokat tanul még. A főorvos mondta, hogy min­dene a hivatása. — Keményen küzd, hogy kiegyenlítse azt az időt, ami korban fölé emeli orvostár­sainak, szakmában pedig mint legfiatalabbként tartja. Az élet produkál rendkívülit... Az élet produkálta az ifjú doktor részére a tűzkeresztsé­get is. Alig jött meg, Szőke Szabolcs főorvos osztályára került. Oda, ahol mint műtős dolgozott. Míg tartott a regge­li vizit, visszaidéztük az em­léket. Baleset ért egy asszonyt. Dr. Káposztás József a műtét után is gyakran látogatja a betegeket, és nem hiányzik ilyenkor a jó szó, a kedves­ség, amely a gyógyszer és gyógykezelés mellett bizonyára jól esik valamennyi betegnek lásba ment át... Kétségte­len. .. Ugyanaz a hang. Felugrott!... A hang irá­nyába ment, de az éneklő zümmögés különös módon tá­volodott. .. Az ördög játszik vele... Most tisztán hallja: „Si Ton savait.. Néhány fa mögül kiért a si­vatag pereimére. Dermedten állt meg! Egy homokdűne tövében, a Szaharában, ott ült a nő! Az imént még az újságból nézett rá! Megvilágította a hold. Fe­hér lovaglóruhában volt, pa­rafakalapban, és hótiszta rajta minden! Világosan látszik nagy, bánatos szeme, kissé sű­rű, összenőtt szemöldöke... Egyenesen Galambra néz, mo­solyog és dudol: „Si Ton savait... Si Ton sa­rait. ..” Határozott léptekkel, de nem futva elindul a nő felé Ez most lassan feláll. Lo­vaglóbotjával ütögette a csiz­máját és elindult... A mindenségit! Ha a ho­mokdombok mögött eltűnik... Most már futni kezdett. Ezt mégis csak el kell intézni egyszer. ezekkel az örökös kísértetekkel. Hát már soha­sem hagyják békén? Megkerülte a dombot. Semmi... De mintha nagyon messzi­ről jönne, talán az ötvenedik dombhullám távolságából... Halk, lágy alt hangú bölcső­dalnak hangzott a melódia Galamb leült, és idegesen fütyörészett. Ügy, ahogy az ember elhagyott sikátorban önmagát bátorítja ilyesmivel. Mert ez mégis túlzás, kérem. Lássuk be. Azt már meg se kísérelte, hogy utána menjen a látomás­nak. Csodálatos, de igen távol­ról énekel a hölgy... Csak abban téved, ha azt hiszi, hogy egy Harrincourt az ő kedvéért idegösszeroppanás ban fog meghalni. (Folytatjuk.) gyakorlott orvosnak ez nem rendkívüli, ameddig bír, küzd a beteg életéért. De a fiatal orvost, ha nem is mutatja, feszültté teszi. A halál mezs­gyéjéről kellett visszahozni egy ifjú asszonyt. Visszahoz­ták. .. De úgy, hogy a végén már maguk lélegezték az el­haló szívbe az életerőt. És most... ? — Tanulok. Magabiztossá tesz mindennapi környezetem. Törődnek velem, gondot for­dítanak rám. Valamennyien nagyon becsületesek, és a fő­orvosom kiváló szakember... Hogyan is mondják most a sebészek? Űj élet, új szemlé­let: az embert a lehető leg­kíméletesebben, a legkisebb megterheléssel visszavinni az egészséges állapotba. — Már nem elég a régi brill iáns technika. A beteg mindvégig a sebész kezeltje is, aki testét és lelkét is gyó­gyítja. Káposztás doktor szava halk. Föltekint, szeretne valamit még mondani, szavakat keres hoz­zá, de meggondolja. — Még félreértenék... Miért értenék félre, hogy valaki tisztelettel és elisme­réssel szól arról, akitől meg­tanulja munkáját hivatásként becsülni. Vagy azokról a munkatársakról, akik önfel- áldozóan támogatják tanulmá­nyait. A sebészfőorvos mond­ta el, hogy különböző hírne­ves professzorokhoz irányítja Káposztás doktort tanulni. Az élet nem hagyja ki a vizsgát. Már az irattár mé­lye rejti azt az orvosi feljegy­zést, amely beszámol egy acélárugyári dolgozó különös balesetéről. A kalapács szé­léről lepattanó szilánk átha­tolva a testen a szívfalba fú­ródott. Belső vérzés, életve­szély. A főorvos dönt; operál. A láthatatlan szilánkot nem tudja eltávolítani, mert olyan érzékeny helyen akadt meg. Legfontosabb tehát a vérzés megállítása... Amíg folyt az életért a küz­delem, egy másikat is meg kellett vívni a hozzátartozók­kal. A beteget Pestre akarták juttatni, de az orvos nem en­gedte. Az elvérzés veszélyétől félt. A szilánkot sem távolí­totta el, mert ezt találta a •legcélravezetőbb megoldásnak. Már a hatóságokkal, tetleges- séggel fenyegették, de nem engedett. — -Igen, emlékszem, a beteg meggyógyult. A mi főorvo­sunk bátran kezdeményez, merész és elhatározásában nagyon szilárd — bizonyít KáDosztás doktor. Mester kezében nemesedik az anyag... Miért éppen Káposztás dok­torról szóltunk, mikor mások érdemeiről is emlékezhet­nénk? A krónikás szemére vessék. Ö látta a doktort gye­rekből felnőtté serdülni, vá­gyait megvalósulni. S ez annyira a mi történetünk. Bobál Gyula A mezőgazdasági könyvhónap könyvei Az idei mezőgazdasági könyvhónap alkalmából, a hasznos szakkönyvek egész so­rával örvendeztette meg a szakembereket és érdeklő­dőket a Mezőgazdasági Kiadó. Ebből az alkalomból jelent meg többek között „A talajja­vítás módszerei és eredmé­I nyei” címmel Bán Mihály munkája. Kapható a boltok­ban dr. Fazekas Béla: „Mező­gazdaságunk a felszabadulás után”, dr. Gonda Irén: „Ba­romfi a ház körül”, S. A Pie- niazek: ’’Utazás a világ gyü­mölcsöseiben”. Sok szakköny­vet adtak ki a szőlőtermesz­tésről és a borkészitésről is. A Mezőgazdasági Kiadó könyvei mellett a könyvhó­napra újdonságok egész sorá­val lepték meg az olvasókat a társkiadók is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom