Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-10 / 34. szám
4 NOG R AD 1968. február 10., szombat AZ OLVASOK! Követésre ajánljuk a kezdeményezést Egy it i klub első összejövetele Január 28-án. vasárnap délelőtt Balassagyarmaton, a Rákóczi iskolában tartotta idei első összejövetelét az ifiklub Miért volt ez jelentősesemény, amikor Balassagyarmaton már az előző években is működött az ifiklub, több kevesebb sikerrel? Azért pengeti, mert az érdekes program ellenére sok ifivezető nem látogatta a foglalkozásokat. Hogyan lehetne érdekesebben, színesebben megoldani az ifik továbbképzését? Sokat gondolkoztak ezen a járási úttörőelnökség tagjai. Ügy érezzük nekünk sikerült a kérdést megoldanunk, mégpedig úgy. hogy havonként egyszer a város egy-egy úttörő- csapata hívja meg a járás ifivezetőit. Így kezdtük el az említett vasárnapon Balassagyarmaton. Az elfogadott napirend értelmében először Vastag Ferenc, a járási és városi úttörőelnökség titkára: Mit jelent KISZ-es vezetőnek lenni? címmel előadást tartott. Ennek keretében foglalkozott az ifivezetők feladataival, példamutatásával, tudásuk állandó fejlesztésének fontosságával. Az érdekes előadást Lehet, vagy nem lehet? A közelmúltban olvastam a Nógrádban egy cikket, amely felvetette az egyes autóbusz-járatokon a dohányzás tiltását. Eszerint a távolsági járatoknak minősített autóbuszokon, amennyiben álló utas nincs, lehet cigarettázni. Ugyanakkor a cikk azt is felvetette, hogy a nem „távolsági” járatnak minősített autóbuszokon tilos a dohányzás, még akkor is, ha csak néhány utas foglal helyet a kocsiban. Néhány nap múlva arról olvashattunk, hogy intézkedés történt a tekintetben, hogy a nem „távolsági” autóbuszokon is lehetővé teszik a dohányzást. Abban az esetben lehet rágyújtani, ha álló utas nincs, illetve az utasok között olyan személy nincs, aki a ci gare túlzás mellőzését kéri. A napokban szemtanúja voltam annak, hogy a Rétságró! 9.20 órakor Tereskén át Balassagyarmatra közlekedő autóbuszon mindössze 11 felnőtt volt, s egy férfi rágyújtott. A kalauz felszólította az utast a cigaretta azonnali eloltására. Az utasok között senki nem emelt kifogást, s álló utas sem volt. Kérdés tehát, hogy ilyen esetben az rágyújthat-e a cigarettára vagy nem? Ha igen, akkor helyes lenne az illetékes szolgálattevők figyelmét erre felhívni Emmer Ferenc Rétság Mindennapi ivóvizünk A regionális vízmű, hatalmas alkotásunk, talán teljes kapacitásával biztosította és biztosítja továbbra is a város és a környék lakóinak ivóvíz-ellátását. Valamennyi „vizet is" szerető ember jóleső érzéssel veszi tudomásul ezeket az értesüléseket, de a víz élvezhetőségét illetően a panaszok differenciáltabban jelentkeznek. Napjainkban gyakran hallani olyan panaszokat, hogy ivóvizünket a mesterséges beavatkozások teszik kellemetlen szagává és ízűvé. Fogyasztás előtt a „hypó” szagával kell megbirkózni. Közismert, hogy ivóvizünk nagy többségét milyen forrásból nyerjük. Köztudott az is, hogy ivóvizünk milyen technológia alkalmazásával válhat élvezhetővé. Azzal is tisztába vagyunk, hogy a klórozást, az egészségügyi előírások teszik szükségessé. Azt azonban kifogásként tesszük szóvá, hogy a víz időnként és helyenként a város egyes részeiben, mint például a Bajcsy úton, Baglyasalján túlzottan klórozott. Gondoljuk, hogy az illetékes vállalat dolgozói, még jobb technikai, illetve technológiai fejlesztéssel, a víz gondosabb kezelésével elejét vehetik az ilyen természetű panaszok terjedésének. Tóth Gyula Salgótarján elénk vita követte. Ezütán bemutató foglalkozást láthattunk Csikász István vezetésével. amelynek témája a pályaválasztás volt. Elmondotta, hogy a. pályaválasztásnál nagyon fontos a gyermek, a szülő és a pedagógus egyetértése. Ezután az ifiklub öttagú vezetőségének megválasztása következett. Amint beszámolónkból is kitűnik, a kezdeményezés sikerrel járt. Reméljük példánk követésre talál. Kádek Terézia Kádek István Körzeti „Ki mit tud64 Benczúrfalván Benczúrfalván rendezték meg a körzeti „Ki mit tud” vetélkedőt, amelyen a szé- csényi járási művelődési ház két tánczenekarral. — egy gitár- és egy vegyes zenekarral képviselte Szécsény községet. A „Rajkó” zenekart — amit az idősebb generáció nagy tetszéssel fogadott — szintén a szécsényi művelődési ház készítette fel a vetélkedőre. Gitárzenekaruk a fiatalság körében talált megértésre. De rendkívül jól szerepelt a Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ktsz tánccsoportja, valamint a nógrádmegyeri tánczenekar. A mintegy 150 főnyi közönség három órán át kellemesen szórakozott. Hasonló rendezvénynek nagyon örülnének a község lakói. De Benczúrfalva községről is essen szó, KISZ-szervezetük egy jelenettel, valamint egy szavalattal vett részt a versenyen. S végül — de nem utolsósorban — a szécsényi gimnázium irodalmi műsoráról szólnék, melyről csak kedvezően lehet nyilatkozni. Id. Miklián Pál ELNÉZÉST kérek Kedves Mester Úr! Január 22-én. hétfőn, déltájban munkahelyén édes álmából tapintatlanul felébresztettem. Akkor zavaromban elfelejtettem bocsánatot kérni, — pedig úgy illett volna — s ezt igyekszem most kissé megkésve pótolni. Nem volt bennem any- nyi be- és előrelátás, hogy ha már feleségem a hétfői napot választotta kabátvásárlásra, ezen a napon nem lett volna szabad az eladó kartársnő által a „kedves vevő” számára biztosított' és buzgón ajánlott díjtalan hozzáigazítást igénybe venni. Belátom, hogy egy balassagyarmati vasárnap fáradalmait egy széken -ülve csak úgy lehet igazán kipihenni. ha a munkaasztalon egyetlen hozzáigazításra váró ruhadarab sincs. Ez idegesítő lehetne és rossz álmokat okozhatna. Megértő és mindent belátó ember vagyok, ezért elnézést kérek, ha egy nagy szakmai titkot most utólag szeretnék megtudni. Édes álmából felébredve miért mondta azonnal, hogy „nem érek rá, sok dolgom van!?” Lehet, hogy ezt álmodta, mikor felébresztettem? Még ezer szerencse, hogy feleségem is konyít a varráshoz valamit, és az esti, 17 órai elkészítési határidő helyett olyan kabátot választott, melyen igazita- nivalót nem találtunk, és így Kedves Mester Űr, Ön nyugodtan alhatott tovább, nekünk meg megmaradt egy tízesünk. Igazításmentes szép álmokat, jobb alvóhelyet és ismételt elnézését kéri: Németh László Nógrádszakál A szabad időről M. Z. olvasónk egy gyárban portás. Szerződése szerint változó műszakban, heti 72 órát (napi 12 órát) dolgozik. A valóságban azonban — mint írja — 24 órás szolgálatot teljesít. Kérdezi, hogy ilyen 24 órás szolgálattal, hány órát kell egy hónapban dolgoznia, és azon felül munkában töltött időre, és a fizetett ünnepnapokon teljesített szolgálatért jár-e túlóradíj, vagy szabad idő? Az őrszolgálatos (kapus, portás és őr) munkaidejének rendezéséről a 2198/1955. (IX. 1.) Mt. h. rendelkezik, és lehetővé teszi, hogy a vállalatok napi 8, 10, 12 órás, illetőleg heti, vagy havi keretben meghatározott törvényes munkaidővel foglalkoztassák az ilyen beosztásban dolgozókat. Attól függően, hogy mennyi a munkaidő, külön bértételek szerint, történik a munka díjazása. Olvasónknak heti 72 órás a törvényes munkaideje, az ezen felül véglett munka, túlmunkának minősül. A portás is azonban csak havi 8, — ha évi keretben állapították meg munkaidejét — akkor évi 96 túlórát teljesíthet. Ezen felül eltöltött időre szabad időt kell biztosítani. A 6/1963. (IX, 1.) Mü. M. sz. rendelet előírja, hegy a váltásos szolgálatban (pl. 12 óra munkaidő, 24 óra szabad idő) foglalkoztatott dolgozók heti pihenőnapja a vasárnap, illetőleg ha a rendes munkaidő beosztás szerint e napon munkát Végeznek, az ezt követő 24 óra a szabad idő, kivéve, ha más pihenőnapot jelöltek ki. Ami a fizetett ünnepnapon végzett munkáért járó díjat illeti, az az Mt. V. 120. §.-a szerint a dolgozót általában megilleti. Nem illeti meg azonban a havidíjast, mert annak havi munkabére magában foglalja a fizetett ünnepnapokra járó díjazást is. Nem jár díjazás akkor sem, ha a munkaszüneti nap a dolgozó szabad napjával esik egybe, és akkor sem, ha a munkaszüneti napon végzett munka esetén a dolgozó részére annak ellenértékeként szabad időt kell kiadni, és an naiv a dolgozónak sem, aki annak ellenértékeként szabadidő-átalányt vagy pótszabadságot kap (14/1962. (XI. 16.) Mü. M. sz. rendelet). Fentiek szerint olvasónknak a munkaszüneti napon végzett munka után nem jár külön díjazás. Ipari tanulók üzemi étkeztetése Az egyik iparitanuló-intézet- ből több aláírással levél érkezett hozzánk, és írják, hogy részükre nem biztosít a munkahely üzemi étkeztetést, sem pedig pénzbeni hozzájárulást. Kérdezik, mi ezzel kapcsolatban az előírás? A jogszabály kötelezően előírja, hogy a vállalat naponként egyszer jóminőségű étkeztetésben köteles részesíteni térítés ellenében dolgozóit. Ha ezt vállalati kereten belül nem tudja megoldani, akkor más megoldást kell keresnie. akár a vendéglátóipar, akár földművesszövetkezeti ellátás keretében. Ez a kedvezmény az ipari tanulókat is megilleti, s a vállalat köteles ezt biztosítani. Azonban az ipari tanulónak is minimális térítést kell ezért fizetnie. Amennyiben a munkahely semmiképpen sem tudja megoldani a legalább napi egyszeri étkeztetést, csak úgy lehet a tanulók részére készpénzben, a nyersanyag értékét megfizetni. Nem lehet viszont kifizetni akkor, ha a munkahely, bár biztosítja az étkezési lehetőséget, de ezt az ipari tanuló nem veszi igénybe. Amennyiben levélíróink úgy látják, hogy a fentiek szerint jogos a kívánságuk, tanácsoljuk, forduljanak munkahelyük szakszervezeti bizottságához. Mese—élőszóval A művelődési es szórakozási igények kielégítésére hozták létre a ma már csaknem minden településen működő kultúrottho- nokat. Ezek a nemes szándékkal létesült intézmények azonban csak akkor töltik be legjobban hivatásukat. ha a különböző korúak és érdeklődési körűek a lehetőséghez képest a legmesszebbmenőkig megtalálják bennük igényeik teljesülését. Sok múlik azon, hogyan állítják össze az erre illetékesek éves munkatervüket. Jó példával szolgálhat e tekintetben a Karancskeszi Kultúrház. Itt gondolnak a legfiatalabb nemzedékre is. A művelődési ház igazgatója a gyermekek szórakoztatására mesedélutánokat is beiktatott programjába. Legutóbb hetven alsótagozatos kisiskolás töltötte meg a széksorokat a jól fűtött teremben. Moccanás nélkül, tágra nyitott szemekkel hallgatták hivatott nevelő tolmácsolásában a magyar népmesekincs egyik legkedveltebb alakjának, Huncut Miskának a kalandjait, majd a sódaráló csodás történetét. Együtt örültek a mesehösök- kel, aggódtak sorsukért. Elültek volna még tovább is újabb és újabb mesékre várva, ^ de hívta őket a kötelesség, a másnapra való felkészülés. A délután azt bizonyította, hogy nem elégíti ki a kicsiket egészében a meséskönyv olvasása, a diafilmek, vagy éppen a televízió nézése. Az élőbeszéd viszi mégiscsak legközelebb őket a mesealakokhoz. s jó, hogy gondolnak erre Karancskesziben. Szabó Emil A kollektiv szerződések tűpaszta tatairól A Népi Ellenőrök Fóruma ebben az évben e hó huszon- harmadikán ülésezik először Salgótarjánban a Megyei Művelődési Házban. A meghívott előadó dr. Stuh Péter, a SZOT termelési főosztályának vezetője. A vendég a kollektív szerződések tapasztalatairól tart előadást. Ehhez Bozó Árpádnak, a Nóg- rád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjának a hasonló vonatkozású megyei észrevételeket taglaló korreferátuma csatlakozik. (RHOWAtP. e Ccl 23. Cochran akkorát nyelt, hogy az ádámcsutkája tíz centiméteres síkban mozgott fel és alá a nyakán, a szeme kidülledt, és megállt, mintha két gomb nyomulna elő az agyából. — Mi?!... Mi volt ez?!... Ismételd!.. Különben ne ismételd ... ezt az altisztet, aki ilyen takarékos, nyomban el kell indítaná oda, ahol harcok dúlnak! Ott a legnagyobb pocsékolás folyik! Oda kell az ilyen! Kérlek, kapitányom, ez az őrparancsnok levált egy altisztet a menetszázadnál... Most már értek mindent! Az őrmester bosszúja! Hogy sötétben. egyedül és menetelés előtt ideállítson egy bakát, akire haragszik, mert egész Orant felforgatta, és holnap vezércikkben fognak rólunk megemlékezni a lapok! Hát kérlek, a menete zá zadot, a sivatagban ez az őrmester állandó őrjárattal előzi meg. Parancsa: minden menetelés! etap előtt az őrmester földeríti az utat nyolc emberrel a legközelebbi pihenőig. A nyolc embert, minden etapnál váltják, az őrmestert nem. Ez a legény, akit ide állított az őrségre, mint invalidus, végig a vöröskeresztet kocsin megy... Majd én megtanítom az őrmester urakat!... És ha lehet, ma éjjel már ne legyen több riadó. Ajánlom magamat! ... Jó éjszakát! Gratulálok!... — Vigyázz! ' Kardsüvöltés, bakancszörrenés és a táborszernagy csizmáinak lomha kongása, ahogy a néhány sápadt tiszttől követve elcsörtetett. ... A legénységi szobához vezető sötét lépcsőn Hilde- brandt és Pencroft ültek egymás mellett suttogva. — Hogy az ördögbe történt? — kérdezte Pencroft. — Elsősorban — mondta még mindig lihegve Hildebrandt, mert jó másfél órát futott, amíg viszatért a főbejáraton át, részegnek tetteivé magát —, elsősorban az a tejfelesszájú vagy hülye, vagy nagyon is okos, és nincsenek idegei. Azt akartam, hogy mire megtámadom, már félőrült legyen a félelemtől. Hiába volt minden... Azért leütöttem volna, mert észrevétlenül rohantam rá... De az ördögbe! Valahonnan a közelből két lövés dördült. — Ez hogy lehet? — Ügy, hogy nem ketten voltunk a mosókonyhában, hanem hárman. Én elbújtam, mialatt a siheder az őrmesternél jelentkezett. De úgy látszik, valaki megelőzött, és mivel a lövések a kemence felől jöttek, valószínű, hogy a mögött bújt el az illető. Tehát van valaki még itt a légióban, aki ezzel az üggyel foglalkozik... És ez most már ismer' engem, mert ő ott volt a sötétben, miikor én a félhomályban beléptem, hogy elbújjak. — És ki ez a tejfölösszájú? — Azt nem mondta Lorsa- koff. Csak vagyont ígért a kro- kodilusos karóráért. Bizonyára összefügg áz üggyel... De holnap megtudjuk. Indulás előtt még a pályaudvaron beszélünk vele. — Meg ' kell tudnunk, hogy ki van itt, aki az órára vadászik. Az is lehet, hogy a fiú cinkosa. — Nekem van egy feltevésem. Vedd sorra azokat, akik a szobában voltak, mikor Galamb megmondta, hogy hová megy őrségre. Én nyomban átláttam, hogy a mosókonyhában nyugodtan megtámadhatom, és aztán elbújhatok, míg ő jelentkezik az őrparancsnoknál. Ugyanez másnak is az eszébe juthatott körülöttünk. Ki volt a szobában? Te, Adrogopollusz. a gróf úr, Troppauer, Pilotte. Jazmirovics, a hülye Kréta, Lindman és én. Pencroft élénken felelt: — Talán megtudhatjuk* hogy ki ment ki ezek közül... — Tudok jobbat. A robbanáskor szétvetett a légnyomás egy nagy hordó míniumot, és a festék kifolyt. Az én cipőm is tele volt vörös ragaccsal. Azt remélem, hogy az ismeretlen, aki rám lőtt, nem vette észre cipőjén a vörös festéknyomokat, és erről felismerjük. .. — Ezt az embert keli elsősorban elintézni... Néhány légionista jött a kerti' útról, csoszogva, dör- mögve. Elhallgattak. Mire az egyik katona meggyújtotta lent a villanyt, Pencroft, az amerikai, már hanyatt fekve aludt, úgy, hogy lábai messze lógtak a lépcsőn, szája szélén egy habfoszlány rezgeti, és hortyogott. Hildebrandt nyitott zubbonyban ült, derékszíja a nyakáról lógott le, sapkája az orra hegyét fedte, és félig elnyelt szavakkal magyarázott valamit egy igen tisztelt „pénztáros kisasszonynak”, miközben olyanokat csuklóit, hogy szinte bukfencet vetett. A hazaérkező katonák maguk sem voltak sokkal józanabbak, kivéve az altisztet, aki megvetően köpött egyet a két alak láttán. Legutolsónak jött Troppauer, sapkája helyett babérkoszorúval a fején, és karját messze kinyújtva hirdette a szörnyű vészt, amely a költő személyében holnaptól kezdve minden lázadó arabot fenyeget. Épp ott ment el mellettük, és ormótlan, vastag lábszáraival kis híján rálépett Hildebrandtra, azután bedű- löngélt a hálóterembe. ... Két bakancsát feltűnő vastagon vörös míniumfesték borította... (Folytatjuk) /
