Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-28 / 49. szám
I Nö«RCC 1968. február 28., szerda éjíííkpxés akmlálfa: kapzsiság; A tanulók hétfőn fáradtabbak Alkoholizmus. babona, család — /I ringtál az idea;osztályig Orvosság-e a forralt bor? A nemti építtetők egyike múlt ev november 8-án a kis- 'erenyei TÜZÉP-telepen két- ízáztíz salakblokkot vásárolt, innak ára fejében darabon- ént 13,60 forintot befizetett, lefizetett a 2 számú AKÖV- tál is hétszázhúsz forintot a /állításért. December 29-én. i fuvarozó vállalat arról érési tette ügyfelét, hogy a te- ep a megvásárolt árut csak 'z év elején tudja kiadni. Ugyanakkor megnyugtatta az építkezőt, hogy — szó szerint :dézünk — „Az árrendezés az 1967-ben vásárolt salakblokk árát és a fuvardíjat nem érinti.” Nos, egy—két hét nem a világ. — vélte a vásárló, majd csak megérkezik a salakblokk... Az építőanyag helyett levél érkezett, ismét az AKÖV-től. Ez arról szól, hogy a TÜZÉP- telep nem adja ki a salakblokkot, hanem a pénzt kínálja vissza. Mint a. továbbiakból kiderül: semmi akadálya annak, hogy a vevő salakblokkhoz jusson — darabonként 16,19 forintos áron. Ami a TÜZÉP-nél történt, jogellenes, mivel az adás-vételi megállapodás a vevő és a telep között abban a pillanatban létrejött, amint a vásárló a salakblokk ellenértékét befizette. Vajon akkor, ha az építtető részére az AKÖV a múlt év utolsó napján kiviszi a telepről az árut, utólag kiszámláztak volna még két- száztízszer két forint ötvenkiBem utatás előtt Hacsaturján: „Spartacus” című zenéjére Seregi László készített balett-koreográfiát. Az új mű a Magyar Állami Ope- raházban májusban kerül bemutatásra. Képünkön: a szereplők közül Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor és Sipeki Levente (MTI foto — Keleti Éva felvétele.) Új utakkal, bővülő iskolával, istállók nőikül... Horpács fejlődni akar Horpács község egyik legjelentősebb irodalomtörténeti helye Nógrád megyének. Itt élt egy Ideig Mikszáth Kálmán és családja, s nagy írónk számos művének születése fűződik alakjaival és történeteivel a község és a legközvetlenebb táj életéhez, embereihez. Az egykori Mikszáth-kúriában ma is kegyelettel őrzök a „nagy palóc” legszemélyesebb emléktárgyait, az emlékmúzeum látogatását azonban a rossz közlekedési viszonyok erősen gátolják. Az idegenforgalom fejlődésének is javára lesz, hogy most sor kerül a községbe vezető úthálózat fejlesztésére, korszerűsítésére. A járás ország- gyűlési képviselője, Róka Mihály vezérőrnagy és a járási tanács szorgalmazására megvalósul a horpácsiak régi, sok évtizedes kívánsága: út épül a nagyoroszi állomás irányába. A mintegy két kilométeres út még ebben az esztendőben elkészül. Bekötik és portalanítiák a Borsosberény— Patak közötti útszakaszt is. ezzel jelentős mértékben javul Horpács idegenforgalmi vonzása. A község lehetőségeihez mérten egyebekben is fejlődik. Az iskolához most új tantermet és zsibongót építettek, s a közigazgatási körzetbe tartozó Pusztaberkin, az eddig állami gazdasági használatban levő kastélyból orvosi rendelőt, tanácsi kirendeltséget és klubkönyvtárt létesítenek. — ezzel évtizedekre teljesítik az ott élők kulturális és egészség- ügyi kívánalmait. A tanácselnök szerint a községrendezés érdekében időszerű volna a Horpács központjában levő, közegészség- ügyi szempontból káros istállók elbontása, ehhez azonban a termelőszövetkezet megértő szándékára és természetesen anyagi áldozatkészségére lenne szükség, — annál inkább, mert a kastélyokhoz tartozó, műemléki jellegű épületeknek a tsz nem tulajdonosa, csupán használója. A probléma kedvező rendezése jelentősen segítené Horpács arculatának változását, az irodalomtörténeti nevezetességű, ősi település vonzóbbá tételét. lene fillért azzal, hogy mire a kőműves a salakblokkhoz hozzányúl, az már többet ér? Ez nem valószínű. A furfangos fogás, vagyis az, hogy a TÜZÉP-telep nem utánfizetést igényel a vevő részéről, hanem a vételár visz- szavételére, s magasabb új ar megfizetésére igyekszik rábírni, nem leplezi el a kapzsiságot. Túl ezen, a Polgári Törvénykönyv, a felek kölcsönös, jó szándékú együttműködését teszi kötelezővé. Erkölcsileg kötelező, — az új mechanizmusban még inkább az —, a kereskedői tisztesség amellyel nem egyeztethető ösz- sze az efféle próbálkozás. — b- z— Kozmikus összeütközés A tudósok kiszámították, hogy a Neptun bolygó két holdja közül a nagyabbiknak, a Tritonnak, a jövőben vagy a Neptunra kell zuhannia, vagy olyan apró részecskékre kell szétesnie, mint amelyekből a Saturnus győrűi állnak. A Triton naprendszerünkben a legnagyobb holdak közé tartozik. Ugyanúgy, mint a Jupiter holdja, a Gani- médosz és a Saturnus holdja, a Triton is körülbelül kétszer akkora, mint a mi Holdunk. Általános vélemény szerint a Triton főleg megfagyott gázokból áll. A Neptunra való feltételezett zuhanása a Neptun szempontjából nem jár katasztrofális következményekkel, mivel e bolygó tömege igen nagy, 19-szerese a Föld tömegének. Erre az eseményre csillagászati mértékkel mérve hamarosan sor kerül: mintegy tízmillió, de legfeljebb egymilli- árd év múlva. Mielőtt a balassagyarmati kórház ideggyógyász főorvosa által szervezett kerekasztal-be- szélgetésre sor került volna, módom nyílt ellátogatni a kórház idegosztályára. Elvo- nó-kúrásokkal, alkoholistákkal beszélgetünk. Kezelés előtt állnak, de szinte valamennyien rettegve várják az időt, amikor vödörrel a kézben bevonulnak a kezelő szobába. Néhány nap után már utálják a szeszt. Az egyik férfi orra vörös, a másiknak a szeme beesett, a harmadik búskomor, a negyediknek a keze reszket- Kellemetlen látvány- Pedig életkoruk a 30—40 év között mozog. Foglalkozásra is különbözőek. Van itt bányász, üveges, iparos, szállító munkás, felvásárló stb. A főorvos kérdez. — Mikor kezdte az ital fogyasztását? — Hogyan lett alkoholista? Ketten a kérdezettek közül sportolók voltak. Az egyik ökölvívó, a másik labdarúgó. Edzés és mérkőzések után. • • Nem a hűsítő ital. Inkább a „jó barátok”, a szurkolók: „igyál öregem, jó voltál ma...” A másik áruszállító volt a földművesszövetkezetnél. Minden italboltban megkínálta a vezető. A harmadik felvásárló. „Jók” az emberek a bor és a kisüsti sem hiányzott soha! És még egy- Most huszonegy éves. Korán jutott pénzhez. Dolgozni ment. Fizetési napon, meg azután is: „van pénzem, gyertek, igyatok, igyatok valamit”. Ez aztán később ide vezetett a kórházba! Ilyen benyomások után ültem a kerekasztal mellé. A partnerek: ideggyógyász főorvos, városi főorvos, pszichiáter, gyógypedagógus, rendőr, gimnáziumi igazgató. — Summázva a témát. A fiatalkorúak túlzott alkohol> fogyasztásáról lenne szó- Ariról kellene beszélgetnünk, hogyan menthetnénk meg ezeket a gyerekeket a jövőnek- Sajnálatos, de a jelen néhány esete arra enged következtetni. hogy az utóbbi időben növekedett a fiatalok körében a szeszt fogyasztók száma — így az ideggyógyász főorvos. Aztán jönnek a példák. Előfordult, hogy az általános iskolába menő gyerek reggelije forralt bor. Másutt pálinkával lelocsolt kenyeret csomagolnak tízórainak. A művelődésügyi miniszter utasítása ellenére az iskolai rendezvényeken, még az általános iskola felső tagozatában is gyakori az ital, a gimnáziumokról, középiskolákról már nem is szólva. Számos helyen a pedagógusok is szemet hunynak, legtöbb esetben pedig a szülők viszik be a bort, a pálinkát szatyorban, kosárban az iskolai rendezvényekre: szalagavatóra. ballagásra, vagy a farsangi mulatságra. Van aztán más is- Sok tévhit él a fiatalok „egészségének óvásáról.” Ilyen például, hogy a vörös bor serkenti a vért, a gyomorsavhiányt savas borral kell pótolni. A reggeli előtti kupica pálinka a gyermek étvágyára is kedvező hatással van stb., stb. Aztán. Húsvétkor. lakodalmakban, vendégség idején a szülők, vendégek, bácsikák itatják a fiatalokat: „nézd milyen jópofa ez a gyerek, hogy megitta azt a bort” — szöveg kíséretében. így aztán a fiatal megszokja az italt, aminek káros hatása jóval később jelentkezik, s elsősorban a szellemi képesség kifejlődését gátolja. A gimnáziumi igazgató fogalmazta meg: kimutatható, hogy a tanulók hétfőn mindig fáradtabbak, mint más hétköznapon, mi több. lényegesen magasabb a hiányzók száma is. Sokan a televízióval magyarázzák ezt- A felmérések azonban azt bizonyítják, hogy a vendégségek, falusi mulat* ságok is közrejátszanak, amikor a fiatal Ismét italhoz jutKülföldi példák is elhangzanak. Igaz, Magyarország az egy főre jutó évi abszolút alkoholfogyasztásban — hét literrel — jóval a franciák, amerikaiak, belgák és az angolok mögött található, mégis intő a szám, hiszen csak növekedéssel számolhatunk, ha idejében nem lépünk fel ellene. < Nincs szükség arra, hogy kövessük a francia, vagy a svéd példát. Inkább mentsük meg fiataljainkat! A jellem, a karakter húszéves korig alakul ki — az alkoholfogyasztás pedig károsan hat rá. Egyöntetű volt a vélemény; nem hirdetünk aszkézist, a fogyasztási igényt ki kell elégíteni. De fiataljaink körében a szórakozást, a pihenést ne kössük össze alkoholfogyasztással, ami gátolja őket abban. hogy megszokják a kulturált szórakozási formákat. Érdekek csapnak össze. Egyik oldalon ott a kereskedelmi, a másik oldalon az alkoholizmus elleni propaganda- Csakúgy, mint más téren, itt is jelentkezik a kettős nevelés- Míg az iskolában tiltják az ital fogyasztását, a szülő — tisztelet a kivételnek — a tilalom ellenére is borral, sörrel, vagy pálinkával kínálja gyermekét. Pedig a megelőzés a legfontosabb: ne „termeljünk” alkoholistákat! Fiataljainkat meg kell tanítani az alkohol nélküli szórakozásra, hogy ez váljék megszokássá a társas és az egyéni szórakozásban. Van tennivaló bőven, szülőknek, pedagógusnak, ifjúsági szervezeteinknek. orvosnak egya- aránt. A megelőzés a legfontosabb. Ehhez hozzákezdeni ma még nem késő. S. L. 38. — Át ei’re! Megismétlődött a jelenet. Ki-ki a földre tette fegyverét, és a hadnagy a kapitánynyal végigment, Galamb kilépett a sorból, és feszesen megállt. A kapitány végignézte: ’ — A puskád? — Nem találom, mon commandant! A hadnagy melepetten felismerte a katonát: — A te fegyvereddel azt a vastag embert is megsebesítették. Hol voltál, mikor a lövés történt? A merénylőnek megint nem sikerült Galambot eláztatni. Öten is jelentkeztek, hogy az áldozat mellett futott. Egy altiszt jött puskával a kezében. — Itt a domb mellett, ötven lépésre a sebesülttől találtam. — Ez a te puskád? — kérdezte a hadnagy Galambot. — Oui, mon adjutant. — Különös. Neked mindig alibid van, és közben a puskád gyilkol. Semmit sem tudtak megállapítani, de Galambot, habár teljesen igazolták a katonák, a megmagyarázhatatlan gyanú, a bizalmatlanság rosszindulatú homálya fogta körül.. A menetoszlop folytatta útját. Iljics bal vállát érte a lövés, és a tüdőt is megsértette. Az ezredorvos és a vörös sza- nitéc ápolás alá vették. A Szaharának olyan vidékén meneteltek, amerre évekig nem vetődik el ember. Vergődve, . küszködve haladtak. A lábuk bokán felül süppedt az izzó talajba, égette, felsebezte a bőrüket, és a napi másfél liter poshadt vízadag nem enyhítette nyomorúságos állapotukat. A végsőkig ingerlékeny és ideges volt ember, állat egyaránt. Még Galamb is dühös lett. Sok vacak por ment a száj- harmonikájába, és vagy egy felhanggal hamisan fújt. Később egészen eldugult. Pillanatnyi lelkiállapota is kissé emlékeztetett egy eldugult szájharmonikára. Szerette ezt az ijedt, sápadt gyereket. Szegény. Milyen szomorú eset, ha az ember ebben a korban az alkohol élvezete miatt gyilkos lesz. De egyszer csak kiszabadul innen ez a fiú, és akkor majd azt a tanácsot adja neki, hogy járjon zenés kávéházba. az jót tesz lelkiisme- retfurdalás ellen. Igen! Ezt a tanácsot fogja adni, ha már ez a kedves gyerek hozzáfordult a bánatával. És majd azt is ajánlja neki, hogy ne csavarogjon állandóan Afrikában, mert ez nem vezet jóra, Inkább nézzen valami állás után, mondjuk legyen vasutas vagy hírlapíró, és a szolid élet idővel helyrehozza. Fene ezt a szájharmonikát! — Közlegény... — szólt a kavargó homokzivatarbän hörögve a káplár, aki végig ment a szakaszon. — Maga rinocérosz?! ... Pléhből van?! ... Hőőő ... Az emberek rakásra döglenek, és itt szájharmonikával bíbelődik?. .. Hőőőő... Khm... Khm... Szétszakad a tüdőm! A déli áramlás sűrű portölcséreket kavart. Galamb udvarias érdeklődéssel nézett rá: — Valaki rosszul lett? — Ember 1 Négyen kaptak hőgutát délután! — Az a naptól lehet. Az emberek rogyadozva köhögtek, a kavargó portölcsérek az ötvenfokos izzó légáramlásban jajgató pokollá tették a menetoszlopot, és Galamb a körömpiszkálójával a szájharmonika oldalán egy srófot próbált meglazítani... Mennél közelebb értek az egyenlítőhöz, annál kínzóbb volt ez az állandó vándorlása a pornak. A passzát zónájában jártak. Mintha a forró talaj füstölögne, úgy röpköd állandóan a homok, és az összezsugorodó nap parázsszerűen izzik a porfátylak mögött. — Zárkózni! Zárkózni! — ordítja a káplár, mert percenként felbomlik a menetoszlop. — Nincsen srófhúzója véletlenül? — szólítja meg kedvesen Galamb. Az altiszt szitkozódva, köhögve botladozik tovább a porban. Egy katona kizuhan a sorbél, többen a fejüket fogják és jajgatnak... A páncélkocsi a kiskaliberű ágyúkkal leállt. Három szédelgő mechanikus a gépből kirezgő benzinpárák fölé hajolva dolgozik az óriási gépezetben... Valaki megérinti a félájult szerelőt. Galamb áll mögötte: — Legyen szíves, kérem, hogyha ezzel a munkával kész lesz, akkor hozza rendbe a szájharmonikámat is... ... Csak az mentette meg sz életét, hogy hirtelen lehajolt* és így a kalapács néhány cen-. timéterrel a feje mellett zúgott el... Este, mikor lehűlt a levegő* erőltették a menetelést. Az egyenlítő felől szüntelenül szállongó portölcsérek jeges, fehér sugárzásban terjengtek. A gróf úr, aki aránylag jól bírta az utat, a hidegtől ideges lett. Hlavács, a suszter ment mellette. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy előkelő baj társának vacog a foga. — Sohasem hittem volna, hogy emberek erre képesek — mondta Hlavács. (Folytatjuk)
