Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
1903 február 23., vasárnap núe r * n Miért veszteséges? (I.) 18 ú *»# óvó történt Ami a nyereségei elvitte Az állami építőipari vállalat közelmúltban megtartott műszaki konferenciáján egyebek között szó esett nyereséges és veszteséges építésvezetőségekről, részlegekről A beszámolót tartó főmérnök ide sorolta a mélyépítőket is. A mélyépítésben mutatkozó ráfizetés okairól lényegében azt mondotta, hogy ez alighanem egyedülálló az országban, (a mélyépítés általában mindenütt nyereséges), sajnos, a nógrádi mélyépítők veszteségessége nem újkeletű, három éve visszatérő probléma. Okait a vállalat vezetői vizsgálják. A mélyépítésből — terv szerint— egymillió-százötezer forint nyereségre számított a vállalat. Ezzel szemben nem végleges adat szerint háromé százharmincötezer forint veszteség keletkezett. Gyakorlatilag ez több mint egymillió forint, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat mennyi nyereséget várt, de az nem folyt be a kasszába. Mi a véleménye ezekről a tényekről az éDítésvezetőnek, Cseke Győzőnek? — Az építésvezetőség, mint termelési-gazdasági egység, összességében nem tekinthető veszteségesnek. Hiszen befejezett termelésben a földgéprészleg körülbelül egymillió- háromszázezer forint tiszta nyereséget hozott. A beszámoló óta végrehajtott korrekció alapján a mélyépítő-veszteség mintegy százezerre csökkent. Némi kiigazításra szorul az a megállapítás is. hogy a mélyépítés három éve veszteséges: építésvezetőségünk ezerkilencszázhatvanötben nyereséggel zárta az évet. hatvanhatban nullán állt a mérleg. Effektiv veszteség tavaly jelentkezett először — és remélem utoljára. — Persze a veszteséget nemcsak így számítják — emlékeztetem az éDÍtésvezetőt a tervezett, de nem realizáll bevételekre. — Ez már valóban sok éves probléma — helyesel Cseke Győző. — Ha az objektumok szemszögéből közelítjük meg, ez alapjában véve két munkahelyre vezethető vissza: a városközpontban, valamint a Rokkant-telepen kivitelezett munkákra. Ez utóbbinál például a vállalat megkísérelte a folyamatos építésszervezési módszer alkalmazását de sajnos már a magasépítés kezdetén figyelmen kívül hagyták a mélyépítési, technológia követelményeit. A sok probléma közül csak egyet: a kivitelezés során többször is fel- töltütték a felvonulási utakat, e miatt körülbelül kétezerötszáz köbméter földdel többet kellett megmozgatni, elszállítani, újra, meg újra elkészíteni az útbevágásokat. A munkáért az építésvezetőség térítést nem kapott. Az útépítés és tereprendezés egyébként is elhúzódott. Részben a2 előbbi ok, részben létszámhiány miatt nem volt módunk rá, hogy az épületek folyamatos átadásával párhuzamosan a mélyépítő munkák is elkészüljenek. Ezért és más tényezők következtében tavaiy előtt négyszázezer, tavaly ismét négyszázezer forint ráfizetésünk volt csak ezen a munkán. — És a városközpontban? — Ezerkilencszázhatvanhá- rom óta veszünk részt a vá*- rosközpont építésében és tavaly fejeztük be. A régi épületek elbontása, részben az út felbontásával elkezdődött a durva földmunka ott. ahol a munkaterület rendelkezésre állt, mégpedig a mai hetes— nyolcas—kilences jelű torony- épületek helyén. A tízes, és tizenegyes jelű épületek helyén munkaterület hiányában — késve. A technológiai folyamatosság tehát már eleve megszakadt, s ez a kivitelezés elhúzódását okozta. Sőt, a tizenegyes jelű épület járulékos munkái be sem fejeződtek. Bár szerződésűnk volt rá, később a beruházó lemondta. Hadd jegyezzem itt meg, hogy az épület mögött maradt domb rossz talajállékonysága veszélyt hozhat nemcsak az ott maradt házakra, de a tizenegyes jelű épületre is. Tekintettel arra, hogy a Pécs- kő utcai lakóépületek kivité- lezését ráorganizálták az útra, továbbá, mert a Pécskö- domb vízelvezetése csak ki- lencszázhatvanhatban készüli el, egyebek között két veszteséget okozó többletmunkát kellett elvégeznünk. Az útépítésre — a lakóépületek kivitelezésével együtt — megkötött szerződés az eredeti talajszintet vette alapul. Itt rriaka- dám út volt akkor. Kilencszáz- hatvanhatban. utólagos szintfelvétellel megállapítottuk, hogy a Rákóczi úti torkolatnál még minimális, hatvan méterrel beljebb már ötven centiméter, kétszázhúsz méterrel beljebb már hetven centiméter a talajszint-emelkedés, az időközben lerakódott hordalék és salakfeltöltések következtében. Ez megfelel ezerhét- száznyolcvan nyolc köbméter többlet földkitermelésnek, melyet a beruházó nem ismert el a vállalatnak, a vállalat pedig nekünk... A vízszolgáltatást is mi biztosítottuk, tekintve, hogy az akkori vízhiány miatt a Vízmű nem engedélyezte a városi hálózat „megcsapolását”. A Pécskő-völgytől mintegy ezerötszáz méteres, kétcollós vezetéket kellett kiépítenünk, egy meddő bánvazsompban pedig vízgyűjtőt. Ennek költségeit — mintegy száznyoic- vanezer forintot — sem írtak jóvá az építésvezetőségnek Hogy a kivitelezés elhúzódása miatt rezsiköltségben menynyi a ráfizetésünk, meg sem merem mondani. Elégedjen még azzal, hogy kétszerese a megengedettnek és e tekintetben feltétlenül mi vagyunk az elsők az országban. Nos, Ilyen, és ehhez hasonló dolgok miatt mondtam is, mondom is, hogy a mélyépítés vesztesége nem a mi, legalább is nemcsak a mi veszteségeink, de a vállalaté is.... (Folytatjuk) Csizmadia Géza 36. Jámbor embereknek látszottak, kivivel kínáltak bennünT két. Egy különleges pálma hajtásából készítik ezt az italt. Színtelen, szagtalan pálinka. Az ősi hit szerint szűz- leányoknak kell megrágni, és a szájukból teszik egy korsóba, amey kézről kézre jár. Általában minden primitív népnél megtalálod ezt a nyállal erjesztett italt. Még tréfálkoztak velem, hogy az újonc trópusi utazónak ez a legkeservesebb pillanat. Mert a korsót visszautasítani a főnök kezéből halálos sértés. Nagy tüzet gyújtottak, primitív hangszerekkel zümmögtek, és ittunk. A második pohárnál már nem éreztem undort. Maró, gabonapálinka szerű ital, de mintha pezsegne a szájban. A bennszülöttek rövidesen vadul rikoltoztak, és különös eksztázisban. nagy bakugrásokkal székelitek a tűz körű. Különös, érthetetlen módon egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem is ugrálnom kellene. Forró lett a fejem, a tűz. az erdő. a vadak összevissza keringtek előttem, azután a karom, lábam rándult egyet-egyet, és végül úgy rémlett. hogy ott ugrálok velük a tűz körül, de már nem tudtam magamról ... Reggel arra ébredtem, hogy megkötözve fekszem, és Laporter ül mellettem. „Csak maradjon nyugodtan” — mondta szelíd hangon, ahogy nagy betegekkel szokás beszélni. Irtózatosan fájt a fejem. ..Mi... miért vagyok megkötözve?” • ■ Laporter hallgatott. „Miért nem felel?” — kiáltottam ingerülten. „Nézze, maga rosszul volt tegnap, és hát... elfelejtettük, hogy bizonyos embereknél... A kivi pálinka gyilkos dührohamot idéz elő... Igen ritka eset. de előfordult már máskor is”. Kissé felemelkedtem. .. Borzasztó volt! A főnök törökülésben guggolt, mellette Grison. Előttük feküdt két pigmeus és By- rel... Holtan!.. Agyonlőttem őket! El tudod képzelni, mit éreztem? .. A kábító ital dührohamában lövöldözni kezdtem, és megöltem két bennszülöttet meg egy európait. A kilőtt revolverem ott feküdt mellettem. Elhallgatott, és lihegve bámult maga elé- Két., pimasz hiéna egészen közel osont hozzájuk, és néhány lépésnyire előttük leültek, mintha ők is hallgatnák az elbeszélést. Galamb egy homokkövet vágott feléjük, mire a két állat rekedt vakkantással elfutott a sivagatba. — Itt kezdődött minden — folytatta Kölyök. — Később Laporter eloldozta a kezemet. Borzalmas főfájásom volt. Dél felé járt az idő. A törzsfőnök mozdulatlanul ült, nem szólt semmit. Illomornak hívták. Ez is a fülemben maradt, mert olyan furcsa név: IUo- mor... Grison beszélt vele, azt mondta hogy földelje el a halottakat. Illomor nem felelt. Csak ült, a lábujjait piszkálta és maga elé bámult. Lorsakoff azt mondta rossz jel. Ha a főnök nem szól akkor fogadalmat tett. Nagy fogadalmak után sokszor hetekig hallgat a bennszülött, és ilyenkor nem lehet tudni, hogy milyen fogadalmat tett. Esetleg csak el- bújdosik néhány hónapra az őserdőbe, de az is lehet, hogy valamennyiünket leölet, mielőtt tovább megyünk... Lefényképezték a halottakat. Azután jegyzőkönyvet vett fel. Ebben az állt, hogy én öltem meg kivimámorban Byrelt és a bennszülötteket. Grison és Laporter aláírta. Lorsakoff elém tette a papírost. Ha nem írom alá, ezt a bíróság csali súlyosbító körülménynek veszi majd. Különben sem volt szándékomban letagadni. És mit értem volna vele? Négy tanúval szemben? Aláírtam. Ezután Lorsakoff azt mondta, hogy menjünk a tanár elé. Talán valami baj érte Russelt és dr. Brétailt? Elföldeltük a halottakat, azután útnak indultunk. Behatoltunk a dzsungel sűrűjébe, a nyomukon. Később Ä februári győzelem Az utas. aki Prágába érkezik, jártában-keltében el sem tévesztheti a történelmi levegőjű Óvárosi teret. Egyik sarkában az órajátékáról híres Orloj, közepén a lenyűgöző hatású Húsz János emlékmű, a másik szögletében pedig, ahol a Dlouhá utca a térbe torkollik, a barokk Kinskyreakciós puccskísérlet azonban kudarcba fulladt és a február-végi napokban, a küzdelem véglegesen a szocializmus javára dőlt el. A Csehszlovák Kommunista Párt, amely a hitleri fasizmus ellen a legelszántabb harcot vívta, és a legtöbb áldozatot hozta, az 1946-os váVálaszul a kommunisták másnap délelőttre tömeggyűlést hirdettek az Óvárosi térre. A prágai és környékbeli dolgozók tízezeréi gyűltek össze a párt hívó szavára, és a dermesztő hideg ellenére olyan forró hangulatú nagygyűlésen biztosították támogatásukról Gottwaldot, hogy Felfegyverzett munkások felvonulása a prágai Óvárosban palota. E tér, e palota vasrácsos erkélye húsz esztendővel ezelőtt történelmi események színhelye volt. A második világháború szenvedéseitől alig, hogy magához tért csehszlovák állam, akkoriban válságos napokat élt át. 1948. január-februárjában a csehszlovák burzsoázia alkalmasnak ítélte a helyzetet ahhoz, hogy döntő támadásba menjen át a népi demokrácia, a szocializmus hívei ellen, megfordítsa az állam fejlődésének menetét, és restaurálja a kapitalizmust. A Laporter és én pihentünk. Lorsakoff Grisonnal előrement. Egy óra múlva visszatértek, és azt mondták, hogy menjünk tovább, nem találják a nyomukat. Pedig már mélyen benn jártunk a titokzatos Batalanga földön. Délután ráakadtunk Russel tetemére. Agyonlőtték. Lanor- tér. Grison és Lorsakoff látszólag kétségbeesetten rohantak a tetemhez. „Gyilkosság...” — mormolta Lorsakoff. „És Brétail?” — kérdeztem. ..Vagy őt is megölték. vagv.. ..Vagy?...” Egyik sem felélt. Lefényképezték a tetemet. Némán visszaindultunk. Nyomasztó és titokzatos volt az egész. Útközben a sivatagban Grison azt mondta: ..Maga szörnyű bűnt követett el. Iliics. Ha nem zárják tie. akkor élete végéig tébolydába kerül. Nem akarom tönkretenni. Lorsakoff és Laporter is hallgatni fog. A jegyzőkönyv maradjon a ml titkunk. De cserébe: maga az én emberem lesz. Szükségem van megbízható segítőtársak, ra. Én magában bízom. Ha egyszer elveszíti a bizalmamat. nyilvánosságra kerül a zsebemből ez a jegyzőkönyv és a fénykén! Minden pillanatban az őrültek. a fegyen- cek vagy a földönfutók sorsára ítélhetem...” ..Mit kíván tőlem?” „Még nem tudom. Én nemzetközi hírszerző vagyok. Ha szót fogad, nem lesz oka panaszra.” Ez időtől fogva játékszer voltam a kezében. Gyenge jel - lemű vagyok, és súlyos bűnöm bizonyítéka nála volt. De különben is... Olyan erős, parancsoló, hatalmas ember ellen mit tehettem? (Folytatjuk) lasztásokon az ország legerősebb pártjának bizonyult, és Klement Gottwald alakította meg a kormányt. Programjában az államosítások következetes véghezvitele, a milliomosok megadóztatása, a dolgozó osztályok életfeltételeinek megjavítása, a reakciósok és ellenforradalmárok elleni harc, külpolitikai tekintetben a Szovjetunióval való szilárd szövetség foglalták el a fő helyet. Gottwald a széles nemzeti egység jegyében alakította meg koalícós kormányát, amelyben három burzsoá párt is helyet foglalt. Amikor a hazai és nemzetközi reakció szemében világossá vált. hogy a Gottwald-kormány — a burzsoá miniszterek fokozódó szabotázsakciói ellenére is — végrehajtja programját, a polgári pártok puccsra szánták el magukat. Az ellenforradalom terve a következő volt: vitát provokálnak a kommunistákkal, majd „tiltakozásul” a polgári pártok kivonulnak a kormányból. Benes elnök előbb-utóbb valamelyik polgári politikust nevezi ki minszterelnöknek, ami ellen a kommunisták bizonyosan tiltakoznak. A kormányválság elnyúlik, s a végén politikai megoldás híján az elnök úgynevezett hivatalnok kormányt lesz kénytelen létrehozni, amelyben politikusok helyett „szakminiszterek” lesznek. Ily módon a baloldal kezéből kiragadják a vezetést, s mint nem sokkal előbb Franciaországban és Olaszországban történt, a kommunistákat kiszorítják a hatalomból. Ez volt a reakció terve. Drámai napok következtek. Gottwald február 20-ra rendkívüli minisztertanácsi ülést hívott össze. A polgári párti miniszterek szabotálták az ülést, nem jelentek meg. A kommunista párt központjában egész nap csengett a telefon. Ostrava. Plzen. Brno és más iparvidékek munkásai üzenték: „veletek vagyunk!”. A miniszterelnökségen megjelent a Most-vidéki bányászok küldöttsége. A polgári miniszterek nem fogadták őket. Ekkor Gottwaldhoz vonultak és kijelentették: „A reakció olyan választ kap tőlünk, hogy elmegy minden étvágya a népellenes puccs- tól”. A reakció még aznap délután elszánta magát a puccs menetrendjének első lépésére: 12 polgári miniszter lemondott. a reakció reményei valójában már ezen a tüntetésen füst» be mentek. A nép Gottwalddai együtt követelte: Benes köztársasági elnök fogadja el a polgári miniszterek lemondását, és helyükbe olyan személyeket nevezzen ki, akik a köztársaság szocialista fejlődésének hívei. Benes azonban habozott. Mint mondotta. nem tűri, hogy az utca rákényszerítse akaratát az elnökre. Időközben „turistaként” amerikai katonatisztek csoportja érkezett Prágába. A burzsoázia mind arcátlanabb lett, és nyíltan a védelmébe vette azokat a nyugati kémeket és ügynököket, akiket nem sokkal korábban az államvédelmi hatóság letartóztatott. A helyzet egyre kritikusabb lett, a polgári pártok kidolgozták a fegyveres polgárháború kirobbantásának tervét, a rádió megrohanását, a posta és a középületek megszállását. Az állambiztonsági erők azonban idejében lecsaptak az összeesküvőkre. A párt elekor ismét a néphez fordult. Felhívást adott ki a Nemzeti Front akcióbizottságainak megalakítására a köztársaság védelmében, egyidejűleg általános sztrájkot hirdetett. Február 25-e volt a döntő nap. A prágai gyárak dolgozói sorra elhatározták, hogv ismét az utcára vonulnak és döntő csapást mérnek a reakcióra. A munkások menete a déli órákban a külvárosi gyárakból a központba ért és betöltötte a Vencel teret. Az élen mindenütt a felfegyverzett milícia haladt. A puska a munkások vállán válasz volt a reakció fegyveres felkelési kísérletére. Már csak órák voltak hátra a puccskísérlet Összeomlásáig és a néphatalom győzelméig. Délután öt órakór ez is beteljesült. Klement Gottwald a Várból a Vencel-téren álló tömeghez érkezett és bejelentette: Benes elfogadta a népellenes polgári miniszterek lemondását. A februári győzelem a csehszlovák nép egységét mutatta meg a reakcó elleni harcban. Nem sokkal ezután a Nemzeti Front jelöltjei 89 százalékos győzelmet arattak az országos 'választásokon és ezzel végleg eldőlt a hatalomért vívott harc Csehszlovákiában. T. B.
