Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

1903 február 23., vasárnap núe r * n Miért veszteséges? (I.) 18 ú *»# óvó történt Ami a nyereségei elvitte Az állami építőipari válla­lat közelmúltban megtartott műszaki konferenciáján egye­bek között szó esett nyeresé­ges és veszteséges építésveze­tőségekről, részlegekről A beszámolót tartó főmérnök ide sorolta a mélyépítőket is. A mélyépítésben mutatkozó rá­fizetés okairól lényegében azt mondotta, hogy ez alighanem egyedülálló az országban, (a mélyépítés általában minde­nütt nyereséges), sajnos, a nógrádi mélyépítők vesztesé­gessége nem újkeletű, három éve visszatérő probléma. Oka­it a vállalat vezetői vizsgálják. A mélyépítésből — terv sze­rint— egymillió-százötezer fo­rint nyereségre számított a vállalat. Ezzel szemben nem végleges adat szerint háromé százharmincötezer forint vesz­teség keletkezett. Gyakorlati­lag ez több mint egymillió fo­rint, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat mennyi nye­reséget várt, de az nem folyt be a kasszába. Mi a véleménye ezekről a tényekről az éDítésvezetőnek, Cseke Győzőnek? — Az építésvezetőség, mint termelési-gazdasági egység, összességében nem tekinthető veszteségesnek. Hiszen befe­jezett termelésben a földgép­részleg körülbelül egymillió- háromszázezer forint tiszta nyereséget hozott. A beszámo­ló óta végrehajtott korrekció alapján a mélyépítő-veszteség mintegy százezerre csökkent. Némi kiigazításra szorul az a megállapítás is. hogy a mélyépítés három éve vesz­teséges: építésvezetőségünk ezerkilencszázhatvanötben nye­reséggel zárta az évet. hatvan­hatban nullán állt a mérleg. Effektiv veszteség tavaly je­lentkezett először — és re­mélem utoljára. — Persze a veszteséget nemcsak így számítják — emlékeztetem az éDÍtésvezetőt a tervezett, de nem realizáll bevételekre. — Ez már valóban sok éves probléma — helyesel Cseke Győző. — Ha az objektumok szemszögéből közelítjük meg, ez alapjában véve két munka­helyre vezethető vissza: a városközpontban, valamint a Rokkant-telepen kivitelezett munkákra. Ez utóbbinál pél­dául a vállalat megkísérelte a folyamatos építésszervezési módszer alkalmazását de saj­nos már a magasépítés kez­detén figyelmen kívül hagy­ták a mélyépítési, technológia követelményeit. A sok prob­léma közül csak egyet: a kivi­telezés során többször is fel- töltütték a felvonulási utakat, e miatt körülbelül kétezer­ötszáz köbméter földdel töb­bet kellett megmozgatni, el­szállítani, újra, meg újra el­készíteni az útbevágásokat. A munkáért az építésvezetőség térítést nem kapott. Az út­építés és tereprendezés egyéb­ként is elhúzódott. Részben a2 előbbi ok, részben létszám­hiány miatt nem volt módunk rá, hogy az épületek folyama­tos átadásával párhuzamosan a mélyépítő munkák is elké­szüljenek. Ezért és más té­nyezők következtében tavaiy előtt négyszázezer, tavaly is­mét négyszázezer forint ráfi­zetésünk volt csak ezen a munkán. — És a városközpontban? — Ezerkilencszázhatvanhá- rom óta veszünk részt a vá*- rosközpont építésében és ta­valy fejeztük be. A régi épü­letek elbontása, részben az út felbontásával elkezdődött a durva földmunka ott. ahol a munkaterület rendelkezésre állt, mégpedig a mai hetes— nyolcas—kilences jelű torony- épületek helyén. A tízes, és tizenegyes jelű épületek he­lyén munkaterület hiányában — késve. A technológiai fo­lyamatosság tehát már eleve megszakadt, s ez a kivitelezés elhúzódását okozta. Sőt, a ti­zenegyes jelű épület járulékos munkái be sem fejeződtek. Bár szerződésűnk volt rá, ké­sőbb a beruházó lemondta. Hadd jegyezzem itt meg, hogy az épület mögött maradt domb rossz talajállékonysága veszélyt hozhat nemcsak az ott maradt házakra, de a ti­zenegyes jelű épületre is. Te­kintettel arra, hogy a Pécs- kő utcai lakóépületek kivité- lezését ráorganizálták az út­ra, továbbá, mert a Pécskö- domb vízelvezetése csak ki- lencszázhatvanhatban készüli el, egyebek között két veszte­séget okozó többletmunkát kel­lett elvégeznünk. Az útépítés­re — a lakóépületek kivitele­zésével együtt — megkötött szerződés az eredeti talajszin­tet vette alapul. Itt rriaka- dám út volt akkor. Kilencszáz- hatvanhatban. utólagos szint­felvétellel megállapítottuk, hogy a Rákóczi úti torkolat­nál még minimális, hatvan mé­terrel beljebb már ötven cen­timéter, kétszázhúsz méterrel beljebb már hetven centimé­ter a talajszint-emelkedés, az időközben lerakódott hordalék és salakfeltöltések következ­tében. Ez megfelel ezerhét- száznyolcvan nyolc köbméter többlet földkitermelésnek, me­lyet a beruházó nem ismert el a vállalatnak, a vállalat pedig nekünk... A vízszolgáltatást is mi biztosítottuk, tekintve, hogy az akkori vízhiány miatt a Vízmű nem engedélyezte a városi hálózat „megcsapolását”. A Pécskő-völgytől mintegy ezerötszáz méteres, kétcollós vezetéket kellett kiépítenünk, egy meddő bánvazsompban pedig vízgyűjtőt. Ennek költ­ségeit — mintegy száznyoic- vanezer forintot — sem írtak jóvá az építésvezetőségnek Hogy a kivitelezés elhúzódása miatt rezsiköltségben meny­nyi a ráfizetésünk, meg sem merem mondani. Elégedjen még azzal, hogy kétszerese a megengedettnek és e tekintet­ben feltétlenül mi vagyunk az elsők az országban. Nos, Ilyen, és ehhez hasonló dolgok miatt mondtam is, mondom is, hogy a mélyépítés vesztesége nem a mi, legalább is nemcsak a mi veszteségeink, de a vállalaté is.... (Folytatjuk) Csizmadia Géza 36. Jámbor embereknek látszot­tak, kivivel kínáltak bennünT két. Egy különleges pálma hajtásából készítik ezt az italt. Színtelen, szagtalan pá­linka. Az ősi hit szerint szűz- leányoknak kell megrágni, és a szájukból teszik egy korsóba, amey kézről kézre jár. Álta­lában minden primitív nép­nél megtalálod ezt a nyállal erjesztett italt. Még tréfálkoz­tak velem, hogy az újonc tró­pusi utazónak ez a legkeser­vesebb pillanat. Mert a korsót visszautasítani a főnök ke­zéből halálos sértés. Nagy tü­zet gyújtottak, primitív hang­szerekkel zümmögtek, és it­tunk. A második pohárnál már nem éreztem undort. Ma­ró, gabonapálinka szerű ital, de mintha pezsegne a szájban. A bennszülöttek rövidesen vadul rikoltoztak, és különös eksztá­zisban. nagy bakugrásokkal székelitek a tűz körű. Különös, érthetetlen módon egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem is ugrálnom kel­lene. Forró lett a fejem, a tűz. az erdő. a vadak össze­vissza keringtek előttem, az­után a karom, lábam rándult egyet-egyet, és végül úgy rémlett. hogy ott ugrálok ve­lük a tűz körül, de már nem tudtam magamról ... Reggel arra ébredtem, hogy megkötözve fekszem, és La­porter ül mellettem. „Csak maradjon nyugod­tan” — mondta szelíd hangon, ahogy nagy betegekkel szo­kás beszélni. Irtózatosan fájt a fejem. ..Mi... miért vagyok meg­kötözve?” • ■ Laporter hallgatott. „Miért nem felel?” — kiál­tottam ingerülten. „Nézze, maga rosszul volt tegnap, és hát... elfelejtettük, hogy bizonyos embereknél... A kivi pálinka gyilkos düh­rohamot idéz elő... Igen rit­ka eset. de előfordult már máskor is”. Kissé felemelkedtem. .. Borzasztó volt! A főnök törökülésben gug­golt, mellette Grison. Előttük feküdt két pigmeus és By- rel... Holtan!.. Agyonlőttem őket! El tudod képzelni, mit érez­tem? .. A kábító ital dühro­hamában lövöldözni kezdtem, és megöltem két bennszülöttet meg egy európait. A kilőtt re­volverem ott feküdt mellet­tem. Elhallgatott, és lihegve bá­mult maga elé- Két., pimasz hiéna egészen közel osont hozzájuk, és néhány lépésnyi­re előttük leültek, mintha ők is hallgatnák az elbeszélést. Galamb egy homokkövet vá­gott feléjük, mire a két állat rekedt vakkantással elfutott a sivagatba. — Itt kezdődött minden — folytatta Kölyök. — Később Laporter eloldozta a kezemet. Borzalmas főfájásom volt. Dél felé járt az idő. A törzsfőnök mozdulatlanul ült, nem szólt semmit. Illomornak hívták. Ez is a fülemben maradt, mert olyan furcsa név: IUo- mor... Grison beszélt vele, azt mondta hogy földelje el a halottakat. Illomor nem felelt. Csak ült, a lábujjait piszkálta és maga elé bámult. Lorsakoff azt mondta rossz jel. Ha a fő­nök nem szól akkor fogadalmat tett. Nagy fogadalmak után sokszor hetekig hallgat a bennszülött, és ilyenkor nem lehet tudni, hogy milyen foga­dalmat tett. Esetleg csak el- bújdosik néhány hónapra az őserdőbe, de az is lehet, hogy valamennyiünket leölet, mi­előtt tovább megyünk... Lefényképezték a halotta­kat. Azután jegyzőkönyvet vett fel. Ebben az állt, hogy én öltem meg kivimámorban Byrelt és a bennszülötteket. Grison és Laporter aláírta. Lorsakoff elém tette a papí­rost. Ha nem írom alá, ezt a bíróság csali súlyosbító körül­ménynek veszi majd. Külön­ben sem volt szándékomban letagadni. És mit értem vol­na vele? Négy tanúval szem­ben? Aláírtam. Ezután Lorsakoff azt mond­ta, hogy menjünk a tanár elé. Talán valami baj érte Russelt és dr. Brétailt? Elföldeltük a halottakat, azután útnak indul­tunk. Behatoltunk a dzsungel sű­rűjébe, a nyomukon. Később Ä februári győzelem Az utas. aki Prágába érke­zik, jártában-keltében el sem tévesztheti a történelmi leve­gőjű Óvárosi teret. Egyik sar­kában az órajátékáról híres Orloj, közepén a lenyűgöző hatású Húsz János emlékmű, a másik szögletében pedig, ahol a Dlouhá utca a térbe torkollik, a barokk Kinsky­reakciós puccskísérlet azon­ban kudarcba fulladt és a február-végi napokban, a küz­delem véglegesen a szocializ­mus javára dőlt el. A Csehszlovák Kommunis­ta Párt, amely a hitleri fasiz­mus ellen a legelszántabb harcot vívta, és a legtöbb ál­dozatot hozta, az 1946-os vá­Válaszul a kommunisták másnap délelőttre tömeggyű­lést hirdettek az Óvárosi tér­re. A prágai és környékbeli dolgozók tízezeréi gyűltek össze a párt hívó szavára, és a dermesztő hideg ellenére olyan forró hangulatú nagy­gyűlésen biztosították támo­gatásukról Gottwaldot, hogy Felfegyverzett munkások felvonulása a prágai Óvárosban palota. E tér, e palota vasrá­csos erkélye húsz esztendővel ezelőtt történelmi események színhelye volt. A második világháború szenvedéseitől alig, hogy ma­gához tért csehszlovák állam, akkoriban válságos napokat élt át. 1948. január-februárjá­ban a csehszlovák burzsoázia alkalmasnak ítélte a helyze­tet ahhoz, hogy döntő táma­dásba menjen át a népi de­mokrácia, a szocializmus hí­vei ellen, megfordítsa az ál­lam fejlődésének menetét, és restaurálja a kapitalizmust. A Laporter és én pihentünk. Lorsakoff Grisonnal előre­ment. Egy óra múlva vissza­tértek, és azt mondták, hogy menjünk tovább, nem találják a nyomukat. Pedig már mé­lyen benn jártunk a titokza­tos Batalanga földön. Délután ráakadtunk Russel tetemére. Agyonlőtték. Lanor- tér. Grison és Lorsakoff lát­szólag kétségbeesetten rohan­tak a tetemhez. „Gyilkosság...” — mormol­ta Lorsakoff. „És Brétail?” — kérdeztem. ..Vagy őt is megölték. vagv.. ..Vagy?...” Egyik sem felélt. Lefényké­pezték a tetemet. Némán visszaindultunk. Nyomasztó és titokzatos volt az egész. Út­közben a sivatagban Grison azt mondta: ..Maga szörnyű bűnt köve­tett el. Iliics. Ha nem zárják tie. akkor élete végéig téboly­dába kerül. Nem akarom tönkretenni. Lorsakoff és La­porter is hallgatni fog. A jegyzőkönyv maradjon a ml titkunk. De cserébe: maga az én emberem lesz. Szükségem van megbízható segítőtársak, ra. Én magában bízom. Ha egyszer elveszíti a bizalma­mat. nyilvánosságra kerül a zsebemből ez a jegyzőkönyv és a fénykén! Minden pilla­natban az őrültek. a fegyen- cek vagy a földönfutók sorsá­ra ítélhetem...” ..Mit kíván tőlem?” „Még nem tudom. Én nem­zetközi hírszerző vagyok. Ha szót fogad, nem lesz oka pa­naszra.” Ez időtől fogva játékszer voltam a kezében. Gyenge jel - lemű vagyok, és súlyos bűnöm bizonyítéka nála volt. De kü­lönben is... Olyan erős, pa­rancsoló, hatalmas ember el­len mit tehettem? (Folytatjuk) lasztásokon az ország legerő­sebb pártjának bizonyult, és Klement Gottwald alakította meg a kormányt. Program­jában az államosítások követ­kezetes véghezvitele, a mil­liomosok megadóztatása, a dolgozó osztályok életfeltéte­leinek megjavítása, a reakció­sok és ellenforradalmárok elleni harc, külpolitikai tekin­tetben a Szovjetunióval való szilárd szövetség foglalták el a fő helyet. Gottwald a széles nemzeti egység jegyében alakította meg koalícós kormányát, amelyben három burzsoá párt is helyet foglalt. Amikor a hazai és nemzetközi reakció szemében világossá vált. hogy a Gottwald-kormány — a burzsoá miniszterek fokozódó szabotázsakciói ellenére is — végrehajtja programját, a polgári pártok puccsra szán­ták el magukat. Az ellenforradalom terve a következő volt: vitát provo­kálnak a kommunistákkal, majd „tiltakozásul” a polgári pártok kivonulnak a kormány­ból. Benes elnök előbb-utóbb valamelyik polgári politikust nevezi ki minszterelnöknek, ami ellen a kommunisták bizo­nyosan tiltakoznak. A kor­mányválság elnyúlik, s a vé­gén politikai megoldás híján az elnök úgynevezett hivatal­nok kormányt lesz kénytelen létrehozni, amelyben politiku­sok helyett „szakminiszterek” lesznek. Ily módon a baloldal kezéből kiragadják a vezetést, s mint nem sokkal előbb Franciaországban és Olasz­országban történt, a kommu­nistákat kiszorítják a hata­lomból. Ez volt a reakció terve. Drámai napok következtek. Gottwald február 20-ra rend­kívüli minisztertanácsi ülést hívott össze. A polgári párti miniszterek szabotálták az ülést, nem jelentek meg. A kommunista párt központjá­ban egész nap csengett a te­lefon. Ostrava. Plzen. Brno és más iparvidékek munkásai üzenték: „veletek vagyunk!”. A miniszterelnökségen meg­jelent a Most-vidéki bányá­szok küldöttsége. A polgári miniszterek nem fogadták őket. Ekkor Gottwaldhoz vo­nultak és kijelentették: „A reakció olyan választ kap tő­lünk, hogy elmegy minden étvágya a népellenes puccs- tól”. A reakció még aznap délu­tán elszánta magát a puccs menetrendjének első lépésé­re: 12 polgári miniszter le­mondott. a reakció reményei valójában már ezen a tüntetésen füst» be mentek. A nép Gottwalddai együtt követelte: Benes köztársasági elnök fogadja el a polgári miniszterek lemondását, és helyükbe olyan személyeket nevezzen ki, akik a köztár­saság szocialista fejlődésének hívei. Benes azonban habozott. Mint mondotta. nem tűri, hogy az utca rákényszerítse akaratát az elnökre. Időköz­ben „turistaként” amerikai katonatisztek csoportja érke­zett Prágába. A burzsoázia mind arcátlanabb lett, és nyíltan a védelmébe vette azokat a nyugati kémeket és ügynököket, akiket nem sok­kal korábban az államvédel­mi hatóság letartóztatott. A helyzet egyre kritikusabb lett, a polgári pártok kidolgozták a fegyveres polgárháború ki­robbantásának tervét, a rádió megrohanását, a posta és a középületek megszállását. Az állambiztonsági erők azonban idejében lecsaptak az összees­küvőkre. A párt elekor ismét a nép­hez fordult. Felhívást adott ki a Nemzeti Front akcióbi­zottságainak megalakítására a köztársaság védelmében, egy­idejűleg általános sztrájkot hirdetett. Február 25-e volt a döntő nap. A prágai gyárak dolgo­zói sorra elhatározták, hogv ismét az utcára vonulnak és döntő csapást mérnek a reak­cióra. A munkások menete a déli órákban a külvárosi gyá­rakból a központba ért és betöltötte a Vencel teret. Az élen mindenütt a felfegyver­zett milícia haladt. A pus­ka a munkások vállán válasz volt a reakció fegyveres fel­kelési kísérletére. Már csak órák voltak hátra a puccskísérlet Össze­omlásáig és a néphatalom győzelméig. Délután öt órakór ez is be­teljesült. Klement Gottwald a Várból a Vencel-téren álló tömeghez érkezett és bejelen­tette: Benes elfogadta a nép­ellenes polgári miniszterek le­mondását. A februári győzelem a cseh­szlovák nép egységét mutatta meg a reakcó elleni harcban. Nem sokkal ezután a Nemze­ti Front jelöltjei 89 százalé­kos győzelmet arattak az or­szágos 'választásokon és ez­zel végleg eldőlt a hatalom­ért vívott harc Csehszlovákiá­ban. T. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom