Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
1068. február 25., vasárnap NOG R 4 O 3 Megyénkben a múlt év gazdálkodását értékelő tsz-zár- szamadási közgyűlések befejeződtek. Az adatok feldolgozása még nem fejeződött be, de az előzetes számítások alapján néhány következtetést már most is levonhatunk. Ezek szerint 1967-ben a tsz-ek bruttó termelési értéke 10 százalékkal nőtt egy év alatt. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés előreláthatóan 11 ezer forint körül lesz. A zárszámadási közgyűlések mindenütt jó politikai hangulatban zajlottak le. E közgyűléseken a tsz-tagság szövetkezeti mozgalomba vetett hite dominált. A múlt évi munkát értékelték ugyan, de egyben bizakodóan a jövőről beszéltek, arról, hogyan lehetne még többet, jobban termelni és ezáltal nagyobb jövedelemhez jutni. Pár évvel ezelőtt a közös vagyonról a tagság jó része úgy beszélt, hogy az „övék". A mostani közgyűléseken ezt felváltotta a „miénk", vagyis, ahogyan gyarapítjuk úgy lesz nekünk is több és jobb. Ez jelentős tudatbeli változásról tanúskodik. Megyénk szövetkezeti mozgalmának erősödését fémjelzi az is. hogy a közgyűléseken sok szövetkezetben ott voltaic az új jelentkezők, akik kérték felvételüket a tsz-tagok soraiba. (Drégelypalánk, Örhalom, Pásztó, Karancslapújtő stb.) Ez igen nagy politikai győzelme a mozgalomnak. Az idei év főbb céljai Az elért eredmények azt követelik, hogy 19t>8-ban tovább lépjünk előre. A tsz-ek további előrelépésének egyik alapmozzanata a helyes, jó, reális terv készítése. 1967-hez viszonyítva a megye mezőgazdasági bruttó termelését az idén 3—4 százalékkal, ezen belül a növénytermelést gyorsabban 4—5 százalékkal, míg az állattenyésztést 2—3 százalékkal kell növelni. A termelés növekedésének megfelelően a mezőgazdasági termékek felvásárlásának volumene is négy százalékkal emelkedik. A készülő termelőszövetkezeti terveknek e célkitűzéseket figyelembe kell venniök. Az új gazdaságirányítási rendszerben a megye tsz-eit alapvetően két irányban kell fejleszteni. L A közös gazdaságokat alkalmassá tenni az önálló, vállalatszerű gazdálkodásra. Z. Szövetkezetibbé kell tenni a tsz-eket, erősíteni a tsz- ek szövetkezeti jellegét, a szövetkezeti demokráciát. E két feladatot együtt szükséges megoldani. Ha a szövetkezeteket e két fő irányban kívánjuk fejleszteni, felmerül a kérdés: milyen feladatai és tennivalói vannak a tsz-eknek a tervkészítés során? A megye sajátos helyzete A megye mezőgazdaságának speciális helyzetét, az önálló, vállalatszerű gazdálkodásra való áttérés során, mind az irányító szerveknek, mind a mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelembe kell venniük. Megfelelő következtetéseket szükséges levonni az önálló. vállalatszerű gazdálkodás bevezetésével kapcsolatban. A speciális helyzetet az alábbiak tükrözik: 1 A több éves, de a múlt ■ évi zárszámadási eredmények is azt mutatják, hogy a tsz-ek termelésére — mindenekelőtt a természeti adottságok következtében — az alacsony hozamok és a magas ráfordítási költségek a jellemzők. Nyilvánvaló, ez az önálló vállalatszerű gazdálkodásra való áttérést jelentősen befolyásolja. 2 Az előző problémából • adódik, hogy a tsz-ek pénzbevétele alacsony, alatta marad az országos átlagnak, ebből következően alacsony a tagok személyes jövedelme is. 3 A megye földrajzi, dom- ■ borzati adottsága következtében a mezőgazdasági üzemek területe zömében ki esi, ami gátat szab az üzemi A tervíárgyaló közgyűlések elé írta: Matúz József alapok nagyobb arányú bővítésének, a nagyobb beruházásoknak. Ezek a tényezők az irányító szervektől a mezőgazdasági üzemek vezetőitől az önálló, a vállalatszerű gazdálkodásra való áttérésnél nagyobb erőfeszítést, fokozott felelősséget, nagyobb munkát követelnek. a kormányzati szervektől pedig jelentős állami támogatást igényelnek. Jó termelési szerkezet — eredményes gazdálkodás Az önálló, vállalatszerű gazdálkodás a tsz-ekben azt jelenti, hogy a tsz képes a termelés eredményeként keletkező bevételeiből fedezni a ráfordítást, valamint a jövő évi termeléshez szükséges eszközöket. A tsz-eknek tehát rentábilisnak, nyereségesnek kell lenniök. Csak olyan éves tervet szabad támogatni, amely rentábilis, nyereséges. Nyilvánvaló viszont, hogy néhány lei esi és gyenge adottságú szövetkezet az idén erre még nem lesz képes, általános elvként azonban ezekben az üzemekben is el kell fogadni e célkitűzést. A nyereséges terv készítéséhez néhány tanáccsal kívánunk szolgálni a tsz-eknek és azok pártszervezeteinek. A készülő tervnél vegyék figyelembe, hogy az 1967-ben hozott és a továbbiakban hozandó agrárpolitikai intézkedések célja, hogy az üzemi vezetők saját adottságaik felmérésével, a piaci igények és közgazdasági ösztönzők ismeretében a legmegfelelőbb termelési szerkezetet alakítsák ki. Ennek az általános elvnek megfelelően a tervezés során a tsz-ekben csak olyan termelési iránnyal, olyan termelési szerkezettel szabad dolgozni, ami nem ráfizetéses, ami jövedelmet hoz, aminek van piaca. Valamit csak azért betervezni, mert már 10 év óta termelik, bár rendszeresen ráfizetéses, nem szabad Az ilyen tervet a pártszervezetek ne támogassák. Ide tartozik az is, hogy az üzemi döntéseket és terveket a jövőben elsősorban köz- gazdasági módszerekkel, az árakon, az ártámogatáson és jövedelem-elvonáson keresztül kívánjuk érvényesíteni. Ezt a helyzetet már a terv- készítés során maximálisan ki kell használni. Az állami kedvezmények jobb kihasználásáért Felsőbb szerveink — a megyei vezetés kérésének helyet adva — 1968-tól az egész megyére kiterjesztették az ártámogatásos dotációt. Az elmúlt évben ez meg csak három járást érintett. Az állami támogatás e formájánál az érintett üzemekben már a tervkészítés során számításokat. elemzéseket végezzenek, hogy a támogatás e formájában rejlő lehetőségeket az év folyamán minél jobban kihasználják. Erre azért is felhívjuk a figyelmet, mert a tsz-ek a múlt évben nagyon bátortalanok voltak, lassan ismerték fel az új támogatási formában rejlő lehetőségeket. Van a kérdésnek egy másik oldala is: az állam által nyújtott kedvezmények jobb kihasználása a tsz-ekben. Az állam által nyújtott különböző kedvezményeket már a tervkészítés során fel kell mérni, be kell dolgozni, hogy a lehetőségek maximális kihasználást nyerjenek, a tsz- ek jövedelmének növelése érdekében. A lielvi lehetőségek A készülő terveknél az új gazdaságirányítási rendszerben legyünk különös tekintettel a helyi lehetőségek feltárására. Ahhoz, hogy a terv nyereséges, vagy nyereségesebb legyen — a helyi adottságok jobb feltárása nélkülözhetetlen. Hiszen megyénk tsz- eiben erre igen nagy lehetőségek vannak. Nálunk a helyi tartalékok feltárását a legtöbb helyen, leegyszerűsítve, úgy fogják fel. hogy az nem más, mint a kalászosok tarlón való gyűjtögetése úttörőkkel stb. Pedig a helyi lehetőségek feltárását úgy kell felfogni, hogy az üzem vezetői már a tervkészítés során keressék: hogyan lehetne növelni a növényi és állattenyésztési hozamokat, fokozni a kapacitás kihasználását, ugyanakkor a költségeket, arányba hozni a termelési értékkel stb. Tehát a helyi lehetőségek feltárását szélesen, komplexen kell értelmezni, és nemcsak egyéves programnak, hanem folyamatosnak, permanensnek. A két érdek egyeztetése Az ártámogatásos dotáció, valamint a tsz-eknek nyújtott különböző kedvezmények és a helyi lehetőségek feltárása kapcsán nyugodtan mondhatjuk, hogy a központi érdek soha nem találkozott úgy a megyei érdekkel, mint az idén. Ezért ezzel a szövetkezeteknek élniük kell. A tsz-ek terveit a jövőben is úgy kell készíteni, hogy azokban az üzemi mellett helyesen érvényesüljön a népgazdasági érdek is. Ezt azért fontos szóvá tenni, mert az új gazdaságirányítási rendszerben a tsz- ek önállósága megnőtt, önálló, vállalatszerű gazdálkodást vezettek be. E két tényező egyes üzemek vezetőit könnyen a mindenáron való nyereség hajhászására ösztönzi, még az állami érdek rovására is. Spekulációval és egyéb meg nem engedhető módon kívánnak esetleg jövedelemhez jutni. Ez elítélendő, és a mezőgazdasági üzemek pártszervezetei nem támogatják, megakadályozzák az ilyen tervek elfogadását. Helyes anyagi ösztönzéssel A terv nyereségessé tételében fontos szerep jut az anyagi ösztönzésnek. Csak helyes anyagi ösztönzéssel lehet több és jobb munkát végezni. Olyan anyagi érdekeltségi formát kell tervezni, amit a tsz tagsága megért, az üzem sajátosságainak megfelel, a népgazdasági, az üzemi és az egyéni érdekeket egyaránt kielégíti. Az anyagi ösztönzés serkentse a tsz-tagokat arra, hogy többet és olcsóbban termeljenek. Helyes dolog, ha az így kialakított anyagi ösztönzőket már a tervtárgyaló közgyűlésen megvitatják a tagMár a tervkészítés során törekedni kell arra, hogy az üzemben levő belső feszültségek csökkenjenek, megoldódjanak. A belső feszültségek ugyanis jelentősen befolyásolják a tsz-ek pénzügyeinek alakulását. Igen nagy ellentmondás például a termelőszövetkezeti tagság és alkalmazottak közötti aránytalanság. Sajnos, több mezőgazdasági üzemünkben nem áll arányban az alkalmazottak nagy számával a végzett munka, a végzett munkával a kifizetett bér. Magyarán : teljesítmény nélkül fizetnek ki bért. Ezt az új gazNégy falu — egy nóta A nyitány nem a legjobban sikerült. A négy falu, Karancsalja, Karancslapújtő, Karancsberény és Etes már jó ideje együtt volt. Legalább is. ami a hivatalos egyesülést illeti. Hanem a nóta. azaz a közös munka, csak nehezen mutatta az „összhangot”. Beszélik, igaz nem szívesen, a vezetők és a tagok körében sehogy sem akart otthonra találni az egyetértés. Csoportok alakultak, s mindegyik befolyása alá akarta vonni a szövetkezetét. A békétlenség, bizalmatlanság. rosszindulatú pletykákká dagadt. Áradt, fertőzte a viszonyt a vezetők, a tagok között. A járás legjobbjai közt így történt aztán, hogy a csaknem három és fél ezer holdon gazdálkodó egyesült termelőszövetkezet egy ideig csak botladozott a lehetőségek, meg a gondok között. Másfél, egy esztendeje, hogy változás történt. A Karancs- mente Tsz nem lett ugyan megyei hírű gazdaság, de felküzdötte magát a salgótarjáni járás legjobbjai közé. Tórák Sándor elnök, statisztikát sorol. Megbízható, a valóságot tükröző számokat: — Tavaly már több mint 17 millió volt az árbevételünk. A növénytermesztés négymillió, az állattenyésztés négy és fél millió forintot hozott. A segéd- és feldolgozó üzemek ugyancsak négy és fél millió forint körül jövedelmeztek... A munkaegység érteke 43 forint volt. Emellett pénzben és természetben 14.60 forint prémiumot kaptak a tagok. Így a munkaegység értéke tulajdonképpen 57,60 forint... S, hogy egészen szemléletessé tegye, hogy az eredmények nem légből kapottak, sőt nagyon is földhöz nőtt alapjuk van, még azt mondja: — Tizenötmilliót fordítottunk a múlt évben különböző beruházásokra. A saját erő ebből 11 millió forint. Azelőtt 1966-ban 11 milliós volt a beruházás, a saját erő meg mindössze hétmillió forint. A tiszta vagyonunk már húszmillió forint. Három millióval emelkedett egy év alatt... A magyarázatért nem kell messzire menni A mindennapok törvényei szabták meg, mit kell, mit „muszáj” tenni. Fazekas Márton, a szövetkezet főagronómusa elismert szakember. Hogy ő tett-e többet a közösségért, vagy az elnök? Meddő volna ezt kutatni. Annyi bizonyos, két ember sikeres találkozása az övék. Szinte megállás nélkül dolgoztak a vezetőséggel. A főagronómus azt mondja: A kukorica későn érik — Igyekeztünk úgy gazdálkodni, hogy megálljunk saját lábunkon. Mert az önállóság akkor kezdődik, amikor tudjuk, mit kell a gazdaságnak elérnie, s mellette ott van, mit kell tenniölc az embereknek hogy a tervek valóra váljanak.. , Aztán tovább magyaráz:. — Természetesen azt kell termelnünk, amit értékesíteni tudunk. Ez az alapvető követelmény. Itt van a cukorrépa. ötven holdon termesztettük, kétszáz mázsás átlagterméssel számoltunk. Helyette 258 mázsát termett minden hold. A répának jó az ára, érdemes vele foglalkozni. A szarvasmarha-tenyésztésnél hasonló a helyzet. A tejtermelés, a hizlalás szép pénzt hozott... Nem így a sertés. Azzal gondjaink vannak. A természeti adottságaink miatt a kukorica későn érik. Nincs belőle soha elegendő... Korukat meghazudtol ják A gonddal, körültekintéssel kialakított tervek megvalósítását mindenben támogatta a területi pártbizottság. Tórák Sándor így jellemezte ezt: — Együtt dolgoztunk a párttal... Nemcsak úgy, hogy amikor a nyáron eljött a búzahordás ideje, a pártbizottság titkára, tagjai mind ott dolgoztak a búzamezőn... Egymást megértve, nagy bizo- dalomma! végeztük munkánkat. A közös gond mindinkább az lett. hogyan tegyék eredményesebbé a gazdálkodást, jól fizető szövetkezetté a Ka- rancsmentét. S ez éppen elég munkát adott a párt- és gazdaságvezetőknek. meg a több mint fél ezer szövetkezeti tagnak. Mert az világos, náluk nélkül meddő maradt volna a vezetők törekvése. Megint egy figyelemreméltó, elgondolkodtató statisztika. Valóban csoda történt? Az elnök tette szóvá: — Negyven évnél fiatalabb tagok ötvenen ha lehetnek. De 40—52 éves korig már nyolcvanötén. Ugyanennyi tagot számolunk a 60—70 éves emberek között. És százan már túljutottak a hetvenedik esztendőn... Ha így nézzük az eredményeinket, akkor kiderül, hogy ezek az emberek korukat meghazudtoló fiatalos lendülettel dolgozták. Azt már a tagok mondták, hogy megérte, mert tisztességesen fizetett a szövetkezet. Most a múlt évet értékelő zárszámadást is minden különösebb zúgolódás nélkül tartották meg. Az értetlenkedés, a bizalmatlanság lassan egészen lefoszlik az emberekről. A fegyelemnek, meg a munkának adja át helyét. Mert ahol a tagok elégedettek, ott már nemigen marad élettere a békétlenségnek, a bizalmatlanságnak. Ha nehezen is indultak, a folytatás már jó volt. Legalábbis ami az összefogást, a közös munkát illeti. így történt aztán meg a csoda. Már tudniillik az, hogy a négy község egyesülését, az eleven disszonanciát, ma már a legsikeresebb összefogásnak, legerősebb szövetségnek mondják Nógrádban. Vincze Istvánná daságirányítási rendszerben egyetlen tsz sem bírhatja ki. A tervkészítés során ezért figyelembe kell venni, hogy az elvégzendő munka mennyisége a munkaerővel, valamint a kifizetésve tervezett bérrel arányban legyen. Ellentmondás a tsz-ekben az is. hogy nagy gépparkkal rendelkeznek, de a géppark teljesítménye nincs arányban a ráfordítás költségeivel. Ugyanakkor a tsz-ekben magasan tervezik az általános költségeket, és megvalósulásuk még kedvezőtlenebb, magasabb. A belső feszültségek és ellentmondások feloldását belülről. a szövetkezetekben kell megoldani. A terv és <i tsz-dcmokrácia Hogyan értendő, hogy szövetkezetibbé kell tenni a tsz-t, s növelni a tsz-demokráciát? Milyen feladat hárul ebből a mezőgazdasági üzemek vezetőire és pártszervezeteire a tervkészítés során? Az új termelőszövetkezeti törvény egyik célja, hogy következetesebben valósuljon meg a termelőszövetkezeti demokrácia. A törvény ennek alapján rendezi a vezetőség és a tagság, illetve a közgyűlés hatáskörét. Ez azonban nem jelenti a tagság szerepének csökkenését, hiszen a tsz a termelőszövetkezeti tagoké. Ezért a gazdálkodás alapvető kérdéseiben ezután is a tagságnak, a közgyűlésnek van alapvető szerepe. A pártszervek törekedjenek arra, hogy ez valóban megvalósuljon a szövetkezeti élet minden vonatkozásában. A mostani tervek készítése során a törvény célkitűzéseit úgy kell megvalósítani, hogy a termelőszövetkezeti tagság mind szélesebb részét kell bevonni a tervkészítés munkáiba, A tagság mind szélesebb körének bevonását az új helyzet különösen indokolttá teszi. A mezőgazdasági üzemekben a diktált tervezés megszűnt. Egyetlen kötelező termelési mutatót kapnak: a kenyérgabonát. így a termelési terv összeállítása során az üzem saját elhatározására van utalva. A nagymérvű önállóság a tsz-vezetésre nagy felelősséget hárít. Ezért nem nélkülözheti a tagság véleményét, kollektív bölcsességét a tervkészítés során. Az okos tsz-ve- zető ki is kéri ezt akár mun- kacsana tönként, akár brigádonként, vagy egyénenként. Ügy kell tehát dolgoznia a tsz-vezetőségnek, hogy a tagság ne csak a tervtárgyalő közgyűlésen értesüljön a tervről, hanem az közösen kialakítva kerüljön közgyűlés elé. Nélkülözhetetlen, hogy a tagság által elmondott helyes javaslatok, jó észrevételek a tervkészítés során be is kerüljenek a tervbe. Ez nagyon fontos, mert a tagság láthatja, hogy nemcsak meghallgatják, hanem érvényesítik is helyes javaslatait. Ezért a tervkészítő munkát úgy kell irányítani a tsz-vezetésnek, hogy a tagság már a készülő tervet is magáénak érezze. Az új tsz-törvény meghatározott, munkában eltöltött napok számához köti a nyugdíjra való jogosultságot, a háztájihoz való jogot stb. A terv- készítésnél erre figyelemmel kell lenni és lehetőleg olyan tervet összeállítani, amely a nyereség mellett bizosítja, hogy a tagság a munkakötelezettsé- gének eleget tehessen. A termelőszövetkezeti tervek készítése lelkiismeretes, odaadó munkát kíván, és az 1968-as évre ismételten legfontosabb törekvésnek kell venni, hogy a tervek reálisak legyenek. Olyanok, amelyek biztosítják a tsz-ek további fejlődését. A termelőszövetkezeti vezetőknek, a tagságnak és a termelőszövetkezeti párt- szervezeteknek úgy kell felfogniuk a tervet és annak készítését, hogy abban alapozzák meg a következő év politikai és gazdasági eredményeit.
