Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

VILÁG PROT FT ÍRTAI. EC.VFSÍTTJFTFK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS’LÁPJA XXIV ÉVF., 47. SZÁM Ara ! forint 1968. FEBRUÁR 25., VASÁRNAP A budapesti találkozó Anélkül, hogy nagy «sa­vakat használnánk, megál­lapíthatjuk: Budapest, hazánk fővárosa történel­mi jelentőségű esemény színhelye lesz a követke­ző napokban. Február 26- an megkezdődik a kom­munista és munkáspártok képviselőinek konzultatív tanácskozása. Ennek a sokoldalú, demokratikus, elvtársi eszmecserének feladata, hogy kikövezze az utat a kommunista vi­lágértekezlethez. Most te­hát arról tárgyalnak, hogy mikor, hol, kiknek a részvételével, milyen na­pirenddel kerüljön sor a tanácskozásra és mikép­pen történjék annak ala­pos előkészítése. Napjainkban általános igény ilyen tanácskozás megtartása. Világunk ro­hamosan változik, alakul, új jelenségekkel állunk szemben, amelyek több­nyire bonyolult, sőt ellent­mondásos formákban je­lentkeznek. Jobban, mint valaha, szükség van tehát a kollektív alkotó marxis­ta—leninista elemzésre, az ezzel kapcsolatos széles körű véleménycserére, s mindezek tettekre váltásá­ra: az egységes akcióra. Nincs olyan alapproblé­mája korunknak, amely ne igazolná az elmondottak szükségességét. Az időt, amelyben élünk, minde­nekelőtt az jellemzi, hogy a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet kora. Az erőviszonyok módosultak, alapvetően el­tolódtak a szocializmus és a béke javára. Ám ez nem zárja ki a hátráló imperia­lista rend heves ellenál­lását, amely helyenként el­keseredett ellentámadásba megy át. A huszadik század má­sodik felének nagy vív­mánya a szocialista világ- rendszer létrejötte. Három kontinensen, tizennégy or­szág vallja magát szocia­lista berendezésűnek. Ugyanakkor számba kell venni ezeknek az orszá­goknak eltérő nemzeti sa­játosságait, bizonyos te­kintetben különleges hely­zetét és problémáit, hogy azok figyelembevételével alakítsuk ki az együttmű­ködés új lehetőségeit és formáit. Hasonlóképpen összetettebbé vált a kom­munista erők egységének kérdése is. hiszen lénye­gesen eltérő feltételek között dolgozó, és inSmár ötvenmillió tagot tömörítő 90 párt összmunkájáról van sző. Nem nyújt egyöntetű és egyszerű képet a harma­dik világ, összeomlott az imperializmus gyarmati rendszere, a második vi­lágháború óta csaknem hetven új független ország jött létre. Többen közülük máris a nem-kapitalista fejlődés útját választot­ták, és szövetségesei az antümperialista harcban. Az Egyesült Államok és más tőkés országok a bel­ső nehézségek és a tapasz­talatlanság kihasználásá­val puccsokat szerveztek, sőt helyi háborúkat indí­tottak, az afro-ázsiai álla­mok reakciós vágányra történő átállítására. Megváltozott feltételek között folytatódik a béke megvédéséért indított küz­delem is. Az elmúlt esz­tendőben újólag bebizo­nyosodott. hogy érvény­ben van az SZKP XX kongresszusának megálla­pítása: az atom világhábo­rú nem végzetszerűen 'el­kerülhetetlen. De miköz­ben — a megváltozott erő­viszonyokkal számolva, a visszacsapástöl félve — még az Egyesült Államok vezető körei sem kockáz­tatnak egy nukleáris vi­lágháborút, alapvető mód­szerükké tették helyi há­borúk kirobbanitását. Már­pedig ilyen lokális hábo­rút könnyebb felszítani, mbit a lángját eloltani. Sok válsággóc van vilá­gunkban és érezhetően megnövekedett a nemzet­közi feszültség. Dúl a vi­etnami háború, és egyelő­re nincs reális remény gyors befejezésére. A Pu- eblo-ügy szinte villanás­ként jelezte, mennyire tö­rékeny a tizenöt évvel ez­előtt megkötött koreai fegyverszünet. A Bizton­sági Tanács tavaly novem­berben elfogadott határo­zata ellenére sem kerül­tünk közelebb a közel-ke­leti krízis megoldásához. Európában várat magára az általános biztonsági rendszer megalkotása, mint a német békeszerző­dés megkötése, s a Nyu- gat-Németországban je­lentkező revansista, újfa­siszta elemek csak fokoz­zák a veszélyt. Nyílt seb kontinensünk testén a görög katonai diktatúra. Az Egyesült Államok dur­va katonai beavatkozás­sal fenyegeti a szocialista Kubát, de amint a domi­nikai példa mutatja. a nagyobb függetlenségre törő latin-amerikai polgá­ri rendszereket is. Ebben a helyzetben kulcskérdés, hogy a haladó erők ho­gyan tudják erőiket közős mederbe összefogni az im­perializmus ellen. Jó ideje gyakorlat már, hogy egyes területek kom­munista pártjai értekezle­tekre gyűlnek össze. 1965 júniusában Brüsszelben, majd 1966 májusában Becsben az európai kapi­talista országok kommu­nista pártjai tanácskoztak. Regionális megbeszélést tartottak az arab orszá­gok, illetve a latin-ameri­kai államok pártjai. Ta­valy áprilisban került sor az emlékezetes Karlovy Vary-i konferenciára. A közel-keleti válság idősza­kában két ízben is össze­gyűltek a szocialista orszá­gok párt- és kormányve- zetői. Mindezek szinte lépcsőként szolgáltak ah­hoz, hogy egy-egy problé­ma vagy egy-egy terület kérdéseinek megvitatása után, sor kerüljön a vi­lágtanácskozásra. Az egy­ségnek, a közös akciónak ez az igénye ma az inter­nacionalista gondolkodás követelménye. Szó 6incs a pártok alá-, vagy fölé- rendeléséről, senki nem akar egy irányító közpon­tot. De minden internaci­onalista a mozgalom egy­ségét akarja. Megtisztelő, hogy az el­múlt év novemberében tizennyolc testvérpárt elő­zetes véleménycseréje a Magyar Szocialista Mun­káspártot bízta meg a konzultatív értekezlet gya­korlati előkészítésével. Különös öröm és büszke­ség számunkra, hogy fő­városunk, Budapest ne­ve fémjelzi az antiimpe- rialista harcnak ezt a fon­tos állomását. Kívánunk eredményes és jó munkát a kommunista pártok kép­viselőinek. Ahogyan ed­dig is, a jövőben is szá­míthatnak az MSZMP és az egész magyar nép mély internacionalizmusára. A tervtárgyaló közgy űlések elé (3. oldal) A februári győzelem (S. oldal' Vasárnapi levél (7. oldal) Megyei pártküldöttség utazik Csehszlovákiába Csehszlovákia Kommunista Pártja Besztercebányai Kerü­leti Bizottságának meghívásá­ra hétfőn Jedlicska Gyula, a Magyar Szocialista Munkás­párt Nógrád megyei Bizottsá­gának első titkára vezetésé­vel, háromtagú megyei párt­küldöttség utazik Csehszlová­kiába. A küldöttség, — amely­nek tagjai Pothornik József, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója és Géczi János, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, a Nógrád megye Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának elnöke — részt vesz a győztes februári forra­dalom 20. évfordulója tisztele­tére rendezendő besztercebá­nyai ünnepségeken. Áll a baba, áll... m IflülPPrciifift (Koppány György felvétele) János hazaérkezett Csehszlovákiából Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a februári győzelem 20. évfor­dulójának prágai ünnepségein részt vett magyar pártküldött­ség vezetője, szombaton dél­előtt visszaérkezett Budapest­re. Vele együtt visszaérkezett a küldöttség tagjai közül Pa­taki László, a Központi Bi­zottság tagja, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első tit­kára. Fogadásukra a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent Lock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke, Biszku Béla, és Komócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Aczél György, a Köz­ponti Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter, Ben- kei András belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, dr. Csanádi György, közlekedés és postaügyi miniszter, Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályá­nak vezetője. Jelen volt a fogadtatásnál Josef Pucsik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete is Ismét több küldöttséget fogadtak Budapesten A Szovjetunió Kommunista Pártjának képviseletében M. A. Szuszlov, a Politikai Bi­zottság tagja, a központi Bi­zottság titkára, B. N. Pono- marjov, a Központi Bizottság titkára, K. V. Ruszakov, a Központi Revíziós Bizottság tagja, a KB osztályvezető he­lyettese, J. I. Ruszkov, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A Bolgár Kommunis­ta Párt küldöttsége: Borisz Velcsen, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Milko Balev, a Köz­ponti Bizottság tagja. Konsz- tantin Tellalov, a Központi A véleménykülönbségek ellenére Újabb lépés a baloldali erők egységének útján PÁRIZS (MTI) A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága szombat reggeli ülésér, egyhangúlag jóváhagyta azt a közös ok­mányt amelyet előző nap fo­gadott el az FKP és a De­mokrata—Szocialista Balol­dali Szövetség legfelső szintű küldöttsége. — közölte Wal- deck Rochet, az FKP főtitká­ra, amikor a szövetség szék­házában Francois Mitterrand- dal együtt nyilvánosságra hozta a megállapodás szöve­gét. Az FKP főtitkára megál­lapította, hogy ez a most el­fogadott okmány újabb lépést jelent a baloldali erők egy­ségének útján. Bár a nézetek sokkal több kérdésben egyez­nek ma meg, mint az 1966. de­cember 20-i megállapodásban, a most elfogadott „mini-plat­form” nem tekinthető közös kormányzati programnak. A két szervezet között ugyanis véleménykülönbségek is van­nak, így például az államosí­tások mértékének és a külpo­litikának a kérdéseiben. Wal- deck Rochet hangsúlyozta, hogy a kommunisták, miköz­ben valamennyi baloldali párt szilárd összefogását, kívánják, határozottan elleneznek min­denfajta szövetséget a cent­rista címke alá rejtett jobb­oldallal. Kijelentette, hogy to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni az egységért folyó harc­ban. Az újságíróknak átadott ter­jedelmes. több mint húsz sű­rűn gépelt oldal terjedelmű okmány három fő fejezetbe foglalja (intézmények, gazda­sági és szociális problémák, külpolitika) azokat a kérdé­seket, amelyekben egyetértés és amelyekben nézetkülönb­ség van a kommunisták és a szövetség között. Külpolitikai tekintetben a legfontosabb nézetkülönbsé­gek továbbra is a Közös Piac nemzetek feletti irányító szer­veinek létrehozásában és az Atlanti Szövetség kérdésében vannak. A kommunisták a nemzeti függetlenség védel­mében ellenzik a nemzetek felettiség elvét, és javasolják, hogy Franciaország ne újítsa meg az 1969-ben lejáró Atlan­ti Egyezményt. Viszont köze­ledtek az álláspontok példá­ul a vietnami háború tekin­tetében. A közel-keleti prob­lémában egyetértenek: a kér­dés politikai rendezésére van szükség a Biztonsági Tanács határozata alapján, a határo­zatot azonbn, szemben a kommunistákkal, oly módon magyarázzák, hogy nem tart­ják szükségesnek az izraeli csapatoknak a június 5-e előtti állásokba való visszavo­nását. Bizottság póttagja. Megérke­zett a Finn Kommunista Párt küldöttsége is: Anna Liisa Hyvönen, a Politikai Bizottság tagja, Olavi Poikolai Poiko- lainen, a titkárság tagja. Az Ausztráliai Kommunista Párt delegációja: Claude Jones, a párt alelnöke, Bemard Taft, a Politikai Bizottság tagja. Az Iraki Kommunista Párt képvi­seletében: Dzselil Dzsandal és Rasád Amdzsad. A Jordániái Kommunista Párt delegáció­ja Fuád Nassar. a párt első titkára, és Ishag Khativ, a Központi Bizottság tagja. A Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége: Demcsigijn Mo- lomzsanc, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Badamin Lham- szuren, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára. Puncagijn Sagdarszu- ren, a Központi Bizottság tag­ja, a KB külügyi osztályának vezetője. Az algériai kommu­nisták képviseletében a Larbi Bouhali vezette küldött­ség vesz részt a találkozón. Megérkezett a Spanyol Kom­munista Párt küldöttsége, Santiago Alvareznek, a Vég­rehajtó Bizottság tagjának ve­zetésével és a Paraguayi Kom­munista Párt delegációja is. A Costa Rica-i Népi Élcsapat pártjának küldöttel: Arnoldó Ferretto Segura, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Humberto Var­ga Carbonell, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A testvérpártok küldöttsége­it Biszku Béla, Komócsin Zol­tán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, a Közpon­ti Bizottság titkárai, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttag­ja, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Púja Frigyes és Sándor Jó­zsef, a Központi Bizottság tag­jai, a KB osztályvezetői, Ka­tona Imre, a Központi Bizott­ság tagja, a budapesti pártbi­zottság titkára fogadták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom