Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-20 / 42. szám

1968. február 20., beid

T90GRÄÖ

3

Szépítik a táj arcát

öt évvel ezelőtt, amikor a Lókos Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat megkezdte működését, még csak a feladatok nagyságát láttuk, és nehezen tudtuk elképzelni, hogy az új vállalkozás néhány év alatt felnő a hatalmas feladatokhoz. A rétsági járásról akkoriban sivár és elszomorító képek jelentek meg, azonkívül hátborzongató statisztikák arról, hogy a csapadék egy-egy alkalommal milyen nagymennyiségű termőtalajt sodor a völgybe, a mélyebb fekvésű területekre. A képeken megfigyelhettük a mély hasadékokat, amelyek nagyobb záporok után támadtak. Mintha meghasadt volna a föld, hogy elnyelje a gyengén termő gabonatáblákat. A szakemberek véleménye az volt, hogy a talaj szerkezet ilyen nagyfokú romlásán már csak a komplex .védekezés segít. Itt egyszerre kell megfékezni az erózió további pusztítását, vízlevezetőkkel, gátakkal, teraszokkal, torlaszokkal, s egyidejűleg vissza kell pótolni a talajnak, amit a kíméletlen esztendők ellopdosták belőle: a táperőt.

S azután elkészültek az első komplex talajvédelmi tervek, és Nőtincsen megvalósult az első összetett védekezés is. Nőtincs után pedig jött a többi.

Plasztikai műtét

Azóta a rétsági járásban több helyütt is, így Bánkon, Kétbodonyban, Uomhányban mutatják már szembetűnő jelek, hogy a társulat működésének keretében sikerült többé-kevésbé sikeres plasztikai műtétet végrehajtani a táj arcán. De a társulat működési köre azóta áttörte a rétsági járás határát, többi között a balassagyarmati járásban is hálálkodó szavakkal emlegetik áldásos tevékenységét. Ügy mondják, hogy Dejtár határában az összehangolt munkákkal száz holdakat mentettek meg a termésnek.

S minthogy év elején jáHa tavalyi teljesítményüket ■ az előző évihez viszonyítják, akkor teljesítményük százhúsz százalékos.

Tervező részleg alakult

S tovább bővült a társulat amúgy is szerteágazó tevékenysége. Ma már a szállítási munkát is önállóan bonyolítják le saját gépparkjukkal. Előregyártó részlegük pedig különféle elemeket készít: betongyűrűket az átereszekhez, oszlopokat, korlátgerendákat.

Rátértek a biológiai talajjavításra is, és tavaly már több mint másfél millió forint értékben végezték el a szükséges szerves-, zöld- és műtrágyázást. Csak műtrágyából ezerkétszázötven mázsát juttattak a talajba.

Dejtáron 2,1, Tereskén 1,2 millió. Bánkon 750, Diósienőn 410, Rétságon 940, Romhány- ban 850 és Érsekvadkerten 360 ezer forint értékben végeztek munkát a komplex talajjavítás keretében. Örhalmon nyolcszázezer. Szandán és Ma. gyamándorban pedig ötszáz— ötszázezer forint értékű vízrendezést fejeztek be. A termelőszövetkezeteknek végzett összes talajvédelmi és vízrendezési beruházásuk megközelíti a tizenhárommillió forintot.

Megalakult a legifjabb részleg is: a tervezőké. És nem csupán maguknak, hanem a felsó-zagyvai társulatnak is készítenek vízrendezési terveket, sőt: a megyei tanács kijelölésére a társulat hatáskörén kívül eső területen is elvállaltak mintegy hatszázezer forintos értékben tervezési munkákat.

S azt is el lehet mondani, hogy a társulat és a tsz-ek közötti viszony tovább javult, amit az is bizonyít, hogy a zárszámadó közgyűléseken is többször elhangzanak beszámolók és felszólalások, amelyek a társulat sokoldalú tevékenységét kedvezően fogadják, és elismeréssel nyugtázzák. Hiszen ennek a természetet „kozmetikáló” munkának mindenekelőtt a szövetkezetek látják hasznát. Néhány esetben ezért érthetetlen, hogy a megvalósított talajvédelmi és vízrendezési beruházások szükséges karbantartását a tsz-ek elhanyagolják, a tervek készítésénél az ilyen irányú költségekről megfeledkeznek.

' A karbantartás elmulasztása néhány év alatt rendkívül megnövelheti a késón ébredő tsz-ek kiadásait.

Uj év, új tervek

Amikor a társulatnál számot vetnek majd a múlt év eredményeivel, egyidejűleg már az új terveket is ismertetik. Az igényes és szép feladatból az idén is szépen kijut a társulat dolgozóinak. Az idén például a rétsági járásban befejeződnek a vízrendezési munkálatok, és a munkák súlya áthelyeződik a balassagyarmati járásba. Megkezdik a rétsági telephely kiépítését: egy helyre összpontosítják az előregyártó részleget és a gépjárműparkot. Félmillió forintot fordítanak a korábban elkészített és saját kezelésükben levő vízfolyások karbantartására. Önállóan megoldják most már a talajvédelmi üzemtervek készítését is. Befejezik a szentéi és dejtári vízrendezési munkákat, szétválasztják a Bánki natak^t a Bánki tótól, és végeznek a Haraszti patak vízrendezésével Nagyorosziban. Üj munka lesz a szátoki talajvédelmi munka kivitelezése, hogy csak néhányat említsünk az idei feladatokból.

A nagy feladatok végrehajtásában a legnagyobb gondot a munkaerőhiány okozza a társulatnak. Sokat segít a dózer, a szképer, az árokásó és mederkotró, s ki tudja hányféle gép, de a kubikosok munkáját sem nélkülözhetik. Harminc erős férfit máris tudnának alkalmazni. Már hirdetést is adták- fel. Várják á jelentkezőket, akik eljönnének — lehetőleg helyből. Nógrád megyéből — szépíteni a táj arcát. Lakos György

Hangverseny-élet

Szimfonikus együtteseit smere Salgótarjánban

Az elmúlt napokban idei hang- versenyévadunk két fontos eseményének megrendezésére került sor. Ezek közül legrangosabb kétségtelenül a budapesti MÁV Szimfonikusok Zenekarának vendég- szereplése volt. Beethoven-estjü- kön olyan kitűnő produkciót nyújtottak a szépszámú közönségnek, amilyent még ettől az élvonalbeli együttestől is ritkán hallhatunk.

Első számukban, az Egmont- nyitányban még hallhattunk némi hangszfnegyenetlenséget — elsősorban a fúvós szólamokban — az Esz-dúr zongoraverseny kíséretét azonban már maradéktalanul látta el a zenekar. Külön ki kell emelni Szűcs Lóránt - fiatal, tehetséges zongoraművész játékát. O nem először járt Salgótarjánban, emlékezetes a néhány évvel ezelőtti, a bányász művelődési otthonban rendezett hangversenye. A mostani hangversenyen ismét bizonyított. Rendkívüli muzikalitással, kitűnő technikával játszotta a zongoraverseny igényes magánszólamát.

A hangverseny második felére fokozni is tudta teljesítményét a V-zehekar és olyan V. szimfóniával lepte meg a közönséget. mely sokáig emlékezetes marad. Ebben igen nagy része volt az est karmesterének, Lukács Miklósnak, aki a tőle megszokott blztonságsral irányította áz együttes munkáját.

Az Országos Filharmónia másik hangversenyén a könnyebb műfaj kedvelőinek szerzett sok örömet a Belügyminisztérium Szimfómkus Zenekara. A salgótarjáni közönség először találkozott ezzel az aránylag fi «“ital hivatásos együttessel. Hosszú szünet után ugyanis néhány éve alakult újjá a zenekar. Ök elsősorban jól összeállított fnűsoruk- kq] nyerték meg a közönség szivét. Programjukban főleg Stra- uss-művek szerepeltek. Ma még a fúvós szólamok egyenetlensége, a vonósok hangszine kívánni valót hagy maga után; hivatásos együttestől pontosabb munkát várunk, de kétségkívül rohamosan fejlődő zenekart hallottunk. A hangversenynek rangot adott a két énekes-közreműködő. Erdész Zsuzsa műsorából a Tavaszi hangok koloratür-áriáját emelném ki, amit remek virtuozitással adott elő. Szabó Miklós, a szegedi Operaház ta~ja a tőle megszokott maximumot nyújtotta.

A műsor második felében élmény volt Lakatos Gabriellának, a Magvar Állami Operaház szólótáncosának néhány balettszáma — melvet Havas Ferenc lábtörése miatt a „beugró” fiatal, és tehetséges Markó Ivánnal mutatott be — megérdemelt sikerrel.

(—ág.)

runk, amikor szokás számadásokat készíteni, szívesen hallgatjuk Roth László műszaki vezető dicsekvés nélküli, de boldog nyilatkozatát, mely szerint a múlt évet sikeresen zárta a társulat. „Zárszámadó közgyűlésüket” ugyan még nem tartották meg, de már néhány adat ismert és semmi okuk, hogy véka alá rejtsék, így például joggal büszkék arra, hogy sikerült az állami támogatásokkal gazdaságosan dolgozni, amit az is igazol, hogy termelési tervüket 104 százalék fölött teljesítették.

S ebben a száznégy százalékban sokféle munka és még több erőfeszítés bújik meg. Harminc kilométer hosszúságban készítettek új csatornákat csaknem kétszázezer köbméter földet mozgattak meg, száznál több műtárgy — áteresz, eséscsökkentő lépcső, mederbiztosító fogak, gát és híd — épült. Nyolcszázezer forint értékben hajtottak végre táblásítást, vízmosás-megkötést, útkialakítást, több mint hatszáz holdnyi területet mélylazítottak, és meghaladta az ezerötszáz holdat a kémiai talajjavítás alá vett terület.

Árdrágulás az Egyesült Államokban

Chicagóban drágább lett a tej, Bostonban a hús, Saint Louisban a kenyér. A Baltimore Sun című lap adatai szerint egy négytagú átlagos amerikai család évi élel- miszerkiadásai 1951-től 1967 végéig 109 dollárral, 1962-től kezdve pedig 72 dollárral emelkedtek. „Mi az oka, hogy a sertéshús ára az elmúlt néhány hónap alatt csaknem a duplájára emelekedett az üzletekben?” — kérdezte egy háziasszony a Fehér Házhoz cím» zett levelében. A lapok szerkesztőségei. és a kormányintézmények mostanában egyre több hasonló tartalmú levelet kapnak.

Ö/tttse fogásból — eredmények

KÖFA-zárszám adás a balassagyarmati járásban

A balassagyarmati járási tanácson most folyik a járás községeinek elmúlt évi Kö- FA-felhasználásának értékelése. Az értékelésnél arról kell számot adni, hogy az elmúlt évi célkitűzéseket, a községek lakosainak a tanácstagi jelölő gyűléseken elmondott igényeit hogyan sikerült kielégíteni. Az már biztos, hogy a községi tanácsok alapos, körültekintő munkát végeztek a tervelőirányzat biztosításánál. Az igényeket, a rendelkezésre álló pénzügyi fedezet lehetőségeihez mérten rangsorolták. A fejlesztési célkitűzések gazdaságosabb megvalósítása érdekében szoros kapcsolatot teremtettek a helyi gazdálkodó szervekkel.

Ilagyonuíny már

A balassagyarmati járás községeinek többségében szinte hagyományos, hogy egy-egy létesítmény megvalósítása előtt kikérik az érdekelt ipari üzemek, tsz-ek, FMSZ-ek, ktsz- ek véleményét, s ezekkel együtt kezdik el a létesítmény megvalósítását. A községfej- lesztési alapból épült létesítmények jelentős hányada házilagos kivitelezéssel készült Ismert, hogy az így épült objektum lényegesen kevesebbe Vérül, mintha vállalati kivite- l»z4<!<;el eszközölték volna. Az is igaz, hogy a házilagos kivitelezéseknél a községi tanácsoknak kell a munkaerőtől kezdve az építési anyagig

mindent biztosítani. Ahhoz, hogy a lényegesen olcsóbb kivitelezés sikerüljön, a tanács, a helyi szervek és a lakosság összefogása szükséges.

Művelődési otthonok, g áscsere- telepek

A községi tanácsok eredményes munkát végeztek: az eredetileg tervezett 6 millió 524 ezer forint helyett, 7 millió 293 ezer forintra teljesítették bevételi tervüket. A teljesített 3 millió 295 ezer forint kiadási előirányzatból 1 millió 150 ezer forintot a kommunális, 255 ezer forintot a szociális és egészségügyi, 1 millió 538 ezer forintot a kulturális, 352 ezer forintot nedig az egyéb ellátottság fejlesztésére fordítottak.

Szügy, a helyi szervek, s a lakosság összefogásából új művelődési otthont kapott, amelyhez az elmúlt évben könyvtár, klub és presszóhe- lyíséget is építettek. Bercelen könyvtárral és egyéb mellék- helyiségekkel bővítették a művelődési otthont. Becskén az elmúlt, évben kezdték meg a művelődési otthon építését. Dejtáron négy tanteremmel bővitették az általános iskolát. Galsagután és Drégelvoa- lánkon eázcsere-teleoet létesítettek A művelődési otthonokhoz összesen 638 ezer, az iskolához 651 ezer, a gázcseretelepekhez 106 ezer forinttal járultak hozzá a tanácsok a KÖFA-alapból. Drégelypalán- kon (Ipolyvece, Hont és Dré- gelypalánk összefogásával) állatorvosi lakás épül, s ebben az évben korszerű gyógyszertárat és gyógyszerészlakást építenek. Mohorán autóbusz- váró, két közkút-kifolyó, Ipolyvecén törpevízmű építése kezdődött a lakosság igénye alapján.

Járdaépítés — társadalmi munka

Az elmúlt évben nőtt az egy lakorsa jutó társadalmi munka értéke a balassagyarmati járásban. Ebből következik, hogy növekedett a társadalmi munkában résztvevők száma is. A tanácstagi jelölőgyűléseken a választók többsége elmondta, hogy járda kellene és jobb út. Amikor ismertették a választókkal, hogy az építésre mennyi a pénzügyi fedezet, azt is elmondták: a kérésük csak úgy teljesíthető, ha társadalmi munkát is adnak. A lakosság segítségével a tervezett négyezer folyóméterrej- szemben 7 ezer 825 folyóméteren fejezték be a járdaépítést. Magyarnándorban például 2 500, Cserhátsurányban 985 méter járdát építettek. Ezen kívül 1600 folyóméterrel növelték a járás útjainak hosszát. Hugyagon pedig 1200 négyzetméter utat portalaní- tottak.

sz. I.

kalap alá ?

A NÖGRÁD február 14. számában cikket írtam néhány tapasztalatomról, melyeket a 2. AKÖV ellenőrzési csoportjának február 7-i általános ellenőrzése során szereztem. A cikk egyebek között a helyközi járatokon bliccelő utasokról, és olyan kalauzokról, gépkocsivezetőkről szól, akik vagy elveszik némely utastól a pénzt, s jegyet nem adnak, vagy „haveri” alapon szállítgatják ismerőseiket, barátaikat.

A cikk megjelenését követő napon, felszállva az egyik helyijáratú autóbuszra, a gépkocsivezető megszólított, s közölte: cikkemet valamennyi gépkocsivezetőre és kalauzra sértőnek, rágalmazónak találja.

Ha csupán ez az egy gépkocsivezető méltatlankodott volna, nem csodálkoznék. Találva érezte magát. Csakhogy azt hallottam, a cikket olyan gépkocsivezetők, kalauzok is kifogásolták, akik' tisztességgel, becsülettel látják el kötelességüket, s akiknek munkájával elégedettek a vállalat vezetői, s az utasok is. Ez meghökkentett. Egyőjüket meg is kérdeztem: miért azonosítja magát azokkal, akik valóban meglopják a vállalatot, tehát közvetve őt is? „Mert — felelte — a cikk egy kalap alá vesz minden sofőrt, kalauzt."

Tekintve, hogy ez nem volt célom, hiszen jól tudom, a 2, AKÖV dolgozóinak többsége becsületes tagja társadalmunknak, ismét elolvastam a cikket. De az a második olvasásra is az AKÖV azon alkalmazottairól szól, akik vétkesen megszegik kötelességüket, megkárosítják az utasokat, a vállalatot, dolgozó társaikat. (No, meg szabálysértő utasokról.) A becsületes százakról ezúttal nem. Dehát ezt is akartam.

A kérdezősküdést folytattam. Az egyik sofőrt a „tolvaj” kifejezés háborította fel, azt túl nyersnek, drasztikusnak tartja. „Máskülönben minden rendben volna a cikkben.”

Hm... tolvaj? Valóban kemény kifejezés. Megkérdeztem tőle, hogyan nevezné azt az embert, aki az ö házából eltulajdonít valamit. Nem válaszolt. Aztán kiböktte. „Az megint más."

Azt hiszem, talán el is jutottunk annak a felemás állás- foglalásnak egyik okához, amely ma még a 2 AKÖV nagyon sok munkábah, magatartásában becsületes, tisztességes dolgozóját jellemzi. S amely e második cikk megírására késztetett.

Birtokomban van az ellenőrzési csoport február 7-i akciójáról készült szűkszavú jelentés Ezen a napon három csoport, különböző útirányban, egyszerre tartott vizsgálatot. Reggel hét órától este kilencig harminchat teherautót, vagy autóbuszt ellenőriztek. Es közülük csupán öt volt, amelyen mindent elfogadhatónak találtak! Az ellenőrzött autóbuszokon három esetben az utas nem váltott poggyász jegyet, három esetben az utas, saját hibájából nem váltott menetjegyet, öt utas jegy nélkül utazott, mert a gépkocsivezető azt megengedte nekik, tizennégy utastól pedig a gépkocsivezető átvette a viteldijat, de jegyet nem adott.

Ez egyetlen napi vizsgálat eredménye! Az ellenőrzés! csoport fiókjai kötetekre menő vizsgálati jegyzőkönyveket őriznek — hasonló visszaélésekről.

És akkor feltettem a kérdést egy gépkocsivezetőnek, akiről tudom, hogy soha életében munkájára, magatartására nem volt panasz: Miért nem azért háborodik fel, hogy őt is meglopják az ilyen kollégái? Miért nem az ellen tiltakozik, hogy vannak gépkocsivezetők — és nem kevesen! — akik szinte saját tulajdonuknak tartják a gondjaikra bízott járművet, s hogy mennyi pénzt emelnek ki a közösség zsebéből, az néha kizárólag attól függ, mennyien szálltak fel a kocsira?

De erre a kérdésre ez, s a többi megkérdezett gépkocsivezető is kitérően válaszolt. Érdeklődtem a vállalat párttitká- rától, előfordult-e, hogy valamely gyűlésen, értekezleten felállt volna valaki a gépkocsivezetők közül és bírálta volna az ilyen munkatársát. Rosszkedvűen mondta: alig emlékszik ilyen esetre!

Persze, magánbeszélgetés során, négyszemközt, hatszemközt már többen elmodják, hogy a cikkben is megbelyeg- zett gépkocsivezető-típus, a saját pártjára tudja állítani az utasok egy részét Is. (Míg az utasok másik része gyakorta nem vesz tudomást a visszaélésről.) És ezért van, hogy néha nemcsak a gépkocsivezető, de az utasok ellenszenve is fogadja a vállalati ellenőrt, akiről talán nem is hajlandók elhinni, hogy a vállalat, de az utasok érdekeit is védi. Ezért lepődik meg néha egyik-másik gépkocsivezető, ha új járatra kerül, s az utasok morognak: „az elődje nem kukacoskodoit annyit!” S a tennivalóit kezdetben lelkiismeretesen végezni szándékozó gépkocsivezető egy idő múltán „visszavonul”. Azt mondja: „Kinek van arra szüksége, hogy ferde szemmel nézzenek rá?”

Természetesen nem új jelenség ez, amelyet rövid időn belül másodszor is szóvá kellett tenni. Sajnos, vannak, akik nem vették észre, hogy 1968-at írunk. Ezért létezhetnek gépkocsivezetők, akik „hatósági személynek” tártjait magukat (persze saját értelmezésükben), akiknek legfőbb gondjuk nem az utasok kiszolgálása, hanem a saját, ellentmondást nem tűrő tekintélyük megteremtése és fenntartása. Az utassal gyakran foghegyről beszélnek, parancsolgatnak, nem ritkán gorombásltodnak. Ezért létezhetnek gépkocsivezetők, akik a közösség kasszáját rendszeresen dézsmálgatják Azért, mert a kispolgári gondolkodás egyik csökevénye, a közömbösség, azt sugalmazza sokaknak: „ne avatkozz bele, mi közöd hozzá!" Mennyi tréfa, vicc járta még nem is olyan régen a tsz- parasztok tulajdonmentalitásáról 1 S ez a mentalitás lassan a múltb.a vész a termelőszövetkezetekben. Nem valami szívderítő, hogy a 2. AKÖV számos, különben becsületes dolgozójában él tovább ez a szemlélet.

S ki hinné, milyen erő, vitalitás van ebben a szemléletben, különösen, ha néhányan az „érdekeltek” közül ezt ügyesen meg is lovagolják. Elérték, hogy pillanatnyilag nem őket szigetelték el, hanem azokat, akik nem jó szemmel nézik a visz- szaéléseket. Hogy ma sok becsületes AKÖV-alkalmazóit nem a visszaéléseken botránkozik meg, hanem azok nyilvános leleplezésén.

Komoly tanulság ez — a 2. AKÖV vezetői, pártszervezete, társadalmi szervezetei — és sok száz becsületes dolgozója szánodra. Né tűrjék, hogy a munkájukat hanyagul, lelkiis- mefetlenül végző, sőt a közösségi tulajdoni megkárosító emberekkel „egy kalap alá” vegyék őket. De ezt ne úgy tegyék, hogy gondolkodás nélkül ismételgetik a visszaélése-: rajtakapottak lármás méltatlankodását. Ne úgy, hogy a rendesek, lelkiismeretesek — akik többen vannak! — hal ják magukat elszigetelni azoktól, akik szeretnek a / .• >s . m halászni. Ne úgy, hogy tiltakoznak a rossz leleplezés r a- bélyegzése ellen. Hanem ellenkezőleg: ők maguk is len érzék le és szigeteljék el azokat, akik e sok sikert elért vállalat kollektívájának levegőjét rontják.

Csizmadia Géza