Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
I9fi3 február 18.. vasárnap wöen* e 7 Vasárnapi levél Képzettársítás A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában az asszociáció fogalmának tisztázását három pontba foglalt szövegrész szolgálja. A választékos beszédben a „társítás, egyesítés’ 'helyettesítéséül használjuk, a vegyészeiben, vegyiparban viszont két vagy több mo- ' lekulának a molekulán belüli kötéseknél kisebb erővel történő, de maradandó összekapcsolását jelenti. A leggyakoribb azonban a pszichológiai értelmezés. Az asszociáció, magyarul képzettársítás, e szerint nem más, mint a képzeteknek egymással való kapcsolódása, rokonságuk — hasonlóságuk, térbeli vagy időbeli érintkezésük — alapján. A képzettársítást lélektani műszóvá tulajdonképpen John Locke, angol filozófus tette a tizenhetedik században. Babits Mihály, az asszociáció jelenvalóságának, hétköznapisá- gának és jelentőségének megnyerő megfogalmazását adja egyetlen mondatban: „A művészet hatása, mint a nyelvé, asszociációkon sarkallik, s az asszociáció már mindig ősi, hagyományszerű beidegzéseket feltételez.” Kissé elnagyolt példákkal azt mondhatnám: gondolataink cikázásában, ha a kéményről a kéményseprő, az italboltból a részeg ember, a kirakatban látott szép ruháról erszényünk tartalma jut eszünkbe, az már képzettársítás. S képzettársítás révén jutottam el levelem tárgyához, egészen új, mégis (hogy Babitsot citáljam) hagyományszerű beidegzettségünk- höz; a televízióhoz. Lassan úgy megszokjuk, annyira életünk, társadalmunk velejárója, hogy észre sem vesszük. Természetes, hogy ott áll a szoba sarkában a kis asztalkán, s az sem különös számunkra már, hogy a napilapok, folyóiratok tv-műsort és kritikát közölnek, s a viták is a múltba süllyedtek már, amelyek évszázadunk nagy vívmányától a mozit, a színházat, a könyvnyomtatást féltették. A televízió any- nyira „van”, mint a mindennapi kenyér. Több mint egymillió készüléken figyelik hazánkban adásait, s ha netalán mégis eszünkbe jut, hogy tévétulajdonosok vagyunk, az legfeljebb jelentős labdarúgó-mérkőzések. vagy folytatásos krimik alkalmából esik meg, amikor a szokásosnál több a vendég, vagy pedig olyankor, amikor életszínvonalunk emelkedését a tévék számával is példázzuk. S bizony csupán az asszociáció áttételének köszönhetem, hogy a televízió ismét érdeklődésem, gondolataim középpontjába került. Úgy történt, hogy egy falusi családnál üldögéltünk, beszélgettünk, amikor elérkezett nyolc óra, a tv-híradó első kiadásának időpontja. Az adás egyik filmhíre a vietnami dzsungelekbe nyújtott betekintést, a szabadságharcosok egyik kiképző táborába, ahonnan naponta új és új osztagok indulnak bevetésre a hazájukat megszálló agresszor és lakájai ellen. Ebben a táborban egy kezdetleges nyomda is működik, ahol különféle röp- iratokat készítenek, röviden és érthetően megfogalmazzák a felszabadítási front programját. A kliséket és a betűket fába faragják, s ezt a tükörképet nyomják azután eleven szöveggé és képpé a papírlapokra. Vendéglátó házigazdám — nagyon nyugodt, megfontolt és inkább csak a föld dolgának élő paraszt- ember — a könyvnyomda láttán azt g váratlan és röpke megjegyzést tette: „Akárcsak Gutenberg.” Faggatni kezdtem, honnan ismeri Gutenberg életét, munkásságát, úttörő kulturális tevékenységét. Az iskolai tanulmányaiból vajon, vagy az újságokból? „Ó dehogy — mondta ő sebtiben — a televízióból. Ötszáz éve találták fel a könyvnyomtatást." Körülnéztem a szobában. Szemügyre vettem a Favorit-készüléket és felfedeztem a hordozható cserépkályhát, amely a moslékos fazékkal a hátán kellemesen ontotta a meleget. Íme, a parasztházak két új berendezése, amely felváltotta a buboskemencét és a falusi esték sivárságát. Eljön a szobába Moszkva, Vietnam, Grenoble és minden valószínűség szerint (a technika újabb diadalaként Mexikó is. Ügy gyűlik a televízió köré a család, mint valamikor a kemence köré és úgy habzsolja az általunk is any- nyiszor megbírált műsort, mint éhes ember a foszlós kalácsot. Olvasási, tanulási, mozi- és színháznéző restanciákat hozunk be és szinte kényszerülünk pótolni. Hátrányokkal indultunk el felszabadult életünkbe, s ez csak növeli étvágyunkat, a tudásvágyat. A televízió azonban jóval többet jelent a gyermekeknek, mint a mélyből indult szülőknek. Ök friss, korai élményként kapják a népszerű és hatásos ismeretterjesztő gép adásait. A tv-nézés (mert nézik ám szüntelenül, sokkal szorgalmasabban és állhata- tosabban, mint a család dolgozó tagjai!) szinte megújítja ifjonti értelmüket. Egy falusi pedagógustól hallottam azt a találó hasonlatot, hogy „az a gyerek, akinek a családjában tv-készülék van. szilárdabb az iskolában. Olyan, mint az aládúcolt ház.” Pedig egyáltalán nem az iskola-televízió közvetlen szándékú adásaira építette megfigyelését. A mi fiaink és leányaink (s ebben is sokat segít a televízió) már egyáltalán nem indulnak olyan hátrányosan, mint a negyven éven felüliek korosztályai. Summázva a dolgokat: ez a kis képzettársítás ismét felfedeztette velem a tévét. Újból meg kellett állapítanom, hogy mégiscsak nagy áldás a televízió. Egyébként jó lesz, ha abbahagyom az írást és Ön is, nyájas olvasó, az olvasást. Elvégre ma vasárnap van és a szokásosnál is többet dúskálhatunk az élvezetekben. Mert a televízió neve, látása újabb asszociációkat szül. Nekem e szent pillanatban például az Orion űrhajó, a téli olimpia, Melissa és a Copperfield Dávid jár az eszemben. Hogy arról ne is beszéljek, milyen izgatott érdeklődéssel várom a „Budapesten harcoltak” folytatását. Mert úgy vagyunk mi a tv-vél, mint apa a fiával: szidjuk és szeretjük. S van is miért... Lakos György jNógrád vendége volt; Lakatos Gabriella Lakatos Gabriella, az Operaház kiváló szólótáncosnője, Kossuth-díjas. 1947-ben, mint modern karaktertáncosnő tűnt fel. Nevét azóta az egész világon ismerik is szükséges, ön melyikre helyezi a hangsúlyt? — A kifejező játék művészi dolog, amire születni kell. Viszont nem lehet addig „kifejező játékhoz” színpadra kegyar balett, mint stílus, és mik a jellemzői? — A magyar balett stílusát tulajdonképpen klasszikus vonalon Nádasi Ferenc, az én balettmesterem kezdte. Ö gye^ embert is végtelenül szeretem. Nagyon jószívű, és azt a fajta életmódot éli, amit egy táncosnőnek élnie kell, ha sokáig akar táncolni. — Kedvenc szórakozása? Kedvencei? — Mióta táncol? Hogyan került kapcsolatba a balettal? — Kilencéves korom óta táncolok, az Operaház gyerekbalettjében kezdtem, akkor még a balettintézet nem létezett. Háromszori kísérletre vettek fel az Operaház balettiskolájába. Először hétéves koromban vittek el, akkor kicsikének találtak, egy évvel később csúnyácskának, kilencéves koromban nagy nehezen felvettek. Lehet, hogy ezt azóta kinőttem, már nem vagyok túl kicsi, a többit... hát azt én nem ítélhetem meg. Ügy, hogy már elég régen vagyok ebben a szakmában — önt a legkülönbözőbb hangulatú szerepekben láthatjuk. Milyen szerepeket vállal szívesen? Sorolja fel legkedvesebb szerepeit. — A legkedvesebb szerepeim közül olyan nehéz választani, mint egy anyának a gyermekei közül. Én különböző szerepeket szeretek táncolni, de különösen azokat, amelyeknek mondanivalójuk van, vagyis a cselekményes baletteket. Karaktervonalon ilyen A csodálatos mandarin, a Ravel: Bolero, a Gajane-ból az Aisa, klasszikus balettekben Coppélia, Seherezádé, Párizs lángjai, A hattyúk tava... mind, mind amelyiknek valami cselekménye és mondanivalója van a közönség számára. — Melyik szerepére emlékezik a legszívesebben? — Talán a világon a legtöbbet A csodálatos mandarinnal, A hattyúk tavával és a Don Quijote című pás de deux-vel utaztam. Ez utóbbinak a koreográfiája szovjet, Olga Lepesinszkaja világhírű moszkvai primabalerína betanításában adom elő, premierje Barcelonában volt, ahol az angol balettegyüttes vendégeként léptem fel. — A baletthez fejlett technika és kifejező színészi játék rülni, amíg valakinek nincsen tökéletes technikája. A baletttechnikának olyan természetesnek kell lennie, mint a színésznél a tiszta beszédnek. — Miben látja a szovjet és az amerikai balett közötti különbséget? Milyen stílus hive? — A magyar balett általában a nyugati és a keleti iskolák keveredése. Ezért nagyon könnyen tanulunk be akár szovjet, akár nyugati mesterek balettjeit. Mindkét stílusnak híve vagyok abban az esetben, ha az művészi fokon van. — Mióta beszélhetünk magyar balettról? Létezik-e ma(Foto: Koppány György) rektorában még Nizsinszkij- jel együtt tanult Pétervárott, később a budapesti Operaház szólótáncosa lett, majd nagyon sokat tanult külföldön és 1939-ben szerződött az Operaházhoz. Az én generációmat, a mostani szólistákat mind az ő iskolájából hozták. Kitűnő táncos, kitűnő művész, kitűnő pedagógus és kitűnő ember volt. — ön sokak számára példakép, van-e önnek példaképe? Ki az, és miért? — Táncosnői és emberi példaképem Lepesinszkaja, én még láttam táncolni, óriási technikával, nagyszerű művészi előadókészséggel, és mint — Legnagyobb szórakozásom a kártyázás, bridzsezni szeretek. Ezenkívül passzióm még az állat, hat kutyám van, aztán tyúkok, cicák... — Mi volt élete legnagyobb élménye? — Olyan sok volt, hogy nem is tudnám elmesélni. Hiszen, ha az embernek nem volna sok élménye, akkor hogyan tudná a közönségnek előadni a szerepeit úgy, hogy valamiféle élményt nyújtson # velük? — Szeret-e táncolni? Nem a balettra gondolok. — Én szeretek táncolni a baletten kívül, nagyon szeretem a jazzt, de nem túlzottan tehetségesen csinálom, és nagyon kevés időm van rá. Mire odakerülök, hogy egy új táncot megtanuljak, addigra már más a divat. Mindig le vagyok maradva a szalontáncban. — Mi a legnagyobb vágya az életben? Boldog ön? — Én nagyon boldog vagyok, és a legnagyobb vágyam, hogy még így maradják Egyéni tervei lényegében együttese terveivel azonosak. Az' együttes április végén Németországba utazik, Lakatos Gabriella Wiesbadenban A csodálatos mandarint táncolja. Utána egy skandináv turnéra megy együttesével, ahol különböző szerepekben lép fel. Majd a hamburgi Stern Televízióval csinál portréfilmet. Közben minden áldott nap gyakorlat, repertoár- és betanulópróbák — ha új balettet tanulnak. És az előadások itthon, az Operában, az Erkelben, vagy vidéken. A tánc, mondják, a történelem legillékonyabb dolgai közé tartozik, történetét mégis évezredekkel mérik. Abban Lakatos Gabriella is szerepel, Tóth Elemér Amint már jelentettük, márciusban megyénkben turnézik a Magyar Állami Népi Együttes. A világhíres repertoárból adnak ízelítőt Salgótarján és a megye több helységének színpadán. Képünkön részletet mutatunk be a lánykar műsorából. A hangulatos táncmű címe: Háromugrós, s egy régi csanádi hagyományokból álló tánckompozició remekbe szabott részlete
