Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

1963. február 18., vasárnap NOSRAD 5 Hősök Régi ismerősként üdvözöl­jük egymást Barkov elvtárs­sal. Ö már járt Salgótarján­ban. Én viszont először azon a gyakorló téren, amelyet most köd takar, és ahol az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó egyik szovjet katonai alakulat kiképzése folyik. Sé­tálunk és magyaráz. — Megtekintjük a harci technikát, az egység fegyver­zetét. Módunk lesz látni éles- lövészetet, harckocsivezetést és egy lövész alegység támadá­sát, roham közben. Jól fi­gyeljen — mondja a séta köz­ben. •Mindenre figyelek. Szembe­ötlő, hogy az utak szélén el­helyezett kiképzési táblákon nagy szám: 50-es. — ötvenéves a Szovjet Hadsereg. Erre a félévszáza­dos évfordulóra készülünk. A kiképzésben vállalt szocialis­ta munkaverseny is ennek a jegyében folyik — folytatja a beszélgetést régi Ismerősöm. Az alakulat — amelynek vendége vagyok — Sztálin­grádtól Prágáig vezetett. Har­cosai részt vettek hazánk fel­szabadításában is. Lövészek, páncélosok egyaránt. A Nagy Honvédő Háború során az alakulat 13 katonája a Szov­jetunió Hőse kitüntetést kap­ta, s több mint tízezren kü­lönböző érdemrend és érdem­érem birtokosai. — Most békés munka fo­lyik a gyakorlótéren. Kikép­zés, hogy harcosaink elsajá­títsák a harci technikát, s őrködni tudjanak a béke fe­lett — hangsúlyozza Barkov elvtárs. Kürtszó hangzik. Az irányí­tó torony tetején a fehér zászlót pirosra cserélik fel. Aztán megszólalnak a gép­pisztolyok, gránátvetők, a páncélozott járműből kato­nák ugrálnak ki. Valahol, na­gyon távol, a ködtől alig lát­hatóan feltűnnek a mozgó járművek: a feltételezett el­lenség egységei. A másik ol­dalon a harckocsik indulnak rohamra. A tereo rendkívül rossz, de a stabilizátor segít­ségével a lövedék pontosan célba talál. Kis szünet következik. Tá­bornokokkal. főtisztekkel be­szél vetünk. Szerencsém van. P. M. Dnlqarev vezérőmagy- gyal, a Szovjetunió Hősével hoz össze a véletlen. Ala­csony férfi, mindössze 45 éves. Ieazi katona. A Komszomol felhíváséra 17 éves koréban önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Mareszjev barát­ja volt. Szerénv ember, ma­gáról keveset beszél, annál többet elvtársairól. — A3. Ukrán Front köte­lékében először a balkáni or­szágok felszabadításáért har­coltam, mint repülő. Amikor Jugoszláviába kerültem, ott azt mondták az emberek: Ma­gyarországon barátként fogad­nak bennünket a munkások, így is történt. Szegeden már segítettek is a magyarok. Azt már mástól tudom meg, hogy P. M, Dolgarev 15 fa­siszta repülőgépet semmisí­tett meg hazánk légiterében. — Két epizódot szívesen el­mondok — folytatja. — A Ba­laton környékén véres har­cok folytak a páncélosok kö­zött. Elvtársam, Krasznov őrnagy, a Szovjetunió Hőse azt a parancsot kapta, hogy aka­dályozza meg a fasiszta légi­erő bevetését. Krasznov elv­társ hat repülőgéppel har­minc fasiszta gép ellen küz­dött. Sajnos, kilőtték a gépét, megsebesült, s kényszerleszál­lást hajtott végre Madocsa környékén. A repülőgép fel­fordult és kigyulladt. Odasi­ettek a magyar civilek, ásó­val, kapával vágtak rést a re­pülőn, hogy megmentsék Krasznovot. Közben a gépen levő lőszer is felrobbant. Krasznov elvtársat kórházba szállították, ott halt meg. Éle­tét vesztette két magyar ba­rátunk is. akik a hős repülő megmentéséért küzdöttek. — Magamról? Jő, nem bá­nom, egy esetet elmondok. Tökölön állomásoztunk. Nagy köd volt. A levegőben Idegen repülőgép motorzúgását hal­lottuk. Elhatároztam, hogy felszállók. A köd fölött meg­pillantottam egy Junkers 52- es teherszállító gépet, négy Messerschmit kíséretében. Harcba bocsátkoztam. Nagy légicsata kezdődött. A külön­böző manőverezések után le­lőttem a Junkers 52-est, ép­pen a tököli repülőtér fölött. A gép, ahogyan megállapítot­tuk löszért szállított a Buda­pesten' rekedt fasisztáknak. Na még egyet. Azt már tu­dom, hogy hallotta: Magyar- ország légiterében tizenöt el­lenséges gépet semmisítettem meg. Csak a hűség kedvéért, ebből tízet Budapest felett. Nem is figyelem a kato­nák harcgyakorlatait. Leköt­nek P. ,M. D olqarev vezér őr­nagy szavai. A hősök nagy­szerű tettei elevenednek meg előttem. A Vörös Hadsereg katonáinak, repülőseinek feey- verténvei. Azok. amelyeke* hazájuk és a népek szabadsá­gáért vívtak a fasizmus el­len, szovjet földön. Magyar- országon, Csehszlovákiában és Németországban. Dolgarev elv­társ fivére is Hudapest felsza­badításáért áldozta életét. t Mások azt mondják, hogy már repülős dinasztia leszünk ■— folytatja mosolyogva a Szovjetunió Hőse. — Van is ebben valami igazság. Én ak­tív repülő vagyok most is. Húszéves fiam otthon, a Szov­jetunió egyik repülőgépgyárá­ban dolgozik, A kisebbik, a tizennyolc esztendős az egyik repülőtiszti-iskola, növendéke. Mi barátasógot kötöttünk a levegővel. Sok időt töltünk el ott fent .... Most a lövészek Indulnak támadásba. Harckocsi segíti őket. Ágyú és géppisztolylö­vedék süvít végig a gyakor­lótéren. Közben V- M. Litvi­nov ezredes, a Szovjetunió Hőse eleveníti fel emlékeit. A sztálingrádi harcokat, az erő­szakos átkelést a Dnyeperen, amikor három nap alatt 18 német támadást vertek visz- sza jóval kisebb létszámmal. V. M. Litvinov elvtárs fogal­mazta meg: ... a hőstette­ket nem egyes emberek haj­tották végre, hanem az egész szovjet nép ... P. J. Vaszil- jev alezredes, a Szovjetunió Hőse Leningrádot, Moszkvát, Sztálingrádot védte. Részese volt a japán háborúnak, is. Mint nehézbombázó szállítot­ta Szvoboda tábornokékat Zólyom mellé, a „Három hárs­fa” repülőtérre, hogy segít­sék a csehszlovák partizáno­kat. összesen kétszázhetven repülést haított végre sikere­sen. miközben megmentette Csehszlovákia aranvkészl été­nek igen jelentős hányadát. Beszélgetünk. F. F. Koro­lev alezredes, a Szovjetunió Hőse, N. A. Feqyin őmasv, a Szovjetunió Hőse. A. A. Svec ezredes, N. A. Visnyakov ez­redes, I. 7. Terticja ezredes és a többiek a Szovjet Hadsereg ötven évét idézik. Szóba ke­rül minden, a szuronytól a rakétáig. S közben nézzük a gépkocsizó lövészek gyakor­latát és ismét idézem ma­gamban V. M. Litvinov ezre­des szavait: „a hőstetteket nem egyes emberek hajtották végre, hanem az egész szov­jet nép!" Somogyvári László Filmre vették jDráqa „ajándék1’ a köpőlyözést A korabeli orvosi feljegyzé­sek szerint 1820-ban, az egyik bécsi klinikán több vér folyt le, mint a napóleoni háború­ban. Az érvágás akkoriban a a legdivatosabb gyógymód volt, az orvos addig meg sem kezdte a kezelést, amíg bizo­nyos mennyiségű vért le nem csapoltatott. A vérvétel egyik módját köpölyözésnek hívták, és jól ismerték hazánkban is. Hévízen például, — amely időközben európai hírű gyógy­fürdővé fejlődött, — még 30 évvel ezelőtt is gyakran köpö- lyözték a betegeket egy kü­lön, erre a célra berendezett helyiségben. Hogyan is történt maga a köpölyözés? — ahogy régeb­ben nevezték ezt az általában borbélyok, vagy éppen a szak­képzett mesterek által művelt különös szakmát. Erre a kér­désre kerestek választ a hévízi állami gyógyfürdő-kórház or­vosai, akik most tudományos alapossággal megörökítik a ré­gebbi gyógymódokat. Ezúttal dr. Tóth András főorvos irá­nyításával filmre vették a köpölvözés műveletét. Eötvös József hévízi borbély, aki 1930-ban még maga is dolgo­zott a köpölyöző házban, mu­tatta be az „érvávószerkeze- tet”, amely mindössze két gvufáskatulya nagyságú. Ben­ne rúgóra működő éles kések vannak elhelyezve. A mester a paciens hátára szorította a szerkezetet, maid elkattintot- ta a masinát. Az éles kések fáidalom nélkül vágtak. Az önkéntes jelentkező, egy ma­gas vérnyomásos beteg, jófor­mán észre sem vette, hogy hoev 'már meg is történt a vérvétel. És, hogy régen meny­nyire nem csináltak ügyet az egészből, arra jellemző, amit a régi szemtanúk hangoztatnak: egyldőben sokszor 20—30 be­tegtől vettek vért, a páciensek sorban jelentkeztek .a köoö- jlyözőnél, majd 'fürdeni mentek a tóba. Hévízen még két „érvágő” mestert tartanak számon, akik a munkájukkal kapcsolatos emlékeit magnetofonszalagra mondták. Zugüfynőkök a pénztárcák ellen Gyakori eset az elmúlt hónapokban osztrák városok­ban, falvakban: jólöltözött, udvarias férfiú csönget be és gratulál a háziaknak. A sorsoláson, amelyet cége a háztar­tási gépeire beérkezett megrendelőlapokkal rendezett, ér­tékes díjat, tranzisztoros rádiót nyertek. A meglepett háziak szabódnak, hiszen ők nem is ren­deltek se hűtőszekrényt, se mosógépet. A pergönyelvü ügy­nök, ékesszólóan ecsetelve a világvevő ajándék-rádió elő­nyeit, hajlandó segíteni a dolgon. Ö elintézi, hogy a „fél­reértés" tisztázódjék, s a kedves ügyfelek mégiscsak meg­kapják a nyereményt. Az egyetlen feltétel természetesen az, hogy — legalábbis most, utólag — aláírják a meg­rendelőlapot arra a bizonyos háztartási gépre... Nem kevesen, akiket megszédít a hatásos ügynöki mondóka, no meg a potya rádió, aláírják. Nem is csalód­nak — legalábbis egyelőre. Az ígért ingyen világvevő ugyanis néhány nap múlva valóban megérkezik, bérment­ve. Valamivel később a megrendelt gép is. Az is műkö­dik. — Az egyetlen bökkenő, hogy a T. Vevő már az első szaküzlet kirakatánál megbizonyosodhat, hogy „ajándékát” saját maga fizette meg. A zug-módszerekkel dolgozó elar dási hálózat ugyanis eleve olyan magas árakon hozza for­galomba áruját, amelyekbe böten belefér még egy olcsó japán rádió is. Becsben és más nagyobb városokban még könnyebb ajándékhoz jutni. Nem kell mást tenni, mint ellátogatni a környék egy mozifában, vagy kocsmai nagytermében ren­dezett „nagyszabású bemutatóra". Minden részvevő, ígéri a hívogató röplap, értékes ajándékban részesül. (Konyha­felszerelés, import élelmiszer-kollekció stb.) Az ajándékok valóban szétosztatnak — ezek azonban éppoly kevéssé nagyszabásúak, mint maga a bemutató: műanyag szűrő, fa­kanál, vagy egy csomagocska silány kávé. A lényeg azon­ban természetesen azon van, hogy minél több embert cső- ditsenek össze, akik között azután mindig akad nem is egy, aki a rutinos eladók szóáradatának hatására hajlandó megrendelni ezt vagy azt a háztartási gépet, készüléket. Természetesen általában jóval drágábban, mint bármelyik üzletben. A..nagyszabású bemutató” és az ajándékok költ­ségeit végül is be kell hozni valahol. Hella! András Hány ember olvas újságot, jár moziba, néz televíziót? Az UNESCO és a népművelés szakemberei nem szűnő gonddal állították össze a világ népeinek szellemi fogyasztását. Magyaror­szágon mindén ezer ember Irözfll — gyermeket,--öreget beleértvc^-i’v 164-en olyasnak újságot, 198-nak van rádiója és mintegy 10-nek televíziója. Ezer magyar évente 3 400 kilogramm újságpapírt for­gat, olvas és használ el. (Ezzel megelőzzük az olaszokat, a por­tugálokat, a románokat, a görö­göket, a Jugoszlávokat, s a len­gyeleket is.) Ez azt jelenti tehát, hogy egy emberre nálunk egy esztendőben 3,4 kilogramm újság­papír jut. A mozik dolgában sem állunk rosszul: ezer lakos éven­te 14 alkalommal megy moziba. Az európaiak közül a Német De- mokrataikús Köztársaság, Len. gyelorsaág, ftulgária, Csehszlo­vákia lakóival mi vagyunk a leg­hívebb filmnézők. Csak a Szov­jetunióban, Luxemburgban, Íror­szágban és Olaszországban jár­nak még nálunk is többet mozi­ba. A többi kontinens közül Ausztrália — világviszonylatban is — vezet a mozlnézésben, utá­na —- körülbelül velünk, magya­rokkal azonos arányban — as USA lakói következnek. Motorosok e*őre Márciusban kezdődik a műszaki felülvizsgálat Megyénk autóparkjának java része felvonult már a kötelező műszaki és jogi felülvizsgálatra. Az első napokban hihetetlenül sok forgalmi rendszámtáblát kellett a KPM műszaki szakértőinek levétetniök, mert viselőik a legele­mibb biztonsági előírásoknak sem feleltek meg. Amint az autósok rájöttek, hogy a műszaki vizsga nem ^ tréfadolog, megjavított kocsijukat állították a bizottság elé. Ország­szerte így volt ez; a hazai statisztika szerint körülbelül minden negyedik autótól kellett a rendszámot levetetni. Mógrád megye a fővárosnál jobban vizsgázott: nálunk — nem teljes pontossággal — csak minden hatodik autóról került le a rendszámtábla. A műszaki felülvizsgálatot si­került jól megszervezni; felesleges várakozás miatt senki­nek sem lehetett oka panaszra. A várakozók szívesen segí­tettek azoknak, akiknek kisebb, a helyszínen korrigálható hibát kellett megszüntetniük. Az ilyenek között a rossz vi­lágítás vezetett. A régebbi kocsik közül műszakilag szép számmal akadt megfelelő, — leszámítva a tükörfényesre kapott gumit. A motorkerékpárok március elsejétől kerülnek sorra. Egy-egy vizsgálat gyorsabbnak ígérkezik, hiszen a motor egyszerűbb jármű, mint az áutó. A világítás kifogástalansá­ga a motorkerékpároknál is fontos. Nálunk igen szigorú követelmény a gumik jó állapota; az amúgy is labilis jár­művet lefutott gumikkal üzemeltetni kész életveszély. Ne feledjük, hogy a nagyszerűen bevált bukósisak a gerinctö­rés ellen nem nyújt védelmet... Megbízhatóan működő, helyesein beállított fék nélkül kár megjelenni a szemlén. Teljesen kilátástalan azzal a trükkel próbálkozni, hogy a tulajdonos megtolja a gépet, a kéziféket beránt.ia, s a kormányra hirtelen ránehezedik a, műszaki felülvizsgálaton rendben levő okmányokkal kell megjelenni. A vizsgálat díját illetékbélyegben rója le a motorkerékpár tulajdonosa. Ha eljátszották a bizalmat... Azért keltett nagy feltűnést Csendes Lajos nem éppen a vezetőségnek kedveskedő véle­ménye a kállói tsz zárszám­adó közgyűlésén, mert ahogy Dudok János, a községi párt­titkár is elmondta: egy idő­ben itt „befogták” az embe­rek száját. Volt ugyan felhe- vülés, kiabálás, még asztal­csapkodás is, de Dudok sza­vaival: — Virtuskodás volt az, s nem kel! ma már ilyen az em­bereknek. A tsz-tag abban a tudatban szeret élni, hogy bir­tokosa a gazdaságnak és vé­leményét kendőzetlenül el­mondhatja. De a bizalmat ha egyszer eljátszották, nehéz visszaállí­tani. Ezért van most nagy gondban Kálién a pártalap- szervezet. Mert a káliói em­berek érzékenyek. könnven sértődnek. Most az is érzéke­nyen érintette őket. hoev a környező községek közül — “gyetton kivétellel — a legke­vesebb készpénzt fizették a munkaegységre. A vezetőség bizonyítja. ha készpénzben nem is fizettek sokat, de ter­mészetbeni juttatással pótol­ták. Azzal együtt kömvékűk minden gazdaságát túlszár­nyalták. Ha erről esik a szó göndör T ászln, a tsz elnöke feUndultsn kapta a ceruzát. számot és bizonyít. — Ez az igazság kérem — ejti az asztalra kezét. Az anyagiak érzékenyen érintik a tagokat, mégis a nagyobb figyelmet most Csen­des Latosra fordítják. Mi lesz vele? Hiszen nem volt még rá példa, hogy valaki fél órán keresztül a hibákról beszél­jen. ö pedig beszélt zavarta­lanul. Számonkérte az irtás­tetői szerencsétlenséget az árpával. Százötven holdról né­hány máz.sát takarítottak le csupán. Az ősszel vetett mag csak híjasan kelt. Felülvetet­ték, de az sem vált be. Ak­kor egy darabot újra szántot­tak, bevetették tavaszi árpá­val. amit viszont megevett a rozsda. Dudok János visszaemlé­kezve Csendes felszólalására elismeri: — Nagyon kényes témát fe­szegetett. de igazat mondott. Csendes ezzel még nem fe­jezte be. Azt is megkérdezte a vezetőségtől, hogy a megen­gedettnél miért volt nagvobb a sértéshullás. És azt is. hogy miért üzemeltetik a gazda­ságtalan juhászától Olvan hozzáértéssel, ismerettel be­szélt, hogv azt suttogták nem !s maga «ondotta ki. Többen Összefogunk. még neynVet is mondtak- bogv kik. De ezt hagyjuk, bizonyíthatatlan. Bző- vnl összefogtak, bogy kiug­rasszák: a vezetőség mit vá­laszol a kritikára. A párta!anszervez.et vigyá­zott arra hogv akik elmond­ták a véleményüket megfele­lő választ kanjának. Ügyel­tek. hogy ferde szemmel se nézzenek ráiuk. Azt mondja a párttitkár: — Azért lepődtem meg, amikor a közgyűlés után szól­tak. hogy Csendes Lajos bá­csi keres. Ideges volt .... — Fiam, talán csak nem haragusztak, mert megmond­tam? Dudok bizonyított: senki sem neheztel Csendesre. Azt mondta neki. ha kellemetlen is a szemrehányást hallgatni, az igazság áz igazság. Biztat­ta az öreget, ami a szívén fek­szik mondja meg máskor is. Megegyeztek. Mégis, amikor elváltak, a titkár érzése az volt, az öreget nyugtalanítja valami. Aztán kiderült, hogy mi. A párttitkár és Csendes La­jos még adósak voltak egy­másnak egy beszélgetéssel. A napokban lett volna esedékes, de Csendest az influenza le­vette a lábáról, ágynak dőlt. Dudok elment hozzá. Már lá­badozott, csak könnyebb le­folyású volt a betegsége. Ami­kor a titkár belépett a szo­bába. az öreg felült az ágy­ban. túrta magáról a dunnát és rágyűitott. Szeméből áradt a nagy érdeklődés. Beszélget­tek. Arról amiről előzőleg, hogv érdemes-e szólni lesz-e bántódása annak, aki beszél? Dudok tudta mire céloz Csen­des. A faluban néhánvan minden áron bizonyítani akar­ják, hogy elfoitíék a véle­ménynyilvánítást. Jól jön a suttogóknak- ha a tagok és a1 vezetőség között feszültség keletkezik. Halászhatnak a zavarosban. Art mesélik, ezek beszélték rá az öreget, hogy bírálja meg a vezetőséget, amelv maid visszacsap és akkor nekik ’esz igazuk. Csen. dest mintha hántaná is a lel­kiismeret. Fészkelődött az ágyában, míg végre megszó­lalt: — Azt mondták: nézzem meg magam, miután szólni mertem. — Ki mondta? — kérdezi a titkár. Megint fészkelődik. Bíbelő­dik a cigarettával és másról kezd beszélni. Arról, hogyan rakták nyáron a kazlat. És hogy mennyire elhúzhatják ezzel az időt. ha kedvetlenül dolgoznak. Hirtelen felkapja a fejét és a titkár szemébe néz. — Én fiam, nem félek sen­kitől. A minisztertől sem. Vén vagyok, de dolgozom. Mit tehetnek velem? . . . — Többen is beszéltek ar­ról, bogv maga szóljon? — Áh . . . Magamtól gon­doltam ki — fordítja félre a fejét. — Megbánta? — Nem. Pedig már azt gon­dolják büntettek . . . — Fz nem igaz... — Hiszen éppen én is így lőttem rá. Elmentem lekaoar- nr a sarat a majori útról. Ke­mény és piszkos munka. Hal­lom, hogv mondiák: — Csen­dest büntetésből tették arra a munkára. mert szőtt . . . Engem senki • nem küldött, ■^agamtól mentem — nevet. Hát ígv van . . . — Ki mondta magának ezt „ büntetést? Csendes Latos kikerüli a kérdést, ftoy tesz mintha nem hattaná 'lom mnndia mo<* ijesztgeti Pedig ijesztgetik. De űgv látszik őt már ered­ménytelenül. A véleményét megmondta. Mások is meg­mondták. Még ha óvatosab­ban is. Hrt eljátsszék a bi­zalmat nehéz helyreállítani. A pártszervezet birkózik, hogv helyreállítsa Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom